Íme az új fejezet, hozzáfűznivalóm nincsen, remélem meg vagytok vele elégedve. Ha igen, ha nem, szívesen várom a pipákat és esetleg 1-1- komit. Nagyon örülnék neki, mert az oldalmegjelenítésekből ítélve sokan olvassátok, és szükségem lenne pár véleményre, hogy tudjam jó irányba haladok-e :)
(Nina)
- Ez...ez...egyszerűen... - próbáltam kifejezni, mire is gondolok, de egyszerűen lefagytam, amikor kedden kora reggel végignéztem a jerezi pálya nyüzsgő boxutcáján. A Forma 1 2012-es mezőnyének összes csapata a Marussia kivételével már feszült izgalommal kezdte meg a munkát az idei év első téli tesztnapján, szinte tapintani lehetett a várakozás feszültségét.
Tulajdonképpen már a hétfői megérkezésünkkor volt egy hasonló érzésem, mikor először jöttünk ki a pályára a csapattal, és ez már nem olyan volt, mint amikor Kimi barcelonai tesztjén én csak úgy lézengtem hasztalanul. Ez már hivatalos első bevetés lesz. Velem együtt.
Az autóbemutatónk után, ami vasárnap zajlott le, a média megint felkapott, hiszen ez volt Kimivel az első hivatalos szereplésünk a Lotus színeiben. A sajtótájékoztatón tömegesen tolták elénk a mikrofonokat meg a diktafonokat, és a csapattársammal alig kaptunk levegőt a millió megválaszolandó kérdéstől.
Ma, kedden reggel, valamivel 9 óra előtt egész nyugis volt a környezet Jerezben. Már ami a sajótövezetet illeti. A riportereknek ez még korai időpont, majd valamikor az ebédidő előtt kijönnek és megrohamoznak mindenkit néhány kérdés erejéig. Egyelőre azonban csak a csapatok nyüzsögtek a boxutca garászaiban.
- Mondd ki...mondd ki, Nina! - biztatott Eric mosolyogva, aki mellettem állt és amellett, hogy szemmel tartotta a garázsunkban bevetésre készülő autó körül munkálkodó szerelőcsapatot, még rám is szentelt egy kis figyelmet, mivel egy ideje már csak álltam a Lotus garázsa előtt és figyeltem a többi csapatot.
- Hát...elképesztő. Komolyan. - böktem ki végre és ettől kicsit dedósnak éreztem magam, de ebben a pillanatban annyira nem is érdekelt. Csak bámultam a csapatok színes kavalkádját.
- Pedig ez a valóság, kicsi Nina. - nevetett Eric, én az újabban kitalált elnevezésem hallatára összevontam a szemöldökömet. - De tavaly is láthattad ezt a legtöbb hétvégén, amikor még a GP2-ben voltál.
- Igen, de ez teljesen más. Itt már nekem is van garázsom. - mondtam ki büszkén.
Eric ismét elmosolyodott, élvezte, hogy én élvezem, amit élvezni kell. Vagy valami ilyesmi...
Tovább bámultam az 5 perc múlva kezdődő első tesztnap résztvevőit. A mi garázsunk a Mercedes és a Force India mellett állt, de beláttam az egész boxutcát, és látva, mennyire készülnek a többiek, hirtelen csalódott lettem, hogy én csak holnap után ülhetek autóba.
Ennek ellenére minden porcikám élvezte, hogy itt lehetek. Amikor a legjobbak között vagy, más érzésed nem is lehet, szerintem. De azért ez a fantasztikus érzés nem tudta csillapítani a reszketésemet: Jerezben 3 fok körüli hőmérséklet volt, a pálya felett pedig enyhe köd terült el.
- Figyelj, Nina, elmondanék pár dolgot. . zökkentett ki a csapatfőnököm a bámulásomból, miután ismét nekem szentelte a figyelmét. - Első szabály: ez csak teszt. Semmi hősködés, semmi bizonyítás.
- Oké, persze. - bólintottam. - De hát én csak csütörtökön fogok vezetni.
- Igen, épp ezért, kettes szabály. - mutatta az ujjával. - Délelőtt nézheted Kimit és a többieket. Délután viszont a szponzorainkkal kell jópofiznod. Aztán cseréltek Kimivel holnapután.
- De ez nem igazság. - morgolódtam.
- Itt lesz a Rexonától az a nő, akivel elvileg már ismeritek egymást. - próbált lelkesíteni, de nem sikerült.
- Jajj. Nagyon jó. - forgattam a szemem. - Na és a bűvös harmadik?
- Nos, tudom, hogy esetleg kedved lenne megismerkedni a többi versenyzővel, de nekünk most csak a tesztre kéne koncentrálnunk. Most olyanok vagyunk, mintha újoncok lennénk, érted. Új autó, új versenyzőpáros, stb. Szóval bármennyire is szimpatikusak a srácok, szeretném, ha itt a boxutcában nem lenne ismerkedés, hanem figyelnél Kimire és a mérnökökre.
- Persze, világos. - értettem egyet vele, aztán a boxutca végén lévő lámpára figyeltem, ami ebben a pillanatban zöldre váltott. - Ééééésss...most kezdünk.
- Hát igen. Üdv a 2012-es szezonban, Nina! - mondta ki Eric, aztán odament a többi mérnökhöz a pitwallra.
Igen, szóval elkezdődött - gondoltam, amikor végignéztem, hogy a 11 autó végigmegy a boxutcán, hogy teljesítsék az első bemelegítő, installációs körüket. A jerezi pálya rögtön megtelt élettel és már senkit sem érdekelt, hogy befagy a seggünk, mert 2012-ben először zúgtak fel a Forma 1-es autók motorjai.
Az első tesztnapot a lehető legjobb pozícióban zárta a csapatunk: Kimi az idei tesztek első megmérettetésén az élen végzett. Oké, ez még csak teszt, ami egy versenyhétvégén egy szabadedzéshez hasonlítható: kipróbálunk dolgokat, és elsősorban nem a listán elfoglalt helyünk a fontos, hanem, hogy mennyit tudunk kihozni a rendelkezésünkre álló időből. De azért ki ne örülne, ha a csapata rögtön első lenne az első tesztnapon?
Persze ameddig Kimi az egész napját a pályán töltötte az E20 vezetgetésével, én egész délután mosolyogtam (vagy inkább vicsorogtam) mint a vadalma a szponzorképviselőkre, amíg ők arról áradoztak, mennyire jól nézek ki a csapatfelsőmben meg hasonlók.
- Na, szerinted milyen? - kérdeztem Kimit, amikor együtt mentünk vissza a szállodába.
- Okésnak tűnik. De majd még meglátjuk. - mondta közömbösen.
- De azért jó, hogy rögtön elsőként zártunk, nem? - mosolyogtam idétlenül rá, mire ő meg elnevette magát.
- De, baromira jó. Kár, hogy ez engem nem izgat.
- Engem meg tudod mi nem izgat? Amiről a szponzorképviselők hadoválnak egész nap? Miért kellett idejönniük? - siránkoztam.
- Annyira szörnyűek? - érdeklődött Kimi némi együttérzést tanúsítva. Ahogy rám nézett és látta, milyen siralmas képet vágok, úgy tűnt élvezte, hogy szenvedni lát.
- Áááááá, dehogy. - legyintettem színpadiasan. - CSAK MA délután kb. 80-szor kellett végighallgatnom, hogy "mennyire jót teszek majd ennek a sportnak" meg "mennyi pénzt hozok nekik". Tudod, néha tényleg úgy érzem, hogy mi csak tárgyak vagyunk, amiket el lehet adni. - filozofáltam fáradt humorral.
A csapattársam erre kegyetlenül kiröhögött.
- Fú, Nina, én meg néha totálisan nem értem, hogy születhettél lánynak.
Ezen aztán mindketten jót nevettünk. Egyrészt örültem annak, hogy a Jégembert megnevettettem, másrészt jó érzéssel töltött el, hogy a finn már jobban hisz fiúnak, mint lánynak.
A második tesztnapon sajnos megint takarék voltam és csak szemlélődtem. Amikor a garázsunk előtt figyeltem a boxutcán átsuhanó autókat, néhány szintén szabadnapos versenyző odaintett nekem egy mosoly kíséretében, amin azért meglepődtem. Nico Rosberg a szomszéd garázsból többször is rám mosolygott, amikor éppen mindketten a csapattársunkat figyeltük. Néha úgy tűnt, hogy szívesen odajönne hozzám egy pár szót váltani, de ilyenkor sürgősen beszélnivalóm támadt az egyik szerelővel...hiába, most semmi kedvem még jópofizni mindenkivel...
Kimi ma is jól vezetett, ezúttal ötödikként zárta a napot, de a csapatunk elégedett volt, mert sok új beállítást kipróbáltunk és ezek közül sok működött is. Kimi csak a kormányműre panaszkodott, de ezen lehet még javítani.
Már 6 óra körül járt az idő, amikor három szerelőmmel együtt a pálya melletti kocsiparkoló felé sétáltunk. A srácok ma kellően ki voltak fáradva a munkától, de én nem bírtam magammal és folyton kérdezősködtem.
- De a DRS-sel minden oké?
- Jaj, Nina, kérlek, ez legyen az utolsó kérdésed, jó? - mondta fáradtan mosolyogva Damien és a többiek is helyeslően bólogattak.
- Jó, de akkor válaszolj rá! - erősködtem.
- Igen, elég jól működik és egyelőre úgy tűnik az új motorvezérlésünket is engedélyezi az FIA. Kimi csak a kormánnyal nem volt elégedett.
- Meg a gumikkal. - tette hozzá Sam.
- Ja, de azokat eleve nem szereti. - legyintettem. - Oké, békén hagylak titeket.
- Hála istennek. - sóhajtott Lee is, de ekkor eszembe jutott még valami.
- Srácok?
- Jaj, neee máár. - nyögtek fel egyszerre.
- Holnap tényleg én fogom vezetni az E20-t? - kérdeztem vagy századjára is tőlük, mire mind a hárman gépiesen bólogattak.
- Igen, Nina, te fogod. - mondták legalább századjára.
- Héé fiúk? - állt meg hirtelen Lee, amikor én már kinyitottam a csapattól kapott ideiglenes autóm ajtaját. - Nem úgy volt, hogy Franco itt hagyja a kocsit és a többiekkel megy?
- De. - mondta a másik kettő, aztán mindhárman rám néztek kétségbeesésükben.
- Gyertek srácok, pattanjatok be! - hívtam őket legnagyobb megkönnyebbülésükre.
Másnap reggel 9 előtt nem sokkal a garázsban már szinte toporzékoltam, hogy kezdődjön már az edzés. A csapattagok már nevettek az izgatottságomon, amit persze nem érthetnek meg.
- 5 perc. - jelent meg mellettem Ayao szokás szerint széles mosollyal az arcán.
- Oké, mindjárt kész vagyok. - bólintottam és felhúztam a piros kesztyűmet.
- Figyelj, nem kell izgulni. Arra ráérsz az első futamod előtt. Ez még csak teszt. - tette a kezét nyugtatólag a vállamra. - Minden úgy lesz, mint Abu Dhabiban. Tudod te ezt!
- Értettem! - mutattam fel a hüvelykujjam.
- Jól van. Marco mindjárt beköt az ülésbe, ha készen állsz.
- Megvagyok. - mondtam és odamentem az autóhoz. Végigsimítottam az E20-on és a bukósisakom alatt lehetetlenül elvigyorodtam. Még egyszer nagy levegőt vettem aztán hagytam, hogy a Marco nevű szerelőm becsatolja az övet, mikor beültem a vezetőülésbe. A többi szerelő elvégezte az utolsó simításokat, és amikor a mai tesztnap hivatalosan is elkezdődött, Ayao parancsára a gumimelegítők is lekerültek a kerekekről én pedig megtettem első métereimet a boxutcán keresztül. egy Mercedes mögött araszolva.
- Oké, Nina, hallasz? - hallottam meg a versenymérnököm hangját a csapatrádión.
- Igen, Ayao, jó a vétel. - adtam meg az életjelemet, miközben elkezdtem a felvezető körömet, némileg lemaradva a Mercitől.
- Rendben, akkor a legfontosabb információk. A levegő 3,6 fokos, a pálya hőmérséklete 8,8. Enyhe köd van, szélmozgás nem észlelhető. Installációs kör jön, utána gyere vissza a boxba. Csak ügyesen!
- Vettem. - mosolyogtam és elkezdtem bevenni a kanyarokat a jerezi pályán.
Istenem de hiányzott a vezetés! Bármilyen élethűek is manapság a legtutibb szimulátorok, az igazi, valóságos versenyzést egyetlen virtuális gép sem adhatja vissza!
Úgy faltam a métereket, mintha ez lenne életem utolsó vezetése. Pedig csak az első volt ebben az évben...
- Remek, Nina. - hallottam újra Ayao hangját, és ez visszarepített a valóságba. Máris körbeértem volna?
Pedig igen. A szerelőim betoltak a garázsba és rögtön nekiestek néhány új beállításnak. Amint kiszálltam az autóból, le sem vettem a bukósisakot, rögtön a pitwallhoz mentem.
- Jól van, kicsi Nina. - dicsért meg Eric, mire morogtam egyet. - Most lesz egy kis idő, amíg a fiúk megteszik az első beállítást, utána lesz 10 köröd, azt nyugodtan kiélvezheted.
- Már alig várom. - vallottam be, és ekkor a pitwallon ülő mérnökök elmosolyodtak a lelkesedésemen.
Délelőtt szinte mindenki gyorskörökre játszott, ahogy mi is. Kb. 5-6 apró eltérésű beállítással futottam a köreimet, és minden percét kiélveztem a vezetésnek.
- 1.18.419? Nina, megfutottad a második leggyorsabb kört! - jelentette be Ayao az ebédszünet előtt fél órával. A meglepettségtől először elfelejtettem reagálni.
- Hahó? Rossz a rádió? - aggodalmaskodott rögtön a versenymérnököm.
- Minden rendben, hallak. Csak nagyon meglepődtem. - mondtam és közben végig mosolyogtam a bukósisakom alatt.
Mivel az ebédszünet után már szinte mindenki csak hosszú etapokkal kísérletezett, az időeredmények sem javultak, így tényleg második lettem a harmadik tesztnap eredménylistáján. 117 kört futottam és ha leszámítjuk, hogy Nico Rosberg a 2011-es Mercedesszel futott jobb kört nálam, akkor tulajdonképpen én voltam a leggyorsabb, az új autóval tesztelők között. Sőt, még a 2012-es Red Bullt vezető Sebastian Vettelt is lenyomtam, ami nyilván elégedettséggel töltött el :)
Estére már kellően fáradtan vonszoltam magam a szállodai szobámhoz és nagyon ideges lettem, mikor össze-vissza kerestem a beléptetőkártyámat a táskámban.
- Te vagy Nina, ugye? - hallottam meg egy férfihangot mögöttem és amikor hátrafordultam, egy látásra ismerős arcot pillantottam meg.
- Igen, miért? - kérdeztem és biztos elég furcsán nézhettem rá, mert elnevette magát és felém nyújtotta a kezét.
- Sergio vagyok. Sergio Pérez. - mutatkozott be.
- Ami azt illeti, gondoltam, hogy nem Bernie Ecclestone. - vettem viccesre a figurát, amit szerencsére díjazott is. - Na igen, Nina Bradl vagyok.
- Már tudom. - mosolygott és elővett valamit a kabátzsebéből. Kicsit kikerekedett a szemem mikor megláttam a kezében a hotelszobám beléptetőkártyáját. - Azt hiszem ez a tiéd.
- Köszönöm, de hogy a fenébe került hozzád? - kérdeztem nem túl udvariasan.
- A liftből jöttem ki néhány másodperce és ott volt a földön. Felvettem és akkor láttam rajta a nevedet. - mesélte, mintha egy hőstetted hajtott volna végre.
Sergio megint elnevette magát.
- Hát egy ilyen nap után nem csoda. Jól vezettél ma. -dicsért meg.
- Én is így gondolom. - villantottam egy gyors mosolyt. - De ez csak teszt, még nem reális eredmény.
- Jó, de akkor is. Azért jó érzés nem? Mármint itt lenni meg minden. - pedzegette tovább érdeklődve.
- Persze, már most élvezem az egészet. Bár azért elég sokan néztek rám ma.
- Még jó, nem olyan gyakori itt overallos, bukósisakos lányokat látni, mint versenyző. - nevetett Sergio. - Szerintem a többi újoncot le se szarják, mindenki csak veled foglalkozik.
- Engem nem izgat a sajtó. - vontam vállat.
- Akkor te tényleg idevaló vagy. - kacsintott rám barátságosan aztán a folyosó vége felé nézett. - Én is ezen az emeleten lakok. De gondolom még úgy is látjuk egymást. Holnap te is vezetsz ugye?
- Aha.
- Akkor holnap a pályán. Jóéjt, Nina! - köszönt el még mindig mosolyogva én meg kerek szemekkel néztem a távolodó alakja után. Hát talán ez volt az a pillanat, amire nem számítottam a mai nap folyamán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése