13. fejezet: Tesztelés felsőfokon

Sziasztok! :)
Újabb fejezet következik :)
Köszönöm a szavazásra eddig érkezett szavazatokat, sokat segítettetek és örülök, hogy tetszik, amilyen formában most írom a történetet. Igyekszek :)

Seb Indiában megint nyert, sorozatban már negyedszer, elképesztő a teljesítménye :) Büszke vagyok rá ;) Remélem Abu Dhabiban is minden ennyire jól alakul :)


(Nina)
Enstone-ban elképesztően feszült hetünk volt. A mérnökök teljes gőzzel dolgoztak a hibáinkon, és jóformán nem is volt megállás, éjjel-nappal folytak a fejlesztési munkálatok. Személy szerint én is ott maradtam a gyárban, hiába próbált meg Eric meggyőzni, hogy nem tudok segíteni, azért figyelemmel követtem mindent.
Csak mert utálom azokat a versenyzőket, aki le se szarja, mit tesz a csapata azért, hogy neki jó futamai legyenek. Aki inkább elmegy mindenféle felkapott helyekre bulizni meg hasonlók, miközben a csapata azon dolgozik, hogy a következő versenyen jól tudjon szerepelni...És az a szomorú, hogy tényleg vannak ilyenek még a jelenlegi mezőnyben is...Örülök, hogy én nem tartozom közéjük.
A két barcelonai teszt között mindössze egy hét volt, ezért nem is utaztam haza Svájcba, hanem a csapattal együtt csütörtökön tértünk vissza Spanyolországba, ezúttal bizakodóbban.

A Lotus úgy határozott, hogy a tavasz első napján a múlt héthez hasonlóan, most is én kezdem a tesztelést, szóval az első két nap az enyém, úgyhogy már előre vártam, mire leszek képes az E20-al csütörtökön.
- Most változik a program. - lépett oda hozzám Ayao, amikor az első tesztnap reggelén már az autóban ültem vezetésre készen. - Először csak néhány kört teszünk meg, hogy méréseket végezzünk, úgyhogy egyelőre ne nyomd neki tövig, csak szép nyugodtan, oké? - mosolygott rám.
- Persze, rendben. - bólintottam egyet a sisakommal, aztán kimentem az ellenőrző körömre. Délelőtt míg mások csak úgy rótták a köröket a pályán, mi csak egy-egy körre mentünk ki, az autóm pedig tele volt mérőberendezésekkel. Hiába, be kell pótolnunk a lemaradásunkat...
- Na hogy megy kislány? - kérdezte Kimi a motorhome-ban, mikor a hivatalos ebédszünetben az ebédünket fogyasztottuk.
- Először is nem vagyok kislány, Räikkönen! - világosítottam fel szigorúan, de persze tudtam, hogy semmit sem ér. Lehet, hogy jóban vagyok Kimivel, de irányítani sajnos nem tudom. - Másodszor meg, ahogy te szoktad mondani majd meglátjuk mi lesz.
- Te honnnan tudod, hogy én miket szoktam mondani? - vonta fel a szemöldökét kérdően.
- Onnan, hogy Michaela mindig azzal fenyeget, hogy ha én is ezt merem mondani a sajtósoknak, otthagy a riporterekkel egyedül és nem segít, ha zaklatnak.
- Á, ez a Michaela gonosz nőszemély. Tetszik a zsarolása. - csettintett Kimi elismerően.
- Hát ja. - húztam el a számat. - És kénytelen vagyok neki engedelmeskedni.
Erre Kimi megértően a vállamra tette a kezét.
- Hát igen. Ilyen a mi életünk, kislány. - vigyorgott, de még mielőtt visszaszólhattam, már el is ment, hogy keressen egy kis desszertet magának a hűtőben...
Délután már végre kiengedtek 4-5 körös etapokra, úgyhogy a többiekhez hasonlóan én is kiélhettem a gyors vezetés izgalmait. Aztán futottam egy leggyorsabb köridőt a tesztnap vége előtt pár perccel, ami végre mosolyt csalt az arcunkra a garázsban, mivel ez azt jelentette, hogy ÉN nyertem a mai napot.

A második tesztelés is ilyen nagyszerűen alakult, habár elég érdekes nap volt. Először is a köd miatt fél órát csúszott a kezdés, aztán hatszor piros zászlóval félbe is szakították, de ennek ellenére nagyon jól teljesítettünk. 124 kört mentem, ebből egy egész versenyszimulációt is végrehajtottam három kerékcserével, ami nagyon izgalmas volt, mert jól éreztem magam az autóban. A nap fénypontja az volt, amikor még a nap legjobb körét is megfutottam, jelentősen javulva tegnapról mára, ezért én lettem az első, aki az idei téli tesztek alatt kétszer is az élen tudott végezni, ráadásul egymást követő nap után.
- Soha rosszabb kezdést egy újonctól. - örvendezett Eric és jól meg is ölelt a nap végén.
- Köszönöm, főnök, és igazán nem akarok ellenkezni kitörő örömöd ellen, de a végén még összenyomsz. - préseltem ki magamból nagy nehezen a segélykiáltásomat. Eric nevetve elengedett.
- Jaj, jól van, bocsásd meg ezt nekem, csak annyira örülök. - lelkendezett. - A múlt hét után tiszta mínuszban voltunk minden tekintetben és most nagyszerűen alakul minden. És ez a te érdemed is. - veregette meg a vállam.
- Tudom. - mosolyogtam kicsit öntelten. Miért? Nem lehetek büszke magamra? - Már csak Kiminek kell jól teljesíteni a hétvégén.
- Ne aggódj, nem kell őt félteni. - kacsintott a főnök és tudtam, hogy valószínűleg igaza van.

De arra azért nem gondoltam, hogy az első barcelonai vezetése máris fuccsba megy. A drága csapattársamnak nem jött be a kormányszervó, ezért a szerelőcsapat kicserélte az egész kormányművet, ami azt eredményezte, hogy egész délelőtt csak 7 kört ment a pályán. Délután még az eső is rátett egy kalappal, amikor már a hosszabb etapokat próbálta teljesíteni, úgyhogy több, mint 3 másodperces lemaradással az utolsó helyen végzett a listán. A mai nap végén Eric csapatfőnök valamiért nem volt ölelgetős kedvében...
Másnap Kimi mindenkit kárpótolt. Először is ha már tegnap a legkevesebb kört ő tette meg, ma 121 körrel ő végzett e tekintetben is az élen. Az ebédszünet előtt megfutotta a leggyorsabb kört, délután pedig 66 körös versenyszimulációba fogott, ami elég biztatóan alakult, úgyhogy mindenki elégedett volt a garázsban.
- Tudtam én, hogy nem hagyod ezt annyiban. - bokszoltam a finn vállába a tesztnap után.
Kimi olyan finnes, hűvös stílusban elmosolyodott és elégedetten nézte az autót, amit a szerelősrácok éppen szétszereltek, mert ez volt az utolsó nap a téli (tavaszi) tesztek során.
- Ja, azt hiszem, nem is olyan rossz. - mondta.
- Azért téged nem rohant meg Eric az ölelésével. - piszkáltam egy kicsit.
- Talán azért, mert én nem vagyok lány. - nevetett fel, mintha ez bármit megmagyarázna.
- Remélem akkor is ezt fogod mondani, amikor Ausztráliában egy újságíró megkérdezi, hogy miért tudtalak legyőzni az első futamunkon. - hecceltem továbbra is, és ahogy észrevettem, tetszett neki a poén.
- Kíváncsi leszek rád, kicsi Nina, hogy mennyire vagy romlott még. - suttogta, hogy csak én halljam.
- Romlott? Ugyan, dehogy. - legyintettem gonoszul vigyorogva.
Erre Kimi közelebb húzott magához és bosszúból összekócolta a hajamat.
- Látom, te sem vagy egy Barbie-baba.
- Végre egy jó meglátás, Räikkönen. - dobtam hátra a hajam olyan lányos stílusban.
- Visszavonom. Te egy romlott Barbie-baba vagy. - helyesbített még mindig nevetgélve.
- Akkor mondjam meg, hogy szerintem te mi vagy? - kérdeztem bosszúra készen és már éppen ki akartam volna mondani, amikor Eric megjelent és csodásan félbeszakított.
- Fogalmam sincs, mi lesz veletek, ha elkezdődik a szezon, ha már itt csináljátok a műsort.
Erre Kimivel csak összenéztünk aztán elröhögtük magunkat. Nem, még mi sem tudjuk, mi lesz akkor...

A következő héten hosszú hetek után végre hazautaztam és jó érzés volt kicsit otthon lenni, ahol nem minden helyiség fekete-arany és nem látok mindenhol egy-egy pisztolycsövet vagy a nevemre címkézett gumit.
Egyik nap azonban mégis ismerős hangot hallottam a házam tájékán.
- Hát téged mi szél hozott ide? - lepődtem meg teljesen, amikor Heidi jelent meg az ajtómban egy kisebb bőröndöt húzva maga után.
- Milyen barátnő vagy te, aki nem is örül a barátnőjének? - kérdezte, aztán nagy mosollyal jól megölelt "büntetésképpen". - Még nem is jártam nálad. De amúgy klassz ez a kéró. - nézett körbe a nappaliban.
- Köszi, szerintem is. Na, de elmondanád, minek köszönhetem drága barátnőm, a látogatásodat? - kíváncsiskodtam, és mivel Heidi a küszöbön "felejtette" a bőröndjét, én húztam be a házba, amíg ő lazán levette a kabátját és felfedezőútra indult a számára eddig ismeretlen házamban.
- Olyan udvariatlan vagy, Nina. - nyafogott, miközben otthon érezve magát benézett a hűtőmbe. - Ez meg mit jelentsen? - húzott ki onnan egy epres Milkát, amit hazafelé vettem. - Megbeszéltük, nem?
- Nyugi már, azt a szomszéd gyerekeknek vettem. - füllentettem. - Szóval ezért jöttél?
- Hogy bevegyem az összes hazugságodat? - vonta fel a szemöldökét szigorúan, aztán végül elmosolyodott. - Nem, jobb programra gondoltam. Na, vajon miért jöhettem ide hozzád?
- Most tényleg nem tudom. - emeltem fel a kezem értetlenül.
Heidi színpadiasan sóhajtott, aztán kivett egy almát a gyümölcskosárból.
- Azért, hogy gatyába rázzalak kislány. 1 hét és már Melbourne-ben leszünk, ugye nem gondoltad, hogy a januári edzések után már csak a pályát kell körbefutnod?
Ami azt illeti, erre számítottam. De ha ezt mondom, a barátnőm nem kímélne, úgyhogy csak vállat vontam.
- Tehát akkor edzeni fogunk.
- Pontosan. - harapott bele az almába. - Van itt ebben a kis egérfészekben egy konditerem ugye?
Azt hittem, nem hallok jól.
- Egérfészek? - kérdeztem vissza. - Itt lakom, te kis olasz nőcske, világos?
- Mint az éjszaka. - bólintott Heidi. - Na, akkor pakold össze a cuccod, indulunk.
Összeszorítottam a számat, de nem tudtam neki visszaszólni. Bár semmi kedvem nem volt ma edzeni, valahol belül tudtam, hogy most a szezon kezdete előtt még szükség van egy mindenre kiterjedő edzésre.

Walchwilben volt is egy edzőterem, ahol nem is volt akkora nyüzsgés, úgyhogy be is néztünk. Csak néhány fiatalabb srác és pár idősebb nő használta a gépeket.
- Futással kezdünk. - adta ki az utasítást Heidi és a futógépre mutatott, ahol éppen egy talpig rózsaszínbe öltözött nő kocogott. - Őt bízd csak rám.
Heidi kemény csaj, nem fél az idegenektől és semmitől sem riad vissza, ha akadály kerül a céljai elé. Így történt, hogy kisebb szócsata után a pink nő duzzogva leszállt a gépről és mérgében a súlyzókhoz ment.
- Látod, ennyi az egész. - csapta össze a tenyerét, mint aki jól végezte dolgát. - Na nyomás, versenyzőkisasszony!
- Hangosabban nem lehetne? - sziszegtem neki, figyelmeztetve, hogy vigyázhatna, miket mond. Ő azonban nem is törődött velem, egyből beállította a tempót és nem túl kíméletesen el is kezdett dirigálni.
Körülbelül fél óra futóedzés után adott egy kis pihenőt, amikor elment a büfébe, hogy vegyen magának egy cappuchínót, én pedig ihassak egy energiaitalt.
Amikor visszajött, váratlanul mosolygós kedvében volt.
- Képzeld, találkoztam egy nagyon dögös pasival. - újságolta el izgatottan.
- Na ne mondd. - mondtam unottan. - Lépten-nyomon mindenhol kiszúrsz egyet.
- De ő tényleg az. Nézd, csak, ott jön. - próbálta a figyelmemet odaterelni a futópadról. - Hé, Nina!
- Mi van már? Nem érdekel. - jelentettem ki lihegve.
- De neked integet!
- Mi van? - néztem fel végre és akkor megláttam a dögös pasit és hirtelen kihagytam egy pár lépést.
Mert az illető nem más volt, mint Jake a szomszédból...