Úgy látszik a hétfői friss rendszeressé válik, mert már itt is az új fejezet, illetve annak első része :) Remélem számíthatok pipákra, esetleg 1-1 komira, nagyon megköszönném ;)
Mint mindig most is ejtek néhány szót a hétvégéről: nos én nagyon boldog vagyok! Mindig szeretem a Japán Nagydíjat, na vajon miért? :D Seb megint nyert, és ez most nagyon fontos győzelem neki, hiszen már csak 4 pont :D Kimi pedig úgy látszik bebiztosította magának a 6. helyet, mert Szingapúr után megint itt ért célba x)
Hétvégén jön Korea, úgyhogy most sem fogunk sokáig aludni reggel, akik élőben szeretnénk látni :)
(Nina)
- Nem tudok ilyen gyorsan írni. - panaszkodtam türelmetlenül, amikor már a kezem leszakadt az írástól, miközben a telefont a vállam segítségével a fülemhez szorítottam. - Ne hadarj már, légy szíves!
- Jó, tehát még egyszer. - sóhajtott a vonal túlsó végén Heidi aztán újból belekezdett a szerinte szuper-egészséges turmix receptjének lediktálásába. - Na most már leírtad végre? - firtatta, mikor sikerült lekörmölnöm a papírfecnire.
- Megvagyok. - mozgattam át a csuklómat. - De elmondanád mi szükségem van erre? Kismillió egészséges kaját zabálok, energiaitalokat iszok, minek ez a lötty még?
- Most ebben az egy hétben nem leszek ott veled, hogy megmondjam mit egyél és mit nem, de valahogy muszáj beléd verni az egészséges ételek és italok receptjeit. Most már magadról kell gondoskodnod.
- Ennyire nem bízol bennem? - háborodtam fel. - Tájékoztatlak, hogy pár napja tele volt a kocsim csomagtartója gyümölcsökkel és zöldségekkel. Tegnap már rávettem magam, hogy főzzek is valamit!
- Háát...nehéz ezt elhinni. - hallottam a barátnőm nevetését. - Figyu, csak azt akarom hogy amíg nincs rajtad a szemem, ne lazulj el. Legközelebb majd átjövök, de most rengeteg a munka a edzőközpontban. De visszatérve: életbe lép a tiltólista!
- Vagyis nincs kóla, hamburger, hot dog, sült krumpli, pizza, egyéb zsíros ételek, amiket imádok, sütik, magas E-számú csokik. - soroltam szomorúan.
- Mégis bízhatok benned! Ennyi év után végre megjegyezted a tiltólistát! - nevetett büszkén. - De tudod, Nina ez csak miattad van. Képzeld el, mennyi előnyt jelent majd, ha átlagban 10 kilóval könnyebb vagy az ellenfeleidnél!
Így belegondolva tényleg van benne valami. Amúgy sem vagyok egy nagy termetű ember, de tény, hogy az 56 kiló körül mozgó súlyommal én leszek a legkönnyebb versenyző a mezőnyben. Jó lenne ezt a szintet megtartani a szezon kezdetéig.
- Ígérem jókislány leszek és ellenállok minden csábításnak. - pakoltam ki a fagyasztott pizzákat a hűtőből csalódottan.
- Remélem is. - mondta Heidi, aki persze nem tudta, hogy éppen mivel foglalatoskodok a konyhában. - Majd még úgy is foglak hívogatni, hogy ne und halálra magad.
- Tényleg, van valami tipped, mit csináljak a héten?
- Relaxálj! Most hagyd a fenébe a papírokat, felejtsd el, hogy megint adatokkal tömd a fejed!
- Oké, de mit csináljak? Bámuljam magam a tükörben?
- Hát amit szoktál. Nézz filmeket, hallgass zenét, rendezd el a kupáidat, vagy esetleg megismerkedhetnél a szomszédokkal.
- Hát majd meglátjuk. - hagytam annyiban. - Köszi a tippeket.
- Nincs mit. Akkor majd még beszélünk. Szia!
"Nagy kedvvel" hozzáfogtam a turmix elkészítéséhez. Gondoltam, ha már leírtam a receptet, legalább kipróbálom, úgy sincs semmi különösebb dolgom. Gyorsan össze is dobtam a gyümölcsöket, aztán összeturmixoltam, végül megkóstoltam és annyira nem is volt rossz.
- Apa! - öleltem át nagy hévvel az apámat még az ajtóban, annyira megörültem neki. Mögötte a bátyám és a barátnője ácsorgott mosolyogva.
- Gyertek be! - invitáltam be őket, mielőtt még megfagynának, aztán amikor levették a kabátjaikat, ideje volt üdvözölni egymást.
- Jajj, kislányom, olyan jó újra látni! - ölelgetett meg apa. - Hogy ment a felkészülés?- Ígérem, mindent elmesélek! - mosolyogtam, aztán szinte fellöktem a bátyámat, amikor a nyakába ugrottam.
- Nem mondod komolyan, hogy ennyire hiányoztam, húgi. - lepődött meg Stefan a hirtelen érzelemkinyilvánításomon.
- Amikor egy hónapig szinte ismeretlenekkel vagy összezárva, igenis örülsz, ha láthatod a lüke bátyádat. - bizonygattam mosolyogva és adtam egy puszit is az arcára, olyan testvériesen.
- Jajj, Janine, de jól nézel ki! - öleltem át óvatosabban a bátyám barátnőjét és őt is két puszival üdvözöltem
- Köszi, Nina. - pirult el Janine és szeretetteljesen a hasát kezdte simogatni. Hét hónapos terhesként már jócskán gömbölyödött és nagyon jó volt látni rajta, hogy élvezi a kismamaság minden pillanatát.
- Üljünk le! - vezettem be őket a nappaliba. - Nem is szóltatok, hogy jöttök. Már épp filmezni akartam.
- Csak nem a Felpörgetve lett volna a szerencsés? - tippelte vigyorogva Stefan, hiszen tudta, hogy az a kedvenc filmem, és már legalább milliószor láttam, de sosem tudnám megunni. Mivel leleplezett, hozzávágtam egy kispárnát, de ő csak tovább nevetgélt.- Ezt nevezik meglepetéslátogatásnak. - adott választ a kérdésemre mosolyogva Janine.
- Már hiányoztál, kislányom. - mondta apa és félig átölelt a kanapén ülve. - Kíváncsi voltam, mi történt veled ebben a hónapban.
- Hát, ami azt illeti, nem unatkoztam. - kezdtem bele a történetbe. A családom figyelmesen hallgatta, amikor meséltem nekik az edzéseket Heidival, a nagy beszélgetéseket a szerelőimmel, és a megismerkedésünket Kimivel. De apa mindig kíváncsian belekérdezgetett.
- Na és milyen a csapatfőnök? Hogy is hívják?
- Eric Boullier. - segítettem ki. - Nagyon rendes, és látszik rajta, hogy szereti a csapatát és minket is Kimivel már az első perctől fogva megkedvelt. Kicsit olyan, mintha egy család lennék és ő lenne az apánk.
- És Kimi Räikkönen tényleg olyan....mogorva? - kérdezte Janine a megfelelő szót keresve.
- Ááá, dehogy! - legyintettem nevetve. - Ha jobban megismeri az ember, sokkal szimpatikusabb. Eleinte mi is tartottuk a távolságot, de amikor a szimulátorozás közben megismertük egymás vezetési stílusát, már volt közös témánk. Azóta pedig elég jól kijövünk egymással. Kimi igazából tök jó fazon. - meséltem nekik.
- Hát remélem is, hogy normálisan viselkedik veled. - mormogta apa, ahogy csak egy apa tudja mondani.
- Ne aggódj, tényleg remekül kijövünk Kimivel. - biztosítottam, mire apa valamivel nyugodtabb lett.
- És akkor te...most egy élcsapathoz tartozol? - kérdezte Stefan. Hát igen, ő nem nagyon van tisztában a Forma 1-el, nem ismeri a csapatokat, hogy mennyire jók, szóval teljesen érthető a kérdése.
- Hát, a Lotus tavaly nem volt élcsapat, de szerintem idén azok lehetünk. - mondtam ki az igazságot.
- És arra már kitaláltál valamit, hogy mi lesz a sajtóval? - érdeklődött Janine. - Mert akkor most jön a reflektorfény, ugye?
- Hát, olyasmi. - sóhajtottam. - De van nekem egy munkamániás sajtófőnököm, aki majd intézi helyettem ezeket a sajtósokat, nekem csak jártatnom kell a számat előttük.
És így ment tovább: meséltem nekik az overallpróbáról, a webkamerás interjúkérdésekről, amikben ugye apa és a bátyám is szóba került, és hogy most egy hétig akkor itthon leszek.
Utánam Stefan következett, aki elmondta, milyen volt egy hétig az új csapatánál lenni San Marinóban, és már teljesen izgatott a hamarosan kezdődő tesztek miatt.
- Bocs, hogy félbeszakítalak, kicsim. - vágott közbe Janine. - Nina, ez most lehet, hogy udvariatlan lesz, de nincs valami ennivalód? Éhen halok.
- Éhes a pici? - nevettem, aztán ketten bementünk a konyhába, és magukra hagytuk a férfiakat.
- Kismama vagyok. - felelte a sógornőm olyan "hát ez nem egyértelmű?" stílusban. - Állandóan eszek és csak hízok. De már nincs sok vissza.
- Akkor ha jól számolom, áprilisban jön a baba? - kérdeztem a hűtőben kutakodva.
- Igen. Pontosabban április végén. Lehet, hogy májusba is beleesünk. Mert tudod...augusztus. - mosolygott.
Igen, pontosan tudtam. Ez a baba egy ünneplős éjszaka gyümölcse. Janin és Stefan tavaly Amerikában nyaraltak, az Indianapolisi Nagydíj utáni szünetben még néhány MotoGP-s barátunkkal és hát eseménydús napokat töltöttek el bárokban és szórakozóhelyeken, este pedig ilyen jó állapotban tértek vissza a hotelszobáikba. Aztán ősz felé kezdett gyanús lenni a dolog és kiderült, hogy a nyaralásnak lett egy örök emléke, ami Janine hasában kezdett fejlődni. Amikor a bátyám megtudta, hallani sem akart arról, hogy elvetetik a babát, annak ellenére, hogy 21 évesen még elég fiatal apának, nem? Janine is csak egy évvel idősebb nála, de a kapcsolatuk már olyan erős, hogy egy utód érkezése nem okoz gondot. Apa természetesen csak örül a trónörökösnek, hiszen ha fiú lesz, érkezik az új generáció :)
- Figyelj csak. Nálam csupa egészséges kaja van. - mutattam rá a hűtőben lévő ételekre. - De Heidi tanácsára nemrég csináltam egy speckó turmixot? Megkóstolod?
- Hm...persze, tök jól néz ki. - mondta Janine és miután töltöttem neki egy pohárral, úgy tűnt ízlett is neki.
- Ez mennyei! - dicsérte a löttyöt. - Feltétlenül le kell írnod a receptet, Nina! Nagyon finom!
- Tessék, a tiéd lehet, ha el tudod olvasni. - mutattam meg a lapot, amire a receptet írtam.
- Neked nem kell? - lepődött meg.
- Ááá...nekem jó az energiaital is. - legyintettem, aztán mosolyogva visszamentünk a nappaliba.
- Turmix? - nézett Stefan a barátnője kezében lévő italra? - Nina, el sem hiszem, hogy nálad van ilyen!
- Heidi műve. - jelentettem ki.
- De nagyon finom. Megkóstolod? - nyújtotta oda Janine a bátyámnak a poharat.
- Ööö...inkább nem, köszönöm. Nagyon...tejes.
- De finnyásak vagytok, istenem! - sóhajtott apa. - De tényleg, Nina, hogy-hogy csináltál ilyen italt?
- Heidi szerint nem szabad elhanyagolni magamat. - mondtam komolyan. - És igaza van. A súlykülönbség lesz az egyik előnyöm a srácokkal szemben.
- Miért lesz más is? - kérdezte egyszerre apa és Stefan nagy szemekkel.
- Nem tudom. Majd meglátjuk. - mosolyogtam titokzatosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése