14. fejezet: Üdv, Ausztrália!

Sziasztok :)
Itt is a folytatás, még hétvége előtt, ahogy ígértem. Mint mindig, remélem tetszeni fog :)
Várom a pipákat és a kommenteket! :)
 
Hétvégén pedig Hajrá Sebastian! :)

(Heidi)
Amikor Nina felnézett, konkrétan nyitva maradt a szája, sőt elfelejtett lépni a futópadon és le is csúszott róla. A dögös pasi erre gyorsan odasietett hozzánk. Milyen segítőkész!
- Sziasztok! - köszönt nevetve. - Nina, jól vagy? - szólította meg a barátnőmet a nevén, ami máris gyanús volt.
Lehet, hogy ezek ismerik egymást? Nina mindenesetre teljesen zavarba jött...és én elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, itt valami bűzlik nála.
- Megütötted magad? - kérdezte a dögös pasi, miközben megpróbálta elfojtani a mosolyát.
- Dehogyis, semmi bajom. - morogta Nina totálisan zavarban, mintha meg is lenne sértődve.
- Akkor oké. - mosolygott a srác, aztán felém fordult. - Na és kit tisztelhetek ebben a sportos hölgyben?
Az a féloldalas mosoly, amit rám villantott...esküszöm mindjárt elolvadok...
- Heidi vagyok, Nina edzője. - nyújtottam a kezem, amit el is fogadott.
- Én meg Jake. - mutatkozott be, aztán kicsit furcsa pillantást vetett Ninára - Nem is mondtad, hogy edződ van. Vagy csak én nem emlékszem rá?
Aha. Szóval ezek ismerik egymást. Leesett.
- Nem, nem mondtam, mivel ő nem az edzőm. - jelentette ki, mire a szemem teljesen kikerekedett.
- Mi a fenéről besz... - próbáltam megkérdezni, miért hazudik, de félbeszakított.
- Heidi a barátnőm. - mosolygott kényszeredetten és elég jelentőségteljesen meresztette rám a szemét. - Csak együtt edzünk, mert sportosak vagyunk, és ő a fejébe vette, hogy most ő edzősködik nekem. - fejtette ki a félig hazugságot. Nem értettem, miért nem mondja meg, hogy én tényleg az edzője vagyok, de csak engedelmesen bólogattam, mert kíváncsi voltam, mit fog ebből még kihozni.
- Ó, értem. - mondta Jake és érdeklődve fordult felém. - De te is itt laksz Walchwilben?
- Nem, én milanoi vagyok. - mosolyogtam a legszebb mosolyommal. - Olasz nőcske, ahogy a drága barátnőm mondta néhány perccel ezelőtt. - néztem gúnyosan az említettre.

- Aha. És csak azért jöttél ide, hogy eddzél Ninával? - kíváncsiskodott tovább a srác.
Válaszoltam volna, de Nina megint közbevágott.
- Igen, ezért, Jake, nem kell több kérdést feltenned. - mondta nem túl kedvesen és újra nekiállt futni.
- Nekem azért lenne egy kérdésem. - fontam keresztbe a karom. - Ti honnan ismeritek egymást?
Jake Ninára nézett, Nina meg Jake-re. Azt hiszem, nem tudták eldönteni, ki válaszoljon.
- Szomszédok vagyunk. - magyarázta végül Jake. - Mióta Nina ideköltözött, többször beszélgettünk már.
Ninára néztem, aki egyszerűen csak bólintott. Csak éppen elfelejtett nekem beszámolni arról, hogy véletlenül ismeri ezt a helyes pasit...
- Ááá, értem. Hát sajnos mostantól nem tudtok majd annyit beszélgetni, mert nemsokára...
- ... meglátogatom Heidit Milánóban. - fejezte be a mondatomat Nina gyorsan.
Na ekkor már nagyon nem értettem, mi a fenét csinál. Jake sem. Egyszer rám, egyszer Ninára sandított.
- Tudod... - nézett Nina megint olyan "ha el mersz árulni, megöllek" nézéssel. - Megbeszéltük.
- Jaaaa, persze. - "jutott" eszembe. - Figyelj, Jake, magunkra hagynál egy percre?
- Ööö...persze. - mondta mosolyogva és egy másik géphez ment. Én meg rögtön lecsaptam Ninára.
- MÉGIS MI A JÓ FENÉRŐL ZAGYVÁLSZ ITT ÖSSZE-VISSZA?
- Nyugodj már le! - mondta higgadtan, de azért én láttam rajta, hogy ő is idegeskedik.
- Nyugodjak le? Ezt most komolyan gondoltad, vagy megint csak hazudsz, mint az előbb?
- Miért, szerinted mit kellett volna mondanom? - hadonászott a kezével futás közben.
- Mondjuk az igazságot! Hogy az edződ vagyok. - javasoltam, de ekkor Nina lesütötte a szemét és egyből rájöttem, mire is ment ki ez az egész játék. - Nina, csak azt ne mondd, hogy nem tudja.
- DE NEM TUDJA! - csattant fel. - És nem is fogja megtudni! Nem akarom, hogy rájöjjön, hogy ki vagyok. Csak egy egyszerű német lánynak hisz, aki Svájcba költözött, és már így is éppen elég, hogy mindenhol belé botlok, akármikor hazajövök. Szerintem már az is gyanús neki, hogy sose vagyok itthon.
Teljesen megdöbbentem a barátnőm válaszán. Nem tudtam elhinni, hogy egy nagy hazugságra építette a szomszédjával való eddig kialakult kapcsolatát.
- Nem helyeslem ezt az egészet, de rendben, nem szólom el magam. De előbb-utóbb úgyis ki fog derülni.
- Tudom. - bólintott. - De minél később, annál jobb.
- Tipikus Nina-logika. - csóváltam a fejem, a barátnőm meg elmosolyodott. - Na kislány, akkor most az a minimum, hogy szólsz szegény átvert srácnak, hogy eddzen velünk. Így is egyfolytában minket figyel. - böktem a fejemmel Jake felé, aki a súlyzókat emelgetve mosolyogva ide-ide nézett ránk.
- Felőlem. - vonta meg a vállát. Én meg vigyorogva folytattam az edzést a megismert helyes pasi társaságában...

(Nina)
- Nézd milyen kék az óceán! - mutatott Heidi ki a repülő ablakán, amikor már leszálláshoz készülődött a repülőnk Ausztrália felett. Tényleg csodálatos volt a kilátás, de most nem ez izgatott annyira. Arra gondoltam, úristen, ez lesz az első versenyhétvégém a Forma 1-ben és majd' meghaltam már attól, hogy a pályán lehessek.

 

Azt is vártam, hogy találkozzak a csapattal, mivel nem velük jöttem, mert nem akartam még Svájcból Angliába is utazni, úgyhogy egyedül Heidi ült velem a repülőnkön. A késő délutáni szerdai járatról leszállva kissé meghökkentem, amikor azt láttam, hogy a repülőtér várakozójában kisebb tömeg gyűlt össze, akik nem mást fogtak körül, mint Jenson Buttont és a barátnőjét, Jessicát. Remekül időzítettünk, egyszerre érkeztünk.
Éppen elmentünk mellettük és a tömeg mellett, amikor valamelyik rajongó hátrafordult és elkiáltotta magát.
- Itt van Nina Bradl! - És erre többen felém fordultak, majd jöttek autogrammért meg fotókért, amit nem igazán tudtam kezelni, mert annyira meglepődtem, de egyben nagyon is örültem, hogy máris vannak rajongóim, akik az első versenyhétvégémen az aláírásomért könyörögnek.
Mikor itt végeztünk, taxiba szálltunk és a hotel felé vettük az irányt, amiben többek között a Lotus is megszállt. A recepción egy hölgy odaadta a kártyámat, úgyhogy gyorsan ki is pakoltam a szobámban. Az időeltolódás rendesen kifárasztott, hiszen itt már este volt, ezért csak levágtam magam az ágyra és ahogy voltam, elaludtam.

A csütörtöki napot már a pályán kezdtem, pontosabban a motorhome-unkban, ahol legnagyobb szerencsémre a sajtósommal, Michaelával futottam össze, aki persze, már felkészülten várt.
- Üdv, Nina. - köszöntött negédesen és egy pillanatra mosolygott, de aztán felvette a szokásos maximalista, munkamániás harci állást. - Na figyelj. Már ma rengeteg dolgunk lesz.
- Jól kezdődik. - húztam el a számat.
- Először is - folytatta Michaela figyelemre sem méltatva engem. - Mára már jönnek a szponzorok, délután hivatalos sajtótájékoztató, ahol persze neked is jelenésed van, azután meg pályabejárás a mérnökökkel. És ne felejtsd el, hogy délben az egyik legfontosabb szponzorunk képviselőivel fogtok ebédelni Kimivel együtt. Tehát ajánlom, hogy normálisan társalogjatok velük. Ne úgy, mint múltkor a boxban.
- Miről beszélsz? - adtam az ártatlant, mert nem gondoltam, hogy Michaela is hallotta a társalgásunkat.
- Tudod te azt, kisasszony! És most nyomás, csapatmegbeszélés lesz!
Michaela tulajdonképpen olyan, mint egy második főnök. Mindig megmondja, hogy mit csináljak, és hova menjek, de sokkal szigorúbb, mint Eric bármikor is. Pedig ő csak a sajtófőnököm, de mindegy...

Az ebéd a szponzorképviselőkkel elég fárasztó volt. Kimivel szinte végig csak bólogattunk, ha beszéltek hozzánk, vagy olyan semleges válaszokat adtunk, mint: "Igen, jó az autónk." meg "Úgy gondoljunk, idén többre leszünk képesek." stb.
Délután már eléggé nyüzsgött a pálya, amikor az első hivatalos sajtókonferencia előtt a riporterek és kamerások tódultak be a médiaközpontba. Kimivel mindketten hivatalosak voltunk a tájékoztatóra, mellettünk még Vettel, Button, Webber, és Riccardo jelent meg, amikor éppen helyet készültünk foglalni.
Kimi sajnos rögtön a hátsó sorba húzott - ő nem akart nagyon elöl lenni a sajtósok szeme előtt. Mellé csatlakozott még Daniel és Mark is, úgyhogy én maradtam a két másik fiúval az első sorba.

- Lányoké a középső szék. - mondta Sebastian udvariasan és szélesen elmosolyodott. Hát azt hiszem ezt a mosolyt még fogom egy párszor látni. Előre örülök neki...
- Mintha lenne itt bármilyen másik lány. - mormoltam magam elé, amin Sebastian és Jenson is jót derült, de azért leültem közéjük az első sor középső székére. Kimi mögöttem előrehajolt, én meg azt hittem, nekem akar valamit mondani, de legnagyobb meglepetésemre összepacsizott a mellettem ülő Sebastiannal és valamin nagyon mosolyogtak.
- Készülj Nina, itt nem lesz menekvés. - suttogta azért a fülembe a kedves csapattársam. - És gondolj arra, hogy ha nem válaszolsz normálisan, Michaela büntet.
- Ne aggódj, vérprofi vagyok. - suttogtam vissza magabiztosan, aztán visszafordultam, mert az első kérdést éppen nekem szánták. Csupa ,,Nina, mit jelent neked, hogy egyedüli lányként itt lehetsz" stb., stb.
Azért Kimit se hanyagolták, szívták a vérét, csakhogy kipréseljenek belőle pár épkézláb mondatot, ami azért sikerült is nekik. Vettellel és Buttonnel nem volt ilyen gondjuk, ők csak úgy ontották magukból a szavakat, fogalmam sincs, miért jó ez nekik. Talán őket nem is fenyítik meg a sajtósuk.

Mikor végre szabadulhattunk, Kimi Sebastian mellé szegődött és nevetve suttogtak egymásnak valamit. Furcsállottam, hogy ennyit beszélnek egymással, hiszen Kimi nem is említette, hogy jóban vannak. Ahogy figyeltem őket, észre sem vettem, hogy Jenson megállt mellettem.
- Láttalak ma a repülőtéren. - szólított meg mosolyogva. - Úgy látom közös rajongóink is vannak.
- Úgy tűnik. - vontam vállat. - Mondjuk én még nem szolgáltam rá.
- Dehogynem. A teszteken nagyon jól teljesítettél. - dicsért meg, aztán közelebb hajolt. - Ezt nem tudhatja senki, de én egy picit tőled is tartok.

Visszamosolyogtam rá, hiszen nagyon jól esett, amit mondott. Ha egy ilyen versenyző, mint Jenson azt mondja, tart tőlem, akkor igenis jól érezhetem magam tőle.
- Majd meglátjuk mi lesz. - mondtam titokzatosan.
- Szerintem is. De figyelmeztetlek. Én győzni jöttem ide. - nevetett. - Szóval mindenki mást legyőzhetsz rajtam kívül.
- Ne aggódj, téged sem foglak kímélni. - nyugtattam meg nevetve. Tetszett, hogy Jenson ilyen hamar szimpatikussá vált számomra. Úgy tűnt én is az vagyok neki, mert azt mondta.
- Akkor gondolom este találkozunk még.
- Este? - kérdeztem értetlenkedve. Fogalmam sem volt, miről beszél.
- Tudod. A szezonnyitó ünnepség. - magyarázta, de még mindig nem értettem. - A Langham Hotelben.
- Nekem erről miért nem szólt senki? - kérdeztem.
- Azt nem tudom. De azt igen, hogy ez egy ilyen kiöltözős buli.
- Kiöltözős? Mi a franc? - hökkentem meg. Nem hiszem el, hogy Michaela mindent a fejembe ver, csak ezt a fontos eseményt nem említette meg nekem.
- Hát tudod. Ott lesz az FIA vezetősége, mindenféle szponzorképviselők, mindegyik versenyző, szóval egy szezonnyitó est. Te nem tudtál róla? - kérdezte meglepetten.
- Eddig még nem. Megölöm a sajtósomat. - határoztam el idegesen.
Mikor Kimi végre abbahagyta a trécselést és hagyta elmenni Sebastiant, odamentem hozzá.
- Te tudtál erről a szezonnyitó ünnepségről? - tértem rá rögtön a lényegre.
- Persze. - felelte lazán. - Minden évben van ilyen. Ki kell öltözni, előre szólok.
- Óriási. És én is öltönybe menjek, vagy mi? Mert egy árva normális kiöltözős ruhám sincsen.
- Akkor azt ajánlom, pályabejárás után Heidival menjetek bevásárlókörútra. - javasolta segítőkészen.
- Remek. Már csak ez hiányzott, de tényleg. - füstölögtem, de aztán eszembe jutott valami. - Hadd kérdezzek még valamit. Te mióta vagy ilyen nevetgélős viszonyban Vettellel?
- Régóta jóban vagyunk. - mondta Kimi, mintha ez tök egyértelmű lenne. - Ő a legnormálisabb srác itt.
- Miért a többi milyen? - érdeklődtem és már előre mosolyogtam, mert Kimi nem palástolja, mit gondol másokról.
- A legtöbb beképzelt és teljesen fennhordja az orrát. Az újoncok meg úgy csinálnak, mintha most megváltanák a világot, attól, hogy bekerültek.
- Kössz. - húztam el a számat, bár gondoltam, hogy nem rólam beszél.
- Benned is van egy kis ego, ne próbálj átverni. - húzta a száját féloldalas mosolyra.
- Jó, és Vettelben nincs?
- Abszolút nincs. Seb olyan, mint volt a két világbajnoki címe előtt is . Egy egyszerű srác, aki a pályán sikeres, a pályán kívül meg nagyon jó fej.
- Hát ez nagyszerű. Szívesen hallgatnám még a dicshimnuszt, de pályabejárásunk van, emlékszel? - emlékeztettem a finnt, mire csak megvonta a vállát és mormogott valamit az orra alatt.

Együtt mentünk ki a mérnökökkel az Albert Parkban elhelyezkedő pályára. Még sosem versenyeztem itt, úgyhogy mindent alaposan megfigyeltem az ideális ívtől kezdve a legjelentéktelenebb rázókőig. Ayao egy részletet sem hagyott ki a pályából, és legnagyobb meglepetésemre még Kimi is mondott egyet s mást az emlékeiből, úgyhogy a pálya végén már egy adatokkal teli könyv állt a fejem helyén. Amúgy tetszett a pálya, hogy félig utcai, félig normális vonalvezetésű, és valamiért azt éreztem, feküdni fog nekem.

Mikor ezzel végeztünk, megkerestem Michaelát, hogy kérdőre vonjam. Kicsit kiakadt, amikor berontottam az irodájába, de hát istenem, az ő hibája, hogy nincs egy nyamvadt ruhám estére.
- És akkor most mit csináljak? - tárta szét a kezét ártatlanul, mikor kidühöngtem magam neki a problémámról. - Különben is én már mondtam nekem még Jerezben és hagytam üzenetet a rögzítődön még a múlt héten hogy el ne felejtsd.
Hoppá! A rögzítőm, hát persze. Nem volt időm lehallgatni...
- Jó, de akkor most honnan szerezzek ruhát, elmondanád? - könyököltem az asztalára.
- Tudod mit? Csak, hogy lásd, milyen segítőkész sajtósod van, szólok az egyik kiszolgálólánynak, hogy szerezzen be neked egy ruhát valahol, csak mondd meg a méreted, okés?
Nem tartottam a legjobb ötletnek, de mivel már hullafáradt voltam egy bevásárlókörúthoz és amúgy sem volt jobb ötletem, kénytelen voltam beleegyezni.
Nagyon reméltem, hogy az a bizonyos lány normális ruhát talál majd nekem...mert eszem ágában sincs leégni az első hivatalos megjelenésemen...