Egy olyan hétvége után hozom a frisset, amit annyira vártam, de végül még sem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna...
Komolyan mondom, talán még sosem vártam ennyire egy versenyt, mint ezt az amerikait, és szerintem ez volt életem egyik legesleghosszabb délutánja, amikor csak araszoltak a percek, mire este 8 lett :)
Sajnálom, hogy Seb nem tudott nyerni és már itt világbajnok lenni, pedig mindent megtett érte, de majd Brazíliában!!! :)
A szavazással kapcsolatban az a helyzet, hogy egyenlőség van, úgyhogy kérek még legalább egy szavazatot valamelyik oldalra, mert ezzel nem sokra megyek eddig :D
Az előző részhez nagyon köszönöm a pipákat, mint mindig (:
Jó olvasást, ide is várok pipát/komit :)
(Heidi)
- Szerinted is nagyon gáz lenne, ha Sebastian Vettel edzőjével találkozgatnék? - könyököltem a motorhome kiszolgálórészlegén álló pultra, aminek a másik oldaláról az egyik büféslány, Gina nézett vissza rám vigyorgó arckifejezéssel. Amíg Nina a sajtótájékoztatón volt, úgy döntöttem, nem nyomorgok a tömegben rá várva, inkább beültem a büfébe egy kávéra.
- Miért lenne gáz? - nevetett fel Gina. Ő az a lány volt itt, akiben magamra ismertem. Ugyanolyan nagyszájú pasifaló, mint én. Ami a szívén, az a száján, élvezet hallgatni. - Oké, hogy Nina és Sebastian ellenfelek, de nektek nyugodtan szabad több időt töltenetek egymással.
- Ugye? - nevettem én is. - Én is így gondolom. Ráadásul Heikki olyaaaan helyes, nem? - álmodoztam a szőke adoniszról, aki kétség kívül az egyik leghelyesebb srác itt a paddockban.
- Dehogynem! Én is hülye lennék kihagyni ezt a srácot. - helyeselt újdonsült barátnőm. - Még újfiú itt nálunk, vagyis a Red Bullnál, de majd segítünk neki beilleszkedni, ugye? - vigyorgott kajánul.
- Nana. - figyelmeztettem nevetve. - A kis finn az én zsákmányom, le a kezekkel róla!
- Nyugi, nekem van pasim. - nyugtatott meg a lány, de nem tetszett nekem a mosolya.
- Na és ki az? Ő is innen van, mi?
- Ezt meg honnan veszed? - adta az ártatlant.
- Csak tipp. - vontam vállat. - Na mond csak meg, bennem megbízhatsz, nem köplek be senkinek.
- Na jó. - fogta suttogóra. - Oléval járok. A Red Bull egyik szerelője. - magyarázta, amikor látta az értetlen fejemet.
- Szóval neked is bikád van? - húztam fel a szemöldököm. Úgy látszik a Red Bullnál csupa helyes pasikba botlik az ember.
- De még milyen. - gyengült el Gina és a hűtőautomaták felé indult, hogy egy újabb rekesz ásványvizet vegyen ki. A szerelőknek, vagy kiknek kellett előkészítenie a vizes palackokat.
- Te is hallod ezt a hangot? - kérdezte, a rekesszel a kezében.
- Milyen hangot? - forgolódtam, aztán kis fülelés után meghallottam. - Gina...itt valami nem oké.
- Jó, de mit csináljak? - kérdezte egyre kétségbeesettebben, mert rajtunk kívül senki sem volt ezen a részlegen és elég aggasztó hangokat adott valami a hűtőberendezések felől.
- Most azonnal menjünk és szóljunk valakinek! - álltam fel, mert nagyon nem tetszett a helyzet, Gina viszont akadékoskodni kezdett.
- Nem hagyhatom itt a pultot, most rám van bízva. Megyek megnézem, mi ez. - indult el a hangok irányába, én meg már éppen vissza akartam húzni, de ekkor valami hatalmasat robbant, és a kiszolgálórészleg narancssárga lángokba borult.
- Gina! Gyere! - próbáltam kiabálni a lánynak, aki viszont a földre rogyott, én meg hiába rázogattam a vállát, nem akart felkelni. - A francba, Gi... - köhögtem, de a sok füst miatt már beszélni sem tudtam. Megpróbáltam felnyalábolni az elájult büféslányt, de az én erőm is csak addig bírta, hogy megnyomjam a vészjelzőt a pult belső oldalán. Aztán Ginával a karomban én is a pultra dőltem...
(Nina)
- Mondj már valamit, te hülyelány! - kiabáltam a barátnőm arcába, amikor a mentőautó hordágyán lélegzőmaszkot tettek rá, ő pedig lassan kezdte kinyitni a szemeit. - Hallod, szólalj már meg!
- Kisasszony, a barátnője minden bizonnyal valamilyen fokú füstmérgezést szenvedett, kérem ne szóljon hozzá, úgysem tud válaszolni. - szólt rám az orvos, de rá se hederítettem.
- Nina. - tette a vállamra a kezét Kimi, mikor megint elkezdtem beszélni Heidihoz. - Szerintem most gyere, látod nincs semmi komolya baja. Menjünk vissza a szállodába, te úgy sem csinálhatsz semmit.
- Igen, kisasszony, hallgasson a barátjára. - szólt vissza az orvos, mikor már tolták be a mentőbe a két, hordágyon fekvő lányt.
- Seggfej. - sziszegtem. Hogy mer nekem ilyeneket mondani, amikor a barátnőm, aki történetesen még a személyi edzőm is, majdnem megégett egy zárlatos hűtő miatt?
- Na gyere te kis idegbeteg. - húzott el onnan nevetve Kimi és elindultunk vissza a szállodába.
- De mi a fenét keresett ott ez a hülyelány? - morogtam még mindig a kocsiban.
- Honnan szedjem? - rántotta meg a vállát Kimi. - Lehet, hogy csak rád várt ott. Szerencse azért, hogy rajtuk kívül más nem volt ott. Képzeld el, 3 perc és együtt sülünk meg. - nevetett az egyáltalán nem vicces helyzeten.
- Räikkönen, a humorodat a nyilatkozataidra tartogasd. - tettem keresztbe a karomat és továbbra is idegesen néztem ki az ablakon. - Szerinted nagyon megégett a büfé?
- Remélem annyira nem, mert ebben a 2 napban még ennem kell valamit... - mondta, ismét csak magára gondolva. Ezen komolyan már nevetnem kellett. Még egy ilyen ember nincs ezen a világon, az tuti.
Nem sokkal később a szállodában ész nélkül próbáltam Heidit hívni a mobilján, de persze nem vette fel. Már legalább nyolcvanadjára tárcsáztam a számát, amikor egyszer csak benyitott a szobaajtómon.
- Na mi van, miért van nyitva a szád, te nagyszájú. - nevetett, amire én is elnevettem magam csodálkozásomban, aztán felugrottam az ágyról és jól megöleltem.
- Te...te...mi a francot kerestél ott? MAJDNEM MEGÉGTÉL!
- Ha más jó nem is volt benne, ezért az arcért megérte enyhe füstmérgezést kapni. - nevetett az arcomra mutogatva. - Láttam ám mennyire aggódsz értem, te kis szemtelen!
- Úgy utállak! - öleltem meg megint, mivel le se tagadhattam volna, hogy aggódtam miatta. És nem csak azért, mert nagyobb baj esetén új edző után kellett volna néznem...
Szerencsére a két lánynak semmi baja nem esett, de mikor reggel a csapatunk kiment a pályára, a motorhome vendéglátó részlege romokban hevert. Mindenki megkövülten állt a szénné égett tárgyak láttán.
Percekig senki sem szólt semmit, csak bámultuk a tönkrement épületet.
- Srácok...akkor most mit fogunk enni? - tette fel Kimi a költői kérdést, mire a helyzet ellenére mindenki elnevette magát. Sajnos nem volt vicces, de Kiminek igaza volt...nem volt konyhánk, se étkezőnk.
- Én már tudom! - jelent meg Eric csapatfőnök mosolyogva. - Ahogy látjátok srácok, itt már nem esztek semmit, de nem fogunk éhen halni. A Red Bull szívesen lát minket, nálunk fogunk enni.
- Óriási. - forgattam a szememet, de ahogy végignéztem a többieken, ők derűsen fogadták a hírt. Lehet, hogy a vörös bikáknak egy szakácsistenük van? Más örülnivaló nem hiszem, hogy van...
A szombati szabadedzésben nem hátráltatott minket a motorhome-problémánk, így nyugodtan koncentrálhattunk az ebédnél fontosabb dolgokra is. Kimivel a 4-5. helyen végeztünk, úgyhogy a csapat bizakodott egy jó időmérős eredményben. Mikor kijöttünk a garázsból, Eric mindenkit összehívott, és úgy vonultunk be a Red Bull motorhome-jába, ahol eddig még egyikünk sem járt - érthető okokból -, mint egy csapat kiránduló kisgyerek, akik mindent megnéznek egy számukra ismeretlen helyen. Az emberek azonban nagyon is ismerősek voltak, főleg az az egy, aki nyomban lecsapott ránk Kimivel, mihelyst leültünk egy asztalhoz.
- Fuhh, elég fura titeket itt látni. - üdvözölt minket Sebastian vigyorogva és csatlakozott hozzánk az ebédben.
- Elhiheted, nem miattad vagyunk itt. - mondtam, fel sem nézve a kajából.
- Ja. - értett velem egyet Kimi. - Két helyzet volt. Nálunk szívunk, vagy itt eszünk. És én utálok éhes lenni.
- Mindig csak erre tudsz gondolni. - forgattam a szememet.
- De ha egyszer így van! - bizonygatta a finn és Sebastian vevő is volt a poénra.
- Úgy látom, csak neked van azzal bajod, hogy itt kell ennetek. - nézett rám a szöszi.
- Pontosítok. Nem a helyszínnel van bajom, hanem a társasággal.
- Ó, ezen könnyen segíthetünk. Kimi, menj át egy másik asztalhoz, Nina nem bírja nézni, milyen jó étvággyal eszed a mi kajánkat. - utasította nevetve a haverját, aki röhögve a tenyerébe csapott, mint "ez jó volt, öreg".
- Oké, én azt hiszem inkább szívok nálunk, Kimi. - mondtam a csapattársamnak és a tányérommal, mindenemmel együtt felálltam, és már éppen kerestem a szememmel egy másik helyet, amikor észrevettem, hogy a Red Bullos és Lotusok öltözetű csapattagok minden helyet elfoglaltak. Nagyon beégtem, de összeszorítottam a számat és visszaültem a helyemre.
- Na mi van, hercegnő, nem mész szívni? - vonta fel a szemöldökét Vettel, én meg csak nagy erőfeszítéssel tudtam megállni, hogy ne nyomjam a képébe a rizzsel és párolt csirkével teli tányéromat.
- Ne hívj hercegnőnek. - sziszegtem és szúrósan a szemébe néztem.
- Mert mi lesz? - kérdezett vissza. -Figyelj, itt most én vagyok itthon, úgyhogy ha nem akarod, hogy vasárnapig éhezzél, inkább edd meg nyugodtan az ebédedet és ne vágj ilyen morcos képet, jó?
- Igenis, Vettel úrfi! - grimaszoltam, de mivel tényleg nem volt más választásom, csendben ettem és hallgattam, hogy Kimi milyen jól eltársalog Sebastiannal. Komolyan, fogalmam sincs, ő hogy jöhet ki ezzel a kisherceggel. Ő, Kimi, aki még nálam is rosszabb ember. Hát hogy tud egy ilyen egyfolytában mosolygó kisfiúval haverkodni? Majd értesítsen valaki, ha egyszer rájön erre a lehetetlen kérdés válaszára...
Az időmérőm nem alakult olyan rosszul, de a 7. helyem révén két pozícióval hátrébb csúsztam a rajtrácson, mint Melbourne-ben. Különös érdekesség, hogy Kimi, Sebastian és én egymás után végeztünk az időmérőn, szóval egymás mögül rajtolhattunk volna, de sajnos a finn autójában váltót kellett cserélni a szerelőcsapatának, ezért csak a 10. helyről fog indulni az 5 helyes büntetés révén.
Akármennyire is próbáltam ellenállni, az este közeledtével a gyomrom félreérthetetlenül korogni kezdett, így kénytelen voltam a többiekkel én is megint a Red Bullhoz menni. Kimi és Sebastian ekkor ismét együtt ültek, én azonban diszkréten egy másik asztalhoz telepedtem le, ahonnan nagyon jól beláttam, hogy Heidi megint Sebastian edzőjével lóg, ráadásul nagyon jó hangulatban nevetgéltek kettesben.
- Szerintem nem nagyon van választásom megválogatni az ülőhelyeket. - motyogtam és nem törődve vele tovább folytattam az evést.
- Akkor gondolom megérted, ha most csatlakozok hozzád, ugyanis elég nagy tömeg van itt, mióta megjelentetek. - mosolygott és végignézett a telezsúfolt étkezőn.
- Mindez egy bekrepált hűtő miatt. - húztam el a számat.
- Előfordul. - vont vállat, aztán felvillantotta a mosolyát. - Egyébként Stu vagyok.
- Melyik oldalról? - faggattam tovább.
- Seb szerelőcsapatából. - bólintott.
- Gondolom nekem nem kell bemutatkozni.
- Sebnek igaza volt, te tényleg egoista vagy. - nevetett fel.
- Mi? Vettel mióta terjeszt ilyeneket rólam? - néztem a nemigen kedvelt honfitársam irányába.
- Amióta megismert. Mondta, hogy különös jelenség vagy, de a részéről ő nagyon bír.
- Mond csak, Stu. Ti dolgoztok a hétvégén, vagy pletykálkodtok?
- Azt is említette, hogy könnyen fel lehet húzni téged.
- Remek. - forgattam a szemem. - Mintha annyit tudna rólam...
- Szerintem csak szeretne többet tudni rólad. - mosolygott rám jelentőségteljesen. - Azt mondta, ahhoz képest, hogy lány vagy, egyáltalán nem úgy viselkedsz. És tényleg.
- Miért, hogy kéne viselkednem? - vontam fel a szemöldököm kérdően.
- Háát. - gondolkozott el Stu. - Szerintem itt a többség egy olyan lányt képzelt el, aki...hm...nyávogós hangú, mindenkire mosolyog...úgy jár-kel, mintha mindenki az ő kegyeit lesné...
- Hát ezek pont Vettelre igazak. - nevettem fel, Stu viszont összevonta a szemöldökét.
- Akkor te nagyon nem ismered őt. Seb egyáltalán nem ilyen.
- Persze, tudom, tudom.... - legyintettem. - Mindenki csak áradozni tud róla. Hogy milyen jó versenyző, milyen fiatal, milyen tehetséges, milyen mosolygós, blablablabla...
Stu erre elnevette magát, én meg széttártam a kezemet.
- Most mi van? Nem ezeket mondja mindenki?
- Nina, szerintem ezt te sem gondolod komolyan. Nem áradoznak róla, ez az igazság.
- Persze...
- Már bocs, de én egy icipicit régebb óta ismerem Sebet, mint te. - villantott egy olyan mosolyt, ami valami olyat üzenhetett, hogy "ne pattogjál olyanokról, amiket rosszul tudsz".
- Lehet. - ismertem be. - De nekem akkor sem az a véleményem róla, mint itt mindenki másnak.
- Tehát akkor mindenki más rosszul ismeri Sebet, egyedül te tudod, milyen srác ő.
- Részletezzem?
- Ne, inkább ne. - utasította vissza nevetve. - Talán nem bírnám ki, hogy ne mondjam el Sebnek, akinek meg tuti rosszul esne, ha megtudná, hogy milyen véleménnyel vagy róla.
- Miért esne rosszul? Nem bírja, ha nem csak dicshimnuszokat zengenek róla? - kérdeztem gonoszkodva.
- Nem, az esne rosszul neki, hogy ő bír téged, de te valamiért nem. - mondta Stu és ekkor már abbahagytam a nevetést, mert elég komolyan hangzott, amit mondott. - Figyelj, szerintem előbb próbáld megismerni, aztán eldöntheted, hogy utálod, vagy...
- ... nem kedvelem. - fejeztem be a mondatomat, és mivel Stu fáradtan bólintott egyet, ezzel le is zártam ezt a témát, igyekeztem más felé terelni a beszélgetést. Mert jelenleg bármiről lehetett velem beszélni. Csak Róla nem.
~~~
- Óriási. Már csak ez hiányzott. - szitkozódtam, amikor elkezdett esni az eső pár perccel a Maláj Nagydíj rajtja előtt, mikor már a rajtrácson készülődtünk a futamra.- Számítani lehetett rá. Idén nincs szerencsénk. - mondta Damien az autóm mellett állva, felügyelve, hogy a srácok rendesen melegítsék a gumijaimat a paplanokkal. - De te csak vezess okosan!
- Igenis, főnök. -szalutáltam, és közben hallgattam az instrukciókat Ayaótól a csapatrádión.
A rajtom ezúttal sokkal jobban sikerült, jól kaptam el a pillanatot és sikeresen beékelődtem a két Red Bull közé, így már Schumacherrel harcoltam a 4. helyért. Az öreg nem akart engedni, de én sem és így kanyarról kanyarra egymás mellett autóztunk, amikor a Mercedes megcsúszott az egyik kanyar bejáratánál én meg már hiába fékeztem, nem tudtam elkerülni, hogy nekikoccanjak. Így mindketten megpördültünk, de persze én húztam a rövidebbet, mert az autóm a sóderágyba sodródott, így a versenyem az első körökben véget is ért.
A futam a 9. kör után 3/4 órát állt, mert annyira zuhogott az eső, hogy lehetetlen volt a pályán maradni.
Kimi végül ötödik lett, aminek örültünk, mert legalább ő szerzett pontokat a csapatnak. Mindenki legnagyobb meglepetésére Sergio lett a második és csak kicsi kellett, hogy ne vegye el a győzelmet Alonsótól...
- Nem baj, most lesz egy két és fél hetes szünetünk. - vigasztalt Kimi a futam végén, amikor a garázsban együtt ittunk egy kis jégkrémet az én rossz kedvemre. - Alig várom.
- Hát, azt hiszem most nekem is jót fog tenni egy kis otthoni felfrissülés. - sóhajtottam, mert teljesen magam alatt voltam a két futam-két kiesés tendenciám miatt.
- Jaj, kislány, nem szeretem, amikor ilyen vagy. - nézett rám Kimi mosolyogva.
- Miért milyen vagyok? - kérdeztem vissza ingerülten. Nem akartam így beszélni Kimivel, de egyszerűen mérges voltam magamra. Már a jégkrémhez sem volt kedvem...teljesen letört lettem.
- El vagy kenődve, de nagyon. - nevetett rajtam. - De nem jó, amikor ilyen fejet vágsz.
- Mégis milyen fejet kéne vágnom? - kiabáltam. - Én vagyok az egyetlen, aki még nem ért célba ezen a két futamon!
- És akkor mi van? Lesz még 18 verseny, ne parázz már!
- Te könnyen beszélsz... - fordultam el tőle morogva.
- Jaj, Nina! - sóhajtott Kimi és legnagyobb meglepetésemre közelebb jött hozzám és megölelt. Nem túl szorosan, csak olyan visszafogott módon, de mégis éreztem, hogy segíteni akar nekem.
- Úristen, Räikkönen, mit csinálsz? Meg vagy bolondulva? - bontakoztam ki az öleléséből már nevetve.
- Ilyen szintre kellett leereszkednem, de végre nem nyavalyogsz, hanem visszajött az igazi Nina! - jelentette be önelégült fejjel és visszaült a székébe, mintha mi sem történt volna.
- Figyu, Kimi! Kössz. - mondtam mosolyogva. - Ez most tényleg jól esett.
Kimi pedig elmosolyodott és szavak nélkül is láttam rajta, hogy tényleg számított neki, mennyire csalódott vagyok. És ez jobban esett tőle, mintha bármilyen bunkóságot mondott volna a futamon történt bénázásomra.
- Nincs mit. - vont vállat, mintha semmi sem történt volna. - De figyelj, van egy ötletem, hogy kiheverd ezt a két hetet. Gyere! - állt fel hirtelen én meg kénytelen-kelletlen követtem...jobb dolgom úgy sem akadt...
- Kimi, most komolyan bulizni hoztál? - néztem körbe a luxusbárban, ahol a maláj hétvége hivatalos after partyját tartották. - Szóval te így felejtesz... - néztem rá vigyorogva.
- Pontosan. - bólintott és rögtön megcélozta a bárpultot, ahol legnagyobb megkönnyebbülésemre az én nevemben is rendelt egy koktélt, mert nem voltam biztos benne, hogy itt adnak 19 éves lánynak alkoholt.A bárban egy négyzetméternyi hely sem volt és minden lépésnél nekinyomultam az embereknek, ami nem volt kellemes érzés, tekintve, hogy páran már egészen biztosan nem voltak szomjasak...
Az egyik sarokban ismerős arcokat pillantottunk meg és Kimivel úgy gondoltuk, társaságban jobb bulizni, úgyhogy feléjük vettük az irányt.
- Kimiiii háttt teeee? - kérdezte Alonso elnyújtva és kiabálva minden egyes szót és a finn felé emelte már majdnem üres poharát. Az egyből látszott, hogy a malajziai győztesnél már enyhén szólva is kiakadna az alkoholmérő-szonda. Körülötte ült még néhány versenyző, Sergio, Bruno Senna, Nico Hülkenberg meg hasonlók, de a spanyolon kívül mindannyian jobb állapotban voltak. Még.
- Látom, Fernando, már el is áztattad magad a nagy ünneplésben. - mondta Kimi köszönésképpen és levágta magát egy üres helyre, én meg mellé.
- Hát jaa... - bólintott Fernando és nagyot kortyolt a koktélból. - Ésss ti mit ünnepeltek?
- Mi felejtünk. - válaszoltam és koccintottam a többi sráccal.
- Óóó hát a mi kis lánykánk is itt van? - tisztelt meg a figyelmével, a fiúk meg nagyot röhögtek rajta...vagy inkább a részegségén.
- Nina a nevem. - néztem rá szúrósan, ő meg rákönyökölt az asztalra és a tekintetét egyenesen az enyémbe fúrta.
- Áááá, már emlékszem. Vagy mégsem. - nevetett fel. - Már semmire sem emlékszek.
- Fernando, miért nem a csapatoddal ünnepled a győzelmedet? - kérdezte Kimi nem túl érdeklődően, csak szerintem furán vette, hogy a spanyol ennyire leitta magát.
- Azzzértt.. - csuklott egyet Fernando és ezen megint teli szájjal röhögött. Sergio és a többiek folyamatosan nevettek rajta. - Mééér' kéne a csapattal ünnepelnem? Hát nem éééén, Fernando Alonso kapartam össze azt az első helyet?? Hát deee! Ők csak egy sz*r kocsit adtak alám, de ÉN gürcöltem vele a célig.
Kimivel összenéztünk és a tekintetünk mindent elmondott. Szerintem még ő sem látta ilyennek Alonsót.
Nekem egy jó szó se jutott eszembe róla, ahogy ránéztem.
- Ki kér még egy kört? - kérdezett körbe Kimi, mire a fiúk mind odanyújtották neki a poharukat. - Fernando, neked azt hiszem még egy koktél és K.O.
- Nem baaaj Kimi haverooom, toljál még egyet, kifizetem. - nyújtogatta ő is a poharát, amit Kimi nem akart elfogadni. - Az egész báárt ki tudnám fizetni. Én vagyok a leggazdagabb közületek, hahahahaaaaa...
- Jó, akkor még egyet kapsz, de én nem foglak összekaparni, az tuti. - vetette oda neki a finn és újra a pulthoz ment. Fernando elégedetten hátrahanyatlott a bőrülésre és lehunyta a szemét.
- Mióta iszik? - súgtam oda Sergionak, ahogy csak lehetett ebben az ordító zenével bömböltetett bárban.
- A futam és az interjúk után rögtön ide jöttünk. - mondta és érdekes mosoly bujkált a szája sarkában. - Meg is lepődtem, hogy velem akar ünnepelni. Senkinek sem szólt a csapatából, hogy ide jön.
- Szerintetek kellene szólnunk? - szólt közbe Nico is. - Mert így nagyon lejáratja magát.
- Ja. - értett egyet Bruno is. - Amúgy is láttam pár fotóst itt.
- Fotóóós?? - "éledt fel" Fernando egy pillanatra. - Imádoom a fotósokat! Gyertek fotózkodjunk gyerekeeeek! - állt volna fel, de Sergio és a többi fiú visszatolta ülésbe. - Naaaaa, most mi bajotok van?
- Fernando ezt nem kéne. - szóltam rá, de ekkor már éreztem, hogy saját magamat keverem bajba nála.
- Teee akarod megmondani nekem, hogy mit csináljak? - villantotta rám alkoholtól csillogó szemeit.
- Nem, dehogy, de szerintem....
- Csak most nézem, milyen szép szemei vannak a kishölgynek. - furakodott oda mellém, egészen közel.
- Mit csinálsz? - helyezkedtem arrébb, de jött utánam. - Ferna...
- Édes, ahogy kimondod a nevemet. - súgta a fülembe és éreztem, hogy a szája közeledik az arcomhoz.
- A fenébe, hagyd ezt ab...
- Mit? - suttogta és a kezei már átkarolták a vállamat. - Figyelj, kislány, nem is tudod milyen szerencsés estéd van. Most éppen nincs feleségem...elváltunk...és barátnőm sincs...senkim sincs...
- Nézd, sajnálom, de...
- Te tudnál kárpótolni. - jött még közelebb én meg már segélykérően pillantgattam a fiúkra, akik jelezték, hogy nem nyúlhatnak Fernandóhoz, mert akkor a biztonsági őrök kidobják őket. - Tudod, milyen ritkaság, hogy egy lány ilyen szép és ráadásul még szemtelen is? Imádom a szemtelen kislányokat...
- Elég már! - toltam el magamtól, de persze ő sokkal erősebb volt nálam, így nem tudtam megakadályozni, hogy közelebb húzzon magához.
- Érzed, hogy dobog a szívem? - tette a kezemet a mellkasára.
- A temérdek sok alkoholtól. - sziszegtem neki.
- Nem, drágám. - válaszolta nyájasan. - Miattad. - mondta és tehetetlenül próbáltam védekezni ellene, hogy a száját erőszakosan az enyémhez nyomja. Kiabáltam volna, de nem tudtam, teljesen leblokkoltam, és csak arra eszméltem fel, amikor egy vaku villant a szemünkbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése