2012. december 12., szerda

22. fejezet: A siker útján...haverokkal.

Sziasztok!
Ez a fejezet sem lett rövid, remélem tetszeni fog :) A folytatás még ezen a héten, valamikor hétvégén fel fog kerülni, ha minden jól megy.
Többet nem is mondok, pipákat, komit most is várom! :)

Jó olvasást!

(Nina)
Gondolkodjak el ezen a kérdésen. Talán van benne igazság...Na persze.
Bármennyire is próbáltam elfelejteni, hogy miket mondott Sebastian tegnap este, nem tudtam kiverni a fejemből az utolsó szavait...meg azt az idióta vigyorát.
Végülis, hogy ennek véget vessek, összegyűrtem és kidobtam azt az jelentéktelen kis papírt, amikor becsekkoltam a pályára menet.
- Ma nem esik. - állapítottam meg, amikor beértem a boxba.
- És melegebb is van. - ujjongott a versenymérnököm. - Ma jobbak leszünk, úgy érezzük. A srácok megint állítottak pár dolgot. Te kipihented magad?
- Azt hiszem. - húztam el a számat. - Bocs, hogy tegnap nem tudtam annyira koncentrálni, csak az eső miatt alig aludtam éjjel. Ma már szerencsére kipihentebb vagyok.
- Ennek örülök. - mosolygott Ayao. - Amúgy megesik az ilyen, nem kell bocsánatot kérned. Ma jobbak leszünk, ígérem! A top 10 szinte biztos megvan, de nagyon szoros a mezőny.
- Tudom. - sóhajtottam. - Megyek átöltözni. - indultam el a kis öltözőbe.
- Nina, beszélhetnénk? - állított meg Eric és hogy négyszemközt tudjunk beszélni, kicsit arréb húzott a többiektől.
- Nyugi, főnök, ma éjjel már aludtam, ígérem, mindent beleadok!
- Nem erről van szó. - mosolyodott el. - Figyelj csak, tudod, hogy nem akarlak se téged, se Kimit rövid pórázon tartani és ezt meg is mondtam nektek. Amíg a pályán jól teljesítetek, nincs gond és nem is akarok beleszólni a magánügyeitekbe.
- Eric, ezen a futamon tényleg igyekezni fogok, ígérem!
- Tudom, tudom. Nem erre gondoltam. Szóval... - jött egy kicsit zavarba. - Tegnap láttam, hogy Sebastian Vettel jött ki a szobádból...késő este...
- Jaaaj, főnök, az volt a legszebb pillanatom az este folyamán. - nevettem fel.
- Tényleg? - pirult el szegény.
- Igen. Tudja mennyit könyörögtem neki ezért? Azt hittem már sosem tudom rávenni. - folytattam és eszembe jutott, milyen nehéz volt kiküldeni Sebastiant a szobámból.
- Öööö...akkor ezt értsem úgy...hogy - dadogott Eric. - Összejöttetek?
- Mi?? - esett le az állam. Ezt meg hogy következtette ki? - Dehogyis! Főnök, hogy gondolhatod ezt rólam?
- Én csak...te mondtad, hogy ez volt a legszebb pillanatod...meg azt hitted sosem tudod rávenni...
És akkor leesett a tantusz. Szegény Eric nem arra gondolt, amire én. Ciki.
- Eric, nagyon félreértetted! - nevettem. - Arra nem tudtam rávenni, hogy menjen ki a szobámból! De amikor végre kiment, az volt a legszebb pillanat. Tudod, az edzője meg az én edzőm elmentek vacsorázni, Sebastian meg tudta, hogy egyedül leszek és mivel ő unatkozott, azzal szórakozott, hogy engem idegesített.
- Ó. - Ennyi volt a reakciója. Nagyon belesült.
- Sosem kezdenék ki vele. - nyugtattam meg a csapatfőnökömet mosolyogva.
- Ez nem tartozik rám. - mondta és vett egy mély levegőt. - Igazából nem is akartam beleszólni, csak gondoltam rákérdezek, mit keresett nálad. Ha zavart, szólhatok Christiannak, hogy tartsa távol a verenyzőjét tőled...
- Erre semmi szükség, Eric, nagylány vagyok már. Lepattintom, ha kell.
- Nagyon talpraesett csaj vagy te, Nina. - veregetett hátba elismerően. - Remélem ezt majd a pályán is bizonyítod.
- Minden erőmmel azon leszek. - ígértem optimistán. Amikor Eric elment a dolgára, nem bírtam ki, elfordultam és kinevettem magamat. A szerelők elég furcsán néztek rám, azt hiszem nevetni még nem nagyon láttak...

A harmadik szabadedzésen tényleg melegebb volt és bár én is jobbnak éreztem az autót tegnaphoz képest, most sem jutottam előrébb a 12. pozíciónál. Kimi két hellyel előttem végzett, csak két tized volt köztünk.
Éppen erről beszélgettünk a finnel ebéd alatt, amikor Heidi betoppant és levágta magát az egyik székre.
- Jaj, srácok, bocs a késésért. - mentegetőzött aztán a tányérunkat vizslatta. - Mi az ebéd?
- Zöldség meg hús. Mint általában. - motyogta Kimi az ételt turkálva.
- Hol voltál? - szegeztem neki a kérdést. Egész délelőtt színét sem láttam, és a feladatát, vagyis hogy mutassa nekem a jelzőtáblát a pálya szélén, az egyik szerelőmnek kellett elvégeznie, mivel Ravini kisasszony nem jelent meg.
- Jól sikerült a tegnapi randi. - mosolygott angyalian, még bele is pirult egy kissé.
- Azt ajánlom, ha nem akarod ezt a maszlagot végigszenvedni, még most ülj át máshova. - súgtam oda Kimsternek, aki egykedvűen vállat vont. Szerintem egyszerűen lusta volt felállni.
- Heikki borzalmasan jó pasi. - kezdett bele a barátnőm csillogó szemekkel. - Elvitt Shanghai legjobb olasz éttermébe, mivel egyikünk sem szereti a kínai kaját. De vicces volt, mert a GPS-szel is alig találtunk oda, a járókelők segítségére meg ugye nem számíthattunk. - nevetett visszaemlékezve. - Aztán az étteremben kb. 10 percbe tartott elmagyaráznunk a pincérnek, hogy mit is kérünk. Legalábbis azt hittük, sikerült. Mert salátatál helyett sajtos tésztát hozott szegény kínai.
- Itt nem dolgoznak külföldiek? - kérdeztem.
- De. Csakhogy azután láttunk meg egy angol pincérlányt, amikor már desszertet rendeltünk. - mesélte Heidi és közben jót mulatott. - De így is nagyon romantikus vacsink volt. Utána meg addig sétálgattunk kézen fogva a városban, amíg el nem kezdett esni az eső. Úgyhogy úgy rohantunk vissza a kocsihoz, mint két nevetgélő iskolásgyerek. Nagyon vicces volt. Aztán mikor visszamentünk a szállodába, Heikki átjött hozzám, ittunk egy kis pezsgőt, amit a városban vettünk és még órákig beszélgettünk...
- Várj, hadd találjam ki a végét. Reggel meg nem tudtál felkelni.
- Ühüm. - bólogatott bűnbánóan. - Na és hogy alakult az edzés?
- Éppen erről volt szó, mielőtt szóba hoztad a lovagodat. - szólt közbe Kimi.
- Látom nem valami fényesen. - nézett a barátnőm a Jégemberre.
- De az időmérőre bevetjük a rakétákat. - mosolyogtam, pedig tudtam, hogy nem várhatok túl sokat.

Szerencsénkre nem esett az időmérőn sem, de ettől még nem lettünk gyorsabbak. A Q3-ban mindenki legnagyobb meglepetésére, Nico Rosberg mindenkit agyonvert és övé lett a pole. Kimi kitaposta a gázpedált az autóból, ő 5. lett, az én Lotusom viszont csak a 10. helyig tudott szárnyalni, vagyis eddig ez volt a legrosszabb időmérős eredményem. De holnap osztják a pontokat és ha abból indulok ki, hogy az előző két versenyen is előrébb indultam és kiestem, holnap nagyon jó helyen fogok célba érni.
A mérlegelésnél gratuláltam Kiminek és Sergio-nak is, aki kettővel előttem végzett. És ha már itt tartunk, na vajon ki fog rajtolni előttem? Hát persze, hogy Fernando Alonso. Aki éppen gyilkos tekintettel nézett rám.
- Azt hiszed beijedek, ha Kimit is rám állítod? - sziszegte és a látszat kedvéért úgy mosolygott, mintha csak gratulált volna. Tulajdonképpen a semmiért.
- Semmi közöm ahhoz, hogy ő mit csinál. És különben is, igaza van. Valakinek helyre kéne tenni téged, mert egy bazi nagy seggfej vagy. - vágtam hozzá és abban a percben ott is hagytam. Megint enyém volt az utolsó szó, há! Méghogy a nő a gyengébbik nem!
Már éppen önelégülten mosolyogtam, amikor megláttam, hogy az eredményjelző táblánál egy szomorú Sebastian guggol.
- Mi nem tetszik, Mr. Red Bull? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Nem lehet, hogy egy tizeddel tőled is elmaradtam. - bosszankodott.
- Ez mit jelentsen? Én olyan béna lennék, hm? - kértem rajta számon. Az oké, hogy nem tetszik neki, hogy eggyel előtte végeztem, ő meg már a második szakaszban kiesett, de ne engem hibáztasson.
- Nem, dehogy. - próbált mosolyogni. - Csak...nem tudom mi van mostanában velünk.
Nem is tudom mi ütött hirtelen belém, de megsajnáltam. Biztos nehéz lehet egy olyan év után, mint nekik a tavalyi, a 11. helyre szorulni a szezon harmadik időmérőjén.
- Nekem azt mondták, a pontokat vasárnap osztják. - próbáltam lelket önteni belé, mire felállt és végre elszakította a tekintetét az eredményjelzőtől.
- Tudom, és ez így igaz. Kösz, hogy biztatsz. - villantott rám egy hálás mosolyt.
- Magamat biztatom. - javítottam ki. - Végre szeretnék már célba érni. És ha ez lehetséges, minimum ezen a pontszerző helyen.
- Biztos vagyok benne, hogy megcsinálod. - simított végig a karomon, de aztán inkább megveregette a vállamat, ahogy a fiúk szokták. - Bízzunk benne, hogy jobbak leszünk.
- Bízzunk benne. - ráztam vele kezet és úgy éreztem, most talán egyszer én voltam derűlátóbb nála.

Vasárnap délután is megmaradt e csodás optimizmusom, így nagy kedvvel vágtam neki a futamnak.
- Bízzatok bennem! Most nem hagyom magamat! - ígértem a versenymérnökömnek a felvezetőkörömön.
A rajtom nem volt tökéletes, de néhány kör múlva már a 8. helyen haladtam és teljes erővel törtem előre, végül a 6. pozícióban értem célba. Nagyon megkönnyebbültem, amikor leintett a kockás zászló - először F1-es pályafutásom alatt! Ayao megdicsért a rádióban, sőt még Eric csapatfőnök is adott egy képzeletbeli vállveregetést. Az nem volt kétséges, hogy Nico volt a legboldogabb ember a verseny után, de az én arcomról se nagyon lehetett letörölni az elégedett mosolyt. Számomra ez most egy fél győzelmet ért.
- Gratulálok, Nina, szép volt. - bokszolt a vállamba egyet Kimster a mérlegelésnél. Az ő arcán csalódottság tükröződött, és csak az eredménylistáról tudtam meg, hogy kb. az 5. helyről a 14.-re esett vissza.
- Sajnálom, Kimi! Most én voltam a soros, hogy pontokat szerezzek a csapatnak. - örömködtem.
- Megérdemelted. - húzta mosolyra a száját, aztán meglátta Sebastiant és elnevette magát. - Mázlista!
- Most miért? - tárta szét a kezét védekezően, amikor odajött hozzánk. - Én egyszerűen nem gyilkolom a gumikat.
- Miről beszéltek srácok? - kérdeztem nevetve.
- Pár körrel a vége előtt még ideiglenesen a második helyen álltam. - jelentette be Kimi.
- Én meg a harmadik. - tette hozzá Sebastian. - Csak utánunk jött a hadsereg és bedaráltak minket.
- És ezen mi a vicces? Ne nevess! - szólt rá Kimi, de ő is mosolygott. - Akkora mázlista vagy, Sebas, hihetetlen! Nálam 3 kör alatt tropára ment az összes gumi, téged meg csak ketten előztek meg.
- Mint már mondtam, kíméletesebben vezetek. - mondta büszkén Sebastian.
- Amúgy mögötted értem célba. - szóltam közbe, a németre nézve.
- Úgysem tudtál volna megelőzni, úgyhogy lényegtelen.
- Naaaaa! - löktem meg a vállát. - Tudd meg, hogy nem voltam messze tőled.
- Persze, persze... - legyintett nevetve.
- Tudd meg, hogy a következő versenyen direkt előtted fogok célba érni. - fogadtam meg.
- Arra én is kíváncsi leszek. - mondta Kimi.
- Hééé. Legalább te mellettem állhatnál!
- Ugyan miért?
- Mert csapattársak vagyunk!
- Az nem jelent semmit. Én fogok előtted célba érni! - szállt be a játékba.
- Én meg mindkettőtök előtt. - mondta Sebastian is. - Mint most.
- Majd meglátjuk. A következő versenyen. - jelentettem ki ünnepélyesen, aztán eszembe jutott valami. - Öhm...hová is megyünk a következő versenyre?
- Bahreinbe. - mondták egyszerre a fiúk.
- Ne máár. Na jó, akkor annyival egészítem ki a fogadásomat, hogy ha fejbe nem lőnek, jobb leszek nálatok a futamon! - határoztam el, ők meg csak nevettek rajtam. Én viszont lélekben már Bahreinre koncentráltam...

                                                                             ~~~

Sok huza-vona volt belőle, de végül az egész Forma 1 elutazott Bahreinbe a következő héten, ahol egyébként elég komoly gondok voltak: konkrétan ész nélkül lövöldöztek az üresfejűek, és nem volt olyan utca, ahol ne mászkáltak volna nagy piros x-ekkel és nagybetűs szövegekkel feldíszített, hatalmas transzparensekkel.
Nem titok, hogy az egész csapatunk tartott ettől a hétvégétől. Eric csapatfőnök el is rendelte, hogy együtt utazunk a csapat magángépével az arab országba. Bevallom, amikor megérkeztünk a repülőtérre, nagyon meglepődtem, hogy rögtön vagy 50 security feliratos fekete ruhába öltözött pasi vett minket körbe.
- Üdvözlöm, kishölgy, a nevem Jack Soroman, én leszek a magántestőre a hétvégén. - mutatkozott be egy nagy termetű, nálam vagy két fejjel magasabb férfi. Azt hittem összeroppantja a kezemet, annyira megszorította a kézfogásnál.
- Nagyon örülök. - mondtam kétértelműen, ugyanis nem igazán tetszett, hogy egy ilyen mammut kövessen mindenhová - elég volt Roger, a fotós Kínában - , viszont azért örültem, hogy ha valaki esetleg megtámadna, nem leszek védtelen.
- Azt hiszem itt nem nagyon járkálhattok majd el vacsorázni meg sétálgatni. - súgtam oda Heidinak, aki lebiggyesztette a száját.
- Sajnos. - sóhajtott, aztán elmosolyodott, amikor meglátta, hogy neki is elrendeltek egy testőrt, aki néhány fokkal jobban nézett ki mint az én medvém.
A szállodába érve sem fogadott nagy meglepetés. Minden Forma 1-ből ismerős ember mellett ilyen emberek mászkáltak. Senki sem volt elragadtatva ettől a megoldástól, de veszélynek voltunk kitéve. Ráadásul a kínai esős hideg után itt szinte megperzselődtünk.
Ettől függetlenül csütörtökön nem szabadultunk meg a PR és sajtószereplésektől. Nekem megint rossz sors jutott, annak a pár riporternek kellett jópofiznom, akik ide mertek merészkedni...
- Mi olyan vicces srácok? - kérdeztem a két jómadártól, akikkel összefutottam a Paddock Clubban.
- Kimi nem tud kirakózni. - nevetett Sebastian, és ezzel láthatóan húzta a haverja agyát.
- Sajnálom, túl nagy a fejed. - válaszolta Kimster.
- Mit csináltatok? Kirakóztatok? - kérdeztem nevetve. Azért ez egy picit fura volt két F1-es világbajnoktól.
- Közös PR-ünk volt. - vigyorgott az, aki vigyorogni szokott.
- Halálosan élvezetes. - motyogta az, aki csak motyogni szokott.
- Nem is igaz, jó volt. - lökte meg Sebastian a finnt. - Mutattak vicces videókat rólunk, nekünk meg reagálni kellett rájuk. Kimi azt se tudta, hogy megnyertem tavaly az Autosport Awards-ot és utána őt utánoztam.
- Meg kell hagyni, nem rosszul. - enyhült meg Kimi.
- De jó nektek. Legalább a sajtó kihasználja a haverságotokat. Én meg dumálhatok arról a riportereknek, hogy mennyire jó, hogy a Linkin Park nekünk szurkol és az új dalával támogat minket.
- Mi bajod az LP-vel? - vonta fel a szemöldökét Kimi. Jól tudtam, hogy neki ez az egyik banda, amit szívesen meghallgat. Csak mert nem sok ilyen van ám...
- Semmi. Nem rosszak. De azért nem fogom elénekelni a Burn It Down-t, akkor sem, ha nyúznak.
- Komolyan erre kértek? - nevetett Sebastian. - Ez de jó!
- Inkább kirakósoztam volna veletek.
- Majd legközelebb. - vigasztalt mosolyogva.
Pályabejárás után Kimivel karöltve indultunk ki a pályáról, amikor a bejáratnál megláttuk a testőreinket, akik a pálya területén nem védenek minket, mert nem szükséges. De nem csak a feketeruhások ácsorogtak ott, hanem szinte az összes pilóta a mezőnyből.
- Héé, miért nem mentek? - kérdeztem és előretolakodtam.
- Kishölgy sajnálom, de este 7 óráig a pályán kell maradniuk. - magyarázta Jack, az én testőröm.
- De miért, ha szabad kérdeznem? - Nem tetszett az ötlet, nagyon nem...
- A városban kisebb tüntetés alakult ki és most nem biztonságos visszautazni a hotelbe. A pályán nem érhet senkit sem baj, ezért a vezetőségünk úgy döntött, mindenkinek itt kell tartózkodnia este 7 óráig.
- Hát ez nagyszerű! Akkor mit csináljunk addig? - Még csak délután 5 óra volt és már senkinek semmi dolga. Interjúk, minden lement már, azt vártuk, hogy visszamehessünk a hotelbe.
- Nem tudom, kishölgy. - vonta meg a vállát tehetetlenül.
- Megkérhetem, hogy ne hívjon kishölgynek? - A többiek halkan kuncogtak rajtam.
- Sajnálom, kisasszony, akkor hogy hívjam?
- Tudja mit, felejtse el, amit mondtam. - sóhajtottam és tanácstalanul néztem a fiúkra. - Most mi lesz?
Páran azt mondták, elmennek vissza a motorhome-ba pihenni meg enni, mások edzeni indultak a személyi edzőjükkel, néhányan azonban lusták voltunk mindehhez.
- Benne lennétek egy közös pókerpartiban? - dobta fel az ötletet Kimi és ha ő ajánl valamit, abból rossz buli nem sülhet ki. Néhány arc felderült.
- Én benne vagyok. - mondta Sebastian. Az már természetes, hogy ő velünk tart.
- Jövök. - jelentette ki Lewis és Jenson is egyszerre.
- Csatlakozok. - szólt Mark, Sergio, a két Nico, és Heikki (Kovalainen).
Szóval így, mint egy nagy csapat, összefogtunk egy kis esti pókerezéshez, csak az volt a kérdés, hol.
- Nálunk biztos lehet. - néztem Kimire. A főnök nagyon engedékeny és megfogadta, hogy nem fog mnket rövid pórázon tartani, mert úgysem lehet.
- Gyertek, srácok. - intett a finn, mi meg, mint a kiskacsák az anyjukat, követtük a motorhome-unkba.
Mikor mindannyian bevonultunk az ebédlőhelyiségbe, Sergio megszólalt.
- Öhm...és honnan lesz francia kártyánk?
Mindannyian összenéztünk. Hoppá, erre senki sem gondolt.
- Jaj, milyen hülyék vagytok! - jött be a helyiségbe Damien (az egyik szerelőm) a paklival meg egy adag zsetonnal. - Nálam mindig van, a srácokkal szoktunk partizni.
- Te egy életmentő vagy. - hálálkodtam és cserébe őt is bevettük a játszmába.
Megegyeztünk, hogy a legegyszerűbb pókert játsszuk, amit mindenki ismer, aztán vagy másfél óráig így pókereztünk. Kiderült, hogy Kimi , Damien és Jenson nagyon nagy játékosok, de Lewis, Mark és Heikki is sokat nyert. Sergio sem volt zsetonban szegény, a két Nico egy-egy kört nyert meg, míg mi Sebastiannal csak szenvedtünk.
- Már megint én vesztettem! - nevette ki saját magát Sebastian. - Nekem mindig csak 2-esem van, nem igaz!
- Szívás! - fejezte ki sajnálatát Kimi. - Nekem sorom van.
- Flush. - terítette ki a lapjait Jenson.
- Szín. - jelentette be Lewis is.
- Csak nekem van itt párom? - kérdeztem én is nevetve.
- Seb a párod. Tiszta lúzerek vagytok. - dicsért meg nevetve Mark minket Sebastiannal.
- Jó, én feladom. Nekem elfogyott mindenem. - tárta szét a kezét Nico Hülkenberg.
- Hasonlóan. - dőlt hátra Sebastian. - A pókert nem nekem találták ki.
- Majd belejövünk. - mondtam fogcsikorgatva az egyetlen zsetonomat markolva.
- Azzal az eggyel milliomos leszel. - nevetett ki Jenson.
- Osztó osszál! - utasítottam Hülkie-t, aki ugyebár már kiesett.
Persze a következő kör se hozott szerencsét. Az utolsó zsetonom is odaveszett, hála a kezemben árválkodó 2-esnek és 5-ösnek, amivel semmit nem tudtam kezdeni. Persze, mondanom sem kell, Kimi mindent vitt.
- Direkt élvezem ezt a játékot. - vigyorgott a Jégember. - Öröm rád nézni, Nina.
- Szegény, csak nem vesztettél megint?. - próbálta eltakarni a mosolyát Damien.
- Ezt úgy hívják, csőd! - mondta ki az igazságot Lewis.
- Oké, én befejeztem! - álltam fel az asztaltól. - Mentem friss levegőt szívni.
- Attól még nem jönnek jobb lapjaid. - szólt le Mark.
- Pofa be és játsszatok! - mondtam és elindultam ki az ebédlőből. Lépéseket hallottam magam mögött.
- Most megsértődtél? - kérdezte Sebastian. Ja igen, ő is csődbe ment.
- Áh, dehogyis. - legyintettem. - Csak utálok veszíteni.
- Akkor van bennünk valami közös. - mosolygott.
- Ha más már nincs...
- Dehogynem. Te is német vagy, én is. Neked is szőke a hajad, nekem is. - sorolta. - És ha jól látom, a szemünk is kék. - próbált a szemembe nézni.
- Jó, örülök, neki. - fordultam el és leültem a motorhome-unk bejáratának küszöbére.
- Most szomorú vagy? - ült le mellém.
- Szomorú? - nevettem fel. - Sebastian, ez csak játék! Csak egyszerűen zavar, hogy mindenki lealáz egy kártyajátékban.
- Az vigasztal, ha még engem is megvertek?
- Mi az, hogy még téged is? - löktem meg nevetve. - Azt hiszed te vagy Zeusz, a legyőzhetetlen vagy mi?
- Á, dehogyis. Ezek a srácok mindig is jobbak voltak nálam pókerben.
- Többször is pókereztetek már?
- Persze. Bár már elég régen ültünk így össze. De jó, hogy most már te is közénk tartozol. - mosolygott rám.
Közéjük tartozok? Ez olyan furán hangzott. Én csak a dolgomat teszem itt: versenyzek, mint mindenki más.
- Nem fura, hogy csak fiúk vesznek körbe? - kíváncsiskodott.
- Az egész életemet fiúk között töltöttem eddig is. - nevettem. Ha csak visszaemlékezek a gokartos gyerekkoromra, vagy akár a Moto GP hétvégékre...szinte én voltam az egyedüli nőnemű.
- És mindegyikkel csak haverkodtál?
- Ezt meg hogy érted? - néztem rá furán.
- Hát... - nézett le a betonra. - Összejöttél már valamelyikkel?
- Mi? Dehogyis! Sosem kezdek ki a versenytársaimmal. - válaszoltam. Ez így is volt, más kérdés, hogy a szintén versenyző (de nem ellenem) barátaimmal volt pár balesetem...
- Ez érdekes. - gondolkozott el Sebastian. - És senki sem próbált meg több lenni barátnál nálad?
- Előfordult. De miért beszélünk ilyenekről?
- Csak eszembe jutott.
- Hát jó. - vontam meg a vállam. - És veled mi van?
- Hogy-hogy mi?
- Hogy bírod, hogy ilyen távol vagy mindig a barátnődtől? - kérdezősködtem most én.
- Most visszavágsz? - nevetett fel.
- Így fair nem? - nevettem én is.
- Igazad van. Végülis...hát...már hozzászoktam.
- De romantikus vagy. - csúfoltam ki mosolyogva.
- Képzeld az is vagyok! - erősködött. - De az magánügy.
- Jól van, én nem is játszok "Ez itt a Sebastian kibeszélő-show"-t! Nem kíváncsiskodok többet.
- Olyan gonosz vagy néha. - lökött meg a vállával.
- Csak Nina vagyok. - feleltem, aztán felálltam. - Na menjünk vissza, mert a végén azt hiszik kibőgjük magunkat egymás vállán, mint a rossz vesztesek!
- Rajtam ne múljon! - vigyorgott Sebastian.
- Álmaidban, Vettel. Engem te sosem látsz sírni! - legyintettem nevetve mielőtt visszamentünk a srácok közé.

 Amikor pénteken reggel beértem a boxba, a csapatmenedszer Paul rögtön megrohamozott.
- Nina, hol hagytad a testőrödet?
- A bejáratig kísért. Miért? - érdeklődtem. Elég aggodalmas arcot vágott.
- Akkor oké. Nem tudom hallottad-e, de tegnap megtámadták a Force India buszát és páran a csapatból ezért haza is utaztak. Egy percre se tágíts a testőrödtől a pályán kívül. Ja és mostantól este 9-ig a pályán kell maradnotok, ez az új szabály. - világosított fel.
- Hát ez remek! - sóhajtottam fel.
- Tudom, de miattatok van, hidd el. Egyébként jól sikerült a tegnapi pókerparti?
- Hát nem tudom mennyire jó az, ha az egyik pilótátokat pókerkirállyá avattak, a másik meg olyan szegény lett, hogy mindenki teli szájjal nevetett rajta. - ismertettem vele a tényeket, de Paul jót nevetett rajtam.
- Ne aggódj, majd belejössz! Kimi ellen amúgy is nehéz játszani. Nagyon nagy pókerarc és hihetetlenül jól tud blöffölni.
- Az a baj, hogy nem csak ő. - mosolyogtam, de be kellett fejeznünk a beszélgetést, mert Ayao már össze-vissza integetett, hogy menjek oda hozzá.
 Mondtam már, hogy Bahreinben egy odaégett sült pulykának érzem magam, mert akkora a forróság? Hát ez most megint bebizonyosodott. Konkrétan szénné égtem az autóban az első szabadedzés alatt, amit a lelátókon kb. 50 ember nézett. Szép lesz, ha csak ennyien lesznek kíváncsiak ránk vasárnap is...
Egy csomó új elemet teszteltünk az autón és nagyon megörültem, hogy az új első szárnyunkat először az én autómon próbáljuk ki. Mindent összevetve tizedikként végeztem a tabellán, Kimi mögött. Délután a második szabadedzésen jobban ment, akkor már 8. lettem, Kimi pedig 13., de a versenymérnökeink biztattak minket, mondván ma este 9-ig bőven lesz idejük javítani az autón, amíg nem mehetünk vissza a szállodába. Ez az egy pozitívum akadt ebben a pályafogságban.

- És akkor ma mit csinálunk? - néztem körbe a fiúkon. Megint ott álltunk, hogy a délutáni edzés és az interjúk után itt kell rostokolnunk egészen este 9 óráig. Dolgunk már semmi, a punnyadást meg nem nekünk, autóversenyzőknek találták ki...
- Tudjátok mi az az üvegezés? - kérdezte Sergio, feldobva ezt az ötletet.
- Nem, kis mexikói, nekünk nem volt kamaszkorunk. - oktatta ki Kimster.
- Meg többnapos osztálykirándulásunk. - tette hozzá Sebastian is.
- Na, az üvegezés klassz lenne. - lelkesedett Lewis.
- Gimi óta nem játszottam. - emlékezett vissza Heikki.
- Akkor most éppen itt az ideje. - szólt hozzá Mark. - Már arra sem emlékszek, mit kell csinálni, ha téged pörgettek ki.
- Na, kiskamaszok, ti biztos tudjátok. - nézett rám, Sebastianra meg Sergio-ra Jenson.
- Mi az, hogy kiskamaszok? - kértem számon a brittől, aki szokásos módján elnevette magát a morcos arckifejezésemen. - Amúgy akkor két választásod van. - fordultam Markhoz. - Felelsz vagy mersz.
- Én döntöm el, hogy melyik?
- Aha. - vette át a szót Sebastian. - Ha felelsz, akkor valami kínos kérdésre kell válaszolnod, ha mersz, akkor meg valami jó kis feladatot kell megcsinálnod!
- Ez tetszik. - mondták többen is, úgyhogy megegyeztünk, hogy ezt fogjuk játszani. Oké, nem szokványos, ha a F1 fél mezőnye üvegezik egy péntek este, de hát mi mást tehettünk volna? Ez Bahrein hatása!
Én vállaltam a feladatot, hogy előkerítsek egy ásványvizes üveget (van belőle bőven), amivel játszani tudunk, aztán körbeültünk, mint az oviba a gyerekek.
- Na akkor ki kezd? - kérdeztem, titokban azt remélve, hogy a fiúk a szokványos ,,Hölgyeké az elsőbbség" dumával megengedik, hogy én pörgessek először. Csak elfelejtettem, hogy ezek nem a szokásos fiúk...
- Várjatok! - emelte fel a kezét Kimi. - Mi lenne, ha kicsit izgalmasabbá tennénk ezt a játékot? - kérdezte pimasz vigyorral, amit szerintem mindenki ismer már. És már tudtam: ez nem egy ovis játéknak ígérkezik...

4 megjegyzés:

  1. Sziia.
    Oh de jò kis fejezet lett.! :DD az utolsô mondat hatására fülig èrt a szám.. Kimi örült, de màr nagyon várom mit talált ki! ;)
    Ezek a játékok ès szòcsaták nagyon tetszettek.! :)
    Ericet jòl beêgette szegèny csaj, elkèpesztő,hogy Nina mikre nem kèpes.!! Màr nagyon várom mi fog ebből kisülni,siess a folytatással.!
    Puszii.:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hát arról a játékról még nem mondhatok semmit, a következő fejezet ezzel fog indulni és remélem elnyeri a tetszéseteket :D
      Persze ki más találhatna ki ilyesmit mint a jó öreg Kimi?
      Örülök hogy tetszett, igyekszek a folytatással :)
      Puszi.

      Törlés
  2. Szia :)
    Nagyon jó fejezet lett és kifejezetten örülök, hogy ilyen hosszú lett :) A pókeres rész is tetszett, de az üvegezés és pilóták dolog... mi lesz még itt? :P Nina stílusa és karaktere pedig még mindig olyan szimpatikus :)
    Várom a következő részt ;)
    S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett, jól esik, hogy ilyen szépeket és jókat írtok, de tényleg :D
      Ezt a pókerezést meg az üvegezést nekem is nagy élmény volt megírni, direkt élveztem, úgyhogy remélem a következő fejezet nektek is tetszeni fog :)
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés