23. fejezet: Sikerélmény

Sziasztok! :)
Ahogy ígértem, a hét végére megérkezett a friss, remélem tetszeni fog nektek! :)
Kitettem egy szavazást egy esetleges novellával kapcsolatban, amire eddig pozitív válaszok érkeztek, aminek örülök és mivel már megvan a novella sztorija, úgy gondoltam hétfőn hozok egy kis szösszenetet belőle, hogy van-e értelme, mint karácsonyi ajándék tőlem nektek! :)
Erre a részre természetesen most is várom a pipákat és a komikat!

U.i.:Nem tudom ki nézte esetleg tegnap a Race Of Champions-t, ahol egyébként Sebastian Schumival párban már hatodjára vitte sikerre Németországot a Nemzetek Kupájában, ami azért nem semmi!
A Bajnokok Versenyén ma pedig Grosjean nyert, aminek azért is örülök, mert F1-es versenyző győzött (csak mert nem szoktak...), másrészt, RoGro nekem amúgy is szimpatikus srác, úgyhogy neki is kijár a gratula.


(Nina)
- Na mit találtál ki? - faggattam Kimit, aki végignézett mindenkin, mielőtt ismertette volna velünk a terveit.
- Na figyeljetek! Első körben mindenkinek egy felelek és egy merek lehetősége van. Ha harmadjára is kipörgetik, akkor kell húznia egy kis lapot azok közül, amiket már előre megírunk. Mindenki ír egy-egy nagyon durva feladatot, valami jó szívatósat, összedobjuk őket, és akit harmadjára is elér az üveg balszerencséje, kénytelen lesz egyet teljesíteni. Világos?
- Uhh Kimi, nem csalódtam benned. - öklözött össze a barátjával Sebastian.
- Ez nagyon ütős, csináljuk! - fészkelődtek a helyükön a többiek.
- Akkor hozok valahonnan papírokat. - álltam fel a körből és elindultam az egyik szobába, hogy szerezzek néhány papírlapot. Benyitottam az egyikbe, ahol a mérnökökkel szoktunk tanácskozni.
- Úristen! - kiáltottam fel, amikor a sötétben megláttam Heidit és Heikkit nem túl félreérthető tevékenységük közben. - Mi a fenét kerestek ITT?
- Ááá Nina! - túrt bele a hajába Heidi, miután szétrebbentek Heikkivel. - Az úgy volt, hogy...
- Pályafogságban vagyunk mi is. - fejezte be Heikki nyugodtan, bár az ő haján is látszott némi...zűrzavar.
- Különben meg sehol sem lehetünk most együtt. Hová mehettünk volna? - kezdte a védekezést a barátnőm.
- Jól, van nyugi már, én nem szólok senkinek! - "lengettem meg a fehér zászlót". - De a bujkálás helyett nincs kedvetek jönni üvegezni? Kimi disznó módra akar játszani és mindenki benne van.
- Vedd úgy, hogy már ott ülök a körben! - vigyorgott Heidi és a szőke finnt magával húzva már rohant is ki a srácokhoz. Én is visszamentem, amikor találtam pár papírlapot, aztán leültem Kimi és Sebastian közé.
- Na, akkor írjatok nagy disznóságokat! - vigyorgott Kimi vérszomjasan. Úristen, talán most van elemében?
Nem voltunk kevesen, úgyhogy csak úgy suhantak a tollak a papíron, mindenkinek egyből lett egy király ötlete, csak én ültem tanácstalanul a papírom felett. Szinte már mindenki beadta a lapját, amikor én még mindig nem írtam le semmit. Aztán eszembe jutott mégis valami, gyorsan lefirkantottam és kezdődhetett a játék.
- Na. - csapta össze a kezét Kimi. - Melyik lány akar kezdeni?
Természetesen egyszerre tettük rá a kezünket az ásványvizes üvegre, de Heidi annyira erőszakoskodott, hogy végül engedtem neki azzal a feltétellel, hogy nem engem pörget elsőként.
- Na gyerünk, bébi! - pörgette meg az üveget a barátnőm, ami vagy háromszor körbement, mire végül Jensonnél állapodott meg. - Na felelsz vagy mersz, Jens?
- Felelek. - válaszolta, mire a többiek fújjogni kezdtek.
- Hm...Jessica mennyire jó az ágyban a korábbi barátnőidhez képest?
- Szépen indítunk. - nevette el magát Jenson. - Jess igazi bomba csaj, amilyen kis szende tud lenni nappal, olyan szexi éjjel. Szóval...azt hiszem ő a number one!
A fiúk ezúttal füttyentgettek, Jenson meg büszkén kihúzta magát a barátnője helyett is. Ezután ő pörgetett, az üveg pedig nagy lendülettel Sergio-nál állt meg.
- Felelsz vagy mersz, öcsi?
- Felelek. - válaszolta Sergio. A srácok ezt sem hagyták szó nélkül, szegény Sergio kapott pár "jaj, de puhány vagy"-ot meg "miért nem mersz?"-et a többiektől. - Későbbre tartogatom. - mosolygott végül.
- Ninát vagy Heidit fogadnád el barátnőnek?
Csúnyán néztem Jensonre, ezt belőle nem néztem volna ki, de csak azt felelte: "Ez a játék, Nina."
- Nina. - mondta ki Sergio és küldött felém egy aranyos mosolyt, aztán már pörgetett is.
- Nico. - nézett Rosbergre. - Felelsz vagy mersz?
- A fenébe is, merek egyet! - határozta el, de amikor Sergio ismertette vele a feladatát, nyomban lesápadt.
De nem hátrált meg. Felállt, fogott egy széket és a legjobb tudása szerint lejtett egy szexi táncot Britney Spears Gimme More című számára, amit Damien keresett elő a mobilján a neten, direkt ezért a produkcióért.
A srácok dőltek a nevetéstől, nekem is a könnyem folyt, amikor szegény Nico véletlenül feldöntötte a széket, amikor rá akart ülni, úgyhogy egyszerűen seggre esett. Még véget sem ért a szám, de már ő is a padlón fetrengett a röhögéstől.
A következő körben Kimi került sorra, ő persze mert és nagyon jól elcsábította suttogós szavaival a csokis jégkrémet, mielőtt foggal beleharapott volna a közepébe. Láttuk rajta, hogy nagyon fájt a fogának a hirtelen hideg, de hősiesen elrágcsálta az egész Magnumot. Igaz, utána rögtön innia kellett egy pohár meleg vizet rá.
Lewis felelt, úgyhogy megtudtuk tőle, hogy Nicole-lal már az összes lehetséges helyen lefeküdtek: autóban, repülőn, szállodaszoba padlóján, sőt egy luxusétterem mosdójában is, mert állítása szerint "Nicole annyira szexi ruhában volt aznap este, hogy nem bírt neki ellenállni.". Az más kérdés, hogy ezért képes volt a női mosdó egyik bezárható fülkéjébe merészkedni...
Sebastian is a felelést választotta, tőle megkérdezték, hogy gondolt-e már a barátnőjén kívül más lányra is úgy, konkrétan itt a paddockban. Erre azt válaszolta, hogy igen, például nem is olyan régen...
Heikkitől azt tudakolták meg, hogy szerinte Tamara Ecclestone sokkal szexibb, mint a tesója, Petra, de ha választania kéne, akkor Tamarával feküdne le és Petrát venné feleségül.
- Na és Nina te felelsz vagy mersz? - kérdezte Damien, miután ő letudta a mer lehetőségét azzal, hogy lenyakazott három üveg sört 3 perc alatt.
- Felelek. - döntöttem el és nem foglalkoztam azzal, hogy a többiek leszóltak emiatt.
- Akkor mondd el nekünk, innen melyik srác a legszexibb szerinted?
- Nehéz kérdés. - próbáltam időt nyerni. Végig néztem a sok fiún és egyszerűen nem tudtam mit mondjak. Még sosem gondolkodtam ezen. Ránéztem Heidira, hátha sugall nekem valamit, de ekkor rájöttem, hogy tudom viccre venni ezt a kínos kérdést.
- Heikki. - feleltem nevetve.
- Én? Kösz, Nina, ez jól esett. - hajolt meg Heikki Kovalainen.
- Nem te, bocsi. A másik Heikki. - néztem a másik finnre, aki teljesen meglepődött a válaszomtól.
- Ninaaaaaaa! - háborodott fel Heidi. - Tudod mikor! Tudatom veled, hogy ez a pasi már foglalt!
És hogy bebizonyítsa egy igen csak szenvedélyes csókkal lepte meg Sebastian edzőjét.
Mindannyian elkezdtünk nevetni, ezzel le is tudtuk ezt a kérdést. Igaz, az összes fiú nyavalygott, hogy miért nem őt választottam, de én magamban megveregettem a vállamat, amiért ilyen jól kicseleztem ezt a kérdést.
- Na jó, gyerekek, új taktika. - kért figyelmet Kimi. - Azt javaslom ne várjuk meg, mire mindenki elhasználja a második lehetőségét. - sürgetett minket, mire elnevettük magunkat. - Na, Nina pörgess, jöjjenek azok a jó kis papírok!
Nem tehettem mást, pörgetnem kellett. Az üveg Heikkinél állt meg, mármint az edzőnél. Kimi előszeretettel nyújtotta oda neki az összehajtogatott papírokkal teli dobozt, Heikki meg keresztbetett ujjal húzott egyet.
- Vedd le a felsődet és a nadrágodat, rohanj ki a paddockba és ordítsd azt, hogy: Engem bárki lelőhet, élvezni fogom! - olvasta fel az ítéletet, mi meg nevetésben törtünk ki.
- Nem nagy szám. - legyintett és már rángatta is le magáról a ruhadarabokat. Természetesen mi is kikísértük a paddockba, ahol tényleg, ahogy a torkán kifért, elordította ezt a mondatot.
- Heikki? - kiabált messziről az egyik Red Bullos szerelő, akit én csak látásból ismertem, de Sebastian, Mark és Heikki nevetve fordultak felé. Szegény elég furcsán méregette a boxerben flangáló edzőt, de a mi röhögésünkkel sem tudott mit kezdeni, inkább csak megvonta a vállát és továbbment.
- Mark, te vagy soron. - mutatott az ausztrálra Heikki a következő pörgetésnél.
Mark feladata az lett, hogy a saját lábáról kellett lenyalnia egy jó adag csokifagyit, ami egyszerre volt gusztustalan is vicces egyben.
A következő áldozat Heidi lett, aki egyáltalán nem volt zavarban, amikor a feladata úgy szólt: Vedd le a boxered mindenki előtt, úgy, hogy a nadrágod rajtad marad! Közvéleménykutatást kért a fiúktól, hogy adnak neki egy boxert vagy inkább a melltartóját vegye le, amire természetesen az utóbbi volt a válasz.
Jenson azt a feladatot kapta, hogy mindenkinek a zokniját a fogaival kellett lehúznia, ami azért már tényleg az undorítóság határait súrolja. Abból ítélve, hogy Sergio teli torokból nevetett, biztosan ő találta ki...De Jenson kitartott és hőisesen kiállta a próbát, bár egyes lábtulajdonosoknál igencsak felszisszent, gondolom nem jó szagot érezhetett az orra...
Ő Sebastiant pörgette ki, aki ezt a papírt húzta ki: Smárold le az egyik lányt/fiút! A srácok füttyögni kezdtek, én meg a tenyerembe temettem a fejemet.
Sebastiannak csak egy pillantást kellett váltania Heikkivel, aki egyértelműen jelezte, hogy Heidi szóba sem jöhet. Így hát félve rám nézett.
- Segítesz nekem? - kérdezte, mintha a kisfiú az anyját kérné meg valamire. Nagyon nem akartam. Most kezdtem azt érezni, hogy nem is szidjuk állandóan egymást, de azért ez már nagyon a másik véglet...De azt is tudtam, hogy ez egy játék, és Sebastiannak muszáj megcsinálnia ezt a feladatot, különben a srácok porig alázzák azzal, hogy milyen gyáva...
- Muszáj. - sóhajtottam, és figyelembe sem vettem a sürgető tapsot a többiek jóvoltából.
- Szájrapuszi? - kérdezte suttogva, nekem meg felcsillant a szemem. Ez is jobb az eredeti feladatnál...
- Megegyeztünk. - bólintottam, Sebastian pedig már közelebb is hajolt és Forma 1-es szemmel is alig 3 tized másodpercig tarthatott, mikor az ajkaink egymáshoz értek és egy extrarövid puszi cuppant rajtuk.
A fiúk kicsit lefitymálva a puszi-engedményt megtapsolták Sebastiant, aki elmosolyodva rám nézett.
- Kössz, Nina!
Én meg bólintottam. Mi mást tehettem volna? Számomra nem jelentett semmit. Csak egy feladat volt...csak egy feladat, semmi más.
Sebastian Damient pörgette ki, akinek egy sztriptíztáncot kellett bemutatnia. Poénkodva tanácsot kért Nicotól, amin a fiúk röhögésben törtek ki, de nőket megszégyenítő módon kiállta a próbát. Őt Sergio követte, majd Heikki, végül rám került a sor.
- Vedd le egyenként mindenki felsőjét és értékeld őket! - olvastam fel a feladatomat. - MI EZ?
- Ezt én írtam! - jelentett be nevetve Lewis.
- Ja, hogy mutogathasd azt a nagyon kockás csoki hasadat mi? - piszkáltam, ő meg büszkén elmosolyodott.
- Jó, akkor Damien, és Heikki kipipálva. - néztem rá a két fiúra, akik a feladataik révén már póló nélkül játszottak. - Hol kezdjem a sort.
- Nááálam. - kérte Kimi, aki a jobb oldalamon ült. Nagyot sóhajtva eléálltam és lehúztam a felsőjét.
- Nem rossz. - értékeltem, Kimi válasza erre annyi volt, hogy: hééééééj!
- 10-es skálán! - szólt közbe Lewis.
- Az nem volt benne a feladatban! - tiltakoztam, de Lewis érve, miszerint akkor az összes pasinál azt mondom majd, hogy nem rossz, meggyőzött. - Jó, akkor mondjuk egy 7 és feles.
- Mi a ****? - kérte ki Kimster.
- Bocs, de már így is az egekben van az egód. - mosolyogtam rá, aztán Jensont vettem célba. - Atyaég! Ez kiérdemel egy 10-est, Jens! - ámultam el az extrakockás felsőtestétől.
- Mondtam már, hogy nagyon bírlak, Nina? - villantotta rám fehér fogsorát.
- Hm...Lewis. - fejtegettem le róla a McLarenes pólót és bár egyáltalán nem volt ellenemre, hogy sima 10-est adjak neki, nem akartam még nagyobb mosolygásra bírni. - Erre egy 8-ast tudok adni.
- Héééé, ez nem ér! - kapkodott levegő után. - Ez a lány igazságtalan!
- Ez van. - vontam vállat egy édes mosoly kíséretében.
A következőkben Markot, Nicót, a két Heikkit és Sergiót fosztottam meg a pólójától, 8-ast, 6-ost, 7-est, 8-ast, és egy újabb 6-ost kiosztva, amikor is Heidihoz értem.
- Ööö...ilyenkor mi a teendő, Mr. Hamilton? - néztem a kérdés írójára.
- Mi lenne? Vedd le a pólóját! - Ő nem értette, miért kérdezem ezt...
- Jézusúristen, tényleg! - kapott észbe a barátnőm. - Alatta...nincs semmi.
Ezt igazolva Heikki meglobogtatta a fekete csipkés melltartót Heidi mellett. A fiúk egyszerre röhögték el magukat.
- A feladat az feladat. - mondták, majd azt skandálták, hogy Vedd le, Vedd le! , de én egyszerűen képtelen voltam megtenni vele. Heidi sem tudta mi legyen. Róla aztán nem mondható el, hogy egy szégyenlős lány, sőt, eszméletlenül bevállalós, de nem akartunk félreértést, ha esetleg a csapatfőnök vagy valaki ide találna jönni véletlenül...
- Van egy ötletem. Mi lenne, ha levenném a felsőjét, de mondjuk Heikkiét ráhúznám?
- A tiédet húzd rá! - reagáltak az ötletemre. Hát ez remek. Megint magamnak köszönhetek mindent.
Kénytelen kelletlen, levettem a felsőm és egy gyakorlott mozdulattal a Lotusos rövidujjúmat egy pillanat alatt a barátnőmre húztam. De nem hagytam, hogy a fiúk örüljenek, úgyhogy én meg felvettem Heidi kivágott topját, ami igencsak feszült rajtam, de legalább nem melltartóban ültem vagy 10 fiú társaságában, akiknek természetesen nem tetszett a leleményességem. A sorból már csak Sebastian maradt, akinek a felsőtestén igencsak meglepődtem, hiszen egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyi izom fér rá.
- Kiegyezünk egy 9 és felesben? - kérdeztem, mire büszkén elmosolyodott.
- Mi vaaaan? Ő jobbat kapott nálam? - háborodott fel Kimi és hasonlóképpen Lewis is.
- Ez van srácok. - mosolyogtam rájuk és győztesen ültem vissza Sebastian és Kimi közé a helyemre.
Végül én pörgettem, és hát ki maradt más, mint Kimi, akinek szó szerint tátva maradt a szája, amikor kihúzta a megmaradt lapot.
- Ez...EZT ÉN ÍRTAM! - hitetlenkedett. Elvettem tőle a papírt, ez állt rajta: Öntsd le magad jéghideg sörrel, nyald le a kezedről meg a lábadról, a többit meg kint a levegőn szárítsd meg egy kis rohangálással!
- Hogy te mekkora állat vagy! - röhögtem el magam, annyira, hogy szegény Sebastiannak is nekidőltem, aki nem értve a röhögőgörcsömet, elvette e papírt és elolvasta.
- Na hajrá, Kimster! - biztatta ő is, meg a többiek is. Kimi nem habozott, hozott egy üveg sört, leöntötte magát, lenyalta az utolsó cseppig, aztán félmeztelenül kisétált a paddockba és mint egy őrült, rohangálni kezdett, az ott lézengő szerelők és más csapattagok legnagyobb örömére.
Szakadtunk a nevetéstől, amikor visszamentünk, már a könnyünk is folyt Kimi akciója után.
- Igyunk erre a jó kis estére! - emelte fel a Jégember az újabb üveg sörét, mi meg csatlakoztunk hozzá. Hiszen ez egy felejthetetlen este volt. Erre inni kellett!

Másnap délelőtt alig láttam a másnaposságtól. Megittunk egy pár üveggel, mire visszamentünk a szállodába, ahol alig pár órát aludtam, hiszen 9 órára vissza kellett mennem a pályára.
- Nina, meg tudod nekem magyarázni, mi az a sok üres üveg az ebédlőrészlegen? - kérdezte Eric, amikor beértem a motorhome-ba.
- Hát, az úgy volt...
- Nyugi, ki tudom találni. - nevetett. - Örülök, hogy jól éreztétek magatokat tegnap. Hallottam a nagy nevetéseket! Többször is összejöhetnétek.
Most nem egy főnyeremény ez a főnök? Isten küldte nekünk, az tuti.
- Nagyon rendes tőled, Eric, hogy megengedted. Tényleg jól szórakoztunk, amint a mellékelt ábra mutatja.
- Akkor rendben. De remélem akkor ezután csak vasárnap engeditek el magatokat!
- Remélem lesz okunk ünnepelni! - mosolyogtam rá.
Amikor Kimi is végre befáradt közénk, az ő arcán egyáltalán nem látszott nyúzottság. Konkrétan engem piszkált, hogy milyen fejem van, amíg autóba nem ültünk
A harmadik szabadedzésen a 9. lettem, de az időmérőn a 7. helyre kvalifikáltam magamat, amivel elégedett voltam, tekintve, hogy Kimi már a Q2-ben kiesett, így csak 11. lett.
- Úgy látom, valakit jobban megviselt a tegnap este. - szúrtam neki oda a mérlegelésnél.
- Haha. - ennyi volt a véleménye.
- Srácoook! - támadott meg minket egy boldog Sebastian. - Végre megvan a pole! - kiabálta, miközben átkarolt minket.
- Gratula! - mosolyogtunk rá. Tényleg örült neki, látszott rajta a boldogság és az elégedettség. Végre minden visszatért nála a régi kerékvágásba: pole pozíció, győzelem és így tovább.
- Akkor hogy is volt a fogadásunk? - kérdezte vigyorogva.
- Mr. Pole Position, holnap osztják a pontokat! - emlékeztettem.
- Tudom. De így is előttetek fogok célba érni.
- Azt nem hiszem. - ellenkeztem. - Mi is jól, megyünk, ugye Kimster?
- Ja. Az első 5 autót erőből lerajtolom. - bizakodott.
- Várlak titeket a dobogón. De csak mögöttem. - húzta az agyunkat Sebastian eszméletlenül vigyorogva, aztán kiment fotózkodni, hogy mutogathassa rég nem látott mutatóujját a közönségnek...
- Meglesz neki? - fordultam Kimihez.
- Meglesz. - bólintott halvány mosollyal.

A verseny napján most kb. úgy izgultam, mint az elsőn. Jó előérzetem volt a futammal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen jól esett, hogy ha a paddockban találkoztam a srácokkal, mosolyogva visszaköszöntek.
A versenyzői parádé kamionján például remekül elbeszélgettem a két McLarenes sráccal és teljesen meglepődtem, hogy mennyire más, mint ahogy eredetileg képzeltem. Úgy képzeltem, hogy egy önfejű, nagyképű srác, de kellemeset csalódtam benne. Jensonnel pedig már az első perctől kezdve nagyon jól kijöttünk, ő már korábban, messziről nézve is szimpatikusnak tűnt nekem.
- Ma dobogóra török! - jelentettem be elég nagy önbizalom töltettel, amikor beültem az autómba.
- Ajánlom is! - nevetett Ayao a füles túlsó végén. - Minden esélyed megvan rá, jól megy az autó és most jó formában is vagy. Még egyszer sem láttalak ilyen jókedvűnek, amióta ismerlek!
- Jól érzem magam. - ismertem be. - De mindent megteszek, hogy kiakadjon a boldogságmérőm!
- Várunk a célvonalnál! - kívánt sok szerencsét.
Most különösen odafigyeltem a rajtra, nagyon akartam előretörni. Szerencsére a képességeim nem hagytak cserben, 3 helyet javítottam, így már a 4. helyen követtem az élmenőket.
Pár körrel később már Lewist is megelőztem, Jenson meg egyszerűen kihullott előlem, biztos valami problémája volt. Nem sokkal ezután a rádión Ayao a dicsérete után közölte velem, hogy Kimi mögöttem áll a harmadik helyen, és a gumitaktikájának köszönhetően gyorsabb nálam, úgyhogy a csapattársi íratlan szabályokat figyelembe véve el kellett engednem. Már tudom mit érez Massa...
De egyáltalán nem voltam csalódott vagy szomorú, amikor harmadikként szeltem át a célvonalat, ahol a szerelőim az öklüket rázva gratuláltak.
- Hihetetlen vagy, Nina! Megcsináltad! Dobogós vagy! Ügyes vagy, csajszi! - kiabálta örömittasan a versenymérnököm, de mielőtt válaszolhattam volna, már Eric hangját hallottam.
- Gyönyörű verseny volt, kislány, nagyon odatetted magad! Megvan az első dobogó!
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - daráltam a rádióba, és tényleg annyira hálás voltam nekik. Mert hittek bennem az első két verseny csalódása után, és bíztak a tehetségemben. Most meghálálhatom nekik!

Amikor kiszálltam a Lotusomból, hogy adjak egy kis női stílust, adtam egy cuppanósat az orrkúpra, aztán már nem is láttam a vakuk fényétől, annyian fényképeztek.
Mindenhonnan három nevet lehetett hallani: Sebastian! Kimi! Nina! Mindenki minket akart egy fotóra, kértek, hogy forduljak oda, mondjak valamit a kamerába, de nekem fontosabb dolgom is volt ennél.
A két srác ott állt már egymás mellett, jól megveregették egymás vállát, és ott örömködtek, amikor odaugrottam hozzájuk és mindkét karommal átöleltem őket.
- Megcsináltuk srácok! - kiabáltam, amennyire a bukósisakon keresztül lehetett. Külön is megölelgettem mindkettőt, aztán egy újabb csoportos ölelésbe kezdtünk a megőrülő sajtó legnagyobb örömére.
Végül aztán muszáj volt felmennünk a dobogóra, ahol mindegyikünk arcáról egyértelműen a boldogságot lehetett leolvasni...na jó, Kimi kicsit csalódott volt, amiért végül mégsem sikerült megelőznie Sebastiant, de azért nem volt oka panaszkodni, mert ennyi erővel én is lehettem volna szomorú, az ő elengedése miatt.

Sebastian az ujját mutogatva ugrott fel a dobogó legfelső fokára, Kimi lazán fellépett, én pedig természetesen azt se tudtam mit csináljak, annyira meg voltam hatva attól a látványtól, ami elém tárult.
Lent a csapatom büszkén nézett fel rám is, a szemükből boldogság sugárzódott, csakúgy, mint az enyémből.
Amikor Sebastian megkapta a kupát, Kimivel ellenétben én nem veregettem meg a hátát, hanem átöleltem, ahogy egy lányhoz illik, Kimit meg annyira megtapsoltam, amennyire egy csapattárs csak képes.
Amikor azonban én vettem át a harmadik helyért járó serleget, mintha minden megőrült volna. A helyi bemondó azt kiabálta, hogy én vagyok az első női dobogós, a csapatom üvöltése még a nézőtéri szurkolókén is jócskán túltett, amit pedig Sebastiantól és Kimitől kaptam, mindennél emlékezetesebb.
Összenéztek, a nyakukba vettek, és felemeltek, én meg csak nevettem, ahogy csak az arcizmom bírta.
A rózsavíz ugyan nem esett olyan jól, mint a pezsgő, de a locsolás után jól meghúztuk, ahogy illik, a közös fotónkon pedig úgy álltunk ott, mint három testvér.

A sajtótájékoztatón össze-vissza beszéltem, annyira boldog voltam. A sajtó teljesen bekattant, minden második szavuk az volt hozzám, hogy lány létedre, Kimit nem győzték dicsérni a visszatérése óta első dobogós helyéért, Sebastiant pedig a visszatérésével szembesítették.
- Annyira örülök, srácok! - karoltam át a fiúkat, amikor kijöttünk. Nem ismertem magamra. Tényleg régen éreztem már magam ennyire jól. Valami különlegeset éreztem, amikor a két fiú között lehettem.
- Hidd el, én is. - sóhajtott Sebastian. - Nagyon kellett már ez a győzelem.
- Tudtuk, hogy megcsinálod. - mondta Kimi mosolyogva a barátjának. - Bár azért reméltem, hogy meghiúsítom a tervedet, de nem sikerült. Majd legközelebb.
- Pedig nagyon keményen hajtottál! És te, Nina... - fordult felém. - Szenzációs voltál. - adott egy puszit az arcomra, amin egyenesen megremegtem, annyira váratlanul ért.
- Ööö...igen, szerintem is.
- Azért el kell mondjam, hogy előttetek végeztem. - csipkelődött egy kicsit, mire Kimi jól vállon bokszolta.
- Na, ne legyen ekkora arca a győztesnek! Fordulhat még a kocka...
- Szerintem azért most ezt élvezzük ki. - mosolygott Sebastian a győzelmi boldogságtól átszellemülve.
- Buli? - kérdezte Kimi a ferde mosolyával.
- Buliiiiii! - csaptunk bele Sebastiannal a kezébe és ahogy így egymással karöltve mentünk tovább, már nem volt kétséges. A Red Bullnál és a Lotusnál hatalmas buli lesz itt ma éjszaka...