25. fejezet: Burkolt első randi?

Sziasztok!
Nos hát dobpergést kérek...NINA VISSZATÉRT! :D 
Oké, ennyire azért nem nagy hír, de én személy szerint nagyon örülök, hogy újra a kedvenc főhősnőm élményeit írhatom le nektek! De mivel tavaly volt utoljára rész, itt az elején olvasható egy kis visszatekintés az előző fejezetből (bevallom még nekem is vissza kellett kukkantanom :D)
A részről annyit, hogy bocsánat, hogy kicsit késtem vele és azért is, hogy talán túl egyhangúnak tűnik, de a következő rész már mozgalmasabb lesz!
Jó olvasást és várom a véleményeket :))


Ez történt az előző részben (mint egy sorozat kezdése előtt :D):
- Én...csak szerettem volna, ha itt nem versenyzőként, hanem magamként ismernek. - kezdtem el végre teljesen őszintén beszélni. - Azt akartam, hogy legyen magánéletem a versenyzésen kívül, ahol ugyanolyan városlakó vagyok, mint ti. Tudtam, hogy egyszer megtudod, hiszen az életemnek része a sajtó és a média, főleg mostanság...Csak azt reméltem, nem mint autóversenyző, hanem egy egyszerű lányként ismersz meg.
Most már minden büszkeségemet elvesztettem Jake-kel szemben, tudtam jól. És azt is, hogy lehet, hogy ezentúl szóba sem akar velem állni, amiért átvágtam. De ha már lebuktam, el kellett mondanom, miért is hazudtam neki.
Amikor azonban a tekintetét kerestem, hogy hogyan reagál, azt vettem észre, hogy Jake mosolygott.
- Megértem. - válaszolta nem kis meglepettségemre. - Azt hiszem meg tudlak érteni.
- Ez most komoly? - csillant fel a szemem.
- Talán. - vonta meg a vállát. - Nem tudom, milyen egy F1-es versenyző élete...De amikor megláttam a nevedet a képernyőn, két dolgot is éreztem. Az egyik az volt, hogy egy baromi nagy hazugságba ringattál magaddal kapcsolatban. A másik viszont az, hogy azta, én büszke vagyok erre a nem kispályás csajra!
- Ezt nem mondod komolyan. - mosolyogtam. Hogy lehet valaki ennyire jó fej azzal, aki a megismerkedésük óta hazugságokkal borította el?
- De. - mosolygott ő is. - Büszke voltam arra, hogy én ismerem ezt a lányt!
Csak álltam ott mosolyogva és nem tudtam erre mit mondani. Most nagyon összezavarodtam. Pár perccel ezelőtt még teljes káosz alakult ki közöttünk, kiabáltunk egymással mint az őrültek, most meg azt mondja, hogy büszke rám? Ezek után?
- Tudom. - nevetett és megsimította a karomat. - Elég vicces most ezt hallanod. De az a helyzet, hogy képtelen vagyok rád haragudni. Ahogy a mellékelt ábra mutatja. - mondta és már én sem voltam képes megakadályozni, hogy egy nem éppen átlagos módon béküljünk ki...

(Nina)

- Ööö...hát nem éppen erre számítottam. - túrtam bele a hajamba grimaszolva, miután Jake bevonszolt a konyhájába, ahol nagy jókedvvel felbontott egy pezsgőt, majd poharak után kutakodott a szekrényekben.
- Hát mire? - kérdezte a szekrénybe bújva.
- Hát.... Mindenre csak erre nem! - nevettem fel. Igazság szerint amikor azt monda, hogy ahogy a mellékelt ábra is mutatja, komolyan azt hittem abban a szent pillanatban lesmárol! Nem mintha akartam volna. Dehogyis! Csak valahogy....úgy nézett, vagy nem is tudom. De erre mit csinál? Berongyol a konyhába pezsgőért! Ki hallott már békülős pezsgőzésről?
- Például? - kérdezősködött tovább, aztán felordított, mert beverte a fejét a polcba.
- Mondjuk az volt az első opcióm, hogy felnyalatod velem a lábtörlőt. - mondtam, de mivel furán nézett rám, kijavítottam magamat. - Tehát kidobsz.
- Nézd Nina, tényleg nagyon szarul esett, hogy végig a szemembe hazudtál. - vallotta be, közben pedig végre öntött pezsgőt két talpas pohárba. - De mint már mondtam, nem tudok haragudni rád.
- Ezt megjegyzem. - vigyorogtam. - Később még jól jöhet.
- Én sem tudom miért van ez. Rajtad különben is mindenen elcsodálkozok. Minden olyan furcsa benned és körülötted. De most már legalább értem, miért. - emelte fel a poharát nevetve.
- Azt hiszed az autóversenyzők agyilag zoknik? - néztem rá csúnyán.
- Maximum a lányok! - nevetett és bármennyire is sértő volt a megjegyzése rám nézve én is vele nevettem. - Igyunk Rád, Walchwil F1-hercegnőjére és az első dobogódra! - koccintottunk és egy hajtásra lehúztuk a minőségi pezsgőt.
- Azt hiszem csalódtam benned, Jake. - mondtam ki kerek perec a véleményemet.
- Milyen értelemben?
- Nehéz eldönteni. - gondolkodtam el. - Jó értelemben azért, mert még ezek után is szóba állsz velem. Ezt csodálom benned. Ellenkező esetben te már valahol az eszkimóknál járnál a lábamnak köszönhetően.
- Kösz, Nina! - nevetett fel.
- És ez volt a jó értelem. - emeltem fel az ujjamat vigyorogva. - Azért is csalódtam benned, mert azt hittem ennél keményebb fából faragtak. Még veszekedni se tudsz rendesen.
- Ezt még sosem mondták nekem. - röhögött továbbra is. - De azt hiszem tőled elfogadhatom.
- Mert? - kerekedett ki a szemem. - Én egy ufó vagyok, vagy miért teszel velem kivételt?
- Dehogyis! - legyintett még mindig nevetve. Jó látni, hogy néhány mondattal meg tudom nevettetni az embereket, mégha amit mondok, egyáltalán nem is vicces... - Csak...te valahogy annyira más vagy, mint a többi ismerősöm.
- Ja igen, gondolom Anglia tele van zsúfolva hajukat simogató, fotogénen vigyorgó, plázacirmi lányokkal és meglep, hogy én nem foglalkozok annyit a külsőmmel meg azzal, hogy olyan nyálas legyen a dumám, mint az összes romantikus nyálfilmekben.
Jake nem is válaszolt. Mert nem tudott válaszolni. Annyira nevetett, hogy még a könnye is kifolyt.
- Most nincs igazam? - Én nem nevettem, csak a szememet forgattam.
- Nina, ha te nem lennél, a világ szegényebb lenne nélküled. - mosolygott és azt hiszem ezt dicséretnek szánta, úgyhogy visszamosolyogtam rá.
Igazából hálás lehetek ott a fentieknek, hogy jól sült el ez a dolog. Egész idáig hazudtam Jake-nek a kilétemről, de egy kisebb veszekedés után most már olyan, mintha semmi sem történt volna. Így utólag nézve tényleg szerencsés vagyok. Nem lett volna jó egy jószomszédi iszony Jake és köztem...
- Most, hogy ilyen szépen kibékültünk, azt hiszem én lépek. - álltam fel az asztaltól indulásra készen.
- Oké, de várj csak! - állított meg már az ajtóban. - Emlékszel, hogy egyszer mondtad, hogy eljössz velem moziba, ha veszek neked öt giganagy méretű Red Bullt meg egy popcornt?
- Rémlik valami. De az új Batman film még nem jött ki. - vontam fel a szemöldökömet, ugyanis erre a filmre beszéltünk meg mozit.
- Akkor egy elő-mozi? - nézett kiskutya szemekkel. Ha még lihegne is, jöhetne hozzám házörzőnek.
- Egy feltétellel! Ha én választhatok filmet! - kötöttem ki.
- Megegyeztünk. - vigyorodott el. - Holnap este 7-kor itt kint várlak.
- Itt leszek. Na csáó! - köszöntem el tőle, Jake meg az ajtóból nézte, ahogy visszamegyek a házamba. Miután becsuktam az ajtót, kicsit megkönnyebbültem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen sikerül összevesznünk, majd kibékülnünk Jake-kel. Amikor elkezdett ordibálni a telefonba, azt hittem legszívesebben a pokolba küldene. Erre mi történik? Meghív moziba...Ki érti a férfiakat?

- Pontos vagy. - nézett rá az órájára másnap este Jake, amikor kisasszéztam a házból.
- Sajnos elég sok alkalmam volt hozzászokni. - mosolyogtam rá keserűen.
- Ja, tényleg, de most már tudom, miért! - mosolygott büszkén, aztán elindultunk gyalog a városközpontba. - Biztos elég kötött az életed, ugye?
- Kötött? - bámultam rá, mert nem értettem mire gondol.
- Hát igen. Időpontok, rendezvények, sajtótájékoztatók, megjelenések...Mindenhová pontosan érkezni.
- Ja, hogy ez... - néztem le a földre. Azt hittem, ha tisztázódik, hogy ki is vagyok, akkor ezzel le is tudjuk ezt a témát. De ezek szerint Jake kíváncsi a részletekre is. Óriási.
- Igazából engem nagyon érdekel, mit csináltok. Nem akarsz kicsit mesélni? - vigyorgott rám.
Ugye megmondtam? Hétköznapi emberekkel a munkámról kell beszélgetnem, a versenytársaimmal meg ki sem ejtjük egymás előtt a sajtó, interjú, edzés, box és újságíró szavakat, mert naponta ezt halljuk mindenhonnan! Elég fura világban élünk...
- Szívem szerint nem fárasztanálak ezzel. - próbálkoztam, de láttam rajta, hogy nemleges választ nem fogad el. Fura, általában én szoktam követelni másoktól, hogy beszéljenek... - Na jó. Mit akarsz tudni?
- Kezdjük például azzal, hogy ilyenkor mi van veled?
- Ilyenkor?
- Két versenyhétvége között.
- Élem a normális életemet. - tártam szét a kezemet nevetve. - Miért szerinted az E20-amat viszem autómosóba meg fényezésre vagy mi?
- Milyen E20? - húzta össze a szemöldökét.
- Az autónk, Jake! - szóltam rá és közben nevettem rajta, hogy ennyire tudatlan.
- Oké, oké! - emelte fel a kezét védekezésképpen. - Én nem mindig tudom nézni a futamokat, szóval legtöbbször Joachimtól tudom meg az eredményeket, mert ő egy percet sem szalaszt el a közvetítésekből.
- Legyen ő a példaképed!
- Ne aggódj, ezentúl amikor csak tudom, nézni foglak. - mosolygott rám aranyosan és ez elég jól esett tőle.
- Ajánlom is. Na és ki a kedvenc versenyződ? Talán szerzek neked autogramot.
- Akkor aláírod ezt nekem? - nyújtotta oda a kézfejét vigyorogva, én meg tökre elképedtem.
- Ne már, hogy én vagyok a favoritod! Hiszen csak egy futamomat láttad!
- De lenyűgöztél és én elköteleztem magam melletted. - jelentette ki büszkén.
- Ezzel kiérdemelted a number one rajongóm címet! - fogtam vele kezet, aztán jót röhögtünk a helyzeten.
- Komolyan Nina, ha nem lennél lány, a legjobb haverommá nyilvánítanálak!
- De lány vagyok. - csavargattam egy hajtincsemet és lányosan vigyorogtam. - Ilyenkor mi van?
- Hát akkor azt hiszem egy másik címben szeretnélek részesíteni.
- És el is árulod, hogy miben?
- Előbb meglátom, hogy vállalnád-e. - mosolygott sejtelmesen. Akármire is értette az előző kijelentését, látszott, hogy nem szándékozik elmondani.
- Egyébként ne aggódj, sokaknak vagyok a "lányhaverja"... - gondolkoztam el.
- Például?
- Azt hiszem mondhatom, hogy Kimivel már haverok vagyunk...
- Mármint Kimi Räikkönennel? - csodálkozott tátott szájjal. - Azta, az jó lehet!
- Ja, elmegy. - mondtam olyan "kimisen", aztán elnevettem magamat. - Na jó, nem így szoktunk beszélgetni. Igazából Kimivel tök sokat lehet röhögni. Van egy olyan oldala is, amit a médiának nem mutat meg.
- És te hogy vagy ezzel?
- Én olyan vagyok a média előtt is, mint amilyen mindig is szoktam lenni. - vontam vállat. - A fiúk sokszor elcsodálkoznak azon, hogy mennyire más vagyok, mint a többi lány. Azt várták, hogy betoppan az F1-be egy kis hercegnő és majd illegeti magát. Alaposan megleptem őket, azt hiszem.
- Az biztos, hogy te nem olyan vagy. - bókolt mosolyogva. - De kik azok a 'fiúk'?
- Hát Kimi, Seb, Lewis, Jenson meg a többiek. - soroltam a neveket véletlenszerűen.
- Az szép! Azért durva lehet, hogy ilyen nagy nevekkel dumálhatsz. - mondta elismerően. - Na és melyik a legjobb fej közülük?
- Egyértelmű, hogy Kimi. - jelentettem ki egy 'mi sem természetesebb' mosoly kíséretében. - Igaz, vele vagyok a legtöbbet, hiszen egy csapatban vagyunk. Sebastian elég idegesítő, az idióta mosolygásával, de vele is eléggé összenőttem...akaratomon kívül. De Lewist és Jensont is bírom, főleg a múlt hétvége után...
- Miért, mit csináltatok? - kíváncsiskodott.
- Pókerparti, aztán Kimi-féle extrém felelsz vagy mersz-et. - emlékeztem vissza és ettől máris elkapott a röhögés. - Apám, olyan feladatok voltak, hogy dőltünk a nevetéstől.
- Biztos klassz volt. Mit kellett csinálnod?
- Nekem például levetkőztetni felülről az összes pasit és pontozni a felsőtestüket.
- Gondolom elég egyhangú volt a kirakat. - nevetett fintorogva. - Kigyúrt, izmos, kockás testek...
- Ami azt illeti, jól tippeltél. - veregettem meg a vállát, aztán mikor megálltunk a mozi előtermében, nézegetni kezdtem a ma esti kínálatot. - Ugyebár én választok...
- Válassz! - fintorgott Jake.
- Hm...legyen mondjuk. Várjunk csak! - akadt meg a szemem a választható listán. - Ma romantikus filmek estje van? Jake, direkt hoztál ma moziba!
- Esküszöm, nem tudtam! - már sírva nevetett. Mondjuk az arcomat és a megdöbbenésemet látva minden oka megvolt rá.
- Megfojtalak, szomszéd! - füstölögtem magamban, aztán odamentem a jegypénztárhoz. - Elnézést, tudna ajánlani ezek közül valami olyan filmet, ami nem túl nyálas és csöpögős?
- Elnézést kisasszony, azt hiszem rossz napon jött el. - mosolygott a pénztáros.
- Ő a tettes. - mutattam magam mögé, Jake-re.
- Tudja mit? Ajánlom a Barátság extrákkal című filmet, ez egyben vígjáték is. Mila Kunis és Justin Timberlake szerepel benne, bizonyára elnyeri a tetszését. - próbált kedveskedni, de hát mit mondjak, nem hatott meg a két főszereplő neve.
- Nekem teljesen mindegy, ki játszik benne, adjon két jegyet. Majd ő fizeti! - néztem szúrósan Jake-re, aki mosolyogva ingatta a fejét, de azért udvariasan kifizette a jegyeket és meg is vette a plusz járadékot is.
- Ez azért kielégít. - ittam bele az első Red Bullba, miután belemarkoltam a popcornba már az ülőhelyemen.
- Nem is tudom, hogy ezen most csodálkoznom kellene-e. - dőlt hátra Jake és csak mosolygott magában.
- Ajánlom, hogy inkább fogd be, mert ezek itt előttünk már nagyon készülnek erre a borzadályra. - suttogtam magunk elé mutogatva. Egy kamasz lány és fiú nyalták-falták egymást elég gáz módon.
- Hihetetlen vagy. - súgta vissza, de már nem tudtam válaszolni, mert elkezdődött a várva várt filmünk.
A Barátság extrákkal végül is egy barátságról szól, ami tele van extrákkal. Igazából ez derült ki a filmből. Van egy csaj meg egy pasi, akik szerelmesek akarnak lenni, de nem tudnak, így megtalálják egymást de csak testi kapcsolat van köztük. Elég átlátszó film, már a közepén untam, amikor odaszóltam Jake-nek.
- Te még nem aludtál be?
- Nina! - nevette el magát a legcsendesebb módon. - Még csak a felénél tartunk a filmnek.
- De úgy unom. - fontam össze a karomat és lecsúsztam az ülésben. - Gáz lenne, ha 'csendespihenőznék' egyet? - kérdeztem ásítozva.
- Mi vagy te, egy öreg nyanya? - kérdezte visszatartva a nevetését, aztán éreztem, hogy a karjával átnyúl a vállam felett, hogy átkaroljon. - Na gyere ide!
- Nálam ez nem jön be! - figyelmeztettem gonoszan. - Tudod, én nem olyan lány vagyok, aki beájul egy ilyen tipikus mozis mozdulattól.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - vigyorgott a filmet nézve, de egy hirtelen mozdulattal a fejemet a vállára hajtotta, miközben a karjával átkarolt. - Biztos nem akarsz pihenőzni, Nina néni?
- Na jó, azt hiszem mégis tetszik ez a helyzet. - sóhajtottam, majd közelebb húzódtam hozzá és becsuktam a szemeimet.
A beszédet még így is hallottam a filmből, de mivel nem izgatott túlságosan, nem zavart. Azon kezdett járni az agyam, hogy mennyivel jobb, hogy Jake már tudja rólam az igazságot. Nem kell hazudoznom neki, átlátszó kifogásokkal traktálni és lerázni, ha mindig újabb programötletekkel áll elő. Igazság szerint nem is gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem. Egész jó fej srác, és nagyon jó látni, hogy bármilyen kis semmiséggel meg tudom nevettetni. Talán tényleg kedvel és elsősorban nem az autóversenyzőt látja bennem, hanem azt a lányt, akit megismert még a tél közepén. És ez nálam nagyon is sokat számít.

(Jake)
- Ébresztő, Csipkerózsika! -ébresztgettem a vállamon pihengető Ninát.
- Nem aludtam, te átkozott herceg! - ült fel rendesen a székben. - Csak nem vége a filmnek? - örült meg a vásznon sorakozó nevekről.
- Eltaláltad! - nevettem és két perc sem kellett, hogy kijöjjünk a moziból. - Szerintem nem volt rossz.
- Hát én nem csípem az ilyen átlátszó sztorikat. Én az izgalmakat szeretem. - mesélte miközben elindultunk.
- Evidens. - mosolyogtam. - Akkor legközelebb valami izgalmas helyre viszlek. Ha jössz...
- Miért ne jönnék?
- Nálad sosem lehet tudni. - karoltam át a vállát nevetve. - Meg hát ki tudja, mikor hagysz itt legközelebb.
- Jake, tisztázzunk valamit. Ki vagy te nekem, akit itt hagynék? - nézett rá csodálkozva.
Szerettem volna mondani valami komolyat. De az most még túlzás lett volna.
- Háááát. - gondolkoztam el és a hatás kedvéért az államra tettem a mutatóujjamat. - Szomszéd?
- Talált, süllyedt. - csettintett büszkén.
- Haver? - próbálkoztam be valami többel.
- Lehetsz. - bólintott rá.
- Barát? - kockáztattam meg a következő lépést.
- Talán az is. .
- Ennél több? - néztem rám kíváncsian és mellékeltem egy sokat sejtető mosolyt is.
- Öhm... - láttam rajta, hogy kicsit zavarba jött, de ettől csak még édesebben nézett ki- Ezt most komolyan kérdezed?
- Talán. Ha nem harapod le a fejemet. - tettem magam elé védekezően a kezeimet. Persze csak a vicc kedvéért.
- Te most tényleg félsz tőlem? - nevetett továbbra is. Úgy tűnik, most fordult a kocka, ő nevet rajtam.
- Igazából nem, csak próbálok imponálni neked. - vigyorogtam magabiztosan. Úgy éreztem, most én irányítom a beszélgetést és ez baromi jó érzés volt. Így hát gondoltam beleviszek egy kis őszinteséget.
- Az a helyzet, hogy tökre bírlak, Nina és még sosem találkoztam ilyen lánnyal, mint te. Olyan különleges vagy.
- Mondtad már párszor...
- Nem véletlen. - álltam meg egy pillanatra az utcán. Olyan furán nézett, hogy megsajnáltam szegényt. Nyugi, Jake, lesz még időd! Nem kéne megijeszteni! Talán még nincs rá felkészülve.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte és mintha a szemében egy kis félelmet láttam volna. Vagy inkább meglepettséget? Nem tudtam eldönteni.
- Mert tudod, ha már ilyen rosszul jártál a filmmel, gondoltam esetleg átjöhetnél és néznék egy rendes filmet.
- Benne vagyok! - örült meg az ajánlatomnak talán kicsivel jobban, mint számítottam rá és ezek után olyan gyorsan lépkedett, hogy szinte egy perc alatt hazaérkeztünk.
- Na mit nézzünk? - álltam mosolyogva mögé, amikor a dvd-ket nézegette a polcokon.
- A szállító? Vagy Kill Bill? Esetleg Eredet? - nézett hol erre, hol arra a borítóra.
- Ez legyen. - vettem le neki a Halálos Iramban című autós üldözős akciófilmet a polcról.
- Wow, ezt még nem is láttam! - csodálkozott én meg gondolatban megveregettem a vállamat. Nyert ügy, máris tetszik neki. - Meg kell néznünk! - mondta izgatottan és már be is rakta a lejátszóba, amíg én hoztam egy sört, Ninának meg ásványvizet.
- Hát te nagyon figyelmes vagy! - nézett rám hálásan, de kicsit gúnyolódva is. - Miért is nem kólát hoztál?
- Helyetted is vigyázok arra a kis madársúlyodra és a vékony derekadra. - kacsintottam rá, aztán lehuppantam mellé a kanapéra.
- Ó, mámmá miá, most hálásnak kéne lennem? - tárta szét a kezét színpadiasan. - Nem adom meg azt az örömöt neked, Jake.
- Nekem már az is öröm, hogy itt vagy. - villantottam rá a nőcsábász mosolyt, amire úgy reagált, ahogy egy lány se szokott: "öklendezni" kezdett. - Hát te nem vagy normális! - nevettem el magam.
- Ez a véleményem. Nézzünk filmet. - vont vállat és mintha mi sem történt volna elindította a filmet.
Annyira jó volt látni, hogy a Barátság extrákkal ellentétben, a Halálos Iramban tényleg tetszett neki. lekötötte a figyelmét és nem akart szunyókálni közben. Láttam rajta, hogy jóérzéssel hümmög az autók motorhangjának hallatán, sőt ezeket a pillanatokat meg is mosolyogtam. Egy lánytól elég furcsa ilyet látni.
De jól esett a társasága és nagyon örültem, hogy itt van velem. Minden ízében tetszett nekem, és bár rajta nem láttam, hogy úgy érdeklődne irántam, pasiként lépnem kellett valamit.
- Tetszett? - kérdeztem, amikor véget ért a film, de Nina kitartóan nézte a névsort.
- A kedvenc filmemet nem haladja meg, de király film! - dicsérte meg és szélesen elmosolyodott. - Kösz, hogy megmutattad.
- Nincs mit. Van még több része is, ha kell.
- Naná! ha lesz egy-két szabad percem, tuti megnézem! - lelkesedett őszintén.
- Örülnék ha abban az egy-két szabad percedben velem néznéd meg a többi részt.
- Miért, te is szereted az autós filmeket? - kérdezte érdeklődve. Úgy látom nem esett le neki a lényeg...
- Nem, én csak szeretnék veled lenni. - mosolyogtam. - Mert most hogy tudom az igazságot, úgy érzem, minden szabad pillanatot a kedvenc autóversenyzőmmel akarok tölteni.
- Hú, várj egy kicsit, hozok felmosót. Ez már annyira csöpög! - állt fel, de én nevetve elkaptam a karját és visszahúztam az ölembe.
- Szeretem, amikor ilyen zagyvaságokat mondasz.
- Ilyen micsodákat? Jake, neked ez nem megy....
- Mi nem megy? - csodálkoztam.
- A bókolás, öcsi! - mosolygott, de olyan szépen, ahogy még sosem láttam.
- Akkor nem bókolok, csak annyit mondok, hogy ezentúl gyakran foglak zaklatni.
- Júj, csak nem? - vonta fel a szemöldökét. - Akkor mi változott?
- Te kis pimasz! - kezdtem el csikizni, mire ő kuncogni kezdett. Háhá, azt hiszem találtam egy gyenge pontot.
- Jake...Jake Jake Jake, legyél oly kedves és hagyd....ezt....abba! - próbált eltolni tőlem, de azért én voltam az erősebb. - Ez most....mire jó?
- Jó érzés piszkálni téged! - vigyorogtam rá teli szájjal.
- Mit kéne tennem, hogy lemossam a képedről azt az idióta vigyort? - tette csípőre a kezét elgondolkozva.
- Nekem van egy ötletem. - mosolyogtam még szélesebben, aztán eldöntöttem magamban. Itt és most szinte felkínálkozik az alkalom. Hogy végre megtegyem, amit már régóta szerettem volna. Most végre megtudja mit is akarok elérni!
Nem tétováztam, egyszerűen magamhoz húztam és megcsókoltam. Annyira vágytam már rá, talán azóta, mióta megismertem. Minden porcikája vonzó volt, a fiús viselkedés, a beszólások, az autóversenyzés, minden tetszett benne! Tetszett, hogy nem olyan, mint a többi lány és az is, hogy eddig elérhetetlennek tűnt.De most kapva kaptam a lehetőségen, hogy többet akarok a jószomszédi viszonynál. És barátságnál.
Viszont nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Mert amikor a szánk összeért, és éppen kezdtem volna élvezni a pillanatot, Nina váratlanul hátrahőkölt és megdöbbenve nézett vissza rám.
- Jake...ez most valami vicc, ugye?
- Nem...egyáltalán nem annak szánom. - mondtam teljesen őszintén, de kicsit csalódottan is. Ezek szerint ő nincs felkészülve erre. Vagy csak a barátot látja bennem. Elengedtem, hogy mérgesen kirohanjon a házból, de mégsem tette. Pimasz mosollyal nézett rám, aztán azt mondta:
- Az jó. Mert akkor beszállok a játékba!
És azt hiszem, ekkor már én voltam jobban megdöbbenve. Merthogy Nina visszacsókolt...