26. fejezet: Teszt Olaszországban

Sziasztok!
Tudom, tudom, kicsit megint elmaradtam, de szeretném megtartani a hosszú fejezeteket és azt nem egy napba kerül legépelni. Remélem mindenki elégedett lesz vele, ha meg nem, akkor ne kíméljetek, komizzatok :D
Jó olvasást! :))

(Nina)

Hogy miért csókoltam vissza Jake-et? Hm, jó kérdés. Amihez nem passzol jó válasz. Nos, egyszerűen csak úgy. Mert jól éreztem magam vele ma este és mert jól esett végre egy olyan baráttal lenni, aki egy "hétköznapi" ember, aki nem a versenytársam és látszólag bír engem, mint lányt és nem, mint autóversenyzőt.
Lehet, hogy ez túl általános kifogásnak hangzik, de ez a helyzet. Mert nagyrészt csak olyanokkal vagyok körülvéve, akik valamilyen formában benzingőzben élnek. Legtöbbjük híres autó- vagy motorversenyző, kezdve az apámmal és a bátyámmal, folytatva Sandro-val és Marc-kal, valamint Kimivel, Sebastiannal és a többi sráccal. És Jake nem ilyen. Mert ő úgy ismert meg, mint egy hétköznapi lányt, mint az újdonsült szomszédját. Ez azért nekem igenis sokat számít.
- Hűűű... - szólalt meg Jake, amikor elhúzódtunk egymástól. Elégedetten láttam rajta, hogy sikerült meglepnem. Sőt, mit több, egyenes le volt döbbenve. - Erre nem számítottam. Komolyan....Nina...
- Ácsi! - fogtam be a száját a kezemmel és diadalmasan rávigyorogtam. - Figyu, Jake! Tudom, hogy most már többet akarnál, mint ami köztünk van. De nálam a szerelem tabu.
- Barátság extrákkal? - tolta el a kezemet és ferde mosollyal nézett rám.
- Most, hogy jött ide ez a film? - forgattam a szememet értetlenül.
- Figyelj, én sem vagyok a nagyon nyálas kapcsolatok híve. És azt se mondom, hogy mélyen szerelmes vagyok beléd! Viszont azt érzem, hogy megőrülök, hogy veled lehessek és nem titkolom, hogy erre a csókra már azóta várok, mióta megismertük egymást télen. És most, hogy végre megtörtént, úgy hatott rám, mintha áramba nyúltam volna. Olyan....mindent elsöprő. - mondta őszintén és a hatás kedvéért még a kezével is próbált mindent elsöprően hadonászni. - Szóval lehetnénk barátok...csak némi extrákkal.
- Mire gondolsz? - kíváncsiskodtam, mert Jake olyan pillantással méregetett, hogy egészen furán éreztem magam tőle. De furán jól.
- Mint a filmben. Barátság extrákkal. Élünk úgy, mint eddig, de sokkal többet akarok veled lenni és még több ilyen csókot és akár meg ennél is többet. Ha szabad, őfelsége! - vigyorgott eszméletlenül sármosan.
- Hm...mennyi gondolkodási időm van?
- Három másodperc. Annyit talán kibírok, hogy ne teperjelek le most rögtön.
- Na de Jake! - nevettem. - Oké, akkor azt hiszem....
- Pííííp! Lejárt az időd, hercegnő! - szólt közbe és nevetve újabb "áramrázós" csókot követelt ki tőlem.
Nagyon fura érzés kerített hatalmába. Nem, egyáltalán nem szerelem, se több. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy izgatott vagyok, és élvezem, hogy ilyen helyzetbe kerültünk Jake-kel. Nem rossz pasi és tetszik, hogy olykor át tudja venni tőlem az irányítást, közben mégis képes megmosolyogtatni olyan kedves becézésekkel, mint pl. hercegnő, amit egyébként már most megutáltam. De élveztem a csókot, noha semmi szerelmes nem volt benne. Csak két 'több, mint barát de kevesebb mint szerelmes' csókja volt ez, akiknek ebben a pillanatban ez esett jól és kész.
- Szóval? - kérdezte Jake. - Benne vagy?
- Semmi komoly? - vontam fel a szemöldökömet.
- Pontosan. - bólintott.
- Semmi szívem, drágám, kicsim, galambom, hercegnőm satöbbi? - folytattam a sort egyre jobban mosolyogva.
- Megígérem!
- Semmi hol voltál, miért nem jöttél hamarabb, miért nem hívtál, miért nem jössz kérdezősködések?
- Semmi ilyen.
- Oké, akkor azt hiszem megpróbálhatjuk. - sóhajtottam, mire Jake rögtön átkarolt és adott egy puszit.
- Imádlak, Nina!
- Ez elég nyálasan hangzik. - figyelmeztettem gonoszan. - Emlékszel?
- Fúúú, akkor azt mondom, bírlak, Nina, okés?
- Okés. Barátság extrákkal? - nyújtottam neki a tenyeremet.
- Barátság extrákkal. - csapott bele és ezzel megpecsételtük a köztünk lévő elég furcsa viszonyt.

Hétvégén viszont ismét csomagolnom kellett. Ennyi pihi után újra kezdődik a munka, pontosabban egyelőre teszt, ezért most Enstone-ba, a gyárba kell utaznom. Vasárnap délután újra csúnyán nézhettem régi barátomra, a bőröndre, amiért megint ezzel kell caplatnom a repülőtérig. Enstone-ban maradok hétfőn, ahol átvesszük a mérnökökkel, mit is fogunk tesztelni négy napban, aznap délután pedig utazunk is Olaszországba, úgyhogy hiába van most két futam közti szünet, nincs megállás.
- Add, majd én beteszem. - segédkezett Jake, aki a megállapodásunk óta tényleg minden percét velem akarja tölteni. Igaz, nem fojtjuk meg egymást, hiszen tartjuk magunkat a régi barátok státuszhoz, de azért elég sokszor látogatott meg az elmúlt napokban "Elfogyott a tojás, nem tudnál adni egy keveset a rántottához?" "Rendeltem pizzát, nem ide hozták ki véletlen?" vagy "Mintha kiáltozást hallottam volna a házadban." kifogásokkal, csak hogy együtt csinálhassunk valamit.
- Elég erős vagyok egy bőröndhöz, köszönöm szépen. - löktem arrébb és miután bedobtam a sporttáskámat is a csomagtartóba, lecsuktam a Porschém hátulját.
- Akkor most egészen pontosan meddig nem leszel itt? - kíváncsiskodott a kocsimnak dőlve.
- Hétvégére itthon vagyok. Vasárnapra már tuti.
- Hm...nehéz lesz kibírni nélküled.
- Jake! - szóltam rá. Hát néha tényleg nem bírta ki, hogy ne mondjon ilyen nyálas dumákat. Csak az a bibi, hogy ezektől kiráz a hideg.
- Oké, akkor nehéz lesz magam elfoglalni. - forgatta a szemét. - Elkísérhetlek a reptérre?
- Minek? - fintorogtam.
- Csak úgy. Na?
- Na jó, nem bánom. - ciccegtem, mert már késésben voltam és nem akartam vitatkozni. - Szállj be!
- Vezethetek? - kérdezte váratlanul.
- Dehogyis! Normális vagy te? - förmedtem rá, de persze nem teljesen komolyan. - Az én kicsikémet senki sem vezetheti rajtam kívül!
- Én nem nevezhetlek kicsimnek, de te így becézed az autódat? Jesszusom. - röhögött már az anyósülésen.
- Ez van, Jake! - csaptam be az ajtót, aztán végül kegyesen rámosolyogtam. - Nekem az autóm szent.
- Világos! - mosolyodott el és egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt elindultunk.
Nem volt ellenemre ez a kapcsolat köztünk. Egy langyos vanília pudinghoz hasonlítottam, amit néha megkíván az ember, és akkor gyorsan befalja, de egyébként nem ezt eszi minden nap. Jake-kel jól megvoltunk, és hazudnék ha azt állítanám, hogy nem tetszik. Mert jó pasi és figyelmes velem. Itt Svájcban, ahol tulajdonképpen távol vagyok a családomtól és a barátaimtól, különösen jól esik egy ilyen helyes srác és egyben jó barát közelségét élvezni.
- Ügyes legyél! - ölelt át az indulásom előtt. - És siess haza!

- Meglesz! - mosolyogtam rá, aztán egy integetés után útnak indultam Angliába.

Jó volt visszatérni a csapathoz. Már teljesen otthonosan éreztem magamat a gyárban, az új "családom" körében. Hétfőn délelőtt egy megbeszélésen a mérnökök ismertették velem az e heti teszt menetrendjét, délután pedig a csapat gépével indultunk az olaszországi Mugellóba.
- Kimi miért nincs itt? - kérdeztem Eric csapatfőnököt, mikor a szálloda halljában várakoztunk. Eddig fel se tűnt, hogy a Jégember nincs jelen.
- Azt mondta, 'lehetőséget ad Jerome-nak'! - mosolygott.
- Hát ez jellemző. - forgattam a szememet. - Kibújt a munka alól.
- Ne aggódj, többek között a McLarenes fiúk helyett is tesztpilóták vannak, meg különben is, inkább veled tesztelünk, mert te legalább nem panaszkodsz egyfolytában a szervókormányra. A gyárban már így is a hetedik verzión dolgoznak. - panaszolta sóhajtozva.
- Nyugi főnök, Jerome-mal mindent megteszünk ebben a négy napban amit lehet. - próbáltam kicsit lenyugtatni, mert elég stresszesen nézett ki.
- Remélem is, hogy így lesz! - kacsintott mosolyogva, ahogy szokott, aztán ment a dolgára.

Kedden reggel Jerome-mal kezdtük a tesztet. A csapat harmadik pilótájaként ő vezetett Kimi helyett, amíg én csak a pitwallon ültem és az államat támasztva figyeltem a köreit a mérnökök mellett. Utálom amikor én csak raktáron vagyok, mikor szemmel láthatóan jobban vezetek Jerome-nál és velem sokkal könnyebb lenne tesztelni! Már több, mint két hete nem vezettem az én kis E20-mat, és most is csak egy sóvár pillantást vethettem rá. A többiek pechjére azonban délelőtt leszakadt az ég, ezért alig volt száraz pályás köridő a srácoknak. Egy picikét mosolyogtam is rajta.
- Halihó, Csipkerózsika! - hallottam egy ismerős hangot az ebéd idő után, amikor szinte mindenki a garázsban rostokolt, de én a Lotus-os dzsekimben kint álltam az esőben és a rácson keresztül a pályát néztem.
- Ezt most fejezd be, Vettel! - szóltam oda neki, anélkül, hogy odafordultam volna hozzá.
- Jól van na! - nevetett Sebastian és mellém könyökölt a pitwallok melletti rács párkányára. - De ezt nem tudtam megállni a múltkori után. Olyan aranyos voltál.
- Csak ennyit akartál mondani? Mert akkor el is mehetsz! - fújtattam továbbra is a pályára szegezve a tekintetemet.
- Jesszus, mit ettél, hogy így be vagy gurulva?
- Mondd, neked nincs jobb dolgod? - mosolyogtam rá kelletlenül, mert úgy látszik megint 'Idegesítsük halálra Ninát' szindrómában szenved.
- Csak annyi mint neked. Bámulni, hogy a többiek hogy szerencsétlenkednek az esőben. - vigyorgott.
- Szívás ez a nap. De ha holnap is esni fog, esküszöm patáliát csapok!
- Elhiszem. De hé, hol van Kimi? Nem láttam még itt.
- Mr. Naplopóra gondolsz? Kérlek szépen ő azt mondta, marad a seggén, és nem tesztel. Helyette Jerome lopja a tesztnapjaimat.
- Igen, őt már láttam. Kimitől meg egyáltalán nem meglepetés, hogy inkább kihagyja a tesztet. Jenson sincs itt, azt hiszem Magyarországon parádézik. - mesélte. - És Lewist is valami tesztpilótájuk helyettesíti. Szóval elég érdekes ez a teszt. Christian szerint a jó kaján kívül semmi értelme itt lennünk.
- Baromira igaza van. - húztam el a számat, ahogy felnéztem az égre. - Ott fent nem akarják, hogy két vereny között újításokat próbáljunk ki. Ez a nap totálisan felesleges ilyen időben.
- Egy pozitívuma azért mégis van. - húzta széles vigyorra az arcát, ami máris gyanúsnak tűnt.
- Mit forgatsz a szőke fejedben? - vontam fel a szemöldökömet.
- Hát tudod, ha mi már méltóztattunk eljönni ide Mugellóba és még az eső is esik, és úgysem történik semmi a pályán, talán megfogadhatnánk Christian tanácsát és ehetnénk egy jó olasz kaját.
- Te most meghívsz egy evésre? - nevettem fel.
- Hát olyasmi. De....Nina, mi olyan vicces ezen? - húzta össze a szemöldökét értetlenül.
- Áááá semmi. Oké, felőlem menjünk. - bólintottam rá a vállamat rángatva.
- Komoly? - kerekedett ki a szeme. Úgy tűnt, megleptem. - Tényleg eljössz?
- Miért ne? Úgy sincs jobb dolgom. - sóhajtottam, de végül is talán én is kíváncsi voltam a híres olasz konyhára, amiről Heidi ódákat szokott zengeni.

- Mamma Mia? - nevettem fel az étterem neve hallatán, amikor megláttam a táblát a bejárat felett. - Ez most komoly? Milyen név ez?

- Érdekes. - nézegette Sebastian is. - Még sosem voltam Mugellóban, de Chris ezt ajánlotta, szerinte itt nagyon tutik a pizzák.
- Szerinted tudnak angolul? - tettem fel a fontos kérdést, amikor bementünk.
- Remélem. - mosolygott, aztán intett egy pincérnek, aki csodák csodájára beszélte a nyelvet, így a németről mi is átváltottunk angolra.
Bent foglaltunk helyet, hiszen kint zuhogott az eső, még mindig. Seb valami speciális olasz pizzát rendelt mindkettőnknek, ami elég gusztán nézett ki, úgyhogy gyorsan el is kezdtünk enni. Pontosabban csak én akartam nyugiban enni, mert a kedves versenytársamnak túl sok mondanivalója akadt.
- Hallottam megszületett a bátyádék babája.
- Jól hallottad. - zártam rövidre.
- Nem örülsz neki?
- Miért ne örülnék? Bennie az unokaöcsém!
- Ilyen esetben minden normális nagynéni arról dicsekedne, mennyire cuki és aranyos babája született a testvérének. De persze Nina Bradl ezt is megcáfolja, mint minden mást. - piszkált mosolyogva.
- Nem tetszik valami? - néztem rá szúrós pillantással.
- Csak szeretnék kicsit beszélgetni veled, de te persze csak eszed azt a nyamvadt pizzát és csak ilyen megjegyzéseket tudsz tenni.
- El is mehetek. - vontam vállat.
- Ne csináld már, Nina! Mi bajod van? - kérdezte őszintén és már nem mosolygott, hanem komoly tekintettel nézett rám. Mintha érdekelné, miért vagyok ilyen. Na persze.
- Semmi. Csak nincs kedvem csacsogni, ennyi az egész. Beszéljünk inkább rólad.
- Rólam? - mutatott magára nevetve.
- Látsz te is más Sebastian Vettelt? - vontam fel a szemöldökömet és körbenéztem. - Hoppá! Kirakatban vagyunk.
- Mi?
- Nézd meg hányan néznek minket. - suttogtam, és természetesen németül, nehogy valaki megértsen minket, de így is vonzottuk a tekinteteket. - Úristen, már enni sem lehet nyugodtan?
- Ne is foglalkozz velük, csak látványosság vagyunk. - mondta és nem zavartatva magát ugyanúgy evett, mint eddig. Csak néztem rá. Komolyan nem érdekli, hogy az embereknek kiguvad a szemük miattunk?
- Hát jó. Szóval beszéljünk rólad. - tereltem vissza a témát, de mivel semmi értelmes kérdés nem jutott eszembe, amit kérdezhettem volna tőle, meggondoltam magam. - Vagy inkább az edzőinkről.
- Úgy érted Heidi és Heikki? - mosolyodott el. - Szerintem jó kis páros ők ketten.
- Aha. Csak amióta a barátnőm belehabarodott a szőke adoniszodba, kicsit elfelejtette, hogy az edzőm.
- És az baj? - nevetett fel. - Legalább nem hajtja ki a beledet. Heikki azért ennyire nem vesztette el a fejét, naponta háromszor felhív, hogy emlékeztessen az edzésekre.
- Az szívás. - nevettem én is. - Most ha jól tudom Heidi meghívta magához Milánóba egy kis látogatásra.
- Látod? Mondtam én, hogy teljesen magunkra maradtunk. - mosolygott és igaza volt. Nem csak hogy Kimi és még néhány srác kihagyta a tesztet, de még az edzőink is! Ráadásul ma pont egyikünk sem vezetett, úgyhogy tényleg nem volt rossz ötlet ez a délutáni evés. Ráadásul egész jól elbeszélgettünk Sebbel, még ha néha már halálra idegesített az örökös vigyorgásával és kifogyhatatlan kérdéseivel.
- Akkor holnap a pályán? - kérdezte, amikor visszatértünk a szállodába.
- Ott találkozunk, Vettel. - mosolyogtam rá és mielőtt visszavághatott volna a megnevezése miatt, mosolyogva a szobám felé vettem az irányt.

Szerdán végre újra F1-es kormányt éreztem a kezem között! Befészkeltem magam az ülésbe és mosolyogva tekintettem ki a boxból, mivel az ég sziporkázott a napsütéstől és minden körülmény adott volt, hogy élvezzem a mai tesztelést.
- Ki vagy te és hol van a mi megszokott Ninánk? - hajolt be vigyorogva Damien az autóba, hogy bekössön.
- Nyisd ki a szemed, fafej! - pöcköltem meg az orrát bosszúból, mire meglepettségében felugrott.
- Te nem vagy normális Nina! - simogatta az orrát nyafogva.
- Köszönöm a dicséretet! - mosolyogtam angyalian. - Még ma bekötsz, vagy kérsz még egy pöcit?
- A bosszú angyala vagy, Nina Bradl! - végezte el a dolgát kelletlenül és közben gúnyosan mosolygott.
- Inkább a pálya ördöge lennék. - markoltam meg a kormányt, majd Eric utasítására elhagytam a boxot, hogy végre birtokba vegyem az eddig ismeretlen mugellói pályát.
- Nina, annyi kört kapsz a pálya begyakorlására amennyi kell. - szólt Ayao a rádión. - Nem kell kapkodni, van időnk.
- Nyugi, Ayao, nem fogok teketóriázni. - mosolyodtam el a sisak alatt.
Ígéretemhez híven nem pazaroltam sok időt a gyakorlásra, fél óra alatt éreztem a pályát, utána pedig már élesben futottam a köröket. A teszt kezdése után egy órával már enyém volt a leggyorsabb kör és így is maradt egész nap. Egyszerűen élveztem a vezetést és csak úgy siklottam a pályán, mintha nekem tervezték volna. A garázsban nem győztek dicsérgetni.
- Csodás napunk volt, Nina! - ölelt meg Eric. - Büszke vagyok rád, kislány.
- Én is. - mosolygott Ayao is. - Rengeteg adatot gyűjtöttünk.
- Kár, hogy nem csak te nyertél. - sétált el mellettem Damien fütyülgetve, de megállítottam.
- Miről beszélsz? - lepődtem meg. Hiszen nem volt jobb nálam senki más a mai napon.
- Kobayashi ezredre pontosan ugyanolyan időt futott, mint te! Szívás!
- Fúúúúú, ezt nem hiszem el. - fújtattam, mire a csapattagok csak nevettek rajtam, de engem komolyan zavart, hogy Kamui bekavart a tökéletes mérlegembe.
Csütörtökön azonban visszavágtam és ugyanolyan erőbedobással ismét az élen végeztem, ezúttal a kis japán már nem keveredett oda a közelembe. Sebastian végzett mögöttem és ezt az orrom alá is dörgölte, amikor pénteken a csapatok egyszerre cuccoltak ki a szállodából.
- Ügyes, ügyes, de ez csak teszt, kislány.
- Vertelek már meg időmérőn, Vettel, ezután is fog menni. - vágtam vissza büszkén.
- Már csak a futamon kéne sikerülnie, nem? - húzta fel a szemöldökét. Pontosan tudta, hogy ezzel totálisan fel tud bosszantani, de a leggonoszabb, hogy élvezte is!!!
- Ne aggódj, az sem várat már sokat magára. - mosolyogtam és próbáltam azt láttatni, hogy nem tudott felhúzni a megjegyzéseivel. - Majd nevethetsz, amikor a pálya széléről látsz győzni!
- Szép álmok, nagy remények. - legyintett színpadiasan, aztán közelebb jött és fél karral átölelt. - Na, találkozunk Barcelonában, Nina! Vagy esetleg a kisboltban. - húzogatta a szemöldökét, de nem hagyta hogy válaszoljak, már le is lépett a csapatához. Mégis sikerült elérnie, hogy mosolyogjak utána...