36. fejezet: Ki nevet a végén?

Sziasztok!
Úgy vettem észre, hogy kicsit csökkent a komik száma az utóbbi részekhez. Nem okoz lelki traumát, csak aggódok, hogy talán azért, mert kicsit ellaposodott a sztori?
Remélem nem, mert ez a rész után, elárulom, egy izgalmas hullám vonul végig Nina életében, hullámhegyekkel és völgyekkel együtt és bízok benne, hogy nem hagytok komi nélkül :))
Ez a rész már több minden előjele...Hogy érdekesebbé tegyem, több szemszöget is belevittem.
Kérek szépen komikat és pipákat! :)
Jó olvasást!

(Nina)

- Te barom! - néztem szembe a vállamba kapaszkodó illetővel és enyhén torkomon akadt a szó, amikor megláttam, ki ütközött belém. - Lewis? Mit keresel itt? A pályán kéne küzdened a győzelmünkért!
- Nem érdekel! - kiabálta, mire egy kicsit megrettentem. - Gyere vissza! Most!
- Mi a fenének mennék vissza? - léptem hátra egy lépést.
- Mert még nincs vége a meccsnek! És győzni akarunk!
- Akkor győzzetek nélkülem, de én nem megyek oda, az is biztos! - fordultam meg, de elkapta a karomat.
- Baromira elegem van, hogy Fernandóval nem tudtok meglenni egy légtérben!
- Akkor szólj a haverodnak, hogy állítsa le magát és ne nekem pampogj! - rántottam ki a karomat a kezéből és már éppen sarkon fordultam, amikor még visszaszólt.
- Nem hittem volna, hogy ilyen beszari vagy, Nina.
Összeráncolt homlokkal néztem rá, de mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta.
- Mégsem vagy olyan kemény, mint gondoltuk. Hisztizni és megfutamodni egy kis vita miatt? Ez elég tinicsajos viselkedés, már ne is haragudj!
Nagyon nem esett jól, amit mondott, mert totál gáznak éreztem magam tőle, de tudtam mire megy ki a játék. Vettem egy nagy levegőt, kifújtam és közben pörgött az agyam, hogy mit tegyek. Lewis csak állt előttem és a szigorú tekintete lassan bátorító mosollyá lágyult. Biztosan másra számított, mint amit eldöntöttem.
- Nem....vagyok....tinicsaj. - jelentettem ki drámaian fújtatva. - De sajnálom, nem fogok visszamenni. Fernando minden kedvemet elvette és úgy sem bírná ki, hogy ne szólogasson be megint. Kösz, nem kérek belőle még egyszer. Mára elég volt belőle!
- Most tényleg csalódtam benned... - szólalt meg és újra az értetlen arcát láttam.
- Nem számít. - vontam meg a vállam, aztán bénán elmosolyodtam. - De ne hagyd veszíteni a csapatot, szükségük van rád!
Erre ő vissza-, én pedig a szállodába indultam, még mindig céltalanul...

(Kimi)

- Fernando gyere csak egy kicsit! - hívtam magamhoz a spanyolt a meccsünk félidejében.
- Ki helyett álljak be? - kérdezte segítőkészen és már kereste is a legbénább pilótát.
- Nem fogsz beállni senki helyett! - állítottam le és a komolyság kedvéért a jobb kezemmel rátámaszkodtam a vállára. - Nagyon jól figyelj ide, mert csak egyszer szeretném elmondani!
- Már te is kezded, Kimi? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Azt hittem múltkor amikor elbeszélgettünk, megértetted, hogy szállj le Nináról!
- Te meg azt ígérted, befogod a száját, mert elég gyakran túllő a célon, ismerd el!
- Ő ilyen ember, megmondja, ha valami baja van. De te szabályosan lealázod mindenki előtt azzal, hogy leminősíted az életkora és a neme miatt! Nem gondolod hogy te viselkedsz úgy, mint egy sértett kamasz?
- Miért is kéne annak éreznem magam? - kérte ki magának fintorogva. - Azért, mert veled ellentétben megmondom, hogy néha botrányosan viselkedik és ezzel lejáratja az egész sportágunkat? Nem csak a pályán bénáskodik, de mindenhol játssza a nagymenő versenyzőt, mikor nem jobb egyik gokartos kezdőnél sem. Valakinek fel kell nyitni a szemét, és ha mások nem, hát én megteszem!
- Oscar Díjat ne adjak az alakításodért, amit az előbb itt műveltél? - kérdeztem szarkasztikusan. - Hé, haver, állj már két lábbal a földre és gondolkodj már el azon, hogy rajtad kívül mások is vannak a világon. Például Nina, aki nem egy tehetségtelen bunkó, ahogy a te világodban, hanem egy olyan csaj, aki bármikor lemosna  a pályáról! És egyáltalán nem érdemli meg, hogy így beszélj vele! - adtam neki egy jó alapos fejmosást, aztán a hatás kedvéért közelebb hajoltam hozzá. - Most szóltam utoljára, haver! Velem gyűlik meg a bajod, ha kikészíted a csajt. És velem nem jó ujjat húzni, előre szólok.
Nem vártam választ, az arcán láttam, hogy tudomásul vette a dolgot, így magabiztosan vigyorogva visszaállhattam a játékba.

(Nina)

Remek, most már nem csak Fernando utál, de valószínűleg Lewis is. Pedig azt hittem, tök jó haverságban vagyunk. Csak az a helyzet, hogy ő Fernando haverja és nyilván mellette áll ki, mint egy "tinicsaj" mellett...
Ezen pörgött az agyam, amikor sétálgattam a besötétedő városban és eszembe jutott, hogy a telefonom olyan okos, hogy GPS lévén térkép is lehet rajta. 1-2 perc alatt megtaláltam a hotel címét, innentől pedig már nem volt nehéz eljutni a helyszínre, mivel szerencsémre a nagy forgalomban nem volt nehéz taxit fogni.

Visszaérve a szobámba, éppen Heidit akartam hívni, amikor megláttam, hogy az emelet egy másik szobájában eltűnik Heikki karjai között. Hihetetlen, de még a barátnőmre sem számíthatok, mikor ennyire kivagyok. És az, hogy láttam, hogy ő milyen jól elvan a pasijával, csak még jobban lelombozott.
Úgy döntöttem, gyorsan túl kéne lépni ezen a napon. A szobában lepakolva tárcsáztam a szobaszerviz számát és a vacsorámhoz kértem egy üveg gint is tonikkal együtt. Tudom, az alkohol nem megoldás, de nem akarok gondolkozni. És ez a legjobb módja annak, hogy lehiggadjak. Minden következmény ellenére...

(Heidi)

- Szóval miért is megyünk most hozzád? - kérdeztem Heikkit, aki már a liftben letámadott a csókjaival. Mikor a pilótáink elmentek hokizni, és ha már nem kell edzősködnünk mellettük, úgy döntöttünk, kihasználjuk az időt arra, hogy kettesben legyünk, mivel Monacóban annyira nagy volt a hajtás, hogy neki is folyton Sebastian után kellett loholnia, én meg ugye szintén Ninával lógtam egész héten. Itt volt az ideje, hogy kicsit magunkkal is foglalkozzunk. És Heikki-nek hamar ötlete is támadt.
- Mert most valami egészen különlegessel készültem neked. - suttogta két csók között és mikor kiszálltunk a liftből, már alig akart két centire is elválni tőlem. Ha ilyenkor látnák a Red Bullosok, biztos nem egy visszafogott és csendes edzőnek tartanák, hiszen az én pasim egy igazi macsó, ha rólam van szó!
Mosolyogva lépkedtünk a szobája felé, és közben le nem vettük egymás szemét a másikról. Az én tekintetemet mégsem kerülte el valaki.
- Hééé, az ott nem Nina? - kérdeztem elszakadva a szájától, mert határozottan az én szőke barátnőmet láttam abban a lányban, aki lehúzta a mágneskártyáját az egyik ajtónál.
- Nina hokizik, ne képzelődj! - folytatta csókhadjáratát a mágneskártyáját keresgélve a zsebében.
- De az Nina, Heikki! - kuncogtam, de nem tudtam ellenállni neki, így hagytam, hogy behúzzon a szobájába.

Reggel mosolyogva ébredtem a lovagom mellett. Meg tudtam volna enni a szőke tincseit, amik kócosan a szemébe lógtak, miközben aludt. Egy csodálatos éjszakánk volt együtt egy romantikus vacsi után, minden tökéletesen sikerült és egy ilyen estére már égető szükségünk volt.
Nem akartam felébreszteni, így hát csendben felhúztam a tegnapi ruhámat (jobb híján) és kislisszoltam az ajtón. Biztos voltam benne, hogy tegnap Ninát láttam a folyosón és furcsálltam, hogy már a hotelben van, mikor a meccsük még alig kezdődhetett el. Nem tetszett ez nekem, és amúgy is érdekelt, hogy hogyan alakult az összecsapás a vérbeli hokisok ellen.
Bekopogtattam az ajtaján, de semmi válasz. Átkoztam magamat, hogy most nem kértem ki előre a kártyáját, mint múltkor, így csak rajta múlott, hogy bejutok-e hozzá vagy sem.
- Nina! - kopogtam be újra, de most már a nevét is mondogattam, mert ez az álomszuszék nem akart ajtót nyitni. - Hééé, Nina, én vagyok, a barátnéd, és ha máséra nem is, de az én hangomra igazán feltápászkodhatnál!
Hallottam, ahogy mozog a szobában, mert amerre ment, felborított vagy feldöntött valamit a hangokból ítélve. Káromkodások foszlányai is kiszűrődtek az ajtón, amit végre kinyitott és megjelent előttem.
- Na mi van? - kérdezte álmos, rekedtes hangon, közben pedig az arcát nyúzta a kezével.
- Nina... - nem jutottam szóhoz a látványa láttán. - Mi a francot műveltél?
- Én? - ásította, aztán a fejét kezdte vakarni. - Aludtam, mint a bunda...
- Jesszusom, ugye nem vagy másnapos? Szörnyen nézel ki, te lány! - kísértem be a szobájába, ahol visszadőlt az ágyba és a fejére húzta a takarót. - Nina, most azonnal mondd el, mit keres ez a gines üveg itt! - emeltem meg az üres üveget.
- Rendeltem a szobaszerviztől és megittam. Na és? - szólt ki a takaró alól.
- NA ÉS? - háborodtam fel. - Te nem vagy normális? Mégis mi a fene történt, hogy Nina Bradl bepiál egy este, egyes egyedül? Ez nagyon nem te vagy és ne is próbáld meg elbagatellizálni valami kifogással!
- Heidi hagyjuk jó? Rosszul sült el a hoki és túl akartam lenni a tegnap estén. Ennyi az egész. - morogta, aztán felkiáltott, amikor erőszakosan lerántottam róla a takarót. - Hééé, nem hagynál már békén?
- Tudni akarom, mi történt tegnap veled!
- Muszáj?
- IGEN, muszáj! - parancsoltam rá. - Halljam!
- Oké, oké. - ült fel az ágyon, és egy maratoni sóhaj után belekezdett a mesélésbe. - .... Szóval most ott tartunk, hogy Fernando és én gyűlöljük egymást, Lewis csalódott bennem, a többieket meg magára hagytam a meccs közepén. Látod milyen jó kis délutánom volt? - A szarkazmusa azért nem veszett oda.
- Biztos lehetsz benne, hogy elbeszélgetek ezzel az Alonso csávóval! - határoztam el magamban. Még egyszer nem fogja ennyire letörni a barátnőm önbizalmát, aki miatta képes egyedül becsípni. Nem tudom mit képzel magáról, hogy ilyeneket mondott Nináról, de nem is fogja megúszni, ha rajtam múlik.
- Kösz, de a te beleavatkozásod igazán nem kell! - torkollt le mérgesen. - Éppen elég volt már belőle, és nem akarok legközelebb azért veszekedni vele, mert te beleavatkozol a kettőnk dolgába, világos?
Tudtam, hogy Nina utálja, ha beleszólnak a dolgába, de nehezemre esett volna ezt szó nélkül hagyni. Viszont nem akartam, hogy engem is megutáljon, amiért ellene fordulok, úgyhogy felsóhajtottam.
- Azzal az egy feltétellel, ha megígéred, hogy soha többet nem csinálsz ilyet magaddal. - lóbáltam meg a gines üveget előtte, amit mereven bámult.
- Elhiheted, hogy nem lesz ilyen. Iszonyatosan zúg a fejem és még csak nem is volt jó pia! - mosolyodott el.
- Nem tudom, hogy fogjuk kibírni a mai napot, de mindent megteszünk, hogy időmérőre formában legyél, okés? - öleltem át mosolyogva. - Mert hol máshol tudnád megmutatni mire is vagy képes, ha nem a pályán!
- Persze... - bólintott, de nem túl magabiztosan. - De valamit csinálni kell, mert a fejem leesik a helyéről!
- Emiatt ne aggódj! Ha belül itt rendben vagy... - mutattam a mellkasára. - akkor itt is okés leszel. - kopogtattam meg a buksiját. - Csak legyél erős és mondd azt: Leszarom ki mit gondol, én akkor sem vagyok egy üresfejű tinicsajszi, és igenis helyem van a srácok között.
- Hm...ez valahonnan ismerős. - mosolyodott el. - Véletlenül nem az én szövegem?
- De igen. És most égető szükséged van egy ilyen önbizalom növelésre! Meg persze egy ilyen barátnőre, mint én! - vigyorodtam el, miközben megveregettem a vállamat.
- Mindig tudod mi kell nekem. - mosolygott Nina, és ettől a mosolytól újra önmaga volt és nem egy másnapos és ideges csaj, aki nem aludta ki magát.
- Ezért vagyok neked, nem? - nevettem fel és átöleltem. Igen, úgy nézett ki, mint általában, de azért lesz min dolgoznunk, ha nem akarjuk, hogy a csapat észrevegye a problémáit. Én mindent megteszek az ügy érdekében.

(Nina)

Nagyon hálás voltam Heidinak, amiért megint ott volt, amikor szükségem lett rá. Ennél már csak az lett volna jobb, ha még este helyreráz, és akkor nem lennének ilyen szörnyű mellékhatásai a tegnap estének. De mindegy, az én hibám, amit tegnap tettem, nekem is kell viselnem a következményeket.
- Szedd a lábad, te lomha lajhár! - ordította drága barátném, amikor gondolkozás közben lassítani találtam a tempón. A paddockban voltam már korán reggel, 9-kor és fel alá futkostam a motorhome-ok mellett. Heidi szerint úgy nyerhetem vissza az erőmet, ha kiszellőztetem a fejemet és a testemet rendbe hozom. Nem is ellenkeztem a futás ellen, hiszen az a célom, hogy a csapatom ne szenvedjen kárt a hülyeségem miatt és megpróbáljam ismét a maximumot nyújtani az időmérőn.
- Igyekszem. - kiabáltam vissza neki, aki a motorhome-unk bejáratánál ült és kávéját kevergetve engem figyelt.
Értékeltem Heidi segítőkészségét, mert elmesélte, hogy Heikki ágyából ugrott ki egy nagyon meghitt éjszaka után. Most nem rendes tőle, hogy otthagyja a pasiját az ágyban miattam? Nekem legalábbis jól esett, még akkor is, ha halálra kínzott ezzel a közel egy órás fel-alá futosgálással. Ahhh...Egy teremtett lélek sem járt még itt, amikor nekiálltam a reggeli edzésnek, azóta a szállingózó csapattagok értetlen pillantásokat vetettek rám, de nem nagyon érdekelt. Csak magammal foglalkoztam és azzal, hogy rendbe jöjjek.
- Oké, most egy kis pihi. - állított meg Heidi és mire odakocogtam hozzá, már nyújtotta is a vizes palackomat. - Máris jobban nézel ki. Hogy érzed magad?
- Jobban. - lihegtem két korty között.
- Látod, mondtam én, hogy ez segít. Még tízszer körbefutod a motorhome-ot, aztán reggelizünk egyet.
- Jó reggelt, csajok! - Heikki és Sebastian érkezése zökkentett ki minket a társalgásból. - Ilyen korán?
- Korai edzés. - vonta meg a vállát Heidi, aztán felállt és Heikki köré fonta a karját. - Ugye nem haragszol rám, amiért leléptem?
- Csak ha nyomós okod van arra, hogy magamra hagytál. - mosolygott Heikki sármosan.
- Elég nyomós. - válaszolta Heidi és mielőtt a pasija bármit is kérdezni tudott volna, csókot lehelt a szájára. Iszonyú hálás voltam neki. - Gyere, igyunk valami frissítőt. - húzta be a home-unkba, ami most elég üresen állt. Én továbbra is a vizemet kortyoltam, hiszen egy óra futás és a másnaposság minden folyadékot kivett belőlem.
- Nina, minden oké a tegnapi után? - kérdezte Seb, amikor leült mellém a lépcsőre.
- Persze, mi lenne? - kérdeztem lazán, de közben már azon gondolkoztam, mivel tudnám elterelni a témát.
- Csak mert...annyira kiakadtál. Gondolkoztam, hogy közbelépjek-e, de attól féltem, az én fejemet is leordítod, annyira ideges voltál. - mondta és aggódó tekintettel fürkészte az arcomat.
- Semmi gáz, jól tetted. - mosolyodtam el. - Talán hozzá kéne szoknom, hogy közellenség vagyok és mindenki egy ügyetlen tinilánynak gondol.
- Ez hülyeség! - nevetett fel hitetlenkedve. - Nina, téged minden egyes ember bír itt, még a pályabírók is! Oké, Fernandónak talán nem vagy a szíve csücske, de azért nem vagy közellenség. És egyáltalán nem vagy ügyetlen, csak még tapasztalatlan és bele kell jönnöd. - biztatott kedvesen.
- Nem is érdekel, Seb, hogy ki mit gondol rólam. Én csak magamnak, a családomnak, a csapatomnak és a szurkolóimnak tartozok felelősséggel. Teljes mértékben leszarom, mit mond Alonso, csak tegnap már sok volt belőle. Jobbnak éreztem ha inkább elmegyek és lehiggadok. De semmi bajom, hidd el. - zártam le a témát. A következmények csak rám tartoznak.
- Akkor mi ez a korai edzés? Még nem nagyon láttalak titeket ilyenkor kint lenni. - érdeklődött tovább.
- Rosszul indult a reggel, gondoltam hasznossá teszem magamat. - vontam vállat. - Na és te?
- Heikki felébresztett valami reggeli erőnléti edzés ürüggyel, de szerintem csak hiányolta a barátnőjét. - kacsintott csibészesen. - Valami azt súgja, hogy nem vette jó néven Heidi lelépését reggel.
- Szóval te is tudod, mit műveltek tegnap!
- De még mennyire! Nagyon szerelmesek, ahogy látom.
- Egyetértek. - bólintottam, aztán felpattantam. - Na nekem még van tíz köröm. Te maradj csak a seggeden, én majd izzadok helyetted is, te lusta disznó!
- Úgy érzem, ez kihívás akart lenni. - állt fel ő is, kihívó vigyorral.
Gondolatban vállon veregettem magamat, amiért egyetlen mondattal sikerült rávennem Sebet, hogy fusson velem. Így már nem is annyira unalmas ez a kijózanodás...talán a társaság még inkább rásegít.

Délelőtt 11-re már egész rendbe jöttem, de persze kellett még egy kis idő, mire a fejfájásom is teljesen elmúlik. Gyógyszert a doppingvizsgálat miatt nem akartam bevenni, de így is javult valamelyest a fájdalom.
Nem is értem, hogy lehettem ekkora barom! Az alkohol nem old meg semmit, és végül is mit értem el a tegnap esti iszogatásommal? Másnapos lettem az időmérő napján! Ekkora hibát még sosem követtem el, de nem is szeretnék többet. Piálás csak futam után, ahogy az illik. Megtanultam a leckét. Nem is értem, Kimi hogy bírja. Ő biztosan rá van edződve az esti alkoholfogyasztásra meg a jégkrémmajszolásra...
- Sisak, kesztyűk, és az elmaradhatatlan energiaitalos palack. - jelent meg Damien előttem a cuccaimmal, amikor a harmadik szabadedzés előtt overallban lógattam a lábamat az egyik tárolódobozon.
- Kösz, Damien! - hálálkodtam, de nem túl lelkesen. Nekiálltam felhúzni a kesztyűt.
- Miért lógatod az orrod? - ült fel mellém a tárolóra. - Gáz van?
- Csak elgondolkoztam. - küldtem felé egy álmosolyt. - Minden okés, remélem az autóval is rendben leszünk. Pénteken még nem jöttünk ki olyan jól.
- Azóta változtattuk néhány dolgot, de majd úgyis érzékeled. Na kapd össze magad, mindjárt akció!
- Igenis. És még egyszer kösz, nem is tudom mire mennék nélküled. - mosolyodtam el, ezúttal őszintén, de még mindig kicsit fáradtan, mire ő is kedvesen visszamosolygott.

Nem mertem bevallani, de még nem éreztem teljesen jól magamat. Az az átkozott gin alaposan bejárta a szervezetem minden zugát, mert néha elhomályosult a szemem, néha meg belenyilallt a fájdalom a fejembe.
Amikor autóba ültem, akkor sem éreztem magamat komfortosan, de hát a szabadedzés az szabadedzés, ráadásul az utolsó gyakorlás az időmérő előtt, úgyhogy össze kellett kapnom magamat.
Így is csak a 8. helyig futotta, mögöttem rögtön Kimi végzett. Úgy néz ki, most párban menetelünk előre, de ez még mindig nem az, amit előzetesen vártunk erre a hétvégére.
- Úgy látszik nem ráztalak formába eléggé. - jegyezte meg Heidi az ebédnél.
- Nem a te hibád, az én bajom. Minek ittam, nem? - rágcsáltam a kajámat kedvetlenül. - Annyira hülye vagyok, de még arra sincs energiám, hogy ostorozzam magamat. Szánalmas vagyok...
- Jesszus, ugye most nem fogsz bedepizni egy piától? - akadt fenn az előbbi mondatomon. - Jaj, Nina maradj már, bárkivel megesik az ilyen. Tudod mit? Azt hiszem meg van a megoldás!
- Mégis mi? - kérdeztem érdektelenül.
- Vasárnap akárhogy alakul a futam, elmegyünk és bulizunk egy jót. Akkor következmények nélkül annyit ihatsz amennyit akarsz, és nem kell paráznod azért, hogy kihat a teljesítményedre. Na?
- Nekem van egy jobb ötletem! Vasárnap megnyerem a futamot és győzelmi partin ünnepelünk!
- Benne vagyok! Gyere ide, te lány! - húzott oda magához mosolyogva. - Nem szeretem amikor durci vagy!
- Milyen szó az, hogy durci? - mormogtam Heidi gyerekes megfogalmazásán.
- Amilyen fejet most vágsz. - piszkálódott tovább, mire csak ráerősítettem az arckifejezésemre. - Naaa, fejezd be! Kérek egy mosolyt! - kapott. - Így ni! Mintha be se piáltál volna tegnap!
- Kösz a biztatást. - komorodtam el újra, de megbántam, mert rátámadt az arcomra, és mosolyra húzta a számat. - Ááá! Most ezt minek kellett?
- Ezt a mosolyt akarom látni, amikor megnyered ma a pole-t!
Tudtam, hogy lehetetlen, ami látni akar, de most már nem tudtam nyomott lenni. Egy ilyen barátnő mellett lehetséges egyáltalán? Én is így gondoltam...

Az időmérőre már bizakodóan néztem. Igaza van Heidinak, nem a tegnap estén és a ma reggelen kell rágódnom, hanem küzdenem kell, hogy elfelejtsem az egész baromságomat. És mivel lehet jobban felejteni egy hibát, mint egy sikerélménnyel. De bármennyire is akartam az első sorba verekedni magamat, de egyszerűen hiába lett melegebb az időjárás tegnap óta és hiába forrósodott fel az aszfalt, nagyítóval kellett keresnem a tapadást.
Idegesen panaszkodtam Ayao-nak az első és a második szakasz alatt is, de csak biztatott, mondván csak jussak be a legjobb 10-be, utána meg lesz ami lesz. Hát Kiminek ez sem sikerült, ő a 12. helyen ragadva már nem jött velem tovább a Q3-ba és aggasztó volt a hír, hogy neki komolyabb hidraulikai problémái is akadtak. Szerencsémre az én E20-asommal nem voltak ekkora gondok, de azt a 7. helyet is keservesen szereztem meg. Nem is voltam elégedett, amikor kiszálltam az autóból és a mérlegelésre mentem.
- Gratulálok, visszatért a pole-királyunk! - szúrtam oda Sebnek, aki simán vitte az egész kvalifikációt és olyan laza pole-t szerzett, mint tavaly azt a bizonyos rekordot érő 15-öt.
- Kösz Nina, ez igazán jól esett. - mosolygott. Ja...ez szarkazmus volt, amúgy, de gondolom az ő mosolygós lelke ezt dicséretként vette. - Veletek mi a helyzet? Nem megy a szekér?
- Szekér a te Red Bullod. - vágtam vissza. Oké, hogy nem megy az autó, de azért az az én E20-asom, és senki sem bánthatja rajtam és a csapaton kívül. De a lényeget sajnos elkapta. - Hát nem valami fényes a helyzetünk, de holnap osztják a pontokat, vagy tévedek?
- De még mennyire, hogy nem. - sétált el mellettünk Fernando. Remek, már csak ő hiányzott. - Úgyhogy ne nagyon bízd el magad, Seb barátom, mert ez nem olyan futam lesz, mint a bahreini.
- Értékelem az igyekezetedet, Fernando, de a tavalyi után most nem hagyom kicsúszni a kezemből a győzelmet.
- Majd meglátjuk. - hagyta annyiban a spanyol, aztán engem tűzött ki áldozatául. - Na és te, kicsi Nina? Tegnap megsértődött az úri kisasszony? Vagy végre beláttad, hogy nem is vagyok akkora sztár, mint amekkorának képzeled magad?
- Alonso, ehhez most nincs hangulatom. Ha veszekedni akarsz valakivel, menj a cicababádhoz, vele még ki is békülhetsz a hotelszobátok falai között és akkor egyszerre két vágyad is teljesül. Na mit szólsz? - tapsoltam egyet tettetett izgatottsággal, de igazából élveztem, hogy most én kerekedtem felül rajta.
- Igazad van, vele megtehetem ezt. - bólintott hasonló gúnnyal az arcán. - Dasha egy igazi csaj, nem úgy, mint egyesek.
- Nem úgy, mint egyesek, akik porrá aláznak a holnapi futamon. - fejeztem be másképp a mondatát, de erre már csak egy hangos nevetés volt a válasz, mielőtt kiment fényképezkedni Sebbel és Lewisszal.
Úgy néz ki nem ismeri a mondást, miszerint: majd meglátjuk, ki nevet a végén!

Vasárnap nyoma sem volt a tegnapi közérzetemnek. Ezúttal teljes mértékben kialudtam magamat, ahogy azt egy versenyzésre készülő autóversenyzőnek illik. Pozitívan álltam a naphoz, noha tudtam, hogy nem sokra számíthatok a délutáni futamot illetően. Mégis, reménykedtem, hogy valami csoda történik az autómmal.
- Műszaki hiba nincs, de nagy változtatások sem. - jelentette Damien, aki már megint ott legyeskedett az autóm mellett a rajtrácson, mintha ő lenne a főszerelőm. Úgy néz ki, átvette ezt a szerepet Michael-től. - Száraz idő lesz, eső valószínűtlen, a többit majd Ayao mondja a felvezetőn.
- Milyen gumikon vannak a többiek? - érdeklődtem az előttem lévő autókat figyelve.
- Csak Button indul lágyon körülötted, de Kimiék is azt tettek fel, bár ő valószínűleg a rajtnál nem fog ideérni. Előtted mind szuperlágyon vannak.
- Klassz. - húztam el a számat az előttem lévő társaimat nézve. - Nem tudom mit fog hozni ez a futam, de megpróbálok minél több pontot szerezni. Elvégre futamon csak jobban fog menni a kocsi, mint időmérőn!
- Sok sikert! - biztatott mosolyogva, mielőtt lecsaptam volna a sisakrostélyomat a felvezetőkör előtt.

Mindent bele, mindent bele! Ezt ismételgettem a felvezető kör alatt Felipe mögött araszolva, miközben próbáltam felmérni, hogyan tudnék bevágni a ferraris elé a rajtnál. De mindent gyorsan kivertem a fejemből. Most az a lényeg, hogy egyáltalán célba érjek, nem úgy, mint Monacóban. Ott mindent túlizgultam, azért rontottam el a rajtot. Most viszont kellenek a pontok. A legjobb 5 a célom. Ahhoz csak két hely kell...
A startnál ezúttal hibátlanul jöttem el, Ayao meg is dicsért miatta. Pff...mintha mindig szarul rajtolnék...
Előzni ugyan nem tudtam, de az első körök után, amikor Massa megelőzte Rosberget, már a Merci mögött vonatoztunk hárman is. Körök múlva éreztem, hogy az autó érthetetlen módon egyre jobban javul, meg is lepődtem, amikor Ayao jelentette, hogy a 14. körben megfutottam a leggyorsabb kört.
- Nagyon jó, Nina, így tovább!
- Hol tartok?
- Most jelenleg az első vagy. - jelentette, mire elvigyorodtam. - A többiek a boxban vannak. Te hogy állsz a gumikkal?
- Még három kört kibírok. Utána jöhet a box!
Ahogy számítottam, három kör múlva pont esedékes volt a kerékcsere, viszont utána nem tudtam visszajönni Rosberg elé, amiért bosszankodni kezdtem, de a mérnökömnek hála, inkább belehúztam, de hiába üldöztem a Mercedest, csak akkor került mögém, amikor végre kiállt a második cserére. Ezután Webbert üldöztem, de miután ő kiállt, már a negyedik helyen haladtam az élhármas - Lewis, Alonso és Seb - mögött.
- Nina, a B tervre váltunk. - közölte Ayao a verseny utolsó harmadánál.
- Azaz nem jövünk ki többször? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért. Kockázatos, hiszen a többiek mind kiálltak másodjára is, én viszont nagyon jól sáfárkodtam a gumikkal. Csodálkoztam is, hogy ilyen jól bírja az E20.
- Pontosan. Óvd a gumikat, egész jól állunk.
Jó volt ezt hallani, ezek szerint sikerül a célkitűzésem, a negyedik hellyel teljesítem a legjobb 5-ös határt, amit előzetesen kiszabtam magamnak. Nem egy győzelem, de jobb, mint a semmi.

Már vigyorgásra állt a szám, amikor megláttam az előttem araszoló Ferrarit. Ez csak egyet jelenthetett: Alonso előttem van és full lassú hozzám képest. A használt gumijaimon loptam a távolságot, és egyre jobban nőtt a vigyor az arcomon, ahogy közelebbről láttam a piros autó farát. A DRS zónában már nem vesztegettem az időt, könnyedén elsuhantam mellette. Szinte láttam a bosszúságát magam előtt. Kedvem lett volna rádudálni, amolyan kárörvendő sofőr stílusban, de mivel ez nem adatott meg, inkább száguldottam tovább egészen a célvonalig.
- NINA MÁSODIK HELY, ISMÉTLEM, MEGVAN A MÁSODIK HELY! - ordította a leintéskor Ayao a fülembe, amitől úgy megdobbant a szívem, hogy kis híján kiütötte a kormányt a helyéről.
- VÁÚÚÚ! - csak ennyi tellett ki tőlem. Ordítoztam örömömben, amíg a hangom el nem csuklott a boldogságtól. Megcsináltam! MEGCSINÁLTAM!

Örömmámorban ugrottam ki a parc fermében az autómból. A csapatom ott várt rám, és mihelyst kiszabadultam az E20-ból, boldogan kiáltozva tapsoltak meg. Nevetve Ayao nyakába ugrottam, majd minden csapattagot jól megölelgettem.
Lewis ugyanezt tette, de én is legalább úgy éreztem magam, mint egy győztes! Egy siralmas pénteki nap, egy gyenge időmérő után, egy tapadást nem érzékelő autóval hetedik helyből másodikat csinálni nekem felért egy győzelemmel!
- Annyira büszkék vagyunk Rád, Nina! - mondta ki örömtől könnyes szemmel Eric, amikor jó szorosan a karjaiba zárt. - Megcsináltad és megérdemled!
- Köszönöm, Eric! - hálálkodtam meghatódva. - Köszönöm, mindenkinek!
 Amikor levettem a sisakomat, Sergio arca jelent meg előttem. Neki is legalább akkora mosoly volt az arcán.
- Nina! Gratulálok, nagyon ott voltál! - ugrott a nyakamba. Ö...nem fordítva kellett volna?
- Te is Sergio, te is. - szerintem az öröm elvette a szókincsemet, mert semmi mást nem tudtam kinyögni.
- Nina.. - fordult felém Lewis is. - Szép volt!
- Kösz, Lewis. - nyújtottam a kezemet, bár kicsit tétovázva. A múltkor még arról volt szó, hogy csalódott bennem. Nem akartam most jópofizni előtte. - Én is gratulálok, hetedik győztes!
- Jaj ne csináld már, gyere ide! - szorított magához ellökve a felé nyújtott kezemet és meglepődtem, amikor egy puszit nyomott a fejemre.
- De...tegnap még...
- Tévedtem. Egy tinicsaj nem tudna ilyen teljesítményt nyújtani egy ilyen futamon. - mosolygott rám csillogó szemekkel. - Hasonlítasz rám. Hamar felkapod a vizet, ha úgy adódik. De bármi is történjen a pályán kívül, a futamon keményen nyomod, mint most is. Ezért vagyunk itt mindketten, nemde?
- Örülök, hogy ezt mondod! - pacsiztam össze vele és őszintén vigyorogni kezdtem. Baromi jól esett a dicsérete és az, hogy visszavonta a tegnapi kijelentését.
A dobogóra fellépni ismét fantasztikus érzés volt, bár hazudnék ha azt mondanám, nem hiányoltam mellőlem Sebet és Kimit. Lewist és Sergiót is bírom, igaz, velük, egészen más volt a pódiumon állni, de a siker érzése ugyanúgy tombolt bennem. Elég volt lenéznem a csapatra, hogy lássam, mennyire büszkék rám. És ez a bennem lévő elégedett sikerérzettel most mindennél többet jelentett számomra.
Ki gondolta volna, hogy egy elcseszett péntek és másnapos szombat után most itt fogok állni a dobogó második fokán, úgy, hogy verseny közben lenyomtam azt az illetőt, akivel az időmérő után fogadtam? Mert igazam lett. Alonso az ötödik helyen sírt. És ÉN nevettem a végén.


A futam utáni sajtótájékoztatón Lewis győzelme mellett engem is méltattak. A sors fintora, de Lewis után az újságírók is hozzá hasonlítottak, ami a vezetésemet, a küzdésemet és a győzni akarásomat illeti. Talán ez is közrejátszott abban, amikor a médiaközpontból kifelé jövet, Lewis újságírók hada előtt megkérdezte:
- Héj, Nina! Ha már ennyire hasonlítgatnak minket, gyere már velünk ünnepelni! Hidd el, nem bánod meg!
Én pedig mit mondhattam volna? A csapatünneplés után illetlenség lenne visszautasítani egy McLaren-partit. És mint tudjuk, én nem vagyok illetlen.