Live For Enjoyment 1.

Sziasztok!
Szóval ez lenne az új novella első része! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, mert örültem neki, hogy a bevezető alapján egy izgi sztorinak tartottátok :) Bízok benne, hogy nem fogtok csalódni! Várom a véleményeiteket, mint mindig :))
A nevekhez adnék egy kis fonetikus kiejtést, hátha valakinek gondot okoz a kiolvasása:

Amber ~ Émbör

Scarlett ~ Szkárlet

Atlanta ~ Atlanta

Jersey ~ Dzsörzi
Aaron ~ Éron

Elliot ~ Eliot
Lance ~ Lensz

Bradley ~ Bredli

Ezek után akkor jó olvasást! :))

Amber Millenhall

Svájc. Európa egyik apró országa, az Alpok havas hegycsúcsainak otthona. A legkülöncködőbb ország az európai kontinensen, ahol az órák mindig pontosan járnak, és ahol a legfinomabb csokik készülnek. Az az állam ahol négy hivatalos nyelvet is beszélnek, és ahol az emberek udvariasak, elkötelezettek és mértéktartóak. Ennyit tudtam erről az aprócska Közép-európai államról, amikor a leszállás után megérkeztünk az újabb helyszínre, amely felkerül a meghódított országaink listájára.
Az európai körút az én fejemből pattant ki, még a nyáron. Anyám azt mondta, szép a világ, de Las Vegasnál jobbat sosem fogok találni, ahol kamatoztathatom szórakozási hajlamaimat. Mert Las Vegas a világ központja, a legkirályabb lehetőségekkel, beleértve a szórakozást is. Csak ez utóbbi szót kellett kiejtenie, nálam máris felgyulladt a villanykörte.
Buli, tánc, barátok, pasik, pia, hétvége. Ezek az én lételemeim szavakban kifejezve, és a származásomnak köszönhetően meg is engedhetem magamnak, hogy ezekből álljon az életem. Las Vegasban nőttem fel, szinte belém programozták a szórakozásra hajlamos chipet. A vegasi elit tagjaként pedig az USA egyik legnagyobb és legbulisabb nagyvárosának minden porcikáját megismertem és kipróbáltam már. És nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ezt a legmegfelelőbb emberekkel, a barátaimmal tehettem meg.
Bátran állíthatom, hogy mi már születésünktől fogva erre az életre nevelődtünk. A szüleink Las Vegas arisztokráciájának meghatározó tagjai, így mindannyian a luxusélet rabjaiként születtünk ebbe a sajátos hangulatú városba.

Én, Amber Millenhall egy zenei producer és egy női kozmetikumokat gyártó világcég vezetőjének közös szüleménye vagyok. Nem csak Las Vegasban ismerik az emberek Harrison és Clarisse Millenhall nevét, így egy igazi elit családba születtem. Amióta csak az eszemet tudom, mindig is csillogás, partik, estélyek, villák, szobalányok, híres emberek és világhírű helyszínek határozták meg az életemet, így én is e felsőbbrendű körforgás áldozata lettem, csakúgy, mint a barátaim.

Scarlett McGregort Oscar Díjas színész szüleiről ismeri egész Amerika. Scarlett az egyetlen a baráti körömből, akit már kisiskolás korom óta ismerek, így vele azért több alakult ki köztünk, mint puszta haverság. Mindig is ő volt az a lány, akihez a legközelebb éreztem magam és ha valami gondom volt, hozzá fordulhattam komoly választ remélve. Nagyon sokban hasonlítottunk és nem csak külsőre. A csapatban mindenki egyetért abban, hogy ha bulizni mi vagyunk a parkett ördögei, mert egyszerűen képesek vagyunk a ritmust az érzékiséggel kombinálni. Nem csoda, ha ily módon kápráztatjuk el későbbi udvarlóinkat.


Atlanta Keith neve a Keith világhírű ruhamárkáról ismert, a céget ugyanis a szülei vezetik Las Vegasból elég nagy sikerrel. Talán vele született tehetség, hogy Atlanta mindig precízen kiválasztott ruhaszettekben jelenik meg, akár bulizni megyünk, akár csak egy városi sétára. Ha látjuk valahol egy biztos: mindig kitűnik a tömegből. A legszexisebb, legextravagánsabb, legdögösebb cuccok szinte már hozzánőttek és esélyünk sincs, hogy valaha is túlszárnyaljuk a Divatkirálynőt. Így is rendszeres szokása, hogy mielőtt szórakozni indulnánk, ellenőrzi mindenki elég dögösen néz-e ki egy bevállalós éjszakához.

Jersey talán a legkülöncebb lány közülünk. Van egyfajta tartása, amit a szüleitől örökölt. Az apja a legtöbb nyugati sztár ügyvédje, az anyja pedig a legszebb amerikai modellek egyike, Jersey pedig e két teljesen különböző személyiség egyvelege. A hétköznapokban Jersey olyan, mint az apja. Távolságtartó, kimért és nem leplezi, mennyire sznob, tehát kivétel nélkül mindig fennhordja az orrát. Mindenről és mindenkiről megvan a véleménye és azt sem titkolja, hogy még nálunk is felsőbbrendűnek hiszi magát, noha mind az elithez tartozunk, de tudjuk, hogy ezt nevelték bele a szülei. Amikor szórakozni indulunk, Jersey mintha levetné magáról ezt az álcát, és anyja révén örökölt szexis szépségével képes megőrjíteni az összes férfit a partikon, amit bőven ki is használ, bár eddig nem volt olyan egyed, akit elég jónak tartott volna ahhoz, hogy egy éjszaka után meg is tartsa.

A baráti körünk fiútagjai olyan vagány beállítottságúak, mint mi csajok és mivel ők is négyen vannak, könnyen össze lehet párosítani velük.

Aaron Jacobs szerencsére az amerikai focista apja testalkatát és sármját örökölte, így olyan ellenállhatatlan pasi vált belőle, hogy már első találkozásunkkor levett a lábamról. Nos, igen, szó szerint... Plusz pont egyébként nála, hogy amellett, hogy őrjítően jól néz ki, még olyan ritka tulajdonságai is vannak, mint a kedvesség és az udvariasság. Talán ezért is habarodtam bele annak idején a megismerkedésünkkor. Azóta is mondogatják szüleink, barátaink, hogy álompár vagyunk, de sajna egyikünk nem sem az erőssége a hűség és a tartós kapcsolat, így egyfajta 'ha nincs más, te is jó vagy' kapcsolat van közöttünk a szokásos bensőséges pillantások mellett.

Ezzel szemben Scarlett és Elliot Richards nem tudnak meglenni egymás nélkül. Teljesen meg tudom érteni a barátnőmet, hiszen Elliot tipikusan az a srác, aki egy jó bókkal vagy poénos közeledéssel képes mosolyt csalni a lányok arcára. Az, hogy kilóg a politikus apja és szigorú anyja által teremtett besavanyodott családjából, még mulatságosabb sráccá tette. Igazából együtt járnak, mert odavannak egymásért, de egyszerűen nem tudnak leállni eddigi életvitelükkel, vagyis nem akarnak letenni arról, hogy a bulizások alkalmával ne keveredjenek össze senkivel. Megcsalni nem akarják egymást, így egy olyan kapcsolatban élnek, ami a bulizás alatt megszűnik létezni, és a kapcsolattörést inkább egymás féltékenységére használják fel.


Teljesen más tészta a két másik csaj és pasi egymáshoz fűződő viszonya. Atlanta és Jersey vérbeli pasifalók, még nem volt olyan eset, amikor egy éjszaka során nem fűztek meg volna valakit, ha csak olyan kedvük nem volt, hogy a mi pasijainkkal bújtak ágyba.
Atlanta ki tudja hányszor gabalyodott már össze Lance-szel. Ez valami titkos szerződés közöttük: ha nem találnak megfelelő partnert, egymásra maradnak. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Lance Willow mindig részeg volt vagy belőtte már magát, és Atlanta azt csinálhatott vele amit akart. Lance volt köztünk a legszórakoztatóbb figura, aki mindig tudja, hol vannak a legjobb bulik és már jó előre megszervezi, hogyan jutunk el az adott helyszínre. Ez az európai körút is az ő érdeme.

Bradley Roberts, a sármőr sosem tagadta, hogy egy playboy apa fia és amikor mindegyikünket megismerte, kivétel nélkül az összes csajnak ajánlatot tett, hogy teszteljük le, mit tud. Sajnos hárman elég kitartóak voltunk, amit nem vett nagy zokon, ugyanis Jersey-vel már ki tudja hányszor feküdtek le egymással, amikor nem volt kedvük idegenekkel szórakozni. Ez hozza őket össze jobban, így nem is csoda, hogy sokszor csak ketten nyomulnak a buliban, hátrahagyva minket. Maguknak valók, mindig is tudtuk.

És hogy miért is hagytuk magunk mögött a hőn szeretett Las Vegast és Amerikát?
Új kihívásokra vágytunk, és hátrahagyva az USA legpartisabb nagyvárosait, úgy döntöttünk Európa országaiban keresünk új lehetőségeket.
És tudtuk, még most van időnk kipróbálni új kalandokat, hiszen a szüleink törvénybe iktatott szabályai szerint az egyetem elvégzése után 30 éves korunkig azt csinálunk amit akarunk. Űzhetjük a kamaszokra jellemző bulizós életet, de ha betöltjük a 30-at, olyanná kell válnunk, mint az arisztokrata szüleink.
Sokan már épphogy harminc előtt állunk. Jómagam még 28 vagyok, de két hónap múlva már elindul az óra a 29-től...és egy év a mi időszámításunkban kevés idő. Nem lehet eleget bulizni egy életben...

A 2012-es év beköszöntét Londonban ünnepeltük. Anglia fővárosa az egyik legnépszerűbb város a világon, és mivel még egyikünket se érdekelt eddig, mi zajlik ott, az Európában tett látogatásunkat egy londoni szilveszterrel indítottuk. Bár azt hiszem kicsit mindannyian csalódtunk. London közel sem akkora szám, mint sokan hiszik. Ezek valószínűleg még nem jártak New Yorkban, Los Angelesben vagy éppen a mi csillogó Las Vegasunkban...

Lance, társaságunk buliszervezője szerint azonban a következő helyszín, Svájc mindannyiunknak tetszeni fog, hiszen síelést és bulizást egyszerre tervezett nekünk a rendelkezésre álló két hétre, amit majd itt fogunk tölteni január közepén.
Svájcról azelőtt nem sok mindent tudtam, csak ami még a suliból töri vagy földrajz órákon esetleg megmaradt, de a szállodánkban talált prospektusok is csak a havas hegycsúcsokat népszerűsítették. Éppen ezekből próbáltam kideríteni, milyen lehetőségeink lesznek ma estére, hiszen direkt úgy időzítettünk, hogy pénteken már itt legyünk a lakosztályunkban. De egyelőre semmit sem találtam.
- Ne mááár! - csaptam össze a prospektust, amit éppen a kezemben tartottam. - Nem igaz, hogy egyetlen jó szórakozóhelyet se említenek! Mégis milyen helyre hoztál minket, Lance? - szóltam ki az utazásunkkért felelős srácnak, aki éppen borotválkozott a fürdőben. Válaszolt valamit, de szokás szerint nem értettem, mit mond. Lance különleges képességei közé tartozott, hogy többnyire zárt szájjal beszélt.
- Jaj, Amber, ne parázz már! Különben is, a repülőn még el akartál aludni, mi ez a hirtelen élénkség? - érdeklődött Atlanta, aki a velem szemben lévő kanapén terpeszkedve lakkozta a körmét vérvörösre.
- Sok volt ez a repülőút, már bulizhatnékom van. - lelkesedtem. Teljesen fel voltam pörögve, és látva a többi barátom nyugodt berendezkedését a lakosztályunk egyes szobáiba, csak még jobban megerősített abban, hogy csináljunk már valami izgalmasabbat is.
- Elhiszem, szívem. - mosolygott Atlanta, de nem vette le a szemét a körméről. - De amint látod, már én is készülök. Ma úgy terveztem, vörös démon leszek.
- Délelőtt még azt mondtad, feketében fogsz parádézni. - szólt közbe Jersey, aki éppen besétált a tágas nappali részbe. Szokás szerint gúnyos és kedvetlen pillantást vetett Atlantára, miközben kislisszolt a fürdőbe.
- Azt meghagyom neked, Citrom kisasszony! - vágott vissza hasonló gúnnyal a barátnőm. - Nem értem miért ilyen savanyú már megint... - méltatlankodott ezúttal már nekem.
- Talán az a baja, hogy a repülőn az a francia ficsúr egyfolytában madame-nak szólította és azt is elejtette, hogy je taime. - Visszagondolva jót mosolyogtam a jeleneten. - Tudod, hogy ettől a hideg kirázza.
- Sosem lesz normális pasija. - nyilvánította ki véleményét Atlanta, aztán tovább lakkozott zavartalanul.
- Nem láttátok Scarlett-et? - kérdezte Bradley, aki időközben megjelent a nappaliban. Természetesen felső nélkül, kivillantva tökéletesnél tökéletesebben kidolgozott testét. Kicsit sem zavarta, hogy tél közepe van, kint mínusz 20 fokokkal. - Nála van az iPhone-om, mert mindenáron ki akarta próbálni az új alkalmazásaimat.
- Szerintem bepótolják Elliottal, amit két és fél órán keresztül nélkülözniük kellett. - találgattam. - Láttad, mekkorákat nyelt szegény Elliot, amikor Letti fel alá járkált előtte a szűk tapadónacijában?
- Én mással voltam elfoglalva. - villantotta meg sejtelmes mosolyát, de persze tudtam mi is volt az a másik elfoglaltsága, mivel a stewardess lányok nyála az én ülésem mellé csöpögött.
- Halihó! - toppant be Scarlett Elliottal kézen fogva. Nem kerülte el a figyelmünket, hogy az egyik hálóból kerültek elő. - Na kiagyaltátok már, mi lesz a mai program? - csüccsent le mellém a fotelem karfájára.
- Egyelőre mindenki az előkészületekkel van elfoglalva. - forgattam a szememet. - Atlanta lakkozza a körmeit, Lance borotválkozik, Jersey pedig gondolom a hónalját szőrteleníti a fürdőben.
- Hallottam ám, Blondie! - hallottam meg sértett hangját. Na igen, a Blondie becenévvel egyedül ő illetett meg, de inkább gúnyolódásból, mint irigységből a szőke hajam miatt. - Ha érdekel, azt számolom, hány kilóval vagyok kevesebb, mint te. És most tartok kerek 10 kilónál...
- Menj a francba! - kiabáltam be neki. Kedvenc elfoglaltsága volt fikázni mindenkit, de általában én voltam a céltábla. - Inkább fogadd meg a tanácsomat és tüntesd el azokat a kutyákat hónaljtájról, különben még Lance sem hajlandó kielégíteni a piszkos vágyaidat.
- Ami azt illeti Amber, téged még csupasz hónaljjal sem fektetnélek le! - dugta ki a fejét az említett srác és hamis mosolyt villantott rám a borotvahab mögül.
- Még szerencse, haver! - jelent meg Aaron is, és amikor elsétált előttem a hálójába, cinkosan elmosolyodott.
Na igen, az Aaron-nal való kapcsolatunk íratlan szabályai között tartozott az is, hogy idegenekkel simán lefekhetünk, de a baráti körünk tagjait kihagyjuk a listáról. Engem nem zavart volna, ha pl. Jersey-t választja helyettem, ő azonban mindig ügyelt rá, hogy ne kerüljek közelebb a másik három fiúhoz. Különösen Lance-szel voltam jó haverságban, így mindig rá irányultak ezek a fenyegetések.
- Ja, asszem. - rántotta meg a vállát hanyagul Lance, aztán pár pillanat múlva már tiszta arccal járult elénk.
- Na skacok, az van, hogy teljesen feleslegesen paráztok. Már kiválasztottam hová megyünk ma este. És elárulom, ez a legkirályabb hely a városban. Bízzatok bennem! Személyesen felelek azért, hogy ma mindannyian a buli tetőfokára tudunk hágni ezen a helyen. Szóval, benne vagytok?
Erre még Jersey is kilibbent a fürdőből. Mindannyian egymásra néztünk és már ekkor tudtuk a választ.
- De mennyire, hogy benne vagyunk!

Bőven buliidő volt már, mire megérkeztünk a Lance által javasolt helyre, ami kívülről egész királynak tűnt és amikor beljebb léptünk, egészen meglepődtem. Las Vegas-hoz fűződő elfogultságom okán nem számítottam valami nagy durranásra, elvégre Vegasnál nincs jobb az egész földkerekségen. De el kell ismernem, jobban kellene bíznom öreg barátomban.
- Ez pazar! - néztem lenyűgözve Lance-re. - Mint mindig, most is jól választottál!
- Ne túlozz, Blondie! - torkollt le Jersey rögtön. Talpig fekete cuccában megállt mellettem és csípőre tett kézzel csücsörített, mint mindig, amikor szemügyre vesz valamit, hogy véleményezhesse. - Hm...majd meglátjuk, milyen a felhozatal. Úgyse a falak színe számít.
- Nekem azért bejön. - mondta Scarlett és kislányos mosolyt varázsolt az arcára. - Am, szerinted a svájciak körében a cuki kislány vagy a titokzatos csajszi a nyerő? - A könnyebb választás kedvéért mindkét arcát bemutatta.
- Ha engem kérdezel, szivi, cuki kislányként viszed a pálmát. - puszilt bele a nyakába Elliot.
- ...egy kis titokzatossággal fűszerezve. - toldottam meg mosolyogva. - De a totálisan fapofa csaj szerepét Jersey már elvitte.
- Baromi vicces voltál, Blondie... - nézett hátra gonosz pillantással csupasz válla fölött. - Néha komolyan sajnállak, hogy ennyire szőke vagy, hogy még egy normális poént se tudsz benyögni.
- Nekem nincs poénokra szükségem ahhoz, hogy meghódítsak valakit. - vigyorodtam el hasonlóan gunyorosan, mint az előbb ő, majd tekergetni kezdtem szőke hajtincseimet. - És csak a rend kedvéért. Még mindig a szőke csajok fogynak gyorsabban a pasiknál. - Egykedvű pillantása láttán diadalmas győzelmet arattam. Imádtam, amikor a végén nekem lett igazam a dolgokban.
- Hé, Am, azért a vörösöket se vedd ki a számításból. - horkant fel Atlanta. Ő is eléggé kicsípte magát, biztos voltam benne, hogy talál magának valakit. Egyet, kettőt, de talán még több is belefér.
- Amber... - Hirtelen meleg lehelletet éreztem a nyakamon. Ránézés nélkül is tudtam, hogy Aaron az.
- Na mi van, csak nem elfogott a vágy, hogy ma mégis a pasim legyél? - vontam fel a szemöldökömet kihívóan. Aaron-on mindig meglátszott, ha tetszettem neki.
- Nagyon csábító vagy ebben a szűk ruhában, de semmi esetre se bízd el magadat! - suttogta egészen közel a számhoz. - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy itt is megállod-e a helyed, vagy csak Vegasban vagy kapós?
- Aaron, drága, túl naiv vagy. - simogattam meg az arcát gonoszul mosolyogva. - Lebecsülsz engem.
- Majd szeretnélek látni, amikor egy igazi svájci bombázóval vonulok el előtted. - izzította be szokásos kis játékunkat. Azt hiszi talán, hogy féltékeny leszek? Pff...mintha nem is ismerne.
- Szerintem fordítva hatásosabb lesz a dolog. - zártam le a dolgot, aztán követtem a csajokat a bárpulthoz.
- Tessék, mindenkinek rendeltünk bemelegítőt. - osztotta szét a piákat Atlanta. - Valami házi koktél, gondoltam előnyös, ha hazai specialitással kezdünk, akkor jobban beleolvadunk a tömegbe.
- Persze, mert annyira feltűnőek vagyunk ezekben a minikben. - jegyezte meg Jersey körbelesve a többi csajon. - Ezek nagyon elmaradottak!? Még némelyiken magassarkút se látni! És az a csizma, te jó isten! Enyhe ízlésficam mindenhol. Könnyebb dolgom lesz, mint vártam. Ezek ellen nem nehéz versenyezni.
- Apropó, verseny! - kért szót Bradley. - Ma melyik játékunkat játsszuk?
- Mi is volt a múltkor? - kérdezte Elliot. - Nem a...
- De, de.. - nevetett fel Atlanta. - Az 'Igyál többet, vigyél még többet!' Tényleg, Letti, hányat is sikerült akkor hazavinned? - nézett Scarlettre, aki tettetett szégyenlőséggel ötöt mutatott a kezén. - Azta, ez szép tőled, kislány! Igaz, hogy én dupláztam volna, de azért szép teljesítmény!
- Nekem éppen elég volt látni azt az öt szerencsétlent. - bosszankodott Elliot, amin jót nevettünk. - De most miért? Még az angolt se beszélték rendesen, pedig Londonban ez a hivatalos nyelv!
- Oké, Okostóni, most már vegyük lazábbra a figurát. - szólt közbe Jersey. - Szóval ki is jön utánad, kicsi lány?
- Várjunk csak...Bradley után jöttem én... - számolta Scarlett. - Am, te jössz!
- Én? - hökkentem meg. - De én nemrég voltam!
- Régen volt az már! - nevetett Aaron. - Letti jól számolt, te vagy soron.
- Oké. - egyeztem bele. Végül is én avatom fel Svájcot. Ez azért nem rossz feladat. - És melyik játék is jön?
- A 'Heten az egy ellen!' - jelentett be büszkén Lance. - Ááá, Am, te még nem is játszottál ilyet!
- Persze, valamiért szinte mindig nekem jutott ez a feladat. - húzta el a száját Jersey. Pontosabban mindig őt választottuk ki erre a játékra, mert az öreg krapekokkal meg tudtuk szivatni őt. Kár, hogy bármilyen ellenkezés nélkül szobára vitte az 50 éves egyedeket is. Sosem tudtuk vesztésre bírni a csajt.
- Na ja, de tudjuk, hogy te verhetetlen vagy ebben. - legyintett Atlanta. - Viszont Amber még semmit sem mutatott ebből az énjéből. - vetett izgatott pillantást rám.
- Nyugi, nem fogok elbukni! - nevettem magabiztosan. - Simán megcsinálom, csak keressetek nekem egy áldozatot!
A barátaim egy emberként fésülték át a tekintetükkel a szórakozóhelyet a központi bárpultról. Elég sokáig keresték a megfelelő embert, aztán összedugták a fejüket, hogy kiválasszák a legjobb (értsd: legcikisebb vagy legnehezebben meghódítható) pasit, akit majd el kell csábítanom az este folyamán és bizonyítékot kell szereznem arról, hogy sikerült is ágyba vinnem szegény meghódított páromat. Ha nincs bizonyítékom, nem hiszik el, és a vereség sokszor fájdalmasabb, mint maga a próba. A barátaim sosem kímélnek.
- Ő lenne az. - pillantott Jersey a hely egyik ledugottabb sarkába, ahol egy fekete sapkás, morcos arcú férfi ült, és a mobilját nyomogatta, másik kezével pedig egy talpas poharat markolt.
Jersey elég gonoszkodva írta le a srácot, hogy pontosan kire is gondol, de nekem különös módon csak izgalmasabbá tette ezt az egész feladatot. Ez a sapkás idegen ugyanis megmozgatta a fantáziámat.
- Na mi lesz, Blondie? - kérdezte Jersey diadalmas vigyorra húzva a száját. - Csak nem futamodsz meg?
- Csak szeretnéd! - pattantam le a bárszékről, miközben le sem vettem a szememet a kiszemeltemről. - Figyeljetek és tanuljatok! Így csinálja ezt egy belevaló szőke! - villantottam egy magabiztos mosolyt és már indultam is, hogy megismerkedjek az áldozatommal...