Live For Enjoyment 2.

Sziasztok!
Gyorsan hoztam a folytatást a megállapodásunk érdekében :)) Örülök egyébként annak, hogy ennyire várjátok a Racer Girl folytatását, de azért remélem a novellát is szívesen olvassátok. Ezek a részek nem olyan maratoni hosszúak, viszont hamarabb fel tudom tenni a folytatást, így pedig hamar "túl leszünk rajta" :)
Köszi lányok, az első részhez a komikat, bízok benne, hogy most is lesz aki megosztja a véleményét :)
Jó olvasást! :))

Miközben a barátaim által kiszemelt áldozat felé lépkedtem, alaposan szemügyre vettem, kivel is van dolgom.
A legelső jelző, ami eszembe jutott róla, a forever alone volt, és nem viccből, ugyanis a csávó teljesen egyedül ücsörgött az egyik eldugott sarokban, és ahelyett, hogy ezen a király szórakozóhelyen bulizott volna, egész egyszerűen a telefonjával társalgott. Ezt onnan veszem, hogy amióta először megpillantottam, le sem vette a tekintetét a kijelzőről. Szóval vagy egy slampos, egy depis, egy alkoholista vagy egy szégyenlős béna lúzerrel lesz dolgom. Jó előjelek, már a látványából is...
Amikor kicsit jobban szemügyre vettem, észrevettem, hogy valójában egész különleges hatással bír. Mikor felnézett a hozzá igyekvő pincérnőre és elvette az italát - ami ha jól láttam, vodka volt -, megláttam az arcát, ami valószerűtlenül sápadtnak, sőt fehérnek tűnt. Ezt a halvány fénynek tulajdonítottam, ami abban a sarokban szinte alig kölcsönzött világosságot a helyiség annak a zugának.
Az arcát látva kizártam a depis lehetőséget, mert nem láttam semmi nyomasztót rajta, inkább olyan megközelíthetetlennek találtam a bűvkörét. A ruházata alapján egy helyi lakosnak gondoltam, hiszen márkás sportcipőt, enyhén koptatott farmert, fekete kapucnis pulcsit és fejére tapadó fekete sapkát viselt. Nem buliszerkó, de azért a slampos lehetőséget is elvetettem, látva a drága karórát a csuklóján és a minden kétséget kizáróan drága okostelefonját.
Többet csak akkor tudtam volna megállapítani, ha végre a közelében vagyok, úgyhogy nem is teketóriáztam tovább, ringó csípővel és kidüllesztett mellkassal - ahogy a profik csinálják - lépkedtem oda hozzá-
- Helló! - köszöntem csábosan, bár igyekeztem megütni a németes hangnemet, hátha egy vérbeli svájcival van dolgom, aki ezt az értelmetlen nyelvet használja. - Nem bánod, ha leülök egy kicsit? - kérdeztem és már előre készültem a szempillarebegtetésre. Ezt ugyanis nem csak divatból csinálják a magamfajták.
Az idegen végre felnézett, de csak a fejét fordította felém. Kábé olyan érzésem lett a tekintetétől, mintha megfagytam volna. Majdnem hátrahőköltem, mintha valami szélvihar süvített volna az arcomba. Még a szívem is megdobbant az izgalomtól. Az első benyomás alapján kicsit leértékeltem ezt a pasast.
Amikor megláttam azokat a jégkék szemeket a kemény és hideg pillantással párosulva, majdnem visszafordultam, úgy megrémisztett. Hát ez a pasi nem vajból van, az biztos!
- Minek? - kérdezte és meg is lepődtem, hogy semmi németes nem volt a hangjában. Sőt, még az angolt is egy kis akcentussal beszélte. Az az érdektelenség, amit felém sugárzott, az viszont nem igazán tetszett.
- Ha nem tudnád, ez egy szórakozóhely... - tettem a kezemet a csípőmre. - És a bulikon ér ismerkedni!
- Akkor keress mást, aki beveszi a szövegedet. - mormolta és a figyelmét ismét a telefonjának szentelte.
Micsoda bunkó! Én itt illegetem magam előtte a szűk rucimban és a csodás, hullámos hajammal, ő meg inkább a mobilja képernyőjét nézegeti helyettem?! Szóval ilyenek a svájciak? Mégha akcentusos angolt is beszélnek...?
- Miféle szövegről hadoválsz itt nekem? - kértem számon határozottan. Nehogy már lepattintson ez a forever alone azzal az indokkal, hogy nem érdeklem őt. Ez egyszerűen ki van zárva!
- Fogadás? - kérdezte méla unalommal a hangjában. Továbbra sem tisztelt meg a pillantásával.
- Tessék? - Úgy látszik mégse ért olyan jól angolul, mint gondoltam.
- Fogadás? - ismételte. - Vagy csak simán vesztettél pókerben?
- Én sosem vesztek pókerben! - Héé haver, aki vegasi, azt nem lehet pókerben legyőzni!
- Akkor most megérzed, milyen a vereség. A barátaid már előre örülnek, hogy veszíteni látnak.
Csodálkozva néztem rá, ő meg anélkül, hogy felemelte volna a fejét, abba az irányba bökött, ahol a barátaim ücsörögtek a bárpult közelében. A francba! Szóval efféle fogadásról beszélt? És egyáltalán hogy szúrta ki őket? Hiszen még rám is csak egyetlen futó pillantást vetett?!
- Nincs itt semmilyen fogadás! - ellenkeztem és éreztem a hangomon az idegességet. - Leülhetek végre?
- Ha magaddal akarsz beszélgetni csak tessék...érezd jól magad! - morogta, én meg közben meg tudtam volna pofozni, amiért csak azt a nyamvadt telefont tudja bámulni!
Fújtattam egyet, majd hátranéztem a barátaimra. Scarlett bátorítóan mosolygott, Atlanta szemrehányó pillantást vetett rám, Jersey pedig kárörvendve nevetgélt a vörös szájával. Aaron arcán is diadalmas vigyort láttam.  
Na nem! Nehogy azt higgyék, hogy Amber Millenhall nem tudja kiállni a próbát! Biztosan nem fogok elbukni, még akkor sem ha nehezebbnek ígérkezik a feladat, mint gondoltam. Ki számított arra, hogy Svájcban a pasik nem vetik rá magukat a magamfajta bombázókra, mindössze egyetlen pillantásra méltatnak, - és ami még rosszabb! - aztán pedig jobb társaságnak találják az idióta okostelefonjukat!
Ez a pasi egyértelműen abba a vele egy fős táborba tartozik, akik egyáltalán kibírtak fél percet anélkül, hogy hozzám értek volna. Nemtörődömsége egyenesen felháborító, udvariasság szemernyi sincs benne, csak a szexi szemeit tudom pozitívan értékelni.
Micsoda pech! Pont ezt a szerencsétlent kellett kiszemelni nekem? De ha harc, hát legyen harc! Én biztosan nem leszek a párbaj vesztese!
- Szóval itt, nálatok ez a péntek esti bulizás? - ültem le a vele szemben lévő ülésre és kényelmesen elhelyezkedtem. Keresztbe vetett lábak, kinyomott mellkas, csábos pillantás. Ezek csak a kezdő praktikák.
A csávó erre már felfigyelt. Tekintetével szemmel láthatólag végigmustrált, de aztán értelmezhetetlen félmosoly jelent meg az arcán. Nem tudtam miért teszi, de egyből rájöttem, hogy ez a szexepilje.
- Kitartó vagy. - jegyezte meg, és ezúttal a mobiljára vetett gyors pillantás után engem tisztelt meg a figyelmével.
- Én mindig elérem, amit akarok. - szegtem fel az államat, aztán megrebegtettem a szempillámat.
- És mit kapsz, ha teljesíted a fogadást? - hozakodott elő megint az elméletével.
- Nem fogadásból ülök most itt. - villantottam rá a csábító mosolyomat, amit a csajok mindig dicsértek. - Amikor megláttalak itt magányosan üldögélni, arra gondoltam, biztosan jól esne egy kis társaság.
A pasi újból féloldalasan mosolygott, amit már jó jelnek vettem. De persze elrontotta a pillanatot.
- Társaságra vágysz? Ismerek egy pasast, aki boldogan kielégítené a vágyaidat. Ő az a felzselézett hajú ficsúr, látod? - bökött az egyik irányba, de oda se néztem, annyira felhúzott!
- Szóval egy olcsó ribinek nézel?
- Miért, talán nem az vagy? - vonta fel a szemöldökét. - Az új pipiket amúgy is csípi a srác, szóval nyert ügyed van. Sok sikert! - intett és újból visszatért a telefonja nyomkodásához.
Tehát így akarsz játszani! Na majd én megmutatom, kivel is állsz szemben Mr. Bunkóság!
- Feltételezem, már évek óta nem voltál nővel, azért próbálsz elküldeni olyan elszántan! - mosolyodtam el kihívóan.
Újból felnézett, de csak futólag, hogy ismét lenéző pillantást vethessen rám.
- Erre inkább nem is reagálok.
- Ó, csak nem beletrafáltam? Mélyen sajnálom.... - nevettem fel kárörvendően, és én is meglepődtem, mennyire jól megy ez a fajta befűzés, mint amit általában alkalmazok. Sőt, mi több, még élveztem is!
Ő azonban úgy tűnt, inkább megveti a próbálkozásaimat. Csak a fáradt mosoly tudatta velem, hogy hallotta amit mondtam.
- Ohh, nem gondoltam volna, hogy egy svájcit ilyen mélyen érint ez a téma...
Erre egészen váratlanul felpillantott és mintha meglepettséget láttam volna a szemében. Aztán megint az a szexi félmosoly jelent meg az arcán.
- Egy svájci? - Ahogy kimondta úgy tűnt, mindjárt szemberöhög. Mi volt ebben olyan hű de vicces?
- Ez a visszafogottság arra utal, hogy egy svájcival van dolgom. - magyaráztam meg, közben pedig félrebillentettem a fejemet. - Vagy talán tévedek?
Most már egészen döbbenten vigyorgott, és mintha azt motyogta volna: Ezt nem hiszem el!
- Te tényleg nem ismersz meg? - kérdezte aztán kerek szemekkel. Ekkor tűnt csak fel, hogy a szeme irreálisan olyan színű, mint a jég. Se nem kék, se nem szürke. Magával ragadó.
- Miért, korábban már összefutottunk. Nem emlékszek rád. Vagy várj csak! - emeltem fel az ujjamat, mint mindig, amikor váratlan ötletem támad. - Nem is idevalósi vagy ugye? Igazából te vagy a svájci elnök, mi?
- Eeehlnök? - köhintett egyet és már látszott rajta, hogy nem tudja visszafojtani a szórakozottságát.
- Elnök, vagy király, vagy herceg vagy mittudomén hogy hívják itt az ország vezérét. - legyintettem. - A lényeg, hogy államfő vagy, aki álruhában akar kikapcsolódni. Eltaláltam?
A válasz egy kétségbeesett nevetés volt. Leejtette a mobilt az asztalra, és mindkét tenyerét az arcára tapasztotta, úgy röhögött ki. Legalább nem szemtől szemben. De olyan jólesően nevetett, hogy már zavarba is jöttem tőle.
- Ezek szerint nem vagy álruhás államfő. - állapítottam meg csalódottan.
- Hát nem. - válaszolt a nagy nevetés után. Jó jelnek vettem, hogy nem vette újra a kezébe a telefonját, hanem lazán rákönyökölt az asztalra és végre engem nézett! - Viszont te amcsi vagy, igazam van?
- Amcsi?
- Akkor jenki. - vonta meg a vállát. - Nekem egyre megy, így se úgy se bírom őket.
- Amcsi? Jenki? - ismételgettem az általa használt gúnyszavakat. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezzel az ocsmány jelzővel illette az amerikaiakat. Vagyis ENGEM! - Ezt mégis hogy képzeled???
- Miért, talán nem az vagy? - vonta fel a szemöldökét. - Csak az amcsik vannak ennyire odáig az elnökért.
- Ne merészeld még egyszer ezt az alávaló szót használni rám. - szegtem fel az állam, ahogy egy amerikai elit taghoz illik.
Sértettségem szemlátomást jól szórakoztatta, mert kíváncsian és érdeklődve figyelte az arcomat. Sikerrel konstatáltam, hogy teljesen elszakítottam a tekintetét a telefonjától és én nyertem el az érdeklődését.
- Egyébként amerikai vagyok, oké? Las Vegasból. - dicsekedtem kihívóan mosolyogva.
- Persze, csak azok vannak ennyire eltelve maguktól. - mondta, de a szexi félmosoly megjelent az arcán.
- Az önbizalom és az egoizmus nem függ össze egymással. - okoskodtam mosolyogva és hasonlóan hozzá, rákönyököltem az asztalra. Így más teljesen szemtől szemben ültünk egymással és ezt szó szerint kell venni. Ugyanis igyekeztem szemkontaktust teremteni vele azzal, hogy a jégszínű szemébe bámultam.
- Te sosem adod fel, ugye? - kérdezte rövid szemezgetési szünet után.
- Nem szokásom. - mosolyogtam bátran. - Tudod, az amcsik már csak így szokták...
Ezzel a kis szurkálódással sikerült elérnem, hogy rám villantsa sejtelmes féloldalas mosolyát. Akkor az az érzésem támadt, hogy bármennyire is nehéz dolgom lesz ezzel a pasival, érdemes küzdeni érte, mert még nem láttam ilyen szexi tekintetet, ami ennyire a húsomba hatolt volna. Ez a mosoly csak hab volt a tortán.
- Biztos, hogy nem akarsz élni az ajánlatommal? - tette fel a kérdést és a fejével enyhén a nemrég említett kéjenc pasi felé bökött. Határozottan nemet intettem a fejemmel egy buja mosoly kíséretében.
- Ő nem szerepel a terveimben.
Újból elmosolyodott, és mintha elégedettséget láttam volna e mosoly mögött.
- Akkor meghívlak egy italra, mert annyit beszélsz, hogy a végén kiszáradsz.
Most rajtam volt a sor, hogy mosolyogjak, belőlem pedig egyértelműen az elégedettség sugárzott. A bensőm azt kántálta, hogy yeah! yeah! yeah! Az első kört sikerrel vettem, sikerült megpuhítani ezt a kemény és hideg csávót. Gondolatban vállon veregettem magamat, amikor megjelent nálunk a pincérnő és fel akarta venni a rendelést. A partnerem kérdőn pillantott felém.
- Bacardit kérek, lehetőleg lime karikával a tetején. - közöltem kendőzetlenül a magas igényeimet.
A srácnak úgy tűnt, tetszett a választásom, mert miután a pincérnő már ment is az italomért, elismerően bólintott.
- Szóval az amcsi lány szereti a rumot.
- A svájci elnök pedig csípi a vodkát. - húztam végig az ujjamat a poharán. Tudtam, hogy ezek az apró mozdulatok is elég sokat jelentenek a férfiak számára.
- Bírom az olyan csajokat, akik nem barbinak öltöznek, nem teng túl bennük az egozimus, nem néznek svájci elnöknek és nem másznak rá a piámra. - mosolygott csibészesen, és a kezével körbefogta a poharát, beleértve az ujjamat is.
- Bírom az olyan pasikat, akik nem találják jobb társaságnak a telefonjukat egy csajnál, nem nézik le az előttük ülő csajt, nem amcsizza le az amerikaiakat és nem félti a vodkáját egy ártatlan lánytól. - vontam fel a szemöldökömet, miközben finoman kihúztam az ujjamat a keze alól és végigjárattam az ő hideg ujjain, amit szemmel láthatólag élvezett, mert a szexi mosoly lassan végighúzódott a fél arcán.
- Ha ez így van, mit keresel itt előttem? - kérdezte kihívóan pillantva rám.
- Úgy tűnik, ma mindkettőnknek fel kell rúgni az előítéleteinket. - vontam vállat mosolyogva. A pillantását látva pedig biztos lehettem benne, hogy ő sincs ellenére annak, hogy most már komolyabban foglalkozzunk egymással....