Live For Enjoyment 3.

Sziasztok!
Hát ez lenne a folytatás, és örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket eddig a novella, most is igyekeztem, remélem értékelitek pipával vagy komival ;)
Vasárnapra izgalmas futamot a kedvenceinknek, jó szurkolást mindenkinek :))
Jó olvasást!


Meglehetősen elégedetten figyeltem, ahogy a pincérnő leteszi elém a rendelt Bacardimat. Nem is a legjobb rum csalt széles mosolyt az arcomra, hanem az illető, aki rendelte nekem. A mai kiszemeltem ugyanis nehezen adta be a derekát arra, hogy egyáltalán meghívjon egy italra, de úgy látszik, már megjelent a fény az alagút végén. Mégha baromi pici pont is és baromi messze van, de legalább látszik.
- Neked hozhatok valamit, Kimi? - kérdezte a pincércsajszi bájos mosollyal a partneremre nézve.
- Kösz, de még nem akarok elszakadni a vodkámtól. - kocogtatta meg a poharát a pasi, mire a pincércsajszi bólintott és vissza-vissza tekintgetve magunkra hagyott.
- Szóval ez a neved? Kimi? - kérdeztem vigyorogva. Ha nem volt képe bemutatkozni, most már úgyis mindegy, mert lelepleződött. - Nem éppen illik a svájci elnökre. Milyen név ez egyáltalán?
- Hát nem a svájci elnöké, azt biztosra veheted. - nevetett fitymálva. - Mivel itt nincs semmilyen elnök és ha lenne is, az nem én vagyok. Különben meg miért lovagolsz még mindig ezen?
- Te hibád, hogy nem mutatkoztál be. - mutattam rá. - Mégis honnan tudjam ki vagy akkor?
Olyan szemekkel nézett, mintha kapásból tudnom kéne hogy is hívják.
- Nem, nincs a homlokodra írva. - fürkésztem az arcát. Ekkor vettem észre, hogy a fekete sapka alól egy két szőke hajszál kandikált ki, amit nagyon aranyosnak találtam. De utána találkoztam a zavart és meglepett szempárral és ez még inkább mosolygásra késztetett. - Esetleg megtennéd, hogy megspóroljuk a barkochbát és elárulod a neved?
- A pincérlány már elárult, te magad mondtad. - kertelt továbbra is. - Legyen annyi elég, hogy nem német név.
- Kimi...hm...mintha egy kisgyerek becézése lenne. - húztam az agyát, mert rögtön látszott rajta, hogy ez egyáltalán nem tetszik neki.
- Fair lenne, ha te is bemutatkoznál, amcsi lány. Feltéve ha nem akarod, hogy így hívjalak.
- Amber vagyok és nem, nem német név. - mosolyogtam rá bájosan. - Én amint látod kicsit több udvariasság van bennem mint benned, de ez nyilván nem is zavar, ahogy látom.
- Teljesen hidegen hagy. - dőlt hátra kifejezéstelen arccal. Tényleg hidegen hagyja.
- Téged semmi sem hat meg, ugye? - faggattam, miközben kortyoltam a Bacardimból. Remélhetőleg Kimi is gyorsabb ütemben nyakazza le a vodkáját, mert ilyen tempóban semmire sem jutunk ma este. Nem mintha sietnék. Ez a fickó nehéz eset, már most látom. Más pasival már rég az ágyban tartanék. De annál izgalmasabb, végre egy kihívás. Ez a pasi tényleg nem mindennapi.
- Tévedsz. - ingatta a fejét sármos mosollyal. - Téged sem üldöztelek el.
- Ezek szerint hatok rád? - vontam fel a szemöldökömet kihívóan. Na ez már tetszik! Csak nem flörtölni kezdünk?
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen kitartó vagy. - vallotta be Kimi. - Általában ha valakinek világosan a tudtára adom, hogy ejtve van, az tudomásul veszi és békén hagy. De látom az amcsikkal nem ez a helyzet.
- Ezzel az amcsival itt előtted. - pontosítottam. Ha már az amcsit nem tudja elhagyni, legalább ne általánosítson, elvégre csak én vagyok előtte. - A kitartás az egyik erősségem.
- És a többi? - hajolt közelebb féloldalas mosollyal az arcán, miközben rákönyökölt az asztalra.
- Találgass! - biztattam és hasonlóan hozzá, csökkentettem a kettőnk közti távolságot.
- Hm... - alaposan végigmért, de végül mégsem a külsőmet elemezte. - Egoizmus!
- Ez nem is igaz. - nevettem fel. - Tulajdonképpen én rühellem az egoistákat. Az a baj velük, hogy jobban érdekli őket saját maguk, mint én.
- Milyen igaz! - nevetett ő is és szemmel láthatólag tényleg kezdett belemelegedni a beszélgetésünkbe. - Akkor ezek szerint nem tűrsz meg egy pasit se melletted, mi?
- Minden pasi egoista, szóval ja! De ahogy látom te is agglegény vagy az ábra alapján.
- Az agglegény ismeri a legjobban a nőket, ezért maradt agglegény. - bölcselkedett, amin viszont vigyorognom kellett. Tetszik ez a poén-flört!
- Oké, Humor Herold, elhiszem. De a te korodban már a házasság lenne az oké nem?
- Házasság? - fintorodott el látványosan. - Nem szaporodom fogságban.
- Ebben egyetértünk. Sőt, én még szabadságban se szaporodnék. Elég az, ha megvannak a megfelelő személyek a folyamathoz, a hibát pedig megspórolom. - fejtettem ki a nézőpontomat mosolyogva. Mást nem is tudtam tenni, annyira élveztem Kimi társaságát. Végre már nem a lenéző tekintetét, hanem a sármos mosolyát bámulhattam, így pedig bőven izgalmasabb az ismerkedésünk.
- Ezt jól összeraktad. - dicsért meg a maga módján. - Amúgy én is ezen a véleményen vagyok. Most már...
- Gyerek? - kérdeztem rá, és igyekeztem, hogy ne tűnjön túl riadtnak a hangom. Apákkal nem kezdek ki, csak ha nyomós okom van rá. És az a baj, hogy vele több mint nyomós.
- Dehogy. - ingatta a fejét komoran. - Azért annyira ne nézz öregnek, kislány!
- Mennyi vagy? - támasztottam a tenyerembe az államat kíváncsian.
- 18, és te? - poénkodott.
- Tegnap lettem 18. Na jó, már egy tízessel túlléptem ezt a határt. - vallottam be végül, bár nem is tudom miért. Kit érdekel hány éves vagyok, ha úgy is csak lefekszek vele. Hát biztos, hogy nem a korom fogja érdekelni közben.
- Én is már a 33-at taposom. - Meglepett az őszintesége. Tényleg hatok rá. - De túl sok fiatallal vagyok körülvéve, úgyhogy észre sem veszem.
- Csak nem óvóbácsi vagy? - piszkálódtam. - Vagy nem, várj! Egy förtelmes matektanár?
- Álmodban. - röhögcsélt. - De térjünk inkább rád! Amerikában is elnökök után kutatsz? Mert akkor elég kevés a választék...
- Te még mindig olcsó ribinek gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Őszinte legyek vagy udvarias? - ő is felvonta a szemöldökét.
- Udvarias? Na ne röhögtess, azt nem engedheted meg magadnak. De látom az arcodon, hogy azt saccolod, hány pasi volt már meg nekem.
- Gondolatolvasó...
- Inkább csak jó emberismerő. Bár meg kell valljam, te is annak tűnsz.
Kimi arcán egészen más hangulatú mosoly tűnt fel. Egyszerre volt csodálkozó és megvető.
- Azért teszel is arról, hogy ezt gondoljam rólad.
- Mi nem tetszik? Az, hogy amcsi vagyok? - érdeklődtem picit felpaprikázva. Eddig még sosem találkoztam olyannal, akinek ne jött volna be a külsőm és a kisugárzásom, de hogy még a származásomba is belekössön, az azért már egy picit sok volt.
- Ez a barbie-hatás. - mustrálta a pink pánt nélküli ruhámat, de azért egy halvány mosolyt láttam végigfutni rajta. Nyilván melltájékra érkezett a tekintete.  - Szőkeség. Plasztikarc. Sminkcsomag. - sorolta, közben pedig egyre gonoszabb vigyorral várta a reakciómat.
- Pontosan. - bólintottam és elégedetten konstatáltam, hogy meglepődött a válaszomon.
- Hogy?
- Tudom. Ez vagyok én. - mutattam végig magamon. - Tán te nem vagy szőke, Kimi?
Válasz helyett azonban csak vigyorgott magában.
- Most meg mi olyan vicces?
- Olyan furán mondod a nevemet. Sokan ejtették már érdekesen, de ilyen...ööö...fitymálva még nem hallottam.
- Ezek szerint nincsenek ellenségeid. - vontam le a következtetést.
- Ha akarsz, lehetsz a number one. - mosolygott kihívóan. Hát én ezt egészen másként értelmezem, oké?
- Elfogadom az ajánlatot. - hajoltam közelebb és egyértelmű pillantásokkal bombáztam.
Már egyértelműen haladok, és ez elégedettséggel tölt el. Kimi már nem a telefonját bújja, sőt időközben még félre is tolta az asztalról, csak hogy rám figyeljen. Ezt pedig ki kellett harcolnom, és a bunkó elhárításoktól eljutottunk a finom, poénos flörtig és Kimi szemmel láthatóan nem utasítana el. Ezt egyszerűen látom a pasikon, mert rabul ejtem a szemüket és a folytonos mosolygás és kihívó pillantások csak tovább erősítik a benyomásomat. Mindenképpen úton vagyok a győzelem felé.
- Tetszik ez az elszántság. - jegyezte meg, miután lehúzott egy jó adagot a vodkából. Azon filóztam, vajon hányadik pohárnál tart. - Vegasban könnyebben megy, mi?
- Ugyan mi? - tettettem az ártatlant, pedig nagyon is jól tudtam miről beszél. De nem akartam, hogy egy egyszerű utcalánynak nézzen.
- A megfelelő partnerek keresése. - idézte az én szavaimat pár perccel korábbról.
- Vegas teljesen más...
- Ott már mindenki megvolt, mi? - fűzte tovább az idegeimet és szemmel láthatólag nagyon élvezte.
- Nem panaszkodhatok. - Csak nem fogom hagyni, hogy előnybe kerüljön. Inkább beismerem ami igaz, de magyarázkodni nem fogok. - De Vegas tényleg más, most pedig Svájcban vagyunk...ahol rajtad kívül senki idevalósi pasit nem ismerek....
- Én felajánlottam a klub macsóját. - intett a fejével a korábban említett pasi felé, akin éppen három csaj csorgatta a nyálát. - Még most sem késő...
- Kimi...ha én egyszer elhatározok valamit, az úgy is lesz. - pillantottam rá lekezelően.
- Vagyis?
- Nem állok be negyediknek...
- Pedig megnéztelek volna...Biztosan nem vagy kispályás. Vegas elég nagy város, megfelelő emberek pedig bőven akadnak, vagy tévedek? - Mosolya ismét gonoszkodóan villant. Szándékosan teszi ezt?
- Miért tetszik annyira, hogy kelendő vagyok a férfiak körében? - kérdeztem rá kerek perec.
- Mert ilyen csajjal még nem volt dolgom. - Annak ellenére, hogy a hangja nem tűnt túl kihívónak és nem is utalt semmire, én azért ezt jó pontnak véltem. Hoppá, hoppá!
- És velem miért lenne dolgod?
- Már az is fura, hogy eddig elviseltél. - mosolygott hamiskásan. - Egy ilyen csajból nem ezt néztem volna ki.
- Mit értesz ilyen csaj alatt? Mert már kétszer mondtad ezt rám. - mutattam rá nevetve.
- Barbi. Plasztik. Soroljam még?
- Azt hiszem levágtam. - húztam el a számat.
- Ja? És abszolút nem vagy az esetem. - tette hozzá a szexi féloldalas mosolyával.
- Akkor jó, mert én se az ilyen bunkó parasztokra bukok. - fontam össze a karomat magam előtt.
- Mégis itt vagy.
- Néha kell a változatosság.
- Ja, én is így vagyok.
Ahhoz képest, hogy totál egymás ellen beszéltünk, meg tulajdonképpen egymást ócsároljuk, nem tudjuk levenni egymásról a szemünket és mintha direkt húznánk egymás agyát azzal, hogy olyanokat mondunk, ami ez az egész flörtölésünk ellen szól. De ettől csak még izgalmasabb lesz a tűzijáték.
- Legalább valamiben egyetértünk. - kortyolgattam a Bacardit. Már majdnem üres volt a pohár, de ha hívtam volna a pincércsajt, megint kiesünk ebből az izgi flörtölésből. Inkább szomjazok. Kimiért megéri.
- Ahhoz képest, hogy ennyire plasztik vagy...
- Te pedig bunkó paraszt vagy, még mindig.
- Hiszel abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást? - emelte fel a poharát, és miközben a vodkát kortyolta, végig a válaszomra várva fürkészte az arcomat. Baromi sármosan nézett ki ebben a pillanatban, legszívesebben már most rá vetettem volna magamat.
- Talán. Attól függ, mire megyek veled. - vallottam be őszintén, de ez egyben kihívás is akart lenni.
- Ahhoz még teperned kéne. - nevetgélt gonoszul. - Nem fogom megkönnyíteni a dolgodat.
- Az optimista nem fékez a zsákutcában. - okoskodtam.
- Hm...Talán annyira nem is vagy selejt. - bókolt vigyorogva. Azt hiszem ez az akart lenni.
- Talán még te is változtathatsz a parasztságodon. - enyhültem meg kissé, amit mosolyogva fogadott.
Mielőtt még bármit is mondhatott volna, az asztalon megrezgett az okostelefonja. Morogva ráncolta a szemöldökét, amikor a kezébe vette a mobilt és megnézte az üzenetét. Sóhajtva tette zsebre.
- Le kell lépnem. - jelentette ki, miközben már a kabátjával szöszölt.
- Mi? - vékonyodott el a hangom. - Történt valami?
- Bocs, de közbejött valami. - titkolózott, én meg totál kétségbeestem.
Nem mehet el! Vagy ha igen, velem kell, hogy menjen, ugyanis mi partiban vagyunk, mégha ő nem is tud róla. Nem akarok veszíteni és pont nem egy ilyen csávó miatt, akivel teljesen más lenne, mint bármelyik pasival az eddigiek közül. Sürgősen tennem kell valamit!
- Nagyon sürgős?
- Öhm...ja. - válaszolta röviden, közben pedig már a kabátját is magára húzta. - Most meg mi bajod?
- Most komolyan itt hagysz? - néztem rá kétségbeesetten. Hátha bejön...
- Miért, nem találsz haza? - vigyorgott. - Nem is vagy részeg.
- De...én úgy gondoltam...
- Amcsi lány...azaz...mi is a neved? - akadt meg összezavarodottan.
- Amber... - sértődtem meg. Ennyit ért az egész beszélgetésünk, hogy még a nevemet se tudja megjegyezni?
- Na szóval, Amber...most le kell lépnem. Jó volt veled dumálni, de most ez van. Nem tartozok elszámolással neked, szóval...szia.
- Bunkó paraszt! - bukott ki belőlem. Nem akartam, hogy elmenjen. Főleg nem nélkülem!
Kimi visszafordult, majd elvigyorodott, ahogy rám nézett.
- Holnap találkozunk...amcsi lány. - Azzal egy felém intézett kacsintás után ledobott némi pénzt a pultosnak, majd egész egyszerűen kisétált a klubból. Elszállt, mint a győzelmi esélyem. Most már biztos, hogy nem fogom teljesíteni a feladatot. És ez valami oknál fogva döbbenetesen megviselt.
De akkor jutott el az agyamig....Holnap találkozunk! Ezt mondta! Nekem! Talán még sincs minden veszve?