Live For Enjoyment 4.

Sziasztok!
Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez, remélem nem bánjátok, hogy máris itt a folytatás :D Mert elég jól sikerül betartanom ezt a két naponta új rész célkitűzést :)
Hát a hétvégi futamról lenne bőven véleményem, most azonban inkább megkíméllek titeket ettől, hiszen nem a szájjártatásomat akarjátok olvasni nyilván, hanem amit összeírok :)) Csak annyit mondanék, hogy erre a versenyre még sokáig emlékszünk majd, én pl. úgy, hogy ez volt Sebastian egyik olyan győzelme, amit szó szerint foggal-körömmel harcolva szerzett meg :)
Ezek után akkor jó olvasást, véleményezni ér mindkét formában! :)) 
 

- Nocsak, nocsak... - Jersey gúnyosan húzogatta a szemöldökét, amikor reggel kiléptem a lakosztályunk egyik hálószobájából, ahol én aludtam. Csapatunk gonosz királynője a nappaliban ült csipkés fehérneműjében és a haját fésülte, miközben úgy méregetett, mint kígyó az áldozatát. - Nem látom a kiválasztottunkat...Vagy rosszul látok?
Miután Kimi lelépett - és jól szarban hagyott, igaz a tudta nélkül -, megittam még egy vodkát, mielőtt visszaindultam volna a szállodába. Már akkor azon járt az agyam, vajon mivel fognak büntetni a többiek. Ugyanis ilyenkor általában az az első kérdés, hogy sikerrel járt-e a terv. A második pedig rögtön, hogy van-e bizonyítékom, hogy tényleg sikeres volt-e. Én pedig mindkét tekintetben csődöt mondtam.
- Elképzelhető, hogy rosszul látsz, mivel az a három kiló szemfesték még mindig a szemeden ég tegnap óta. - szóltam be neki, miközben látványos rosszkedvvel besétáltam a konyharészbe, ahol kávékészítésre szántam el magamat. Rohadtul nem volt kedvem Miss Tökéletes megjegyzéseihez, de úgy tűnt, nem kerülhetem el.
- Valaki ma reggel nagyon harapós kedvében ébredt. - hallottam feltűnően vidám hangját a nappaliból. - Talán csak nem rosszul sikerült az éjszakád?
- Tényleg ennyire vak vagy, hogy nem látod a kicsattanó jókedvemet? - kiabáltam vissza ingerülten. Fogalmam sincs, hogy a többiek ébren vannak-e már, de most pont nem érdekelt.
- Látnám, ha szégyenedben nem vonultál volna el a szemem elől.
Utáltam, amikor engem cseszegetett. Szerintem ez az egyetlen olyan időtöltése, amikor kifejezetten jól érzi magát, talán még a pasizás sem jelent neki ekkora örömöt. És az volt a pláne benne, hogy tudtam, még csak most kezdődött.
- Imádom, amikor ilyen harapós vagy, Am. - simult két kar a vállaimra, és hátra se kellett néznem, hogy tudjam, Aaron az.
- Most ehhez pont nincs kedvem, Aaron. - söpörtem le a kezeit rólam és durcásan öntöttem ki magamnak a kávémat. Ő persze egy szál boxerben tüntetőleg nekitámaszkodott a pultnak és olyan sármosan vigyorgott rám, ahogy csak lehetett.
- Mi a baj, cica, nem jött össze a pasi? - érdeklődött látszólag együttérzően, de érezhető volt egy kis diadalmasság is a hangjában. - Nem kell azért ennyire elkenődni.
- Jaj, fogd már be, jó? - csattantam fel, aztán leültem az asztalhoz és kortyolni kezdtem a kávét.
- Egy kis...támogatástól jobban éreznéd magadat? - simított végig ismét a vállamon, ahogy a székem mögé állt és onnan nézett le rám.
- Tudom, miféle támogatásra gondolsz...De azért, mert egyszerűen rossz kedvem van, nem fogok behódolni neked, felrúgva a kőbe vésett szabályainkat.
- No de ki mondta, hogy azok kőbe vannak vésve? - heccelődött és már éreztem is a száját a vállamon.
- Én. - jelentettem ki határozottan és inkább felálltam, mert Aaron nagyon rámozdulós kedvében volt. - Inkább mesélj arról, neked mit sikerült tegnap összehoznod?
- Áh, csak próbálkoztam. - legyintett közönyösen. -Itt úgy tűnik, sokkal nehezebb befűzni az áldozatokat, mint otthon. Ilyen se volt sokszor, hogy egyedül aludtam buli után.
- Tényleg furcsa volt. - nevettem fel őszintétlenül. Inkább kesergés volt, de nem mindegy? A lényeg az, hogy kikosarazva éreztem magamat. És ilyet nem gyakran - sőt, inkább sohasem - érzek.
- Mi volt furcsa? - jelent meg a szobában Scarlett, majd Atlanta is. Mindketten kivirulva, mosolyogva töltöttek maguknak egy-egy csésze kávét. Remek, szóval csak én érzem magam ilyen ramatyul.
- Az egész tegnap este. - mondtam kelletlenül. Mindegy, előbb utóbb úgyis sort kell kerítenünk arra, hogy bevalljam, totálisan csődöt mondtam a 'Heten egy ellen' játékunkban.
- Ne már, Am, csak azt ne mondd, hogy nem hoztad el a pasit! - nézett rám döbbenten Atlanta, de csak szomorúan csóváltam a fejemet. - Akkor nála voltatok? Annyira dögösen nézett ki!
- Ja, épp azt beszéltük, hogy igazából szerencsétlen fickót akartunk kiszemelni, de amikor közelebbről szemügyre vettük a srácot, egész szexinek tűnt. - mesélte izgatottan Scarlett is.
- Bocs, csajok, de csúfos vereséget szenvedtem. Nem feküdtünk le vele. - tártam szét a kezeimet csalódottan, mire a két barátnőm álla valahol a padlón landolt. Aaron jót szórakozott a csajok megdöbbenésén.
- Am, ezt most komolyan mondod? - kérdezte halkan Letti. Csak bólintani tudtam.
- Hát ezt komolyan nem hiszem el! - emelte égnek a szemeit Atlanta. - Pedig mekkora fogás lett volna! Ugye tudod, Amber, hogy most csalódtam benned? Azt hittem fél óra sem kell, hogy becserkészd!
- Hidd el, nem rajtam múlott. - védekeztem. És igazam is volt. Minek kellett Kiminek olyan sokáig kimérten viselkednie. Mire meg megpuhítottam és belekezdtünk a flörtölésbe, megszólalt az a retek telefonja! Nem is az én hibám, hogy így alakultak a dolgok!
- Az már mindegy. - sóhajtott vörös hajú barátnőm. - A szabály az szabály. Össze kell hívnunk a gyűlést!
Ez már eleve rosszat jelentett. Ha ugyanis a csapatunk ülésezik, sosem születik igazságos és kíméletes ítélet. Még sosem voltam a büntetendő szerepben, így most meg is bántam azt a sok büntetést, amit nekem köszönhetett az áldozat. Azt hiszem, most vissza fogom kapni, de rendesen.
Atlanta intézkedett is, a nappaliban hamarosan mindannyian a kanapékon vagy fotelekben terültünk el, még a szokásos buli utáni lazulásban. Már legalább dél lehetett, de a legtöbben félmeztelenül fetrengtünk.
- Tehát mégsem láttam rosszul. - jegyezte meg Jersey, mielőtt bármibe belekezdtünk volna.
- Most fogd be, drágám, jó? - szólta le rögtön Atlanta. - Nyugodt körülmények és viszonyok között rendezzük ezt az ügyet, világos?
- Jó, csak kezdjük már! Kíváncsi vagyok... - nézett egyenesen a szemembe Jersey és gúnyosan mosolygott, mint általában. Színpadiasan sóhajtottam. Tényleg az lesz a legjobb, ha végre túljutunk ezen az egészen.
- Mik a tények? - kérdezte Lance érdeklődve, bár látszott rajta, hogy még nem tiszta teljesen az agya a tegnapi után. Biztosra veszem, hogy megint betépett, ha nem talált megfelelő csajt magának.
A barátaim egy emberként várták tőlem a választ. A szememet forgatva kezdtem bele a mesélésbe.
- Nagyon profin választottatok, ugyanis ez a srác tényleg nem mindennapi. Amikor odamentem hozzá, konkrétan le se szart, inkább a telefonjával kommunikált. - Jersey arcát elöntötte a kárörvendés, a többiek csak szimplán röhögtek. - De mihelyst sikerült elérnem, hogy vessen azért rám egy pillantást, már tudtam, hogy elnyertem a figyelmét. Ezután nem volt olyan nehéz, szépen beszélgetésbe elegyedtünk és miután meghívott egy italra, elkezdtünk flörtölni is. Már közel voltam a célhoz, de akkor megcsörrent a mobilja, és azt mondta mennie kell. Próbáltam visszatartani, de nagyon makacs volt, azt mondta fontos. Szóval elment...
- Tehát kudarcba fulladt az egész próbálkozásod. - közölte Jersey diadalmasan.
- Hát...igen. - fújtam ki a levegőt. Utáltam ezt a megalázott szerepet már most! Ha Kimi még egyszer a kezem közé kerül, nagyon megjárja!  - De mielőtt elment, azt mondta: holnap találkozunk! Szóval még közel sincs vége a játéknak...
- Tévedsz, Blondie! - vágott közbe a fejét ingatva Jersey. - A játék arra az éjszakára vonatkozik. És te nem teljesítetted a feladatodat, úgyhogy most el kell viselned a következményeket.
- Jersey, muszáj állandóan belepofáznod? - szólalt fel Scarlett is. - Nem te vagy a bírónő, állítsd már le magad! Különben meg szerintem sincs lefutva még ez a meccs Am és a pasi között.
Hálásan pillantottam megbízható barátnőmre, aki bátorítóan mosolygott. Jersey viszont megállíthatatlan volt.
- A játékszabályok egy pasira és egy éjszakára szólnak, nem heti játszadozás ez, Letti.
- Azért tényleg elég...hát...selejt pasit választottunk neki. - állt mellém Lance is. Várjunk csak? Selejt?
- Egyáltalán nem selejt! - védelmeztem meg Kimit. Lehet, hogy faragatlan bunkó, de ők ne alkossanak róla véleményt, ha csak távolról, félhomályban látták!
- Na tessék! - tapsolt Jersey. - Semmit sem tud felhozni a védelmére.
- Ez tényleg nem áll túl jól, Amber. - csóválta a fejét Bradley és összenézett Aaronnal. - Hát haver, ha ezt tudtad volna tegnap...
- ... akkor sem feküdtem volna le vele. - fejeztem be a mondatot rosszallóan. - És csak annyit mondok, hogy igenis van mentségem. Ugyanis az nincs a szabályok között, hogy ha az áldozat lelép, nincs lehetőség ismétlésre.
- Ez tényleg igaz. - bólogatott Letti.
- Jaj ugyan már! - csattant fel Jersey. - Ez annyira olcsó kifogás! Bűnhődjön, aki veszített, és kész!
- Jesszus, csajszi, úgy beszélsz, mintha egy középkori bíróságon lennél! - nevetett fel Atlanta.
- Hagyjad, nem látod, hogy élvezi? - forgattam a szememet lenézően.
- Na csajok, annyit dumáltok, de semmire sem jutunk. - türelmetlenkedett Bradley. - Nekem teljesen mindegy, mi lesz vagy mi sem, de engem vár az a csinos kis pincércsaj az étteremben. És amúgy is éhes vagyok már...
- Várj egy kicsit, macsókám, előbb döntést kell hoznunk! Ki szerint érvényes Am veresége?
Scarlett-en kívül mindenki feltette a kezét. Ja, ennyire bízhat meg az ember a barátaiban....

- Bocs, csajszi, de te még szűz vagy ami a büntetéseket illeti. - nézett rám szánakozóan Atlanta.
- Tojok rá, mondjátok ki, amit kell és mehetünk a dolgunkra!
- Oké, én vállalkozok a bírói szerepre, ha mindenki egyetért. - szólalt fel természetesen a Végzet Asszonya. Tudtuk milyen ő. Az ítéletei cseppet sem kíméletesek. Felsóhajtottam, amikor láttam, hogy mindenki egyöntetűen rábólint, ő pedig gúnyos mosolyt villantott felém.
- Tudod mit, kicsit sajnállak! - kezdte meg a mondókáját színpadiasan. - Az a pasi valójában tényleg nem volt annyira selejt. Csak ránézésre is látszott rajta, hogy nem csípi az egy éjszakás cicababákat. Szinte biztos voltam benne, hogy nem állod ki a próbát, ezért választottuk őt. Nem is csodálkozom, hogy elbuktál. De most úgy döntöttem empatikus leszek veled. Adunk neked még egy esélyt, ha már olyan kedves volt a csávó, hogy megígérte, ma találkoztok. Megvan az esélyed, hogy nekifuss másodjára is. Ha azonban ma nem viszed ágyba a pasit...én fogom megtenni. És garantálom, hogy az kegyelemdöfés lesz!
Nem csak, nekem, mindenkinek enyhe megdöbbentést okozott Jersey ítélete. Nem gondoltam volna, hogy így dönt. Hirtelen már nem tudtam olyan megvetően nézni rá. Szinte féltem a pillantásától, ugyanis minden gonoszság benne rejlett és tudtam, hogy ha ő eltervezi, hogy az én kiszemelt pasimat viszi ágyba, akkor azt első próbálkozásra is meg tudja tenni. És már a gondolattól is megrémültem, hogy ő fogja megkapni Kimit...
Nem! Ezt nem engedhetem! Kimit nekem találták ki, mert ő az, akit nekem kell meghódítani! Nem lesz könnyű, de olyan kihívás ő nekem, amilyennel még sosem találkoztam. Olyan pasi, akit láthatólag hidegen hagy a testem és maga a külsőm, sokkal inkább érdekli az, amit nem lát meg rögtön bennem. És ez számomra új volt. Nem engedhettem, hogy kicsússzon a kezeim közül és csak úgy átcsusszanjon Jersey kegyetlen markába. Nem! Meg fogom szerezni Kimit és egyben meg is 
védem ettől a királynőtől!
- Nos, Blondie? - húzta fel a szemöldökét kihívóan. - Áll az alku?
- De még mennyire! - fogadtam el a kihívást emelt fővel. És garantálom, Miss Önelégült, hogy ezúttal már nem fogok elbukni. Ugyanis már nem csak én vagyok a tét. Hanem Kimi...

- Szerinted Jersey tényleg komolyan gondolta, amit mondott? - kérdezte Scarlett, amikor már az estére készülve ruhákat válogattunk a bulira.
- Úgy ismered, mint aki a falnak beszél? - kérdeztem vissza és a hangomból egyértelműen kihallatszott a feszültség. Borzasztóan frusztrált voltam már most és ez nem tűnt túl jó előjelnek. Az agyam csak Kimin járt. Tényleg igazat mondott? Eljön? És nem fog cserben hagyni?
- Persze, hogy nem. - sóhajtott Letti. - De ez azért nagyon kemény húzás volt tőle.
- Csak meg akar félemlíteni, mint mindig. De ne aggódj, én sem vagyok ám cukorból! Nem fogom hagyni, hogy csak úgy elpöcköljön Kimi elől!
- Kimi? - mosolyodott el a barátnőm. - Így hívják Mr. Forever Alone-t?
- Igen. - Az én arcomon is jóleső mosoly futott át. - És nem is annyira forever alone, mint hittük. Nagyon érdekes pasas. Élveztem a tegnap estét, akármennyire is nehéz volt bánni vele.
- Bejön neked, mi? - kuncogott kislányosan.
- Muszáj bejönnie ahhoz, hogy lefeküdjek vele, nem?
- Tudod, jól, hogy ez nem kitétel...
- Jó, tényleg nem rossz pasi. - vigyorogtam. - Jaj, Letti, ha látnád azokat a szemeket! Belenézel és ott helyben megfagysz a látványától! Biztos befagyott a szeme a sok síeléstől, vagy mi...
- Úgy beszélsz róla, mint annak idején Aaronról...
- Ne túlozz! Egyszerűen csak brutál jó pasi, de abból a fajtából, amilyet nem találsz mindennap. És most rajtam a sor, hogy éljek is a lehetőséggel. Bár úgy érzem, ez nem csak rajtam fog múlni. - sóhajtottam.
- Én láttam ám, hogy úgy nézett rád.
- Mégis mikor? - lepődtem meg. Észre sem vettem, hogy Letti egyáltalán körülöttünk járt.
- Nem bírtam ki és egyszer közelebb lopóztam. Nagyon szexi pillantásokat lövellt feléd, Am...
- Oh, hát ezt valahogy elkerültem. - mosolyogtam szégyenlősen. Ööö...Álljunk csak meg egy pillanatra? Mi az, hogy szégyenlősen? Hiszen én sosem szégyellem, ha egy pasi úgy néz rám! Jesszus, teljesen kikészít ez a mai este!
- Szerintem ezt húzd fel! - dobott elém egy pink ruhát, ami az egyik kedvencem volt, de most mégis lemondóan tettem félre.
- Nem lehet. Kimi undorodva mondta, hogy plasztik vagyok, meg sminkcsomag. Úgyhogy azt hiszem, ma visszafogottabb leszek...bármennyire is nehezemre esik.
- Húha! - Scarlett eléggé meglepett fejet vágott. - Am, te még sosem csináltál ilyet egy alkalmi pasi kedvéért.
- Tudom. - mosolyogtam árulkodóan. - De Kimi most merőben más, mint a többi alkalmi pasi. És ha ma meg akarom szerezni magamnak, muszáj a kedvére tennem! Mert ma már nem hagyom csak úgy eltűnni!

Amikor megérkeztünk a tegnapi klubba, már egészen más érzések fogadtak, mint előző este. Most már nem, mint idegen jöttem ide, hanem egy olyan csaj, aki ma hódítani és győzni akar. Mégis volt bennem egy kis félelem, mert ezt most baromira nem akartam elszúrni. És leginkább amiatt izgultam hogy Kimi nem is jelenik meg, mert akkor máris leborulna a kártyavár, amit még el sem kezdtem felépíteni. Úgyhogy nem is csodálkoztam, amikor a bejárat előtt idegesen kifújtam a levegőt.
- Nyugi, Am, ne parázd túl a dolgot. - nyugtatott Scarlett. - Hány pasit cserkésztél már be Vegasban? Ez meg csak Svájc, közel sem akkora kihívás! Menni fog, nyugi!
- De Letti, Kimi egészen más, mint a vegasi pasik! - bizonygattam legalább századjára.
- Oké, oké, persze. De ha ilyen idegesen mész be, tuti, hogy lekoppint. Állj már a sarkadra, és mutasd meg, miből vagy! - fogta meg a kezemet bátorítólag mosolyogva rám. Ez most nagyon jól is esett.
- Kösz, Letti, igazi barátnő vagy! - adtam egy puszit az arcára, aztán bemeneteltünk a klubba.
- Te látod? - néztem körbe kétségbeesetten. Sehol sem láttam Kimit és ez máris aggasztani kezdett.
- Nem. De ne aggódj, tegnap is elbújt, ma sem lesz a középpontban! Gyere igyunk valamit!
Mindannyian a bárpulthoz mentünk a szokásos bemelegítésre, én azonban inkább máshogy döntöttem.
- Azt hiszem innentől a saját kezembe veszem a dolgot. - súgtam oda Scarlettnek, és az italommal együtt ahhoz az asztalhoz mentem, ahol tegnap ültünk Kimivel.
Szóval nincs itt. Nem baj, Amber, nem kell ráparázni, hiszen még csak 10 óra körül lehet. Bőven van idő. És azt ígérte eljön. "Holnap találkozunk..." Biztosan itt lesz.
Az önnyugtatás nem valami hálás dolog, de muszáj volt valamivel lekötnöm magamat, miközben már ittam a bemelegítő koktélomat. Azt vettem észre magamon, hogy baromira izgulok, de nem értettem, hogy pontosan miért. Azért, hogy Kimi eljön-e és újból együtt dumálunk majd, vagy azért mert ha mindez nem következik be akkor Jerseyé lesz a győzelem?
Ha Jersey ítéletére gondoltam, elkapott a gyomorgörcs. Nem, ezt most nem baltázhatom el. Kimit egyszerűen nem adhatom ennek a gonosz boszorkánynak a kezébe! Kimi nem olyan, akit csak úgy megfektethet, mert ő nem egy tipikus vegasi csávó, akit egy szóval le lehet venni a lábáról. Keményen meg kell küzdeni érte, és ha a feladatomhoz az kell, hogy harcoljak, akkor meg is fogom tenni....Feltéve ha eljön egyáltalán...
Negyed óra múlva még mindig magányosan üldögéltem. Jersey néhányszor elsétált előttem, és szokásos gúnyos mosolyát rám villantotta, mintegy emlékeztetve a bosszúra. Ezzel csak tovább fokozta a feszültségemet.
Idegességemben már a kezemet tördeltem és magamra sem ismertem. A végén még lámpalázas leszek, vagy mi? Elvégre tényleg csak egy pasiról van szó! Mégis úgy izgultam, hogy csak az asztalt tudtam bámulni, mert attól féltem, ha látom a barátaimat felhőtlenül szórakozni, rögtön rájövök, hogy mennyivel könnyebb nekik.
Újabb 10 perc múlva már kezdtem felhagyni a reménnyel. Kétszer próbáltam felállni, de mindannyiszor vissza is huppantam a helyemre. Hátha...Hátha....
Amikor viszont harmadjára és ezúttal véglegesen elhatároztam, hogy nem várhatok tovább, fölöttem meghallottam azt a kimért, mégis magabiztos hangot, amit vártam.
- Amber...azt hiszem rossz helyen ülsz.
Vagy mégsem ezt vártam?