40. fejezet: Kusza kapcsolatok

Sziasztok!
Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy mostanában több napig elhúzódik, mire összehozok egy részt, de sajnos most így hozza az élet...remélem azért nem várakoztattalak meg titeket olyan sokáig :)
Ez egy kerek számú fejezet, de nagy durranás helyett inkább a kapcsolatok tisztázására helyeztem a hangsúlyt :) Várom a véleményeiteket, nagyon kíváncsi vagyok rá, ki mit gondol, mert három szemszögből is olvashattok és lesznek érdekes gondolatok :D
A következő rész ugyanis már újra a Forma 1-ben fog játszódni :)
Ha már F1...kicsit csalódott vagyok a hétvége miatt, Kiminek örültem, hogy felállt a dobogóra, de Sebastiant sajnáltam, amiért annyira tepert a végén a 3. helyért, mégsem jött össze neki :/
Majd Bahreinben a győzelem! :))
Jó olvasást! :)

(Heidi)

- Helló! - köszöntem a két srác láttán, akik az ajtóban álltak. Egyikük magas, dögös férfi izompólóban, másikuk kisebb kiadású, focista alkatú kisgyerek. Mindkettejük arca ismerős volt. - Mi járatban?
- Szia! - mosolyodott el kisebb meglepettsége után Jake és látványosan végigjáratta a szemét rajtam. - Ninához jöttünk. Ismered Joachimot? - mutatott a mellette álló kisfiúra.
- Persze, már találkoztunk és Nina is sokat mesélt róla. Ugye? - pacsiztam össze Joachimmal, aki vigyorogva bólogatott. - Na és mi a fenéért keresitek Ninát?
- Apa azt mondta, beszéljük meg Ninával, hogy hogyan fogja elintézni nekem, hogy ott lehessek veletek Silverstone-ban! - újságolta izgatottan Joachim és amikor ránéztem, csillogott a szeme.

- És te csak átkísérted, mi? - vontam fel a szemöldökömet Jake irányába, aki sokat sejtetően vigyorgott.
- Nem egészen. Én is részese leszek ennek a silverstone-i kalandnak. - közölte és a hangjában mintha valami vészjósló gonoszság is körvonalazódott volna. Nagyon szívesen beleláttam volna a gondolatfelhőibe, mert nem tetszett ez az elégedett ábrázat az arcán.
- Nem vagyok annak a részlegnek a tagja, akik a VIP vendégek és szponzorok hétvégi vendégeskedését intézik, de azt tudom, hogy a brit hétvégén egy brit csapatnál rengeteg meghívandó személy van. És mivel Nina csak Joachimnak ígért belépőt, így sajnálom, Jake, de te már nem férsz bele a keretbe.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos.... - vigyorgott továbbra is.
- Apáék nem engednek el úgy, hogy nincs velem felnőtt. És Jake szívesen eljön velem. - szólt közbe Joachim.
- Megbeszélhetnénk ezt esetleg Ninával? - tekintett be mögöttem a házba Jake.
- Nem! Nina nincs itthon és különben sincs szüksége arra, hogy megint vitatkozni kezdjetek az utca közepén. - sziszegtem elutasítóan és már készültem becsukni az ajtót, amikor Joachim megszólalt.
- Miért veszekednétek? - kérdezte a kissrác hol rám, hol Jake-re nézve.
- Nyugi, öcsi, Heidi biztosan csak félreértett valamit. - veregette testvériesen hátba a fiút. - Szóval? Hol van Nina? Fontos lenne beszélnünk vele. Természetesen Silverstone-nal kapcsolatban.
- Már mondtam. Nincs itthon. Gyertek vissza később. Pápá! - próbálkoztam ismét az elköszönéssel, de Jake határozottan az ajtóra támasztotta a tenyerét.
- Miért akarsz ennyire lerázni, hm? Legutóbbi találkozásunkkor az edzőteremben még egész jól eltársalogtál velem és egyáltalán nem néztél rám ilyen savanyúan. - kérdezte fura mosollyal az arcán.
- Ti már találkoztatok? - kotyogott közbe Joachim.
- Igen. És akkor még úgy tűnt, szimpatizálunk is egymással, ugye? - váltott Jake sármos mosolyra, ami alap esetben levett volna a lábamról, de tudva, hogy Jake milyen jelenetet rendezett tegnap éjjel Ninával, átláttam a szitán.
- Ja, az még akkor volt, mikor nem másztál rá a barátnőmre.... - fintorodtam el, de aztán eszembe jutott, hogy Joachim is itt van és kicsit más hangsúlyra váltottam. - Vagyis...hogy azóta sok minden változott.
- Az biztos... - kapta félre a fejét hirtelen Jake, és amikor követtem a tekintetét láttam, hogy a felénk futó Ninát nézi, aki úgy tűnik futóversenyt rendezett Sebastiannal, mert a kis herceg loholt mellette nagy sebességgel. Heikki mögöttük kocogott tisztes távolságban az egymást lökdöső szőke németektől.
Amikor lihegve elérték a ház feljáróját, levegő után kapkodva, nevetve, egymásra támaszkodva próbálták eldönteni, ki is volt a gyorsabb. De akkor Nina felnézett és meglátott minket az ajtóban....

 (Nina)

Nem akartam hinni a szememnek. Mit keres ez a bunkó a házam bejáratánál Joachimmal és Heidival? Már rögtön nem számított annyira az imént lezavart futóversenyünk Sebastiannal - amit egyébként így is úgy is én nyertem meg, bárhogy is ellenkezik! - mert Jake látványa egyből indulatokat ébresztett bennem.
- Mit akarsz már megint? - lépkedtem fel a lépcsőn a bejárathoz és lecövekeltem Jake orra előtt.
- Szia, Nina! Jó újra látni a tegnapi után. - mosolygott önelégülten, aztán végigfuttatta a szemét rajtam. - Bár úgy látom, még mindig elég morgós vagy. Most sincs kedved kicsit beszélgetni?
- Nem! Nincs! - vágtam rá idegesen. - Joachim, te miért vagy itt? - enyhültem meg egy kicsit a fiú láttán.
- Meg kell beszélnünk, hogy hogyan jutok el hozzátok Silverstone-ba. - motyogta, mert gondolom kicsit megszeppent, látva a Jake és köztem lévő feszültséget.
- Ja, oké, gyere csak be! - fogtam meg a vállát és befelé tereltem, de az útban lévő Heidi továbbra is az ajtókeretben támaszkodott. - Heidi. - pillantottam rá a parancsoló tekintetemmel, mire a barátnőm bólintott és bekísérte az előszobába Joachimot. Ekkor Jake felé fordultam, aki várakozóan tekintett rám.
- Szóval éppen túl vagy egy romantikus futóedzésen? - bökött a fejével a feljárómról figyelő Sebre, aki diszkréten távol maradt tőlünk Heikkivel egyetemben, de azért a fél fülükkel hallgatóztak. Gondolom én.
- Na jó, csá! - léptem volna be a házba, de inkább úgy döntöttem, jobb lesz, ha még egyszer utoljára elmagyarázom a dolgokat, aztán kirúgom innen. - Na jó. Utoljára mondom el. - csuktam be az ajtót és sóhajtva nekidőltem. - Mikor fogod fel végre egyáltalán, hogy ő... - mutattam a lent álló Sebre. - ...és én nem vagyunk együtt! Nem járunk, nem vagyunk kapcsolatban, se házasságban! Sajnálom, ha az agyi kapacitásod annyira sem elég, hogy ezt megeméssze. Továbbá! Én nem kívánok semmilyen kapcsolatban lenni veled, mert nálam ez a durva nyomulás nem jön be és a tegnapi után már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán csak úgy beszélgessek veled. Szóval utoljára kérlek! Hagyj....már....végre....békén! - ismételtem egyesével a szavakat és a nyomaték kedvéért még erősen gesztikuláltam is. A legidegesítőbb mégis az volt, hogy Jake egyszerűen kinevetett!
- Előző életedben szónok voltál, vagy mifene? Gyönyörű beszéd volt! - tapsolt meg gúnyosan, aztán a semmiből előkerült a szokásos sármos mosolya. - De komolyra fordítva a szót. Te is tudod, hogy van még dolgunk egymással. De ezt nem közönség előtt fogjuk lezavarni. - utalt megint az őrséget álló srácokra.
- Erre sosem fog sor kerülni. - Kínaiul magyarázzam el neki, hogy megértse végre?
- És különben is.... - folytatta figyelembe sem véve a közbeszólásomat. - Most Joachim miatt vagyok itt.
- Jöttél kíséretnek? Ugyan már, hiszen 12 éves! Annyira átlátszó vagy! - nevettem ki lenézően.
- Azért jöttem, hogy engem is vegyél számításba Silverstone-ban. - vigyorgott gonoszul.
- Dehogy veszlek! - legyintettem. - Ugyan, miért hívnálak el?
- Azért, mert Joachimot nem engedik el felnőtt nélkül a szülei. És mivel ők nem érnek rá, én pedig boldogan mennék, úgy egyeztek meg Joachimmal, hogy velem együtt mehet a Brit Nagydíjra.
- Nem! - ráztam a fejemet idegesen. - Nem! Az nem lehet!
- Ugyan már, Nina. - lágyult el a hangja és a kezével az állam felé közelített. - Ne legyél már ilyen makacs. Jól fogunk szórakozni együtt. Alig várom, hogy láthassalak testközelből egy egész hétvégén keresztül. Hm...
- Ezt most fejezd be! - toltam el a kezét. - Ne is éld bele magadat! Megmondtam, hogy nem érdekelsz. A tegnapi jeleneted után még komolyan azt hiszed, hogy bármit is elintéznék neked? Ne élj álomvilágban, Jake! Akadj le rólam, én már megtettem veled. - közöltem vele derült mosollyal, aztán benyitottam a házba.
- Nina. - lépett be Jake is. - Ugye nem szeretnéd visszamondani Joachimnak ezt a nem mindennapi felajánlást? Tudom, hogy nem. De bármennyire is ellenkezel, ha Joachim megy, én is vele megyek. A szülei kérése ez, és ha ellenszegülsz nekik, akkor Joachim sem mehet. Szóval?
Kelletlenül haraptam be az ajkamat. Bármennyire is rühellem ezt a kínhelyzetet, ha Joachimnak be akarom váltani az ígéretemet, muszáj vállalnom azt a kellemetlenséget, ami Jake jelenlétével jár. Idegesen sóhajtva engedtem be ezt a zsaroló senkiházit, aki elégedett vigyorral vonult be Heidi és Joachim után. A feljárómon ácsorgó srácokra néztem, nem leplezve kétségbeesésemet. Rögtön felszökdeltek a lépcsőkön.
- Maradjunk itt? - kérdezte Seb komoly tekintettel. Nemlegesen ingattam a fejemet.
- Nem, szerintem most elbírok vele. Itt van Joachim, előtte nem rendez jelenetet. - Legalábbis reméltem.
- De...ha mégis lenne valami, hívj nyugodtan, jövünk. - biztosított mosolyogva, de láttam rajta, hogy legszívesebben itt maradna és követné az eseményeket.
- Most akkor elmegyünk? - kapcsolt Heikki hirtelen. - De...mi lesz a kajával?
- Egy pillanat. - Gyorsan berongyoltam a konyhába és egy műanyag dobozba kiszedtem valamennyit a Heidi-féle tésztasalátából, amit amúgy is ki nem állhattam. - Tessék, itt a vacsitok.
- Oké, most már mehetünk. - mosolygott Heikki a kajáscsomagot figyelve.
- Ja és Seb...ezt neked vettük. - nyújtottam át a Kinder csokit. - Tudom, hogy a kedvenced.
Seb értetlenül fogadta el a csokit, és folyamatosan Heikkire nézett csodálkozó tekintettel.
- Most meg mi van? Éppen pislogtam, amikor Nina bűnözni kezdett. - ködösített engedékenyen. - Különben is, olyan aranyos volt tőle, hogy gondolt rád és vett neked. Nem hagyhattam ki ilyen ritka alkalmat!
- Mit mondtam az aranyos szóról!!?? - tettem csípőre a kezemet morogva.
- Már itt sem vagyunk. - fordult sarkon a finn edző és már kocogott is lefelé a lépcsőn. Seb csak mosolygott, mint általában.
- Hát...köszönöm a csokit. Nem várt meglepetés.
- Ma te húztad a gyereknap cetlit. - mosolyogtam vissza én is. - Valaki pedig a "zaklassuk újra Ninát" cetlit.
- Tényleg. Ha bármi van, értesíts. - kérte még egyszer Seb, aztán egy bátorító mosoly után Heikki után ment.
Én pedig sóhajtva készültem neki egy kellemetlen beszélgetésnek.

(Jake)

Elégedett mosolyra húztam a számat, amikor láttam, hogy Nina lepattintja Vettelt és azt a szőke ficsúrt
mellette. Tudtam én, hogy okos lány ő, és nem fog majd csalódást okozni. Tegnap is csak ez a bunkó Vettel köpött bele a levesünkbe. Ha ő nincs ott és nem kezd el hősködni Nina mellett, egészen máshogy alakult volna az esténk...
- Na jó. - csukta be az ajtót Nina és rögtön dühösen méregetett. Pedig most nem is ártottam neki. Bár egyáltalán sohasem ártottam neki... - Rendezzük le gyorsan ezt az ügyet, mert más dolgom is van még ma.
- Ó, szegény Vettel! Biztosan tudja egy kicsit hanyagolni a barátnőjét. - legyintettem a fotelből.
- Jake, akár ki is mehetsz innen, nem kötelező itt lenned! - förmedt rám hirtelen, ahogy leült Joachim mellé a szemközti kanapén.
- Összevesztetek? - kérdezte a kissrác Ninától, aki lehunyta a szemét és kifújta a levegőt.
- Az most mindegy. Beszéljük meg azt, amiért jöttél. A szüleid mit üzentek?
- Azt, hogy csak Jake-kel mehetek, mert egyedül nem akarnak elengedni. Pedig már 12 éves vagyok, nem pisis! Utálom, hogy még mindig gyereknek néznek. - durcáskodott.
- Ugyan már, öcsi, ha együtt megyünk valahová, az mindig izgalmas, nem? - próbáltam felvidítani. Elvégre a szülei megkeresése a kísérői szereppel nem is jöhetett volna jobbkor. Ha egy egész hétvégét Ninával tudok tölteni, talán elfelejti azt a tegnapi idegességemet, amit az a bunkó Vettel váltott ki belőlem. És akkor máris folytathatjuk onnan, ahonnan elkezdtük a barátság extrákkal dologgal...
- Hát jó, azt nem is bánom, hogy jössz velem, de akkor is!
- Ácsi! - szólt közbe Heidi. - Te, Joachim, mi lenne ha azt mondanád a szüleidnek, hogy majd én, mint Nina megbízható barátnője vigyázok rád egész hétvégén?
Nem, az nem lehet, hogy ez a csaj követi Vettelt abban, hogy szétcseszi a tervemet! Amúgy nagyon dögös és jó nő, de ha így folytatja, el kell beszélgetnem vele, hogy meddig mehet el, ha beleszól a dolgaimba.
- Ez jó ötlet! - helyeselt Nina is. A kis naiv, azt hiszi, majd a barátnője megváltja a világot. - Heidi tényleg szemmel tud majd tartani, maximum nem találkozik annyit egy bizonyos sötétkék felsős szőkével.
A két lány bizalmasan egymásra vigyorgott, amiből nem sokat értettem, de nem is érdekelt igazán.
- El kell rontsam az örömeteket, de Gerd és Berta nem ismernek se téged, Heidi, sem más csapattagokat, ellenben velem, akiben megbíznak és mivel tudják, hogy én is szeretem a ti sportotokat és szeretnék eljutni Silverstone-ba, ami mellesleg megjegyzem, hazám, Anglia nagydíja, ezért csak velem hajlandók elengedni a fiukat. - magyaráztam el érthetően és világosan, hátha végre felfogják és nem próbálkoznak további fura ötletekkel.
- Joachim, tényleg kikötötték a szüleid, hogy Jake-nek jönnie kell? - fordult Nina siralmas képpel kis csatlósom felé, akinek hála, végre közeledni fogok a célomhoz.
- Aha. - helyeselt a fiú. - Azért, amit Jake is mondott. De mondjátok már el, miért nem akarjátok annyira, hogy velem jöjjön? - kérdezte meg nyíltan, mert úgy tűnt, nagyon idegesíti már, hogy fogalma sincs, miért olyan ellenséges velem Nina. Mondjuk én sem tudom, mert nem nagyon van rá oka.
- Csak...hát...szóval tudod, nem jöhet hozzánk VIP vendégnek minden jött-ment. - próbált egy béna kifogással előállni Nina. - Különben a boxunkban több lenne a vendég, mint a csapattag!
- De nekem elsőre igent mondtál, akkor Jake-et miért akarod mindenáron kihagyni? - faggatózott tovább Joachim, és úgy tűnt, ez a gyermeki kíváncsiság most nekem kedvez.
- Na ez az! - szálltam be én is a vitába. - Nina, miért nem akarod, hogy a közeledben legyek?
- Azért, mert már elege... - kezdett megint felmenni benne a pumpa, de még időben észrevette magát. Mellesleg imádom, amikor ilyen mérges. - Szóval, mert már elegen jelezték, hogy jönnének hozzánk vendégként és azért véges a férőhely. Joachimnak megígértem, te viszont csak most találtad ki, hogy jönnél.
- Nem most találtam ki, csak éppenséggel, amíg te Kanadában parádéztál, meg Vettellel pózoltál az újságokban, nem nagyon tudtam kommunikálni veled.
- Jaj, tényleg, gratulálok, Nina, baró volt ez a kanadai futam! - jutott eszébe Joachimnak, hogy végig izgult a versenyen Ninának szurkolva. - Drukkoltam ám érted és meg lett az eredménye! Király voltál!
- Köszi. - mosolyodott el végre a szöszi lány. Bárcsak engem ajándékozna már meg újra ezekkel a mosolyokkal!
- De kérdeznem kell valamit...tényleg jártok Sebastian Vettellel?
Rögtön eltűnt az a kedves mosoly, helyette újra elpirult az arca. Leginkább a dühtől.
- Úristen, hányszor kell még elmondanom, hogy nem, nem, nem és nem?! - akadt ki újra. - Nem, Joachim, nincs semmi közünk egymáshoz, csak....csak barátok vagyunk és együtt repültünk el, mert ugyanazzal a járattal utaztunk, meg jöttünk vissza Svájcba. Ennyi az egész, csak a sajtó képzel túl sokat bele a történetbe.
- Aha. Biztosan. - hümmögtem gúnyosan mosolyogva. Nem hagyott nyugodni, hogy Vettel mit keresett ott tegnap éjjel Nina házában, ráadásul pont a kulcsokat keresve akartak bejutni a házba. Haha...ha tudná Nina, hogy a hátsó bejárati szőnyeg alatti kulcs már az én kezeim között van, biztos nem kellett volna Vettelhez mennie. Bár szerintem így is úgy is ugyanaz lett volna az éjszakai programjuk. Undorító. Csak tudnám mit eszik Nina azon a szánalmas gyerekképűn, mikor itt vagyok neki én, a hús-vér pasi? Érthetetlen.
- Annyira biztos, mint ahogy én most legszívesebben pofán csapnálak! - mondta Nina és közben szikrákat szórt a szeme.
- Szerintem meg inkább menjetek el, mert Ninával még sok dolgunk van. - állt fel Heidi hirtelen. - Joachim, mondd meg a szüleidnek, hogy elintézzük, hogy te és Jake is ott legyetek.
- De... - próbált ellenkezni Nina siralmas arccal.
- Nina. Nincs más választásunk. - nézett rá vállat vonva a barátnője. Na ez a beszéd!
- Oké, akkor nem is zavarunk. - álltam fel én is engedékenyen. Heidi az én oldalamra állt. Talán meg tudom győzni, hogy segítsen majd a Ninával való kapcsolatom alakulásában. Cinkosan összekacsintottam vele, de ő csak értetlenül összeráncolta a homlokát. - Na gyere, öcskös, ideje készülni az edzésre!
Mikor Nina az ajtóban nézte, ahogy távozunk, még visszanéztem rá, figyelve arra, hogy Joachim kellő távolságban legyen már tőlünk.
- Ja és Nina...Remélem még lesz alkalmunk beszélni Silverstone előtt.
- Jake, megmondtam, hogy....
- Tudom, tudom. - mosolyogtam, direkt úgy, amiről tudtam, hogy felidegesíti őt. Nem csalódtam. - Bocsánat a tegnapiért, csak kicsit meglepett, hogy Vettellel jössz haza. Azért az eddigi barátságunk tudatában számíthatok rá, hogy engem választasz tanúnak? Winnie pedig biztosan szeretne koszorúslány lenni.
- Húzz...el...innen! - sziszegte totál dühösen.
De én így szeretem őt. Mert tudom, hogy ha egyszer az én csajom lesz, majd megszelídül mellettem. Én tudnék bánni vele. És már nem is kell sokat várnom ahhoz, hogy végre megkaparinthassam őt magamnak...

(Nina)

 - Fúúúúúúú. - dobtam le magam sóhajtva az étkezőasztalhoz, ahol a házias barátnőm már megterített és tálalta azt az undorító tésztasalátát, amit ő annyira szeret, én meg hú de utálok. De mivel ma még nagyjából semmit sem ettem, kénytelen leszek a tésztában zöldségeket és húsdarabokat feltúrni. Guszta.
- Nina, ez a pasi enyhén rád van szállva. - jegyezte meg Heidi, ahogy kiszedte nekem az ételt.
- Jé, nem mondod, sosem gondoltam volna! - ironizáltam, de igazából ezzel is csak felidegesítettem magamat. - Azóta kattant be ennyire, mióta megmondtam neki, hogy baromság volt ez a barátság extrákkal, mert olyanba erőltetett bele, amiről azt se tudtam, hogy mi az.
- Nina, rajtad kívül mindenki tudta volna, mit jelent. - nevetett ki a barátnőm, amikor leült velem szembe és nekikezdtünk a vacsorának, ugyanis lassan már napnyugta lett időközben.
- De ez a bunkó mégiscsak engem szúrt ki. - morogtam. - És különben is, tudod jól, hogy én nem vagyok valami....tapasztalt az ilyen kapcsolatokban.
- Persze, te tökéletesen megvagy a haversággal. Aztán majd amikor 70 évesen egy szobában leszel a kismillió fiú barátaiddal, rájössz, hogy kár, hogy nem csaptál le egyikükre ránctalanabb korukban.
- Na ácsi! Először is, érezd megbecsülve magadat, mert rajtad kívül nincs lány barátom. Másodszor, én tökéletesen elégedett vagyok azzal, hogy csak barátaim a fiúk, mert...megvan az oka. Harmadszor pedig, Jake-et nem sorolnám a barátaim közé. Legalábbis most már nem, mert kezd baromira kiakasztani!
- El is hiszem. - bólintott megértően. - Dögösnek még mindig dögös, de mekkora arrogáns bunkó már?
- Ugye? Fernandóval puszipajtások lennének. - nevettem fel a jó öreg utálómra gondolva.
- Azért Fernando legalább nem zaklat. - helyesbített Heidi. - Mindig így megrohamoz, ha itthon vagy?
- Többnyire igen. - gondoltam bele, hogy hányszor csengetett, amikor nagyon nem hiányzott és hányszor próbált elhívni ide-oda. - Pont ezért nem szeretném, hogy még egy egész hétvégére folyton a nyomomban legyen! Elég volt Le Mans-ban, ott is csak az agyamra ment. Meséltem már, ugye, hogy akkor mondtam meg neki, hogy ez nem fog menni köztünk. Nem is értem, egyáltalán minek mentem bele?
- Mert még nem csináltál hasonlót és izginek találtad!
- Na, persze! Valószínűleg csak imponált, hogy ha hazajövök, van, aki vár, és érdekli, hogy mi van velem. Nem is gondoltam bele, hogy ennyire rám fog tapadni. - sóhajtottam. - Most mégis mi a fenét csináljak?
- Az a baj, hogy Joachim miatt nem utasíthatod vissza, hogy ne jöjjön el Silverstone-ba. - közölte velem ezt a borzasztó tényt szomorúan. - Valahogy ki kell bírnunk, és lehetőleg úgy tervezzük, hogy te foglalkozz majd Joachimmal, Jake-et pedig majd próbálom lefoglalni.
- Megtennéd értem? - csillant fel a szemem, mert azért elég nagy áldozat egy Jake-féle piócát magára vállalnia. Heidi elég siralmas képet is vágott hozzá.
- A legjobb barátnőm vagy és csak az a fontos, hogy ne hátráltasson a munkádban meg a magánéletedben sem. Úgyhogy ez a dolgom, mint edződ és barátnőd, nem? - mosolygott, és ebben a pillanatban úgy éreztem, valószínűleg senkinek sincs ilyen jó barátnője, úgyhogy boldogan visszamosolyogtam rá. - Oké, akkor ezt megbeszéltük. Na de te cserébe akár meg is ehetnéd a főztömet ahelyett, hogy turkálsz benne, mint az alsós gyerek a menzán.
- De nem szeretem. - nyafogtam. - Nem lehetne inkább egy kis pi...
- Nem, nem ehetsz megint pizzát! - vágott közbe parancsoló hangon. Túl jól ismer. - Seb mondta, hogy azt ettetek tegnap este, és bőven elég, hogy ennyit bűnöztetek, úgyhogy most ezt edd meg szépen!
- Hé, hé, mielőtt szót fogadnék! - állt meg a villám a levegőben. - Miről is diskuráltatok ma délelőtt Sebbel?
- Hát arról, hogy miképpen kerültél oda hozzá. - magyarázta és közben nagyon foglalatoskodott a tányérja elpakolásával. - És így került szóba, hogy mirelit pizzát vacsoráztatok tegnap, ráadásul éjjel 11-kor!
- Ajj, mintha téged csak ez érdekelt volna! - legyintettem. Ne nézzen már ennyire vaksinak! - Mondd csak el szépen, mit titkoltok előlem! Ugyanis baromi idegesítő, hogy tudom, szervezkedtek valamit mögöttem.
- Miből gondolod, hogy szervezkedünk? - kérdezte vihogva.
- Onnan, hogy te csak úgy nem beszélgetnél Sebbel, ráadásul kettesben, miközben engem a pasiddal elzavarsz vásárolni! Neked nem lenne gyanús, ha én Heikkivel tettem volna ugyanezt?
- Drága, nekem Heikki a pasim. - fordult felém amolyan "elmagyarázom világosan és érthetően" mosollyal. - Talán neked meg Seb? Féltékeny vagy, amiért kettesben maradtam vele?
- Mi? Úristen, hát ezt meg hogy raktad össze? - tört ki belőlem a nevetés. "Bírom", amikor Heidi képtelenségeket kombinál, de legalább szórakoztat vele. - Ne gyere már te is ezzel a dumával! Jake is eléggé kikészített a "romantikus futóversennyel" meg a hasonló képzelgéseivel!
- Na ő biztosan féltékeny! - vágta rá nevetve.
- Ebben nem is kételkedtem. - sóhajtottam. - De igazán nem értem, miért. Egyáltalán nem úgy viselkedtünk Sebbel, mintha...öhm...mintha együtt járnánk. - Te jó ég! Még kimondani is rossz és teljesen irracionálisan hangzik. Egyesek vagy nagyon vakok, vagy egyszerűen képtelenek látni a képzeteiktől.
Heidi idegesítően mosolyogni kezdett magában, amikor a főzéshez használt cuccokat pakolta be szép sorjában a mosogatógépbe. Nem tetszett ez nekem. Furcsállóan összeráncoltam a szemöldökömet.
- Mondasz is végre valamit, vagy játsszam el, hogy gondolatolvasó vagyok, ami, most jelzem, nem fog menni! - sürgettem.
- Csak annyit mondok, hogy ahhoz képest, hogy a szezon elején milyen viszonyban voltatok Sebbel, azóta elég sokat haladtatok. - somolygott, majd a nappali felé vette az irányt, ahol lazán keresztülfeküdt a kanapén. Gyorsan követtem és leültem mellé. Ennyivel nem fejezzük be ezt a témát.
- Úgy érted, értékeled azt, hogy már nem vágunk egymás fejéhez annyi gorombaságot?
- Többek között igen... - csukta le a szemeit, de még mindig mosolygott.
- Mire akarsz kilyukadni, mondd már el! - türelmetlenkedtem. Jön nekem itt ilyen félmondatokkal, meg utalgatásokkal, de nem bírja kinyögni, hogy miért hozta fel ezt az egészet?!
- Idefelé jövet beszélgettünk arról Heikkivel, hogy mennyivel jobb nekünk is, hogy már ilyen jóban vagytok Sebbel, mert így nincs akkora bűntudatunk, amikor ketten hagyunk titeket, amíg mi elmegyünk kettesben.
- Volt egyáltalán bűntudatotok? - nevettem furán.
- Gondolj bele, Nina. Az első hétvégéken nem tudtatok meglenni egymás mellett, mert folyton martátok egymást. Vagyis elnézést! - emelte fel figyelmeztetően az ujját. - Csak te martad szegény Sebet, mikor ő nem is ártott neked. Inkább őt féltettük tőled, amikor úgy jött ki a helyzet, hogy egyedül maradtatok ketten.
- Tőlem?! - hitetlenkedtem. Na ez azért már elég durván hangzott! - Heidi, Seb nem kisfiú már, tud vigyázni magára, mellesleg nem vagyok én olyan szörny, hogy egybe lenyeljem! - Nagyon viccesen hangzott az egész.
- Most nézz magadba. - nézett komolyan a szemembe Heidi. - Te vágtál több bunkóságot Seb fejéhez, vagy ő hozzád?
- Jó, hogy nem én vagyok a hibás, hogy nekem jobb szövegeim, meg beszólásaim vannak! - nevettem hitetlenkedve. - Seb különben is szereti ezeket hallgatni. Mindig mosolyog rajta. Tudom, hogy szereti, na!
- Seb mindig mosolyog. - nevetett a barátnőm is. - És olyankor mindig egy édes kisfiúra hasonlít!
- Az biztos, hogy lélekben még gyerek, mert ma futóverseny közben elráncigált a hintához, és végül úgy adódott, hogy kisiskolások módjára hinta-palintáztunk a játszótéren. - meséltem.
- De aranyos volt tőle! - olvadozott Heidi. Jesszusom!
- Tudod, hogy nem csípem ezt a szót. - ráncoltam a homlokomat, de aztán megenyhültem. - Amúgy...talán tényleg jól esett egy kicsit nekem is gyereknek érezni magamat. Vajon a barátnője is így érezte magát mellette?
- Hm, Nina, ez jó kérdés! - vigyorodott el a barátnőm. - Egyszer kérdezd majd meg tőle, kérlek!
- Még csak az kéne! Amikor este kérdezgettem, mi van Hannával, valahogy mindig elterelte a témát azzal, hogy most nincsenek együtt, mert szünetelnek vagy mi. Azért kíváncsi lennék, mi jöhetett közbe, ami ennyire megváltoztatta Seb álláspontját Hannával kapcsolatban. - gondolkoztam el, de közben az is eszembe jutott, hogy szegény Seb már biztosan csuklik, annyit emlegetjük.
- Vagy inkább ki... - hümmögött.
- Szerinted Seb megcsalja Hannát? - kerekedett ki a szemem.
- Dehogy! - nevetett. - De biztos lehet egy másik lány, aki után érdeklődik. Vagy csak egyszerűen kiábrándult a csajból.
- Az első verzió nem vall Sebre. Legalábbis amennyire ismerem.
- Kérdezz rá, biztos megosztja veled! - mondta, de alig értettem a szavait, mert olyan röhögőgörcs jött rá. Bambán néztem rá, ugyanis halvány gőzöm sem volt, mit tart ilyen viccesnek.
- Ma nagyon fura vagy, hülyelány! - pöckölgettem a homlokát, miközben fekve küzdött a nevetéssel.
Úgy láttam, ma egy ilyen estének nézünk elébe. Heidi hülyeségeken nevet, én meg majd nézem a tévét azzal a szerény szándékkal, hogy majd hallok is valamit belőle.

(Sebastian)

- Szerinted tényleg nem fog durváskodni a srác? - kérdeztem már vagy ezredszerre Heikkitől, amióta hazaértünk hozzám. Jobban örültem volna, ha az edzőm inkább Heidival töltötte volna az éjszakát, Nina meg ismét nálam aludt volna, de ez a Jake, vagy mi a neve, ismét közbelépett és sajnos távoznunk kellett a színről, mielőtt bármit megbeszélhettünk volna. Heikki viszon úgy tűnt, nem volt annyira csalódott, amiért nem a barátnőjével vacsorázhatott. Boldog volt a főztjével is.
- Seb, már kismilliószor elmondtam, hogy nem tudom. - mondta evés közben a nappaliban. - Nem is ismerem azt a srácot, azt se tudom ki ez és mi köze Ninához, honnan tudhatnám?
- De elmondtam már, hogy mit művelt tegnap éjjel is! És mi van, ha megint erőszakoskodni kezd, és nem lesz, aki megvédje Ninát? - aggodalmaskodtam a kanapén ülve. Nekem valahogy nem imponált a tésztasaláta.
- Heidi ott van, és én bízok az önvédelmi képességeiben, amit egyébként ha jól tudom, Nina is elsajátított, szóval nincs miért aggódnod. - próbált nyugtatni, de nekem folyton az járt a fejemben, hogy Jake megragadja Nina karját és elráncigálja valahová.
- De....
- Nincs semmilyen, de, Seb! Tegnap eljátszottad a hőst, ma maradj nyugton. Nem minden nap a tiéd!
Oké, nyilvánvalóan már felidegesítettem az aggodalmaskodásommal, de hát Nináról volt szó! Utáltam, hogy egy ilyen jó nap után Jake megjelenik, és elszakítja tőlem "fontos megbeszélnivalók" címén. Úgy terveztük, hogy négyesben megvacsizunk Ninánál, aztán még együtt töltjük az estét. Számítottam Heikkire, hogy majd meggyőzi Heidit, hogy romantikázzanak kettesben, engem meg hagyjanak Ninával szórakozni, de ez a Jake gyerek most mindent tönkretett. Ráadásul még aggódhattam is a lányokért.
- Oké, lehet, hogy tényleg jobban kéne bíznom bennük. - sóhajtottam és Heikkit figyeltem, ahogy bekebelezi a tésztasalátát. - De nem tehetek róla, hogy amióta ilyen jó viszonyban vagyunk Ninával, legszívesebben minél több időt töltenék vele. Kár, hogy nem egy csapatban versenyzünk!
- Na, annak durva következményei lennének! - nevetett fel az edzőm. - A futóversenynél sem bírtatok magatokkal, ráadásul megszegtétek a szabályt és hintázni kezdtetek az utolsó kör közepén!
- Nem bírtam ki, szerettem volna kicsit kikapcsolódni vele. - mosolyogtam, ahogy visszagondoltam arra a jelenetre, amikor egymásra borultunk a fűben. - Nagyon szép kis pillanat volt. Egészen addig, amíg Nina nem kezdett el durván belemászni a bordacsontjaimba.
- Van róla egy képem, be akarod állítani háttérképnek a telefonodon? - kérdezte gúnyosan.
- Jó, azért nem vagyok megszállott. - nevettem el magam. - De ha már így felajánlottad....
- Neeeem, azt azért nem! Még a végén véletlenül lebuknál! És akkor minket is belehúznál a bajba!
- Lebukni? Á, nem! Heidival megbeszéltük, mit tegyek ezután. - kezdtem el mesélni a délelőtti megbeszélésünket. - Többek között azt is javasolta, hogy keressek olyan szitukat, amikor egy picit kettesben tudok lenni Ninával. Hát ez a játszóteres hintázás is ennek akart megfelelni. - mosolyogtam büszkén.
- Most azt akarod, hogy megdicsérjelek? - fintorgott mosolyogva.
- Azt azért el kell ismerned, hogy igyekszek. Heikki...most már nem tudom meddig bírom, de nagyon szeretném már megtenni az első lépést. - vallottam be keserű mosollyal.
- Megértelek, Seb. - érzett együtt velem. - Amikor Heidit látom, nekem is mindig ez az érzésem. Csak én ezt a lépést már csak ismételgetem. - Akkor ez csak majdnem együttérzés.
- Kösz, dörgöld csak az orrom alá, hogy Heidi mennyivel könnyebb eset, mint Nina. - morogtam.
- Hát valljuk be, tényleg nem a legkönnyebb csajt választottad!
- Hanna az volt. Ő totál belém volt zúgva, és annak idején én is, így egyáltalán nem volt nehéz kezdeményezni. De ha most előállnék valamivel Ninánál, szerintem pofán csapna és elküldene a búsba.
- Én sem mondhattam volna reálisabban! - csettintett.
- Ezzel nem segítesz...- bokszoltam bele a vállába. - De kitaláltam valamit...
- Jaj, ne egy újabb idétlen ötlet Sebastian Vettel gyermeki agyából! - szörnyülködött már előre, amin jót derültem, pedig komolyan akartam beszélni.
- Nem idétlen. Egy gyerek pedig különben sem tudna jegyeket foglalni Valenciába!
- Mi van? Megint együtt akarsz utazni Ninával? - lepődött meg.
- Még szép! Múltkor nagyon jól elvoltunk utazás közben. De, hogy ne tűnjön túl átlátszónak, ti is velünk jöttök. Mindannyiunknak foglaltam előre jegyet az első osztályra. De majd ti szépen félrevonultok kettesben, mi meg szórakoztatjuk egymást Ninával. Na? Ugye, hogy zseniális vagyok? - vigyorogtam ismét büszkén.
- Jaj, Seb. Te és az ötleteid... - ingatta a fejét mosolyogva. - Biztos vagyok benne, hogy most is lesz valami, ami közbejön...
- De remélhetőleg én profitálok belőle! - kacsintottam rá derűsen.
- Majd meglátjuk... - hagyta annyiban a dolgot, és inkább a tévében zajló focimeccsnek szentelte a figyelmét.