43. fejezet: Alonso nem önmaga

Sziasztok!
Sajnálom, hogy megint elhúzódott az új rész megírása, pedig nagyon igyekeztem :/
Remélem tetszeni fog ez a rész és elláttok pipákkal meg néhány komival :))
Ebbe a részbe kicsit kevesebb kép került, remélem nem bánjátok csak nem volt időm többet keresni.
Jó olvasást! :))

(Kimi)

Fogalmam sincs, mi lehet olyan jó ebben a wakeboardozásban, de Sebastian eléggé élvezte, mert akármikor hátrafordultam, hogy mennyit akar még játszadozni azon a deszkán, folyton visszaordított, hogy: mééég! Meg sem lepődtem ezen a gyerekes lelkesedésen. Végülis csak tavaly nyáron wakeboardozott utoljára...
- Te nem akarsz? - kiabált előre, miközben én persze irányítottam a motorcsónakot. Ez jobban ment nekem.
- Franc akar. - kiabáltam vissza, aztán elvigyorodtam és arra gondoltam, eleget siklott már, ideje fürdeni egyet. Úgyhogy rántottam egyet a kormányon, és egy éles kanyar bevétele után hirtelen lelassítottam a csónakot. Seb persze a hirtelen mozdulattól elvesztette az egyensúlyát és belebucskázott a vízbe.
- Ezt most miért kellett? - kérdezte nevetve, amikor odaúszott a a motorcsónakhoz és megkapaszkodott benne. - Olyan genya vagy!
- Untam magam. - röhögtem és segítőkészen odanyújtottam a karomat, amit a naiv Seb meg is ragadott.
- Tudhattam volna. - ingatta a fejét még mindig nevetve, amikor másodjára is feljött a víz alól. Ugyanis nem tudtam kihagyni a jó öreg poént, úgyhogy amikor a kezembe kapaszkodott, visszalöktem a vízbe. - Neeeem, még egyszer nem megyek bele! - kapaszkodott fel magától a motorcsónakba, amikor másodjára is odanyújtottam a kezem.
- Nem értem miért...már a segítségem sem kell?
- Segítség? Az nem a te stílusod. - nevetett, miközben lefejtette magáról a deszkát.
- Na persze, csak úgy viccből hajoltam le odáig, hogy felhúzzalak...Egyébként meg igenis segítőkész vagyok.
- Csak nekem nincs részem benne?
- Kértél valaha is?
- Hm...amikor nem tudtam hazajutni, és elvittél egyszer a magángépeden, még anno pár éve. - emlékezett vissza azokra az évekre, amikor jobban megismertük egymást.
- Aha, egyszer...2007 minden versenyéről az én gépemen jöttél haza. - emlékeztettem.
- Ez azért túlzás....- rázta a fejét nevetve. -  Csak...néhányszor kértem fuvart.
- Maradjunk annyiban, hogy már a pilótám is úgy ismert, mint engem.
- Miért, Akka tök jó fej volt! Mi a helyzet vele? - érdeklődött a pilótám felől, akivel tényleg jól kijöttek, mivel egy csomószor utaztunk hármasban a repülőmön.
- Megvan. Még mindig ő a pilótám. - nevettem. - És örül, hogy megszabadult tőled.
- Naaa ezt azért nem hiszem el! - bokszolt bele a vállamba. - Jó kis idők voltak azok. Emlékszel még arra, amikor....
- ....amikor az ülésemre öntötted a legjobb pezsgőmet? - mondtam már-már unottan, mert már milliószor felhozta és mindig sokat nevetett rajta.
- Aha. Sosem felejtem el, mennyire berágtál! - röhögött visszaemlékezve az esetre. - Azt hittem kidobsz a gépből, olyan vörös lett a fejed! Pedig neked sosem vörös a fejed!
- Meg is érdemelted volna! Tudod, hogy a pia az szent nekem, és nem lehet csak úgy elfröcskölni, kölyök!
- Persze. A pia, a munka, meg a nőd...
- Inkább csak a pia és a munka. - dőltem le a fedélzetre és becsuktam a szemem, mivel ez a barom nap egyenesen a szemembe sütött.
- Miért, mi van Jennivel? Megint hisztérika lett? Vagy mit is mondtál múltkor rá...
- Áhh... - Nem szerettem beszélni a házasságom problémáiról. De Seb annyiszor járt nálunk, hogy ismerte Jennit és az életünket is, így értelmetlen lett volna titkolózni előtte. - A szokásoson kívül? Már inkább szórakozik a rohadt lovaival, mint hogy otthon legyen. Amikor meg hazamegyek akkor is csak azt látom, hogy lócuccok mindenhol, és sehol egy vodka vagy valami értelmes dolog.
- Akkor már tényleg baj van, ha nem vette meg a Finlandiádat. - nevetett fel.
Na igen, Jenni általában mindig egy üveg jó öreg Finlandiával köszöntött. Jó kis hagyomány volt, de az elmúlt időszakban már inkább almát vett a hülye lovainak. Ja, már azok is fontosabbak neki, mint én. Szánalom.
- Jól látod. Esetleg pótolhatnád a nem létező készletet, ha legközelebb jössz. - ajánlottam fel.
- Hát haver, ha ez a helyzet, akkor tényleg megleplek eggyel. - ígérte meg, amit egy elégedett mosollyal köszöntem meg. Már akkor tudtam, hogy igent mond, amikor még fel sem tettem a kérdést. Sebre számíthattam ilyen ügyekben. Én cserébe általában adtam neki egy olyan csokit, amin egy retardált gyerek vicsorog fogkrémreklámszerűen. Hát...nem vagyunk egyformák.
- Hallod Kims! - változott meg hirtelen a hangja. Hunyorogva néztem fel rá a hülye napsütéstől, és láttam, hogy valamit nagyon néz. - Jól látok? Nina tényleg hagyja Fernandónak, hogy megtanítsa wakeboardozni?
- Jól látod. - mosolyogtam.
- De hát...még nem süllyedt el a hajó...és nem is fojtották egymást a vízbe! Kezdek félni...
- Ne ironizálj, tényleg jól látsz. - röhögtem. - A Fernando gyerek ezután nem fog olyat csinálni, mint múltkor Kanadában.
- Beszéltél vele? - fordult felém kíváncsian.
- Miből gondolod?
- Onnan, hogy olyan mindenttudó képet vágsz. - elemezte az arcomat. - Szóval?
- Ja, megmondtam a spanyol csődörnek, hogy ne Ninának nyerítsen olyan hangnemben, ami már túlmegy a bunkóság határán.
- Nem mondod...Kims, te sosem avatkozol bele semmibe! - lepődött meg Seb.
- Ja, így is van. De nem bírom, ha valakinek túl nagy a pofája a valósághoz képest. És Nina sem érdemli meg, hogy úgy pofázzon vele, mint mondjuk a csapatával, ha nem megy a kocsi.
- Ja, igazad van. De akkor is fura tőled, hogy beszélsz a fejével. - lökött oldalba mosolyogva.
- Bírom Ninát és amit múltkor csináltak a hoki miatt, az már túlment minden határon. És ahogy látod, Fernando felfogta, hogy innentől kezdve szemmel tartom. És tudja, hogy velem nem jó ujjat húzni, mert esetleg én is kirúgatom őt, mint ahogy miatta kellett mennem a Ferraritól. - hördültem fel, pedig utálok erről a témáról beszélni. Csak tudom, hogy azóta lett ilyen nagy arca Alonsónak, amióta a Ferrarinál dirigál.
- Szerintem jobban jártál, haver. A Lotus pont neked való csapat. - terelte más irányba a beszélgetést.
- Ja, tök jól megvagyunk. - nyugtáztam, mert tényleg így gondoltam. - És nem is gondoltam volna, hogy egy lány jobb csapattárs lehet, mint az eddigi összes srác, akikkel egy teamben voltam.
- Jó tudni, hogy nem csak nekem jön be ennyire, hogy Nina csatlakozott a mezőnyhöz. - mosolygott, én viszont tudtam, hogy nem egészen így értette.
- Én annak örülök, hogy van egy értelmes és jófej csapattársam, aki történetesen lány, de attól még ugyanolyan jól elvagyok vele, mint veled. De te annak örülsz, hogy rajtam keresztül jóban van veled.
- Most ezt miért mondod? Szerinted Nina nem bírna engem, ha ti sem lennétek haverok? - kérdezte sértetten.
- Azért van némi szerepem abban, hogy már nem marjátok egymást úgy, mint a szezon elején, nem? - vontam fel a szemöldökömet. Seb elgondolkozva meredt rám.
- Jó, oké, most mondjam azt, hogy te vagy az összetartó erő köztünk?
- Ez az igazság. - csuktam be a szemem ismét elégedetten mosolyogva.
- Ha szerinted így van, akkor esetleg segíthetnél, hogy ne te legyél köztünk az a bizonyos erő...
- Mit akarsz? - pattant ki újra a szemem és összevontam a szemöldökömet.
- Már rég nem vagyunk olyan fasírtban, mint a szezon elején. - jelentette ki sértődötten. - Elég baj, hogy nem vetted észre!
- Ja, majd pont azt fogom lesni, hogy ti most éppen miket vágtok egymás fejéhez... - sóhajtottam.
- De ezt magyarázom, Kims...már nem csinálunk ilyesmit. Sokkal...közelebb kerültünk egymáshoz az elmúlt napokban. - vigyorgott a fejem fölé büszkén. Muszáj volt felülnöm, mert nem bírtam nézni az ábrázatát.
- Bővebben? - kérdeztem, mert tudtam, hogy azt várja, hadd részletezhesse a dolgokat. Imád dumálni.
- Kanada után nálam aludt. - vigyorgott még szélesebben ha ez lehetséges.
- Ja, csak külön szobában. - bólogattam, és mosolyognom kellett, amikor láttam Seb csalódott arcát.
- Ne ismerj már ennyire! Nina teljesen más, mint Hanna. Hannával már amúgy sem tervezek továbbra, mert már beleuntam a kapcsolatunkba. Előbb-utóbb ő is rá fog jönni, de én már azt is tudom, mi lesz utána.
- És tettél is már valamit az ügy érdekében, vagy várod a sült galambot?
Seb egyértelmű választ adott azzal, hogy beharapta a száját, úgy mosolygott. Milyen meglepő. Nem is vártam volna tőle mást.
- Seb, ugye nem gondolod, hogy Nina majd odasétál hozzád egy győzelmed után és lesmárol? - kérdeztem és nem rejtettem véka alá a hitetlenségemet.
- De ne röhögj már! - lökdösött meg nevetve. - Mégis mit tegyek? Segíts és ne röhögj rajtam!
- Nem én akarok vele jópofizni. Engem így is úgy is bír. - tártam szét a kezemet ártatlanul.
- Jó, de nem mindenki Kimi Räikkönen és nem fogom a Jégembert játszani, hogy közeledhessek hozzá! - makacskodott.
- Akkor mégis hogyan akarod kijátszani a Jéghercegnőt? - sóhajtottam fel.
- Pont ezt várom tőled. Te vagy a Jégember, mondj már valamit, te minek örülnél!
- Egy jó hideg sörnek. - vágtam rá, mert ez az baromi melegség teljesen kiszárította mindenemet.
- Ja, majd miután kiszórakozta magát Fernandóval, megdobom egy hideg sörrel Ninát, jó? Biztos, hogy díjazná! - mosolygott gúnyosan. - Előállhatnál valami jobbal is, ha már olyan jó haverok vagytok!
- Először is ne féltékenykedj már, inkább örülnél, hogy végre nem ordítják le egymás fejét! Másrészt pedig nem én akarok összejönni vele, hanem te. - állítottam szembe a tényekkel, de ekkor futott át az agyamon, hogy mit mondott tegnap Nina. Felvetette, hogy rendezzünk Sebnek egy szülinapi meglepetésbulit! Akkor nem is figyeltem fel rá igazán, de nem is lenne olyan rossz ötlet. Legalábbis Seb szemszögéből nézve.
- Kösz Kimi, rád mindig számíthatok! - bokszolta meg a vállamat sértetten.
Nem is sejti, hogy mennyire számíthat a segítségemre. De egyelőre nem kell tudnia erről.
- Erre valók a barátok, nem? - nevettem fel és direkt élveztem, hogy Seb szúrósan néz rám. Ugyanis még nem tudta, hogy most az egyszer arra szánom magam, hogy előrelökdössem egy kicsit a célja elérésben.

(Nina)

- Ne érj hozzám! - fenyegettem meg Fernandót, aki éppen elszánta magát arra, hogy megtanít a wakeboard-ra. Cseppet sem tetszett az ötlet, főleg, hogy kettőnket ismerve ez eleve veszett ügynek indult.
- Akkor mégis hogyan mutassam meg, hogy egyensúlyozz? - háborodott fel.
- Van szád, mondd el, nem kell nekem semmit mutogatni!

- Fel sem tudsz állni a szerelésben! - nevetett, amikor kicsit botladozva álltam fel a motorcsónak fedélzetére.
- Dehogynem! Tessék! És most? - tettem csípőre a kezemet.
Engem nem fog kijátszani ez a majom! Tudom, hogy valamit tervez, azért ilyen álszent, de nem fog átverni!
- Fogd meg a kapaszkodót ott elöl. - szólt közbe Sergio, aki időközben már visszatért a vízről és most segített magyarázni, mit hogyan kell csinálnom. Úgy tettem, ahogy mondta.
- Mi lenne, ha nekem is így szót fogadnál? Akkor sokkal jobban haladnánk! - kérdezte Fernando szemrehányóan.
- Azért, mert Sergio jófej és tudom, hogy nem akar nekem rosszat. - közöltem vele, mire a kis mexikói büszke mosolyra húzta a száját.
- És én ugyan mi rosszat akarnék neked? - fonta össze a karját.
- Tudnék példákat mondani. - néztem rá gúnyos ábrázattal.
- Már mondtam, hogy nem foglak a vízbe fojtani, nem értem mi olyan felfoghatatlan ezen! - forgatta a szemét. - Na gyere, ha itt durcáskodsz, sosem fogsz megtanulni deszkázni a vízen.
- Lehet, hogy nem is akarok. - makacskodtam.
- De, mert nem akarnál velem szemben alulmaradni. - vigyorgott önelégülten. - Én tudok wakeboardozni.
- Add azt a kapaszkodót! - morogtam és amikor Fernando elégedetten konstatálta, hogy csak azért is megcsinálom, meg is mutatta, hogy hogyan kell nekikezdenem a dolognak.
Miután nagyjából megértettem, készen álltam arra, hogy vízre is szálljak. Egész jól ment, én is meglepődtem, hogy elsőre fenn is maradtam a vízen és egyensúlyozni is tudtam, de persze mire is számítottam, Fernando úgy irányította a motorcsónakot, hogy beleboruljak a vízbe deszkástul mindenestül.
- Hoppá, kicsit elragadtattam magamat. - röhögött, amikor belekapaszkodtam a motorcsónak oldalába.
- Undorító vagy! - fröcsköltem az arcába egy adag vizet. - Szerinted nem tudtam, hogy ez lesz?
- Véletlen volt. - nevetett és próbált ártatlan arcot vágni. - Segítek, fogd a kezem!
- Dehogy fogom! - löktem el a segítő jobbot. - Aljas disznó vagy, még egyszer nem dőlök be az egész "mostantól kisangyal leszek" dumádnak!
- Ne kéresd már magad, hercegnő, gyere! - röhögött ki egyszerűen.

- Sergio, segíts már, mert csak egy alávaló senki próbálkozik azzal, hogy kihúzzon. - néztem levegőnek Fernandót és a mexikóit próbáltam segítségre bírni.
- Sergio nem tud segíteni, megkötöztem és rongyot tettem a szájába, hogy segítségért se tudjon kiabálni. - nevetgélt Alonso. - Azt tervezem, hogy ledobom a tenger mélyére, eggyel kevesebb ellenfél a futamra.
- Ki is nézem belőled, te féreg! Miért nem hagysz itt a vízben, hm? Akkor már kettővel kevesebb lenne!
- Ó, nem, veled egészen mást tervezek. Arra gondoltam, hogy elgázollak a motorcsónakkal, hogy még véletlenül se találj ki a vízből. Téged ismerve még megkötözve is felevickélnél a felszínre. - folytatta a játékot.
- Baromi poénos vagy ma, de az a helyzet, hogy tudom, hogy képes lennél rá. Viszont nem adom meg neked az örömöt, inkább megoldom egyedül. - toltam el magam a motorcsónaktól és megpróbáltam fennmaradni a lábaim segítségével, ami igencsak nehéznek tűnt, mert hogy a lábfejeim a deszkához voltak csatolva.
- Most meg hová úszol? - rökönyödött meg Alonso, amikor meglátta, hogy elindulok az ellentétes irányba.
- Kimiék biztosan nem röhögnek rajtam ahelyett, hogy kihúzzanak. - kiabáltam vissza és próbáltam minél gyorsabban tempózni a vízben, hogy eljussak Kimi és Seb motorcsónakjához, mivel az ő járművük már csak ringatózott a vízen és rájuk számíthattam, nem úgy mint erre az álszent disznóra!
- Dehogy mész Kimiékhez! - szólt vissza és legnagyobb meglepetésemre elém irányította a motorcsónakot!
- Azt nem te mondod meg! - kerültem ki a csónakot, de ekkor hirtelen lehajolt és megfogta a karomat. - Hééé, mit csinálsz! Azonnal engedj el, hallod?
- Te hisztizz már, kihúzlak! - mérgesedett el a hangja, de ez engem nem tántorított el attól, hogy kihasználjam az alkalmat, hogy visszaadjam a kölcsönkenyeret és teljes erővel megrántottam a karomat, amibe kapaszkodott, így fejjel beleesett a vízbe mellém.
- Nem vagy normális Nina! - nézett le ránk Sergio jókedvűen.
- Megérdemelte ez a szemét! - mosolyogtam gúnyosan a vízből felbukkanó Fernandóra, aki úgy fújtatott, mint valami támadásra készülő bika.
- Most kihúztad a gyufát, kislány! - fröcsögte csurom vizes arccal és azzal a lendülettel rám vetette magát úgy, hogy időm sem volt arra, hogy levegőt vegyek, így kétségbeesetten kapálóztam, amikor nem hagyta, hogy feljöjjek a vízből. Rúgtam és ütöttem, ahol értem, mire végre eltaláltam a gyomorszáját, amitől összerándult és levette rólam a kezét. Levegő után kapkodva bukkantam fel a vízből.

- Ez...nem....ép....ember! - köpködtem ki a vizet a számból, miközben Sergionak panaszkodtam, aki aggódva kérdezgette, hogy jól vagyok-e és még a kezét is nyújtotta segítségül.
- Bakker...te...őrült vagy! - nyögte Fernando, és hozzám hasonlóan ő is próbálta fenntartani magát a felszínen. - Én csak szórakoztam, minek veszel mindent támadásnak?
- Szórakoztál? - kérdeztem már-már hisztérikusan. - Mondd te eszednél vagy? Majdnem megfulladtam, te vadbarom! Ezt nevezed te szórakozásnak?!
- Úgy viselkedsz, mint egy óvodás! - nevetett ki és lazán felkapaszkodott a motorcsónakba.
- Szerintem inkább nézz magadba, mielőtt engem kritizálsz! - nyúltam Sergio keze után, de még mielőtt felhúzhatott volna, Fernando elkapta a másik karomat és sokkal nagyobb erővel fel is rántott maga mellé.
- Megvagy? - kérdezte, amikor kiköpködtem a maradék vizet a szájüregemből. Baromira jól esett.
- Ha rajtad múlik a testi épségem, már rég halott lennék. - fintorogtam. - Elmondanád végre, mi a jó francért jópofizol velem? Mert nem fogom bevenni, hogy csak úgy hirtelen jóba akarsz lenni velem, miután fél éven keresztül elmondtál mindennek a ribanctól kezdve egészen a tinilányig! Úgyhogy ki vele, MOST!
- Na ide figyelj, nem fogok neked szót fogadni csak azért, mert megígé....vagyis mert eldöntöttem, hogy kezdhetnénk új lapokkal. - mondta és úgy tűnt, tényleg azt állítja, amit gondol.
- És miért is? Kanadában még képes lettél volna megfojtani. Sőt az imént is. - világítottam rá.
- Kanadában mindketten túllőttünk a célon. - ismerte be és elmosolyodott.
- Te már akkor is, amikor Malajziában részegen smároltad le Ninát. - kotyogott közbe Sergio.
- Kérdeztelek? - fordult felé hirtelen Alonso. - Fogd be, Sergio, semmi közöd ehhez a témához!
- De azért van valami, mert én is ott voltam! - védte meg magát a kis mexikói.
- Muszáj felemlegetni azt a borzalmas élményt? - temettem a tenyeremet az arcomba.
- Azért nem lehettem annyira rossz. - nevetgélt Fernando önelégülten. Felkaptam a fejemet.
- Nem rossz voltál. Förtelmes, undorító, és... - soroltam, amíg Fernando be nem fogta a számat. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Lekezelően mosolygott, ahogy általában szokott.
- Tudod hercegnő, a dumádon kívül azt bírom benned a legjobban, ahogyan vitatkozol.
- Ne hívj hercegnőnek, te jó isten! - nevettem fel, mert már annyira összezavarodtam Alonso viselkedésétől, hogy nem is tudtam, hogyan reagáljak arra, amit mondott. Az egész szitu annyira irreális volt, nem is akartam elhinni, hogy ezeket ő mondja. Bír bennem egyáltalán valamit? Eddig csak szapult, most meg...bókol?
- Fernando, nem ismerek rád. - kuncogott Sergio is. Oké, nem vagyok egyedül legalább!
- Nem értem miért hiszitek, hogy olyan rossz ember vagyok. - vont vállat nevetve. - Tudok én jófej is lenni, ha az illető megkívánja. És rájöttem, hogy többre megyünk, ha nem bunkóskodunk egymással.
- Többre megyünk? - képedtem el. - Mégis mire célzol ezzel? Én nem akarok semmi többre menni, nem is értem, miről beszélsz össze-vissza! - nevettem el magam.
- Csak arról, hogy megkönnyítjük egymás életét a munkában, ha nem vágsz a fejemhez hazugságokat.
- Hazugságok? Minden amit rólad mondtam, azt úgy is gondoltam és igaz is volt! Egy arrogáns seggfej vagy és ez a véleményem sosem fog változni, akármennyire teszed most magad! - figyelmeztettem.
- Te is csak egy bunkó, egoista tinilány maradsz nekem, de ez így van jól. - vigyorgott. - Most mi van?
- Akárhogy töröm a fejem, nem tudok rájönni, miért csinálod ezt. Összezavartál. - vallottam be, mire Fernando titokzatos félmosolyt villantott.
- Annak csak örülök. - nézett el a távolba fura tekintettel. Már tippelni sem tudtam, mi járhat a fejében.
- Felipe nekünk integet. - szólt Sergio az egyik motorcsónak irányába mutatva. És tényleg: ekkor vettük észre, hogy a többiek már mind befejezték a wakeboardozást és a kikötő felé irányították a motorcsónakokat. Mi is vettük a lapot, Fernando rögtön beindította a motort és csatlakoztunk a többiekhez.
- Hé. - fogta meg a karomat Fernando, amikor Sergio már Jensonnek mesélte el, mennyire tetszett neki a wakeboardozás. - Benne vagy, hogy mostantól elássuk a csatabárdot?
- Nem tudom... - pillantottam rá szkeptikusan.
Nem bíztam benne és az egész iszonyatosan bűzlött. De amikor a szemébe néztem, úgy gondoltam, végül is egyikünknek se jó, ha utálkozunk folyton. Egy problémával kevesebb lenne a versenyhétvégéken. És végül is már Lewisszal is milyen jóban vannak, pedig mindenki tudja, hogy mennyire rossz volt a viszonyuk korábban. Úgy döntöttem, egy esélyt mindenképpen megér. De résen leszek, hátha ez is csak valami átverés.
- Mit veszíthetünk? - próbált rábeszélni. - Pl. egy millió felesleges újságírói kérdést a rivalizálásunkról.
- Azt tényleg tudnám nélkülözni. - mosolyogtam halványan.
- Hát akkor? - mosolyodott el. - Mi lenne ha holnap időmérő után meginnánk valamit valahol?
- Ez most komoly? - kerekedett el a szemem. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy ezt pont ő kérdezi.
- Aha. - bólogatott mosolyogva. - Szerintem lenne mondanivalónk éppen elég.
- Ha nem unod még az előnytelen jelzőket magadról, szívesen ismételgetem még. - nevettem.
- Már éppen eléggé beleégett az emlékezetembe. - poénkodott ő is. - Szóval? Benne vagy?
- Oké, nem bánom. - vágtam rá kis gondolkozás után. - Akkor az időmérő után.
- Ez a beszéd! - veregetett vállon, aztán egy kacsintás után lerendezte az anyagiakat a motorcsónak tulajdonosával. Még mindig furán bámultam rá.
- Nem hiszem el, hogy az előbb nevetni láttalak Fernandóval! - termett mellettem Sebastian. - Mi történt?
- Semmi különös. - vontam vállat semleges arccal. - Fogalmam sincs mi ütött belé, de most valamiért normális velem.
- Látod? Én megmondtam. - mosolygott Kimi.
- Na megszólalt a nagy jós - bokszoltam vállba a finnt. - És akkor esetleg azt is meg tudnád mondani, hogy mi csípte meg Fernandót, amitől ilyen roppant barátságos lett? Mert ez nem az az Alonso, akit én ismerek.
- Nem látok a fejébe... - válaszolta titokzatosan.
- De mégis min nevettetek ennyire? - kíváncsiskodott Seb leplezetlenül.
- Nem mindegy neked, Seb? - fordultam nevetve felé. - Egyébként semmi érdekesen, csak, hogy ő egy arrogáns seggfej és ez mindig is így marad.
- Nem értem mi olyan vicces ezen.
- Van amit neked sem kell érteni Seb. - veregette hátba a barátját Kimi.
- Szerintetek vinnem kéne magammal valami fegyvert vagy paprikasprayt ha holnap találkozunk? - kérdeztem röhögve.
- Találkoztok? Mármint te és Fernando? Ketten? Együtt? - rémült meg Seb és megdöbbentnek tűnt.
- Ja, megdumáltuk, hogy megpróbálunk ember módjára viselkedni egymással, ezért megiszunk valamit az időmérő után. - rántottam meg a vállam. - Rosszul tettem, hogy belementem?
- Abszolút nem. - mondta nyugodtan Kimi.
- Hát igen! - vágta rá ugyanabban a percben Seb. Értetlenül néztem rá, mert fogalmam sem volt, miért mondta ezt. - Úgy értem...hát az egyik percben még utáltátok egymást...most meg már találkára mentek?
- Seb, ez csak egy beszélgetés lesz, nem találka, nem is randi, és nem fogok vasárnap feleségül menni hozzá! - nevettem furán. - És különben is mit akadsz fenn ezen? Nem hogy örülnétek annak, hogy ezentúl nem az ordítozásunktól lesz hangos a paddock!
- Részemről oké. - mosolyodott el Kimi. - És részedről is, haver, ugye?
- Persze. - legyintett Seb nem túl lelkesen. - De ha mégse jön össze...hééé ez mi volt? - nézett Kimire, aki egy másodperccel ezelőtt belekönyökölt Seb oldalába.
- Elég már a szóból! Hé, srácok, mindenki a vendégem! - kiáltotta el magát, és mi egyből tudtuk mit jelent ez: egy jó hangulatú este Kimi jachtján, amit nem érdemes kihagyni.

(Heidi)

- Ugye csak viccelsz? - nevettem fel szombat reggel, amikor a délelőtti harmadik szabadedzés előtt Ninával a paddockban kocogtunk a nap bemelegítéseként.
- Miért viccelnék? - kérdezte komoly arccal.
- Mert egy csöppet nehéz elhinni, hogy Fernando csak úgy jópofaságból meghívott egy italra. - nevettem még mindig, mert épp most mesélte el Nina, mi történt a tegnapi pilótabulijukon. Az egész annyira abszurdnak tűnt, eleinte azt hittem Fernando nevét összecserélte Sebbel vagy Sergioval, mert a spanyolról, aki ugyebár eddig Nina első számú utálója volt a mezőnyben, ilyen barátságosan viselkedjen vele egyik napról a másikra.
- Hát elhiheted, hogy nekem is egy elég erős sokk volt, amikor nem a szokásos gúnyos modorával szólt hozzám. Sőt...mindenki elég furcsán meredt rá, hogy mi ütött belé. Az már csak hab volt a tortán, amikor az ő motorcsónakjába kerültem és össze voltunk zárva a tengeren. Azt hittem megőrülök tőle. Rossz értelmemben. - tette hozzá, mert én idiótán vigyorogni kezdtem, nálam ugyanis a megőrülök tőle kifejezés erősen romantikus hátterű.
- Én ezt akkor sem értem. - csóváltam a fejemet. - Ebben nincs semmi logika. Miért akarna veled hirtelen jóban lenni, mikor eddig kölcsönösen utáltátok egymást.
- Ez az egy milliós kérdés. - értett egyet velem a barátnőm, de úgy láttam, ő valahogy nincs megakadva a dolgon.
- Hé, jól látom, hogy téged nem is zavar annyira ez a hirtelen haverkodás Fernandóval? - löktem oldalba futás közben, mire fintorogva elmosolyodott.
- Már hogy a viharba ne furdalná az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit forgat vajon a fejében?
- Szerinted van valami hátsó szándéka? - kezdett el járni az agyam. - Mert ez nem is olyan hülyeség.
- Az a baj, hogy nem ismerem annyira, hogy tudjam, mi jár a fejében. Főleg az zavar, hogy a hokimeccsnél minden eddiginél bunkóbb volt, most meg mintha hirtelen megszállta volna a jóság angyala. Fura, nem?
- Talán a hazai környezet teszi? - tippeltem mosolyogva. - Nem hinném. Tuti, hogy van valami a háttérben.
- Majd kiderül ma este. De mindenféleképpen résen leszek. Nem akarok belesétálni a csapdájába.
- Azt jól teszed. - helyeseltem, aztán hirtelen hatalmas vigyor kúszott az arcomra. - De úgy látom valakit már rabul ejtett egy másik csapda. - mutattam két ismerős felé, akik velünk szembe, felénk sétáltak.
- Neee! Ezt nem hiszem el! - nevetett fel Nina is és izgatott pillantást váltottunk, amikor megláttuk, hogy Michaela és Damien egymás mellett, egymásra mosolyogva gyalogolnak a paddockban. Amikor észrevették, hogy két hatalmas mosolyú lány feléjük rohan, rögtön zavarba ejtően néztek egymásra.
- Azt látjuk, amit látnunk kell? - kérdeztem nem leplezve az izgatottságomat, ahogy a két fiatalra néztem. Mindketten fekete Lotus-os felsőben ácsorogtak egymás mellett és furán pislogtak ránk.
- Mi volt tegnap este? - kérdezte Nina is kíváncsiskodva. Szegény Michalea annyira zavarba jött, hogy segítségkérően nézett Damienre, aki büszke mosollyal átkarolta a sajtós lány vállát.
- Egy egészen jól sikerült randi. - mesélte. - Elmentünk egy étterembe és jót beszélgettünk. Mindent tisztáztunk és úgy döntöttünk, megpróbáljuk együtt, ha már múltkor olyan jól...hm...egymásra találtunk. Ezt akartátok hallani csajok, ugye? - nevetett fel, amikor belecsaptunk egymás tenyerébe Ninával.
- Ha már ennyit fáradoztunk miattatok, akkor azt hiszem ennyi járt nekünk. Teljes siker!
- Végre nem kell hallgatnom a "Nem tudom mi van velem, de olyan furcsán viselkedek." dumádat. - nézett Nina egyértelmű pillantással Michaelára, aki mosolyogva forgatta a szemét.
- Mostantól viszont visszatér a szigorú és mindent kézben tartó sajtósod, aki kitekeri a nyakadat, ha nem jól viselkedsz! - fenyegette meg barátságosan.
- Olyan jól néztek ki együtt! - ujjongtam, ahogy hol a lányra, hol Damienre néztem. - Nem is értem, miért nem láttátok már meg egymást hamarabb!
- Mert akkor még nem volt egy ilyen szemfüles Ninánk, aki bátorított volna arra, hogy egy buliban jól érezzem magamat. - vallotta be Michaela hálás pillantással Nina felé, akit rögtön elöntött a diadalmasság.
- Na és persze ennek a bizonyos Ninának kicsit buzdítania kellett, hogy tényleg érdemes elhívnom randira Michelát, mert nem harap a történtek után. - csatlakozott Damien is.
- Látod Heidi? - fordult felém Nina büszkén. - Először összehoztalak titeket Heikkivel azzal, hogy becsatlakoztam a mezőnybe és megismerkedtem Sebbel és az edzőjével. Most meg összeboronáltam két csapattagot, akiket csak fél éve ismerek, ők egymást pedig már több ideje és mégis csak az én segítségemmel találtak egymásra. Most akkor ki is a nagy párkerítő, hm? - vonta fel a szemöldökét kihívóan.
- Drága Nina, majd ha találsz magadnak is egy balféket, akkor talán felérhetsz hozzám. - mosolyogtam le lenézően, mire durcás pofát vágott. - Addig is örülünk az újabb sikerünknek. Nézd, hogy összeillenek!
Damien és Michaela aranyosan egymásra mosolyogtak, a srác meg valami hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt a lányhoz és megcsókolta. Mi izgatottan pillantottunk össze Ninával, szegény Michaela viszont úgy meglepődött, hogy nem talált szavakat, amikor véget ért a romantikus pillanatuk.
- Damien...megbeszéltük, hogy mások előtt nem. - mosolygott szemérmesen.
- Bocs, de szerintem megérdemeltek ennyit a csajok. - pillantott ránk a szerelőfiú. - Tényleg köszönjük.
- Mi csak örülünk, ha boldogak vagytok! - karoltam át Ninát olyan barátnősen. - Már csak ennek a félnótás csajszinak kell keresnünk valakit, és akkor tényleg meglesz a sikerélmény!
Nina grimaszolva fejezte ki véleményét de én csak vigyorogtam rá. Nemsokára úgyis eljön az ő pillanata is!

(Nina)

Miután szemtanúja lehettem annak, hogy Michaela és Damien tényleg egy párt alkotnak, a harmadik szabadedzésen előtt már nem volt semmilyen személyes elintéznivalóm a kedvenc szerelőmmel, nemúgy, mint tegnap, amikor mindkét edzés előtt a lelkére kellett beszélnem.
Jó ez így, bár nem tudom, egy csapaton belüli kapcsolat mennyire lehet hosszútávú és sikeres, főleg úgy, hogy amióta ismerik egymást, sosem néztek úgy egymásra, mint most. Kicsit fura volt nekem ez a nagy egymásra találás, mert én mindig abban hittem, hogy ha a megismerkedés utáni rövid időn belül nem történik valami köztük, vagy nem érez valamit az egyik fél a másik iránt, akkor nem alakulhat ki közöttük több. Michaela és Damien esete most mégis ilyen, és bár őszintén örülök nekik, mert mindkettőjüket eléggé kedvelem, nem igazán tudok hinni abban, hogy ez egy tartós kapcsolat lesz. Meglátjuk.

- Houston! Houston! Merre jársz? - hallottam meg a versenymérnököm hangát a rádión keresztül.
- Ööö..itt, Valenciában. Bocs, Ayao. - mosolyodtam el, amikor rájöttem, hogy a felvezető köröm közben mások szerelmi életén gondolkozok. Hát...ez van, ha túl sok szerelmespár él az ember közvetlen környezetében?
A délelőtti tréningen olyan jól ment az autó, hogy az utolsó percekben a második helyre tornáztam fel magamat a tabellán. Amikor kiszálltam az E20-ból, elégedett és reménykedő arcokkal találtam szembe magamat. Köztük a csapattársamat is, aki egyetlen tizeddel lemaradva mögöttem végzett a harmadik helyen.
- Kinek a kormányát loptad el? - kértem számon piszkálódva, amikor odasétáltam az overallból kibújó Kimihez.
- Nagyon humoros ma valaki. - mosolygott. - Úgy tűnik, a srácok jól dolgoztak tegnap este, mert nagyon jól megy a verda. Ahogy látom neked is.
- Megtáltosodtunk. - jelentettem ki felderülve. - Szerinted van valami köze ahhoz a jó szereplésünknek, hogy tegnap olyan hű de jó kedvünk volt este? - utaltam a pilótabulis estére, amit Kimi jachtján töltöttünk és nyugodtan állíthatom, hogy senki sem volt már szomjas a nap végére, de azért a határon belül maradtunk.
- Esetleg. - mosolygott féloldalasan. - De mindenképpen jó jel az időmérőre nézve. Nem igazán fekszik nekem ez a pálya, sosem mentem valami jól itt.
- Én már nyertem ezen a pályán, úgyhogy egész jó esélyeim vannak most is, nem? - nevettem fel derűlátóan.
- Sajnálom, a nyolcadik győztes cím már foglalt. - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Tudom, én leszek az. -  jelentettem ki és ugyanúgy néztem rá, mint ő.
- Az egóddal nincs baj, a szád is járhat, de a kanadai dobogód itt már semmit se számít. - próbált elbizonytalanítani gonoszul.
- Csak figyelj és tanulj Räikkönen! - csapkodtam meg a vállát kihívóan. - Találkozunk az első sorban!
- Úgy legyen! - vágta rá és összepacsiztunk abban reménykedve, hogy kijár a Lotusnak végre egy pole!

Az időmérő előtt mindenki bizakodó volt a csapatnál. A szerelőink szorgosan dolgoztak az autón, hiszen az időmérő kezdetével életbe lép a parc ferme szabály, azaz, utána már nem alakíthatunk semmit a kocsin. Reménykedtem benne, hogy nem változtatnak semmit rossz irányba, mert délelőtt pole-ra esélyesnek éreztem magamat és az E20-t is, és a kanadai sikerem után természetes, hogy Valenciában szerettem volna még egy hellyel feljebb kerülni a dobogón.
- Miért van ilyen meleg? - panaszkodtam a rádióban a versenymérnökömnek. Még csak a kivezető körömön voltam az első szakaszban, de máris leizzadtam a hőségtől.
- Spanyolhonban vagyunk, Nina. - adott rövid választ Ayao. - A levegő 30, a pálya 43 fokos.
- Hű, de király! - "ujjongtam", de persze mint egy jó pilóta, figyelmen kívül hagytam az egyéb körülményeket és csak az aszfaltra figyeltem. Tudtam, hogy a meleg idő kedvez az autónknak, mégis kicsit csalódott voltam, amikor csak a középmezőnyben jutottunk tovább a második szakaszba.
A Q2-ben már valamivel jobbnak éreztem a köreimet, és nagyon megörültem amikor elsőként jutottam tovább a Q3-ba.
Az utolsó 10 perc mindig a legkiélezettebb, és mivel itt Valenciában különösen fontos a jó rajtpozíció, igyekeztem mindent beleadni. Az első köröm mindjárt jobban is sikerült, mint amivel megnyertem a Q2-t, úgyhogy mindennél közelebb éreztem most magam az első rajtkockához. Amikor leintették a kockás zászlót, izgatottan szóltam bele a rádióba.
- Hányadik vagyok?
- Negyedik. - közölte velem a kiábrándító információt Ayao. - Vettelé a pole, mögötte Hamilton és Maldonado.
- Bakker, nem hiszem el! - szitkozódtam a rádión. Seb még tuti kap egyet tőlem, amiért ellopta tőlem a pole-t! De miért ver az isten engem Maldonadóval?! - Kimi?
- Mögöttünk. - mondta elégedetten Ayao, aminek azért örültem. Megint nem szakadtunk el egymástól.
Oké nem volt meg a pole és az első sor sem, de ebből még simán lehet egy jó verseny. És ha Kanadából indulok ki, amikor tizedikként rajtoltam, akkor a múltkori futam után már tényleg csak jobban reménykedhetek.
- Gratula, jól mentél! - dicsért meg Heidi, amikor már az öltözőmben vedlettem le magamról az overallt.
- Lehetett volna jobb is, de a pontokat végülis csak holnap osztják.
- De még mielőtt a holnapról beszélnénk, ma még van egy kis programod. - mosolygott titokzatosan.
- A temérdek interjú után? Ne már, mi az? - sóhajtottam fáradtan. Megviselt a sok izgalom és a hőség.
- Hát a találkátok Fernandóval! Elfelejtetted? - hitetlenkedett.
- Jaj, tényleg, teljesen kiment a fejemből! - csapkodtam meg a homlokomat. - Fú, semmi kedven hozzá.
- Ne mondd ezt! Baromi kíváncsi vagyok a fejleményekre, szóval muszáj elmenned!
- Jó, már megígértem, el fogok menni. - morogtam. - De tényleg...mire számítsak?
- Tudod, az jutott még eszembe, hogy mit fog szólni ehhez a kis barátnője?
- Dasha? Vagy mi a neve annak a cafkának. - nevettem fel, mert nem emlékeztem már pontosan arra a nyivákoló tyúkra. - Szerintem Fernando biztosan szólt neki, hogy programja van.
- Ja, veled. Egy sokkal dögösebb és temperamentumosabb csajjal. - vonta fel a szemöldökét a barátnőm.
- Jaj, Heidi ne kezdd el kombinálni, éppen elég gáz nekem, hogy megígértem. Tiszta hülye voltam, hogy belementem!
- Én sem hiszek benne, hogy ez a hirtelen párfordulás nem valami magánakció része. - morfondírozott. - De csak egyre kérlek: legyél figyelmes! Ne sétálj bele semmibe, mert ez a srác bármire képes!
- Tudom, Heidi, tudom. - bólogattam engedelmesen. - Ismerem már annyira Alonsót, hogy tudjam, ez nem egy barátságkötés kezdete, hanem valami más. Csak az a rejtély, hogy vajon mit tervez...