47. fejezet: Rendhagyó szülinap

Sziasztok!
Igen, megint kijár nekem a dá-dá, de ezt most én adom magamnak, mert megérdemlem. 
Azt tudnotok kell, hogy nem azért nem jött hamarabb a folytatás, mert lusta voltam írni, vagy mert nem volt időm, hanem mert egymilliószor újraírtam ezt a bulit. Annyiféle megoldás született meg a szerkesztőben, hogy már nehéz lenne egy csokorba szedni. Viszont remélem, hogy ezzel a végleges változattal elégedettek lesztek és erről is meglesz a véleményetek, mert a múltkori sok-sok komi után, úgy szeretném, ha most is annyiféle hozzászólást kaphatnék :) Ennyi idő után nem várhatom el, de nagyon örülnék, ha leírnátok a véleményeteket :))
Előre is köszönöm és bízok benne, hogy azért nem fogtok megkövezni a vége miatt!
Jó olvasást! :))

(Sebastian)

- BOLDOG SZÜLINAPOT! - hangzott fel az ordítás és annyira meglepődtem, hogy még a küszöbön megtorpantam a döbbenettől.

Tátott szájjal néztem körbe a sok vigyorgó fejen, akik egy emberként néztek vissza rám és várták a reakciómat. Csak az volt a baj, hogy annyira letaglózott a barátaim látványa, hogy egy hang sem jött ki a torkomon. Újra és újra kinyitottam a számat, de egy szó sem jutott eszembe, hogy mit mondhatnék.
- Na mi van, Seb? - lépett felém Kimi nagy vigyorral az arcán. - Nem jutsz szóhoz, haver? Mondj már valamit!
- Ez....ez....- néztem végig a lányokon és fiúkon, akik mind a válaszomra vártak. -Egyszerűen elképesztőek vagytok! KÖSZÖNÖM! - kiáltottam fel, mire ők éljenezni és tapsolni kezdtek.
Ahogy újra és újra  körbenéztem a házamban, el is felejtettem, hogy egy magányos, a gondolataimmal elfoglalt estére készültem, és most bombaként robbant fel bennem a tény, hogy tulajdonképpen belesétáltam a saját szülinapomba. Illetve a meglepetésnek szánt bulimba. Wow!
- Boldog szülinapot, haver! - fogott velem kezet Kimi elsőként, majd összekoccantottuk a vállunkat, ahogy mindig szoktuk. A meglepetéstől még mindig hatalmas mosoly virított az arcomon.
- Kimi, mindig tudtam, hogy piszkos játékos vagy, de egy meglepetésbuli? Hm, nem gondoltam volna rólad, de mit is várhattam az egyik legjobb haveromtól? Kösz, Kims, tényleg! - hálálkodtam neki őszintén egy haveri öleléssel, amit meglepetésemre Kimi viszonzott is. - Te szervezted, mi?
- Én és Nina voltunk a kezdeményezők, de klassz, hogy én söpröm be elsőként a győzelmet. - büszkélkedett féloldalasan vigyorogva.
Mielőtt azonban többet mondhatott volna, hozzám rohantak a német barátaim, akiket már hetek óta nem láttam, és mivel már totál sokkos állapotban voltam, rögtön nevetve köszöntöttük egymást és gratuláltak is persze a szülinapomhoz, sőt még poénkodtak is egy sort, hogy "25 évesen talán végre felnövök". Nagyon örültem a megjelenésüknek, mert Erich, Marco, Andreas, Jürgen és Lucas gyerekkori barátaim, csak nagyon ritkán tudunk találkozni. Most viszont lesz egy jó alkalmunk arra, hogy közösen szórakozzunk végig egy estét.
- Ez a fejed jobban tetszik, kis herceg. Boldog szülinapot! - jelent meg mögöttem Heidi és mosolyogva átöltelt, mire a haverjaim látványosan végigfuttatták rajta a szemüket. Heidi mintha direkt élvezte volna, de azzal leplezte, hogy felvont szemöldökkel meredt rám. - Na mi van, megkukultál nagy meglepetésedben?
- Talán. - ismertem el vigyorogva. - De örülök, hogy a múltkori fellépésed után most már higgadtabb vagy. Te is benne voltál a szervezésben, mi?
- Még szép! Én vagyok hivatalosan a vezetőszervező. - jelentette ki büszkén, majd végigfuttatta a szemét a srácokon, akik mosolyogva hallgatták a beszélgetésünket. - Heló, fiúkák, ne csináljatok úgy, mintha még nem láttatok volna. Már másfél órája itt szobroztok. És mellesleg a pasimat is láttátok már, nem?
A srácok erre felnevettek, mire Heidi összefonta a karát és elkezdte magyarázni, hogy mennyire van joguk a férfiaknak őt bámulni stb. Mivel láttam, hogy a barátaim jól elszórakoznak vele, inkább továbbálltam, amikor is Heikkibe botlottam.
- Boldog szülinapot, a nyafogós pilótámnak. - mosolygott kegyesen, de azért egy fiús gratuláció után megpaskolta a hátamat. - Ugye nem hitted el komolyan, hogy csak szerdán látsz megint?
- Az túl szép lett volna. - poénkodtam. - A nyafogásban meg sajnos igazad van. Inkább nem is mondom el, milyen gondolatok jártak a fejemben idefelé jövet.
- Szerintem sem akarom hallani. - húzta el a száját mosolyogva. - Látom nem kicsit vagy meglepve. Akkor ezek szerint sikerült a célunk.
- De még mennyire! - nevettem fel. - Nem is hiszem, hogy vált már ilyesmi meglepetésbulim. 25 évesen ezt is megértem, hála nektek!
- Nináé és Kimié az érdem, ők találták ki az egészet, mi Heidival csak segédkeztünk. Apropó, Nina... - nézett a szemembe jelentőségteljesen és valamiért vészjóslónak tűnt a hangja. - Beszéltél már vele?
- Ööö...nem? - lépegettem egyik lábamról a másikra. - De most azt várod, hogy rögtön odamenjek hozzá, amikor pár perce sétáltam csak be a saját meglepetésbulimra? - vágtam számonkérő képet, de pechemre Heikki mosolyogva bólogatott.
- Jó, beszélek vele. - sóhajtottam és egy gúnyos fintorral díjaztam Heikki diadalittas tekintetét.
A nappalimban ekkor már poharakkal sétálgattak és nevetgéltek az emberek, úgy tűnt, mindenki jól szórakozik, aminek örültem, főleg, hogy közben mindenki megállított és boldog szülinapot kívántak, ami igazán jól esett. Egyáltalán nem számítottam ilyesmi meglepetésre, így duplán boldog voltam a látványtól. De ugyanakkor ebben a percben kissé ideges is voltam, mert Heikki ráébresztett arra, hogy azóta nem
beszéltem Ninával, mióta olyan ellenségesen viselkedtem vele, majd otthagytam a boxutcában Valenciában. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, már csak azért is, mert Kimi és Heikki szerint is ő volt az egyik fő kezdeményezője a bulimnak, úgyhogy mindenképpen meg kell köszönnöm neki is. De vele valamilyen okból nehezebb lesz, mint Kimivel, Heidival, vagy Heikkivel...
Sok köszöntés után végül a konyhába menet találtam meg Ninát, aki mintha pizzásdobozokat cipelt volna magával. Gondoltam ez a megfelelő alkalom arra, hogy nyugiban bocsánatot kérhessek tőle, úgyhogy utána mentem.

- Szia Nina! - köszöntem rá, mert annyira el volt foglalva a pizzákkal, hogy észre sem vett. Nem mintha meglepődött volna. Csak felém fordította a fejét és ennyit mondott:
- Boldog szülinapot, Seb. Remélem örülsz a bulidnak. - majd visszafordult és tovább csomagolta ki a pizzákat. Hajjaj, ez nehéz menet lesz, gondoltam, de azért közelebb mentem hozzá és próbáltam társalgási hangon beszélni hozzá, miközben nekidőltem a konyhapultnak.
- Köszi. Igen, örülök, tulajdonképpen csak meg akartam köszönni. Kimi mondta, hogy ketten találtátok ki, és el akartam mondani, hogy mennyire örülök neki. Fantasztikusak vagytok, nagyon köszönöm!
- Nincsmit. - mormolta közömbösen. - Pizzát rendeltünk, mert ezt mindenki szereti.
- Persze, a pizza az jó. - túrtam bele a hajamba kínosan. A fenébe. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. - Segítsek? Úgy értem, kivinni vagy ilyesmi...
- Nem kell kivinni, majd bejön az, aki éhes. - gyömöszölte bele a pizzadobozokat a kukába és továbbra sem nézett rám. Megtörölte a kezét egy papírtörlőbe. - Egyél, ha akarsz, aztán gyere, te vagy az ünnepelt! - indult el a nappali felé, de még időben megfogtam a karját. Végre felnézett rám, bár elég értetlen fejet vágott.
- Nina, nem beszélhetnénk meg a problémánkat? - tértem rá végre a mondanivalómra.
- Nincs semmilyen problémánk. - ingatta a fejét. - Miről beszélsz?
- Arról, hogy olyan furán viselkedsz most is, és még csak el se mosolyodtál.
- Tessék, most jobb így? - mosolyodott el. - Probléma megoldva! Gyerünk bulizni!
- Ne már! - állítottam meg másodjára, és ekkor már tényleg barátságtalan fejjel meredt rám. - Csak bocsánatot akartam kérni....a viselkedésemért Valenciában. Tudod, hogy milyen ha kiesik az ember...elöntött a keserűség és nem tudtam, kihez mit beszélek. Ne haragudj! - mosolyodtam el bűnbánóan, mire ő is megenyhült kissé.
- Én nem haragszok Seb. - felelte. - Csak azt nem bírtam, hogy engem hibáztattál. Fernando győzelméért és a saját kiesésedért is. Ez minden volt, csak nem fair, tudod? - nézett rám szemrehányóan.
- Tudom, és sajnálom. De szeretném ha ezt magunk mögött hagynánk és ma jókedvűen buliznánk. Na mit szólsz? - vigyorodtam el és örömmel konstatáltam, hogy Nina arcán is megbújt egy aranyos mosoly.
- Ez hülye kérdés volt, Vettel! Na nyomás! - bokszolt bele a vállamba, amit már jó jelnek vettem, így vidáman mentünk vissza a nappaliba, de rögtön meg is torpantam, amikor valami olyasmit láttam, amire nem számítottam. Fernando smárolta le éppen a deszka barátnőjét, Dashát a szemem láttára a nappali közepén.
- Fernando? Nina! - fogtam meg a karját ismét. - Mi a fenét keres itt Fernando?
- Miért, mi bajod vele? - értetlenkedett. - Ő is eljött, mert elvileg részt vett volna a szervezésben, de gyakorlatilag csak jött téged ünnepelni.
- Aha, teljesen érthető. Méghogy engem ünnepelni! - fújtattam, de amikor láttam, hogy felém közelítenek, mosolyt varázsoltam magamra. - Fernando, ti itt? Még nem is láttalak titeket! - "köszöntöttem" őket.
- Már hogyne lennénk itt, Sebastian, hát szülinapod van! - lépett hozzám nagy vidámsággal Fernando és lendületesen kezet rázott velem, majd vállal is pacsiztunk. Hogy mi mióta vagyunk ennyire jó haverok, azt én se tudom, de Fernandónak nyilván jókedve van, mert túlontúl rendes velem így szemtől szemben annak ellenére, hogy az interjúkban miket közvetít felém és a csapat felé. - Boldogat, haver, talán most már felnősz egy kétszeres világbajnok szintjéhez érettségben is. - mosolygott, de mintha ez is csak egy szúrás lett volna.
- Megtisztelsz, haver, hogy ti is itt vagytok. Szia Dasha, csinos vagy. - köszöntem a barátnőjének is.
- Köszi, Sebi, aranyos vagy. Nagyon boldog szülinapot! - mosolygott kislányosan Fernando mellett, aki erre ciccegni kezdett, de Dasha egy huncut puszival elintézte a gondját. A vetélytársam rögtön büszke vigyort küldött felém.
- Köszi. Na jó szórakozást! - köszöntem el tőlük, és miután Fernando odakiáltotta, hogy ,,Meglesz!", rögtön rátapadt megint Dasha szájára. De jó egyeseknek....

A továbbiakban csatlakoztam Kimiékhez, akik jókedvűen iszogattak a kanapém körül. Nem csalódtam a barátaimban, Kimi és a német haverjaim sem sajnálták az italokat, amiket a bulira vettek. Kimi éppen azt mesélte a fiúknak nagy átéléssel, hogy a múltkor átesett egy kerítésen a paddockból jövet és a sajtósa azóta ezzel nyüstöli, merthogy mindenféle idióta képet szerkesztettek a zakózásáról és, hogy ez milyen fényt vet rá. Sőt, legközelebb majd szemüveget és botot hoz Kiminek, hogy a lába elé nézzen! Természetesen mindenki röhögött rajta, és miközben Kimi elszórakoztatta a népet, egyre több sörösüveg került a nappali sarkába(???), de hangulat nem ekkor hágott a tetőfokára, hanem akkor, amikor a nagy poénkodás után Kimi összenézett Ninával, aki felpattant a finn mellől és felkiáltott:
- Jakuzzi parti vaaaaaaan!
Erre mindenki felugrott a helyéről és nagy ováció közepette a hátsó teraszom felé vette az irányt, ahol a jakuzzim kapott helyet. Amikor viszont odaértünk, enyhén ledöbbentünk a látványtól.
- Heló! - köszönt Fernando, aki a medencében ülve vigyorogva nézett fel ránk. Egy pezsgőspoharat tartott a kezében, a másikkal lazán átkarolta Dasha vállát, aki bikiniben simogatta a pasija mellkasát a műkörmével. - Tudom, hogy lenyűgöző látvány vagyunk, de most komolyan csak bambulni fogtok, vagy jöttök ti is?
- Ezt mégis hogy?! - kérte ki Kimi, aki értetlenül húzta össze a szemöldökét. Egyikünk sem értette, hogy Fernando milyen alapon rontott be a jakuzzimba, amikor egyrészt a buli eddig bent volt, másrészt egy rohadt szóval nem kérdezett meg mondjuk engem, hogy használhatja-e a medencémet? Ja, persze, elfelejtettem, hogy Fernando Alonsóról van szó, aki mindig kihasználja a lehetőségeit...
- Buli van, nem? - tárta szét a karját Fernando "én vagyok a partiarc, bitches!" stílusban. - Gyertek már!
- Örülök, hogy a bulimon felavattad a jakuzzimat. - jegyeztem meg keserűen, de meg se hallotta ellenben Kimivel, aki megveregette a vállamat.
- Nyugi, ezt még visszakapja ma. - biztosított, amire muszáj volt elvigyorodnom. Fernando már most kezdhet félni, mert ha Kimi bosszúra esküszik, akkor az nem lesz üres beszéd.
- Ne problémázzatok már, srácok, gyertek! - nyávogta Dasha is, aki felállt a jakuzziban és látványosan megigazgatta a falatnyi bikinijét, mire a német haverjaim egy emberként nyeltek egyet a csodálattól.
- Szánalmasak vagytok, fiúk! - ciccegett Heidi, majd egy mozdulattal levette magáról a felsőjét, ami alatt egy tűzpiros bikini feszült a Dasháénál nagyobb mellén. A srácok már elégedett füttyel dicsérték meg, ahogy Heidi nőies lépésekkel besétált a medencébe. Ekkor minden fiú az egyetlen megmaradt lányra, Ninára nézett, aki rosszallóan csettintett a nyelvével .
- Tőlem ne várjatok semmi extrát, nincs akkora bögyöm, mint Heidinak, de olyan sovány se vagyok, mint Dasha. - fonta össze a karját a mellkasán, de amikor egyszerre kezdtük el biztatni, hogy kövesse a két lány példáját, megadóan felnézett az égre, majd az ujjatlan felsőjében és a sortjában ugrott be a medencébe, amitől nemcsak hogy meglepődtünk, de a jakuzziban lévő Fernando, Dasha és Heidi is felkiáltott, mert a felcsapó víz egyenesen az arcukba fröcskölődött. Mi persze hatalmas nevetéssel díjaztuk az ugrását.
- Tíz pont! - emelte fel Kimi a kezét, majd mi is csatlakoztunk hozzá. Nina elégedett vigyorral "küldött puszit" nekünk, míg a két másik lány fejcsóválva néztek egymásra. Hát igen, ezt a kört most egyértelműen elbukták.
Pillanatok alatt megtelt a jakuzzim a bulizókkal és mivel ekkor már mindenkinek túlontúl jókedve volt, a piásüvegek kézről kézre járása mellett mindenki öblösen röhögcsélt és kiabált, ha valami kijelentenivalója volt. Nina az egyik német haverommal, Reinerrel dumált nagyon vigyorogva, ami enyhén zavart, de nem akartam belerondítani a beszélgetésükbe. Nina mellett Kimi vitatkozott Heidival, hogy melyik a jobb vodka, mellettük Heikki nevetgélt Lucasszal és Andreassal, én Jürgentől és Marcotól érdeklődtem, hogy mi a helyzet velük, míg Fernando és Dasha senkitől sem zavartatva magukkal voltak elfoglalva, miközben felváltva itatták egymást koktéllal. Minden egy normális jakuzzi partinak nézett ki, amíg Nina oda nem szólt Kimihez.
- Hééé, Jégember. Mégis miért úszik itt mellettem az alsógatyád? - emelte fel az egyik ujjával a medence vizén úszó sötétszürke fecskenadrágot. Már ekkor elkezdtünk röhögcsélni, de Kimi még rátett egy kalappal, amikor úgy tett, mintha meglepődve vizsgálgatná, hogy ez most tényleg az ő alsógatyája-e, aztán nevetve felvette és kidobta a terasz végébe(?!).
- Hiányzik ez valakinek? - kérdezte körbe a társaságot, mire mindenkiből kirobbant a nevetés.
- Ááááááá dehogyis! - kiabáltuk.
- De most akkor komolyan pucér vagy? - hördült fel Nina, és gondolkodás nélkül lenézett a víz alá.
- Heidi volt! Heikki nem tudja kordában tartani a nőjét, ehh! - nézett a lányra, majd Heikkire, akik döbbenten meredtek rá, de mielőtt reagálhattak volna, más irányba ment a finn. - De különben is minek az? Buli van, pia van, áztatás van!
- Gatya nincs! - nevetett fel Nina.
- Támogatom az ötletet! - kiáltott fel hirtelen Reiner és egy rántással ő is levette az alsógatyáját.
- Hülyék és részegek! - sóhajtott Heidi és összenézett Heikkivel, figyelmeztetve, hogy jobb, ha ő meg se próbálja, mire az edzőm engedelmesen bólogatott és inkább rám nézett vigyorogva. Na neeem, az kizárt!
De a többi srác nem gondolta így. Az összes német haverom ledobta az alsóját, és Dasha unszolására Fernando is beadta a derekát, így rajtam kívül már minden pasi totál meztelenül ücsörgött a medencében.
- Na mi van, a szülinapos betojt? - cukkolt elsőként Fernando, de utána jöttek a többiek is.
- Ne mááár Sebi, a tiéd mekkora? - nyávogta Dasha is, mire Fernando perzselő tekintettel kapta felé a fejét. - Nyugi már, Fer, csak vicceltem!
- Rossz vicc volt. - morogta. - És ne Sebizd már folyton!
Ja, azt én is megköszönném. - gondoltam magamban, de kimondani nem volt időm, mert mindenki csesztetni kezdett, hogy vegyem már le az alsógatyámat.
- Seb mááá', elrontod a bulidat! - fenyegetett Kimi vigyorogva.
- Eszementek vagytok. - nevettem.
- Most egyszer bevállalhatod! - biztatott Jürgen.
- Tényleg, vedd már le, Seb! - kérlelt Andreas is.
- Oké, egy feltétellel! - egyeztem bele végül, de nem mondtam semmit, helyette kimásztam a jakuzziból és előkerestem a habparti-tubust, amit anno Hannával használtunk, ha a jakuzziban romantikáztunk. Hanna? Romantikus fürdős esték? Hol van az a mostanihoz képest? Kérem szépen, egy csapat pucérral bulizok a jakuzziban! Ez most komolyan az én bulim?!
- Habparti? Jeee! - kiáltott fel Nina, amikor meglátta a tubust. Csillogott a szeme. Hm, szóval ilyen aranyos, amikor már kissé becsípett állapotban van? Remélem ki tudom használni az előnyeit.
- Olléééé, jöhet a hab! - visította Dasha, amikor beleöntöttem az egész tubust a medencébe és csupa hab lett a víz, amiből hatalmas buborékok szálltak fel. Az orosz lány annyira bezsongott, hogy egy mozdulattal kibújt a bikinifelsőjéből és elmerült a habokban. Fernando büszkén pillantott rá, amikor magához ölelte a kuncogó barátnőjét. Heidi is bevállalta a félpucérságot, ő is kioldotta a felsőjét, de Nina már keményebb diónak tűnt.
- Kicsi Nina, ugye te sem akarsz kimaradni ebből? - heccelte Kimi elsőként.
- Na neeeem, én nem vagyok olyan könnyűvérű. - fonta össze a karját maga előtt.
- Dehogynem! - lökdöste a finn oldalba folyamatosan. - Te...én csak most látom. Ne mááá', hogy te még mindig ruhában vagy! Na most azonnal leveszed!
És mielőtt még Nina bárhogyan védekezhetett volna, Kimi fogta és lerángatta róla a pólóját, ami már így is teljesen átázott. Nina mindannyiunk meglepetésére nem is ellenkezett. Talán tudta, hogy Kimi úgyis erősebb, de akkor sem adta meg nekünk az örömöt, hogy meglássuk, mi van a pólója alatt, mert rögtön nyakig lemerült a vízben. Ezzel rögtön az őrületbe kergetett, mert egyedül rá voltam kíváncsi, nem Heidi vagy Dasha mellére. (Különben meg tuti, hogy csak melltartóban van....de akkor is!) De bezzeg Nina ebben is megnehezíti a dolgomat.  Miért lepődök meg ezen?

(Kimi)

Büszke vagyok magamra, amiért beindítottam a bulit. A vicc az, hogy fogalmam sincs, hogy került le rólam
az alsógatyám, de valahogy csak levált rólam, mert ott úszott a víz tetején. A lényeg, hogy ezzel - és Seb szégyenlősségének hála-  olyan habpartit indítottam el, amire eddig nem igazán volt példa. Kár, hogy kevés csaj volt jelen, mert Botsáska Alonso szájában tett szolgálatot újra és újra, Heidi pedig mindent megtett, hogy végre tudtára adja Seb német haverjainak, hogy van pasija és ezért néha gusztustalanul nyálasan smárolta le Heikkit. Ha nem tudtam volna eddig, hogy Nina tabu, most akkor is rájöhettem volna, mert Seb szinte eltüntette a habokat a tekintetével Nina körül. Ugyan már senki sem volt szomjas - gondoskodtam róla, hogy a buli első egy órájában mindenkit csillogó szemmel és nagy jókedvvel láthassak -, és a hangulat is nagyon ütős lett, én még tartogattam valamit a tarsolyomban erre az estére.
- Hééé, jöhet egy kis Buliszervíz? - dobtam fel az ötletemet a társaságnak, még mindig a medencében dagonyázva. Öröm volt nézni a sok értetlen, de rám figyelő arcot.
- Társasozni? - kérdezte Andreas, Seb egyik haverja. A francba, valaki ismeri rajtam kívül ezt a játékot?
- Francokat, csak az ötletek kellenek. - legyintetten lazán, majd elvigyorodtam. - Szóval jöhet az első feladat...?
- Persze a Räikkönen-féle verzióból? - szólt közbe Nina kuncogva.
- Várj, most mi is ez? - kíváncsiskodott Seb.
- Ezt a disznó társast kaptam tőled az előző szülinapomra. - magyaráztam el, mire felnevetett, hiszen nyilván emlékezett még rá. - Na...Akkor a lényeg annyi a gyengébbek kedvéért, hogy van mindenkinek egy feladata, és aki nem csinálja meg, annak innia kell....mondjuk egy pohár vodkát! Annyi kedvezmény van, hogy ha valamelyik gyáva nyúl bevállalja, hogy iszik helyette, az a poén kedvéért átdobhatja másnak a feladatot. Világos?
- Mint a hold. - helyeselt mindenki.
- Akkor én kezdek. - döntöttem el, majd végignéztem a társaságon. - Hm...leeegyen mondjuk Heidi!
- Nem hiszem el, hogy nem szállsz le rólam, Räikkönen! - morgolódott, amire csak még jobban elmosolyodtam.
- Állj fel és fusd körbe az udvart....így ahogy vagy. - mondtam ki az ítéletet.
- Annyira azért nem vagyok részeg. Korábban kell elkezdened vedelned, hogy engem átverj! - vigyorodott el, majd legnagyobb sajnálatunkra lehúzta a pohár vodkát - De akkor élek a lehetőséggel. Dasha, téged választalak!
- Mi vagyok, én pokémon? - nevetett fel a lány, de csak ezután jött rá, hogy miért is őt mondta Heidi. - Mii? Most én? Nekem kell.... - nézett tanácstalanul Fernandóra, aki egyértelműen bólogatott. - Hát jó!
És cakk-pakk, ahogy volt, felállt a vízből, fedetlen mellekkel....amiben akkorát nem csalódtunk, mert az is annyi volt neki, mint amennyi zsírja, de modelles mozdulatokkal kilépett a jakuzziból és lazán körbeügette az udvart. A srácok szinte felfalták a szemükkel, Fernando pedig elégedetten figyelte a reakciókat, majd ahogy Dasha visszamászott hozzá, büszkesége jeléül lesmárolta. Ebből nyálfertőzés lesz gyerekek!
- Akkor most én mondom meg, ki lesz bátor? - kérdezte Botsáska izgatottan cincogó hangon, mire bólintottam. - Okéééé. Akkor én Sebit választom.
- Már megint Sebi? - ciccegett Alonso kelletlenül Sebre pillantva, aki felvonta a szemöldökét a feladatára várva.
- Azt akarom, hogy állj fel és fordulj körbe, Sebi! - mutatott a kiszemeltjére Botsáska mit sem törődve a féltékenykedő pasijával. - Ha már nem láttuk a kicsikét, most kénytelen leszel megmutatni.
- Azt már nem! - próbált elutasító hangot megütni Seb, de csak furcsa nevetés szakadt ki belőle. - Nem.
- De most miért nem? - nyávogta Botsáska. - Ajj már, ez így nem ér! Olyan gyávák vagytok!
- Nem vagyok egy sztriptízsrác. - ellenkezett Seb vigyorogva. - De Andreasról tudom, hogy az.
- Tessék, lássék! - pattant fel a srác, és lazán körbefordult, szép lassan, hogy mindenki megcsodálhassa.
Természetesen tapsvihar kerekedett, mert Andreas olyan lazán vállalta a feladatot, amennyire Seb betojt tőle.
- Az én kiválasztottam....Kimi? - pillantott rám a srác. - Tudom, hogy vállalni fogod!
- Na lökjed már! - sürgettem vigyorogva.
- Van három csodaszép csaj a társaságunkban. Igazán megtisztelnél minket, ha egy jeges csókban részesítenéd valamelyik szépséget. - vázolta fel a feladatot mézes-mázosan.
- Esélytelen. Fernando, te már úgyis profi vagy ebben... - néztem a spanyolra, aki vigyorogva rázta a fejét.
- Nem hiszem el, hogy megfutamodsz! De megvan a lehetőséged, megteheted. Átpasszolod?
- Átpasszolom. - bólintottam. Ez a helyes döntés. - Büntetésből megiszok egy vödör vodkát.
- Már hozom is. - jelentkezett Seb rögtön és visszament a házba.
Mindenki Fernandóra nézett, bár nem igazán vártunk nagy tűzijátékot, hiszen tudtuk, hogy megint egy unalmas, nyálas csók következik majd, amit már százszor láttunk eddig is.
- Hé, a saját csajodra nem ér! - szólt közbe Reiner, amikor Fernando Botsáskához hajolt. - Az már uncsi.
- No problemo, ugye szivi? - nézett rá Dashára, aki kuncogva bólogatott.
Mielőtt még bárki más reagálhatott volna a kikötésre, Fernando áthajolt Dasha mellett és lendületes csókot váltott Ninával, aki annyira lesokkolódott a váratlan meglepetéstől, hogy nem is tudott ellenkezni, sőt mi több, még mosolyogva viszonozta is. De ami engem lesokkolt, hogy Botsáska erre nemhogy felháborodott volna, de még jól szórakozott is a jeleneten. De Heidi, Heikki és a németek hozzám hasonlóan ledöbbentek.
- Mi már úgyis gyakorlottak vagyunk ebben, ugye Nina? - kérdezte mormolva Fernando, amikor elhúzódott Ninától. Szegény Nina pislogva meredt Alonsóra, aki álmosolyt villantott rá, majd Dashával repetázott csókismeretből. Na ekkor fogyott el a türelmem és hirtelen minden részegségtünet elszállt belőlem.
- Ez volt az utolsó dobásod, Alonso. - sziszegtem neki egyértelmű pillantással. - Vége a partinak, húzzatok el!
- Ez csak játék, haver, minek húzod fel magad? - vigyorgott a legirritálóbb módon.
- Hagyjad már Kimi... - fogta meg a karomat Nina. - Ez csak egy játék, nem kell felkapni a vizet. Különben is ki vagy te, hogy elküldd innen? Ez Seb bulija.
- Igen és? - jelent meg Seb egy vödör vodkával. Na ő lemaradt az egészről. Ez az egyetlen mázli az egészben. Istenem, mi lett volna, ha meglátja Ninát és Fernandót smárolás közben? Itt már vér folyna...
- Igen Kimi, miért is kéne elmennünk? - vonta fel Fernando a szemöldökét és ekkor megvilágosodtam. Végig erre játszott. Ő tudja, hogy Sebnek tetszik Nina. Látta az alkalmat, hogy Seb nincs jelen, kihasználta azzal, hogy lesmárolja Ninát. Az, hogy a barátnőjét miért nem zavarta ez, megint csak egy rejtély, de arra hajaz a reakciója, hogy már ő is tudta, hogy Fernando ezt forgatja a fejében. Kérdés, hogy mit akart ezzel elérni? Mert amikor Seb visszatért, tettette az ártatlant és jól tudta, hogy ha én megmagyaráznám, hogy miért is akarom kivágni őt a buliról, akkor Seb megtudná, mi történt itt a bentléte alatt. Na pont ezt nem akarjuk.
- Mert túl nyálasak vagytok. - szűrtem a fogaim között válaszként, majd elfogadtam Sebtől a vodkás vödröt és inkább annak estem neki, mint az igazságnak. A piához úgyis jobban értek. És nem én akarok Seb bulijának az elrontója lenni.

(Nina)

Fernando lesmárolt, csak úgy, rögtönzött mozdulatként. Már másodjára ismeretségünk óta. Akár fel is kaphatnám a vizet, de mivel ez csak egy játék, lényegtelen. Jól emlékszem még arra, amikor az egyik pilótabulin Sebbel volt ugyanez a helyzet és akkor is én voltam az, aki kimentette. Most amúgy is olyan állapotban vagyok, hogy nem igazán tudnék ezen kiakadni. Vitatkozni magammal azon, hogy ez most

érvényes volt-e vagy sem, szintén értelmetlen lenne. Fernando játszott és mivel Dasha nem ért a játékban, jöttem én, mert Heidit meg nem ismeri annyira.
- Akkor ki a következő? - kérdezte Seb, aki most ért vissza a vodkás vödörrel.
Kimi rögtön magához vette és nyakazni kezdte. Na őt sem értem. Mi a fenének kellett beszólnia Fernandónak? Tök hülyén jött ki az egész.
- Én választok. - jelentette be Fernando. - Legyen mondjuk...Heikki.
- Alig várom... - motyogta a szőke edző.
- Ha már úgy is szinte mindenki pucér, vedd le az alsód, állj fel és fordulj körbe mindenki előtt. Hacsak... - préselődött vékony, gonosz vigyorrá Fernando szája. - Hacsak nem akarod valakinek átpasszolni.
- Eszem ágában sincs. - mosolyodott el Heikki, majd ahogy Fernando kérte, levette az alsógatyáját. De mielőtt felállt volna, simogatni kezdte a víz felszínét. Csodálkozva meredtünk rá, de amikor felállt, mindegyikükből kitört a röhögés. Ugyanis nem simogatta a habot, hanem magára kente, pontosabban az ágyékára, így kb. olyan volt, mint Ádám, csak fügefalevél helyett habcsók volt azon a bizonyos részén.
- Az én pasim! - dicsekedett Heidi és akkora nyálas cuppanósat nyomott Heikki szájára, hogy félő volt, hogy rögtön pornózni kezdenek a jakuzziban. Még szerencse, hogy ők nem olyanok, mint Alonsóék.
- Ez kész! - hitetlenkedett Fernando. - Bevallom, ez eszembe sem jutott volna.
- Ez a különbség kettőnk között. - reagálta le Heikki és ekkor szerintem mindenki adott neki egy pacsit gondolatban, mert ez eszelős megoldás és beszólás volt Fernando ellen. - Ja és nem tudom észrevettétek-e, de én vagyok az első, aki nem passzolta le a feladatát. Úgyhogy ennélfogva hozok is egy szabályt. Ha már így kivágtam magam, meghozom az új szabályt, ami annyit tesz, hogyha valaki megcsinálja a feladatát, akkor az iszik, aki kitalálta a feladatot. Szóval Fernando, húzd csak meg azt a vodkás vödröt!
- Ahogy kéri, Mr. Agytröszt. - húzta el a száját gúnyosan a spanyol, majd kitárta a kezét Kimi felé, de a finn morcosan nézett rá és nem úgy tűnt, mint aki oda akarja adni a vödröt, de végül kelletlenül átnyújtotta, így Fernando nagyot húzott a vodkából, igaz, hogy egy csomó félrement. Kimi rögtön felkapta a vizet.
- Ember, ki engedte meg, hogy pazarolj??? Azt a Finlandiát otthonról importáltam ide!
- Importáltad? - röhögtem fel. - Kimi ne legyél már ennyire alkoholista! Az csak vodka!
- Az "csak" Finlandia! - morgolódott még mindig.
- Nézd a jó oldalát! Finlandiában áztatjuk magunkat. - szólalt meg Reiner, akivel már beszélgettem este és elég jó fejnek ismertem meg. Most sem csalódtam benne. Kimi arcán rögtön átfutott egy félmosoly.
- Hát akkor egészségetekre! - mondta és belekortyolt a vízbe, amiben konkrétan pucéran ücsörögtünk.
- Kimiiiiiiii! - visítottam fel az akciója láttán. - Normális vagy?
- Csak részeg. - forgatta a szemét Heidi.
- Érződik benne a vodka... - kóstolgatta a finn a vizet. - Kis habbal a tetején még jobb. Öntsd csak bele az egészet! - bökött a fejével Fernandóra, aki felnevetett, de eleget tett Kimi kérésének, így már az egész jakuzzi vodkában úszott. - Na mit szólsz, Seb? Ilyen bulid sem volt még!
- De csak azért, mert nem te szervezted. - nevetett Seb a legmegfelelőbb választ adva Kiminek.
- Héé, én találtam ki az egészet! - tettem hozzá sértődötten, mire Seb bűnbánóan kért bocsánatot.
- Ó, bocsánatot kérek, Ms. Partiarc, nélküled sem jöhetett volna létre.
- Azt hiszed ennyivel megelégszek? Engesztelj ki, szülinapos! - kuncogtam, a sértődöttet játszva.
- Már tudom is, kit választok következőnek. - szólt közbe Heikki. Ja igen, a vodkában úszva elfelejtettük, hogy még zajlik a játék. - Seb...kárpótold Ninát! - mondta ki az ítéletet, és olyan fura fiús pillantást váltottak, amitől Seb nyelt egyet és kicsit rémült fejet vágott.
- Jó, de mivel? Ötletem sincs.
- Szülinapos sztriptíz? - vetette fel az ötletet Jürgen és izgatott mosolyt villantott Sebre.
- Nem elég, hogy már így is csak hab fed el, még sztriptízeljek is?
- Nem lehetsz ennyire nyuszi, Sebi. - fűzte tovább Dasha is. Esküszöm, ezt a libát megfojtom itt mellettem. Nem veszi észre magát? És Fernando? Mit sebizik ez a csaj folyton? - Naaaaa, csináld meg!
- Nekem jobb ötletem van! - emelte fel a kezét Marco, Seb másik haverja. - De ehhez be kell mennünk! Seb lesz a mixer, aki koktélt kever és leitatja vele Ninát.
- És mi van ha nem ízlik? - tettem fel a keresztkérdésemet mosolyogva.
- Hát akkor pofán locsolod vele, édesem! - válaszolta a srác gondolkodás nélkül. - Áll az alku, Seb?
- De még mennyire! - egyezett bele rám vigyorogva. Na erre kíváncsi leszek!
Mindenki magára kapta az alsóját, kikászálódott a jakuzziból, és mindannyian bevonultunk a nappaliba, ahol a bárpult foglalt helyet. Seb a boxerében beállt a pult mögé, én rákönyököltem és mosolyogva figyeltem, hogy nézegette a különböző poharakat és hozzávalókat. A többiek addig megtörölköztek és leültek a kanapéra.
- Mit parancsol a kisasszony? - kérdezte Seb mosolyogva, amin kuncognom kellett, mert totál úgy tűnhetett, mintha hivatásos mixer lenne és én vagyok a kuncsaft.
- Hm, hát szeretnék bele elsősorban gint...aztán egy kis tonikot....meg legyen még vodka is benne. - húztam végig az ujjaimat az üvegeken elgondolkodva.
- Van egyáltalán ilyen koktél? - kérdezte csak úgy mellékesen.
- Ez a Nina-féle recept. - feleltem, majd a pultra támaszkodva további instrukciókat adtam. - Csavarj bele narancsot és citromot is! És jöhet bele egy kis Red Bull is.
- Te sosem iszol Red Bullt! - vonta fel a szemöldökét meglepetten.
- De a kedvedért most az is lesz benne. - mosolyogtam. - Meg hát különben is....a te bulidon vagyok.
- Még jó. - vigyorgott ő is, majd kicsit ügyetlenül lecsukta a mixerpohár tetejét. - Jól csinálom?
- Egy profi sem csinálná jobban. - biztosítottam, mire látványosan megörült.
- Meg vagy dicsérve, szülinapos! - bólintott a feladatmegbízó Marco is a kanapéról.
- Kész! - töltötte ki a koktélt Seb, majd beletette a szívószálat. - Parancsolj, Ms. Partiarc! - adta át a poharat, de amikor elvettem volna, visszahúzta a kezét. - Hoppá. Nekem kell megitatni veled.
- Úgy, úgy! - helyeselt Marco röhögve.
- Hát akkor rajta! - tapsoltam, mert már nagyon kíváncsi voltam az italomra. Felültem a pultra, hogy neki még annyit se kelljen fáradni, hogy kijöjjön a bárpult mögül. Seb mosolyogva emelte a számhoz a poharat, amibe mosolyogva belekóstoltam. Érdekes íze volt, de teljesen mindegy volt, ugyanis már lehatároztam, hogy megleckéztetem a szülinapost. Így mihelyst belekortyoltam, az arcába köptem a számban lévő piát.
- Héééé, ez meg mi? - kapta az arcához a kezét, már amelyikben nem egyensúlyozta a poharat.
- Sajnálom, de nem ízlik. - nyafogtam, de alig bírtam visszatartani a nevetést. A többiek is jól szórakoztak rajtunk, Seb viszont gonoszul vigyorodott el és hirtelen lendülettel rám öntötte a megmaradt koktélt.
- Áááááá ezt nem hiszem el! - sikoltottam fel, mert az alkohol, energiaital és gyümölcs keveréke folyt végig a melltartót és a vizes sortomat kivéve a csupasz testemen. - Ez nem éééér!
- Már miért ne érne? - kérdezte csibészesen Seb és csak, hogy még egy kegyelemdöfést adjon, végighúzta az ujját a hasamon, majd a szájához emelte és lenyalta azt a pár koktélcseppet. - Hmmm, nem értem, miért nem ízlett. Ez a valaha készült legízletesebb koktél.
- Az kicsit sem zavar, Mixerek mixere, hogy csupa ragacs vagyok? - próbáltam komolyan kérdezni, de csak idétlen röhögés csúszott ki a számon.
- A legkevésbé sem. Fantasztikusan nézel ki....így ragacsosan. - mosolygott hasonlóan idétlenül.
- Plusz feladat: fürdesd meg szegény ragacslányt! - avatkozott közbe Marco.
- Mi? - fordultunk felé egyszerre. - Én nem akarok fürdeni! - ellenkeztem.
- Már késő! - nevetett Seb és az engedélyem nélkül leemelt a pultról és a vállára emelt.
- Seeeeeeb tegyél le! - kiabáltam nevetgélve. - Azt mondtam tegyél le!
- Jó fürdést! - kiabálta utánunk Kimi és láttam, hogy az a flegma arca most nagyon gonoszan vigyorgott.
- Pofa be, Räikkönen! És ne vigyorogj már! - morgolódtam Seb vállán, aki nem tudom hová vitt, de végül egy folyosón kötöttünk ki, eltávolodva a nappalitól. Amikor végre leért a lábam a földre, ajtó előtt találtam magam. Benéztem, egy fürdőszobát láttam. Morcosan néztem Sebre, aki mosolyogva várta a reakciómat.
- Figyelj...eszem ágában sincs megfürdetni. Nem ér annyit az egész.
- Komolyan? - lepődtem meg. - És miért cipeltél el idáig, ha megkérdezhetem?
- Komolyan. - mondta és mosolyogva végignézett rajtam. - Nekem még így ragacsosan is tetszel.
- És most jön az, amikor kiröhögsz és betuszkolsz a zuhany alá, ugye? - vontam fel a szemöldökömet és amikor Seb ijesztgetve közelebb lépett, a csupasz mellkasára tettem a két kezem. - A-a. Nem adom meg ezt az örömöt! Felejtsd el!
- És másmilyen örömöt? - kérdezte és lehajolt, úgy, hogy alig pár centi volt köztünk. Úristen, mit akar ez?!
- Mire gondolsz? - kérdeztem már nem poénosan, mert Seb szeme furán csillogott és nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert enyhén spicces állapotban van, vagy azért, mert valamit forgat a fejében.
- Ezt nem lehet elmondani... - suttogta és miután sóhajtott egy aprót, két kezébe fogta az arcomat és a száját az enyémhez préselte, miközben észrevétlenül nekinyomott a falnak.
Annyira megdöbbentem, hogy úgy éreztem, forog velem a világ. Egy pillanatra nem éreztem a lábamat, és azt is elfelejtettem, hogy tulajdonképpen csöpögök az alkoholtól és a gyümölcslétől. Azt sem tudtam felfogni, hol és kivel vagyok, mi történik velem? Egyáltalán mikor csukódott be a szemem?
Amikor végre magamhoz tértem, annyira megrémültem, hogy bevágtam a fejem a falba. Ettől aztán helyreállt a rend bennem, és olyan erővel toltam el magamtól Sebet, hogy én is meglepődtem magamon,
- Ez....ez mi volt? - hőköltem hátra, és hirtelen levegőhöz sem jutottam, mert egyszerre voltam ledöbbent és mérhetetlenül dühös. Azt már el is felejtettem, hogy elvileg kába vagyok a sok piától. Ettől a megrázkódtatástól valahogy kitisztult a fejem és csak őt láttam magam előtt.
- Én....figyelj...ne haragudj. - próbált kinyögni valamit, de mivel teljesen sokkos állapotba kerültem, elléptem a faltól és egyre csak hátráltam tőle. Úgy figyeltem az arcát, mintha félnék tőle. 
- Nina...kérlek ne....  
- Mit? Mit ne? - vágtam a szavába rekedtes hangon. - Te normális vagy???  
- Tudtam. Tudtam, hogy ez lesz. - fogta a fejét idegesen. - De kérlek...  
- Nem. Nem kérhetsz semmire. - hátráltam még pár lépést. - Én nem...nem maradok itt tovább. - döntöttem el, bár engem is meglepett, hogy mennyire remeg a hangom.
- Nina, ne... - próbált visszatartani kétségbeesetten. - Megmagyarázom....kérlek....  
- Ez megmagyarázhatatlan. - kiabáltam az arcába. - Tönkretetted ezzel a saját estédet. Gratulálok! - fordultam sarkon pipa vörös fejjel, de amikor a másik irányban találtam magam, lecövekeltem.  
- Miatta....miatta kértél időt? - kérdezte az az illető, aki a lehető legrosszabbkor talált meg minket...
Hanna állt velünk szemben a folyosó elején. Döbbent arccal figyelt minket, miközben a válaszra várt.
- Hanna? - rémültünk meg egyszerre Sebbel. Nem is tudom, melyikünk hangja volt vékonyabb. Én olyan zavarba jöttem, hogy meg se tudtam mozdulni.
- Igen, Seb én vagyok. - felelte a lány meglepő nyugodtsággal. - A barátnőd. Legalábbis azt hittem, az vagyok. Ezért is akartalak felköszönteni a szülinapodon.
- Öhh...öhm... - próbált valamit kinyögni Seb, de szerintem őt is annyira letaglózta Hanna megjelenését, mint engem. - Figyelj Hanna, ez nem az, aminek látszik.
- Komolyan ilyen közhellyel jössz, Seb? - emelte fel kicsit a hangját Hanna. - Annyi közös év után te most azzal akarod megmagyarázni az előbb látott jeleneteteket, hogy 'nem az, aminek látszik'?
- Félreérted a dolgot... - próbáltam én is beszállni a védekezésbe, de ekkor rám villant a lány tekintete.
- Szóval félreértem. - bólogatott, de közben megvető mosollyal figyelt rám. - Hát persze. Mondd csak, te vagy az a lány, aki miatt Seb időt kért? Időt, hogy átgondolja a kapcsolatunkat?
Nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Sebre néztem, aki megsemmisülten állt még mindig ott, ahol az előbbi jelenet lezajlott. De a szeme mindent elárult. És nem akartam elhinni. Nem, ez nem lehet igaz!
- Dehogyis! Mi csak....barátok vagyunk. - keltem mindkettőnk védelmére.
- Úgy gondolod? Akkor kérdezzük meg erről Sebastiant is. - fordult most Seb felé Hanna. - Áruld el, Seb! Azért csókoltad meg az előbb, mert csak barátok lennétek? Ugyan, dehogy! Miatta kértél időt? Miatta szerettél ki belőlem?
Most már nem csak Hanna, hanem én is válaszra várva bámultam Sebet. Nem is tudom milyen válasz sokkolna le jobban. De azt akarom, hogy azt mondja: dehogyis! Hiszen mi barátok vagyunk!
- Hanna, én nem tudom... - motyogta Seb szavakat keresve, de a lányt nem hatotta meg ennyi.
- Tudod, Seb, én mindig tiszta szívemből szerettelek. Azt hittem, te is így érzel irántam. Azt is hittem, elvárhatom tőled az őszinteséget, hogy megmondd, egy lány - ez a lány - miatt gondoltad úgy, hogy legyünk csak barátok. Tudom, hogy mindig őszinte voltál hozzám. És bár most próbálsz kertelni, tudom, hogy a szemedben mindig lehet látni, hogy mire gondolsz valójában. És azt is tudom, hogy az előbbi afférotok nem véletlen történt. Tényleg ő az, ugye? - kérdezte csendesen a monológja végén.
Hannával együtt én is lélegzetvisszafojtva vártam Seb válaszát. És amikor Seb nagyot nyelt, majd aprót bólintott, szerintem én voltam az, akinek leesett az álla. Mert Hanna kis emésztés után ennyit mondott.
- Kösz, hogy őszinte voltál. Örülök, hogy ennyit legalább megérdemeltem. Amúgy meg boldog szülinapot! - lépett oda hozzá egy kisebb csomaggal, amit átnyújtott Sebnek, aki szomorúan nézett a barátnőjére.
- Hanna...megbeszélhetnénk?
- Szerintem ezen már nincs mit beszélni Seb. - mosolyodott el szomorúan Hanna, majd visszafordult és ahogy indulóban még elment mellettem, megállapodott a tekintete rajtam. - Neked meg....mondanám, hogy sok sikert, bármennyire is nehezemre esik. Seb nem sokszor szerelmes, de ha egyszer igen, akkor nagyon. Csak ki tudja, meddig tart? Ha több szerencséd lesz, neked nem kell átélned azt, amit most én érzek. - mondta és minden egyes betűből kiérződött az a mérhetetlen csalódottság, ami a szívéből szólt. Őszintén megsajnáltam, de a másik felem meg dühöngött Seb miatt.
- Sziasztok. - köszönt el, majd amilyen nyugodtan beszélt, olyan sietősen távozott. Hallottuk, hogy a bejárati ajtó nagy hanggal becsapódik.
- Nina... - szólalt meg Seb. - Mondj már valamit, kérlek!
- Mondjak valamit? - kaptam felé a fejemet és rögtön éreztem, hogy elönt az adrenalin. - Tudod mit tudok mondani ezek után? Hogy egy szemétláda vagy! Egy hazug szemét! Nem hiszem el, hogy képes voltál ezt megtenni! Seb, neked barátnőd van! Vagyis már csak volt, mert elcseszted!
- Tudom, hogy elcsesztem... - nézett le a padlóra.
- Akkorát csalódtam most benned....mint....mint még talán senkiben. - kiabáltam neki mérhetetlen ingerültséggel a hangomban. - És tudod miért? Mert egyik fiúbarátomtól sem tudnám elviselni, hogy lesmároljon csak úgy!
- Csak Fernandótól mi? - csattant fel váratlanul, mire megrezzentem. - Hát persze, hogy én mekkora hülye vagyok! Hiszen te Fernandóba vagy belezúgva!
- Miről beszélsz? - hitetlenkedtem. - Ez csak egy játék volt! Ez volt a feladat!
- Feladat? Mi? Aha....szóval az a feladat, amikor én kimentem a vodkás vödörért és Fernando volt soron. - bólogatott, mint aki most emészti meg magában a tényt. - Hát akkor remélem, hogy másodszor is olyan jól esett, mint az első!
- Milyen első? Nem jelentett nekem semmit az egész! Ne süllyedj már ennél is mélyebbre!

- Persze, Fernandóval smárolni nem nagy dolog. Főleg nem a barátnője előtt! Ezért smároltál vele Malajziában, amikor részeg volt és most is, mert "ez csak játék". Bele vagy esve, ugye? - rivallt rám ingerülten, én meg totálisan ledöbbentem. Honnan a fenéből tud Malajziáról?
- Tudod mit? Azt hiszem nem tartozom neked magyarázattal! - álltam a sarkamra végül, a bennem kavargó sokféle érzés felett uralkodva. - És tudod miért? Mert egy szemét vagy! Ugyanolyan vagy, mint Fernando! Egy seggfej! És elegem van belőled! Ebből az egészből, amit itt műveltél velem és Hannával! És remélem tudod, hogy nem akarok többet veled haverkodni. Számomra megszűntél létezni, mint barát! - jelentettem ki, aztán eszembe jutott még valami. - És csak azért nem pofozlak meg, mert nem akarok még egyszer a közeledbe menni! Pedig megérdemelnéd! - közöltem vele dühösen, majd nem törődve Seb reakciójával, kitrappoltam a közlekedőbe, ahol Heidi ugrott nekem kíváncsian.
- Nina, mi ez az ordibálás? Mi van Hannával, miért ment el? - kérdezősködött.
- Kérdezd meg Sebet! Neki biztos lesz mondanivalója! - morogtam az arcába, majd összeszedtem a vizes felsőmet a nappaliból és senkivel sem törődve kiléptem a házból, miután magamra kaptam a toppomat.
Ekkor vettem csak észre, hogy mennyire remeg a kezem. Hogy a dühtől vagy mitől, azt nem tudtam, de olyan durván, hogy inkább zsebre dugtam a kezem. 

Hűvös volt kint a nyári éjszakában, de nem igazán érdekelt. Csak haza akartam menni, haza, ahol nem öntenek le koktéllal és nem smárol le az, akitől egyáltalán nem vártam volna. Azzal meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni, hogy azt mondta....vagyis csak rábólintott arra, hogy tényleg miattam akart szakítani Hannával. Miattam. Ezt hogy a fenébe tudnám megemészteni? Az egész Sebről alkotott képem megváltozott a bólintása után. És az a vicc, hogy nem tudom, milyen érzésnek felel meg a tudat, hogy az egyik legjobb barátom már nem úgy érez irántam, ahogy én mindvégig hittem. Most mégis hogy a viharba tudnék még egyszer a szemébe nézni? Ezentúl úgy fogom kerülni, mint a sáros pocsolyát. Arra mérget vehet!
- Ninaaaa...Nina! - kiabált ekkor utánam valaki, de egyszerűen nem akartam megfordulni. Jobban teszi, ha leakad rólam, én ugyanis nem fogok szerelmi vallomást tenni neki. Éppen elég, hogy fel kell dolgoznom azt, amit tett velem néhány perccel ezelőtt a fürdőszoba előtt. Ha egyáltalán képes leszek erre...
- Nina, az istenért, állj már meg! - rántotta meg valaki a vállamat, és ekkor már kénytelen voltam a szemébe nézni az illetőnek, aki egyenesen maga felé fordított, hogy végre figyelemre méltassam...