51. fejezet: Fiúk, foglalt vagyok!

Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most, de meghoztam a folytatást :)
A cím szerintem most nagyon találó (mostanság nem nagyon voltam kreatív címadásban), és úgy érzem, hogy ez a rész több ember fantáziáját is megmozgatja majd ;)
Az első szavazás egyáltalán nem fog befolyásolni, csak kíváncsi voltam, hogy ti kivel látnátok szívesen Ninát. Hát Seb elsöprő győzelmet aratott, de meglepődtem, hogy Fernandóra is érkeztek voksok! Jake nullázása viszont borítékolható volt :D
A mostani szavazást azért indítottam el, mert arra gondoltam, lehetne egy rövidebb lélegzetvételű, és rövidebb részekben megírt másik sztori aminek részei a két RG fejezet között jönnének. Így nem kell annyit várakoznotok frissre és akkor én se idegeskednék annyit azért, mert nem készülök el időben. Ha úgy szavaznátok, hogy legyen ilyen párhuzamos sztori, megválaszthatnátok a pasi főszereplőket is, rátok bízom, mert alapötletem már lenne hozzá. De azt se bánom, ha csak a RG-re szavaztok, mert akkor azt jelenti, hogy szeretitek ezt a sztorit :) Szóval mindenképpen köszönöm, ha segítetek nekem a szavazással!
Most viszont megyek időmérőt nézni, szurkoljunk Sebnek és Kiminek az időmérőn és a futamon is!
Jó olvasást! :))


(Nina)

Azt mondják, ha az egyik problémád megoldódik, felbukkan egy újabb. Általában nem szoktam hinni az ilyen hétköznapi bölcsességekben, de most egyből ez az okosság jutott eszembe, amikor a szombat délelőtti szabadedzésre felkészülve kijöttem a motorhome-ban lévő pihenőmből és egyenesen Jake-be ütköztem.
- Jesszus, mi a fenét keresel te itt? - hőköltem hátra, mert majdnem kiejtettem a kezemből a sisakomat.
- Megvártalak. - mosolyodott el, aztán tetőtől-talpig végigmért. - Mondtam már, hogy rajtad kifejezetten szexi ez a hacuka?
- Úristen, ez az újabb nyálas bókod? - nevettem fel. - Rosszul csinálod, Jake. Hányszor mondjam még el?
- Ameddig meg nem érted, hogy mik a szándékaim. - vonta fel a szemöldökét, érzésem szerint macsós pillantást kölcsönözve ezzel magának, de gyakorlatilag úgy nézett ki, mint egy idegrángásos idióta.
- Ha azok a szándékaid, hogy lecsesszenek Joachim szülei, akkor azt nagyon jól csinálod. Mégis hol van az a gyerek? - érdeklődtem. - Azért jöttél, hogy felügyeld, erre itt játszod az agyadat! És ráadásul kukkolsz is!
- Hé, csigavér, csajszi. - fogta meg a vállamat, de rögtön le is söpörtem magamról a kezét, miközben kiléptem a motorhome-ból és a paddockon keresztül a boxutca felé vettem az irányt. Jake, természetesen követett. - Joachimmal nincs semmi gáz. Heidi vigyáz rá, már a boxban vannak.
- És akkor nincs jobb dolgod, mint engem kukkolni? - nevettem.
- Kikérem magamnak ezt a kukkolást! - emelte fel a hangját, de egy percig sem vettem komolyan. - Én nem siettem annyira a boxba, és mivel láttam, hogy bementél átöltözni, megvártalak. És most csodálom a látványt.
- Azt csodáld, hogy még nem dobtalak ki, te disznó. - dobtam neki egy fenyegető pillantást. - Komolyan mondom, Jake, ne vigyorogj! Nem azért hoztalak el, hogy újból bepróbálkozz, hanem azért, mert Joachim csak így jöhetett el. És örülnék, ha tartanád magad ahhoz, hogy rá vigyázol és nem Heidinak kéne pesztrálnia. Ő az edzőm, neki is vannak kötelezettségei, nem ér rá bébiszitterkedni!
- Aha, szóval kötelezettségei... - hümmögött vigyorogva. - És az is hozzá tartozik a munkájához, hogy a fizikai erőnlétét egy pasi alatt tesztelje?
- Ha Heikkire gondolsz, akkor nem mondtál semmi újat. - legyintettem. - Ő Seb edzője és Heidi pasija. Egyébként meg már őket is kifigyeled? Vagy becsatlakoztál harmadiknak?
- Egyszerűen csak hallottam őket. Nem nehéz meghallani, ha egy folyosón lakunk, ráadásul ha valaki ilyen jól érzi magát. - mondta szórakozottan. - Ennyi erővel te is tesztelhetnéd magad, és akkor jobb kedved lenne.
- Egyáltalán nincs rossz kedvem. - ráncoltam össze a homlokomat. - Amúgy meg nálad elmentek otthonról?
- Miért? Én szívesen lennék az edződ. - vigyorgott bárgyún rám.
- Na most figyelj ide, Jake! - álltam meg vele szemben, mielőtt még betértünk volna a boxba. - Utoljára szeretném elmondani, hogy rohadtul nem érnek semmit az ilyen idióta baromságaid. Nem lesz semmi köztünk, akkor sem, ha a lábtörlőmön csöpögteted a nyáladat. Nem értem, miért nem értetted meg elsőre, de akkor most elmondom megint. Jobb lesz ha leállítod magadat, mert nem lesz jó vége a dolognak.
- Nem lesz jó vége? - lépett közelebb mosolyogva, mintha fenyegetni akarna. - Mit fogsz velem tenni, Nina?
- Szerintem ne akard tudni. - mosolyogtam vissza és csak azért nem hátráltam el tőle, mert így komolyabban hangzott minden, amit 5 centire egymástól szóltunk egymáshoz. - Én nem olyan lány vagyok, akit egy sármos mosollyal vagy egy perverz felajánlással le tudsz venni a lábáról. Jobb ha végre az eszedbe vésed, hogy semmi de semmi esélyed nincs nálam. Ahogy senki másnak sem, mert nincs szükségem egy marhára sem, aki elveszi a szabadságomat. Világos voltam? - vontam fel a szemöldökömet kérdően.
- Mint a nap. - mondta halkan, a szemembe nézve, de tisztán kivettem belőle, hogy nem vesz komolyan.
- Akkor jobb lesz, ha meg is jegyzed. Mert attól, hogy most VIP vendég vagy, nem fogom kinyalni a seggedet! És ajánlom, hogy Joachimra figyelj, ahelyett, hogy a macsós megjegyzéseidet dobálod, oké?
Nem vártam meg a válaszát, megfordultam és mentem tovább a box felé. Remélem ebből már megértette, hogy felesleges bármilyen próbálkozás, akkor sem fog célhoz érni.

Volt azért egy pozitívum a mai nap reggelén. Nem esett az eső! Szerintem nálam boldogabb ember nem volt az egész pályán, amikor úgy láttam meg a zöld lámpát, hogy nem mosta el az eső a sisakrostélyomat. Ezzel a jókedvvel kormányoztam az autómat abban az egy órában, ami a rendelkezésünkre állt gyakorlásra még az időmérő előtt. Ayao meg is jegyezte, hogy ma milyen fürge vagyok, amire mosolyogva annyit reagáltam, hogy a mai nap nem jöhet ki rosszul, ha Angliában nem esik az eső. Erre az volt a válasza, hogy előkelő harmadik lettem a harmadik szabadedzés végére, ami ismét örömre adott okot.
Ahogy az már szokásunkká vált, az ebédszünetben volt időnk megbeszélni Kimivel a pályán kapcsolatos dolgainkat. Az edzés után egy asztalhoz ültünk - a hétvégén először - , és Kimi már mosolyogva köszöntött.
- Milyen jó hangulatban van ma valaki.
- Úgy tűnik a mai nap nem indul olyan rosszul, mint az összes többi eddig Silverstone-ban. - vettem a kezembe a kést és a villát, majd nekiláttam a menümnek. Filézett hal, sárgarépa, kukorica és saláta. Laktató.
- És ez az esőtlenségnek köszönhető, vagy más is van a dologban? - kíváncsiskodott és örömmel láttam, hogy ő sem díjazza annyira az ebédet, mint én. Helyette kinyitotta az energiaitalát és azt kezdte szürcsölni.
- Egyrészt azért is, másrészt, mert végre van egy olyan ebédszünetem, amit a csapattársammal tölthetek. - mosolyogtam rá, amit is ő is viszonzott.
- Ja, a kissrác most Heidival ebédel. Jake meg azzal a hoszteszlánnyal flörtöl, ha jól látom. - nézelődött.
- Egyszer van ilyen szerencsém. Várj csak...Amanda? - fordultam meg, aztán elégedett mosoly ült ki az arcomra, amikor észrevettem, hogy Eric lánya Rick-kel ebédel és közben jóízűen beszélgetnek. - Na szép! Tegnap Amanda még abban kért tőlem tanácsot, hogy mit tegyen azzal a fiúval, aki odáig meg vissza van érte, de ő csak haverként tekint rá, viszont mindenki szerint álompár lennének, ha járnának. Érted, pont tőlem, a párkapcsolatok szakértőjétől? - nevettem hüledezve. - De látom, saját maga is megoldotta.
- Aha, úgy tűnik. De csak úgy kíváncsiságból. Mit javasoltál neki? - érdeklődött kíváncsian.
- Azt, hogy ne hagyja magát. Ha a saját életedről van szó, nem hagyhatod, hogy mások irányítsanak. Akkor az már nem is a te életed lenne. És ha ő úgy érzi, hogy nem szerelmes a srácba, akkor ne kezdjen ki vele. Szegény bolond fiú így járt. Ha olyan nagymenő, biztos talál magának más áldozatot. Ezek nem valami nagy Rómeók, egyik héten ezzel, másik héten azzal járnak. Csak gondolom Amanda azért is érdekes, mert az apja révén ismert csajszi. De hát ez van. Ha a srác koppan, akkor koppan. Majd feláll, ha akar.
- Micsoda gondolatmenet. - csettintett Kimi. - Nekem nagyon is ismerős ez a helyzet....
- Ha te is voltál gimis, akkor biztosan. - bólintottam, de ő nevetve rázta a fejét.
- Nem a gimire gondoltam....hanem egy bizonyos szőke lányra és egy szőke haverjára.
- Minek ez a kitalálósdi, úgyis tudom, hogy kikre gondolsz. Pedig annyira próbáltam ködösíteni. - nevettem.
- Engem nem lehet átverni. - ingatta a fejét mosolyogva. - És a károdra kilyukadtam oda, ahová te nem akartál.
- Talált, süllyedt. - csettintettem az ujjammal. - De nem, Sebbel és velem teljesen más volt a helyzet. Amandába bele van zúgva az a csávó, Seb viszont nem gondolta komolyan azt, hogy többet érezne irántam barátságnál, vagy hogy miattam hagyta el Hannát. Egyszerűen csak abban a szituban úgy jött ki a lépés.
- Hát amikor ez a balul sült lépés megtörtént, még nem fogtad fel ilyen egyszerűen. - nevetett.
- Tudom, mert akkor nagyon kiakadtam. - emlékeztem vissza. - De akkor még úgy tudtam, hogy Seb tényleg igazat mondott, amikor bólogatott arra, hogy én vagyok az, aki miatt időt kért a kapcsolatában.
- Miért nem így van? - vonta fel a szemöldökét kérdően, mire megráztam a fejemet.
- Dehogyis! Seb azt mondta, van némi szerepem abban, hogy rájött arra, hogy már nem az igazi Hannával, de csak azért, mert rá is csak úgy tekint, mint rám, vagyis mint a barátjára.
- Én ezt nem értem. - nevette el magát.
- Én sem, de az a lényeg, hogy már nincs semmi gáz. - mosolyogtam. - Én is túlreagáltam, de csak azért, mert ő félreérthető helyzetbe hozott. És amíg fogalmam sem volt az igazságról, felmerült bennem, hogy Seb tényleg azért akart szakítani Hannával, mert....hogy is mondjam...irántam érez valamit.
Kimi furcsán mosolygott, de meg tudtam érteni. Szerintem is teljesen irreális volt ez az elmélet.
- Ne nevess ki! - nevettem. - Azért gondoltam ezt, mert hát tudod...barátok nem szoktak csak úgy smárolni.
- Maximum akkor, ha egy játék azt kívánja. - célozgatott leplezetlenül.
- Kimi, ugye nem gondolod, hogy az a Fernandós eset ugyanaz lenne? - sóhajtottam. - Az csak egy játék volt! És különben is, mi nem vagyunk barátok, csak fegyverszünetet kötöttünk. És érdekes módon rájöttünk arra, hogy mindkettőnknek sokkal könnyebb így az élete, ha nem nehezítjük meg a másik dolgát.
- Még a végén szentté avatod. - gúnyolódott.
- Ne ragozd már ennyire túl. - szontyolodtam el. Rosszul esett, hogy Kimi azt képzelni, bírom a spanyolt.
- Jól van na, ne sértődj már meg. - pöckölte meg az asztalon fekvő kezemet. - Azért örülök, hogy kibékültetek Sebbel. Nem bírtam volna hallgatni a nyavalygásotokat, legalább megkíméltetek ettől.
- Örülök, hogy megtaláltad magadnak a pozitívumot a kettőnk ügyében, Kims. - nevettem, mire a Jégember is szórakozottan elvigyorodott.
Tudtam ám, hogy őt is feszélyezte volna, ha folyton kerülgettük volna egymást Sebbel. De most, hogy ez a probléma megoldódott, már neki sincs félnivalója. Jó tudni, hogy Kimit érdeklik a magánproblémáim, mégha ilyen kényesek is. Mégha ezekben is csak a saját javát keresi. Nekem azért sokat számít a barátsága.

Az időmérő előtt a boxban megláttam Joachimot és Ricket együtt beszélgetni, és mivel nem szerettem volna elhanyagolni, mint vendégeimet, odamentem hozzájuk, hogy még a kvali előtt dumálni tudjunk egy kicsit.
- Hahó, srácok. - léptem oda hozzájuk, mire mindketten felém kapták a fejüket.
- Jaj, Nina, jó, hogy itt vagy! - örült meg nekem Joachim, majd egy pacsi után nagy mesélésbe kezdett. - Képzeld el, Rick nem tudta, hogy Damien a kedvenc szerelőd! Hát hogy lehet egy ilyen a no.1 rajongód?
- Joachim, szerintem azért nem tudta, mert a szerelőbrigádom nincs kitéve a nyilvánosságnak. - magyaráztam el, és egy elnéző mosollyal vettem a védelmembe Ricket.
- De hát....de hát! - toporzékolt a kisfiú. - Még azt sem tudta, hogy Heidi az edződ! Pedig ez aaaanyira alap!
- Én azt hittem, hogy csak a barátnőd. - dugta a zsebébe a kezeit ártatlanul Rick.
- Nyugi, semmi baj. - veregettem hátba nyugtatólag. - Joachim kicsit be van pörögve. Amúgy csak azért tud ennyi mindent, mert már csütörtök óta terrorizálja a csapatot a rajongásával. Amúgy meg belső infói vannak, mert a szomszédom.
- Még jó, hogy vannak belső infóim. - fonta össze a kezeit Joachim. - Ez egyszerűen jár nekem.
- Na és mégis miért? - borzoltam össze a haját. - Kishaver, az enyémnél ne legyen nagyobb az egód!
Joachim morgott egyet, de aztán vállon bokszolt. Hoppá, úgy látszik elleste tőlem és Kimitől ezt a mozdulatot! Egy büszke hátbaveregetéssel díjaztam az imitációját.
- Te így hangolódsz az időmérőre? - érdeklődött Rick.
- Ja, nem, csak gondoltam beszélgetek veletek egy kicsit. - vontam meg a vállamat. - Jól érzed magad itt?
- Ez most kérdés? - nevetett fel. - Persze, annyira pazar itt minden. Még mindig hihetetlen, hogy sikerült ide eljutnom.
- Annyira meghatottál azzal a levéllel, hogy valahogy viszonoznom kellett. - legyintettem, mintha semmiség lenne. Nekem persze az is volt, csak Michaelának kellett miatta szervezkednie. Neki meg úgyis az okoz örömöt, ha dolgozhat.
- Akkor érdemes volt megírni. - veregette magát vállon, amin jót derültünk. - Igazából először bénának tartottam, hogy levelet írjak, mikor még fogalmazni sem tudok rendesen, de gondoltam, most mit veszíthetek? És hát sokkal többet nyertem vele, mint gondoltam! Itt van először is ez a hihetetlen lehetőség, hogy testközelből lássam egyszerre a kedvencemet és Kimi Räikkönent! Aztán hogy egy egész hétvégét egy top csapattal töltsek és minden apró lélegzetvételt megfigyelhessek. A szállodai szobáról nem is beszélve! Az annyira durva, még soha életemben nem éltem ilyen luxuskörülmények között. Na és az a lány is...
- És elérkeztünk a legérdekesebb részhez. - mosolyogtam. - Nem semmi a főnök lánya, mi?
- Hát ami azt illeti. Nem akarsz meghívni a következő hétvégére is? - kérdezte vigyorogva. - Jó, ez bunkó volt, de...
- De mit tegyen az ember, ha bejön neki egy szuper csaj, aki ráadásul még egy élcsapatot vezető csapatfőnök lánya? - ingattam a fejemet mosolyogva. - Meg tudlak érteni. Tényleg rendes lány.
- Nem semmi, az biztos. - bólogatott. - Azt ígérte, az időmérő után velem tölt egy kis időt. Körbenézünk Northamptonban.
- Jól teszitek. Szurkolok nektek, okés? - tettem keresztbe az ujjamat.
- Kösz, Nina. Überklassz csaj vagy. - csapott bele a tenyerembe, amit felmutattam. - Én is szurkolok neked az időmérőhöz. Legyen már meg az a pole, mert az első futam óta várok erre!
- Én mindent megteszek. - kacsintottam, aztán mentem is az autómhoz, merthogy elkezdődött a Q1.
Kisétáltam a boxból, és amikor észrevettem, hogy már megint esik az a rohadt eső, szitkozódni kezdtem.
- Nina, ugye nem gondoltad, hogy megússzuk eső nélkül? - érdeklődött Damien a hátam mögül.
- De hát délelőtt....ezt komolyan nem hiszem már el. - csattogtam vissza az autómhoz.
- Angliában vagyunk, ne hülyéskedj. Ez csak természetes. - mosolygott.
- De akkor is....ki mondta, hogy folyton esnie kell? Pont most, amikor.... - mérgelődtem, amikor Ayao hangját hallottam meg a pitwallról.
- Nina, ne dumálj, hanem pattanj már be, de most azonnal! - szólt rám erélyesen, és Eric is sürgetve integetett.
- Máris. - nyeltem le az összes szidalmamat és miután a szerelőim bekötöttek, már ki is hajtottam a pályára. A felvezetőkörömben már éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű játék. Majdnem rámentem Sergio Sauberjére, mert korán fékezett az egyik kanyarban, és közben észre sem vettem, hogy Kimi minket próbál körbeautózni, így majdnem összekoccantunk. Ayao le is szúrt a rádión, hogy figyelhetnék jobban is, mert most az a legfontosabb, hogy minél többet tartam a pályán az autót. Ennek szellemében folyamatosan körözgettem, és elég frusztrált lettem, minél jobban esett az eső. Így minden reményem elszállt, hogy a délelőtti harmadik helyemen javítani tudjak. Tisztában voltam az autó és a saját képességeimmel, tudtam, hogy lehetetlen vizes pályán jobbnak lennem, de azért keményen hajtottam, ahogy illik, így hetedikként tovább is jutottam a második szakaszba.
A Q2-t már az esőgumikkal kezdtem meg, mert az eső intenzitása egyre erősödött, a pálya pedig egyre vizesebb lett. Éppen az első rendes gyorskörömnek futottam volna neki, amikor Ayao azt mondta, piros zászló van, sürgősen jöjjek vissza a boxba, mert megszakították az edzést.
- És most mi lesz? - érdeklődtem már a pitwallnál.
- Nem tudjuk, egyelőre csak kivárunk. Whitingék szerint nem biztonságos folytatni a körözgetést, úgyhogy határozatlan ideig állunk. - jelentette be Eric.
Amikor ránéztem, észrevettem, hogy az egyik mérnökkel egy fura szerzet beszélget. Tudtam, hogy valahol már láttam az arcát, de csak nem ugrott be, hogy ki lehet. Odaléptem hozzá és megkocogtattam a vállát.
- Heló, ne haragudj már, de elárulnád miért vagy olyan ismerős? - közöltem vele kerek-perec, hogy mit akarok. A csávó sármos mosolyra húzta a száját, aztán odanyújtotta a kezét.
- Á, szóval te vagy Nina. Tényleg nem mindennapi lány vagy, te hallod. Jude Law.
- Áhá, szóval az igazi Alfie. - jutott eszembe, hogy hol láttam már az arcát. Az Alfie volt a legbetegebb film, amit valaha láttam. Egyszer Heidi vett rá egy unatkozós napunkon, és azóta is ezt nyögöm. - Bocs, hogy nem ismertelek fel, csak én nem vagyok nagy szakértője a színészvilágnak. - nevetgéltem elnézést kérve, bár nem éreztem cikinek, hogy nem tudtam a nevét. Elvégre itt én nagyobb sztárnak számítok, mint ő, vagy nem?
- Nyugi, nincs semmi gáz. - mosolygott visszafogottan. - Szóval tetszett az Alfie, hogy az ugrott be elsőre?
- Nem, pont ellenkezőleg. - ismertem be nevetve. - Bocs, de szerintem borzalmas lett!
- A nők imádták. Nekem csak ez a lényeg. - vonta meg a vállát mosolyogva. - Mellesleg azt hallom itt a főnökeidtől, hogy te nem vagy annyira csajos. És úgy látom, tényleg igaz.
- Versenyző vagyok, nem hercegnő. - vontam meg ezúttal én a vállamat.
Jude elég visszafogott, de azért kellemes társaság. Mivel az időmérő még mindig félbeszakítva állt, bejött a garázsunkba és összeismerkedett Kimivel is. Fura módon a finn is jól szót tudott érteni vele, így hármasban beszélgettünk.
- Na és Kimi milyen egy lány csapattárssal együtt dolgozni? - kíváncsiskodott Jude.
- Nem rossz. Jól megvagyunk. - bökött oldalba Kimi és a szokásos félmosolyát villantotta rám.
- Aha. - bólogattam mosolyogva. - Ahhoz képest, hogy az elején még úgy voltam vele, hogy nem fog érdekelni, hogy Kimi Räikkönen lesz a csapattársam, én úgyis a magam dolgát csinálom, egészen másképpen alakultak a dolgok.
- Csak nem alakult valami köztetek? - suttogta közelebb hozzánk, mire mindketten elröhögtük magunkat.
- Ez most nem az egyik filmed, hé! - nevetett Kimi, amit én is megerősítettem.
- Ezt mégis honnan gondoltad? Ez annyira abszurd. - hitetlenkedtem.
- Azt mondtad, egészen másképp alakultak a dolgok... - magyarázkodott védekezően. - Csak egy tipp volt.
- Ezt úgy értettem, hogy nagyon jóban lettünk. - javítottam ki türelmesen. - Rájöttünk, hogy tök ugyanarra az alapra teremtettek minket és pont ezért remekül megértjük egymást. Ennyi az egész.
- Pontosan. - bólintott rá Kimi.
- Pedig jól mutatnátok együtt. - formált az ujjaiból egy fényképezőgépet. - Színész szemmel filmben annyira nem lennétek jók együtt, mert ugyanaz a külső, de a való életben jó kis párost alkothatnátok.
Erre már nem feleltünk semmit, csak furán vigyorogtunk Kimivel, mint akik azt üzenik egymásnak, hogy: ,,Ez meg van hülyülve? Látszik hogy színész, egy csepp agya sincs, csak teszi magát!".
- Oké, látom ne feszegessem tovább ezt a témát. - nevette el magát Jude. - Úgy néztek rám, mintha kimondtam volna, hogy holnap elüt titeket egy kamion.
- Körülbelül olyan hatása volt. - vallottam be és ebben Kimi is egyetértett.
Jude ezután a felsülés után inkább a szerelőkkel beszélgetett, míg belőlünk abban a pillanatban kiszakadt a röhögés.
- Még egy ilyen fafejűt! - csúfolódott Kimi, amikor félrehúzódtunk a garázs egyik sarkába.
- Ja, azt hiszi, olyan nagymenő a "színész szemeivel". - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. - Apám, látszik, hogy mennyit érnek ezek a sztárok a paddockban....szart sem.
- Villogtatják magukat, hogy mennyire nem konyítanak semmit a sporthoz. - folytatta Kimi.
- Csak azért jönnek, hogy megmutassák magukat, hogy ők akkora sztárok, hogy itt is jártak. Szánalmas. - fejeztem ki a véleményemet. Szegény Jude, ahhoz képest, hogy elég jó fej volt, most kicsúszott a száján valami olyasmi, ami miatt lealázzuk. Bár nem hiszem, hogy megsértődik, ha már az Alfie-t is leborzalmasoztam.
- Elég vicces ez a fickó. - rázta a fejét Kims. - Ha akkora nagy arc lenne, tudná, hogy házas vagyok, te meg...te meg csak 19 vagy.
- Most mire akarsz kilyukadni? - próbáltam megérteni az összefüggést, sikertelenül.
- Gondolj bele... - kezdett magyarázni. - Én mindjárt 33 leszek, papíron feleségem van, nemsokára kiöregszek a F1-ből is. Te meg itt vagy frissen a gimiből, a GP2-es bajnoki címeddel, 19 évesen újoncként, aki előtt ott az egész élet, és annyi fiú barátja van, hogyha járni akarna valakivel, lenne ezernyi választása.
- Kimi, most nagyon nem értelek. - olvadt le a mosoly az arcomról és a helyébe zavartság került. - Úgy beszélsz magadról, mintha egy kiöregedett apóka lennél. És mi az, hogy papíron van feleséged?
- Semmi, nem az a lényeg. - kortyolt bele az energiaitalába. - Amúgy sem kéne most ilyenekről dumálni, mikor az időmérő közepén vagyunk. Mindjárt autóba ülünk és neked ezen fog kattogni az agyad. - röhögte el magát, aztán a vállamra tette a kezét. - Mondom, hagyd abba az agyalást!
- De én nem is agyalok... - pislogtam.
- Ajánlom is. - figyelmeztetett az ujjával.
- De várj már! Miért akarnék járni valamelyik fiúbarátommal? - tértem vissza az előbbi gondolatmenetére.
- Látod? Tudtam, hogy agyalsz! - nevette el magát.
- De nem agyalok, hagyjál már ezzel! - lökdöstem a karját. - Mondd el, hogy ezt miért mondtad!
- Kicsi Nina, ha ennyiből nem értetted meg, akkor nincs mit magyarázni. - biccentett túl kedves mosollyal.
- Utálom, amikor valaki mond valamit, de nem fejezi be. - durcáskodtam.
Kimi rajtam szórakozva vigyorgott, de aztán mintha megsajnált volna, mert közel hajolt hozzám és azt súgta a fülembe:
- Ennek csak annyi volt az értelme, hogy nem vagy az esetem.
Majdnem elröhögtem magamat, de aztán inkább elfojtottam és helyette most én hajoltam oda a füléhez.
- Akkor megnyugodtam, mert te sem vagy az én esetem.
Mindketten vigyorogtunk, aztán nem bírtuk tovább, és kicsordult belőlünk a nevetés. A szerelőink nem is értették, mit hangoskodunk ott a sarokban, de én konkrétan olyan röhögőgörcsöt kaptam szinte a semmitől, hogy nem bírtam abbahagyni. Már a fél csapat minket nézett, mire végre sikerült összeszedni magunkat.
- Most amúgy min nevettünk? - kérdeztem Kimit, amikor letöröltem a nevetéstől kicsordult könnyeimet.
- Nem t'om, most csak jól esett. - felelte vállat vonva, de azért ő is törölgette a szemét.
- Én elképzeltem, hogy romantikusan egymás kezét fogva végigsétálunk a paddockon, és máris minden újságíró odasereglik és meginterjúvolnak, hogy mikor házasodunk össze. - nevettem még mindig.
- Te jó ég, ez még viccnek is rossz. - húzta végig a tenyerét az arcán.
- Azért megnézném, hogy hogyan kérnél meg... - fantáziáltam már megint. - Egy vodkás üvegbe rejtenéd a gyűrűt?
- Na azt leshetnéd...erre pazarolni egy jó kis vodkát! - ingatta a fejét, aztán villanásszerűen elvigyorodott. - De igent mondanál?
- Neked? Bármikor, szívem. - pislogtam sűrűn, és a hatás kedvéért még a fejemet is félrebiccentettem.
- Így szeretlek. - ment bele a játékba a Jégember is és szórakozottan magához vont.
- Na jó, még a végén tényleg félreértik a helyzetet. - húzódtam el tőle nevetve. - Főleg Jude...
- Ki az a Jude? - játszotta az értetlent, mire megint elröhögtem magam.
- Jó kérdés! - nevettem. - A lényeg, hogy mi boldogok vagyunk, együtt.
- A számból vetted ki a szót! - bólintott Kimi mosolyogva, aztán inkább elment a garázs hátsó részlegébe, hogy egy jégkrémmel lehűtse magát, mert állítása szerint ha autóba ül, képtelen lesz másra gondolni, csak arra, hogy mennyire aggódik értem, mint fiatal jegyeséért. Hát azt hiszem, Jude nagyon rossz poénja mégsem volt annyira rossz, ha ennyire jót szórakoztunk rajta.

A boxutcában ekkor azt vettem észre, hogy a csapatok kiállnak és nagy lelkesedéssel biztatják szegény rajongókat, hogy ne szomorkodjanak, amiért nem láthatnak senkit a pályán és még áznak is a lelátókon. A McLarenesek fél tábora kint állt és hullámzott, de a Red Bull sem hazudtolta meg önmagát, hangos zene üvöltött a garázsukból, miközben ütemre mozogtak a szerelők a nézők szórakoztatására. A fejemet csóválva figyeltem, hogy mit meg nem teszünk mi azért, hogy a szurkolók ne szenvedjenek hiányt ebben a hétvégében, amikor valami nekiért a lábamnak. Ijedten léptem arrébb, de amikor megláttam, hogy mi is támadott meg, nem hittem a szememnek.
- Te meg mi a fene vagy? - emeltem fel a kis járgányt, ami tele volt ragasztva Red Bullos üvegekkel. Furcsállva forgattam körbe a kezemben a kis hajót, amihez az energiaitalos dobozok szárnyként voltak felcsatolva. Odanéztem a Red Bull boxa felé, és ekkor láttam, hogy Sebastian közeledik felém nevetve.
- Hali, Nina! - köszönt vidáman. - Bocs Robbiért, úgy tűnik elkószált, csak nem értem utol.
- Robbie? - szemléltem meg újra a kis hajót, aztán elnevettem magamat. - Seb, te normális vagy? Egy időmérő közepén vagyunk és te ilyenekkel játszol?
- Miért, mi bajod Robbieval? - kérdezte ártatlan szemekkel, majd elvette tőlem a játékszerét.
- Csak annyi, hogy a boxban úsztatod az esővízen. - fintorogtam értetlenül.
- Stuék találták ki, hogy szórakozzunk egy kicsit. - magyarázta mosolyogva. - Tök jópofa, nem?
- Aha, annyira, mint Rihannát hallgatni a kvali kellős közepén. - nevettem. - Ti tényleg nem vagytok épeszűek!
- Csak elütjük az időt. Mellesleg mindenki annyira sajnálja a szurkolókat, hogy muszáj kicsit vidámabbra vennünk a figurát. Nekünk is van egy csomó VIP vendégünk, őket is szórakoztatni kell.
- Ha már VIP vendégek... - néztem hátra a garázsunkba, aztán odahívtam a kis csatlósomat. - Nézd Joachim, ilyen egy kétszeres világbajnok, ha éppen nem vezet.
- Csocsi, Sebastian! - pacsizott össze vele Joachim, aki úgy köszöntötte Sebet, mint valami régi ismerősét. - Mi ez? De klassz! Add ide egy kicsit! - vette ki a kezéből és rögtön letette a vízre. - Ez úszik?
- Aha. Kennyék csinálták. Jó, mi? - lelkendezett Seb.
- Ja, pofás kis járgány, és szerencsére sok víz is van, hogy tudjon úszni. - közölte guggoló pózból, ahogy az úszó hajót figyelte.
- Robbie a neve. - jegyezte meg Seb úgy mellékesen. Nem tudom, mitől lett jobb ez a kis szirszar, azért, mert van neve, de Seb folyamatosan ezt ismételgette.
- Houston, fordulj vissza! Robbie, itt Houston, fordulj vissza! - formált a kezéből mikrofont a fiú, mi meg Sebbel jót nevettünk a gyerekeskedésén. - Azt mondtam fordulj vissza! Mi az, hogy tovább megy?
Nem értette, hogy a hajó miért az ellenkező irányba sodródik, ezért utánaszaladt a Force India boxa felé.
- Élvezi a hétvégét, mi? - kérdezte Seb.
- Ahh, szerintem élete legjobb hétvégéjét éli. - néztem mosolyogva Joachim után, aki még mindig Robbie-t üldözte. - Nagyon jól érzi magát. Már az összes szerelővel összehaverkodott, sőt még a hosztesz lányokat is meghatotta a lelkesedése. Örülök is, hogy elhoztam, tiszta rajongó lelke van a srácnak!
- Azt látom. Úgy néz rád, mintha a szupersztár nővére lennél! - mondta mosolyogva. - És Jake?
- Na őt meg legszívesebben kidobnám.... - komorult el az arcom. - Tényleg...nem kéritek?
- Mit csináljak vele? - nevetett fel Seb. - Állítsuk be a szerelők közé?
- Dobj oda neki egy hosztesz csajt, hogy vele foglalkozzon, ne velem. - javasoltam és egy pillanatig bele is gondoltam, milyen lenne, ha Jake egyszerűen kisétálna az életemből. Jaj, nem is érdemes ezen álmodozni!
- Miért, mit csinál veled? - fagyott le a mosoly az arcáról.
- Csak rám van szállva, és nem hajlandó megérteni bizonyos dolgokat, amiket mondok neki. - feleltem kicsit ködösítve, de Sebnek nem sok köze van ehhez, nem láttam értelmét annak, hogy mélyebben belemenjek. - de ha most megbocsátasz, úgy látom nekem integet az a húzott szemű mérnök. - mosolyodtam el, amikor megláttam, hogy Ayao felém legyezi a kezét. - Szerintem hamarosan kezdünk.
- Sok sikert, Nina. - köszönt el Seb, aztán Jake után ment, hogy összeszedje Robbie-t, a kishajót.
- Kösz, neked is. - intettem, aztán odamentem a pitwallra, hogy megtudakoljam, mikor indulunk neki újra ennek a maratoni időmérőnek.
Hamarosan vissza is kerültem az autómba, és 10 perc múlva már újraindult az edzés. Szerencsére nem szakították meg többször, így kimehettem a pályára, de abban a pillanatban meg is bántam, hogy nem álltunk még többet, hiszen a pálya olyan kritikus állapotban volt, hogy vezethetetlen lett az autó rajta. Amikor neki akartam futni a második gyors körömnek, le is csúsztam a pályáról, de nem volt akkora szerencsém, hogy csak a sáros füvön csússzak át, továbbgurultam a kavicságyba is, ahonnan már nem volt visszaút.
Csalódottan káromkodtam a rádiómba, mire Ayao visszaszólt, hogy hallja ám, hogy csapkodom a kormányt, úgyhogy fejezzem be, ha nem akarok több kárt az autóban. A hangjából érzékeltem, hogy nem büszke rám, amiért duplán rosszul éreztem magamat. Amikor végre visszakerültem a boxba, sajnálkozva néztem rá.
- A fenébe is, bocsánat!
- Jól van, ne idegeskedj! - vigasztalt mosolyogva. -  Te futottad az ötödik legjobb időt....ezredre azonosat Massával. - lesett a képernyőre. - Kár érte, de ilyen körülményke között ez bárkivel előfordulhatott volna.
- Na persze. - morogtam, aztán visszamentem a boxba. Számomra a mai nap már egy kuka.
Kimi azért jobban terelgette az autót a vízen, mint én, mert a Q3-ban hatodikként végzett. A pole-t Fernando szerezte meg, Seb pedig a 4. lett. Amikor bementem a mérlegelésre, már ő sme tűnt olyan vidámnak, mint amikor a hajójával szórakozott.
- Nem ment? - érdeklődtem, amikor mindketten az eredményeket néztük.
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolyodott el.
- Ne is kérdezd. Nem bánom, ha vizes a pálya, de ez azért már túlzás.
- Én is így magyarázkodnék. - cukkolt.
- És azt mivel magyarázod, hogy Fernando már megint előtted van? - dobtam vissza a labdát, mire elhúzta a száját.
- Azzal, hogy csak holnap osztják a pontokat, drága Nina. - tette a kezét a vállamra.
- Mindig ezt mondod.... - mosolyogtam, bár beláttam, hogy igaza lehet. A vasárnap számít, és ha ott tudok teljesíteni, akkor senkit sem érdekel a mai bakim. Úgyhogy ez lesz a célom holnapra!

(Heidi)

A verseny napjának délelőttjén végre kisütött a nap, így Nina nem találhatott kifogást arra, hogy egy kicsit eddzünk a futamra felkészülve. Tudtam, hogy a barátnőm frusztrált a tegnapi bakija miatt, ezért gondoltam hátha sikerül egy kis feszültséglevezetéshez segítenem. Így hát kimentünk a pálya melletti parkba, hogy fussunk néhány kört.

- Heikki mesélte, hogy Seb már újra a régi. - dobtam fel azt a témát, amit boncolgatni szerettem volna a barátnőmmel. Titokban büszke voltam magamra, hogy én segítettem hozzá ahhoz, hogy önként és dalolva bocsánatot kérjen Sebastiantól és végre rendezzék azt a nevetséges konfliktust, ami a buliban éleződött ki

köztük.
- Tegnap ennek én is tanúja lehettem. Ugyanis visszatért a gyerekes énjéhez, mert egy Red Bull dobozokkal teli kishajót úsztatott a boxban a megszakításkor. Ja és ráadásul el is nevezte Robbienak!
- Hihi, tudom, Heikki mesélte. - nevettem, mert nekem is volt szerencsém látni a kis Robbie-t. - És Sebtől kitudakoltam, hogy te kezdeményezted a békülést. Olyan büszke vagyok rád!
- Jaj, Heidi, ez hülyeség! Nem is én kezdtem! - tiltakozott. - Kimi megkérdezte, hogy meddig akarjuk még ezt csinálni. És akkor közös erővel kimentünk a szökőkúthoz és megbeszéltük a dolgot. Miért fújod fel ennyire?
- Ja igen, a szökőkút... - mosolyodtam el. - Ez annyira romantikus!
- Marhára...
- Figyelj, Nina....most összeszedtem a bátorságomat, hogy megkérdezzek tőled valamit. - néztem rá komolyan, de alig bírtam visszafogni a mosolygásomat.
- Ha már Heidi Ravininek bátorságot kell gyűjtenie, akkor az nem hangzik valami jól. - nevetett piszkálódva.
- De azért vedd csak komolyan! Szeretném tudni, hogy mit gondolsz...
- Miről? - kíváncsiskodott és ezzel éreztem, hogy máris nyert ügyem lesz. Beszélni fog, mert kíváncsi.
- A kérdésem nem ok nélküli. Van alapom rá. Szóval meg se próbálj terelni. - figyelmeztettem előre.
- Mondd már! - türelmetlenkedett. Ó, hogy azt a toporzékolós formáját!
- Mit gondolsz Sebről? - mondtam ki kerek-perec, hogy mire vagyok kíváncsi. Aztán Nina fejével gondolkodtam és rögtön hozzátettem. - Mármint úgy, mint pasiról! És választ kérek, kisasszony!
- Felejtsd el! Már megint nem vagy százas! - gurult méregbe, amin jót derültem. Vicces, amikor morgós!
- De megígérted, hogy válaszolsz!
- Mi? A fenéket ígértem meg! Neked már a rövidtávú memóriáddal is gondok vannak?
- Jó, akkor nem ígérted meg, de megérdemlek annyit, hogy válaszolsz! - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Miért is? - mosolygott gúnyosan.
- Azért, mert én adtam meg azt a lökést, amivel elértük, hogy kibékülj Sebastiannal! Úgyhogy most az a minimum, hogy elmondod a legjobb barátnődnek, hogy mit is gondolsz róla! Van alapod rá, és tudjuk, hogy jól smárol, ráadásul tegnap azt mondtad, pontosan tudta, hogy mit akar akkor, szóval nem mondhatod, hogy nem volt olyan pillanat, amikor csak barátként viselkedtél vele!
- Heidi, mi ez a vallatás? - ráncolta össze a homlokát. - Úgy viselkedsz, mint egy pszichomókus! Nem fogok ilyen hülye kérdésekre válaszolni! Néha már az idegeimre mész, amikor ilyen vagy.
- Most miért durcizol már megint?
- Nem durcizok. Kibékültünk Sebbel és csak és kizárólag barátok leszünk úgy, ahogy eddig is voltunk. - jelentette ki nyomatékosan, aztán morogva fordult felém. - Ne köss már mindenbe bele! Egyébként is, nekem van már valakim. - mondta rejtegetett félmosollyal.
- KI AZ? - kerekedett ki a szemem. Teljesen meglepett a kijelentése, és a kíváncsiságom is felturbózódott.
- Barkochbázzunk.- mosolyodott el játékos kedvében. - Ismered. Szőke hajú, kék szemű....
- Ócska kis játék, egyszerű képlet, Seb a megoldás. - legyintettem nevetve.
- ...nem most volt a 25. szülinapja. - nézett a szemembe nyomatékosan. Ó-ó, akkor mégiscsak tévedtem!
- Akkor Heikki? Összeszűrtétek a levet a hátam mögött? - tettem csípőre a kezemet, de persze csak poénból.
- Nem talált. - rázta a fejét vigyorogva. - Keress egy másik szőkét, kék szemekkel, akivel te is legalább annyiszor találkozol, mint én és tudom, hogy a kis szurkálódások álcájaként te is annyira bírod, mint én.
- Kimi??? - tátottam el a számat. - Nina! Mi van Kimivel?
- Eljegyzett. - mutogatta a gyűrű nélküli gyűrűsujját, amit értetlenül néztem, de amikor kirobbant belőle a nevetés, kezdett gyanús lenni a dolog. - Nyugi, csak poén, mielőtt véresen komolyan vennéd!
- Én ezt nem értem....miért viccelsz ilyesmivel? - ingattam a fejemet bambán.
- Jude Law ott volt az időmérőn a boxunkban és vele beszélgettünk. - kezdett el mesélni, amikor végre alábbhagyott a nevetése. - Megkérdezte Kimitől, hogy milyen velem, mint egy lány csapattárssal. Kims meg mondta, hogy nem is gondolta, hogy ilyen jól ki fogunk jönni, mire én is bólogattam, hogy az elején még nem dobtam el tőle az agyamat, aztán meg minden megváltozott mára. Jude pedig ebből azt vonta le, hogy alakult valami közöttünk...és ekkor mindketten telibe röhögtük szegényt.
Érdekesen hangzott, amit Nina mesélt. Eszembe sem jutott, hogy valaha úgy gondoljak erre a két félnótásra, mint egy pár. Gondolatban elképzeltem őket, ahogy kézen fogva végigsétálnak a boxutcán és szerelmes pillantásokat váltva válnak el egymástól, amikor beülnek az autóba. Húha, ez elég morbid elképzelés lenne!
- Heidi, jól sejtem, hogy most rólunk fantáziálsz? - lökött meg a barátnőm.
- Ismersz. - vontam le a következtetést, de azért készségesen bevallottam. - Igen, elképzeltem, hogy milyenek lennétek együtt, mármint, mint egy pár. Ebbe még sosem gondoltam bele.
- Hát gondolhatod, hogy mi sem. - vigyorgott. - Az egész olyan cikis helyzet volt. Nem bírtuk abbahagyni a röhögést, Jude meg olyan zavarba jött, hogy inkább eloldalgott azzal, hogy biztosan rossz témába piszkált bele. Mi meg Kimivel szétnevettük az agyunkat, hogy ezek a színészek mennyire üresfejűek, mert csak mutogatják itt magukat, de csak a hülyeséget ontják magukból. Én teljesen kész voltam!
- Szegény Jude...pedig bírom a pasit. - gondolkoztam el mosolyogva. - Ugye emlékszel az Alfie-ra?
- Életem legborzalmasabb filmnek nevezett élménye volt. - bólogatott hevesen. Na igen, én is emlékszek mér arra a napra, amikor Nina a popcornos zacskóját hozzávágta a képernyőhöz és kijelentette: EZ SZAR!
- De hogy jött ez az eljegyzési cucc? - tértem vissza az előbbi témára, mire Nina ismét vigyorogni kezdett.
- Nyíltan kijelentettük egymásnak, hogy nem vagyunk az esetünk...mármint érted. Én se az övé és ő sem az enyém. - próbálta kibogozni a fura gondolatmenetét, de végig csak mosolygott. - Kimi először olyasmikkel állt elő, hogy mennyire ég és föld vagyunk, neki felesége van, 33 éves, kiöregedő félben van, én pedig csak most kezdtem meg az igazi életemet és a legfurább, hogy azt mondta, ha járni akarnék valamelyik fiúbarátommal, lenne ezer választásom.
- Okos fiú ez a Kimi. - bólogattam elégedetten. Tudtam, hogy ő is azon az ügyön dolgozik, mint mi, de elég ha Nina csak annyit tud, hogy csak utalgat bizonyos dolgokra.
- De nem túl kreatív. Mondtam neki, hogy kíváncsi lettem volna rá, hogyan kérne meg. Vodkába teszi a gyűrűt? Erre egyszerűen kiröhögött, hogy nem pazarolná erre a vodkáját!
- Tipikus pasi hozzáállás. - ingattam a fejemet.
- Tipikus Kimi. - helyesbített Nina. - De azért érdeklődött, hogy inget mondanék-e. Én pedig azt válaszoltam, persze, neked bármikor, szívem. És azóta jegyesek vagyunk. - csapta össze a tenyerét.
- Ti nem vagytok normálisak! - nevettem el magamat. Ez a két idióta komolyan eljegyezte egymást képletesen? Annyira egymáshoz valók, tipikusan ugyanaz az idiótaság van bennük. Ki lenne képes ilyenre?
- De annyira poénos volt az egész. Szétröhögtük a fejünket. - emlékezett vissza Nina és csillogott a szeme.
- Ohó! Akkor megváltoztatom a kérdésemet. - csaptam le a lehetőségre. - Kimivel hogy állsz? Mint pasival.
- Éreztem, hogy ezt fogod kérdezni. - dorgált meg mosolyogva. - De ez is teljesen felesleges kérdés.
- Naaaaaa, kérlek, most olyan kíváncsivá tettél! - fogtam könyörgőre a dolgot és úgy láttam, ezzel jelentős hatást értem el nála.
- Na jó, úgysem adnád fel. - sóhajtott megadóan. - De ne várj semmi romantikusat. Kimi.... - gondolkozott el, amit abból vettem észre, hogy a száját kezdte harapdálni. - Szerintem ő a legjobb barátom itt.
- Ennyi? - bukott ki belőlem a nevetés.
- Aha. Miért? - kérdezte értetlenül.
- Arra számítottam, hogy kicsit azért kifejted. Ezt eddig is tudtam! - hitetlenkedtem Nina szűkszavúságán.
- Oké, csak ugrattalak! - kuncogott. - Igazából azt veszem észre, hogy egyre jobban elmélyül a barátságunk. Hát ez már azért elég komolyan hangzik! - büszkélkedett.
- Fantasztikus, ahogy kifejezed az érzelmeidet. - fintorogtam gúnyolódva.
- Jó, te is tudod, hogy ebben nem vagyok világbajnok! - védekezett.
- Nem mintha másban az lennél! - szívtam tovább a vérét. - Ja de, a hisztiben nagyon otthon vagy.
- Felejtsük már el azt a témát! - kérte fáradtan. - Amúgy meg akkor is ki volt, aki mellettem állt? Kimi!
- Nem igaz, mert Heikki előbb utánad ment!
- De vele nem lehetett szót érteni. - magyarázta meg. - Kimi viszont eljött hozzám és...jó, igaz, hogy mindjárt be is aludt, de legalább megpróbált rávenni, hogy menjek vissza és kérdezzek meg Sebtől bizonyos dolgokat. Nem mentem el, de azért rendes volt, hogy próbált rám hatni. Te meg hol voltál akkor?....sehol!
- Azért, mert én éppen Sebet próbáltam megvédeni attól, hogy a sárga földig leigya magát! - csattantam fel. Mintha én csak kényelemből nem rohantam volna a nyafogó barátnőmhöz! Kimi meg persze az isten, aki nemhogy a barátja kezéből vette volna ki a piát, helyette elment Ninát lehűteni, majd aludni! Érthetetlen...
- Most már úgyis lényegtelen, ne feszegessük ezt már tovább! - hagyta annyiban legyintve. - Csak annyit akartam kihozni belőle, hogy néha megfordul a fejemben, hogy Kimi csak haverkodni szeret velem, tudod, poénkodni, beszólogatni meg hasonlók, de aztán mindig rájövök, hogy aki ilyen helyzetekben is mellett áll, az nem csak haver, hanem jó barát. - mosolyodott el, úgy, ahogy pasik ezreit hódíthatná meg. Ha akarná.
- Gyönyörű szónoklat! - tapsoltam meg, aztán kérdőn ránéztem. - Akkor egy szó, mint száz, szóba sem jöhet, hogy valaha is komolyabbra forduljon vele a dolog.
- Házasság nem lesz belőle. - nézett a gyűrűsujjára vigyorogva. - Papíron van felesége, én pedig megmaradok a gyűrűtlen jegyesének.
- Ettől szép a ti kapcsolatotok. - karoltam át szórakozottan, miközben arra gondoltam, ha ez a két jómadár nem létezne, ki kéne őket találni. Az én életemből ugyanis mindketten nagyon hiányoznának!

(Jake) 

Egész délelőtt Ninát kerestem, de mintha a föld nyelte volna el. Hiába kérdeztem Michaelát, aki általában mindig kisegített, hogy Nina éppen milyen kötelességét teljesíti éppen, de ezúttal ő sem tudta megmondani, hol találom a lányt. Heidit sem láttam sehol, Joachim pedig a két kamasszal derítette fel a paddock pihenőjét, ahol több versenyzővel is találkoztak, így a kissrác segítségére sem számíthattam. A motorhome-ban viszont megpillantottam Kimit, aki éppen egy szendvicset evett a falnak dőlve. Elmosolyodva odamentem hozzá.
- Szevasz Kimi. Hogy s mint a verseny napján? - kezdeményeztem egy laza társalgást, de a Jégember mindjárt egy fura pillantással méregetett.

- Éhesen. - felelte röviden és jókorát harapott a szendvicsébe. - Mit akarsz?
- Csak úgy beszélgetni. - mosolyogtam ártatlanul, aztán belekezdtem valami olyanba, amire biztosan válaszolni fog. - Jó az az ötödik hely. Elvileg nem fog már esni az eső, jó esélyed lesz a futamon!
- Ezt meg honnan szeded? - vonta fel a szemöldökét.
- Miért ne mennél jól? Te vagy az egyik legjobb versenyző a mezőnyben!
- Na ki vele, mire ez a jópofizás? - látott át a szitán. - Nem bírom az ilyeneket. Mondd meg kerek-perecen, hogy mit akarsz, vagy húzz el!
- Igazából arra voltam kíváncsi, hogy merre találom Ninát. - teljesítettem a kérését.
- Miért érdekel az téged? - érdeklődött fura tekintettel.
- Azért, mert szeretnénk vele beszélgetni egy kicsit még a futam előtt. Ha már meghívott, foglalkozzon már egy kicsit velem is, nem?
- Miért kéne veled foglalkoznia? Szerintem örüljél, hogy itt lehetsz, ne követelőzzél! Arra számítottál, hogy Nina majd rád pazarolja az idejét, amikor ezernyi más dolga van a hétvégén, mint pl. versenyezni? - vált ellenségessé a hangja, ami nagyon nem tetszett.
Az összes pilóta ilyen valójában? Gyűjtik a rajongókat távolról, de ha valaki közvetlenül találkozik velük, azonnal rájön, hogy mekkora bunkó seggfejek. A Vettel gyerek is egy arrogáns figura, de Kimi még azon is túltesz, amiért híressé vált. Azt hiszi, csak mert ő a Jégember, neki már mindenkit le kell néznie. Szánalmas.
- Nyugi már, nem kell bepöccenni! - csillapítottam le. - Tudod, hogy hol van?
- Mégis honnan kéne tudnom? - rántotta meg a vállát. - Nem vagyunk összekötve, vagy mi.
- Akkor megkeresem. - vigyorodtam el, csak hogy idegesítsem. - Úgyis régen voltunk már egy kicsit kettesben, és már hiányzik. Folyton van körülöttünk valami vagy valaki zavaró tényező.
Ahogy sejtettem, Kimi ismét fürkészni kezdett a szendvicse fölül, és a pillantásából kivettem, hogy azon gondolkozik, miért mondom ezeket.
- Szóval csak a szomszédja vagy? - kérdezte és bár próbálta palástolni a kíváncsiságát, én tisztán kivettem belőle.
- Annál több. - mosolyogtam féloldalasan. - Még nem mesélt rólunk?
- Kellett volna? - vonta fel a szemöldökét és most mintha még ellenségesebben nézett volna rám, mint ezelőtt.
- Csak gondoltam, hogy Nina mesélt volna egy ilyen jó barátjának, mint te. Már ha azok vagytok. - húztam tovább az agyát és elégedetten figyeltem, hogy egyre jobban érdekli a téma.
- Annál több. - ismételte meg, amit az előbb én mondtam. - Mit kellett volna elmondania?
- Á, semmiség. - legyintettem vigyorogva. - Bár azért arra számítottam, hogy jelent annyit a kapcsolatunk, hogy megossza másokkal is. De úgy tűnik, még mindig nem derítettem fel eléggé Ninát.
- Miről beszélsz? - lépett közelebb Kimi és a szemében olyan feszített kíváncsiságot láttam, ami nagy elégedettségre adott okot. Szóval a palást alatt nagyon is vannak érzelmei a Jégembernek. Egyből kezdi furdalni az oldalát a kíváncsiság, ha olyan jön szóba, amiről nem tud.
- Látod, van amiről még te sem értesültél. - mosolyogtam és tudtam, hogy ezzel az őrületbe kergetem.
- Szerintem meg azért nem tudok róla, mert semmi jelentősége. - húzta mosolyra a száját ő is.
- Ha engem kérdezel, három hónap már elég jelentős, ha kapcsolatról beszélünk.
- De nem kérdezlek. - bökött a mellkasomra. - Tudom, hogy Ninának semmilyen kapcsolata sincs, úgyhogy ne próbálj meg félrevezetni, mert nem tudsz.
- Félrevezetni? Ugyan, dehogy! - ingattam a fejemet vigyorogva. - Semmi ilyen szándékom sincsen. Csak meg szeretném találni ezt a lányt, mert most szükségem van rá.
- Na ide figyelj, Jake! - fogta meg a vállamat erőteljesen, amikor el akartam oldalazni mellette. - Pontosan tudom, hogy most csak lódítasz, de akkor is jobb ha tudod, hogy ha bármi olyanra folyamodsz, amihez nem lenne szabad, akkor letörlöm ezt az idióta vigyort a képedről. És most nem viccelek, világos?
- Nem félek tőled, Kimi. - léptem el tőle. - Majd átadom Ninának, hogy félted tőlem. Biztosan díjazni fogja! - integettem neki már elmenőfélben, és olyan jó érzésem lett ettől a győzelemtől, hogy legszívesebben kiordítottam volna a világba, hogy Kimi Räikkönen egy szerencsétlen félnótás és nem érdemli meg a hírnevét.

Végül csak a futam előtt akadtam rá Ninára, nem sokkal a versenyzői parádé előtt. Energiaitalt szürcsölt és a szerelőivel beszélgetett egészen jó hangulatban. Tudtam, hogy most kell elcsípnem, amíg nem késő.
- Szia, Ninus! - köszöntöttem becézgetve, de ahogy vártam, Nina ettől rögtön bepipult.
- Mi az, hogy Ninus? Már megint jöttél rontani a levegőt, Jake? - forgatta a szemét.
- Imádom, amikor örülsz nekem. - karoltam át lazán a vállát, és élveztem, hogy a szerelők figyelmének középpontjába kerülök. Nina viszont finoman lesöpörte a kezemet a válláról.
- Mit akarsz, hm? - érdeklődött, amikor a szerelők diszkréten arrébb álltak. - Mindjárt mennem kell, nem érek rá csacsogni.
- Csak szerettem volna egy kicsit dumcsizni veled....kettesben. - villantottam rá a legszebb mosolyomat.
- Jake, javíthatatlan vagy! - ingatta a fejét mosolyogva.
- Tudom....de egy ilyen lányért, mint te, mindent képes vagyok megtenni. Még akkor is, ha utálja ezeket a szövegeket! - löktem meg a vállammal az övét. Minden kis apró érintkezés számít.
- Legalább ismersz. De ez nem változtat semmit azon, amit tegnap megbeszéltünk. - emlékeztetett a szombat reggeli beszélgetésünkre.
- Ja, hogy az? Egy percre sem vettem komolyan. Tudom, hogy te sem gondoltad komolyan. - vigyorogtam.
- De, biztos lehetsz benne, hogy teljesen komolyan gondoltam. - mosolygott lekezelően.
- Akkor már csak azt nem értem, azt miért nem gondoltad komolyan, amikor komolyra akartuk fordítani a barátságunkat? - piszkáltam tovább a parazsat, amíg ég. Vagyis amíg Ninának jókedve van.
- Jake, már ezerszer mondtam, hogy azt felejtsük el, mert az egy semmilyen próbálkozás volt! Életem egyik legnagyobb ballépése. - szitkozódott maga elé. - Köztünk nem lesz soha semmi, mikor érted már meg végre?
- Szerintem soha. - közeledtem hozzá és finoman a derekára csúsztattam a kezemet. Nina várakozóan nézett rám, de a pillantásából sejtettem, hogy másodperceken belül ellök magától. Sietnem kell. - Azt hitted, majd végignézem, ahogy ennyi pasi között flangálsz egész hétvégén és én nem is próbálkozok közelebb kerülni hozzád?
- Ez a munkahelyem, Jake... - forgatta a szemét, aztán hirtelen megfogta a karomat és eltaszított magától. - És jobb ha tudod, hogy ezernyi kamera figyelhet minket és ha lekapnak, én kinyuvasztalak, értetted?
- Akkor csak egy jó versenyt kívánok neked. - hajoltam oda hozzá és még mielőtt tiltakozhatott volna egy puszit nyomtam az arcára. Rögtön ezután nevetve hátrébb léptem, mert Nina szeme szikrákat szórt és rögtön emelte a kezét, de addigra már védekezően átmentem a garázs másik zugába Joachimékhoz. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: van még esélyem Ninánál! És bármennyire is tiltakozik ellenem, tudom, hogy még van egy kiskapu, amit nem nyitottam ki. Biztos vagyok benne, hogy az lesz a helyes irány a célomhoz.

(Nina)

Kezd elfogyni minden türelmem Jake-kel kapcsolatban. A csapat előtt próbáltam türtőztetni magamat és azt mutatni, hogy kedvesen bánok a vendégemmel, de ez a puszi már túlment minden határon. A szerelőim olyan szemekkel néztek rám, hogy szénné égtem Jake hülye kis jelenete miatt. Az a sunyi meg elment a garázs másik sarkába, csak hogy ne pofozzam fel mindenki szeme láttára. Hihetetlenül bunkó, ezt eddig is tudtam, de most már kezd nagyon de nagyon betelni az a pohár.
Idegeskedni viszont most nem nagyon volt időm, hiszen kellett mennem a versenyzői parádéra, aztán pedig a versenyre. Már jó pontnak vettem, hogy viszonylag jó idő van és nem esik az eső. Végre egy olyan nap Silverstone-ban, amikor lehet vezetni! Ez aztán nem semmi!

A rajtom remekül sikerült, csak valamelyik okos hozzáért az autómhoz ezért már a második körben a boxba kellett mennem. Ezután viszont nagyon jó tempót diktáltam és enyém lett a verseny leggyorsabb köre is, kár,

hogy csak a mezőny hátsó fertályában száguldozhattam így. De keményen hajtottam az előbbre jutásért, és szerencsére az E20 is támogatta a tervemet, mert ahogy nyomtam a gázt, úgy is ment az autó. Sorban gyűrtem le a középmezőnyt, mire végre beverekedtem magam a legjobb tízbe. Ayao nem győzte dicsérni a tempómat és folyton azzal biztatott, hogy egy erős pontszerző hely mindenképpen meglehet a végére.
Ennek szellemében folytattam a hadjáratot, és a 20. körben már Kimi mögött a 8. helyen álltam, nem sokkal később viszont újra kereket kellett cserélnem. Az új gumikon viszont megint annyira gyors lettem, hogy rögtön megfutottam a leggyorsabb körömet és a következő körben már Lewist előztem meg, és csakhamar újra Kimi mögött találtam magamat. Persze nem közvetlenül, de Ayao szerint sokkal jobb tempóval haladtam, mint a finn így abban reménykedtem, hogy sikerül őt megelőznöm.
A mérnököm két kör múlva értesített, hogy most Simon is rászólt Kimire, hogy húzzon bele, ezért ő futotta a második leggyorsabb kört, de én még mindig gyorsabb vagyok nála és már csak 3 másodperce vagyok tőle. 10 kör alatt viszont hiába tapostam a gázt, Kimi egyre csak távolodott és már lehetetlennek tűnt, hogy a 6. helynél többre leszek ma képes. Így is lett, mert hatodikként szeltem át a célvonalat, Kimi pedig ötödik lett.
Mark nyerte a futamot, Fernando és Seb előtt, így ők mehettek pezsgőzni, mi viszont kicsit csalódottan ücsörögtünk a boxban Kimivel.
- Azért száraz pályán ennél többre számítottam. - húztam el a számat.
- Én se az ötödik helyről álmodtam, de ma ennyi volt benne. - vonta meg a vállát Kimi. - Majd legközelebb.
- Na igen, a hazai versenyemen azért többet szeretnék elérni. - mosolyodtam el. - Mondjuk győzni.
- Csak szeretnéd. - mosolygott ő is.
- Nagyon várom már, hogy újra otthon versenyezhessek. - merengtem el, mert már az idejét sem tudom, mikor jártam utoljára Németországban. Talán az unokaöcsém születésekor. - Akárhogy is, Svájc az mégsem Németország. Most viszont majd ismét lehet egy kellemes repülőutam a két svájcival.
- Biztosan kellemes lesz, Jake már alig várja, hogy egy kicsit kettesben lehessetek. - morgott Kimi.
- Ezt meg honnan veszed? - érdeklődtem fura tekintettel.
- Ő mondta. - felelte röviden. - És azzal is dicsekedett, hogy már három hónapja van köztetek valami. Azt hiszem most már megértem, miért akadtál ki annyira Seb miatt.
- Tessék? - kerekedett ki a szemem. - Mi a fenéről beszélsz? Ez hazugság!
- Nina...most őszintén. Azt hittem vagyunk annyira jóban, hogy ezt az apróságot megoszd velem. De úgy tűnik mégsem. - vonta meg a vállát, miközben őszintétlenül rám mosolygott.
- Kimi, ez nem igaz!
- Jó, mindegy is, nem az én dolgom. - rázta a fejét, aztán vigyorogni kezdett. - De szólhattál volna, hogy ne jegyezzelek el, ha már van valakid.
- Kimiii... - nevettem el magamat, aztán érthetetlen okokból hirtelen megöleltem a Jégembert. - Ne beszélj hülyeségeket, Jake nem a pasim! Én téged szeretlek, hát nem érted? - idéztem a szappanoperákból ismert mondatot és közben mosolyogva öleltem ezt a hülyét.
- Egy harmadik már úgysem férne bele a kapcsolatunkba. - motyogta és mosolyogva átölelte a hátamat.