54. fejezet: Mindenki egyért és egy ellen

Sziasztok!....és a változatosság kedvéért KEDVES LELKES OLVASÓIM!
Nem tudom mikor nevettem ennyit kommenteken! Vegyetek komolyan, mert ilyennel nem szoktam viccelődni! Először is, már azon meglepődtem, hogy az előzeteshez érkezett komi....mert ahhoz minek? De amikor elolvastam, hogy miket írtatok és hogy felizgattalak titeket, olyan nevetést produkáltam, hogy csak na! Imádlak titeket, a legőszintébben szólva :) Bocsássatok meg, amiért oda kivételesen nem válaszoltam, de most választ találtok a kérdéseitekre, ez tuti!
A teljes rész remélem kárpótol titeket a kárörömömért :) Annyit mondanék, hogy rengeteg kétértelmű szót/kifejezést/mondatot rejtettem el, úgyhogy legyetek figyelmesek ;)
És ha az előzeteshez jöttek, akkor ide is várom a véleményeket, mert van miért :))
Jó olvasást!

(Nina)

- Szerinted miről beszélgetnek? - kíváncsiskodtam, amikor Heikkivel Seb háza felé tartottunk és miután túlestünk az ellentéteink tisztázásán. Én bocsánatot kértem, amiért tapló voltam vele a buli után, ő pedig azért, mert beleszólt a magánéletembe. Amúgy sem akartam fasírtban lenni a barátnőm pasijával, de így legalább kicsit kíváncsiskodhattam, hogy Heidi miért maradt ott valójában Kimivel.
- Az a tippem, hogy Heidi pszichológust játszik, hogy felderítse, Kimi miért részegedett le. - vonta meg a vállát, majd elmosolyodott. - Tudod, milyen Heidi. Mindenkinek segíteni akar, és a mélyére ás a dolgoknak.
- Nem kell bemutatnod. - mosolyogtam. - De komolyan arra vállalkozik, hogy Kimi magánéletében kutakodjon?
- Miért ne? Azon segít, akin tud és mivel most Kimi felett gyulladt ki a piros vészjelző lámpa, Heidi rögtön lecsapott rá. Ez a lételeme, hogy másokkal törődjön.
- Jó, de Kimivel nem kell úgy törődni. - csóváltam a fejemet. Nem értettem, mi ez a terápiás kísérlet. - Különben is, nem hinném, hogy Kimi pont Heidinak tálalna ki a magánéletéről. Velem azért kicsit közelebbi kapcsolatban van, nem?
- Lehet, hogy pont ezért nem veled osztja meg. - nézett felém jelentőségteljes pillantással.
- Ezt most hogy kéne értenem? - ráncoltam a homlokomat.
- Úgy, hogy sokszor nem azokkal esik jól megbeszélni a problémáinkat, akikhez jobban kötődünk, hanem akik,...hogy is mondjam....olyan félismeretlenek. Ők más szemszögből látják a dolgot, nem úgy, mint pl. te.
- Mint pl. én? - kerekedett ki a szemem, aztán felsóhajtottam. - Nem mindig tudok kiigazodni Kimin. Egy csomó mindent elmond nekem is, de a családjáról vagy a feleségéről sosem beszél. Mintha direkt kerülné ezt a témát. Akkor Heidival miért beszélné meg?
- Amit az előbb mondtam, forgasd le újra a fejedben. - motyogta, mire felhorkantam.
- De lusta ma valaki! Még egy mondat megismétlésére sem vagy képes.
- Nem szeretem olyanokon jártatni a számat, amin teljesen felesleges. - válaszolta egykedvűen.
- Nekem csak egyszerűen nem áll össze a kép, hogy Heidinak mi köze van Kimi magánéletéhez. - folytattam tovább a találgatást, mire Heikki unatkozva kifújta a levegőt. - Most meg mi van? Ne unj már ennyire!
- Nem téged unlak, hanem az állandó kérdezősködésedet. Miért érdekel annyira, hogy Heidi istápolja Kimit? Honnan tudod, hogy neki egyáltalán mond valamit?
- Azért, mert Heidi parancsoló tekintetettel nézett rá és annak senki sem tud ellenállni. Jól tudom? - vontam fel a szemöldökömet Heikki irányába, akinek sejtelmes mosoly jelent meg az arcán.
- Nem tudom miről beszélsz...
- Ó, dehogynem! És fogadok, hogy Kimiből is kihúzza, amit akar. - morogtam magamban. - Én meg hiába kérdeztem, még részegen sem árult el semmit, csak azt, hogy nem bírja már a feleségével.
- Akkor lényegében mindent tudsz. - tett kísérletet újra a téma lezárására, amikor Seb háza elé értünk. - És mostantól csak az edzés járjon a fejedben, oké? Rám vagy bízva és ha kiderül, hogy nem fogadtál szót, Heidi még a végén beállít a sarokba. - mosolygott rám szórakozottan, majd egy kopogás után szó nélküli benyitott Seb házába. A tulajdonosa éppen akkor jött le a lépcsőről, rövidnadrágban és egy törölközővel a nyakán. Meglepett arccal bámult ránk.
- Ööö..hát ti? - kérdezte zavartan és beletúrt a látszólag vizes hajába.
- Edzés, pajti, azért jöttünk. - informálta az edzője és ledobta a sporttáskáját az előszobába. - Látom, zuhanyoztál. Kapj fel magadra valamit, irány a park.
- Máris? Nina, hogy mehettél ebbe bele? - nevetett rám, de én is csak a vállamat tudtam vonogatni.
- Egy szavam sincs, ha a saját fizikai feszültségemről van szó. Mindig csak parancsolgatnak, mint egy palotapincsinek. - zsörtölődtem, de Heikki nagyon is élvezte a kiváltságát.
- Nyugi, ti világ lustái! Ha kibírjátok a mai délutánt, este grillezünk. - szabta ki az engedményt, mire mindkettőnknek felcsillant a szeme.
- Komolyan? És mégis hol? - kíváncsiskodott Seb.
- Láttam az udvarodban egy grillsütőt, biztos nem bánod, ha egyszer használatba vesszük. - piszkálódott Heikki, ezen pedig nekem is mosolyognom kellett.
- Na mit szólsz, Seb? Bírni fogjuk? - emeltem fel a tenyeremet előtte, mire vigyorogva belecsapott.
- De még mennyire! A grillpartiért! - lelkesedett be és amikor az "edző bácsira" néztünk, láttuk, hogy ez a kompromisszum sikert hozhat ma délután.

(Heidi)

- Akkor lerendeztük, vagy lerendeztük? - tártam szét a karomat elégedetten, miután túlestünk a lelki fröccsön Kimivel. Még mindig a kanapén terpeszkedtünk, én diadalittasan, mert sikerült kihúznom belőle, hogy mi történt az éjjel, Kimi pedig fáradtan és elgyötörten, egyrészt mert másnapos, másrészt mert belefáradt a kérdezősködésembe. De a féloldalas mosolya elárulta, hogy jót tett neki ez a kibeszélés.
- Túltárgyaltuk. - felelte a szemét forgatva, aztán mélyet sóhajtott. - Soha, de soha többet nem állok le veled dumálni. Hány óra van? - pillantott körbe lustán egy órát keresve. Ráböktem a tévéállványon lévő digitális órára.
- Délután 6 van. Elrepült az idő.
- Bakker, tényleg rossz hatással vagy rám. - csóválta a fejét mosolyogva.
- Ugyan miért? Talán én voltam az, aki felborította a végtelenül nyugodt lelki egyensúlyodat? - csattantam fel.
- Félreérted. - legyintett. - Nem igazán szokásom ilyen....hosszú órákig egyfolytában dumálni, olyasmikről amiről amúgy senkinek sem beszélnék.
- Áhá, értem. - fontam össze a karomat magam előtt. - Szóval az a problémád, hogy beférkőztem a magánszférádba.
- Pontosan. - bólintott és ezúttal már rám is nézett, nem a digitális órát bámulta.
- Gondolom nem örülsz neki. Az a hepped, hogy mindenki csak egy bizonyos határig juthat el nálad. És aki átlépi, annak jaj, mert a Jégember megbosszulja, igaz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem vagyok akciófilmek főgonosza, hogy bosszút álljak. - nevetett fel.
- De nem engedsz senkit sem olyan közel magadhoz, hogy túl intim dolgokat tudjanak meg rólad. - húztam össze a szememet. Felemelő érzés volt, hogy tudok valamit Kimiről, amit mások nem. Úgy éreztem, ez valami kiváltság, ami még az olyan barátainak sem adatott meg, mint Nina. És Kimi állítása szerint a haverjaival sosem beszélnek ilyen témákról, csak néha Sebastiannal dumálják meg a dolgokat, ha szóba kerül. Ezt viszont még vele sem oszthatta meg, és szerencsére nem is akarta. Helyette itt voltam én, aki nincs olyan közeli barátságban vele, mégis tudok róla olyan dolgokat, amiket nem osztana meg senkivel. Nem is tudom, hogy tud így élni? Felszínesen, úgy, hogy ami igazából a lelkét nyomja, azt sosem adja ki magából. Játssza a Jégember imidzsét, akinek csak az élet élvezése jár a fejében, közben pedig ugyanolyan hétköznapi problémákkal kell megbirkóznia, mint akármelyik átlagembernek. Csak ezt ügyesen palástolja mindenki elől.
- Nem tudom miről beszélsz. - mormogta Kimi egy vállrándítás keretében.
- De én igen, és ez ellen már nem tudsz semmit tenni. - csaptam rá nevetve a vállára bosszúból. - És látod, megint kiderült, hogy amennyire Ninának, neked is szükséged van valakire, aki néha ápolja a kis lelkedet.
- Szerintem meg az derült ki, hogy egy pióca vagy. - szúrt oda vigyorogva.
- Egy jótékony pióca. - ismertem el mosolyogva, aztán mivel a telefonom megrezgett a zsebemben, ránéztem a kijelzőre. - Heikki írt, Sebastiannál már grillparti van.
- Grillparti? - csillant fel a szeme és rögtön fel is tápászkodott a kanapéról. - Megyünk, Ms. Dilidoki?
- Te csak ne sértegess, oké? - pattantam fel én is, és ráböktem a mellkasára.
- Csak az igazat mondtam. - mosolygott szemtelenül.
- Remélem, hogy az előbbi mondókádat sem hazudtad a szemembe. - tettem csípőre a kezemet. Még a végén kiderül, hogy órákon keresztül egy kitalált sztorit ecseteltünk.
- Nem, az komoly volt. - komorodott el az arca, aztán jelentőségteljesen rám nézett. - De erről senkinek.
- Persze, köt a titoktartás a betegeimhez. - viccelődtem, mire elismerően megcsóválta a fejét.
- Szép volt a visszavágás, Ms. Dilidoki. De azért kösz. - hálálkodott a maga módján, de én nem hagytam ennyiben, odaléptem hozzá és bátorító ölelésemben részesítettem. - Öhm...ezt....muszáj?
- Szükséged van rá. - erősködtem, mire ő is beadta a derekát és átölelt pár másodpercig. - Szívesen. - húzódtam el tőle kedvesen mosolyogva. Kimi is hasonló képet vágott.
- Már megköszöntem. És ennél többet ne is várj. - biccentett, de én már ezzel is elégedett voltam. - Megyünk erre a grill-izére? Amit Nina főzött nekem ebédre, az egy cseppet sem volt laktatónak nevezhető.
- Mit főzött az a konyhabalek? - nevettem fel. Nina és a főzés két külön fogalom. Ezért lepem meg néha én is valami finomsággal. Mi a fene ütött a barátnőmbe, hogy főzésre fogta a fejét?
- Valami beazonosíthatatlant. - vonta meg a vállát vigyorogva.
Éppen válaszolni készültem, amikor valami éktelen dörömbölést hallottunk az ajtón. Egymásra néztünk, hogy vajon ki lehet az, de csak értetlenül bámultunk. Odaléptem az ajtóhoz, de Kimi visszatartott és a cseppet sem finom kopogásra tekintettel ő, mint férfi nyitott ajtót. Leesett az állam, amikor megláttam, ki áll az ajtóban. Kimi annyira nem lepődött meg, ellenséges hangon szólt a "vendégünkhöz".
- Te meg mi a frászt keresel itt? A hétvégédnek már vége. - méregette az ajtóban álló Jake-et, aki az ajtófélfának támaszkodva hasonlóan dühös szemeket vetett ránk.
- Szerinted érdekelsz, Räikkönen? - szólította meg "udvariasan" Kimit. - Hol van Nina?
- Mit érdekel, hogy hol van? - léptem oda Kimi mögé. Jake enyhén szólva nem volt önmaga, a szeme furcsán csillogott és mérhetetlen harag látszott benne.

- Húzz vissza a házadba, te szerencsétlen. - csapta majdnem rá az ajtót Kimi, de Jake nem hagyta.
- Azt kérdeztem, hol van Nina! - ismételte meg a kérdését, mikor már úgy tűnt kezdi elveszteni a türelmét.
- Nincs itt, oké? Menj el! - szálltam be én is a védekezésbe.
- Nem megyek sehová, amíg nem beszélhetek Ninával, értettétek? - kiabálta az arcunkba. - Most azonnal hívjátok ide, különben betöröm ezt az ajtót, világos?
- Nem világos, sőt. Olyan sötét, mint te vagy. - lépett közelebb hozzá Kimi és fenyegetően kitolta a küszöbről. - Most azonnal húzd el a csíkot!
Kimi becsukta az ajtót, és neki is támaszkodott, hogy Jake ne tudjon visszavágni. Vártunk pár másodpercet, de a szomszéd srác nem próbálkozott többször, és úgy tűnt, visszahúzódik a saját területére.
- Gyakran csinálja ezt? - kérdezte tőlem Kimi, amikor lecsendesedett minden.
- Nina mondogatta, hogy elég sokszor meglátogatja, de nem szokott agresszív lenni. - vettem kicsit a védelmembe a srácot. Az volt a gyanúm, hogy vele sincs minden rendben, ezért támadt most így ránk.
- Ez akkor sem oké. - rázta a fejét. - Mi van ha Nina lett volna itt, egyedül? Nem tudta volna magát megvédeni.
- Dehogynem, jártam vele önvédelmi tanfolyamra! Nem egy védtelen rongybaba, Kimi! - védtem meg Nina becsületét, jó barátnőhöz híven.
- És szerinted egy ilyen agresszív állattal szemben mit tudott volna csinálni? - kapta fel a vizet. - Hogy lehet egy ilyen szemétládának a szomszédságában élni?
- Ne fújd már fel ennyire, csak beszélni akart vele!
- Beszélni....aha, el is hiszem. - mosolygott őszintétlenül. - Dumáltam vele Silverstoneban. Olyanokat mondott nekem, hogy jóval többek ők Ninával, mint szomszédok, aztán meg a képembe vigyorgott, hogy ha olyan jó barátja lennék Ninának, akkor biztosan mesélt volna kettejük kapcsolatáról...
Olyan sötéten nézett, hogy nem tudtam hová tenni. Gyanakodva fürkésztem az arcát.
- Kimi, most ugye nem vagy féltékeny? - kérdeztem rá legfőbb gyanúmra. - Az előbb beszéltük meg!
- Dehogy vagyok féltékeny, ne röhögtess már! - nevetett furán. - Az előbbinek semmi köze nem volt Jake-hez, ne keverd már a dolgokat!
- Akkor mondd el, miért vágsz ilyen arcot! - követeltem.
- Azért, mert egy pszichopata lakik Nina szomszédságában. - mutatott az ajtóra. - Szerinted normális az, ha ez a csávó folyton ott liheg a nyakában és állandóan őt akarja? Gondolkodj már, szerinted mit akar tőle?
- Visszaszerezni. - csúszott ki a számon, de abban a pillanatban oda is kaptam a számat. Megesküdtem Ninának, hogy senkinek nem szólok arról, mi volt közte és Jake között egy rövid ideig, erre meg most kikotyogom! Basszus, basszus, basszus!
- Mi? - nyitotta ki a száját Kimi és bármennyire is próbáltam más irányba nézni, követelte a figyelmemet.
- Megszerezni. Ezt akartam mondani. - javítottam ki magamat, de már késő volt, mert közelebb lépett és követelőzően várta a magyarázatot. - Ne nézz így!
- De nézek. Mit akar Jake Ninától? - kérdezte, hogy teljesen egyértelmű legyen, mit akar hallani.
Úgy voltam vele, hogy most már mindegy. Megesküdtem Ninának, hogy nem mondom el senkinek ezt a kis félrelépést Jake-kel, mert nagyon gáznak érezte. Egyedül csak én tudtam róla, de ezek szerint Jake is beadta a csalit Kiminek már Silvertstoneban. Akkor most már értelmetlen lenne elhallgatni előtte.
- Ninának volt egy rövid ideig....viszonya Jake-kel. - mondtam ki kerek-perec, bár nem tudtam, miként definiáljam azt a furcsa megegyezést. Kimi teljesen ledöbbent, még a szája is kinyílt.
- Ezzel a szarházival? Ez most komoly? - kiáltotta el magát, aztán a fejéhez kapta a kezét és nevetve járkálni kezdett az előtérben. - Mégis mikor? És mennyi ideig?
- Még akkor, amikor jóban voltak. - ültem le egy fotelbe és sóhajtva belekezdtem a mesélésbe. - Ninának imponált, hogy van valaki, aki úgy ismerte őt meg, mint egy átlagos hétköznapi csaj. Akkoriban még jó barátok voltak, és amikor Nina itthon volt, sok időt töltöttek együtt: moziba jártak, vagy pizzázni mentek és jókat beszélgettek. Jake egyszer bepróbálkozott nála és Nina nem utasította el a csókját, így a srác azt hitte, kölcsönösen tetszenek egymásnak. De Nina nem akart semmi komolyat, ezért végül abban egyeztek meg, hogy barátság extrákkal címszóval egy laza kapcsolatban lesznek.
- Vagyis csak szex és más semmi? - kerekedett el Kimi szeme. Nem is tudom, hogy a döbbenet vagy a hitetlenség volt jobban az arcára írva. - Nina komolyan belement ebbe? Hát ezt nem tudom elhinni.
- Pedig így volt. - bólogattam. - Figyelj, Jake nem rossz pasi, csajszemmel. És hihetetlenül teper Nináért a mai napig. Kedves és jópofa volt vele mindig is, amikor még azt sem tudta, hogy valójában kicsoda.
- De valahogy mégiscsak véget ért köztük ez a....ez a....valami.
- Viszony volt Kimi, akárhogy is nézzük. - mondtam ki az igazságot, de úgy tűnt, Kimi még mindig nem akarja elhinni. - Nina elhívta Jake-et a bátyja motoros hétvégéjére. És akkor jött rá, hogy Jake jóval többet akar ennyinél és ebbe ő már nem akar belefolyni. Úgyhogy szakított vele.
- Szakított? - röhögte el magát. - Hiszen nem is jártak, hogy szakíthattak volna? Ez semmi sem volt ezek szerint! A srác bepróbálkozott, Nina pedig egy naiv kislányként követte az utasításait. Komolyan mondom, most csalódtam benne! Hogy lehetett ilyen csőlátású, hogy nem vette észre, mit akar tőle ez a szemétláda?
- Még mindig nem lát meg bizonyos dolgokat... - világítottam rá és nem kellett kimondanom ahhoz, hogy mindketten tudjuk, miről van szó.
- Ez igaz. - ült le a fotelem karfájára végre ő is. - De még mindig hihetetlen, hogy egyáltalán belement egy ilyen....viszonyba egy ilyen kis pöccsel!
- Jaj, Kimi, nem is ismered Jake-et, ne mondj rá ilyeneket! - hordtam le kíméletlenül. - Tény, hogy enyhén rá van kattanva Ninára, de csak azért, mert szereti.
- Szereti? - kapta rám hirtelen a tekintetét. - Szerinted szerelemből van oda annyira Nináért, vagy azért, mert történetesen egy F1-es versenyző?
- Már azelőtt is ismerte, mikor még nem tudta, mivel foglalkozik Nina! - mondtam, bár azért megfordult a fejemben, hogy lehetséges-e, hogy Jake tényleg csak ezért nyomul annyira a barátnőmre. Van rá esély.
- Majd én megkérdezem tőle, hogy mire is hajt valójában: Ninára vagy a pénzére! - rugaszkodott el a karfától és az ajtó felé indult, de még időben elkaptam a karját.
- Kimi, ez nem jó ötlet. - tartottam vissza az ideges finnt, de láttam, hogy megállíthatatlan. - Tudod mit? Majd én megmosom a fejét ennek a dühöngőnek és kérdőre vonom. Hidd el, én sem csípem a srácot, lesz beolvasnivalóm neki bőven!
Kimi nem nagyon akart hinni nekem, szkeptikus arccal nézett rám, de megnyugtattam.
- Nem lesz baj, oké? Menj Ninához és a fiúkhoz, tudom, hogy korog már a gyomrod. - böktem meg a pociját játékosan, csak hogy mosolyt csaljak az arcára. Örömmel vettem, hogy halványan elmosolyodott.
- Vigyázz a bőrödre, oké? - fogta meg a vállamat.
- Ne aggódj, nem lesz gond. - mosolyogtam, mert jól esett, hogy aggódik értem. - Engem nem kell félteni.
- Tudom. - bólintott. - Én meg megkérdezem Ninától teljesen ártatlanul, hogy mégis hogyan zakkanhatott meg ennyire!
- Ne, kérlek ne faggasd erről! - könyörögtem neki. - Ha Nina megtudja, hogy én ezt elmondtam neked, akkor...
- Akkor majd eléd állok, hogy engem üssön-vágjon, jó? - kelt a védelmemre lovagiasan. - De akkor értsd meg, hogy most nem fogom kibírni, hogy ne kérdezzem meg róla.
- Akkor legalább a fiúk előtt ne. Különösen Sebastian ne hallja, jó? - kötöttem kompromisszumot, amibe szerencsére már belement.
- Oké, megdumáltuk. - bólintott rá, aztán az ajtóból kifelé menet még visszaszólt. - Tépd ki a haját is annak a senkiházinak a nevemben, jó?
Csak nevettem rajta, de magamban nagyon is büszke voltam, hogy sikerült egy icipicit kiköszörülnöm a csorbát, amit Nina titkának elkotyogásával vétettem. Ha én intézem el Jake-et, abból még mindketten jól kijöhetünk. Ha viszont Kimi ment volna át hozzá, akkor kő kövön nem maradt volna. Jobb ez így, nekem különben is megvannak az eszközeim arra, hogy lehűtsem szerencsétlen szomszédfiút.

(Nina)

- Nézzétek, megjött a Jégember is, hogy kicsit felforrósítsa magát! - kiáltottam fel, amikor megláttam Kimit belépni Sebastian udvarába. Heikki a kezében a sütőlapáttal és egy szelet hússal felnézett, Seb pedig éppen akkor hozott ki hűsítőket a konyhából. Már javában sütögettük a húsokat, Sebbel időközben még csobbantunk is a medencében, amíg Heikki játszotta a főszakács szerepét. Szegény, nem bírt annyira kettőnkkel, hogy egész délután kínozzon, mert Sebbel olyan ellenállást tanúsítottunk, hogy végül belement, hogy hamarabb elkezdjük a grillezést és mivel más jelentkező nem volt, elvállalta a sütögető szerepét is.
- Szevasztok. - köszöntött mindenkit Kimi meglepő kedvetlenséggel. - Hogy álltok?
- Csáó, Kims, már van egy pár husink, éhes vagy? - jelent meg Seb az italokkal. - Vagy kérsz valami piát? Hallottam, hogy tegnap éjjel elég kapós voltál az alkoholra. - lökte oldalba a haverját vigyororgva.
- Fogd be, Seb, én is mesélhetnék a te nagy lerészegedésedről. - vágott vissza Kimi nem kevésbé vigyorogva.
- Értettem a célzást, ejtsük a témát. - nyitott ki egy Red Bullt Seb és belelesett a grillsütőbe, mert állítása szerint még nem evett semmi értelmeset ma és kopog a szeme az éhségtől.
Éppen rajta nevettem, amikor Kimi megfogta a karomat és arrébb húzott.
- Beszélhetnénk? - kérdezte halkan, de a hangjából némi ingerültséget éreztem ki.
- Valami baj van? - érdeklődtem, de nem válaszolt csak behúzott a házba, ahol csak magunk lehettünk. De ahelyett, hogy mondott volna valamit, csak furán nézett rám, mintha valami rosszat tettem volna. - Kimi, mondd már, mit akarsz, és ne bámulj így!
- Viszonyod volt Jake-kel? - kérdezte és én valahol a padlón kerestem az államat.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? - nyögtem ki, mert annyira sokkolt a kérdése, hogy nem tudta hova tenni.
- Heidi mondta, de most nem ez a lényeg... - próbált kitérni ez elől, de én nem hagytam annyiban.
- Heidi elmondta? - csattantam fel. - Szóval erről diskuráltatok egész idáig? Nem is rólad volt szó, hanem rólam? Nagyszerű! Szóval egészen idáig engem beszéltetek ki! És miket érintettek még ami rólam szól?
- Még te vagy kiakadva! - nevette el magát hitetlenül. - Láttál volna engem, amikor Heidinek kicsúszott a száján, hogy összeszűrted a levet azzal a tuskóval! Mondd Nina, te észnél voltál abban a pillanatban?
- Milyen pillanatban?
- Amikor visszacsókoltál Jake-nek, arról beszélek! - bővítette ki ingerülten. - Ezzel az arrogáns bunkóval képes voltál smárolni?
- Az egy baki volt, ugyanolyan, mint Sebbel a bulin! - védekeztem és ahogy visszaemlékeztem arra az estére, amikor nem utasítottam el Jake-et, a hányinger kerülgetett.
- Csak az a különbség, hogy Seb a barátunk, nem egy ilyen kívülálló szarházi! - kiabálta le a fejemet.
- Jake-kel is azok voltunk! Barátok! Sőt, ha akarod tudni, előbb barátkoztam össze vele, mint Sebbel!
- És ez feljogosít arra, hogy akkor az első adandó alkalommal smárolnotok kell? Ennyi vak vagy, Nina?
- Miért lennék vak? Kimi, ne akard már osztani az észt, biztos vagyok benne, hogy neked is volt már olyan félresikerült eseted, amikor....
- ....amikor egy ilyen félnótás gyerekkel szövetkeztem, csak azért, mert jól esett, hogy csak a hétköznapi lányt látja bennem és nem egy híres sportolót? Nem, én sosem mentem volna bele ilyesmibe. - mosolygott megalázóan. - Nem is értem, hogy lehetett ennyi eszed! Azt hittem okosabb lány vagy!
- Kimi, ez az ügy már rég lezáródott, nem értem, miért hozod fel! - akadtam ki teljesen.
- Azért, mert a lovagod majdnem betörte az ajtódat csak azért, mert beszélni akart veled. - közölte velem az infót, amitől kicsit elszállt a haragom és inkább értetlenül néztem rá.
- Mi van? Jake ott járt nálam?
- Az ajtódon dörömbölt és úgy kellett kitoloncolnom a küszöbről, mert nem volt hajlandó elhinni, hogy nem vagy ott! Szerinted mégis mi történt volna, ha egyedül vagy ott és nem mi Heidival? - vont kérdőre és ebben a pillanatban olyan idegesnek láttam, mint korábban még soha. - Bajod is eshetett volna.
- Kösz az aggódást, de eddig is szuperül kezeltem Jake-et, nem lett volna semmi baj. - fontam össze magam előtt a karomat. Azt hiszi egy törékeny kislány vagyok, aki nem tudná megvédeni magát? Hát akkor téved!
- Szuperül kezelted...az biztos. - ingatta a fejét lekezelő mosollyal az arcán. - Legalább jó volt vele?
- Mi volt jó? Nem volt köztünk semmi! - tártam szét a kezemet ártatlanul.
- A szex, kis értetlen, az legalább jó volt vele? - ismételte meg eszméletlen ingerültséggel a hangjában.
- Nem feküdtem le vele! - kiabáltam az arcába. - Hogy gondolhatsz rólam ilyet?
- Már nem tudom mit gondoljak rólad. Elég nagyot csalódtam most benned, Nina. - halkította le a hangját, én pedig nem akartam elhinni, hogy tényleg jól hallok.
Nem válaszoltam, próbáltam feldolgozni, hogy akkor most mi a franc is történik. Kimi beállít a grillpartira és a fejemhez vágja, hogy Heidival konkrétan arról beszélgettek, hogy nekem viszonyom volt Jake-kel. Lehordja a fejemet, hogy milyen hülye lány vagyok kevés ésszel és ráadásul még vak is vagyok elvileg! Vesz egy 180 fokos fordulatot, aztán megkérdezi, milyen volt Jake-kel a szex, végül pedig kijelenti, hogy nagyot csalódott bennem. Oké, erre most mit kellene mondanom?
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem. - vontam meg a vállamat, de nem igazán bántam a dolgot. Elvégre nem tettem semmi olyat, amiért neki kéne elszámolnom. - De nem fogok bocsánatot kérni semmiért, ez az én dolgom és már teljesen lényegtelen, mivel rég véget ért ez a ballépés.
- Még szerencse! - nevetett fel, miközben elhúzta a száját és elnézett másfelé.
- Még szerencse??? - csattantam fel, és újabb löketet adva a veszekedésünket, most én vettem át a támadó szerepet. - Kimi, neked ehhez az egészhez ennyi közöd sincs! - mutattam aprót az ujjaimmal. - Egy icipici se! Jake és köztem volt valami anno, és? Ez téged mit érdekel? Különben is, nem hiszem, hogy neked van jogod ahhoz, hogy leordítsd a fejemet a korábbi tetteimért, meg úgy egyáltalán ahhoz sincs jogod, hogy beleszólj a magánéletembe! Hiszen te sem beszélsz nekem soha a tiédről, most is inkább a barátnőmmel osztottad meg a problémádat, mikor hozzám jöttél seggrészegen az éjszaka közepén!
- Ne keverj bele engem, most rólad van szó! - szakított félbe dühösen.
- Pontosan! - kiabáltam és ekkor vettem észre, hogy már hadonászok is a kezemmel, annyira felhúzta az agyamat. - Rólam van szó, érted? Pont ezért semmi beleszólásod sincs a magánéletembe, mert ez az én életem, az én döntéseim, az én hibáim, mert igen, ilyenek is vannak!
- És barátaid? - tárta szét a kezét. - Azok nincsenek? Akikkel megoszthattad volna ezt az apró infót, hogy történetesen összeszűrted a levet a szomszédoddal, aki nem csak, hogy egy bunkó seggfej, de még egy nyomulós pszichopata is! Aki akár most is simán betört volna hozzád és két perc sem telt volna bele, hogy az ágyadban találd magad, ez alatt a féreg alatt lihegve!
- Kimi, fejezd ezt be! - ordítottam teli torokból, mert ahogy beszélt, úgy képzeltem el a jelenetet és már ekkor hányingerem támadt.
- Nem fejezem be, amíg meg nem magyarázod, hogy...
- Hogy? - vágtam most én a szavába magamból kikelve. - Mit kéne megmagyaráznom neked, hm? Tudtommal nem vagy se az apám, sem a bátyám vagy akárki olyan, akinek el kéne számolnom a magánéletemmel! Az életemnek ez a része csak rám tartozik, érted?
- Nem ismerek rád.... - rázta a fejét döbbent tekintettel.
- Nem ismersz rám? Sajnálom! - nevettem el magamat keserűen, majd széttártam a karomat. - De tudod mit? Megbántam, hogy egyáltalán haverkodtam Jake-kel! Tudom, hogy hiba volt, mert előtte végig egy álca volt előtte, és csak akkor láttam meg, milyen ő valójában, amikor már késő volt! Belesétáltam a csapdájába, viszonyba keveredtem vele pár napig, max egy hétig, de kiszálltam belőle, mert rájöttem hogy egy banális őrültséget követtem el ezzel. Csakhogy egy pasi nem tudja felfogni, ha kidobják, legalábbis Jake nem! Azóta rám van akadva és bármit csinálok, ott van a nyomomban, zaklat és folyton bepróbálkozik! Nem tudok ellene mit tenni, de ez akkor is egyedül az én problémám, érted? - néztem a szemében, bár sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen dühösen fogok vele ordítozni. Teljesen kikeltem magamból, csak kiadtam mindent, amit éreztem, és mondani akartam neki. Mert bármennyire is ideges voltam, nem tudtam magamban tartani azokat a sérelmeket, amiket Jake okoz nekem mostanság. De itt még nem volt vége! - És senkinek, de senkinek sincs egy szava sem ebben a dologban, nekem kell egyedül megoldani, mert én csináltam magamnak a bajt! De el tudom intézni, mert nem vagyok az a fajta, aki tűri az ilyen viselkedést egy pasitól!
- Abban a rövid időben, mégis tűrted! - vágta hozzám, amivel újabb indulatokat szabadított fel bennem.
- Nem tűrtem, és különben is mit tudsz te erről?
- Sajnos eddig semmit sem tudtam, mert te inkább hazudtál a barátaidnak, beleértve engem is, ahelyett, hogy szóltál volna erről! - kiabálta vérig sértve.
- Oka volt, hogy nem szóltam senkinek! - védtem meg magamat ingerülten. - Mégpedig az, amit már ezerszer mondtam!
- Mit? Azt, hogy senkinek sincs beleszólása a magánéletedbe? - gúnyolt ki könyörtelenül.
- Igen, pontosan arról beszélek! - nyomatékosítottam. - Csak egyesek nem képesek felfogni, csak az okát nem tudom, hogy miért! - üvöltöttem, de úgy, hogy már az öklöm is összeszorult. - Miért avatkozol bele az életembe, Kimi? Miért kérsz számon? Miért hordasz le, mikor én befogadtalak, amikor éjjel....
- AZÉRT, MERT FONTOS VAGY NEKEM! - vágott a szavamba, úgy üvöltve, hogy még én is megremegtem. Olyan dühös arcot vágott, hogy nem mertem megszólalni. Próbáltam feldolgozni, hogy mit is mondott másodpercekkel ezelőtt, miközben a kezemet tördeltem, végig a szemébe nézve.De Kimi nem mondott semmit, hol a padlót nézte, hol engem, nekitámaszkodva a falnak. Nem tudtam, mi forog le a fejében, de látszott, hogy az a benső, ami általában borsos poénokkal, féloldalas mosolyokkal és ivászati igényekkel van tele, most indulatoktól pezsgett.
- Mi ez az ordibálás? - kérdezte egy jámbor hang, és amikor nagy nehezen elkaptam a tekintetemet Kimiről, láttam, hogy Seb pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy kidobja a faszenes zacskót és újat hozzon. De ahelyett, hogy a szemeteshez ment volna, hol rám, hol a haverjára nézett és próbálta megfejteni, miért ilyen paprikás hangulat uralkodik a levegőben. - Hé, valami bajotok van? - kérdezte, de egyikünk sem válaszolt, a padlót vizslattuk, mintha az olyan érdekes lenne. - Oké, nem az én dolgom. - emelte fel védekezően a kezét. Nagyon eltalált mondat. Bárcsak Kimi agyába is be lenne ez vésődve. Sebbel annyival egyszerűbb dolgom lett volna, ha ezt a mondatot benyögi. De ő most csak faszénért jött. - Gyertek, mindjárt kész a vacsi!
Miután kislisszolt az ajtón, újból beállt a kínos csend közöttünk. Ekkor vettem észre, hogy valami lefolyt az arcomon. Gratulálok magamnak, annyira kikeltem magamból, hogy még ki is könnyeztem! Lehet ennél rosszabb?
- Oké, akkor ennyi? - szólaltam meg kisvártatva, mikor letöröltem azokat az átkozott könnyeket az arcomról. Kimi szája kinyílt, mintha mondani akarna valamit, aztán mégis becsukta. - Megértelek...tényleg nem lehet könnyű velem. De csak, hogy tudd, ezt én sem vártam volna tőled. - mondtam halkan, aztán kimentem a teraszajtón. Azaz, csak mentem volna, ha egy kar vissza nem húz, és maradásra nem kényszerít.
- Ne haragudj! - kérte és amikor a szemébe néztem, láttam a megbánás jeleit. Továbbra is ingerült volt, de felülkerekedett rajta és már nyugodtabb, jóval nyugodtabb hangon beszélt.
- De igenis haragszok. - jelentettem ki, de maradtam. És nem ellenkeztem, amikor Kimi lassan magához húzott és körém fonta a karjait. Becsuktam a szememet és a vállába temettem az arcomat, és éreztem, ahogy a kezével végigsimított a hajamon. Bocsánatkérő vagy megbánó ölelés volt-e, nem tudom, de a reakcióm egyértelmű volt: nem tudok rá haragudni, akármik is hangzottak el a szájából.
- Azt hiszed, ezzel minden el van intézve? - kérdeztem és bár nem láttam az arcát, biztosra vettem, hogy mosolyog.
- A remény hal meg utoljára... - suttogta a fülembe a nagy bölcsességét, amin elvszerűen elmosolyodtam. - De ne könnyezz, nem bírom a gyengeséget.
- Te vagy az oka. - morogtam, de ez csak addig a másodpercig tartott, amíg Kimi válaszként megszorított, aztán elengedett és mosolyogva végigfuttatta a tekintetét az arcomon.
- Ez nem kell ide! - törölte le a mutatóujjával egy még ott árválkodó könnycseppet az arcomon. Meglepetésemre szipogtam egyet, mire vigasztalóan megsimította az arcomat. - Nem ér ennyit az egész!
- Ugye, szerintem sem! - fontam össze a karomat magam előtt, de nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Kimi az arcomon matat. - Hagyd ezt abba, ezzel nem kenyerezel le!
- Csak észhez akartalak téríteni. - vette el a kezét engedelmesen. - Talán kicsit túllőttünk a célon.
- Túllőttél. - helyesbítettem, mire elmosolyodott. - Ne vigyorogj, nem bocsátottam meg neked!
- Ó, dehogynem, látom a szemedben, hogy képtelen vagy haragudni rám! - vigyorgott továbbra is az arcomat fürkészve.
A szem a lélek tükre. Menjen a pokolba, aki ezt a szólás-mondást kiöltötte!

(Heidi)

Határozottan kopogtam be a ház ajtaján. Előre leforgattam a fejemben, hogy mit fogok mondani neki, mivel nekem mindig van egy előre elkészített tervem. A biztonság kedvéért több lehetőséget is felvázoltam magam előtt, hogy mit kell mondanom az egyes visszavágásokért. De magabiztos voltam. És ez a lényeg!
- Áááhhh, Hallie! - köszöntött Jake, akin már az első pillanatban láttam, hogy spicces állapotban van. Nem is a gusztustalan lehelete, hanem a kezében lévő sör miatt. Ma mindenki részegesdit játszik? - Mi járatban nálam? Csak nem jöttél megmutatni, hogy neked is van szád, nem csak Räikkönen mögött tudod osztani az észt? Vagy netán ő is itt van valahol a háttérben? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan.
- Először is! - böktem rá a fedetlen mellkasára. - A nevem Heidi, nem Hallie! Másodszor. Felejtsd el Kimit, ő nem jött. Harmadszor. Van nekem szám, elég nagy, és most beszédem van veled. - löktem be az ajtón, és szerencsémre engedelmeskedve be is engedett a házába.
Körbenéztem és azon filóztam, Jake milyen ember valójában? Tényleg ennyiből áll az élete, hogy folyton Nina után koslat, amióta megismerkedtek? Pedig olyan állat teste van, akárkit megkaphatna, biztos vagyok benne, hogy a lányok rohannának utána, ha meglátnák ezt a kigyúrt felsőtestet.
- Na és mi az a nagy szónoklat, amit el akarsz nekem regélni? - kérdezte, aztán nagyot húzott a sörösüvegéből. Még csak a részegség első lépcsőfokain tarthatott, mert még józanul beszélt. - Ja, milyen udvariatlan vagyok. Kérsz? - nyújtotta felém az üveget, de undorodva visszautasítottam.
- Fúj, nem, inkább meghagyom neked! Minek iszol egyáltalán? Még nincs is este!
- És csak este lehet részegre inni magad? - tette fel a jogos kérdést. - Hát nekem most pont nincs semmi máshoz hangulatom. Elegem van mindenből, az egészből! - dobta le magát a kanapéra.
- Miből? - kíváncsiskodtam és a megkérdezése nélkül leültem mellé.
- Kirúgtak a munkahelyemről. - nevette el magát. - Te érted ezt? Nem találnak nálam jobb edzőt a környéken! A fiúk el fogják veszíteni a bajnokságot, csak mert valami balfék veszi át a helyemet, aki nem képes irányítani őket! És mindezt miért? Mert kihagytam néhány edzést!
- Hát egy edzőnek ez azért nem egy kis semmiség! - nevettem fel, és nem is értettem, ezek után miért van fennakadva azon, hogy kirúgták. - De miért nem mentél be dolgozni? Mi volt fontosabb a munkádnál?
- Hát Nina! - tárta szét a kezét, mintha ez olyan egyértelmű lenne, én viszont kerek szemekkel bámultam rá.
- Komolyan azért nem mentél be dolgozni, mert Ninán járt az eszed? - hitetlenkedtem.
- Az csak egy dolog, hogy rajta járt az eszem. - legyintett mosolyogva. - De figyelnem is kellett, hogy mikor van itthon, egyedül van-e, ráér-e, tudok-e vele beszélni.
- Jake, neked Nina a rögeszméddé vált! - esett le a tantusz, mire ő elégedetten bólogatott.
- Nem tehetek róla, ezt váltja ki belőlem. Súlyos hiba volt, hogy nem folytattuk a kapcsolatunkat, pedig álompár lettünk volna. Elmentem volna Nina versenyeire, a világ engem is megismert volna és én is elismert és híres fociedző lehetnék, ráadásul úgy, hogy közben a srácaimmal megnyerem az országos bajnokságot. Álomszép életünk lehetne, de nem mondtam még le róla. Tudom, hogy Nina is szeret engem, csak saját magának hazudik, ahelyett, hogy bevallaná magának, mint is érez irántam. Annyival könnyebb lenne.
- Jake, te hallod magad? - álltam fel hirtelen, amikor leesett, hogy mire is játszik, azaz játszott eddig is.
Nem is egyedül Nina, mint lány, mint barátnő kell neki. Hanem a vele járó reflektorfény, amiben ő is megfürödhetne és ezzel ő is hírnevet szerezne magának! Hogy ez mekkora egy öntelt seggfej! Kiminek igaza volt, ezt a srácot kezeltetni kéne, mert egy pszichopata!
- Hogy lehetsz ennyire beképzelt és öntelt? - fakadtam ki. - Semmibe veszed Nina érzéseit, hogy ő egy kicsikét sem vonzódik hozzád, te akkor is a pénzére és a hírnevére vágysz? Nincs szíved? Csak az álnok céljaid miatt tartod zaklatásban Ninát?
- Figyelj, van az a képlet, hogy a csinos csajok a gazdag pasihoz mennek feleségül. - magyarázta furán mosolygó ábrázatával. - Hát velünk ez pont fordítva fog történni. Én csatlakozok be az ő csillogó életébe, és neki köszönhetően végre olyan híres fociedző lehetek, mint akikről nap mint nap beszélnek. Megnyerem a bajnokságot a kissrácokkal, felfigyelnek rám, aztán ágyő! - intett a kezével. - Angliába költözünk és a Chelsea edzője leszek, miközben Nina sorra nyeri a bajnoki címeket. Fantasztikus életünk lesz együtt.
Akkora pofont kevertem le neki, hogy teljesen vörös lett a tenyerem. Amíg rázogattam, Jake egy szempillantás alatt elfelejtette, hogy ő most be van csípve és az ábrándjait is elkergette. Felállt és szorosan közel hozzám sziszegve megkérdezte.
- Valami kifogásod van a jövőbeli terveim ellen, drága Heidi?
- Nem engedem, hogy tönkretedd a barátnőmet! - fenyegetőztem eltántoríthatatlanul.  
- Tönkretenni? - nevetett fel gúnyosan. - Ugyan, dehogy! Én pont, hogy jót akarok neki. És vele együtt magamnak is.  
- És ehhez miért ő kell? - kérdeztem, pedig sajnos pontosan tudtam, mit fog felelni.  
- Mert vele együtt minden jár, amire nekem szükségem van. És ki is fogom használni.
- Ninát nem használhatod ki! - kiabáltam, és dühömben már éreztem a könnyeket a szememben. - Jobb, ha beletörődsz, hogy soha, de soha nem fogod megkapni őt! Én nem engedem!  
- Valóban? - lépett teljesen közel hozzám, és megvetően nézett le rám. Félelem lett úrrá rajtam a közelségétől.  
- Csak a testemen át! - sziszegtem az arcába, mire széles vigyorra húzta a száját.
- A legtökéletesebb válasz. - hajolt közel a számhoz, és már szinte súrolta az ajkamat a lehelete. - Az lesz a legjobb megoldás, ha ezt szó szerint értem. Tudtam, hogy csak ez az egy esélyem lehet, hogy megvédjem Ninát tőle. Egész testemben reszketés futott végig, ahogy kimondtam a saját magam végzetét okozó ítéletet.  
- Megkaphatsz. - mondtam ki, a könnyeimtől ázva. - Én leszek helyette az áldozat. De csak ha megígéred, hogy soha, de soha többet nem bántod Ninát és végre leakadsz róla!
- Helyes döntés. - suttogta vigyorogva, és mielőtt még felkészülhettem volna életem legmocskosabb, ugyanakkor legönzetlenebb döntésére, máris birtokba vette a testemet.

Sebastian háza felé menet azt hittem megpusztulok. Kínzott az önvádaskodás, hogy hogy tehettem ilyet magammal, hiszen ez annyira mocskos dolog, egyrészt, mert soha az életben nem feküdnék le egy ilyen aljas féreggel, másrészt meg kapcsolatban vagyok! Egy olyan kapcsolatban, amitől nem kívánhatnék szebbet, jobbat és a tudat, hogy most mégis megcsaltam azt, akit teljes szívemből szeretek, fájdalmasan kínzott belülről. A könnyeimet törölgetve próbáltam palástolni, hogy mennyire undorodok az előbb történtektől, hiszen pár perc múlva a barátaim elé kell állnom és mindebből ők semmit sem vehetnek észre!

Bármennyire is szörnyű amit tettem, nem hiába volt. Jake-et megeskettem, hogy soha többé nem szól és nem nyúl Ninához és feladja az öntelt törekvéseit, valamint azt is, hogy erről a kárpótlásról soha de soha nem szólhat senkinek, mert ha kiderül, megkeresem és élve eltemetem az udvarában. Ha akár Nina, akár Heikki megtudná, hogy mit fizettem azért az árért, hogy Nina ezután Jake-mentesen élhesse az életét, nekem végem lenne. Nina talán még megbocsátaná, hogy ilyenre képes voltam, tekintettel arra, hogy mindezt érte és a szabadságáért tettem, de biztos vagyok benne, hogy Heikki már nem lenne ilyen elnéző velem. És ha szakítana velem, abba belepusztulnék.
Sebastian hátsó udvarában jókedv uralkodott. Mindannyian az asztalnál ültek és falatoztak, nagyokat nevetve és jó hangulatban csevegve. Nagyot nyeltem, és erőltetett mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Heidi, már azt hittük, az éjféli vacsorára sem érsz ide! - lepődött meg az érkezésemen Sebastian.
- Miért, olyan is lesz? - ültem le mosolyogva Heikki mellé, aki rögtön egy csókkal köszöntött.
- Jaj, szépségem, hol voltál ilyen sokáig? Hiányoztál. - susogta a hajamba, és azt hiszem, az igazi bűntudat csak ekkor érte el a szívemet. Annyira szeretem őt!
- Volt egy kis elintéznivalóm, de már minden oké. - vigyorogtam problémamentesen, és észrevétlen pillantást vetettem Kimire, aki Ninával ült a pad másik oldalán, de figyelmesen nézett vissza rám. Helyeslően bólintott.
- Tessék, ezt direkt neked hagytuk! - tett a tányéromra egy zsíros hússzeletet Seb, miközben alig bírta visszatartani édes gyerekes kuncogását. Természetesen a többiek is felnevettek, amikor látták a reakciómat.
- Kis herceg, remélem tudod, hogy ennek még következményei lesznek! - villantottam Sebre a fenyegető pillantásomat, de ő csak önfeledten nevetgélt. - Ha Hochenheimban feváltom Heikkit, nem leszel ennyire vigyorgó nyuszifül, azt garantálom! - vigyorogtam rá összeszűkült szemmel. Rögtön abbahagyta a nevetést.
- Ugye csak viccelt? - kérdezte teljesen komolyan Heikkitől, aki a derekamat átkarolva somolygott.
- Én nem húznám ki nála a gyufát! - mondta, mire mindannyian nevetni kezdtünk, kivéve a kis herceget.
- Le se tagadhatnánk, hogy egy nemzet vagyunk. - emelte fel a tenyerét, mire mosolyogva belecsaptam.
- Tudod, hogy szeretlek, te kis lüke. - húztam a fejét az ölelésembe, aztán amikor megölelgettem, hirtelen jött szeretetrohamomban a többieket is egy csoportos ölelésre invitáltam. - Mindannyiótokat szeretlek! Ti vagytok az én kis családom, ugye?
De válasz helyett csak morgó hangokat hallottam. Oppácska, lehet, hogy egy kicsit túl szorosan öleltem őket! De ez csak a szeretetem kifejezése, amit négyük iránt táplálok. Egyszerűen ragaszkodok hozzájuk!