58. fejezet: Magyarország, a lazaság otthona

Sziasztok!
Szerencsétekre gyors voltam, és ma be tudtam fejezni a teljes részt :) Egyébként most fordult elő először, hogy az előzetest nem a már készülő részből vágtam ki, hanem úgy spontán kitaláltam valamit :D Ez azért történt most, mert addig nem találtam ki semmi érdekeset, azzal a szituval pedig fel akartalak csigázni titeket :)) Remélem sikerült, mert egy elég hosszú, lazulós részt olvashattok, amiben lesz egy kis nyalizás a magyaroknak, ahogy a címből is kiderülhetett már :P
Bocsássatok meg, de meghatott az egyre közelgő Magyar Nagydíj :) Remélem tetszeni fog és olvashatom majd a véleményeiteket ;)
Jó olvasást!

(Nina)

Másnap búcsút kellett mondanunk Németországnak, mert rögtön az új helyszínre, Magyarországra kellett utaznunk. Nem is bántam, hogy végre magunk mögött hagyjuk ezt a kaotikus német hétvégét, bár azért sajnáltam, hogy a családom nem jöhetett tovább velem, hiszen Stefannak is versenye lesz a hétvégén, ahogy Marc-nak és és Sandro-nak is, így a komfortos családi és baráti hátteremnek lőttek, ami nem volt túl kellemes érzés, de abban bíztam, hogy ha már az ő jelenlétükkel nem ment a pályán, akkor nélkülük eredményesebb hétvégét tudok zárni.
A csapattal közösen utaztunk a repülőn, mármint azzal a részleggel, akiknek egyenesen Magyarországra vezetett az útja. Heidivel közösen szálltunk fel a Lotus gépére és már éppen le akartam ülni, amikor megláttam a leghátsó ülésen gubbasztó Kimit, aki álmosan nézett ki az ablakon. Intettem a barátnőmnek, hogy foglalja a helyemet, majd hátramentem a csapattársamhoz, aki lustán rám emelte a tekintetét.

- Hát te? - kérdezte és nagyokat pislogott az enyhe álmosságtól. - Nem is itt szoktál ülni.
- Ami azt illeti, te sem. - könyököltem rá az ülése támlájára. - Miért vágsz ilyen depressziós pofát?
- Álmos vagyok. - közölte, mintha teljesen egyértelmű lenne és még egy ásítást is produkált.
- Oké, akkor máshogy kérdezem. Mi ütött beléd tegnap este? - tudakoltam, mire még komorabb képet vágott. - És ne válaszold azt, hogy "semmi", mert azt nem fogadom el!
- A világon semmi. - mosolyodott el, amikor rájött, hogyan foghatja fel poénosan a dolgot.
- Kimi... - forgattam a szememet, majd várakozóan ránéztem. - Komolyan kérdeztem.
- Mi ez, pszichiátria? - emelte fel a kezét értetlenül. - Az embernek nem lehet egyszer rossz hangulata?
- De egészen addig nem volt semmi bajod, amíg rám nem akaszkodott az a féreg. - emlékeztettem, majd eszembe jutott valami. - Tényleg még meg sem köszöntem! Rendes volt tőled, hogy megvédtél, de egyedül is elbántam volna vele.
- Na persze. - nézett rám gúnyosan. - Egyébként bárki megtette volna. Egyszerűen nem bírom az ilyen mocskokat...
- Én meg azt nem bírtam, hogy utána egy rohadt szavad nem volt hozzánk! - tértem vissza a témára. - Mi okod volt magadba fordulni, hm?
- Akarod tudni? - nevetett fel furán, amit nem nagyon tudtam hovatenni, de mielőtt rávághattam volna, hogy 'naná!', Heidi jelent meg mellettem.
- Nem akarja. - szólt közbe a beszélgetésünkbe, aztán elkezdett taszigálni vissza a gép elejébe. - Ugye?
- De, akarom tudni! - erősködtem, de a barátnőm folyamatosan tolt előre. - Hé, mit csinálsz?
- Hagyd már szegény lányt! - szólt rá Kimi is röhögve. - Amúgy sem mondtam volna semmi érdekeset.
- Még szép! - nézett rá Heidi szigorúan. - Nina most szépen visszamegy és leül a seggére. - tessékelt vissza az ülőhelyemre, amire nagy szemeket meresztve le is huppantam. Csodálkozva néztem hátra, hogy Heidi visszamasírozik Kimihez. - Látlak!
- Már oda se nézhetek? - nevettem, mert a barátnőm konkrétan elbújt az üléstámlák mögé.
- Nem! - erősítette meg a gyanúmat. - Hallgass zenét és relaxálj, mert nem foglak kímélni, ha megérkezünk.
- Igenis. - fordultam előre meglepett arcot vágva, de azért bekacsoltam a zenelejátszómat és bedugtam a fülesemet. Viszont annyira kíváncsi lettem, hogy vajon miről diskurálhatnak, hogy nem állítottam be egy zenét sem, csak füleltem. Sajnos néhány 'megmondtam, nem?' és 'a fenébe is, Räikkönen!' foszlányon kívül semmi mást nem sikerült kiszűrnöm. Az az érzésem, hogy ezek ketten titkolnak valamit. És a legrosszabb, hogy előlem?! Mi a franc folyik a háttérben? Minél előbb meg kell tudnom...

Csodás napsütéses idő fogadott Magyarországon, ahol eddig mindössze kétszer jártam, még a GP2-es szezonomban, tavaly meg is nyertem az egyik futamot, úgyhogy kellemes emlékekkel tértem vissza a kis európai országba.
Már a szállodába érkezésünkkor lerohantak a szemfüles rajongók. Meg is lepődtem, hogy míg tavaly teljes nyugiban besétálhattam a szállásunkra, most még a bejáratig se jutottam el, annyian elém siettek autogramért, közös fotóért, sőt egyesekkel még néhány szót is váltottam angolul vagy németül. Nagyon szimpatikusak a magyar rajongók, elérték, hogy már most jól álljak hozzá ehhez a hétvégéhez.
Az első napokra azt tetveztem, hogy rálazítok a nehezebb napokra, de persze a feltámadó Heidi nem így gondolta, sőt! A szállodában található edzőteremben nyüstölt non-stop, amikor éppen nem kellett mérnöki eligazításra vagy sajtómunkára mennem. Szerda délután kaptam egy kis szabadidőt, amikor Michaela szokásos mosolyával ráncigált el magával egy bevásárlóközpontba.
- Csak nehogy azt mondd, hogy shoppingolunk! - bosszankodtam, mivel már fáradt voltam a mai edzéstől és semmi kedvem nem volt boltról boltra császkálni. A sajtósom szerencsére nem ezt tervezte.
- Nyugi, csak egy szponzori találkozó. - legyintett.
- Oh, az tényleg sokkal jobb. - forgattam a szememet. - És ehhez miért egy bevásárlóközpontba kellett jönnünk?
- Mert itt lesz a fogadás. - tájékoztatott egy papírt nézegetve, én meg a napszemüvegemmel igyekeztem beolvadni a környezetbe, a bevásárlóközpont folyosóin sétálgatva. Így is megbámultak páran, mondjuk Lotus-os felsőben nem is csodálom. Elég furán éreztem magam, ezer éve nem jártam ennyi bolt között.
- És mit kéne csinálnom? - érdeklődtem.
- A TW Steel fogadása lesz, órákat kell bámulniuk az erre járóknak, neked pedig szimulátorozni kell, meg válaszolni néhány kérdésre, nem nagy cucc. - vázolta fel a teendőimet röviden. Fáradtan sóhajtva követtem tovább, míg végül megérkeztünk egy már kisebb tömeggel körülvett helyszínre. Levettem a napszemüvegemet, hogy lássam, mi is folyik itt, erre egy csomó fényképező kattant, így rögtön nem láttam semmit a vakuk fényétől. Michaela igyekezett a kezébe venni a dolgokat, mire végre lecsillapodtak a kedélyek és úgy nézhettem körbe, hogy nem nyomtak a pofámba egy fényképezőgépet sem.
- Helló. - integettem kényszeredetten, mire a körülöttem állók mosolyogva visszaköszöntek. Ezen már nekem is mosolyognom kellett, bármennyire nem volt kedvem ehhez az egész cirkuszhoz.
Az órás pasas kedvéért beültem a szimulátorba és köröztem vele párat a Hungaroringen, körülöttem a csapat néző pedig árgus szemekkel meredt a képernyőre. Miután befejeztem a versenyzősködést, zsebre tett kézzel megálltam az engem árgus szemekkel bámuló tömeg előtt és bénán néztem a nőre, aki kicicomázva állt mellettem - Michaela szerint valami hazai celeb - és vigyorogva kérdezett a körülöttem álló emberektől, akik vadul kiabálni kezdtek. Nem bírtam visszafogni a rötyögésemet: annyira vicces ez a nyelv! Hadarnak, cincognak, sikongatnak és olyan hangokat ejtenek ki a szájukon, amikre én szerintem képtelen lennék.
- Értesz magyarul? - kérdezte a nőcske mellettem angolul, csodálkozva nézve a jókedvemet.
- Neeeem. - legyintettem és próbáltam abbahagyni az udvariatlan vigyorgást. - Csak annyira szórakoztató, ahogy ti beszéltek. Nem is tudom mihez hasonlítani. Kár, hogy egy kukkot sem értek belőle.
- Örülök, hogy tetszik a nyelvünk. A statisztikák szerint a miénk a világ harmadik legnehezebb nyelve. - mosolygott büszkén.
- Fogadok, hogy a japán és a kínai után. - vágtam rá nevetve, a celebnőcskének pedig leesett az álla.
- Igen, de honnan tudtad?
- Csak mert kábé olyan vicces, ahogy ti beszéltek, mint a húzott szeműek. - nevetgéltem még mindig és szórakozottan vettem észre, hogy a nő már nem mosolyog annyira.
Kérdéseket kezdtek el feltenni a viccesen beszélő magyar bámészkodók, a nő fordított, én pedig válaszoltam, így ezzel újabb negyedóra telt el. Igaz, az egyik kislány nem akarta elhinni, hogy nem beszélem az ő nyelvüket és határozottan kérdezte tőlem újra és újra ugyanazt a kérdést, amire én csak értetlenül bámulva tudtam reagálni. De meglepetésemre volt egy két járókelő, akik meg tudtak szólalni németül, így velük tudtam egy keveset társalogni. Mire befejeződtek a kérdések, megjelent újra az órás pasas, aki felajánlotta a nézőknek, hogy üljenek be a szimulátorba, ha ki akarják próbálni magukat. Volt jelentkező bőven, úgyhogy amíg ők ügyetlenkedve tekeregették a kormányt én igyekeztem nem szörnyülködni a bénáskodásukon és udvariasan mosolyogva bólogattam valahányszor új kihívó akart beülni az ülésbe.
- Mit kérdez? - faggattam a tolmácsoló nőt, akinek egy 17 körüli kamaszsrác magyarázott a szimulátorból.
- Azt szeretné tudni, hogy.... - próbálta lefordítani, de ekkor a fiú közbeszólt enyhén tört angollal.
- Ezt itt...nem tudom, hogyan kell...benyomni. - mutogatott a képernyőre és amikor közelebb hajoltam, láttam, hogy a hátsó szárnyra gondol. Ösztönösen odanyúltam a kormányhoz és megnyomtam a gombját.
- Ó, kösz. - vigyorgott rám a srác feltűnően sokáig, és mihelyst nem a képernyőre figyelt, máris nekicsattant a falnak. - Rohadt életbe! - káromkodta el magát előbb az ő nyelvén, majd angolul is. - Segítenél?
- Úgy érted, szedjelek ki a falból? - nevettem fel, de a srác értetlenül nézett rám, úgyhogy megismételtem.
- Ja, hogy a falból! - esett le neki, miről beszélek. - Aha, kérlek, mert én nem tudok olyat, hogy hogy kell.
Elmosolyodtam a nem túl pontos megfogalmazásán, de azért készségesen előrenyúltam a karjaimmal, közrefogva a fejét, és miután megfogtam a kormányt, se-perc alatt visszatereltem az aszfaltra a gépet.
- Kösz. - nézett fel rám, mire vállat vonva elmosolyodtam.
Ha egy kicsivel többet figyelné a képernyőt, mint engem, talán nem sodródna le minden egyes másodpercben. Amikor lejárt az ideje, kiszállt az ülésből és felém villantott egy fogkrémreklám-vigyort.
- Sok dolgod van még ma? - kérdezte lazán, mire egy kicsit meglepődtem.
- Hát ami azt illeti, ez a szabadidőm. - vontam meg a vállamat. - Nektek már nincs suli itt? - kérdeztem rá, mert többnyire iskoláskorú gyereket láttam.
- Áh, annak az már rég végzett. - fogalmazott megint hibásan, de úgy tűnt, nem zavarja, mert még mindig magabiztosan mosolygott rám. Nyilvánvalóan élvezte, hogy ő szót ért velem, a tátogó tömeggel ellentétben.
- Hah, milyen szerencsések ezek a magyar gyerekek. - ciccegtem, mire ő 'nekünk már csak ez jár' stílusban vállat vont. Kicsit több egója van, mint kéne, úgy érzem, de jól szórakozok rajta.
- És nincs egy tíz perced egy magyar rajongódra? - vonta fel a szemöldökét kérdően. - Tudok egy jó kávézót, innál velem valamit?
Alig tudtam leplezni a vigyoromat, ahogy a fiú több, mint magabiztos arcát figyeltem. Most komolyan randira hívott egy rajongóm? Hát ez igazán aranyos. Mellettem a tolmácsoló celebnő is idétlenül nevetgélt, és amikor lefordította a közönségünknek is, ők is jót derültek ezen, majd elkezdtek biztatni, hogy fogadjam el.
- Bocsi, de sajna nincs időm ilyesmikre. - tettem a kezemet a vállára sajnálkozóan mosolyogva. - De ha eljössz a futamra, annak örülnék.

- Tényleg? - csillant fel a szeme. - Akkor mindenképpen elintézem, hogy kijussak a pályára.
- Jól teszed. - veregettem vállon. - Jó verseny lesz, garantálom. Szeretek nálatok versenyezni.
- És rajongókkal találkozni? - tért vissza az eredeti kérésére ferde vigyorral. - Biztos nincs 5 perced se? Nem tartanálak fel sokáig, tényleg.
- Rendes srác lehetsz. - nevettem el magamat. - És kitartó is! Fogadok, hogy két perc alatt fel tudsz szedni egy csajt!
- Van barátod? - kérdezte meg pimaszul és amikor a körülöttünk álló emberek is megértették, mit kérdezett, a kialakult csoportban hangos röhögés tört fel. Még nekem is nehezemre esett visszafojtanom a nevetést.
- Nincs, de ha megunom a szingliséget, feltétlenül szólok, oké? - feleltem végül és közben azon gondolkoztam, vajon mennyire gondolta komolyan ez a srác a szándékait. Csak mert piszok szemtelen, de élveztem, ahogy nem adja fel.
- Elég hihetetlen, hogy szingli vagy. - nézett végig rajtam feltűnően, majd ismét rám nézett és előhúzta a zsebéből a mobilját. - Megadom a számomat, ha mégis találnál szabad percet hétvégén és kell egy kis társaság. Azt mondják, elég szórakoztató társaság vagyok. - pillantott rám pimaszul vigyorogva.
- Biztos vagyok benne. - nevettem el magamat, és hagytam, hogy leírja egy papírra a számát. A tömeg nem akarta elhinni, hogy egy közülük komolyan velem eszmecserél, és ebben a percben konkrétan számot akar cserélni velem. Persze abba azért nem mentem bele, hogy megadjam az én mobilszámomat, de úgy tűnt, ő már ezzel is megelégedett, mert diadalmas mosollyal adta át a cetlit, amire rápillantottam, majd zsebre tettem.
- Minden magyar ilyen talpraesett? - kérdeztem a tolmácsoló nőtől, aki még mindig a történtek hatása alatt állt.
- Többnyire. - felelte a fiúra mosolyogva, aki elérve a célját, visszaállt az emberek közé, de az első sorban továbbra is mohón figyelt a szemeivel. - Nagyon elszánt rajongók vannak errefelé.
- Észrevettem. - pillantottam a hősszerelmesemre, aki szemtelenül rám kacsintott. A szememet forgatva mosolyogtam vissza rá, miközben az órás pasas és a nő egy tortát dugtak az orrom elé, a tömeg pedig ujjongva kiabált nekem valamit, amit sajnos nem értettem, de a nő kérésére felvágtam a tortát, ezzel hivatalosan is lezárva a mai szereplésemet.
- Nem mondod komolyan... - csodálkozott Michaela, amikor elmeséltem neki a magyar sráccal történt dolgokat. Ő ugyanis nem tudta végigkísérni a programomat, mert az órás szponzor egyik képviselőjével beszélgetett egy étteremben. Amíg én jópofáskodtam a nézőkkel, ő kávézgatott egy gazdag csávóval. Jellemző. Méghogy a sajtósok élete megterhelő!
- De. - bólogattam és kinyitottam a Nissan ajtaját, amivel a bevásárlóközpontból a szállodába akartunk visszatérni. Beültem a vezetőülésre, Michaela pedig mellém az anyósülésre. - Szabályosan rám mászott!
- Élvezted, mi? - kíváncsiskodott, miközben elindultam a forgalmas úton.
- Kicsit fura volt. - ismertem el. - Nem szoktam hozzá, hogy ilyen nyilvánvalóan közeledjenek hozzám.
- Pedig már éppen ideje lenne, hogy összeállj valakivel, Nina. - fordult felém, de én kitartóan figyeltem az utat. - Mióta is vagy szingli?
- Nem mindegy? - fintorodtam el tiltakozóan. - Ha úgy döntenék, hogy kell nekem valaki, akkor majd felhívom ezt a srácot. Megadta a számát is, nézd. - nyúltam a zsebembe a cetliért. Michaela nevetve olvasta el a rajta álló számot és a nevet.
- Daniel a neve. - tájékoztatott.
- Legalább a neveik nem olyan furcsák, mint a nyelvük. Komolyan, annyit röhögtem rajtuk! - emlékeztem vissza jókedvűen.
- Most nincs kedved jótékonykodni? Elhívhatnád ezt a Danielt a boxba, hátha rabul ejtené a szívedet. - ötletelt, én meg gyors oldalpillantást vetettem rá.
- Jesszus, Michaela, amióta Damiennel jársz, totál romantikus lettél. Milyen szöveg ez?
- Én csak azt szeretném, hogy te is átéld, milyen az, amikor valaki szeret és viszontszeretnek. - magyarázkodott. - És ha már ez a fiú ilyen nyilvánvalóan kifejezte a szándékait, akár...
- ...akár ejthetnénk is ezt a témát. - vágtam a szavába egyértelmű pillantást küldve felé.
- Oké, értettem. - emelte fel a kezét védekezően, de közben nevetett. - Nina...kérdezhetek valamit?
- Mondd! - sóhajtottam.
- Van egyáltalán valaki, aki szóba jöhetne, mint a barátod? - tudakolta kíváncsian.
- Magánügy. - vágtam rá gyorsan, mire a sajtósom kuncogni kezdett.
- Bárki is lehet majd ez a szerencsés, én szurkolok neki. - tette hozzá mosolyogva.
- Fogd be! - szóltam rá és a rend kedvéért még meg is csapkodtam oldalról. Szerencsére felfogta, hogy ezt a témát jobb mellőzni, bár azt ígérte, még csak egyelőre hanyagolja ezt a témát. Jaj ne!

Csütörtökön végre már nem kellett bezárva lennem a szálloda edzőtermébe, igaz a médiaközpont sem a kedvenc helyszínem, de már annak is örülhettem, hogy ezúttal nem kellett a hivatalos sajtótájékoztatón részt vennem. Mostanában kezdtem amúgy is azt gondolni, hogy szándékosan szivatnak az FIA-sok azzal, hogy folyton ott kell rostokolnom a hat pilóta között egy órán keresztül. Csak úgy, büntetésből, amiért minden ilyen alkalommal lázadok és idétlen válaszokat adok a kérdésekre, vagy elmondom a nem túl udvarias véleményemet.
De ezúttal megúsztam, csak a szokásos interjúkon kellett átesnem a csapat képviseletében, ami ez esetben nem tartott túl sokáig, úgyhogy visszafelé leültem a motorhome bejárati lépcsőjére és a napszemüvegemmel a szemem előtt sütkéreztem a felettébb meleg napsütésben. Még a szememet is lehunytam, miközben a kezemmel támaszkodtam a betonon és az ég felé fordítva az arcomat szívtam be a nap energiáit.
- Nina? Hát te mit művelsz itt? - kérdezte egy hang, és amikor letoltam a napszemüvegemet, láttam, hogy Lewis áll előttem. Ő is napszemcsi mögé rejtőzött, és szokásos higgadt mosolyával bámult rám.
- Egy kicsit ejtőzök. - válaszoltam és a keresztbetett lábamat kinyújtóztattam egy kicsit. - És te? Nem kéne valami nagymenő szponzornak nyaliznod?
- Neeeem. - mosolygott még szélesebben, aztán a motorhome-ja felé pillantott. - Éppen vissza akartam menni a pihenőmbe, mert most van egy kis szabadidőm. Rég beszéltünk már. - tette hozzá mellékesen.
- Ülj le, dumáljunk egy kicsit. - invitáltam magam mellé, mire elnevette magát.
- Fő a lazaság! - ült le mellém a lépcsőre.

- Ez az életfilozófiám. - informáltam és ismét felvettem a napozó pózt. - Nem szokott mindig ilyen meleg lenni itt, vagy tévedek?
- Nem. - bólogatott és ő is kényelembe helyezte magát. - Tavaly konkrétan szétázott mindenki. Durva volt.
- Ja, emlékszem, mi sem akartuk elhinni, hogy komolyan Magyarországra jöttünk. - emlékeztem vissza.
- Azóta nagyot fordult a világ, mi? - lökött oldalba barátságosan. Egyből rájöttem, hogy rám nem az időjárásra célzott.
- Ja. Most már kicsit nagyobb rajongótáborom van. Aminek nem feltétlenül örülök, mert nem tudok biztonságosan bejutni a szállodába. Kész röhej, ami itt, Budapesten folyik, nem?
- Én szeretek idejönni. - mosolygott és körbenézett a paddockban. - A magyarok elég jó közönség. Mindig ugyanolyan élvezettel buzdítanak és sokszor elcsodálkozok, hogy kb. annyian vannak kint a futamon, mint Silverstone-ban, vagy Németországban. Pedig nekik nincs is hazai pilótájuk!
- De, Kimi. - mondtam, mert eszembe jutott, amit a finn mondott még a német futam után. - Ő a Hungaroringet tartja a hazai pályájának.
- Ja, érthető, mert tömegek szurkolnak itt neki. - felelte Lewis, aztán nosztalgiázni kezdett. - 2007-ben, amikor először nyertem itt, felrobbantak a lelátók, amikor első lettem, Kimi pedig a második. Nagyon örültem a győzelemnek és jó érzés volt, hogy a közönség is ugyanolyan örömmel fogadott a dobogó tetején, amikor átvettem a kupát. De amikor Kimi a magasba emelte az övét, akkor mindenki egy emberként őrjöngött. Tényleg úgy szeretik őt, mintha a hazai versenyzőjük lenne.
- Jófejek ezek a magyarok. - fűztem hozzá a véleményemet mosolyogva.
- Szerintem is. Ezért is szeretek visszatérni ide.
- Képzeld, ma az egyik srác randira akart hívni. - meséltem neki vigyorogva és direkt jó volt látni a meghökkent arcát.
- Egy rajongód? - tudakolta meglepetten.
- Azt nem tudom, de nagyon nyomult a srác. Még a számát is megadta nekem, hátha lesz egy kis szabadidőm, amikor a társaságára vágyok. Tiszta őrült volt! - nevettem fel visszaemlékezve.
- Mindenesetre bátor, az biztos. - bólogatott elismerően. - Mondjuk nem csodálkozok, biztos vagyok benne, hogy sok srác a paddockból is elkérné a számodat. - nézett oldalra mosolyogva.
- Tényleg? - csúszott ki a számon véletlenül. - Nem mintha izgatna vagy valami...úgysem kezdenék ki senkivel, aki a cirkuszban dolgozik.
- Na, miért? - érdeklődött és bizalmasan közelebb ült hozzám. - Tudok titkot tartani.
- Nincs itt semmiféle titok, csoki! - böktem meg a vállát bosszankodva. Már megint hogy sikerült ehhez a témához kanyarodni?
- Nekem bűzlik a dolog. - fűzött továbbra is piszkálódva. - Kavartál már valakivel innen?
- Nem és eszem ágában sincs kipróbálni!
- Pedig nem olyan rossz. Képzeld én egyszer összeszűrtem a levet az egyik hoszteszlányunkkal. - vallotta be, mire döbbenten néztem rá a napszemüveg mögül. - Hidd csak el!
- És Nicole mit szólt hozzá?
- Nem tudott róla. - vigyorgott rosszfiúsan. - Akkor éppen nem voltunk együtt. Szegény csajszival vigasztalódtam. Utána el is kellett bocsátani, mert kicsit belém zúgott és nem akarta elfogadni, hogy csak egy éjszakát kapott belőlem.
- Te nőcsábász! - löktem meg a karját a fejemet csóválva. - Hogy tehetted szegény lánnyal?
- Gyenge pillanatom áldozata lett. - rántotta meg a vállát, mintha semmiségről beszélnénk. - Na és veled mi a helyzet? Miért vagy ilyen pasi-ellenes?
- Nem is vagyok az! - tiltakoztam felháborodva. - Különben nem beszélnék itt veled, nem gondolod?
- Csak azt gondolom, hogy fura, hogy ennyi pasi barátod van és még egyik se próbálkozott be nálad.
- Talán mert mindegyiknek barátnője van. - mutattam rá, de Lewis nem nagyon akarta elfogadni ezt válaszként. - És különben sem hagynám. Nem vagyok egy meghódításra váró cicababa. Én ide dolgozni jövök, nem társat cserkészni magamnak. Mint egyesek. - biccentettem felé egyértelműen jelezve, hogy rá céloztam.
- Kíváncsi vagyok, milyen lehet az a Nina, aki szerelmes. - tűnődött el, de úgy oldalba vágtam a könyökömmel, hogy rögtön megváltozott a hangja. - Aúúú, ezt most miért kellett?
- Ne beszélj baromságokat! Egyelőre nem tervezik semmilyen szerelmes jelzőt a nevem mellé tenni. - tájékoztattam, majd felálltam. - Idő van, kell mennem pályabejárni. Szerintem te is tiplizzél, mielőtt keresnek a McLarenes testőreid.
- Ügyes húzás kislány, tereld csak a témát. - ugrott fel Lewis is. - De ugye tudod, hogy egyszer majd úgysem fogsz tudni ellenállni?
- Napszúrást kaptál, csoki! Hűtsd le magad egy kicsit, jó? - toltam vissza a napszemüvegemet helyére.
- Oké, vágom. Azért örülök, hogy dumáltunk. Változatlanul bírlak. - biccentett elköszönésképpen.
- Változatlanul úgy köszönök el, hogy szia csoki! - integettem neki, aztán besiettem a motorhome-ba.
Egek, már megint késésben vagyok! A mérnökök le fogják szedni a fejemet, amiért ismét rám kell várni! Jobb lesz, ha sietek, még mielőtt szétfolynak a forró napon.

A pályabejárás meglehetősen fárasztó és izzasztó volt. Már azt hittem, aszfalttengerré folyik össze a pálya, ugrálnom kellett, hogy ne rohadjon le a melegtől a cipőm talpa. Ettől persze Kimi és a mérnökök furán néztek rám, de azzal magyaráztam, hogy már ebéd óta ebben a cipőben vagyok és lesül a talpam. Amikor végre valahára végeztünk a pálya elemzésével úgy döntöttem veszek egy jéghideg zuhanyt, hogy lemossam magamról az izzadtságot. Úgy volt, hogy Heidivel lenézünk a szálloda medencéjéhez egy kis sziesztára ma délután, és mivel hála nekem, később kezdődött és később is végződött a pályabejárás, tuti, hogy már toporogva vár rám.
F1-es versenyzőhöz méltó tempóban viharzottam be a szállodai szobámba, és miután már a nappali helyiségben ledobáltam a cuccaimat magamról, szélvészként száguldottam be a fürdőszobába. Vérfrissítően hatott rám a jéghideg víz, így kicsit tovább húzódott ez a rövidre szánt zuhanyzás, mint gondoltam. Hallottam, hogy valaki őrülten kopog már az ajtómon, ez zökkentett vissza a valóságba. Gyorsan magamra kaptam egy melltartót és egy bugyit, aztán kimentem a nappali helyiségbe, hogy mielőtt ajtót nyitok, felhúzzam a használt csapatfelsőmet, mint leggyorsabb lehetőség, de az illető már nem tudott tovább várakozni.
- Kimi, ez magánterület! - sikkantottam fel, amikor megláttam, hogy a finn robogott be a szobámba.
- Hűha, de lengén van öltözve valaki! - csodálkozott el a hiányos öltözetemen. - Nem kötelező bámulni, arra van a fal! - mutattam rá dühösen, mire valami kurjantás félét hallatott.
- Neked meg nem szükséges felöltöznöd. Kitaláltam valamit. - ült le szó nélkül egy fotelbe.
- Ez már rosszul hangzik. - fontam össze magam előtt a kezemet. Ha már tényleg fehérneműben kell látnia, akkor csak nem fogom illegetni magam előtte. Nem mintha szégyenlős lennék, de ne legyen már ennyi rálátása a felsőtestemre! Még akkor se, ha nem egy szuperszexi kombiné van rajtam, csak egy szimpla pántnélküli melltartó. - Na lökjed!
- Ne szégyenlősködj már! - prüszkölt a nevetéstől, mire elpirultam. Te jó ég, miket gondol most rólam?
- Nem is vagyok szégyenlős! - ellenkeztem. - De ha nem tetszik valami akkor menj el, nem kell itt röhögcsélned rajtam, jó? - indultam vissza a fürdőszobába, de utánam szólt.
- Jó, nem nevetlek ki. Te kis pirulós! - cukkolt továbbra is, mire felment bennem a pumpa. Felkaptam az asztalra ledobott felsőmet és magamra húztam. Kimi szája lekonyult. Tudtam én, hogy csak ennyi kell hozzá!
- Még ma elmondod, hogy miért törtél rám, vagy várjak holnapig? - vontam fel a szemöldökömet.
- Le is veheted azt a pólót, arra nem lesz szükséged. - bökött a felsőmre, majd elvigyorodott. - Csak bikinit húzzál, meg keress elő egy törülközőt!
- Mégis miért? - vágtam értetlen arcot.
- Pancsolunk. - adott enyhén gyerekes választ, amin elmosolyodtam. - A pálya melletti aquaparkot szemeltem ki magunknak. És nem fogadok el nemleges választ, ugyanis tudom, hogy már semmi dolgod mára. Jössz és kész!
- Te komolyan most akarsz még pancsizni? - ismételtem meg a hülye megfogalmazását. - Már elmúlt 5 is.
- És? - rántotta meg a vállát. - Legalább nem lesz tömeg. Na ne bámulj már, hanem dobd le a felsőd, öltözz át, 5 perc múlva kint akarlak látni a folyosón. - állt fel a fotelből és mint aki jól végezte dolgát, megtörölte a tenyerét.
- Nehogy azt hidd, hogy úgy ugrálok, ahogy te fújsz! - grimaszoltam rá lázadóan.
- Már mondtam, hogy nem fogadok el nemleges választ. - lépett oda elém és a féloldalas vigyorával nézett le rám. - Szóval sipirc a fürdőbe, ha nem akarod, hogy még egyszer körberöhögjelek ebben az átlátszó ruhádban! - utalt nevetve arra, hogy egy szál semmiben állok még mindig. Győzedelmes mosolyt villantott rám, én viszont tüntetőleg elhúztam a számat. Azt hiszi ennyivel meg tud győzni? Hah, akkor nagyon téved!
- Most ha megbocsájtasz, mindenek előtt szeretnék normálisan felöltözni! - indultam meg a fürdőbe.
- Jó, de az 5 perc, az 5 perc. - világosított fel és megállt a fürdő ajtajánál, amit becsaptam az orra előtt, hogy legalább akkor ne lásson, amikor felöltözök. Már éppen ledobtam a felsőmet, amikor kinyílt az ajtó.
- Ezt elfelejtetted. - dobott be Kimi egy fekete-fehér csíkos bikiniszettet.
- Miért ezt? Ez a legócskább bikinim. - fortyogtam magamban, ahogy visszacsuktam az ajtót és a biztonság kedvéért nekidőlve húztam fel magamra a fürdőruhát.
- Ez volt legfelül. - adta meg a magyarázatát, majd türelmetlenkedni kezdett. - Na kész vagy már?
- Még nem, várj már egy ki.... - próbáltam húzni az időt, de ekkor ismét kinyitódott az ajtó, én meg abban a percben eltanyáltam a padlón, ahogy a finn belökte az ajtót. - Kössz, ez igazán jól esett!
- Bakker, te nekidőltél az ajtónak? - röhögött, aztán felém nyújtotta a kezét. - Te tiszta bolond vagy!
- Én vagyok a bolond?! Nem is tudom ki tör rám először a szobámban, aztán a fürdőmben is! - kértem ki magamnak, ahogy feltápászkodtam a földről és a hátsómat masszíroztam, ahol beütöttem. - Auúú, tuti, hogy kék meg zöld lesz az egész seggem.
- Hadd nézzem! - próbált megfordítani vigyorogva, de nem hagytam.
- Még mit nem! Már így is elég kárt okoztál ma!
- Sajnálom? - kérdezte ártatlan tekintettel.
- Ennyivel nem úszod meg. - húztam fel egy farmersortot a hátsó felem fájdalmával küszködve.
- Majd kiengesztellek az aquaparkban, ha még ma odaérünk. - ígérte.
- Nem megyek semmilyen aquaparkba. - emlékeztettem. - Heidinek megígértem, hogy a szálloda medencéjében mártózunk meg egy kicsit, szóval...
- Mi?! Szó sem lehet róla! Velem jössz! - fogta meg a karomat és ellentmondást nem tűrően kivonszolt a fürdőből.
- Kimi, engedj már el! - próbáltam kirántani a karomat a kezéből, de megint meg kellett ismerkednem a Jégember izomerejével, amivel szemben sajna tehetetlen voltam. - Ne erőszakoskodj már, kérlek!
- Szép szóval lehet rám hatni. - engedett el, amit pimaszul ki is akartam használni, mert gyorsan vissza akartam slisszolni a fürdőbe, ahol bezárkózhatnék, de Kimi résen volt és három lépés múlva elkapott.
- Ez nem ér! - nyafogtam, amikor Kimi karjai hátulról rám feszültek és nem engedtek tovább menni.
- Megmondtam, hogy nem menekülhetsz. Nem is értem, miért tiltakozol.
- Ha szépen megkértél volna, akkor most nem jutottunk volna el idáig. - morogtam továbbra is kiutat keresve a meglehetősen szoros csapdájából.
- Azt akarod, hogy szépen kérjelek? - kérdezte és bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy fintorog.
- Még szép! Akkor talán beadnám a derekamat...De mindenekelőtt örülnék, ha végre hagynál levegőhöz jutni. - kértem bosszankodva saját alárendeltségemen.
- De akkor nem szöksz el!
- Megígérem. - nevettem már kínomban, mire Kimi karjai elgyengültek, majd elengedtek. - Ó, szabadság, te csodás! - futottam körbe a szobában nagy mosollyal az arcomon. A finn furcsállva méregetett.
- Ez hibbant... - mormogta maga elé.
- Kicsit változtass a hangnemen, Kims, ha azt akarod, hogy veled menjek. - álltam elé összetett karokkal.
- Na jó. - sóhajtott, mintha élete legfájdalmasabb élményére készülne. - Drága kicsi Nina.... - kezdte, de rögtön bele is kötöttem.
- Nem lehetne a 'kicsit' mellőzni?
- Nem. - vágta rá rögtön. - Mindig is így hívtalak, egy egyszeri kérés miatt nem fogom lehagyni...
- Jó. - bólintottam, mert lényegében igaza volt. - Folytasd! - vigyorogtam könyörtelenül rá.
- Tehát! Drága kicsi Nina. - nyomta meg az említett szócskát szándékosan. - Nagy örömömre válna, ha eljönnél az aquaparkba, ami szerintem tök jó buli lesz, és tuti, hogy jól fogod érezni magadat. Eleget tennél eme kérésemnek, azzal, hogy felhúznád azt a felettébb csinos felsődet, amit a bőröndöd tetején találtam és előkeresnél egy tiszta törölközőt, hogy még ma odaérjünk? Lekötöleznél. - fejezte be igencsak szokatlan beszédét, amit természetesen nem bírtam ki kuncogás nélkül. - Most ne röhögj ki!
- Egy ilyen kemény megpróbáltatás után mondhatok nemet? - kérdeztem szórakozottan.
- Azt merd meg! - figyelmeztetett a Jégemberes pillantásával, és úgy gondoltam, inkább nem ellenkezek többet. Megtettem amit kért, küldtem egy SMS-t Heidinek és már követtem is a finnt az aquaparkba.
- Hogy jött ez az ötlet amúgy? - érdeklődtem a kocsiban, miután kisebb harc árán Kimi átengedte nekem a vezetést a pályáig. Azt mondta ott parkoljak le, ahol eleve szoktunk, mikor kimegyünk a pályára, mert onnan protekciós úton be tudunk jutni az aquaparkba. - Voltál már ott korábban is
- Ja, még évekkel ezelőtt egyszer. - emlékezett vissza. - Bár azóta ha jól tudom felújították. Biztos pöpec lett. Azért is gondoltam, hogy jó lenne kicsit szórakozni a nagy banzáj előtt.
- És nekem miért kell feltétlenül részt vennem ebben?
- Egyedül nem nagy muri. - nézett rám mosolyogva. - Hülye lettem volna nem szólni neked.
- És mást is hívtál? - érdeklődtem, mikor leparkoltam a Nissannal.
- Sebet lehetetlenség kihagyni egy ilyen programból. - forgatta a szemét, amikor kiszállt és udvariasan átvette tőlem a csomagokat, amiket a csomagtartóból pakoltam ki.
- És ő hogyhogy nem velünk jött? - kaptam fel a fejemet. Lehet, hogy Kimi nagy igyekezete miatt ott felejtettük a szállodában!
- Itt lakik a csigaházában a kempingben. - válaszolta, amikor felsétáltunk a bejárathoz.
- A lakóautójára gondolsz? - kérdeztem nevetve.
- Egy és ugyanaz. - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Na végre, már azt hittem itt kell rostokolnom estig. - jelent meg Sebastian, aki a bejárati kassza kis épületéből lépett ki és már nem volt rajta póló.
- Te mit kerestél ott? - csodálkoztam, ahogy egy jegyszedő kiadja a cuccát.
- A felhajtás elkerülése végett ott kellett várakoznom. - mosolygott. - Na mehetünk? Szénné égtem már.
Gyorsan megvettük a jegyeinket, az egyetlen angolul beszélő jegyszedő viszont előre figyelmeztetett, hogy könnyen felismerhetnek, ezért ha szükségünk van a biztonságiakra, rögtön jelezzünk nekik. Adott is egy kis kapcsolót, amin a Security gomb állt, amit ha elvileg megnyomunk, több irányból őrök sietnek a segítségünkre.
- Tényleg szükség van erre? - kérdeztem Kimitől, aki a kezében forgatta a kis eszközt.
- Dehogyis! - röhögte el magát és behajította a legközelebbi szemetesbe, ahogy egyre beljebb haladtunk az aquapark területén.
- Meg fogod még bánni. - veregette hátba Seb rosszallóan.
- Nem érdekel. - rántotta meg a vállát a finn, ezután pedig egy viszonylag nyugodt, árnyékos helyet kerestünk magunknak, közel a csúszdákhoz. Már ekkor elállt szemem-szám a színes, kanyargós, egyenes, hosszú, rövid és furcsa csúszdákat szemlélve, és izgatottan kérdezgettem a srácokat, miután fürdőruhára 

vetkőztünk és a biztonság kedvéért napszemüvegben célba vettük a csúszdákat.
- Melyiket próbáljuk ki először?
- Azt. - mutatott Kimi egy széles, kék színű csúszdára, amin 6 sávban csúsztak le a strandolók.
- Akkor nyomás! - jöttem izgalomba.
Felmentünk a csúszda tetejére, majd a középső sávokat választva le is csúsztunk a hullámos csúszdán. Nagy vízcsobbannással érkeztünk a medencébe.
- Ez klassz volt! - mondtam, amikor kisöpörtem a hajamat az arcomból. Mindkét fiú nevetve nézett rám. - Most meg mi van, ti nem élveztétek?
- Ez még csak a bemelegítés volt. - tájékoztatott Seb vigyorogva és már indultunk is a következő célpontunkhoz. Amikor felmásztunk arra a szintre, észrevettem, hogy innen négy csúszda is indul, de ráhagytam a fiúkra, hogy csak sorban haladjunk.
Az úszómester viszont ránk szólt, amikor elsőként le akartam csúszni. Valamit magyarázott, de nem értettük, így mivel rájött, hogy valószínűleg külföldiek vagyunk, a táblára mutatott, annak is arra a részére, ami tiltja a napszemüveget a csúszda használatához. Hárman összebeszélve leesett, hogy mit akar, így hát egyszerre levettük a napszemcsinket, mire a körülöttünk álló embereknek kicsit kiguvvadt a szeme, csak úgy, mint az úszómesteré.
- Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen...ööö... - próbált engem is felismerni, de nem tudott hová tenni.
- Nina Bradl. - mosolyogtam rá kedvesen, mire bólogatni kezdett. - Tessék, ezt itt hagyom. - próbálkoztam németül, amit fura módon megértett és ennek látszólag nagyon megörült. A kezébe nyomtam a napszemüveget.
- Elnézést a kellemetlenségért, de a szabály az szabály. - motyogta zavarában és elfogadta a tőlünk kapott márkás napszemüvegeket.
- Mit mondott? - kérdezte Kimi, mivelhogy ő nem értette a német nyelvet.
- Semmit, csak annyit, hogy rohadtul nem érdekli őket, hogy kik vagyunk, ezt itt kell hagynunk.
- Szabályok. - fintorgott, aztán végül is gond nélkül sorban lecsúsztunk.
Amikor a zöld csúszdát magunk mögött hagytuk, sorban meghódítottunk a mellette lévő sárga, piros és kék csúszdát is. A srácok azt lesték, melyiktől parázok be, de sajnos csalódást kellett okoznom nekik.
- Na de ettől biztosan befosol. - vigyorgott Kims, amikor egy kívülről kígyó mintázatára emlékeztető csúszda elején álltam indulásra készen.
- Mer'? - néztem hátra, mivel még pirosat jelzett a lámpa. Előttem egy dagadt kisfiú indult neki a csúszdának, gondolom alig halad a vizen.
- Tök sötét van bent. - világosított fel Seb a dagit keresve a szemével a medencében.
- Túlbecsülitek. - legyintettem, aztán mihelyst zöldre váltott a lámpa, beugrottam a csőbe.
Sebnek igaza volt, tényleg jó sötét fogadott odabent, a kígyó mintázatán beszűrődő fény pedig elég rémisztő képet festett le a csúszdázók számára, de mire egyáltalán libabőrös lehettem volna, már csobbantam is.
- Na? - kérdezgettek a fiúk, amikor ők is landoltak a medencében.
- Egy cseppet sem féltem. - vigyorogtam rájuk.
- A francba. - néztek össze cinkosan. - Következőre!
A kígyós melletti másik két csöves csúszda sem hatott meg igazán, a srácok legnagyobb bánatára. A következő "Nina-megrémítőnek"  a két síkegyenes csúszdát jelölték ki.
- Ez mi? - kérdeztem egy polifoam-ot felemelve a csúszda elején.
- Ezzel kell lecsúsznod. - kukkantott le Seb az előttünk villámgyorsan leérő kamaszlányra, aki a szivacsszőnyegen hasalva siklott végig a medence vizén. - Na pattanj fel, majd meglökünk.
Így is tettem, felhasaltam a szőnyegre, a srácok pedig a szélét meglendítve indítottak el a csúszdán. Olyan gyorsan csúsztam le az egyenes csúszdán, hogy időm sem volt levegőt venni, máris a vízben találtam magamat. Persze én nem siklottam le olyan szépen, mint az előttem csúszó kamaszlány, és mihelyst elértem a víz felszínét, bele is borultam a medencébe.
- Ezt jól megszívtad! - röhögött ki Kimi, amikor ők is leérkeztek. Mondanom sem kell, ők a lesiklás után egyszerűen kihúzták maguk alól a polifoam-ot és nem volt semmiféle belebucskázás a vízbe.
- De...ti hogy úsztátok meg? - hökkentem meg, amikor végre kiügyeskedtem a vizet a szememből.
- Vissza kellett volna húznod az elejét. - nevetett Seb.
- Akkor úgy repültem volna, mint Aladdin a varázsszőnyegén?
- És egy csepp víz sem lenne rajtad. - ugratott Kimi is, mire sértetten felmordultam.
- Kösz az előzetes jótanácsokat, srácok, igazi barátok vagytok!
- Nagyon köszönjük. - nevettek fel, aztán összepacsiztak látva a bosszúságomat.
- Oké, akkor bosszúból most megvárjuk, míg megszáradok. - trappoltam vissza az árnyékos helyünkhöz.
- Úgy is be akartam már iktatni egy jégkrémszünetet. - vetette közbe Kims. - Sebas, hoztál Magnumot?
- Még szép! - ásta elő a hűtőtáskából a finn kedvenc jégkrémjét, aki hálásan megköszönt és leterült a fűre terített törölközőn. Azaz....az én törölközőmön.
- Ez az enyém! - figyelmeztettem, de rám se hederített, a visszakapott napszemüvegével a szemén lustán ette a jégkrémét. - Kims, szállj le, meg akarok törölközni!
- Ott az enyém! - bökött az ő összegyűrt törölközőjére a fa sarkában.
- Arra rámásztak a hangyák! - panaszkodtam, mikor Seb röhögve kirázta a finn törölközőjét a hangyák csapdájából. - Add ide! - fogtam meg az enyémnek a szélét és erőszakosan huzigálni kezdtem.
- Hééé, azon fekszek! - méltatlankodott, de csak azért is kihúztam alóla. - Bakker, belém állt egy bot!
- Úgy kell neked, minek feküdtél az én törölközőmön! - takartam be magamat a megszerzett tulajdonommal.
- Jól van, kicsi Nina, ezt még csúnyán visszakapod! - fenyegetett meg a jégkrémét nyalogatva.
- Alig várom! - fintorogtam, aztán megfeleztünk egy szendvicset Sebbel, aki volt olyan rendes, hogy élelmet is hozott a hűtőtáskájában. - Tényleg, Seb, a lakókocsid a kempingben van?
- Aha, majd eljöhetnétek megnézni, ha már úgyis itt vagytok. - hívott meg mosolyogva.
- Kíváncsi vagyok rá... a csigaházadra, ugye, te mamlasz? - lökdöstem meg az ezúttal Seb törölközőjét kisajátító finn lábát, mire válaszul rugdosni kezdte az oldalamat.
- Hagyjátok már békén egymást! - nevetett Seb a kölcsönös piszkálódásunkon.
- Ő kezdte! - mondtuk egyszerre.
- Na jó, tudjátok mit? - állt fel a mosolygós. - Jöhet a következő kör!
Nem is ellenkeztünk, ezúttal a napszemüvegeinket hátrahagyva vágtunk neki újra a csúszdázásnak. Az emberek megbámultak, de egyiküknek sem volt elég bátorsága odajönni hozzánk vagy ilyesmi. Csodálkoztam is, mert azok után, hogy a tegnapi srác lazán flörtölt velem, azt gondoltam, hogy a magyarok belevaló és talpraesett nemzet. Hát úgy tűnik, csak Budapesten akadnak ilyen emberek, vidéken már kevésbé. El is ámultunk, amikor hirtelen hatalmas tömeg gyűlt egy őszhajú, középkorú ember köré, aki három testőrfélével érkezett meg a domb tetejére. Biztos valami helyi híresség, gondoltam. Mindenki próbált a közelébe férkőzni, és a reakciói alapján biztos ezerrel nyomta a Security-s kapcsolóját. A fiúkkal röhögve kerültük ki a hangoskodó tömeget és célba vettük az egy szinttel lejjebb induló csúszdákat.
- Vadvízi folyó. - olvastam le a tábláról a nevét, ami szerencsére angolul is fel volt tüntetve. - Jól hangzik.
- Egyedül megyünk, vagy osztozkodjunk? - kérdezte Seb és kör, illetve nyolcas alakú nagy úszógumikra mutatott a tábla mellett, amik a csúszdázók részére voltak kiállítva. Szerencsére itt nem volt akkora forgalom, így volt időnk tétovázni.
- Menjünk párosban! - döntöttem el és megfogtam egy nyolcas alakú úszógumit. - Ki jön velem.
- Majd én! - jelentkezett Seb.
- Dehogy mész vele! Kicsi Nina egyedül megy elsőre. - állította meg Kimi a haverját, aki már éppen beszállni készült mögém a nyolcas gumiba.
- Mer'? - néztem rá kerek szemekkel. Még itt is meg akarja mondani, mit szabad és mit nem?
- Mert ettől feláll az összes hajad! - vigyorgott gonoszul, amiből rögtön leesett, hogy még mindig nem tett le a "Nina megfélemlítése" akcióról. - Fogjátok a köröket! - adott a kezünkbe egy-egy egyszemélyeset.
- Miért vannak annyian? - néztem le az egymásnak ütköző gumikra. Nem értettem, hogy engedhetnek ennyi embert egyszerre, akik ráadásul még karamboloznak is a kör alakú részeknél.
- Ez a lényege. - magyarázta Seb. - Minél többen vannak a csúszdán, annál jobb. Mindenki egymásnak ütközik, miközben folyamatosan lejjebb kerülünk.
- És garantálom, hogy nem fogod megúszni karambol nélkül. - súgta a fülembe Kimi, amikor egymás után beszálltunk az egyszemélyes gumikba. - Na indulj, kislány!
A srácok megint meglöktek, így egy rövid siklás után elsőként értem be az első megállóhelyre.
- Ez volt akkora durranás? - kérdeztem magamtól, amikor egy testvérpár páros gumijának épphogy nekiért az én egyszemélyesem. A gyerekek hangos nevetéssel továbbeveztek a vékonyodó sáv felé, én meg magányosan ringatóztam a pihenő résznél, amikor egy gumi belém csusszant én meg úgy felkenődtem a csúszda peremére, hogy kis híja volt, hogy ki ne essek. Rémülten kapaszkodtam meg a kapaszkodóba, és a támadómra néztem, aki nevetve sodródott távolabb az én gumimtól.
- Meglepődtél, mi? - rötyögött Seb, amikor visszaálltunk a ringatózó üzemmódba.
- Dehogy, viccelsz? - próbáltam tagadni másodpercnyi ijedtségemet, de nem lehetett megvezetni.
- Ne tagadj, láttam az arckifejezésedet és... - nevetett, de belé meg Kimi fojtotta a szót, aki még nagyobb lendülettel ütközött a mi guminknak, mint amennyire mi karamboloztunk Sebbel. Ezt viszont már nem úsztam meg egy falra kenődéssel, ahogy Kimi gumija nekiütközött Sebének, az enyém egyszerűen megrémült és kicsusszant alólam. Mikor hirtelen a körben sodródó vízben találtam magam, rémülten vettem észre, hogy az úszógumim az egyre vékonyodó sáv felé veszi az irányt, és mielőtt még utánanyúlhattam volna, már ment is a saját útjára.
- KIMI!!! - háborodtam fel, amikor a finn úgy röhögött, hogy már nem csak a víztől volt nedves a szeme környéke, hanem könnytől. Sebbel megszólalni nem tudtak a nevetéstől, egymás gumiját csapkodták jókedvükben, sőt még össze is pacsiztak győzedelmesen, amikor fél percre ki tudták nyitni a szemüket és meglátták a meglehetősen dühös arcomat...vagy egyáltalán engem a csordogáló vízben csücsülve.
- Most mégis mi a fenét csináljak? - rivalltam rá a Jégemberre, aki már levegőhöz is alig jutott, úgy rázta a nevetés. - Seb! Kimi! Hahó!
- Ez....ez kész! - nyögte ki Seb a nevetés közepette.
- Az! - értett egyet vele Kimi is, aztán mikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy a haverja kezd a csúszda folytatása felé ringatózni. - Hééé, Sebas, te is mész a süllyesztőbe?
- MI? - kapott észbe Seb is, de ekkor már késő volt, és nevetve eltűnt a vékony peremek között.
- Persze, menj csak te is utána, én itt ücsörgök még egy darabig. - fontam össze a karomat magam előtt, mikor a finn még mindig nem volt hajlandó abbahagyni a nevetgélést.
- Gumi nélkül amúgy sem tudsz mit kezdeni! - csúfolódott. - Ezen még egy polifoam sem segíthet!
- Na jó, Räikkönen, ezt most nem úszod meg! - álltam fel, és még szerencse, hogy így tettem, mert újabb három úszógumi érkezett az első megállóba, és kis híján elütöttek. Így is csodálkozva nézték, ahogy gumi nélkül ácsorgok a vízben, azaz a finn haverom gumiját üldözöm körbe-körbe.
- Most meg mit csinálsz? - törölgette a szemét Kimi jól szórakozva rajtam.
- Ha te elintézted az én úszógumimat, én elcsórom a tiédet! - fogtam meg a kapaszkodóját és megpróbáltam kihúzni alóla, de ezt már nem hagyta, így kisebb közelharc alakult ki köztünk az úszógumiért. Addig viaskodtunk, amíg egy apuka és kisfia nyolcas alakú gumija nekiütközött Kimiének, így a Jégember sodródni kezdett a menetirány felé.
- Pápá! - integetett, ahogy már a vékony csúszdafalak felé evezett, de utánaugrottam, így még sikerült elkapnom a kapaszkodót, mielőtt elnyelte volna a sodrás. - Gyere, te lökött! - fogta meg a karomat és felhúzott a gumi tetejére, azaz az ölébe, ahol hassal elterültem és ahogy a víz sodorta a gumit tovább, kifújtam a levegőt. - Ezért az arcért megérte!
- Légy átkozott Räikkönen! - emeltem fel a kezemet, hogy adjak neki egy taslit, de az egyensúlyom megbomlott, és kis híján lecsúsztam a gumi tetejéről, amikor Kimi a segítségemre sietve megfogta a kezemet.
- Csak óvatosan, mit kívánsz! - nevetgélt gonoszan. - Még a végén te jársz rosszul.
- Anyád! - nevettem már kínomban, de azért kitartóan kapaszkodtam egyik kezemmel a kezébe, másikkal a gumiba, amíg le nem érkeztünk a csúszdán. Seb már türelmetlenül várt minket.
- Azt hittem, te is elvesztetted a gumidat, Kims! - nevetett egy gazdátlan úszógumira mutatva, ami a lassú áramlatban ringatózott. - Látom, találtatok megoldást.
- Megszántam szegényt, annyit szenvedett már. - pillantott rám inkább gonoszul, mint sajnálkozva, miközben letornásztam magam a gumi tetejéből.
- Erre a csúszdára még visszatérünk. - figyelmeztettem határozottan, de közben megakadt a szemem egy rikító fehér sziklás medencén. - Az mi? Menjünk oda! - kértem és a fiúk teljesítették is a kérésemet.
- Nézd Sebas, ez pont neked való! - mutatott Kimi a sziklás fal legalacsonyabb fokozatára. Mint kiderült, három magassági fokról lehet beugrani a mélyvizű medencébe, ami direkt erre specializálódott. - Gyerekek számára alkalmas. - olvasta le a figyelmeztető tábláról, bár kétlem, hogy ilyen szöveg állt volna rajta, sokkal inkább Kimi fejében íródott meg ez a figyelmeztetés.
- Nagyon vicces. - bokszolta vállba a barátját Seb. - Nina, te ugrasz innen!
- Miért én? - fanyalogtam. Kezdtem úgy érezni, hogy nem csak a csúszdákon szivatnak a srácok, hanem mindenben, amit kipróbálunk.
- Te vagy a legkisebb. - mért össze magával, aztán Kimi mellé állt. - Én vagyok a legmagasabb?
- Lehetetlen. - ellenkezett a finn és egymással háttal állva engem kért fel bírónak.
- Sajnálom, Kims, Seb több spenótot evett az utóbbi időben. - nevettem ki gúnyolódva. - Oké, én ugrok innen, tiéd a középső, Seb te menj a legszélsőre.
Ugráltunk is párat, és kiröhögtük a másikat, ha az nagy csattanással érkezett meg a medencébe. Mindhármunknak akadt egy-egy olyan szerencsétlen esése, amikor egy-egy piros foltot simogattunk a testünkön, úgyhogy hamar bele is untunk és inkább megkörnyékeztük az aquapark szívében lévő hangulatos bárt. Szerencsére az egyik pultoslány tudott angolul, és szerencsére nem ismert fel minket, így nyugodtan rendelhettünk egy-egy koktélt. Igaz, nekem kellett a cuccainkhoz visszamennem pénzért, de megérte, mert olyan finom margaritát kaptam, amilyet már régen ittam.
- Klassz ez a fürdő, nagyon tetszik. - dicsértem, amikor ellazulva hátradőltem a székemben.
- Nem értem, miért kellett felesleges köröket futnunk a szobádban ezért. - mondta rosszallóan Kimi. Mély nyomott hagyott benne, hogy egyszer az életben kedves és udvarias szavakat ejtett ki a száján.
- El tudnám viselni, hogy egész hétvégén itt lazuljak. - vallottam be nem foglalkozva Kimi morgásával.
- Hát én is. - értett velem egyet Seb. - Ha nem lenne akkora lemaradásom a bajnokságban, nem is kvalifikálnék és nem is versenyeznék!
- Nemsokára jön a megérdemelt pihenésünk, Seb. - emlékeztettem arra, hogy a várva várt nyári szünetünk a magyar hétvége után elkezdődik. - Tényleg, mit terveztek? Ki hova megy nyaralni?
- Szerintem a szicíliai nyaralásunk Hannával már nem érvényes. - húzta el a száját Seb. - Úgyhogy passz.
- Én is passzolok. - vonta meg a vállát Kimi is, és gyanúsan maga elé meredt.
- Mi a fene van veletek, srácok? - néztem hol az egyikre, hol a másikra. - Komolyan ennyi lenne a tervetek arra a kevéske egy hónapra, amikor pihenhetnénk? Miért nem mentek bulizni, családlátogatásra, barátokkal találkozni meg ilyesmik? Én nem fogok otthon ülni a seggemen, az biztos!
- Miért, hová mész? - kérdeztek rá egyszerre és ettől mindketten meglepődtek.
- Még nem tudom, de Heidivel biztosan kinézünk egy déli tengerpartot, ahol süttethettük a hasunkat, meg ilyesmik. Aztán apáékkal is szeretnék sok időt tölteni, és úgy terveztem megyek a bátyám egyik amerikai futamára is.
- A motorosokhoz... - fintorgott látványosan Kimi. Szándékosan nem reagáltam rá.
- Akkor gondolom nem lesz időd egy tollasozásra, ugye? - kérdezte Seb reménytelenül, emlékeztetve a múltkori délutánunkra.
- Azért annyira nem leszek elfoglalt. - mosolyogtam, mire az ő arca is felderült, Kimiével együtt.
Miután megittuk a koktélunkat, készültünk meghódítani az utolsó csúszdát, amin még nem jártunk.
- Ufo? - olvastam le a nevét, amikor a sorban állva várakoztunk. - Ez jól hangzik.
- A vadvízire is ezt mondtad. - lökött oldalba nevetve Kimi.

- De itt egyedül kell csúszni, hála az égnek! - kukkantottam bele a repülő csészealjra hajazó csúszdába. - Nézzétek azt a néger pasit! Ahogy kering ott, tök olyan, mintha egy szardarabot húznának le a WC-n. - súgtam oda nekik kuncogva.
- Nina! - röhögte el magát Seb, és hozzá hasonlóan Kimsből is kitört a nevetés. - Még szerencse, hogy nem értik, miről beszélünk. Különben a nője már kinyírna. - mutatott óvatosan a néger asszonyra, aki a férje után csobbant bele a csőbe.
Mikor végre sorra kerültünk, ragaszkodtam, hogy Kimi menjen elsőnek, hogy még véletlenül se jöjjön rögtön utánam szivatásból, így Sebbel nevetve figyeltük, ahogy Kimi "lehúzza magát a WC-n" és közben még integet is nekünk. Miután zöldet jelzett a lámpa, én is lecsúsztam és nyitott szájjal élveztem, ahogy keringek körbe-körbe, miközben akaratlanul is ürüléknek éreztem magamat, amíg bele nem csobbantam a vízbe egy lyukon keresztül. Nem sokkal utánam Seb is földet ért.
- Na? - kérdezte Kimi. - Milyen volt?
- Ez a kedvencem az egész aquaparkban! - ujjongtam, amikor hármasban kimásztunk a medencéből.
- Nekem is. - értett velem egyet a finn. - Még egy kör?
- Egy? Viccelsz? Még százszor le akarom huzatni magamat! - nevettem és szerencsére a fiúk is így gondolták, mert egymásutánban jó sokszor lecsúsztunk a csúszdán.
Közben már kezdett esteledni, és úgy gondoltuk még egy alkoholmentes ital után - nekünk Kimivel még vissza is kell vezetnünk Budapestre -, összepakolunk és megyünk. Amikor leérkeztünk a bárhoz, meglepve tapasztaltuk, hogy szép kis tömeg gyűlt össze és egy Aquarena feliratú pólóban mosolygó pasi mikrofonban beszél a közönséghez. Miután kicsit szemlélődtünk, kiderült számunkra is, hogy egy bikinis női szépségversenyt tartanak a szervezők, bár egy kukkot sem értettünk a pasi beszédéből, csak a felvonuló lányokat és a pontokat felmutató strandoló pasikat láttuk, ebből következtettünk.
- Állj be! - súgta nekem Kimi, mire értetlenül fordultam meg.
- Mi?
- Mondom állj be! Kíváncsi vagyok, hány pontot kapsz a magyar pasiktól. - suttogta mosolyogva.
- Nem fogok beállni és illegetni magamat! - tiltakoztam.
- Ja persze, elfelejtettem, hogy te szégyenlős vagy... - legyintett drámain. - Mindegy, akkor semmi.
Tudtam, mire megy ki a játék, de nem hagyhattam, hogy győzzön. Inkább felszívtam magamat és odaléptem a sorban álló lányokhoz, akik értetlenül nézték, hogy mit keresek ott. Elkaptam a két barátom pillantását, akik elégedetten bólogattak és vigyorogva felmutatták a hüvelykujjukat biztatásképpen. Amikor az utolsó lány is felvonult, szó nélkül végiglavíroztam a pasik előtt és csábos pillantásokat vetettem rájuk. Elismerően füttyentgettek, majd felmutatták a táblájukon a nekem szánt pontjaikat. Elégedetten figyeltem az előkelő számokat, majd mosolyogva a mikrofonos pasi felé néztem aki mondott valamit, majd rám mutatott és gratuláláshoz nyújtotta a kezét, így már tudtam, hogy én nyertem. A körülöttem állók megtapsoltak, illetve inkább a pasik, mert a lányok reklamálni kezdtek a szervezőknél, gondolom amiért csak úgy bekotnyeleskedtem a versenybe és learattam a babérokat. A mikrofonostól jutalmul egy apró kupát kaptam, rajta egy bikinis lánnyal és egy szöveggel, amit sajnos nem értettem, de annál jobban örültem, amikor Kimi és Seb odajöttek hozzám gratulálni. Ekkor viszont mintha bomba robbant volna, a pontozó pasik felismerték a srácokat, mert a nevüket kiabálták, innentől kezdve pedig tudtuk, hogy nincs tovább maradásunk. Gyorsan felkaptuk a cuccainkat és kislisszoltunk egy mellékbejáraton, ami a kempinghez vezetett ki.
- Hú, ez azért meleg helyzet volt. - kuncogtam, amikor leráztuk a minket követő rajongókat.
- Még hogy megússzuk zaklatás nélkül. - nevetett Seb és Kimire nézett. - Most jól jött volna a kapcsoló!
- Kimenekültünk, ez a lényeg, nem? - tárta szét a kezét a finn, mi meg egyetértően bólogattunk. - Na...hol a csigaházad. Már alig várom, hogy láthassam. - gúnyolódott, de a haverja nem vette magára, egyenesen a lakóautója felé vezetett minket.
- Ez nem is olyan kicsi. - szemléltem körbe a járgányt. - Biztos klasszabb itt lakni, mint a puccos szállodai szobában.
- Még szép! - mosolygott Seb és megsimította a lakóautója oldalát. - Imádom a kicsikét.
- Nem csodálom. Ellopnám. - cukkoltam, mert láttam mennyire szereti.
- Na sasoljuk meg belülről, kíváncsi vagyok mennyi hely fér el ebben az odúban. - nyitotta ki az ajtót önként Kimi, majd rögtön vissza is hőkölt. - Ó, jó estét, Herr Vettel! Elnézést, hogy így magára törtem.
- Semmi baj, Kimi, tőled megszoktam. - veregette hátba barátságosan a finnt Seb apja, aki éppen lelépett a bejárati lépcsőn. - Te pedig Nina vagy ugye? Seb már sokat mesélt rólad. - pillantott cinkosan a fiára.
- Remélem nem sok rosszat. - mosolyogtam zavartan, mert jól emlékszem, hogy a szezon elején még rendesen oltogattam a fiát. - Örülök, hogy megismerhetem. Bejöhetünk, körülnézni?
- Hát persze, gyertek csak! - invitált be minket a lakóautóba, majd Seb vállára tette a kezét. - Felhívom anyut, oké fiam? Mit üzensz neki?
- Azt, hogy szeretem, mint mindig. - mosolyodott el elgyengülve Seb. Jó érzés volt látni az arcán azt a melegséget, ami az édesapja közelében és az édesanyja említésére jelent meg. - És kívánjon sok sikert!
- Átadom neki. - távozott mosolyogva Herr Vettel, és magunkra hagyott, miközben mi beléptünk a kocsiba.
- Igazán jófej apád van. - mondtam Sebnek, akin kellemes mosoly futott végig.
- Tudom. - vonta meg a vállát, jelezve, hogy tisztában van vele.
- Nem sok itt a hely, haver. - nézelődött Kimi, és rögtön vissza is fordult az ajtó felé.
- Klausztrofóbia? - kérdezte nevetve Seb, mire a finn megrázta a fejét.
- Vizelnem kell, de sürgősen. - mondta és kislisszolt az ajtón. Az ablakból láttuk, hogy elrohan a bozótba, hogy elvégezze a dolgát. Mosolyognom kellett a szertelenségén.
- Nekem tetszik ez a lakókocsi...- dicsértem meg, mire Seb büszkén rám mosolygott. - Olyan kellemes, otthonos hangulata van. Biztos jó lehet itt éjszakázni a lakosztály helyett. - tűnődtem el.
- Akkor miért nem alszol itt? - kérdezte kíváncsian.
- Azt akarod, hogy itt maradjak? - kérdeztem döbbenten, mert igencsak meglepett a kérdése.
- Pontosan. - mosolygott. - Na mit szólsz?  
- De...és mi lesz akkor apukáddal? -Van még egy pótágy, elfér a hátsó helyiségben is.
 - De...nem akarom kitúrni az apukádat, aki csak miattad jött el ide. - problémáztam, mert látva milyen aranyos Seb apja, bunkóság lett volna tőlem ha elfoglalom a helyét.  
- Most úgy érzem, kifogásokat keresel. - látott át a szitán, mire kelletlenül sóhajtottam.  
- Jó, talán lehet, hogy így van. - ismertem be.  
- De most miért? Nem jobb itt ébredni a pálya mellett? - próbált érvelni. - Reggel felkelünk és hipp-hopp, mehetünk ki, ráadásul sétálva.  
Milyen igaz! Ezerszer kényelmesebb lenne. Ajj, a fenébe!  
- De akkor sem. - fontam össze a karomat a mellkasomon. -
 Kérlek. - nézett aranyos szemekkel, amin elmosolyodtam. - Jó lesz, hidd el! Nem fogod megbánni.  
A fenébe ezzel az idióta vigyorgással! Hogy én mennyire utálom, amikor így néz! Most mit tegyek?
- És mégis hogy tervezed? - érdeklődtem.
- Itt van két ágy, te alszol az egyiken én a másikon, apa meg majd a hátsó helyiségben a pótágyon. - vázolta fel a tervét. - Ilyen egyszerű.
- De ez nem járja! - ellenkeztem. Nem akartam betolakodni ide, de annyira kíváncsivá tett ez a lakóautó, hogy nem tudtam rögtön rávágni, hogy nem akarok. - Bepofátlankodok és rögtön kitúrjam apukádat?
- Hagyd már aput, nem fogja bánni, hidd el! - bizonygatta, majd kérlelően folytatta. - Naaa, légyszíves!
- Jó, nem bánom. - adtam be a derekamat, de figyelmeztetésként felemeltem az ujjamat. - De csak akkor, ha apukád sem bánja!
- Remek! - ölelt hát hirtelen jött örömében, amit mosolyogva viszonoztam.
- Minek örültök ennyire? - kérdezte Kimi, aki most jött vissza a csőtörése után. - Gyorsan beszéljétek meg, mert nekünk már vissza kéne indulnunk, Nina.
- Kimi, én nem megyek vissza. - jelentettem be izgatottan.
- Ha elfáradtál, nem gond, még elbírlak. - vigyorgott, de én rákontráztam a vigyorgó arcára.
- Itt maradok Sebnél, itt fogok aludni. Úgyhogy nem tudsz bosszantani visszafelé úton.
- Mi? Itt akarsz aludni? - ráncolta össze a homlokát zavartan. - De hát...itt kicsit a hely ennyi embernek.
- Megoldjuk. - mosolygott rá Seb a barátjára és valami fura pillantást váltottak egymással.
- Biztos, hogy maradsz? - nézett rám kétkedve Kims, és már nyoma sem volt a vigyornak.
- Aha. - bólogattam izgatottan. - Mindig is szerettem volna egy ilyenben aludni, végre itt a lehetőség!
- Micsoda véletlen. - fordult Seb felé. Megint az az értelmezhetetlen szemkontaktus... - Élvezetes éjszakát! - motyogta semleges arckifejezéssel és már éppen kiment volna az ajtón, amikor megállítottam.
- Most mi bajod? - tudakoltam, mert nem tetszett, hogy megint olyan hirtelen változott meg a hangulata.
- Semmi, csak reméltem, hogy még piszkálhatlak a szállodáig. - mosolyodott el furán.
- Figyelj megtennél nekem valamit? Heidinek kéne szólni, hogy hozzon nekem reggel cuccot a motorhome-ba. Odaadom a kártyámat is. - nyújtottam át neki a szobámhoz tartozó plasztikkártyát.
- Majd én elhozom. - vette el a finn engedelmesen. - Nincs most kedvem Heidi után kutatni.
- Akkor neked köszönöm meg előre. - mosolyogtam rá hálásan, mire ő is megeresztett egy halvány mosolyt.
- Na akkor legyen szép éjszakátok! - intett, amikor kiment a lakóautóból és elindult ki a kempingből.
- Szerinted mi ütött már megint belé? Mostanában elég idegesítő, amikor ezt csinálja. - panaszkodtam Sebnek, aki maga mellé ültetett egy kis kanapén.
- Fogalmam sincs, de tényleg fura. - mondta, majd témát váltott. - Örülök, hogy így döntöttél.
- Mondtam már, hogy egyszer ki akartam próbálni. - mosolyogtam rá. - Kösz a lehetőséget!
- Szívesen. - bólintott jókedvűen. - De miben alszol?
- Bikiniben....gondolom. - néztem végig magamon. - Más lehetőségem nincsen. De nem is igazán érdekel. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen egy ilyen helyen éjszakázni. Le fog esni a szerelőim álla, ha megtudják, hogy innen jövök majd a pályára reggel. - dőltem le a kanapéra és mosolyogva bámultam a falat. - Jó lesz ez!
- Én megmondtam... - nevetett fel és hozzám hasonlóan elkényelmesedett mellettem.

* Kis kiegészítést szeretnék ennek a résznek a végére tűzni, ugyanis nem születhetett meg volna ez a fejezet ha nem tudok valós alapokra támaszkodni :)
Az aquaparkozás és Seb kempingezése ugyanis a valóságban is megtörtént a 2012-es Magyar Nagydíj során :D Ezt onnan tudom, hogy a futam után egy héttel pár napot az Aquarénában nyaraltunk, ami nemcsak azért maradt emlékezetes számomra, mert Magyarország legkirályabb aquaparkja, hanem azért is mert olyan belső infókat tudtam meg, amiket beleépítettem ebbe a részbe. Véletlenül úgy történt, hogy ugyanazon a helyen szálltunk meg egy lakókocsiban, mint egy héttel korábban Seb a lakóautójával :) Ezt a kemping egyik dolgozója mesélte el és azt is, hogy egész hétvégén ebben lakott az apukájával és reggelenként innen ment ki a pályára. Kimi pedig tényleg járt az Aquarénában, és a kempingesbácsi szerint nem is ismerték fel az emberek, vagy legalábbis nem mertek hozzászólni :D A finnünk fekete napszemüveget hordott és csúszdázott egész nap, és egy lélek sem zavarta meg a szórakozásban. A részben is szereplő ősz hajú bácsi, aki köré tömeg sereglett, az oktatási miniszer (vagy valami hasonló muksó volt a Parlamentből) és a kempinges szerint azért rohanták le (nem úgy, mint Kimit), mert felháborodásukat akarták kifejezni valamilyen törvénnyel kapcsolatban :D
Szóval gondoltam ezt megosztom veletek, csak úgy. Mert kb. ebben az időben rajzolódott ki a fejemben a Racer Girl ötlete és ezek az események lettek az első konkrét ötletek, amiket tudtam, hogy bele kell majd írnom a történetbe. Szóval ebben tényleg csak annyi nem igaz, hogy nem tartózkodott a két fiúval egy szőke hajú lány :)