67. fejezet: Határfeszegetés

Sziasztok!
Szóval akkor újra itt vagyok és minden erőmmel azon leszek, hogy a nyár maradék részében minél több részt hozhassak, mivel nyaralás már nincs tervben ezek után! Nem tudom, hogy ez a fejezet mennyire nyeri el a tetszéseteket, de biztosíthatok mindenkit, hogy a továbbiakban ennél több gubancra számíthattok! Próbáltam a baráti nyaralások könnyed hangulatát megütni, de a négy szemszögből kiderülnek olyan dolgok, amik felkavarhatják ezt a látszólagos békét :) Felhívnám a figyelmeteket a szereplők céljaira, amiket a nyaralás kezdetén kitűztek maguk elé...ezeknek a célkitűzéseknek fontos szerepe lesz a későbbiekben ;)
Végezetül még annyit, hogy pontosan egy hét múlva lesz a blog első születésnapja, amit valami különlegességgel szeretnék megünnepelni: írjatok tippeket, hogy mi legyen ez :)
Köszönöm az eddigi türelmeteket! Most pedig jó olvasást kívánok!:)


(Nina)

- Hát akkor szia kis böhöm! - guggoltam le a kutyám elé, aki mogorván nézett rám nagy barna szemeivel. Sajnáltam szegényt, nagyon is. Alig pár napja vagyunk "együtt", máris elhagyom holmi nyaralás ürügyén. Mintha szemrehányást akart volna tenni, úgy pislogott rám, miközben megfogtam az egyik mancsát és bocsánatkérően megsimogattam a fejét a másik kezemmel. - Tudom, nem vagyok a gazdik gyöngye, de remélem azért nem haragszol meg rám egy életre. És ajánlom, hogy ne rosszalkodj a srácokkal, mert az apjuk kitekerik a nyakamat! - fegyelmeztem meg, és gondolatban odaképzeltem a bólintását is, pedig csak mogorván bámult rám. Amíg távol leszek, Joachimot bíztam meg Damon ellátásával, mert előző nap átjött is összeismertettem őket és mivel már elsőre nagyon megkedvelték egymást, nyugodtan mondtam igent a kérdésére. Persze azért az apját is megkértem, hogy tartsa szemmel a kutyámat, amíg én nem vagyok itthon.
- Jó fiú legyél, okés? Csak Jake-et szedheted szét, a postást lehetőleg ne foszd meg a fejétől! Értettük egymást? Na jó, akkor élvezd ki az egyedüllétet, kutyuskám! - dögönyöztem meg utoljára az arcát, amit már jókedvűbben viselt el, mert nyalogatni kezdte a kezemet.
- Indulhatunk már? - kérdezte Sebastian, aki jó ideje azt várta, mikor búcsúzok már el Damontól.
- Jó, mindjárt! - morogtam, de mihelyst visszafordultam a kutyámhoz, mosolyogva megcsapkodtam az oldalát. - Na csáó, nagyfiú! Vigyázz a házra! - Felálltam, mire Damon is talpra ugrott és kíváncsian szemlélte, ahogy megfogom a bőröndömet és az utazótáskámat, amik már a ház falánál sorakoztak.
- Lótinak nem tetszik, hogy elmész. - kommentálta Seb a négylábúm reakcióját.
- Damon a neve még mindig. - emlékeztettem sóhajtva. Még mindig abban a hitben élt, hogy végül mégiscsak Lotusnak kereszteltem el a kutyát, mert szerinte az sokkal jobban illik rá, mint a Damon. Én viszont odáig voltam az általam kitalált névtől, és nem is óhajtottam másképp nevezni őt. - És helyes is, hogy hiányolni fog, elvégre ő a társam.
- Hát persze. Nina és Lotus, az elválaszthatatlanok. - poénkodott, amikor segített bepakolni a csomagokat az autómba. Közös megegyezés alapján az én autómmal megyünk a zürichi repülőtérre, legközelebb pedig, amikor Spa lesz a célpontunk, Seb Infinitije kerül sorra.
- Csak annyira, mint te és a szexista elnevezésű női autóid. - vágtam vissza vigyorogva, amikor lecsuktam a csomagtartó tetejét.
- Az idén egyszerűen Abbey a neve, nem értem ebben mi a szexista. - csóválta a fejét, miközben beült -természetesen- az anyósülésre.
- Hallottam, hogy az összes korábbi autódra aggattál valamilyen jelzőt: mocskos, buja, dögös meg ilyenek. - tájékoztattam az információimról. - Fogadok, hogy Abbey-nek is van egy ilyen előneve a fura gondolataidban.
- Elhiheted, hogy nincs. - mosolygott szórakozottan. - És leszögezném, hogy az autóm csak a munkában a társam, a magánéletben nem.
- Magadra vess, te hagytad el a csajodat! - emlékeztettem, ahogy bekötöttem a biztonsági övet és egy utolsót integetve az udvar elejében ücsörgő Damonnak kitolattam a feljáróról.
- Abban viszont biztos vagyok, hogy te nem hagynád el Lotust. - vonta le a következtetést az iménti utolsó búcsúmtól.
- Tévedsz. Esélyes, hogy a nyári szünetig tartom meg Damont, mert lehet, hogy utána nem lesz időm rá.
- De hát már most tök jól boldogulsz vele! - hökkent meg. - Miért tennéd ki szegényt?
- Oké, hogy nagyon bírom, meg biztonságban érzem magam mellette, de.... - gondolkoztam el. Bár igazából tökre nem azt mondtam ki, amire gondoltam. Igenis meg akarom tartani a kutyámat, végre nem csak az enyém a ház, és nem érzem magam annyira egyedül az unalmasabb napokon. - Ha elkezdődik a szezon második fele, megint alig leszek itthon. És már most is magára hagyom alig pár nap után. Ez így nem lesz jó.
- Nézd, szerintem mindenkinek arra van ideje, amire hajlandó szakítani időt. - okoskodott Seb.
- Micsoda bölcsesség! - forgattam a szememet. - Mindenesetre tényleg sokkal nyugodtabb vagyok, amióta mellettem van. Néha még megfordul a fejemben, hogy Jake beront az ajtón és elhurcol...
- Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy egy férfi hogy tehet ilyet egy lánnyal. - bosszankodott maga elé nézve. - Annyira aljas dolog így bánni valakivel. Ez egy szemét dög. Meg az anyukád is, már bocs, de...
- Igazad van. - sóhajtottam frusztráltan. - De pont ezektől szeretnék elzárkózni ezen a nyaraláson.
- Persze, bocs, hogy felhoztam... - szabadkozott bűnbánóan.
- Apám napok óta próbál beszélni velem. - mondtam ki, amire éppen gondoltam. Közben igyekeztem a figyelmemet az úton tartani. - Vagy ezerszer hívott és üzeneteket is küldött. Azt is írta, hogy ha nem válaszolok, akkor eljön hozzám, mert szerinte van még mit megbeszélnünk.
- De te nem akarsz most szóba állni vele, ugye? - kérdezett rá. Határozottan megráztam a fejemet.
- Egy cseppet sem. Félek, hogy ha újra találkoznánk, nem csak a tévé törne. - húztam el a számat mosolyogva.
- Érthető, ha most nem akarsz ezzel foglalkozni. - mondta együttérzően. - Nem is tudom mit csinálnék a helyedben.
- Pedig most te is azt fogod tenni. - fordultam felé mosolyogva. - Nyaralunk. Ez a legjobb módja annak, hogy a gondjaimat otthon hagyjam. Ha már ilyen pocsékul kezdődött a szünet, akkor legalább a folytatás legyen olyan, aminek az egész szabadságomnak lennie kellene.
- Tehát ez a célod? - vonta fel a szemöldökét, amikor éppen felé ránéztem.
- Ha a lazításra gondolsz akkor igen. - bólintottam. - Csak élvezni akarom a nyarat és az időt veletek. Most csak ennyire vágyok. - fújtam ki a levegőt, majd elmosolyodtam. - És nem hagyom, hogy bármi is eltérítsen ettől.

(Sebastian)

Mosolyogva vettem tudomásul, hogy Nina csak egyet akar a nyaralással: lazulni. Igaz, hogy az én célom nem volt ennyire egyszerű, de az ő vágyai is hozzásegíthetnek az én terveimhez. Én ugyanis elhatároztam, hogy most vagy soha! Ez a közös nyaralás a legjobb alkalom arra, hogy végre felfedjem a lapjaimat és

megmondjam Ninának, hogy számomra ő sokkal több, mint egy lánybarát.
Ha ő lazulni akar, akkor én cselekedni. És biztos vagyok benne, hogy a spanyol szigeteken lesznek lehetőségeim, amiket ki is szeretnék használni. Nem bírom már tovább magamban tartani.
- Igazság szerint arra számítottam, hogy legközelebb csak a Belgiumba tartó gépre fogok felszállni. - közölte velem Nina, amikor elfoglaltuk a helyünket a gépen és elindultunk Valenciába.
- Nyugi, ezt letudjuk, utána már csak hajókázunk a két sziget között.
- Na ez a jachtozás is. Hogy a francba jutott Kiminek eszébe, hogy Ibizán és Mallorcán legyünk, amikor a múltkor még alig várta, hogy a finn haverjaival töltse a szabadidejét? - ráncolta a homlokát elgondolkodva.
- Ha jól tudom, tavaly is itt nyaraltak a barátaival. - jutott eszembe az infó. Meg hirtelen egy másik is. - Hannával is Mallorcán nyaraltunk tavaly nyáron. Elég jó hely...
- Tényleg... - fordult felém kérdőn. - ....nem fura, hogy....érted....már facér vagy?
- Egyedül is születtem meg, szóval annyira nem tragédia. - nevettem fel. - Miért érdekel?
- Mondtad, hogy annyi ideig jártatok. És tök fura, hogy így véget vetettél a kapcsolatotoknak. - tűnődött el, ami nekem nagyon a kedvemre volt, hiszen ezek szerint érdekli a magánéletemnek ez a része. Ez mindenképpen jó előjel, még ha nem is jelent túl sokat. - Ráadásul most már nem is vele mész nyaralni. Nincs rossz érzésed ettől?
- Az igazat megvallva, csak szokatlan. - ismertem be, de rögtön elhessegettem a témának ezt a részét. - De ez nem egy romantikus kirándulás lesz, hanem egy nagy közös baráti nyaralás és ez sokkal több izgalmat is ígér, úgyhogy nem nyomaszt az, hogy facér vagyok. - nyugtattam meg jókedvűen.
- Ha engem kérdezel megvannak az előnyei annak, ha szingli vagy. - vigyorgott.
- Például? - kérdeztem rá kíváncsian.
- Annyit flörtölhetsz más csajokkal, amennyit csak akarsz. A te esetedben még kedvezőbb a helyzet, hiszen híres is meg a lányok kedvére való is vagy. - tájékoztatott, mire kis híján félrenyeltem a nyálamat.
- Mit értesz azon, hogy a lányok kedvére való vagyok? - faggattam iszonyatos kíváncsisággal.
- Ugyan már, ilyen arccal és kisugárzással akármelyik csak bevizelne, ha csak kiejtenéd a nevét. - fintorgott, de nekem annál feljebb kúszott a mosoly az arcomon.
- Nem is vártam tőled bókot, de ez jól esett az egómnak. - közöltem vele derűsen. - Szóval milyen a kisugárzásom?
- Szörnyű. - forgatta a szemét, de aztán mégis elnevette magát. - Azért megnézném, milyen az, amikor egy ismeretlen csajjal flörtölsz. Valahogy nem tudom elképzelni, milyen amikor becserkészel egy lányt egy szórakozóhelyen.
Elmosolyodtam, hogy ilyen gondolatok járnak a fejében. Még a végén tényleg megkönnyíti a dolgomat?
- Tudod mit? Megmutatom, ha te is. - ajánlottam fel kihívóan, mire meglepve nézett rám.
- Mire gondolsz? - érdeklődött láthatóan kíváncsian.
- Kimit ismerve nem fogunk egész nap a jachton pihenni, sőt szerintem már van egy listája azokról a klubokról, ahová el akar menni.
- Hát ebben én is biztos vagyok. - nevetett fel. - Nem is lenne igazi nyaralás, ha a bulizás kimaradna!
- Pontosan. - bólintottam egyetértően. - Az egyik alkalommal megfogadom, hogy megmutatom, milyen hódító technikám van, ha cserébe te is leleplezed ezt az oldaladat. Na benne vagy? - kérdeztem izgatottan. Nina kicsit kétkedve ízlelgette a kihívást, de aztán odanyújtotta a kezét és sűrűn bólogatni kezdett.
- Oké, legyen! - csapott bele a tenyerembe. - Ennyi belefér a nyaralásba.
- Tudtam, hogy nem hagysz ki versenyhelyzetet. - dőltem hátra elégedetten.
- Azért ne bízd el magad! - figyelmeztetett magabiztosan. - Lehet, hogy nem vagyok egy pasifaló csaj, de be tudom dobni magam, ha erről van szó.
- Alig várom, hogy lássam! - fordultam felé gúnyosan mosolyogva. Éreztem, hogy ezzel még inkább belevihetem a játékba. És ahogy sejtettem, rögtön megjelent a szemében a versengés csillogása.
- Nem foglak kímélni, Seb, megnyugodhatsz! - szűkült össze a szeme.
- Ne is kímélj! - suttogtam vissza kihívóan.
Azt hiszem ez a nyaralás már most jól kezdődik. Ha így haladunk tovább, nagyon szép napok elé nézhetek.

(Heidi)

- Oké, nagylány, elég volt a rimánkodásból, mostantól erősnek kell mutatkoznod! - dorgáltam meg magamat már legalább századjára, ezúttal amikor kisétáltam a valenciai repülőtérről és taxi után néztem.
Sajnos elég volt arra gondolnom, hogy pont erre az időszakra terveztük az első közös nyaralásunkat Heikkivel. Ráadásul mi is éppen Spanyolországba akartunk eltölteni pár napot, és most, hogy egyedül érkeztem meg a reptérre, összeszorult a torkom. Ha nem teszem meg azt a szörnyűséget, most mellettem állna, fogná a kezemet és leintene egy taxit, majd elvenné a csomagjaimat és kinyitná nekem az autó ajtaját, hogy beszállhassak. Ez az egyetlen apró gondolat elég volt ahhoz, hogy megint ostorozni kezdjem magamat, amiért tönkretettem a kapcsolatunkat és a saját hibámból állok most itt magányosan és kétségbeesetten.
Az otthon töltött napok segítettek, ez tény. Apával sok közös programot csináltunk, és természetesen rengeteget beszélgettünk, így nem is hagyta, hogy egyszer is elszomorodjak, vagy magamba zuhanjak. Ezért nagyon hálás is voltam neki, mert mintha tényleg sikerült volna összekaparnom magamat a szakításunk óta.
Most viszont, amikor szembesültem azzal, hogy Heikkivel nem fogok találkozni a nyaraláson, megint elfogott a depressziós hangulat és pont ezt nem szerettem volna. Elvégre most nyaralni jöttem, nem siránkozni! Tisztában vagyok vele, hogy még nem tudok túllépni a szakításon, de legalább erre a néhány napra meg akarok feledkezni róla. Nem csak magam miatt, a többiekért is. Ugyanis nem hinném, hogy jól éreznék magukat egy szerelmi bánattal küzdő csajjal, én pedig nem fogom elrontani a pocsék hangulatommal a nyaralást. Akkor is, ha a jókedvhez iszonyatosan nagy erőre lesz szükségem.
Nagy levegőt vettem, majd hosszan kifújtam. Magamra erőltettem egy széles mosolyt, így álltam oda a taxis elé, aki el is fuvarozott a partig. Miután a kezembe adta a csomagjaimat kutatni kezdtem az Iceman jacht után, amit hamar ki is szúrtam az egyébként zsúfolásig telt valenciai kikötőben.
- Most legyél erős, Heidi, most mutasd meg, hogy bírod a nyomást! - motyogtam magam elé, amint végiglépkedtem a mólón, majd könnyedén ráléptem Kimi jachtjának fedélzetére. Rögtön észre is vettem a finnt, egy napozóágyon süttette a hasát, az arcán sötét napszemüvegben. Már éppen azt hihettem volna, hogy szunyókál, de abban a percben felcsúsztatta a szemcsit a homlokára.
- Jó napot, Mr. Laza! - köszöntem rá meglepő természetességgel jövő derültséggel. Nem számítottam arra, hogy rögtön ilyen könnyed hangot sikerül megütnöm, de a Jégember mulatságos látványa egészen meghatott. - Csáó! - mosolyodott el, miközben rátámaszkodott az alkarjára. - Sejtettem, hogy te leszel az első.
- Az első, aki felfedezi, hogy mindjárt elolvadsz a vakító fehérségednek hála? Mert akkor igen, jól tippeltél. - feleltem szórakozottan, amivel ismét csak megleptem magamat. Leültem a Kimi melletti másik napozóágyra és megszabadultam a vállamat lehúzó kézitáskámtól.
- Az első aki megérkezik. - javított ki közömbös hangon szólva, majd oldalra fordulva végigmért.- Egész jól nézel ki.
- Te most komolyan bókolsz nekem? - hökkentem meg furcsállva az előző kijelentését.
- Nem, csak megjegyeztem, hogy ahhoz képest, hogy legutóbb milyen állapotban láttalak, sokkal jobban festesz. És mielőtt félreértenéd, ennek kifejezetten örülök. - húzta mosolyra a száját.
- Kösz, de lehetőleg ne hozd fel a Ninánál történteket. Szeretném jól érezni magam és nem gondolni azokra a dolgokra. - közöltem vele komor arckifejezéssel, amiből rögtön levágta, hogy mit kell mellőzni.
- Nyugi, át fogod vészelni. - nyugtatott a maga lazaságával. - Úgyis rájön majd, hogy kellesz neki. Ha meg nem, akkor nincs ki a négy kereke. - poénkodott, és erre már én is elmosolyodtam.
- Kösz a hegyi beszédet, ezzel meg is elégszek. Nem is akarok ilyen témával foglalkozni.
- De azért nem esel át a túlsó oldalra, ugye? - vonta fel a szemöldökét.
- Ha arra célzol, hogy meg akarom-e hódítani az összes spanyol macsót, akkor megnyugtatlak, hogy eszem ágában sincs most pasizni. - szögeztem le és a hatás kedvéért a kezemmel is artikuláltam.
- Márpedig attól tartok, ezek a déliek nem fognak csak úgy elmenni melletted. - célozgatott vigyorogva.
- Egy-két flört talán eltereli a gondolataimat. - tűnődtem el, de azon nyomban megráztam a fejemet. - Nem, dehogy, semmi ilyesmire nem akarok gondolni.
- De nem biztos, hogy a pasik is ezen a véleményen lesznek. - húzta tovább az agyamat Kimi. Ekkor úgy döntöttem, ideje megfordítani az állást, így mintha csak erről jutott volna eszembe, nekiszegeztem a kérdést.
- Ha már ilyen témánál vagyunk...áruld már el nekem, mi a jó büdös fenét csináltál te Ninával odahaza?
A Jégember arca egyből más színt vett fel, az előbbi szórakozott vigyora most ellaposodott és a szemöldökét is összevonta.
- Azt hittem már régesrég kifaggattad a barátnődet. - mormogta, miközben visszatolta a szeme elé a napszemüvegét. A védekezés első jele. Megéreztem az elzárkózást a viselkedésében, úgyhogy gyorsan ki akartam húzni belőle minden fontosat, amíg Nináék meg nem érkeznek. De előtte meg kellett puhítanom.
- Nem beszéltünk róla. Még. - emeltem ki ezt a fontos szócskát, ugyanis tervbe vettem, hogy kifaggatom Ninát is erről. Mivel a finn erre csak annyit reagált, hogy újra elkényelmesedett a napozóágyon, sóhajtva engedtem neki. - Figyelj Kimi! Én most megtanultam egy fontos leckét. Igazad volt, nem irányíthatom Nina szerelmi életét, még akkor sem, ha ehhez neki cseppnyi érzéke sincs.
- Azért én ezt nem hinném. - szólt közbe sejtelmesen, de mielőtt gondolatban kombinálni kezdhettem volna, hozzátette. - Végül is ő is csak nőből van.
- Csak éppenséggel a sok közül maximum 1-2 szenzora működik úgy, mint egy nőé. - forgattam a szememet, Kimi pedig valami nevetésfélét hallatott. Pedig nem is poénnak szántam. - Mindegy. Megmondtam neki is, hogy nem fogok anyáskodni felette, csinál, amit akar. És neked sem szabok meg semmit, elvégre nem vagyok sem az anyád, sem a feleséged.
- Elárulom, még ők sem tudnak befolyásolni. - közölte ezt a roppant fontos infót velem.
- Hát persze, Kimi Räikkönen egyfős csapatban játszik, hogy felejthettem el! - emeltem égnek a tekintetemet.
- Ha ez igaz lenne, te nem lennél itt. - mutatott rám. - És ha nem lennél itt, nem szadiznál most is.
- Nem szadizlak! - emeltem fel a hangom meglepve. - Éppen most jelentettem ki, hogy nem fogok akadékoskodni! A saját kapcsolatomat is elcsesztem, így hogyan adnék hiteles tanácsokat a legjobb barátnőmnek? - kérdeztem magamtól keserűen. - Az lesz a legjobb, ha ezentúl hagyom, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek. Ezt a kis hercegnek is meg fogom mondani.
- Komolyan? - nézett rám meghökkenve Kimi. - Kilépsz Seb mögül?
- Elég nagyfiú már, és ha tényleg annyira odavan Nináért, tenni is fog érte. - bizonygattam mosolyogva.
- Aha...tök igazad van. - bólogatott sután.
- Hacsak valaki nem fogja akadályozni... - kulcsoltam össze a karomat és gyanakvóan méregettem a finnt.
- Én nem állok senkinek az útjába. - nevetett fel rekedtesen, amivel elérte, hogy nem tudtam eldönteni, komolyan gondolta-e, vagy csak eltusolta a kérdést. De már nem volt lehetőségem újra megkérdezni, mert a mólóról két jókedvű szőke német közeledett a fedélzetre.

(Kimi)

A legjobbkor. Nina és Seb éppen akkor érkeztek meg, amikor Heidi olyan dolgokra akart rátérni, amiről nekem eszem ágában sem volt beszélni. Fura, hogy éppen most fogadta meg, hogy nem fog semmibe beleszólni, erre máris vészmadárkodik. Már most látszik, hogy mennyire tartja majd be ezt az elhatározását.
- A francba, Seb, mondtam, hogy az első taxival kellett volna jönnünk! - hallottam meg Nina bosszankodó hangját, aki valamiért lehordta a honfitársát. - Most nézd meg, már előttünk ideért!
- Hagyd már, Nina! - nevetett Seb, majd amikor fellépett a jachtomra, nagy vidámságát felénk sugározta. - Szép napot, barátaim, jelentem a németek sikeresen megérkeztek!
- Hű, de virágos hangulatodban vagy! - vontam fel a szemöldökömet, miközben ülőhelyzetbe tornásztam fel magam. A haverom rögtön odalépett hozzám egy öklösre, mialatt a lányok egymás nyakába borultak.
- Ez nem ér, te már tiszta csoki vagy! - irigykedett Nina barátnője lebarnult bőrét látva.
- A te hajad viszont szőkébb, mint amúgy. - méregette Heidi Nina kivilágosodott copfját.
- Annak viszont örülök, hogy ilyen jó hangulatban vagy. - ölelte át egymást a két lány újra. Nagyon örültek a találkozásnak és egymás jókedvének. - Ne is számíts másra, olyan jól fogjuk érezni magunkat, hogy a végén görcsölni fog az arcod a rengeteg vigyorgástól. - ígérte Nina Heidinek, akit erre elöntött a melegség.
- Ilyenkor szeretlek a legjobban, ugye tudod? - szorongatta meg a barátnőjét.
- Nem igaz, mert mindig. - helyesbített Nina, majd elengedte Heidit, akinek a válla felett átnézve rajtam állapodott meg a tekintete. - Szia, Kims! - köszönt oda lazán. - Te már bemelegítesz a lazulásra?
- A bemelegítés is része az edzésnek. - költöttem egy szép hasonlatot, majd kíváncsian követtem a szememmel a lányt, ahogy megkerülte Heidit és leült a napozóágyam szélére. - Mi újság? - kérdeztem rá semlegesen, de a napszemüvegen keresztül is láttam hogy összevonja a szemöldökét és furán néz rám.
- Ööö...semmi különös.
- Mi van Apollóval? - érdeklődtem a kutyája felől. Erre még értetlenebb fejet vágott.
- Kivel? - kérdezett vissza.
- Lotusra gondol. - szólt közbe Seb kuncogva, mire Nina szúrósan nézett fel rá.
- Damon a neve!
- Én valamiért Apollóra emlékeztem. - ráncoltam a homlokomat csalódottan.
- Arról az édes kis ördögről van szó? - csatlakozott a beszélgetésbe Heidi.
- Nem édes! - csattant fel Nina sértetten. - És se nem Apollo, se nem Lotus a neve! Damonnak hívják!
- Mondd már meg neki, hogy a Lotus sokkal jobban illik rá! - lökte meg a vállamat Seb nevetve, amivel megint felhergelte a szóban forgó kutya gazdiját.
- Mikor akadsz már le a Lotus névről? - fújtatott először Sebre, majd rám. - Te meg ne gyere már az Apollóval, megmondtam, hogy veled ellentétben nem vagyok oda az ókori hősökért!
- Csigavér, ne feszülj már be ilyen kis apróságon! - nevettem fel a bosszankodásán, mire ő becsukta a szemeit és fintorogni kezdett. - Látom már eléggé a szívedhez nőtt az a véreb, ha így véded.
- Alig tudott tőle elbúcsúzni! - sóhajtott fel színpadiasan Seb, mielőtt Nina válaszolhatott volna. - És még képes engem hibáztatni, amiért Heidi előttünk futott be! Vagy fél órát vártam rá, mire könnyes búcsút vett a Lotusától!
- Sebastian, kinyiffantalak! - sziszegte a sértett Nina, amint felállt és Seb felé közelített, aki meg alig bírta visszafogni a vigyorgását.
- Apa, kezdődik! - kuncogott Heidi a németek farkasszemezését figyelve.
- Én már azt is csodálom, hogy a repülőtök nem zuhant le. - csóváltam a fejemet mosolyogva, miközben feltápászkodtam a napozóágyról. Ideje végre elkezdeni a nyaralást. - Ki éhes? Éhenkórászok. - nevettem, amikor mindhárman a magasba emelték a mancsukat. - Akkor előbb cuccoljatok le, aztán kajálhatunk.
Bevezettem őket a jachtom belsejébe. Mindannyian jártak már itt, de csak egy-egy este erejéig, így meg kellett mutatnom a kabinokat. Kíváncsi voltam hogyan reagálnak arra, hogy nincs annyi szoba, mint amennyien vagyunk.
- Azta, szóval ez a Kimi-szentély! - ámult el Nina, amikor körbenézett a legnagyobb helyiségben, azaz a saját kabinomban. Tény és való, hogy nem egy átlagos szoba volt, egy csomó személyes cuccal felturbóztam. Az egyik falat például csak azok a fényképek díszítették, amik egy-egy jól sikerült bulit örökítenek meg. Ezek többsége a hajón készült, de a féktelen nyaralós fotók is itt kaptak helyet. Elég szép kis gyűjtemény kerekedett ki belőle az évek során, de csak azok láthatták rajtam kívül, akik szerepeltek is a képeken.
- Egy a baj... - támaszkodott a vállamra Heidi a képeket fixírozva. - ...hogy magamat egyiken se látom.
- Ezért vagy most itt. - mosolyodtam el.
- Szerintem én lehetnék a legjobban megsértve. - fonta össze a karját maga előtt Seb. - Mivel én ismerlek a legrégebb óta, de még egy jó bulidra sem hívtál meg!
- Itt az alkalom, hogy befurakodj a menők közé, haver! - csapkodtam meg a vállát röhögve.
- De én hiányzok a legjobban a képekről. - szállt be Nina is a sértett kijelentésekbe. - Már hányszor buliztunk együtt, és még egy emlék sem készült róluk.
- Akkor ezen változtatnunk kell! - bólintottam rá erre is, mire láthatóan már mindhárman elégedettek voltak.
Megmutattam a következő kabint is, majd a harmadikba is benyitottunk, de ott egy kisebb meglepetés várt.
- A rosszcsont formátokat kölykök! - füstölögtem, amikor körbenézve a kabinban felmértem a hatalmas káoszt, amit minden bizonnyal az unokaöcséim hagytak itt maguk után. A Német és a Magyar Nagydíj környékén Rami elkérte a jachtot egy kis családi hajókázásra, így biztos lehettem benne, hogy a nyomok a két lurkóig vezetnek vissza. - Hát úgy tűnik, ezt a szobát kibekkelték az öcskösök. Ki akar ebben a kupiban aludni? - fordultam a srácok felé vigyorogva.
- Ugyan már, se-perc alatt összerámolok! - legyintett Heidi.
- De ne most, előbb kajáljunk! - kérte Nina a hasát masszírozva. - Éhen veszek!
- Pakoljatok le, addig rendelek valamit! - vettem elő a zsebemből a mobilt.
Idefelé lecsekkoltam pár étterem és büfé telefonszámát, úgyhogy volt miből válogatnom. Végül egy tipikus spanyol kajáldát választottam, ahonnan szép mennyiséget rendeltem. Mindenki kajás, spórolni meg nyaraláson lehetetlen! Amíg az ebéd megérkezik, bemelegítem a srácokat is, mert innentől az én szabályaim szerint játszunk. És senkit sem fogok kímélni.

(Nina)

- Elkényeztetsz. - jelentettem ki az ég felé mosolyogva. - Most komolyan. Lehetetlen, hogy valakinek jobb az élete ebben a minutumban!
- Megmondtam, hogy nyerő választás velem nyaralni. - büszkélkedett Kimi mellettem.
Az Iceman fedélzetén lévő medence mellett napoztunk négyesben. Egyik kezemben egy hűsítő koktél, a másikkal a számba dobáltam a csirkefalatkákat, miközben bikiniben feküdtem a napozóágyon. Kimi is a hasát süttette, míg Heidi és Seb lehűtötték magukat a kellemes vizű medencében. Irigykednék magamra, ha nem én lennék
a bőrömben!
- Hogy jutott eszedbe? - kérdeztem rá merő kíváncsiságból.
- Mi? - kérdezett vissza.
- A közös nyaralás. Engem speciel az is meglepett, hogy nem az őrült honfitársaidat hívtad el.
- Velük lazultam egész idáig. - rántotta meg a vállát. Már ha ez lehetséges fekvő helyzetben. - Talán baj, hogy titeket hívtalak meg?
- Nem, dehogy, sőt! - nevettem fel. - Én nagyon örülök, hogy ilyen luxus nyaraláson pihenhetek. Szükségem is van most erre.
- Tudom. De nem csak neked, ott van a barátnőd is. És talán Seb se búslakodik azon, hogy már nem a csajával romantikázik nyaranta.
Elmosolyodtam Kimi törődésén. Elég lazán adta be, hogy tulajdonképpen mi hárman is ugyanúgy a barátainak számítunk, mint a finn haverjai, akikkel már régóta jó barátságban van. Oké, Sebbel sem ma ismerkedtek össze, de jól esett, hogy a maga módján szívén viseli az én gondomat és Heidiét is.
- Sebet egy kicsit sem zavarja, hogy dobta Hannát. - csúszott ki a számon. Rögtön felkaptam a fejemet, mert félő volt, hogy az említett is meghallotta, de szerencsére éppen a víz alatt frissítette fel magát. Elővigyázatosságból lehalkítottam a hangomat. - Beszélgettünk róla a repülőn. Még arra is sikerült rávennem, hogy mutassa be a flörtölési képességeit.
- Ezt meg mivel érted el? - kíváncsiskodott leplezetlen érdeklődéssel.
- Úgy, hogy fogadtunk. - árultam el a megállapodásunkat.
- Mi van? - könyökölt fel hirtelen Kims. Meglepve mosolygott rám. - Ne má', hogy te is bedobod magad!
- Miért, talán zavarna? - vontam fel a szemöldökömet felé nézve. Ez egy nyílt kérdés akart lenni, bár abban a percben utáltam magam, amikor kimondtam. Hülye, hülye, hülye...
- Egy cseppet sem. - vigyorgott, ebből pedig tisztán tudtam, hogy értette, mire céloztam.
- Akkor miért esett le az állad annyira? - kérdeztem gúnyosan.
- Miért is? - játszotta el a mélyen gondolkodót. - Hm, talán azért, mert te nem olyan csaj vagy, aki csak úgy hagyja, hogy flörtöljenek vele. Persze vannak kivételek...
- Nincsenek kivételek. - hangsúlyoztam és hogy ne lássam az átkozott vigyorát, visszatereltem a figyelmemet az ég felé. - Egyébként látom tényleg komolyan gondoltad ezt a "semmi sem változik" dolgot. - tettem hozzá csak úgy mellékesen. Persze rögtön felpofoztam volna magamat utólag, de nagyon kikívánkozott belőlem.
- Bántja az egódat, mi? - rötyögött, amitől felment bennem a pumpa. Nehogy már ezen szórakozzon!
- Az bánt, hogy megint úgy csinálsz, mintha semmi sem történt volna. - közöltem vele sértetten. Erre már ő is felkapta a fejét és befejezte a nevetgélést.
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük. - mondta halkan, hogy Heidi és Seb ne hallják. - Megmondtam, hogy nem kell túlspillázni semmit. Miért agyalsz már megint ezen?
- Nem agyalok! - háborodtam fel.
- De agyalsz! - erősködött, amivel megint csak felidegesített. Állandóan ezzel a dumával jött: szerinte állandóan agyalok, mikor abszolút nem az én stílusom az agyalás. - Nem lehetne, hogy most inkább élvezed a napsütést és nem morgolódsz?
- Dehogynem, főnök! - engedelmeskedtem szó nélkül. Nem akartam vitatkozni, de ha Kimi nem állít le, talán még jobban bemelegedtem volna.
Az egész abból fakadt, hogy megint sikerült összezavarnia. Azok után, hogy Finnországban úgy váltunk el, hogy elég...hm...szokatlan helyzetben találtuk magunkat és ezt próbáltuk megfejteni, most úgy üdvözölt a megérkezésemkor, mintha mi sem történt volna. Már megint kezdi ugyanazt a játékot, amit én már most rühellek. Megbeszéltük, hogy minden megy tovább a régi kerékvágásban, de nem gondoltam, hogy ez ilyen zavaró lesz. Hogy beszélhetnék vele olyan lazán, azok után, hogy bevallotta, másképp érez irántam, mint eddig hittem? És ha igazat mondott, és valamilyen szinten tényleg vonzódik hozzám, akkor mi a fenének hoz ki a sodromból azzal, hogy ugyanúgy viselkedik, mint a finnországi kalandunk előtt?
- Megmondtam, hogy nem fog semmi változni. - hallottam meg hirtelen a mély hangját.
- Miről beszélsz? - kérdeztem unottan.
- Azt hiszed, nem tudom, hogy min töröd a fejed? - nevetett fel rajtam mulatva. Sajnos én sem bírtam ki mosoly nélkül, annak ellenére, hogy megint szembesültem azzal, hogy mennyire átlát rajtam. - Kicsi Nina, nagyon bírlak meg minden, de utálom, amikor ezt csinálod.
- De hát nem csinálok semmit! - akadtam fenn az előző kijelentésén. Már az is baj, ha az ember napozik?
- Csak élvezd! Élvezd ezt a nyaralást és ne gondolkozz! Ennyi a recept, vágod? - kötötte ki a szabályait a leglazább hangnemben, amikor a tarkója alá támasztotta mindkét karját.
- Vágom, tesó, vágom! - mentem bele én is a rapperes stílusba. Ezen mindketten elröhögtük magunkat.
- Mi a jókedv tárgya arrafelé? - kiáltott felénk Heidi, aki kecses mozdulattal kimászott a medencéből és felénk masírozott. Senki meg nem mondta volna, hogy egy összetört szívű csaj áll előttünk a szexi bikinijében. A barátnőm úgy mosolygott, mintha élete legszebb napja lenne a mai. Ennek kifejezetten örültem, bár ismét el kellett könyvelnem magamban, hogy sokkal erősebb és strapabíróbb nálam lelkileg is.
- Erről én is kérdezhetnélek. Hányszor nyomtad le Sebet a vízbe? - érdeklődtem a medencéből éppen felbukkanó honfitársamat figyelve.
- Ó, csak akkor gonoszkodtam vele, amikor az a kedves ötlete támadt, hogy bevizezi a hajamat. - igazgatta a még mindig vizes tincseit. Hátulról meghallottuk Seb huncut nevetését.
- Ugyan már, csak aggódtam, hogy nehogy napszúrást kapj! - védekezett, amikor kimászott a medencéből.
- Én viszont nem aggódok, ha taslit kapsz a buksidra, kis herceg! - kekeckedett vele a barátnőm, de amikor Seb mellé lépett, pofon helyett csak összeborzolta a fejét.
- A lényeg, hogy elvagytok. - kommentáltam a látottakat, miközben hol az egyikre, hol a másikra néztem.
- A medencézés tényleg király, de a szervezőnk talán ajánlhatna valami jó kis programot estére! - mosolygott izgatottan Heidi. Oké, most már teljesen világos, hogy a szerelmi bánatos barátnőm eltűnt a süllyesztőben.
- Tényleg, nem úgy volt, hogy Ibizára megyünk? - fordultam Kimi felé.
- Szerintem ma még maradhatnánk itt, ismerek pár jó helyet. - ajánlotta fel Sebastian.
- Tőlem... - legyintett a finn. Na ha a nagyfőnök ennyivel elintézi, akkor ideje az én ötletemet is bevetni.
- Te akartad Seb... - néztem fel vigyorogva német barátomra. - Te választod a helyszínt, ha már ilyen bennfentes vagy a valenciai éjszakai életben.
- Ohó, csak nem ma akarod beváltani az ígéretedet? - huzogatta izgatottan a szemöldökét.
- De bizony! - vágtam rá. - Akkor maradunk! - pattantam fel a napozóágyról. Végignéztem magamon, de egy fikarcnyit sem barnultam. Akkor minek égessem a bőrömet? Tök fölösleges az egész.
- Jaj, alig várom, hogy lássalak! - ujjongott Heidi és erőteljes szeretetrohamban részesített, amikor megölelgetett.
- Ha nem fojtasz meg, talán marad bennem még annyi erő, hogy leszólítsak egy srácot. - figyelmeztettem finoman, mire elengedett. Mély levegőt vettem, hogy az előző pár másodpercnyi légszomjat helyrehozzam.
- Biztos, hogy már ma bele akarsz ebbe vágni? - pillantott rám Kimi szkeptikusan. A lehető legszélesebb mosolyommal válaszoltam neki.
- Csak annyira biztos, amennyire most egymással szemben állunk. - bizonygattam, mire felvonta a szemöldökét. - Te mondtad, hogy csak élvezzem a nyaralást, akkor mibe fáj egy kis nyári flört?
- Ha ettől érzed jól magad, csak tessék! - nevetett, amivel tökéletesen meg is elégedtem. - Akkor már ma este adunk ennek a nyaralásnak?
- Naná! - vágtuk rá mindannyian egyszerre. Ez az este nagyon izgalmasnak ígérkezik. Mindent meg fogok tenni, hogy én nyerjem a fogadást és bebizonyítsam a fiúknak, hogy nem vagyok reménytelen eset a pasizásban. Le fog esni az álluk, ha megtudják, mire vagyok képes!

Egy könnyed délután után már izgatottan készültem az estére. Mivel ideiglenesen mindhárman az egyetlen szabad és rendben tartott kabinban pakoltunk le, felváltva használtuk ezt a helyiséget és a fürdőszobát. Természetesen én kerültem sorra utolsónak, a többiek már a jacht tatján vártak rám, de muszáj volt némi erőt öntenem magamba, mert ahogy végignéztem magamon, kezdtem kicsit elbizonytalanodni. A szettem nem volt olyan ütős, amivel csak úgy lekenyerezhettem volna bármilyen önkéntest, aki hajlandó lesz a győzelmemhez segíteni, így hát kutakodni kezdtem a bőröndömben, hátha össze tudok állítani valami mutatós szerkót. Amikor előhúztam egy hétköznapi felsőt, megakadt a szemem a feliraton: Minden szem rajtam! Hirtelen elmosolyodtam, ugyanis eszembe jutott, amikor Kimi az ominózus éjszakánk reggelén közölte, hogy tetszik neki a felsőm, amin a Csinálj, amit akarsz! felirat díszelgett. Ha egy kétértelmű mondat beindítja a pasikat, akkor ezzel csak nyerni tudok. Vigyorogva felkaptam magamra a fehér pólót, majd előtúrtam egy fekete-lila-kék színezésű sortot, ami elég idétlenül nézett ki, de igencsak sokat mutatott a lábaimból. Ha már
lábak, kiválasztottam egy tornacipős magassarkút, hogy javítsak egy kicsit a fiús összeállításon, majd mindehhez hozzácsaptam a kékes árnyalatú napszemüvegemet. Amikor a tükörbe néztem, felmutattam a hüvelykujjamat. Nem tudom egy stylist mit szólna ehhez az össze-visszasághoz, de én tetszek magamnak és mivel kétlem, hogy Valencia klubjait divatguruk járják, magabiztosan hagytam el a kabint. Amikor odaértem a többiek elé, elégedetten konstatáltam mindhármuk csodálkozását. A fiúk megszólalni sem tudtak, ellenben a barátnőmmel, akinek fülig ért a szája a látványomon.
- Azta, ki ez a dögös csajszi? - csettintett a nyelvével Heidi, de azért csak nem hagyta szó nélkül a ruhákhoz való szakértelmemet. - Ezt a nadrágot honnan túrtad? Te jó ég! Na mindegy, az összahatás szupi! Aratni fogsz ma, kisanyám! - karolta át a vállamat vigyorogva.

- Te viszont elég visszafogott vagy! - mustráltam végig az öltözékét. Egy csinos tengerészes felsőt viselt sötétkék szoknyával és magassarkúval, a hajába pedig elegánsan egy kis sötétkék masnit tűzött. Szépen mutatott, mint mindig, de furcsállottam, hogy ezt nem egy bevásárlásra, hanem egy bulizós estére szánta.
- Veled ellentétben én nem akarom meghódítani a férfinépet. - mosolygott, de a szemében láttam egy kis bánatot. Most először juttatta eszembe, hogy tulajdonképpen pár napja szakítottak Heikkivel, érthető, ha nem akar rögtön fejest ugrani a szingliség előnyeibe. Megértően bólintottam, de vigasztalásképpen hozzá tettem, hogy így is nagyon jól néz ki. - Az az igazság, hogy látva téged, szerintem neked kéne ringbe szállnod!
- Csak nem elbizonytalanodtál, kicsi Nina? - csapott le az egyébként poénnak szánt kijelentésemre Kimi. Gúnyos mosollyal fordultam felé.
- Szeretnéd, mi?
- Felesleges, nálam már így is nyertél! - szólt közbe Seb, mielőtt Kims válaszolhatott volna.
- Ó, ez aranyos! - mosolyogtam bájosan, majd hirtelen megváltoztattam az arckifejezésemet. - Holnap után kis kedden, akkor próbálj meg bókkal eltántorítani, Seb! Így is úgy is vesztesz, ideje beletörődnöd!
- Már most beletörődhetnék, mert baromi jól nézel ki. - mért végig látványosan, mire én összefontam a karomat magam előtt.
- És mi akadályoz meg abban, hogy el is fogadd? - tudakoltam.
- Az, hogy nyerni akarok! - lépett közelebb, ezzel pedig hosszas farkasszemet néztünk egymással.
- Belegondoltatok egyáltalán, hogy mire vállalkoztok? - érdeklődött Kimi.
- Mi szeretünk játszani, Kims. - fordultam felé mosolyogva. - Úgy tudtam, te is.
- Csak nem ilyen gyerekesen. - horkant fel fitymálva.
- Akkor hagyd, hogy eldöntsük, melyikünkben van több spiritusz, oké? - biccentettem félre a fejemet.
A finn csak a szemeit forgatta, majd a fejét csóválva megindult a mólón, mi meg követtük. Négyesben mentünk el a Seb által javasolt szórakozóhelyre, ami már megtelt élettel, mert jókedvű fiatalok és bulislágerek hangja szűrődött ki az utcára. Mielőtt beléptünk volna, Seb váratlanul megfogta a karomat.
- Még visszaléphetsz! - suttogta a fülembe vigyorogva.
- Fenéket! - biztosítottam arról, hogy eszem ágában sincs feladni a harcot a küszöbnél.
- Megígérem, hogy nem mondom el senkinek, hogy gyáva vagy és megfutamodsz! - folytatta az elbizonytalanítást, amit már nem hagyhattam szó nélkül. Felé fordultam és világosan elmagyaráztam, mire számítson.
- Ide figyelj, Seb! Ki van csukva, hogy nem én nyerek ma. Ennek tekintetében, mi a francért adnám fel?
- A büszkeségedért. - mosolygott. Bevallom, egy másodperc erejéig elgondolkoztam azon, hogy mire is céloz ezzel, de amikor Kimi sürgetően odaszólt hozzánk, hogy méltóztatjuk-e tettekben is elkezdeni a fogadásunkat, vagy csak a szánkat jártatjuk a bejárat előtt, világossá vált előttem, hogy miért is kell bebizonyítanom, hogy nem riadok vissza a kihívástól.
- Csak kösd fel a gatyádat, honfitárs, jó? - rendeztem le végül Sebet, aztán követtem Heidit és Kimit, akik már benéztek a klubba.
A helyiség elég tömött volt, rengeteg bulizó választotta ezt a helyet mára. A terepszemle után a kínálatot is végigpásztáztam és el is fintorodtam, amikor tudatosult bennem, hogy egy olyan pasit nem látok, akitől szívesen kicsalnám a telefonszámát, vagy meghívatnám vele magam egy italra. Ellenben a lányokból volt elég, és amikor észrevettem, hogy Seb már mosolyogva figyeli az őt kiszúró csajok tömkelegét, kezdtem elveszíteni azt a fene nagy önbizalmamat.
- Azt hiszem hátrányban vagy. - hajolt oda a fülemhez Kimi, amikor már a bárpultnál ültünk és az első koktélt rendeltük. Heidi az angol pultosfiúval társalgott, Kims pedig fotózkodott pár helyi rajongójával, de Seb köré már legalább öt lenge öltözetű csajszi csoportosult, akikkel német barátom felettébb jó hangulatban társalgott.
- Azt ne vedd olyan biztosra! - sziszegtem a finnek, aki erre jót nevetett. - Most meg mi olyan hű de vicces?
- Eddig milyen nagy volt a szád, most meg csak irigykedve nézed, ahogy Seb learatja a babérokat! - piszkálódott gúnyolódva. - Csodálkozok, hogy még egy szépfiúhoz sem merészkedtél oda. Pedig az a csoport pont téged bámul!
- Hol? - fordultam oda, ahová Kimi bökött a fejével. Néhány srác tényleg rajtam legeltette a szemét, amikor pedig látták, hogy rájuk figyelek, vigyorogva integettek. A fejemet csóválva visszafordultam a pulthoz. - Majd idejönnek, ha elég bevállalósak!
- Szerintem pont te nem vagy elég bevállalós! - lökött oldalba a könyökével mosolyogva.
- Tudod mit? - toltam el magam hirtelen a pulttól. - Tévedsz! - sziszegtem oda neki, mielőtt sarkon fordultam volna. Már épp megcéloztam azt a fiúbandát, amikor elkapta a karomat.
- Ha nem élvezed, akkor semmi értelme. - okoskodott komoly arcot vágva. - Mire jó ez a hülye játék?
- Szórakozás. És igenis élvezem! - jelentettem ki makacsan, ezúttal pedig már ténylegesen odasétáltam ahhoz a néhány sráchoz. Tök mindegy, hogy hogy néznek ki, csak érjem el, hogy nyeréshez segítsenek.

(Sebastian)

A spanyol lányok tényleg szépek. Nem panaszkodhatok arra sem, hogy elég temperamentumosak és előzékenyek. Rögtön felajánlották, hogy elkísérnek a város legmenőbb helyeire, de finoman visszautasítottam őket. Csak meg kellett hívnom őket egy italra, vagy valami szemmel látható bizonyítékot szerezni arra, hogy jó vagyok flörtölésben, de látva Nina eredményeit, semmi szükségem nem volt már a lányokra. Hiába olyan szépek és odaadóak, ha csak kívülről tudnak mutatni magukból. Hiába az a kevés ruha, amit magukra húztak erre az estére, ha csak azt várják, mikor viszik ágyba őket. Hiába a könnyed flört, és az, hogy tulajdonképpen simán nyertem a fogadásunkat, ha még nem értem el a célomat.
Udvariasan megköszönve az eddigi társalgást a lányoknak, otthagytam őket és csatlakoztam Kimihez, aki miután lerázta az őt zaklató rajongóit, a bulizókat figyelte ivás közben.
- Mi újság, Rómeó, hány csajt szedtél már fel? - érdeklődött, de közben csak egy pontot figyelt a sötét, de fényekkel megvilágított helyiségben.
- Még egyet sem. - vallottam be minden csalódottság nélkül.
- Akkor hogy fogsz nyerni?
- Szerintem a látottakból Nina már leszűrte, hogy semmi esélye ellenem. - mosolyogtam elégedetten. - Egyébként ő hogy halad?
- Túl jól. - motyogta, és amikor a tekintetét követtem, ráeszméltem, hogy Nina a célpontja. A barátnőnk ugyanis éppen remek hangulatban iszogatott néhány sráccal, akik körbevették. A mosolyom rögtön lefagyott, és gyanakodva figyeltem a láthatóan jól szórakozó lányt a fiúk gyűrűjében.
- Talán kicsit alábecsültem. - ismertem be. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen sikeresen tud flörtölni.
- Attól, hogy neked eddig nem mutatta be a tudását, még tud egyet s mást. - jegyezte meg a haverom.
- Ez most egy célzás akart lenni? - fordultam felé érdeklődve, de nem válaszolt. Láttam, hogy erősen összeszorítja az állkapcsát, és amikor megláttam az okát, enyhén leesett az állam. - Az a srác tényleg a combját tapizza?
- Milyen éles a látásod! - gúnyolódott.
- Oda kéne mennem. - álltam fel, de visszatartott.
- Ha most odamész és közbeszólsz, akkora pofont kever le neked, hogy mindent elvágsz kettőtök között. - figyelmeztetett, még mindig Ninát figyelve.
- Miért vagy ilyen biztos ebben? - húztam össze a szemöldökömet. Még mindig hezitáltam, legszívesebben odamentem volna ahhoz a sráchoz és a falba döngöltem volna. De volt valami abban, amit Kimi mondott.
- Ismerem. - zárta rövidre a válaszát, majd elfordult a pult felé és rendelt egy újabb kört. - Inkább igyunk!
- Hogyhogy igyunk? - képedtem el a higgadtságán. - Az a barom éppen rámászik arra a csajra, akiért odavagyok! És nem mellesleg a barátunk!
- Akkor menj oda és csessz el mindent! - biztatott egy intéssel. - Én biztos nem köpök bele a levesébe!
- Azok után, hogy a német kocsmában úgy elintézted azt a fickót, most rád se ismerek. - ráztam a fejemet hitetlenkedve. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy erre megint befeszült az állkapcsa, de válasz helyett csak húzott egyet a vodkájából, majd az ujjával az üvegpoharat kezdte babrálni.
- Az akkor volt, most meg most van. - intézte el az összehasonlítást röviden.
- Mindegy, lehet, hogy igazad van. - ültem le kisebb erőfeszítés után. - Még a végén azt hinné, hogy így akarom elrontani a játékot.
- Játék...ez már minden, csak játék nem. - mormogta maga elé kedvetlenül.
- Hé, Jégember, miért vágsz ilyen fancsali képet? - fordult hozzánk Heidi. - Seb, te meg mit keresel itt? Miért nem szédíted a csajokat, Nina előnybe kerül!
- Az én csapatom ennél nagyobb számból állt. - böktem a fejemmel Nináék felé. - De nem is az volt a célom, hogy minél több lányt gyűjtsek magam köré. Nem is azt akartam elérni, hogy megmutassam, hogy tudok flörtölni. Ez nem is az én stílusom.
- Akkor mit akartál? - kérdeztek rá egyszerre, amin elmosolyodtam.
- Majd meglátjátok. - feleltem sejtelmesen.

(Kimi)

Elképesztően dühítő volt azt a sok félkegyelműt Nina körül látni. De még idegesítőbb volt, hogy Nina totálisan élvezte az egészet! Azt, hogy körülrajongják és ott legyeskednek körülötte!
Sebnek igaza van, a kocsmás szitunak megfelelően most oda kéne rongyolnom a srácokhoz és jól fejbe csapni mindegyiket, főleg azt a barmot, aki Nina combjánál matat. De nem tehettem meg, és ez iszonyatosan felnyomta bennem a pumpát. Eszem ágában sem volt odatolni a képem Nina elé, azzal, hogy hiába mondtam, hogy semmi sem fog változni, nagyon is változtak a dolgok. Hiába próbálok lazának és higgadtnak tűnni, már képtelen vagyok kitörölni a fejemből azt a sok emlékfoszlányt, amit kettesben éltünk át. Azt hittem menni fog, de kiderült, hogy nem olyan könnyű, ahogy elsőre gondoltam. Direkt azért hívtam meg Sebet és Heidit is a nyaralásra, hogy ne nehezítsem meg a helyzetet, és érdekes módon most mégis rosszabb az egész.
- Még egy kört? - kérdezte Heidi. Fejébe vette, hogy kipróbálja az összes egzotikus koktélt, ami a kínálatban van, és bennem partnerre talált. Csak legyintettem, hogy rendeljen nekem, amit akar, de erre meg berágott. - Elárulnád, hogy mi ez a mélabú a képeden? - sziszegte a fülembe, de mivel nem válaszoltam, megtette helyettem. - Csak azt ne mondd, hogy féltékeny vagy!
- Nem vagyok! - szűrtem a fogaim közül és a szememmel figyelmeztettem, hogy Seb mögöttünk áll és csak az az egy szerencsénk van, hogy a telefonján pötyög -fura módon vigyorogva, de most kit érdekel-.
- Akkor miért bámulod olyan vérszomjas tekintettel Nina lovagjait? - faggatózott tovább szemmel láthatóan rosszallóan.
- Meddig akar még elmenni? - szorítottam ökölbe a kezemet észrevétlenül. - Nem veszi észre, hogy átlépi a határait? Ez nem vall rá!
- Bizonyítani akar! - vágta rá Heidi.
- Mégis mit? - nevettem fel értetlenül. - Vagy inkább kinek? - gondolkoztam el. Volt egy olyan sejtésem, hogy Nina velem hadakozik, amiért teljesen másképp állok hozzá, mint a legutóbbi találkozásunkkor. Bár ő nem tudja, de ez szándékos és tudatos, csak éppen baromi megerőltető is egyben.
- Ugyan már Kimi, hadd játszanak Sebbel! - suttogta úgy, hogy csak én halljam. - Nézd meg, eddig mi próbáltuk közelebb hozni őket egymáshoz, ami finoman szólva is sikertelen volt, most meg Seb előállt egy olyan ötlettel, amivel tudat alatt is Ninára játszik. Nem igaz, hogy ezt te nem látod!
- Honnan szedjem, mit forgat a fejében...? - emeltem égnek a tekintetemet.
- Pasiból van, annyira, mint te. - válaszolt szerinte logikusan. - És mindenki jobban járna, ha felvennéd a partiarcodat és nem fixíroznád ennyire Seb ellenfeleit. Mert azok Seb ellenfelei, nem a tiéd, ugye tudod? - nézett a szemembe célozgatva, mire kelletlenül bólintottam. - Úgy érzem ez izgi lesz, csak várjuk ki a végét! - lelkendezett. - Nézd, ott jön Nina! Kiszabadult a fiúk fogságából!
- Éljen! - ironizáltam egykedvűen, de azért óvatosan elmosolyodtam.

(Nina)

Végre, végre! Olyan megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem, amikor sikerült faképnél hagynom a srácokat, hogy kis híján szétrepedt a tüdőm. Boldogan masíroztam vissza a barátaimhoz, és amikor észrevettem, hogy Seb is mosolyogva vár rám, elégedetten rávigyorogtam.
- Szerintem ez fölényes győzelem lett! - tájékoztattam.
- Az biztos. - értett egyet Seb. - És természetesen az én javamra!

- Csak hiszed, te kis naiv! - nevettem, majd miután előhúztam egy blokkot a nadrágom zsebéből és átnyújtottam neki, diadalmasan elvigyorodtam. - Ahogy itt látható, egyszerre 7 ember hívott meg egy koktélra és mind a hétnek itt a telefonszáma. Van még kérdésed?
- Csak ennyi vagy képes? - adta vissza a blokkot. Meghökkenve meredtem rá.
- Miért, te mit tudsz felmutatni? - tettem csípőre a kezemet várakozóan. Elővette a mobilját, majd felém fordította.
- Nézd csak ezt! - mosolygott rám a telefonja mögül. - Sikerült megszereznem a legmenőbb csaj telefonszámát a klubból!
- De hát ez az én számom! - értetlenkedtem, aztán amikor láttam, hogy Seb diadalittasan elvigyorodik, összeráncoltam a homlokomat. - Te most szórakozol velem?

- Dehogyis! Csak éppen simán nyerek, mert egy bókkal vittem a pálmát. - kulcsolta össze a karjait elégedetten.
- Ez nem ér! Az én számom már ősidők óta megvan neked, ezekét a srácokét pedig tíz perce szereztem meg! Még csak nem is flörtöltél velem, hogy elkérd a számom! - Na ekkor már nem tudtam, hogy az értetlenség vagy a felindultság beszél belőlem.
- Nem állapodtunk meg abban, hogyan dől el, ki a nyertes. - magyarázta még mindig abban a hitben élve, hogy ő győzött.
- Azt gondoltam majd úgy derül ki melyikünk a jobb, hogy ki szerez több telefonszámot vagy hogy sikerül-e meghívatni magunkat valakivel egy italra.
- Én meg úgy gondoltam, hogy aki a legjobb pácienssel tud flörtölni, az győz. - fejtette ki ő is a véleményét.
- Nem ártott volna egyeztetni a szabályokat, mielőtt belekezdtek. - szólt közbe Kimi rajtunk szórakozva.
- Seb húzása már győzelmet ér! - dicsérte Heidi. Csúnyán néztem rá, mire széttárta a karját. - Most miért nézel így? Sebnek megvan annak a lánynak a száma, akit ő a legjobbnak tart a klubban. Te mit érsz azzal a hét sráccal, akiktől alig vártad, hogy elszabadulj?
- Ez nem is igaz! - ellenkeztem sértetten. Várjunk csak! Mi van? - Mi az, hogy engem tartasz a legjobbnak? - néztem hirtelen Sebre.
- Már az este elején mondtam, hogy lélegzetelállítóan nézel ki. - mért végig mosolyogva. - Már akkor bebiztosítottam a győzelmet!
- Ez nem győzelem, Seb! - fakadtam ki mérgesen. Becsapottnak éreztem magam, amiért ilyen idétlenül elrontotta a fogadásunkat. - Én úgy bedobtam magam, ahogy sosem szoktam, te meg elintézed annyival, hogy bókolsz egyet és a telefonszámommal dicsekedsz?
- Meghívjalak egy italra is? - kérdezte udvariasan. Erre muszáj volt elmosolyodnom.
- Kiengesztelésnek jó lesz. - adtam be a derekam. - De tudd meg, hogy ez akkor sem tisztességes!
- Sajnálom, de ezek a csajok nem voltak elég jók arra, hogy flörtöljek velük. - közölte tettetett sajnálkozással.
- Még jó, hogy ezt velük nem közölted. - mosolygott Kimi.
- Én bezzeg hagytam, hogy tapizzon az a szánalmas fazon! - Még a gondolatára is kirázott a hideg. Egyáltalán nem jött be a srác, de csak a győzelem iránti vágy hajtott, így képes voltam elviselni. Most viszont, ha visszapörgetném az időt, biztos, hogy felpofoztam volna.
- Nem vagy normális, hogy képes voltál elnézni neki, csak azért, hogy nyerhess! - rótt meg Kims.
- Másnak is elnéztem már egyet s mást. - vágtam rá meggondolatlanul, mire megvillant a szeme. Úristen, miket beszélek? - Szóval...ööö...Seb add már azt az italt!
- Tessék, szépségem! - nyújtotta át a mutatós koktélt vigyorogva.
- Ez mi volt? - kérdeztem rá nevetve.
- Utólag flörtölök, ha már nem érzed tisztességesnek a győzelmemet! - felelte, mire a torkomon akadt a pia.
- Mit csinálsz? - köhécseltem, miután Kimi röhögve megveregette a hátamat, hogy levegőhöz jussak.
- Flörtölök. - ismételte meg könnyedén.
- Kicsit sokat ivott már nem? - néztem Heidire és Kimire, akik nemlegesen rázták a fejüket. - Akkor meg mi ütött beléd?
- Kiengesztellek. - árulta el Seb vidáman. A szemem egyre jobban kikerekedett.
- És mégis hogyan? - érdeklődtem kíváncsian.
- Ha akarod, most hozhatod te a szabályokat! - jelentette ki engedékenyen.
- Ó, milyen nagyvonalú vagy! - nevettem fel. - Végiggondoltad te ezt? Kegyetlenül meg fogod bánni, hogy szabad kezet adsz most nekem!
- Szerintem megéri. - fonta össze a karjait maga előtt, majd felvonta a szemöldökét. - Hacsak nem utasítod vissza ezt a visszautasíthatatlan ajánlatot.
Mosolyogva figyeltem a magabiztosságát. Kimi és Heidi kíváncsian vártak a válaszomra. Még nem is tudják, de ők lehetnek ennek a kettőnk közti játéknak a legszerencsésebb nézői. Páholyból láthatják majd, hogy fizettettem meg Sebbel a számlát, amiért tisztességtelenül átvágott és rávett egy olyan ajánlatra, amit ő sem vett komolyan.
- Eszem ágában sincs! - közöltem vele, miközben a szám gúnyos mosolyra húzódott. - Készülj a bosszúra, honfitárs!