68. fejezet: Pókerarc

Sziasztok!
A mai futam után az egyik szemem sír a másik nevet :/ Az egyik kedvencem fölényesen győz, a másik meg úgy vérzik el, hogy belead apait-anyait...hihetetlen, hogy egy sisakfólia miatt kellett kiesnie Kiminek! Röhejes, hogy emiatt szakadt meg az a hosszú-hosszú sorozata éppen az "ő" pályáján.
A sors fintora, hogy most a történetben is az egyik fiú kicsattan a boldogságtól, míg a másik csak tehetetlenül figyeli, mi történik. Eredetileg még beleterveztem egy elég fontos estét ebbe a részbe, de miután leírtam az utolsó mondatot, úgy döntöttem itt kell megállni, hogy a folytatás izgalmasabb legyen és ne egy részbe sűrűsödjön össze minden :) Elég ha a következő fejezetnél leesik az állatok...
Azért remélem nem találjátok kissé rövidnek a mostani részt, a folytatást megpróbálom hamarabb hozni, mint általában szoktam. 
Jó olvasást! :)

(Nina)

Mindannyian elhagytuk a valenciai szórakozóhelyet, természetesen az én vezetésemmel. Eszem ágában sem volt ugyanott visszavágni Sebnek, ahol ő finoman szólva is átejtett.
Én a saját elveimet eldobva képes voltam arra, hogy csak úgy odaállítsak néhány félkegyelműhöz és felajánljam, hogy flörtöljenek velem, miközben ez abszolút nem vall rám. Sosem adtam könnyen magam, de a fogadásunk kedvéért hajlandó voltam kicsit engedni...mint kiderült, teljességgel hiába. Seb aljas, nagyon aljas; ki tudja hány csajt csavart az ujja köré a megérkezésünk utáni pillanatokban, a játék végén mégis csak az én számommal villogott. Ki érti ezt a hibbant srácot? Nem is értem, miért gondolta, hogy a saját mobilszámommal képes legyőzni, de úgy tűnt, hiába mutogatom neki a srácoktól megszerzett bizonyítékokat arra, hogy flörtölésben igenis jobb vagyok nála, ő már elkönyvelte magában, hogy ezzel az ügyes csellel megnyerte a játszmát. De csak hiszi, hogy legyőzött. Lehet, hogy ezt a csatát megnyerte, de a háború még csak most kezdődik.
- Nagyon titokzatos vagy. - jegyezte meg izgatottan vigyorogva, miután századjára sem voltam hajlandó elmondani neki, hogy milyen bosszúra készülök. Egyelőre még csak sétáltunk Valencia part menti utcáin az éjszaka közepén, de rajtam kívül senki sem tudta, hová tartunk. Nem is gondolták, hogy a jachtra vonulunk vissza.
- Vedd le a sapkád! - mondtam hirtelen Sebnek, aki mellettem sétált, de most értetlenül nézett rám.
- Minek?
- Emlékszel? Azt mondtad én hozom a szabályokat! - emlékeztettem a néhány perccel ezelőtti túlságosan felelőtlen mondatára. Egy pillanatra megtorpantam és a fehér baseball sapkájára böktem. - Úgyhogy vedd le!
- Ez mi célt szolgál? - kíváncsiskodott, amikor engedelmeskedve a kezébe vette a sapit. - Már a bosszúd része?
- Ne legyél kíváncsi, mert hamar megöregszel! - bölcselkedtem vidáman.
- Szeretem ha sejtelmes vagy, de azért elárulhatnád, hogy mit tervezel. - fűzött tovább, persze sikertelenül. - Legalább egy töredékét mondd el!
- Töredéket akarsz? - néztem előbb rá, majd a lábára. - Akkor vedd le a cipődet!
- Mi? - kerekedtek ki a szemei. - Most miért?
- Tedd amit mondtam! - mutattam rá a cipőjére. Sikerült kuncogás nélkül végignéznem, ahogy a fejét csóválva lerángatja magáról az egyik lábbelijét, de amikor a másikért nyúlt, rászóltam. - Azzal még várj!
- Áruld már el, hogy ez mire jó! - faggatózott és közben azt figyelte, hogy a járókelők közül van-e, aki éppen azt lesi, hogy Sebastian Vettel az egyik cipője a kezében és nem a lábán van.
- Barátom, neked ez semmi jót nem jelent. - szólt közbe Kimi. Láthatóan őt is szórakoztatta a haverja kiszolgáltatottsága.
- Kit érdekel, legalább mi jól szórakozunk! - lelkendezett Heidi is. Na igen, ők Kimivel az első sorból láthatják, hogyan alázom meg Sebastiant, aki előzőleg engem ültetett be a hintába.
- A másik cipődet! - álltam meg kis idő múlva, mire Seb már őszintén meg volt lepve.
- De minek?
- Vedd le! - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Még mindig nem értem, miért kell ezt...ez lenne a nagy szívatásod? - érdeklődött, miközben engedelmesen kibújt a másik cipőjéből is és már mindkettővel a kezében folytatta az utat.
- Ez csak a kezdet, megnyugtatlak! - paskoltam meg a vállát gonoszan, mire ő furán mosolygott.
Mikor már egy olyan utcára tértünk rá, ahonnan látni lehetett a kikötőt, újra megállítottam a menetelést és követelőzően Seb fehér pólójára böktem az ujjammal.
- A felsőd következik!
- Micsoda? - tátotta el a száját. - Ez....ez most komoly?
- A lehető legkomolyabb! - biccentettem oldalra a fejemet. - Úgyhogy cselekedj!
- Ez kész! - nevetett Kims, amikor Seb kezdett kínosan mosolyogni a járókelők sokasága miatt.
- Na hajrá kisherceg, vetkőzz! - sürgette Heidi is, akinek már most tetszett a visszavágásom. Még nem is sejtette, mi lesz a folytatásban. Ez még csak a piskóta, milyen messze vagyunk még a hab tetején lévő cseresznyétől. Hm!
- Mi mindent el kell viselnem miattad! - csóválta a fejét Seb, de azért készségesen megszabadult a felsőjétől. Valencia kikötője környékén sétálók legnagyobb örömére. Mondanom sem kell, mennyien fordultak felénk.
- Te akartál játszani. - hecceltem jókedvűen. Nagyon is élveztem, hogy úgy ugrál, ahogy én fütyülök és mindezt úgy, hogy még fogalma sincs, mi vár rá a folytatásban. - Mellesleg nincs miért szégyenkezned. - néztem végig a felsőtestén. - Felesleges póló alatt rejtegetni. - bókoltam, hogy legalább mosolyt vágjon a produkciójához. A mellettünk elsétáló emberek egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak utánunk.
- Legalább ezért megéri csinálni. - mosolyodott el kívánságom szerint. - De azért a sapkámat visszatenném. Túl sokan ismernek fel. - utalt a lézengő járókelőkre, akiknek kiguvadt a szeme, amint észrevették a félmeztelen srácban a kétszeres világbajnokot.
- Nincs kibúvó, fogd csak a sapidat a cipőddel és a pólóddal együtt. - csuktam be a kiskaput előtte, mire lekonyult a szája széle. Csak azért is rávigyorogtam, mire ő elfintorodott.
- Mi lesz még ebből? - kíváncsiskodott Heidi. Tisztára bepörgött, bár nem tudtam, hogy Seb felsőtestétől vagy magától a zsarolásomtól. Mindegy, én élveztem, hogy ők is helyeslik a feladataimat.
- Ha már sztriptíz, akkor kapcsoljunk még egy fokozatra. - szólaltam meg kisvártatva. Seb már előre szörnyülködött, de amikor gonosz arckifejezéssel rámutattam a farmer térdnadrágjára, már az égnek emelte a tekintetét. - Gyerünk, Seb, kénytelen leszel a gatyódtól is megválni.
- Ne már! - nevette el magát.
- De már! - parancsoltam könyörtelenül. - Egy, kettő, nem érünk rá egész éjjel!
- A nyílt utcán, Nina? - tárta szét a karját kérdően. - Nézd már meg, mennyien járnak erre! És ha lefotóznak?
- Tényleg, csajszi, simán címlapra kerülhet, ha így folytatod. - közölte vészjóslóan Heidi, bár rögtön ezután kuncogni kezdett, szóval nem tudom mennyire gondolta komolyan.
- Ez még belefér. - állt mellém Kimi. - Kétlem, hogy pont itt járnának a lesifotósok.
- Ha véletlenül megjelenne valami a sajtóban, kimentem a seggedet, jó? - sóhajtottam engedékenyen. Ez valamennyire megnyugtathatta Sebet, mert elmosolyodott és végül lecipzározta a sliccét.- Mikor akarsz legközelebb fogadni? - kérdeztem izgatottan, látva, hogy tényleg levette a nadrágját és miután kibújt belőle, a karjára terítette a többi cucca mellé. Így már csak egy boxerben és zokniban flangált velünk együtt a kikötőben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bátor, de megtette. Le a kalappal előtte!
- Élvezed, mi? - fintorodott el. Közben megszaporázta a lépteit, úgyhogy le kellett állítanom, mielőtt még túl gyors tempóra vált.
- Akkor élvezném, ha lassított felvételben vonulnál, mint egy férfi modell. - cukkoltam tovább, mire felém fordult.
- Elég jó lennék modellnek? - kérdezte poénból, de a heves bólogatásomra csak felhúzta az orrát. - Na persze, ezt csak azért mondod, mert még ezzel is piszkálódni akarsz.
- Eltaláltad! - ütögettem meg a meztelen hátát vidáman.
- Most úgy érzem magam, mint az ismeretségünk elején, amikor állandóan azt kerested, mikor szívhatod a vérem. - húzta el a száját, mire én hangosan felnevettem.
- Azok voltak csak a szép idők, ugye?
- Igen, legszebb közös pillanataink. - ironizált, ezután pedig még jobban kellett nevetnem. - Hé, ennyi volt? - kérdezte furcsállva azt, hogy az Iceman jachthoz érkeztünk. Nyilván azt hitte, hogy itt véget is ér a visszavágó, de sajnos ki kellett ábrándítanom.
- Az előjátéknak vége, barátocskám, most jön csak a java! - húztam gonosz vigyorra a számat.
- Előjáték? - vonta fel a szemöldökét csibészesen
- Végül is már majdnem pucér vagy. - mutattam rá.
- És mit értesz a 'java' alatt? - tudakolta, a szemében pedig valami furcsát, talán pajkosságot láttam. Már előttem is egyértelmű volt, hogy mire gondol, de hagytam, hogy hamis reményekbe ringassa magát.
- Valami olyat, ami neked is tetszeni fog. - folytattam a titkolózást, miközben beharaptam a számat. Erre ő is hasonlóan tett, engem meg végigjárt a bosszú bizsergető hulláma, ahogy felléptünk a mólóra.
Ahogy Sebet toltam magam előtt, hátrapillantottam Kimire és Heidire. A barátnőm tátogva érdeklődött, hogy mit tervezek most, a finn arca viszont fura módon komoly maradt és úgy nézett rám, hogy semmit se tudtam leolvasni róla. Nem mintha érdekelne, hiszen most egyedül az számít, hogy Sebet megleckéztessem.

(Sebastian)

Elképzelésem sem volt, hogy mit akar még Nina tőlem. Nem elég, hogy félpucéran kellett végigmasíroznom a város kikötőjében, ahol kétszer annyi ember jár a nyári estéken, mint amúgy, de úgy látszik a lány ezt csak az előjátéknak szánta. Hm, előjáték. Biztos, hogy ő nem abban az értelemben gondolta, ahogy én szeretném, de már az is olyan szexi, ahogy játszott ezzel a szóval. Még mindig tud meglepetéseket okozni, amivel újra és újra eléri, hogy rádöbbenjek, miért vagyok teljesen letaglózva tőle. Ha Hannából az izgalmat hiányoltam, akkor most már világos, miért zúgtam bele Ninába. Ez a csaj annyi titokzatos meglepetést tartogat még magában, amit egyenként kell felbontani. Talán ha hagyom, hogy visszavágjon a flörtölős akciónk után, akkor elérek nála valamit. Szemmel láthatólag odáig van attól, hogy játszhat velem, tehát nekem csak tennem kell, amit mond és akár még jóra is fordulhatnak a dolgok.
- Oké, mi a következő lépés? - tudakoltam Ninától. A hajó hátsó részére vonultunk el, ahol Kimi rögtön ledobta magát egy összecsukható kempingszékbe egy hűsítő ital társaságában, míg Heidi felkapcsolta a hangulatvilágítást, ami valójában csak pár halványan világító kültéri lámpát jelentett, de az éjszaka sötétjében ez is fényforrásnak számított. Így legalább szemtanúja lehettem annak a folyamatnak, ahogy Nina összekulcsolja maga előtt a karját és féloldalasan elmosolyodik. A szeméből csak úgy áradt az izgalom.
- Úgy látom, van még rajtad némi ruhadarab! - nézett le a lábamra, amin még két szürke zokni árválkodott.
- Ez már nem sok vizet zavar! - rántottam meg a vállam, majd megváltam a zokniktól. - Még valami? - kérdeztem a lehető leglazábban, de miután kimondtam, eszembe jutott, hogy már csak egy boxerben állok.
- De még mennyire, hogy van még valami! - hallottam magam mögül Heidi nevetését.
- Te jó ég, rád se ismerek, haver. - szólalt meg Kimi is, aki nem tudta, hogy csatlakozzon Heidihez a nevetésben, vagy inkább a fejét csóválja a látványomon.
- Ez most senkit se érdekel, Kims. - jelentette ki Nina, majd odalépett közvetlen elém és látványosan végigmért tetőtől talpig. - Tudod mi hiányzik még, Seb?
- Na ki vele! - néztem le rá, miközben megpróbáltam tudomásul venni, hogy milyen közel állunk egymáshoz.
- Hogy egy szép fejest lássak tőled! - mondta ki leghőbb vágyát. Először próbáltam megfejteni, hogy komolyan gondolja-e, de amikor átnézett a vállam felett a hullámzó tengerre, már egyértelmű volt.
- Ugorjak bele a vízbe? - nevettem fel. Hihetetlen, hogy ezt szánta a 'nagy bosszúnak'. Az utcán történt vetkőzés után ez túl enyhe lett volna. De Nina bólogatása arra utalt, hogy tényleg ezt szeretné. - Nem pont ezt vártam, de annál jobb!
- Akkor hajrá! - bökött a fejével a jacht orra felé mosolyogva.
Ránéztem Heidire és Kimire, hátha ez valami összjáték, hogy megvicceljenek, de ők is ugyanolyan kerek szemekkel követték az eseményeket, mint én. Nina ezzel szemben nagyon határozottnak tűnt, így gondoltam, hogy ez csakis az ő játéka.
Nem kérdeztem többet, odaléptem a jacht azon részére, ahol nem volt biztonsági korlát és sima fejest ugrottam a tengerbe. Szerencsére nem volt semmi akadály körülöttem, hiszen Kimi -természetéhez híven- olyan helyre parkolta a jachtját, ami elég nyugis része volt a kikötőnek. Amikor felbukkantam a vízből, akkor éreztem csak igazán a hűsítő víz erejét. Az egész testemet bejárta a hideg, te most fura módon kellemesen hatott rám. A lábammal fenntartottam magam a felszínen, mert közben felnéztem Ninára, aki elégedetten nézett le rám.
- Na milyen volt, főnök kisasszony? - érdeklődtem mosolyogva.
- Kilenc és feles. - pontozott, de még hozzátette. - Túl hamar feljöttél, azért nem érte el a tízest.
- És mivel kárpótolhatnálak azért a fél pontért? Tudod, én maximalista vagyok! - nevettem.
- Hát persze. - tette csípőre a kezét, majd elvigyorodott. - Ha javítani akarsz, akkor kérj szépen!
- Kérlek szépen! - engedelmeskedtem.
- Ez nem elég! - kiabált le. - Kérd olyan szépen, hogy megenyhüljek!
- Nagyon szépen kérlek, Nina! - helyesbítettem.
- Ez nem elég hihető! - csóválta a fejét.
- Annyira nagyon kérlek, drága Nina! - javítottam ki magam ismét. Már kezdett nagyon muris lenni a szitu, de ahelyett, hogy kínosan éreztem volna magam, direkt felspanolt ez az oda-vissza kiabálás.
- Jelzőket kérek! - parancsolta gonoszul vigyorogva.
- Kérlek szépen, Nina, te két lábon járó csoda! - bókoltam enyhén színpadiasan, hogy ne tűnjön úgy, hogy tényleg komolyan gondolom, amiket felkiabálok neki a vízből. De amikor láttam, hogy tetszik neki, úgy döntöttem, nem palástolok tovább, őszinte leszek a továbbiakban.
- Ez elég gyenge, honfitárs! - szólt le folytatásra várva.
- Nagyon kérlek, Nina, Németország ünnepelt szőke hercegnője! - ötleteltem, felbuzdulva a honfitárs elnevezésemen. Egyébként nagyon bejött, hogy már többször is így szólított, mert ezzel éreztette, hogy "egy csapatban" játszunk, vagyis legalább annyi közös van bennünk, hogy németek vagyunk. Ez is valami, nem?
- Mintha egy újság nyálas szalagcímét olvasnám! - legyintett fintorogva. - Ezzel még nem fogsz megfogni!
- Nagyon szépen kérlek, Nina, mert te vagy az a lány, aki ma este a legjobb nő egész Valenciában! - estem túlzásokba, de amikor megláttam, hogy elröhögi magát, tudtam, hogy ez nyerő lesz.
- Hé, most megsértődtem! - kiabált le Heidi, mire belőlem is kitört a nevetés. - Gyere csak fel kisherceg, adok én neked!
- Na ez már valami, Seb, megdicsérlek! - tapsolt Nina örömmel. Látványosan vállon veregettem magam, mire grimaszt vágott. - Már éppen azon filóztam, hogy vessek-e véget a könyörtelen parancsolgatásnak, de most belerondítottál a gondolataimba az egóddal! Úgyhogy kezdheted elölről!
- Mit szeretnél még, szívem hölgye? - kiáltottam fel drámaian, amire úgy reagált, hogy a szája elé tette a kezét, hogy ne lássam nevetni. - Valld be, hogy elolvadtál, Nina!
- Hol maradnak az isteni jelzőim?!
- Akarom mondani, most már ugye meggyőztelek, csodálatos, utánozhatatlan és egyetlen Nina? - finomítottam, amire már elégedetten bólintott.
- Ha már ennyi mindent kierőszakoltál magadból, akkor megérdemled, hogy kihúzzalak! - döntötte el, majd közelebb merészkedett a korláthoz, hogy leguggolhasson.
- Áll az alku! - vigyorodtam el, ahogy odaúsztam a korláthoz, ahonnan felmászhattam volna a jachtra, de persze eszem ágában sem volt kijönni a vízből. Ellenkezőleg. - De akkor add a kezed, hogy felléphessek. - nyújtottam a karomat Nina felé, aki a diadalmasságával elfoglalva nem látta előre a cselt, és naivan segédkezett is. Erre a pillanatra vártam, megragadtam a karját és egy hirtelen mozdulattal berántottam magam mellé a vízbe. Szegény annyira meglepődött, hogy kapálózni kezdett, miközben levegőért kapkodott.
- Te eszement állat! - kiáltotta, amikor felbukkant a feje, de mivel még mindig csak kereste az egyensúlyát, a segítségére siettem és a karjaimmal megpróbáltam fenntartani. - Mégis hogy képzelted? - fordult felém, amikor sikerült egyenesbe jönnie és a szeméből is kisöpörte az arcára tapadó haját. Örömömre szolgált, hogy nem ellenkezett, amikor a derekánál fogva átkaroltam és segítettem neki egyhelyben maradni.
- Azért nem vagyok egy marionett bábu! - nevettem, mire ő összeráncolta a homlokát. - Ugye te se gondoltad, hogy csak úgy ugrok minden parancsodra?
- Ami azt illeti, szerintem megérdemeltem volna azok után, hogy úgy átcsesztél! - zsörtölődött.
- Fáj a vereség, mi? - cukkoltam tovább. Annyira felszabadultnak éreztem magam jelen pillanatban, hogy felrobbantam volna. De Nina néhány perccel ezelőtti magabiztos derűjét elmosta a tengervíz.
- Nem vagy tisztességes, tudod? - kérdezte szemrehányóan, de amikor csak nevettem, ő sem tudta tovább visszatartani a kuncogást. - Annyira nem ér, hogy még a visszavágómat is elcseszed!
- Kaphatsz még esélyt, ha ennyire tepersz érte! - húztam vigyorra a számat.
- Teperni? Cöhh, az nem az én stílusom! - fordult el tiltakozóan, de láttam, hogy ő is mosolyog. - Egyébként ez aljas húzás volt! Én legalább levetkőztettelek, te viszont ruhástul eláztattál! Szégyelld magad!
- Ha akarod, én is levetkőztethetlek! - pimaszkodtam kaján mosollyal az arcomon. Egyre könnyebben jöttek ezek az apró félreértelmezhetetlen mondatok, de hihetetlen módon, Nina nem úgy fogta a jeleket, ahogy én közvetítettem.
- Drága Seb, te már sok mindent elértél ma ellenem, ne legyél kapzsi, oké? - tolta el magát, és a jacht széléhez sodorta magát. Utánaúsztam, mire csapkodni kezdte felém a vizet, amiből egy nevetéssel körülfont hadakozás kezdődött.
- Mi a fészkes fenét műveltek ott lent? - jelent meg a jacht tetején Kimi, aki értetlenül nézett le ránk.
- Pont azt a fészkes fenét, amiről beszélsz! - vágott vissza Nina konokul. Nem is értettem, miért förmedt úgy rá Kimire, de annál jobban tetszett, hogy inkább azzal foglalkozott, hogy telibe fröcskölje az arcomat.
- Mint két tini! - örvendezett Heidi Kimi mellett.
- Ne gyerekeskedjetek már! - morgott a haverom, majd leguggolt és előrenyújtotta a kezét felénk. - Add a kezed, kicsi Nina, felhúzlak!
- Kösz, de egyedül is megy. - jelentette ki a lány és ezúttal már tényleg felmászott a hajóra. Én is követtem őt, de mihelyst megláttam a csuromvizes ruhájában, kitört belőlem a nevetés. - Mit nevetsz, boxerfiú? - kapta rám a tekintetét. Már csak a megnevezésemen is röhögnöm kellett.
- Olyan szép látvány vagy így szétázva, hogy mindig így kéne megjelenned! - árultam el nevetésem tárgyát, de persze ennek hátsó értelme is volt. Nina fehér felsője ugyanis teljesen átázott és bár ő nem vette észre, elég sok mindent mutatott magából. Nem mintha csak a felsőteste lett volna érdekes. Az összes ruha úgy tapadt rá, hogy rémesen szexin nézett ki. És a legszebb az egészben, hogy ő fel sem ismeri ezt magában.
- Ha nem vetted volna észre, már rég véget ért a flörtölős fogadásunk, úgyhogy leállhatsz az ilyen dumákkal! - legyintett, amikor hátat fordított és kicsavarta a vizet a felsőjéből.
- Ha még nem jutott volna el az agyadig, éppen annak mondok ilyeneket, akinek a számával megnyertem a fogadásunkat! - tettem egyértelművé a dolgokat. Bár mivel nem bíztam Ninában, azért még hozzátettem. - Vagy talán elfelejtetted, hogy te voltál az a szerencsés a sok közül, akit a legmenőbb csaj titulussal tüntettem ki?
- Ez oly megtisztelő, Mr. Vettel, hogy menten elolvadok a dicséretedtől! - fordult meg és bájosan pislogni kezdett.
- Olyan lehengerlő vagy így! - cukkoltam, mire kuncogni kezdett.
- Te meg nyálas! - vágott vissza a csipkelődésemre.
- Ti meg mindketten idióták! - ért mellénk Heidi, aki egy-egy törölközőt nyomott a kezünkbe.
- Most már leállhatnátok a pörgéssel! - jegyezte meg Kimi mosolyogva.
- Áh nem, még meg kell büntetnem Mr. Jópofát! - fogta meg váratlanul a karomat Nina és hidegen hagyva, hogy a lendületes lépéseitől leejtette a törölközőjét, csak elráncigált a kabinok felé, azokon belül is ahhoz a szobához, ahol ha emlékezetem nem csal, Kimi unokaöccsei rumliztak az itt tartózkodásuk idején.
- Mivel fogsz ma még meglepni? - kérdeztem, amikor nemes egyszerűséggel betolt az ajtón. Mire meglepődhettem volna, már becsukta az ajtót és még nagyobb meghökkenésemre még neki is támaszkodott.
- Ez baromi jó volt! - jelentette ki legnagyobb örömében.
- Most mire gondolsz? - érdeklődtem.
- Az egész estére! Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó kis bulit csapunk ketten! - fejtette ki örömködve. Totálisan letaglózott a hirtelen kitörő jókedve. Most tényleg felszabadultnak tűnt és nem a diadalmas arckifejezését mutatta felém, hanem a valódi érzéseit. - Tényleg kösz, Seb, ez most rohadtul jól esett!
- Hát...én is jól éreztem magam. - vakartam meg a tarkómat. Kicsit értetlenül álltam a pillanatnyi viselkedése előtt, de igazából kellemes meglepetésként ért a kijelentése. Sőt, simogatta a lelkemet, hogy ezek szerint élvezte a hülyülésünket. - De most elárulhatnád, hogy mit keresünk itt bent. - néztem körbe a szobában, aztán fel is szisszentem, mert egy matchboxra sikerült rátaposnom. Az autónak nem sok baja lett, de a csupasz talpamnak nem esett túl jól.
- Azért hoztalak ide, hogy megbüntesselek, amiért behúztál a vízbe! - emlékeztetett, de már korántsem vigyorgott rám olyan fölényesen, mint amikor ezt kint Kimiék előtt kijelentette.
- Hát akkor hajrá! - tártam szét a karomat mosolyogva. - Én bármiben benne vagyok!
- Pedig most könyörületes leszek veled. - enyhült meg. - Csak annyit kérek, hogy aludj ma itt!
- Itt? Miért én? - nevettem értetlenül.
- Három szoba van négyünknek, rémlik? - vonta fel a szemöldökét, mire bólintottam. - Csak eldobálsz pár cuccot, és olyan, mintha nem lenne rumli!
- Jó, ez nem gond, de elárulnád, hogy ezt miért így közölted? - kíváncsiskodtam. Erre ugyanis Heidiék előtt is simán megkérhetett volna, mégis iderángatott, hogy négyszemközt mondja el.
- Azért, mert nem akartam bunkózni és az nem illik a ma látott imidzsemhez. - vigyorodott el angyalian. - A lényeg, hogy klassz volt ez az este. Ennyit még megteszel nekem?
- Annyira nem vészes a szoba. - néztem le a padlóra, de amikor ismét Ninára néztem, kihívóan felvontam a szemöldökömet. - Na és mit kapok cserébe ezért?
- Leszállok rólad mára. - ígérte mosolyogva.
- Hm, ennyivel nem győzöl meg. - ingattam a fejemet. - Most fordult a kocka, neked kell tenned valamit azért, hogy teljesítsem a kérésedet.
- Mit is mondtál a klubban rólam? - tudakolta érthetetlen okokból.
- Csak a nyerő mondatom rémlik. - húztam széles mosolyra a számat. - Mégpedig az, hogy te voltál ott a legmenőbb csaj!
- Voltam? - húzta össze a szemöldökét.
- Vagy. - helyesbítettem őszinte véleménnyel. Egy darabig csak szemeztünk, de aztán megint megszólalt.
- Nem bírom az ilyen nyálas dumákat, de ez most simogatta az egómat! - ismerte be édesen mosolyogva, majd mielőtt még ezt megemészthettem volna, már közelebb lépett és egy ölelést kezdeményezett. Meglepve pislogtam, de persze átöleltem és legszívesebben nem is engedtem volna el, de Nina nem engedte sokáig ezt a szép pillanatot, mert elhúzódott. - Akkor ezzel letudva a kárpótlás?
- Persze. - vágtam rá csak úgy hirtelenjében, de a következő minutumban már a küszöbön állt, félig nyitott ajtónál, amit azért bántam.
- Kösz a jókedvedet! Ragadós! - mosolygott őszintén. - Holnapra is tartogass belőle, jó?
- Szolgálatodra! - kulcsoltam össze magam előtt a karomat. Nina biccentett, majd kiosont a szobából egy 'jó éjszakát!' után.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha fejbe vágtak volna és még mindig nem tértem magamhoz. Létezik, hogy Nina ennyire odaadó felém? Nagyon komolyan vehette a lazulást a következő napokra, ha már most ilyen simulékony állapotban repdes. Ha megtartja ezt a jó hangulatát, biztosan szép napoknak nézünk elébe. Még akkor is, ha az első éjszakát matchboxot között kell töltenem...

(Nina)

Az első akadályt tökéletesen vettem! Kitűztem célul magamnak, hogy minden mostanában történt frusztráló dolgot félresöprök és csak szórakozok, és az első napom máris fantasztikusan telt! Hála Sebastiannak, aki vevő volt mindenre, amit mára elképzeltem. Ha a következő napok is így alakulnak, emlékezetes nyaralás lesz ez a pár nap.

- Kicsattansz a boldogságtól! - jegyezte meg Heidi, amikor elterülten a franciaágyon, amit ketten kell megosztanunk a szobában. Mihelyst megbizonyosodtam róla, hogy Seb vállalja a kupiszobában való alvást, könnyedén elrendezkedtünk: mi lányok kibéreltük ezt a kabint, Kimi pedig visszavonult a birodalmába.
- Piszok jó este volt! - fújtam ki a levegőt, miközben rámosolyogtam a plafonra.
- Örülök ennek az életkedvnek. - huppant le mellém az ágyra. Ő is mosolygott, de közel sem volt olyan felszabadult hangulatban, mint én. - De azért furdal a kíváncsiság, hogy mitől indultál be ennyire?
- Mire gondolsz? - kérdeztem, bár a figyelmem el-el kalandozott, mert képtelen voltam Heidi szavaira koncentrálni, annyira túltengett bennem még az energia.
- Például arra, hogy mikor megérkeztetek, le akartad csapni Sebastiant, amiért később értetek ide, mint én. Most meg már úgy ökörködtetek, mintha mindig ilyen hű de oda lennétek egymás jókedvéért.
- Bocs, hogy jól éreztem magam! - nevettem fel ironikusan. - Azt hittem arról szól a nyaralás, hogy pihenjünk és szórakozzunk! Kimi is erre biztatott, hogy csak élvezzem, mert ennyi a lényeg!
- Apropó Kimi. - emelte fel a kezét szót kérve. - Tartozol még nekem egy beszámolóval.
- Mivel kapcsolatban? - érdeklődtem, mivel lövésem sem volt, mire gondol.
- A telefonban annyit említettél, hogy Kimi bevallott neked bizonyos dolgokat. Gondolhatod, hogy ennyivel nem érem be. Már ha nem túl intim ez a téma neked. - vigyorodott el, főleg azon, hogy teljesen zavarba hozott. - Szóval? Hogy is volt ez az egész?
- Nem olyan érdekes, mint ahogy hangzik. - hárítottam, majd feltápászkodtam, mert úgy döntöttem lezuhanyzok, mielőtt még mélyebben belefolynánk ebbe a témába. Pont erről nem volt kedvem beszélni egy ilyen klassz nap után.
- De nagyon is az, kisanyám! - állított meg a kezével, amikor megpróbáltam kisétálni az ajtón. - És ne menekülj, ez olyan dolog, amit mint ügyeletes legjobb barátnődnek, el kell mondanod.
- A probléma az, hogy nem akarok beszélni róla. - komorodtam el. Az előbbi vigyorgásomnak már nyoma sem volt.
- De miért? - hervadt le a barátnőm mosolya. Aggódva fürkészte az arcomat. - Észrevettem, hogy tartotok valamennyi távolságot, és gyanítom, hogy ennek köze van a dolgotokhoz. Megbántott valamivel?
- Dehogyis! - szögeztem le talán gyorsabban a kelleténél. Sóhajtottam egyet, mert féltem, hogy a jókedvem mindjárt porrá lesz. - Lényegtelen az egész. Kimi megmondta, hogy semmi sem fog változni és ezt tiszteletben tartom. Egyikünknek se tenne jót, ha rámenne a kapcsolatunk arra a...hm....botlásra.
Nem tudtam normálisan megfogalmazni a finnországi afférunkat, mert az igazat megvallva nem úgy gondoltam vissza rá, mint egy fatális hibára. Viszont még magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén fogtam vissza magam a kijelentéseimmel. Csak reménykedtem benne, hogy Heidi nem lát át rajtam, mint Kimi.
- Igazad van. - helyeselt a barátnőm, ezzel együtt pedig megnyugodtam. Éppen rátettem a kezem a kabin ajtajára, amikor még folytatta. - Figyelj, csajszi! Tudod, megfogadtam, hogy nem fogok beleszólni a dolgaidba, de annyit hadd kérjek tőled, hogy ne amiatt legyen kellemetlen a hangulat, hogy tartózkodtok egymással szemben.
- A hangulat ma is tökéletes volt, nem értem miről beszélsz. - ráztam a fejemet értetlenül.
- Neked talán igen. - nézett a szemembe, és a komolyságát látva nem volt nehéz kitalálni, mire céloz.
- Én csak annyiért vagyok felelős, hogy megpróbálom jól érezni magam. Talán ti is elengedhetnétek magatokat és akkor máris minden szebb és jobb lenne! - javasoltam mosolyogva.
- Biztos, hogy nem akarsz beszélni róla? - kérdezte ismét, reménykedő mosolyt küldve felém.
- Nem hiszem, hogy van értelme beszélni róla. - ismételtem meg a néhány másodperccel ezelőtt kimondott véleményemet, és ezután már tényleg elhagytam a kabint.
Ahogy bevonultam a kis fürdőszobába, megpróbáltam elhessegetni a zavaró gondolatokat, de amikor a zuhany alá álltam és a hideg tengervizet kellemes langyosra cseréltem a bőrömön, önkéntelenül is elkezdtem agyalni. Heidi szerint Kiminek nem volt jó hangulata? Nekem úgy tűnt, nagyon is élvezi, hogy nincs semmi feszkó köztünk a múltkori ügyünk után és ugyanúgy lazulhatunk, mint a történtek előtt. Lehetetlen, hogy pont ő, a könnyedség megtestesítője frusztrálná magát, ezzel elrontva a hangulatát. Kétlem, hogy tényleg ez állna a háttérben, de ha mégis így van, akkor mindent megteszek, hogy hatást gyakoroljak rá.

(Kimi)

Nem spóroltam az alvással a következő nap délelőttjén. Ezt bírtam a nyári szünetben, hogy még hétvégén is annyit alhatok, amennyit akarok. Nem kell felkelnem a korai szabadedzésekre, se a tréningre az edzőmmel, addig lazsálhatok, ameddig kedvem tartja.
Meg sem lepődtem, hogy amikor kiléptem a kabinomból, a többieket már a jacht fedélzetén láttam és látszólag jó hangulatban reggeliztek, noha már dél körül járhatott az idő. A medence körül ücsörögtek, lábukat a vízbe lógatva és Ibizáról témáztak. Amikor észrevettek, egyszerre nevettek fel.
- Mi olyan vicces? - túrtam bele a hajamba, miközben elnyomtam egy ásítást.
- Fölényes győzelmet arattam! - bokszolt bele a levegőbe Nina. - Látjátok, én megmondtam!
- Miről beszél? - kérdeztem Heidit, aki látványosan forgatta a szemét a barátnője örömkitörésén.
- Fogadtunk, hogy még dél előtt felkelsz-e. Én 11-re tippeltem, Seb fél 10-re, Nina meg nem meglepő módon a 12 utáni percekre. - magyarázta el a nevetés tárgyát. Elmosolyodtam a hülyeségükön. Úgy tűnik, ezek után mindenből fogadást csinálnak.
- És most mennyi az idő? - tudakoltam.
- Egészen pontosan dél múlt 3 perccel. - olvasta le az órájáról Seb nevetve. - Hihetetlen jó a tippelőkéd, Nina!
- Így születtem. - büszkélkedett a lány, majd mosolyogva felnézett rám. - Van amit az ember megtanul a csapattársáról.
- Nekem gőzöm sincs, Mark mikor szokott ébredni...de őszintén szólva nagy ívben leszarom. - közölte Seb ezt a rendkívül fontos infót.
- Nem tudom, hogy örüljek-e annak, hogy már ennyire ismersz, vagy nem. - dobtam le magam Nina mellé.
- Inkább ne. Még a végén visszanyal a fagyi. - Nem értettem mire érti, de látszólag elégedett volt a sejtelmes beszólásával, mert egyfolytában mosolygott.
- De most, hogy méltóztattál felkelni hajóskapitányunk, megcélozhatnánk Ibizát? - érdeklődött Heidi. - Nem mintha bajom lenne Valenciával, de Ibiza és Mallorca volt a két célpont, amit beajánlottál.
- Nincs még korán a vezetéshez? - ásítottam még egyet, mire a barátaim nevetésben törtek ki.
- Már délután van, Kims, nem hinném, hogy még több alvásra van szükséged egy kis hajóterelgetéshez. - piszkálódott Seb.
- Egyikőtök se ért ehhez? Nekem semmi hangulatom hozzá. - húztam el a száma, lustaságomat kifejezve.
- Te vagy a főnök, te vezetsz! - kötötte ki Heidi, mire nagyot sóhajtottam.
- Akkor te meg takaríthatsz kisasszony, ha már beígérted! - vágtam neki vissza.
- Támogatom, nem akarok még egy szúrást a talpamba a kisautóktól! - panaszkodott a haverom.
- Jó nem bánom, igazatok van, megígértem. - emelte fel védekezően a kezét Nina barátnője. - De akkor te meg gondoskodhatnál a piákról. A bulidon már bemutattad, milyen jól keversz koktélokat, összedobhatnál pár frissítő italt nekünk. - rángatta fel Sebet, aki hüledezve fogadta a feladatát.
- De most miért én? És miért most? Nincs is még este!
- Azért, mert én cserébe kirámolom a szobádat! Úgyhogy nyomás, kisherceg, ebben nem csorbul a koronád! - tolta be ellentmondást nem tűrően a fedett helyiség felé.
Elég röhejes szitu volt, még mindig elcsodálkozok néha Heidi határozottságán. Ahhoz képest, hogy azt vártuk mindannyian, hogy egy összetört szívű, kisírt szemű csaj lesz velünk ebben a pár napban, ugyanolyan energiával ébred és fekszik, ahogy eddig megismerhettük. Nagyon stramm nő, az egyszer biztos.
Amikor eltűntek Sebbel a kabinok felé vezető ajtó mögött, akkor vettem észre, hogy ketten maradtunk a fedélzeten Ninával. Fura volt a hirtelen beállt csend, de ebből is arra következtettem, hogy őt is legalább annyira frusztrálhatja a kettőnk közti helyzet, mint amennyire engem. Amíg a többiek is itt voltak a társaságunkban, nem volt semmi gáz, most viszont egyből érezni lehetett a levegőben a feszkót.
- Na és te mit csinálsz? - szólaltam meg, ami kicsit váratlanul érhette Ninát, mert hirtelen fordította felém a fejét. - Heidi takarítónőnek áll be, Seb mixert játszik, én leszek a hajóskapitány...te mi akarsz lenni?
- A csendes lustálkodó! - mosolyodott el. - Csak kifekszek a napra, és amíg oda nem érünk, olyan csokira süttetem magam, hogy még Lewis is megirigyli majd a színem.
- Az biztos. - Muszáj volt elvigyorodnom a poénján, de azon is, hogy ezek szerint még se olyan gázos ez a szitu, mint amilyennek tűnik. Amíg lazák vagyunk, nem lesz para.
- Persze, csak ha a hajóskapitány engedélyt ad rá, hogy hivatalosan felvegyem a nap lustája címet a jachtja fedélzetén.
- Egyezkedhetünk. - húztam félmosolyra a számat.
- Igazából nincs szükség rá. - legyintett. - Hála annak, hogy okosan megtippeltem, hogy későn kelőt játszol ma, az a nyereményem, hogy azt csinálok ma, amit akarok.
- Fogadtatok egyáltalán valami tétben? - vontam fel a szemöldökömet. Elég furán hangzott ez a nyeremény duma.
- Nem, de a lényeg, hogy nyertem. És most kiélvezem a győzelem édes ízét. - állt fel a medence mellől, de csak addig, amíg le nem hámozta magáról a trikóját és bikiniben ki nem feküdt a napozóágyra, ahonnan a kezét lógatta a medence vízébe. Tényleg komolyan gondolta a lazulást, a lehető legjobb módját választotta a lustulásnak. Tipikus Nina.

- Na és mára mit terveztél be? - kérdeztem rá a lehető leglazábban.
- Mire gondolsz? - kérdezett vissza könnyed hangsúllyal, miközben a szeme elé helyezte a napszemüvegét. Látszólag minden érdekelte azon kívül, amit mondok neki.
- Egy újabb értelmetlen fogadás-akciót? - kezdtem bele a lehetséges tippek kifejtésébe. - Vagy talán ezúttal már egy egész placc összes pasi bulizóját meg akarod hódítani? Csak mert tegnap olyan jól ment. Vagy inkább kipróbálod a rúdtáncot? Az még olyan újdonság, amit amúgy soha az életben nem próbálnál ki, de most simán pályázhatnál erre.
- Rúdtánc? - nevetett ki gúnyosan. - Azt hittem ismersz, de ezzel most eléggé mellényúltál.
- Pont azért nem értelek, mert ismerlek. - hangsúlyoztam, de erre csak egy vállvonogatás volt a válasz. - Most komolyan...miért kellett úgy viselkedned tegnap, mint egy könnyen megkapható bulicsajnak?
- Ha nem tűnt volna még fel, nyaralunk. - gúnyolódott értelmes válasz helyett.
- Ez még nem ok arra, hogy stílust válts!
- Nem váltottam semmilyen stílust. - bizonygatta. - Csak meg akartam nyerni a játszmát. Mindent meg akarok nyerni, amibe belekezdek.
- Ja, ez már köztudott tény. - mosolyodtam el, de rögtön vissza is tértem arra, ami zavart. - De nem gondoltam volna, hogy a győzelemhez képes leszel így...bedobni magad.
- Nézd, én tényleg nem értem, miért szörnyülködsz ezen! - fordult felém ezúttal már komolyan. Vagy inkább úgy, mint aki komolynak tűnik. - Igenis bedobom magam, ha úgy tetszik. És ebbe jobb, ha nem is szólsz bele, mert pont te vagy az, aki tudhatná, hogy bizonyos helyzetekben képes vagyok felhagyni az elveimmel.
A hangja kicsit megbicsaklott, bár erősen ügyelt rá, hogy ezt ne vegyem észre. Én azonban elmosolyodtam, mert ezzel ha nem is teljesen, de elárulta magát. Az egyenességet jobban bírom, de ha belőle csak így jönnek ki a dolgok, nekem az is megteszi.
- Tehát akkor ma is a fejed tetejére akarsz állni? - tértem vissza a kezdeti kérdésemre.
- Tudod mit? Igen! - vágta rá makacsul.
- Ötlet is van már? - faggatóztam tovább.
- Bármi, amivel kicsit több lehetek, mint általában. - válaszolt közömbös hangon, ebből pedig lejött, hogy tényleg komolyan gondolta ezt az elhatározást. Látszik, hogy tök labilis a lány, teljesen érthető, hogy most nem tudja, hogy viselkedjen.
- Addig nem gáz, amíg nem feszíted túl a húrt. - mondtam, miközben igyekeztem nem figyelmeztető hangot megütni. De pechemre ezt is támadásnak vette.
- Nem érdekel, Kimi, hogy mit gondolsz. Bocs, de tényleg hidegen hagy. - burkolózott be a 'csigaházába'.
- Engem viszont nem hagysz hidegen. - erősítettem meg, mire elmosolyodott. Talán ezt is akarta hallani.
- Akkor megtennéd, hogy hagyod, hogy élvezzem a nyaralást? Emlékszel? Ez a receptje ennek a pár napnak! - emlékeztetett a tegnapi szavaimra. Most már egész vidámnak tűnt, aminek végeredményben örültem.
- Nem foglak meggátolni semmiben, amíg nem fordulsz ki teljesen magadból. Egyébként minden a te döntésed, és nem vagyok a dilinyós barátnőd, hogy megszabjam mit csinálj. - csempésztem bele egy kis humort a mondatomba. Persze ez a lényegen nem változtat; ha bármi olyat csinálna, amit utólag úgy is megbánna, simán közbelépek az ő érdekében.
- Az én döntésem? Ehh, ez azért erős volt. - fintorodott el, bár oldalról csak annyit láttam, hogy felhúzza az orrát és gúnyosan csücsörít a szájával. Elég szexi mozdulat volt, be kell vallanom.
- Mer'?
- Van úgy, hogy nem csak az én döntésemen múlnak bizonyos dolgok, amik velem történnek. - jelentette ki, majd hirtelen felállt a napozóágyról és miután magára terítette a törölközőjét, még egy pillanatra megállt. - Majd szólj, ha megérkeztünk, addig visszavonulok. - tette még hozzá, aztán besétált a kabinokhoz. Akkor úgy tűnik, mégse oké minden. Nem elég, hogy most vérig sértve érzi magát, nekem társaság nélkül kell elvezetnem a jachtot Ibizáig. Ez a nap is baromi jól indul....

(Nina)

Kínos. Nagyon kínos. De akkor sem fogom feladni, mert van remény, hogy megváltoztatom a véleményét.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor Heidi végre bekiabálta a kabinba, ahol addig az ágyon fekve bámultam a plafont, hogy megérkeztünk Ibizára. Előzetes terveimmel szemben mégsem napoztam az út alatt, mert annyira feszélyezett Kimi viselkedése, hogy biztos nem bírtam volna sokáig az 'olyan laza vagyok, mint eddig' képmutatást, és egyszer csak kirobbant volna belőlem minden. És ha eddig kínosnak éreztem a jelenlegi helyzetet, akkor azután már gigamegakínosnak kellene titulálnom.
- Végre! - ujjongtam, miután a többiekkel együtt Ibiza partjait figyeltük. Kimi ügyesen bekormányozta a jachtját egy kikötőbe, ahol már jóval több hajó sorakozott, mint Valenciában. Hiába, Ibiza a nyár egyik legfelkapottabb buliközpontja, nem csoda, hogy mi is ezt a szigetet céloztuk meg.
- De jó visszatérni ide! - lelkendezett Heidi is, akivel még két évvel ezelőtt néztünk el ide pár napra a bátyámmal, a barátnőjével és néhány motoros barátunk társaságában. Nagyot fordult azóta a világ...
- Voltatok már itt? - lepődött meg Kimi, amikor lehorgonyzott.
- Elég emlékezetes napokat töltöttünk itt. - bökött oldalba a barátnőm, mire kínosan elvigyorodtam.
- Miért? - kíváncsiskodott Seb Kimivel együtt.
- Fogalmazzunk úgy, hogy Nina itt nőtt fel a korához. - préselte ki magából Heidi kisebb nevetések közepette. Legszívesebben fejbe csaptam volna, de szerencsére így se árult el sokat a múltbéli nyaralásunkról.
- Részleteket! - melegedett be Sebastian kíváncsisága.
- Nem kell ezen csámcsogni! - védekeztem, de mivel láttam rajta, hogy nem hagyja ennyiben a faggatózást, sóhajtva megkegyelmeztem neki. - Annyiról van szó, hogy itt ütöttem ki először magam az egyik estén.
- Gondolom már akkor jelentkezett a kislányos tünet a részegséggel együtt. - állította, mintsem kérdezte Kims.
- Mi az, hogy már akkor? - vontam kérdőre.
- Amióta ismerlek és buliztunk, mindig kijött belőled az az édes kislány, amit annyira rejtegetsz magadban! - pimaszkodott és mivel látta, hogy húzza az agyamat, tovább folytatta. - Mindig csak rihegsz-röhögsz és bájosan nézel mindenkire, aki koccintani akar veled. Így volt már akkor is? - tudakolta Heiditől.
- Naná! Upsz, bocs csajszi! - tette a szája elé a kezét bocsánatkérően, mire felmordultam.
- Tudjátok mit? Megmutatom, hogy szemernyi kislányosság sincs bennem! - jelentettem ki harciasan, a következő közleményemet pedig egyenesen Kiminek címeztem. - Ha már eddig nem bizonyítottam, akkor most duplán megtapasztaljátok.
- Alig várom! - vigyorgott a finn.
- Lehervasztom azt a vigyort a képedről, meglátod! - csücsörítettem a számmal gúnyolódva.
- Ismételten alig várom! - állta a tekintetemet a szokásos félmosolyával.
Talán most kezdődik el a küzdelem? Hogy bebizonyítsuk, hogy tényleg semmi sem változott köztünk? Oké, hát ha harc, akkor legyen harc!