69. fejezet: Éjszaka Ibizán

Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy egyelőre sikerült betartanom a határidőmet és ahogy ígértem, kedd van és itt is az új rész! Igaz, hogy valamivel rövidebb, mint átlagban, de a folytatását csak azért írom már a következő fejezetbe, hogy az újabb kerek szám, tehát a 70. is valami nagy durranást hozzon. Amúgy is erősen összefügg a két rész, elég fontos események ezek, remélem sikerült életszerűre megírnom őket. Bízok benne, hogy ezúttal többen írtok nekem, mint az előző részhez :)
Még valami: tudom, hogy nem szokásom, de idebiggyesztettem egy idézetet a fejezet elejére, csak mert megláttam valakinek az adatlapján facebookon és annyira ráismertem a RG-re, hogy nem tudtam kihagyni innen :) Ráadásul pont aktuális az üzenete :D
Az idézeten kívül zenét is linkeltem a rész közepe körül egy 'szám' szócskára, csak hangulatidézésképpen, mert én azt a számot hallgattam, miközben írtam a buli részleteit.
Ezek után jó olvasást! :)
 

 "Ha szeretsz valakit legyél elég bátor ahhoz, hogy elmondd neki. Vagy legyél elég bátor ahhoz, hogy végignézd, ahogy más szereti őt..."

(Nina)

Ibiza különleges hely. Már akkor megcsapott a hangulata, amikor partra értünk, olyan intenzíven lehetett érezni a levegőben a partisziget hatását. Tengerpart, buli, szórakozás; itt ennyiből áll az élet a nap 24 órájában, nyáron meg aztán főként. A lehető legjobbkor érkeztünk meg a szigetre, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy rögtön belevessük magunkat az itteni forgatagba.
Alig bírtam magammal, amíg feltöltöttük magunkat némi kajával, hogy legyen erőnk bírni a mai estét. Már nagyon mehetnékem volt, így nem sokat babráltam az öltözködéssel, a bikinimre felkaptam egy nadrágot, és amikor végre elhagytuk a jachtot, csak úgy spuriztam a mólón. Hallottam, hogy a többiek kinevetnek a hiperaktivitásomért, de csak az érdekelt, hogy minél hamarabb a tengerpartra érjünk, ahol jobbnál jobb lehetőségek várnak ránk, hogy végre egy olyan igazi nyári élményben legyen részünk.
Végül Kimi elnavigált minket egy elég tetszetős strandra, ahol állítólag a többi haverjával is járt már. Érdekes módon valamiért nem volt túl nagy felhajtás a tengerparton, így hát rögtön ki is használtam a lehetőséget, és belerobogtam a vízbe, miután eldobtam a papucsomat és végigrohantam a homokon. Olyan felszabadultság tört rám, amivel már régen találkoztam. Csak nevetni tudtam, miközben beleszippantottam a levegőbe.
- Te aztán nem késlekedtél. - mosolygott Sebastian, mivel ő is utánam jött és megtette első lépéseit a vízben. Mögöttünk már a másik kettő is követte a példánkat, így úgy festettünk, mint egy csapat óvodás, aki először találkozik a Földközi-tengerrel. Jó, egyedül én voltam olyan gyerekes, de csak azért, mert megcsapott a szabadság fílingje és minden percét ki akartam használni.
- Olyan csodás itt lenni! - lelkendeztem, ahogy a kezemet végigfuttattam a víz felszínén, majd lendületesen belecsaptam. - Rég nem éreztem magam ilyen szabadnak!
- Akkor már megérte megmutatni ezt a helyet. - csatlakozott Kimi is a mosolygók közé.
- És fürdünk is, vagy csak bámészkodunk és dicsérgetjük a helyet? - próbált aktivizálni minket Heidi, bár már ezzel a kérdéssel megfogott mindenkit.
Egymásra néztünk a fiúkkal és ledobtuk a ruháinkat, így már fürdőruhában ökörködtünk tovább a tenger vízében. Szerencsések lehettünk, hogy nem volt tömeg, tőlünk méterekre látszott tömöttnek a strand, bár ott több büfé és épület fogadta a fürdőzőket. Mi azzal is elégedettek voltunk, hogy négyesben elszórakoztunk, mert jókedvből nem volt hiány a pancsolásban. Hol addig úsztunk egyre beljebb, amíg ki nem fulladtunk, hol egymást fröcskölő háborút vívtunk, hol pedig csak lebegtünk a víz tetején és élveztük a meleget és a tengert. Amikor már kellőképpen kifáradtunk a lubickolásban, mindannyian kifeküdtünk a napra és hála az ügyeletes háziasszonynak, azaz Heidinek, akinek eszében volt, hogy törölközőket és a Seb által készített koktélokat kiszállítsa a partra, sziesztázni kezdtünk a homokos parton.
- Soha ne legyen vége ennek a napnak. - sóhajtottam boldogan, fekvő helyzetben.
- Pedig ez még csak a kezdet. - avatott be Kimi. - Ezek szerint ti is tudjátok már, milyen az ibizai éjszakai élet. Hajnalig vissza se jövünk a jachtra, ezt már most kijelenthetem.
- Akkor egyre jár az agyunk. - értettem egyet vele. - Ugyanis eszem ágában sincs kihagyni ezt az estét. Nem felejtettem ám el, hogy miben állapodtunk meg! - emeltem fel az ujjamat figyelmeztetően.
- Ennek megint fogadás-szaga van. - nevetett fel a másik oldalamról Seb.
- Nem sok ez már egy kicsit drága? - aggodalmaskodott Heidi. - Az lenne a lényeg, hogy pihenj és engedd el magad, erre egyik játékból a másikba esel.
- De engem ez spanol fel! - jelentettem ki őszintén.
- Nekem is bejönnek a fogadások! - állt mellém Seb. - Ma mit tűzünk ki célnak?
- Már van egy cél. - válaszolt helyettem Kimi.
- Pontosan! - helyeseltem. - Bebizonyítom, hogy semmi kislányos sincs bennem, amikor már nem vagyok józan.
- De ez nem azt jelenti, hogy részeg akarsz lenni, ugye? - kérdezte ismét aggódóan a barátnőm. - Mert abból az alkalomból kiindulva, amikor utoljára itt jártunk és enyhén túlzásba vittétek a fiúkkal a bulizást, abból nemsült ki sok jó.
- Ne aggódj, anyu, én józanul is képes vagyok jól érezni magam. - Így is volt, nem terveztem, hogy alja módon fogok bulizni. A csapatbulikon néha sikerült becsiccsentenem, de azok olyan alkalmak voltak, amikor ünnepelni kellett és erre nem volt elég a dobogós pezsgő. Viszont most nyaralunk és eszem ágában sincs leinni magam, hiszen akkor képes vagyok kiadni mindent magamból és nem kell, hogy elveszítsem az irányítást magam felett.
- Akkor mégis hogyan akarod bebizonyítani, hogy nem vagy kislány, ha bulizol? - tudakolta Kimi. Jogos a kérdése, hiszen pont ezért csattantam fel az érkezésünkkor. Meg kell mutatnom, hogy az a cukipofa álarc, ami a virágos állapotomban feltűnik rajtam, csak ámítás, mert bennem már szemernyi sincs a kamaszkorból.
- Megvannak az ötleteim és erősen kétlem, hogy azok után is édes kislánynak fogsz nevezni. - fordultam felé magabiztos mosollyal.
- A beszélőkéd eddig is jól működött, de a bizonyítás még elmaradt, kicsi Nina. - heccelődött tovább, de egy kicsit sem tudta megzavarni a lelki békémet.
- Csak nehogy leessen az állad, Kims! - figyelmeztettem előre.
- Nem lehetne, hogy hagyod a fenébe ezt az állandó bizonyítási vágyat? - kérdezte unottan Heidi. - Miért kell neked mindent bebizonyítani? Mindenki tudja, hogy szép és jófej vagy, nem kellenek már ezek a 'majd én megmutatom, dumák', csajszi!
- Értékelem, hogy törődsz velem, drága barátném, de engem ez hajt előre. - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Ami azt illeti, én nagyon csípem ezt a felfogást! - jelentette ki Seb, mire kapott tőlem egy hálás pillantást.
- Kösz, legalább mi összetartunk, honfitárs! - emeltem fel a tenyeremet, amibe készségesen belecsapott.
- Jól van, én tényleg nem szólok bele semmibe! - adta meg magát a barátnőm. - Csak nehogy koppanás legyen a vége ennek a sorozatos akciónak!
- Higgadj le, nem lesz itt semmi gáz. - hűtötte le Kimi is.
- Én is ezt szeretném. - szólalt fel sértetten Heidi. - Tudjátok, hogy mennyire szeretlek titeket és most minden vágyam az, hogy egy jó nagyot bulizzunk együtt!
- Ez nem lehetetlen. - mondta Kimi.
- De még mennyire, hogy nem! - fokoztam tovább nagy lelkesedéssel. - Gyerekek, Ibizán vagyunk, jó hogy nem hagyjuk ki az első itteni éjszakánkat! Úgyhogy nincs mese, belevetjük magunkat az éjszakai forgatagba.
Ezzel szerencsére mindenki egyetértett és mivel a strandolás során kellően felspanoltuk magunkat, már türelmetlenül vártuk, hogy beesteledjen és Ibiza életre keljen.

- Tetszetős. - csodáltam meg azt a night clubot, amit Kimi javasolt. Mi Heidivel nem ezen a környéken jártunk, Seb meg nem itt töltötte a nyarait, szóval a finnre bíztuk magunkat. Ő pedig egy tengerpartközeli szórakozóhelyet javasolt, ami előtt rögtön pálmafák nőttek fölénk, úgyhogy tényleg körbeölelt minket a beach party hangulat.
- Nem is kérdés, hogy ki van hazai pályán. - mosolyodott el büszkén Kimi.
- Azért majd meglátjuk, ki veszi jobban az akadályokat! - löktem oldalba figyelmeztetően.
- Menjünk be, ne ácsorogjunk itt kint. - türelmetlenkedett Seb, de mihelyst megindult előre, többen felismerték és megrohamozták aláírásért.
Kimi sem úszta meg a bulizók sokaságát, mindenki fotózkodni akart a Jégemberrel, sőt még az én képembe is toltak néhány fényképezőgépet, hogy csináljunk közös képet. Meglepett, hogy engem is övezett valamennyi figyelem, mert a két srácnak természetes, hogy errefelé is ilyen rajongótábora van, de ami engem illet, nem számítottam ilyen lerohanásra. Heidi hátulról figyelt minket a nyugalomban, hozzá csak néhány felettébb jókedvű pasi merészkedett oda, hogy meghívja egy italra, de finoman elhárította mindegyiket.
- Gyertek, sztárocskáim, ideje meghódítani a placcot! - vezényelt a többi partizó legnagyobb bánatára, mert egyszerre indultunk be a klubba, ahol mi is ugyanolyan emberekké váltunk, mint a fergeteges tömeg többi tagja.
Szinte összepréseltek az emberek, ahogy bejutottunk az épületbe, már kishíján kiabálni sem volt terem, amikor megéreztem egy kezet a derekamon, ahogy hátulról terelget befelé. Rémülten hátranéztem, hogy melyik macsó mert letapizni, amikor észrevettem, hogy csak Kimi áll mögöttem és azon igyekszik, hogy lélegzetvételnyi helyet csináljon nekem. Hálásan rámosolyogtam, mire ő is lenézett rám és viszonozta a mosolyt.  Egy másodperc töredékéig azt éreztem, hogy teljesen felesleges játékot játszunk, de amikor a következő pillanatban elvette a kezét és Heidit is ugyanígy terelgette, be kellett látnom, hogy még tennem kell érte, hogy belássa, mennyi minden változott.

(Kimi)

Elképesztő sokaság talált rá ma éjjel erre a klubbra, amire azért nem számítottam, annak ellenére, hogy az egyik legfelkapottabb hely Ibiza ezen részén. Sebbel azon voltunk, hogy a csajokat ne hagyjuk összepréselődni, de egy örökkévalóságig tartott, mire eljutottunk a pulthoz, ahol éppen egyikünknek volt helye, hogy rendeljen valamit.
- Mit kértek? - néztem végig a többieken, mivel én lettem a kiválasztott.
- Én Mojito-t! - jelentkezett Heidi, akiről már kiderült, hogy ez a kedvence koktélja.
- Nekem Swimming Pool-t. - adta le Seb is a rendelését.
- Akkor én maradok a Sex on The Beach mellett. - voksolt Nina az egyik leghíresebb koktél mellett.
- Ittál már valaha ilyet? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Az előző mondata erősen ezt sugallta.
- Persze! - legyintett, mintha semmiségről lenne szó. - Nem is tudom, hányat nyakaltam be, amikor legutóbb Ibizán jártunk.
- Én a hatodikig tudtam számolni. - nevetett Heidi visszaemlékezve, mire Nina is kuncogni kezdett.
- Azért te sem panaszkodhatsz, csak három kör Mojito-t rendeltél, utána te is bekeményítettél!
- De közel sem voltam annyira berúgva, mint te! - gúnyolódott a barátnője.
- Oké, lányok, az már a múlt, most meg a jelen van és egyelőre mindenki józan. - csillapította le a csajokat Seb. - Na mi lesz már Kims! - sürgetett, mert közben kiment a fejemből, hogy leadjam a rendelést a pultosnak.
- Ja, persze. - tértem észhez, majd a srác felé fordultam, aki miután elregélte, hogy milyen nagy megtiszteltetés, hogy az ő klubjukat választottuk és reméli, hogy egész éjjel itt bulizunk, hajlandó volt végre az italainkkal foglalkozni. Nemsokára elkészültek a koktélok meg az én narancsos vodkám, úgyhogy mihelyst a kezünkbe kaptuk a piákat, kerestünk egy olyan légüres teret, ahol volt annyi hely, hogy felemeljük a poharat és inni tudjunk belőle.
- Ah, ebben sosem csalódok! - ízlelgette Nina a Sex On The Beach-jét. - Mindig megadja az alaphangulatomat.
- Szerintem már most is elég jó hangulatban vagy. - jegyeztem meg a vigyorgós arcát látva. Olyan helyesen nézett ki az örömteli fejével, meg aztán megint nem kukából öltözött fel a mai estére. Egy szexi pántos felsőt viselt, ami szép látványt nyújtott minden egyes pasinak, aki csak megbámulta. Már előre tartottam attól, hogy hányan fogják megkörnyékezni, elvégre nem csak egy egyszerű lányról van szó, de ugyanakkor meg tartóztatnom kellett magamat, mert megígértem neki, hogy hagyom, hogy élvezkedjen.
- De nem lehetek kislányos. - erősködött, amire mosolyogva ingattam a fejemet.
- Egy cseppet sem vagy az.
- Akkor jó! Már meg is nyertem a fogadást? - örült meg a kijelentésemnek.
- Azért ennyire még ne siessünk előre! - hűtöttem le a kedélyeket. - Ez még csak az első kör!
- Rendelheted a következőt, már csak pár csepp! - igyekezett gyorsan kiinni a maradékot, de lefogtam a kezét.
- Hé, még előttünk az egész éjszaka, miért ilyen sietős?
- Szeretnék minél hamarabb végezni a koktélokkal, hogy utána tombolhassak! - árulta el vigyorogva.
- Tombolni? - kérdeztem visszatartva a nevetésemet. Ekkor vettem észre, hogy a kezem még mindig az övén van, úgyhogy tapintatosan visszavonultam. De mázli, hogy Seb és Heidi éppen diskuráltak valamiről és a haverom nem szúrta ki.
- Látod Kimi, még nem ismersz teljesen! - szegte fel az állát diadalmasan. - Fogok még okozni néhány meglepetést, bízd csak ide!
- Meglepetések nélkül is elég vagy. - mosolyodtam el. De ő erre érthetetlen okból kifolyólag elfintorodott.
- Kegyes hazugság...
- Ahogy gondolod. - kortyoltam bele a piámba. Nem fogom bizonygatni, hogy ő önmagában is egy fantasztikus csaj. Ha nem hiszi el, akkor az az ő baja.
- Ezt ki is végeztem! - emelte fel a magasba az üres poharát. - Megyek a következőért!
- Hé! - fogtam vissza a karjánál fogva. - Azt mondtad, nem akarod kiütni magad, akkor most mi a fenéért iszol még?
- Kimi, te sem gondolod komolyan, hogy egy ártatlan kis Sex On The Beach elég egy jó hangulatú estéhez, ugye? - kérdezte nyájasan.
- Ha jól emlékszem, épp te mondtad, hogy pia nélkül is jól érzed magad! - emlékeztettem, és úgy tűnt sikeresen, mert kicsit elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna.
- Igen, tényleg nem csak pia kellene ahhoz, hogy jól érezzem magam, de ha más nincs, muszáj helyettesítenem valamivel. - rántotta meg a vállát könnyedén, majd előretört a bár felé.
- Hová ment? - érdeklődött Seb, akinek most terelődött vissza a figyelme felénk.
- Inni. - morogtam, egyértelműen kifejezve azt, hogy mennyire nem tartom helyesnek.
- Megyek én is, nekem is üres már a poharam! - mutatta felém a tárgyat, aztán ő is eltűnt a tömegben.
- Felborult a papírforma! Kimi Räikkönen az utolsó, aki kiissza az italát a poharából? - cukkolt Heidi nevetve, de amikor meglátta, hogy nem díjazom a poénját, összevonta a szemöldökét. - Mi a gáz?
- Leállíthatnád a barátnődet, mert a végén még arra a sorsra jut, amire a ti nyaralásotokon.
- Ne aggódj miatta, még csak egy koktélt ivott meg! - Érdekes, hogy pont a barátnője nem rosszallja Nina feltűnő bulizási vágyát.
- De ha rajta múlik, nem áll meg a tizedikig sem! - húztam el a számat.
- Akkor miért nem akadályozod meg benne te? - kérdezett rá.
- Csak azért, mert nem hagyja. - vontam meg a vállam.
- Mi az, hogy nem hagyja? - nevetett fel. - Nem is értem, miért görcsölsz ezen, lazulj már el egy kicsit!
- Semmi bajom, ne félts, jó? - mordultam fel, de amikor rájöttem, hogy kicsit nevetséges vagyok, elnevettem magam. - Na jó, nézzük meg a németeket, hogy sorra kerültek-e már. - javasoltam.
A pultnál viszont csak Sebre találtunk rá, aki vigyorogva nézett egy pontot a bulizók között.
- Kicsilány hol van? - érdeklődtem, mire az újratöltött poharával előre bökött.
Amikor odanéztem nem hittem a szememnek. Nina a placc közepén őrült módjára táncolt, sőt inkább tombolt, csukott szemmel és nyitott szájjal együtt ordítva az éppen yeeeeeeeah!-t éneklő csajjal, akinek a hangja a hangfalakból szólt. A szőke haja csak úgy lobogott, ahogy a fejét rázta, a keze pedig a levegőben kalimpált. Egyszerre robbant ki belőlem és Heidiből is a nevetés. Már értettük, hogy Seb miért szórakozik ilyen jól.
- Erre iszunk! - koccintottam a poharammal velük.
- Eszméletlen ez a lány! - rázta a fejét hitetlenkedve Sebas.
- Azért ne csinálj bele a gatyádba! - figyelmeztettem röhögve, mire kaptam válaszul egy vállba bokszolást.
- De rég láttam már ezt a Ninát! - tette össze a két kezét Heidi, aki ennek ellenére, ugyanúgy meg volt lepve, mint mi.
- Az biztos, hogy megint nem bízza a véletlenre a hangulatát. - jegyezte meg Seb, mi pedig tökéletesen egyetértettünk vele. - Még mindig meg tud lepni valamivel.
- Ő maga mondta, hogy meglepetéseket fog okozni ma. - jutottak eszembe a szavai.
- Rá is fér egy kis önfeledt őrültség. - mosolyodott el szeretetteljesen Heidi. Látszott, hogy örül a barátnője jókedvének. Amikor legutóbb találkoztak, egyikük sem volt a toppon, most meg... - Nézzétek, már társa is akadt! - mutatott nevetve a lány felé, aki mellett egy hasonló korú és hasonlóan jó hangulatban lévő srác kezdte utánozni Nina mozgását, aki ebből mit sem vett észre, ugyanúgy rázta magát, amíg a társa föléje nem nyúlt és vigyorogva el nem kapta mindkét levegőben hadonászó kezét.

(Nina)

- Valakinek itt hatalmas bulizhatnékja van! - zökkentett vissza a valóságba egy hang, ami közel a fülemhez ért el a tudatomig. Egy pillanat alatt kinyitottam a szememet és leálltam az idióta lötyögéssel, ami inkább ide-oda ugrálás volt, mint bármilyen ritmusos mozgás. Be kellett látnom, hogy sajnos két év óta semmit sem fejlődött a tánctudásom.
Megfordultam, és egy fiatal, huszas éve elejében járó srácot pillantottam meg közvetlen előttem. Egy fejjel magasabb volt nálam, így lenézett rám. A mosolyára a legtöbb csaj biztosan a bugyijába vizelt volna, de én csak várakozóan felvontam a szemöldökömet, mire ő a lehető leglazábban újra megszólított.
- Na mi van, elvitte a cica a nyelvedet? Csak nem megijedtél tőlem? - Olyan fölényesen vigyorgott, hogy úgy gondoltam már az elején be kell mutatkoznom.
- Nem vagyok az az ijedős fajta. - közöltem vele, majd megfogtam az inge gallérját és közelebb húztam. - És jobb ha tudod, hogy nem csípem, ha utánoznak.
- Hmm... - húzta el a száját még mindig vidáman, majd amikor elengedtem és visszaállt köztünk az előbbi távolság, nevetni kezdett. - Csak nem arra a megnevezhetetlen ugra-bugrára gondoltál, amit az előbb bemutattál?
- Ami azt illeti, egy lánytól még mindig előnyösebb ez a fajta mozgás, mint egy pasitól. - billentettem oldalra a fejemet gúnyolódva. Ezzel láthatóan megnyertem, mert elégedetten csettintett a nyelvével.
- Tetszik a szöveged. Meg amúgy a lötyögésed is szemrevaló volt. Iszunk valamit? - invitált meg egy italra, amire rövid gondolkodás után rábólintottam.
Meg is feledkeztem a többiekről, akik talán még iszogatnak arra várva, hogy visszatérek az újabb koktélommal. Így is terveztem, csak közben a dj megihletett és nem bírtam egy helyben maradni. Megihletett a zene egy kis seggrázásra, ami amúgy sosem tartozott a stíluseszközeim közé, de most ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy tomboljak egy kicsit. Ha már meglepetésekről beszéltem, ezzel a táncikálással és azzal, hogy egy idegen srác ajánlatát elfogadtam, még magamat is sikerült meglepnem.
- Mit innál, partihercegnő? - kérdezett rá fél perces ismerősöm, amikor egy csapat társaságában a bárhoz tolakodtunk. Mint kiderült, azok a tagok a haverjai, mert egy-kettejükkel lepacsizott, amikor csatlakoztunk hozzájuk, mialatt a társasághoz tartózó csajok vihogni kezdtek a jelenlétemen. Szinte biztos voltam benne, hogy azért derültek fel ennyire, mert "a parkett ördögét" tisztelhették bennem.
- Válassz! - hagytam rá a döntést, ami láthatóan meglepte, de azért mosolyogva rábökött egy koktélra, ami az én ízlésemnek még szűz volt. - Zombie? - kérdeztem vissza, amikor a pultoscsajszi odaadta az italt és elárulta a nevét a narancssárgás színű löttynek. - Hm, olyan....egzotikus.
- Csak úgy, mint Ibiza. - tette hozzá a srác. Mivel tökéletes angollal beszélt, úgy sejtettem, hogy ez lehet az anyanyelve. - Imádom ezt a helyet! Te?
- Szerintem te is láthattad pár perccel ezelőtt. - utaltam az iménti kitörő jókedvemre, mire elnevette magát.
- Bírom, ha egy csaj fel meri vállalni magát a legnagyobb tömegben is. - bókolt burkoltan.
- Van ebben már némi tapasztalatom. - Kicsit furcsának találtam, hogy nem ismert fel, mint Forma 1-es versenyzőt, mikor nem sokkal ezelőtt még kisebb csorda kért aláírást tőlem, de annál jobb!
- Akkor veled biztosan izgalmas bulizni. - könyökölt rá a pultra, miközben le nem vette a szemét rólam. Még élvezhettem is volna a figyelmét, de a megjegyzésére eszembe jutott, hogy tulajdonképpen a barátaimmal jöttem és már jó ideje meglógtam tőlük. De ahogy ismerem őket, hamarosan úgy is keresni fognak és rám találnak, szóval addig miért ne használnám ki ezt a pár percet ezzel a szimpatikus fiúval?
- Te viszont, Mr. Sármosmosoly még mintha nem említetted volna a neved. - húztam össze a szemöldökömet, mintha megpróbálnék visszaemlékezni a bemutatkozásunkra.
- Ó, pedig egy igazi gentleman vagyok! - ütögette meg a mellkasát, amikor kihúzta magát. - Amúgy Mitch a nevem. Te pedig...
- Nina. - feleltem, miközben azon filóztam, hogy így beugrik-e neki valami rólam. De nem így lett.
- Illik rád. - dicsérte meg a nevemet, majd elgondolkozva beharapta az ajkát. - Pont olyan dögös, mint te vagy.
- Így bókol egy gentleman? - vontam fel a szemöldökömet, amivel tudattam vele, hogy nem olvadtam el a szövegétől.
- Igazad van, úgy látom a sármos mosoly jobban bejött. - vigyorodott el az előbbi megnevezésére utalva, amit én aggattam rá. Visszamosolyogtam rá, amitől felbátorodott. - De te sem panaszkodhatsz ilyen kisugárzással! Úgy vonzottad a szemeket a parketten, hogy lehetetlenség volt nem rád figyelni.
- Erre születni kell. - vontam vállat könnyedén, majd belekortyoltam a koktélomba, ami már az első ízlelésre fejbe vágott. - Uhh, ez ütős! - pislogtam, mire Mitch nevetni kezdett.
- Tudtam, hogy ízleni fog! Egy ilyen csajnak, mint te, hozzá passzoló ital jár! - figyelt mosolyogva, ahogy újabb kortyokat kísérelek meg eltüntetni a torkomban, ami valljuk be, elég nehézkesen ment. Nem tudtam, hogy azért, mert már előzőleg legurítottam három Sex On The Beach-t, vagy mert a Zombie önmagában ilyen hatással van rám. - Hé, minden oké? - fürkészte az arcomat, amikor szótlanul ki-be csukogattam a szememet.
- Csak...egy picikét mintha....hű! - nyeltem újabbat, mert a koktél szó szerint mart a torkomat, miközben még éreztem a finom ízét. Egyszerre hatott rám kedvezően és kellemetlenül. - Jaj, ez piszok jó! - tört ki belőlem hirtelen, amikor kicsit magamhoz tértem a kábulatból. Hirtelen mindent szépnek és jónak láttam.
- Na azért! - nyugodott meg a jókedvemet látva. - Figyu, ha ezt lenyomtuk, megmutathatnád, hogy vagy képes olyan hihetetlen profin táncolni! - tért vissza nevetve a találkozásunkra.
- Attól félek, most még jobban fog járni a lábam! - utaltam a pia hatására, mert ahogy a kézfejemet bámultam, az egyre jobban remegett. Mitch erre váratlanul megfogta a kezemet és végighúzta az egyik ujját a tenyeremen.
- Ez tényleg súlyos! - gúnyolódott mosolyogva. - De ne parázz, majd besegítek!
Nem értettem, hogy mire céloz, de mire kiagyalhattam volna, már kiitta az ő italát és sürgetett, hogy én is végezzem ki az enyémet. Amikor ezt megtettem, kézen fogott és behúzott a tömegbe, ahol előzőleg olyan kirobbanóan jól éreztem magamat. Most éppen valami ibizai éjszakáról éneklő nyálas hangú csaj számát nyomatta dj, mire az egész bulizó tömeg megőrült és érthetetlen módon egyszerre nyomakodott mindenki a placc közepére. Egy halrajban éreztem magam, és az sem esett túl jól, hogy hol az oldalamba könyököltek, hol a lábamra tapostak rá. Ha Mitch nem rángat magával, biztos, hogy orra buktam volna, mert a Zombie még mindig éreztette velem a hatását, olyan homályosan láttam az amúgy is füsttel ködösített épületben, hogy már fogalmam sem volt, merre járok vagy mi történik, csak sodródtam az árral.

(Kimi)

Döbbenten néztem, ahogy Nina rövid szóváltás után lelép azzal a zselézett hajú ficsúrral. Már mindannyiunkról lehervadt a mosoly - ja, kivéve Heidit, aki odáig volt attól, hogy a barátnője képes volt egymaga befogni egy pasit, amire szerinte eddig még nem igazán volt példa és most, hogy első sorból nézheti végig, nagyon szerencsésnek érzi magát. Sebbel persze mindketten összeráncoltuk a homlokunkat, amikor a barátnőnk eltűnt a süllyesztőben.

- Utána megyek. - jelentkezett Seb elszántan és már éppen indulni készült, amikor Heidi megállította.
- Ne rontsd már el a buliját! - kérlelte még mindig nevetgélve. - Olyan jól szórakozik!
- De az a csávó épp most készül lenyúlni tőlünk! - háborgott a haverom. El kellett mosolyodnom azon, hogy többesszámot fogalmazott, bár tuti, hogy nem ugyanúgy értelmeztük.
- És? - rázta a fejét Heidi. - Ti csak iszogattok és vigyorogtok rajta, de ő közben legalább bulizik!
- De velünk kéne buliznia, nem? - kötötte az ebet a karóhoz Seb.
- Miért, talán hozzánk van láncolva? Nem hinném! Szabad és szingli, hadd flörtöljön! Az a pasi tiszta főnyeremény!
- Tudod mikor beszélek veled többet Nináról! - morgott a haverom, akit láthatóan frusztrált a lány távolléte. Engem is, de ezt igyekeztem leplezni. Sebhez hasonlóan én is belefojtottam volna a srácot a piámba, de volt bennem annyi ész, hogy nem akartam Ibiza egyik legtömöttebb klubjában nyilvánosan balhét csinálni.
- Ez az, Seb! - bökte meg a mellkasán Heidi. - Nem beszélni kéne, hanem cselekedni! Ha akarsz valamit a lánytól, akkor be kéne végre dobni magad és nem csak féltékenykedni, ha más pasival szórakozik!
- Akkor miért akadályozol meg, hogy odamenjek? - kiabálta túl a hangos zenét a német.
- Jól van, kisherceg, akkor menjél! - lökte meg Heidi Sebast. - De azt vésd az eszedbe, hogy ha patáliát csapsz és Nina kiakad rád, akkor neked véged! Értetted?
- Te csak ne félts engem! - húzta fel az orrát a haverom, aki ellentmondást nem tűrően elindult a tömegbe, hogy megkeresse Ninát.
- Remélem összejön már valami köztük. - vigyorgott Heidi. Csak a szememet tudtam forgatni a kijelentésére.
- Még 24 órája sincs, hogy megfogadtad, hogy nem szólsz bele kettejük dolgába!
- Ha nem vetted volna észre, most Seb önként dalolva ment Nináért! Még én sem tudtam visszatartani! - bólogatott elismerően.
- Ó, hogy szentté ne avassam! - fintorogtam, miközben az italommal próbáltam lehűteni magamat. Kezdett egyre jobban frusztrálni, hogy Nina nem elég, hogy egy idegen pasival flörtölget a szórakozóhely másik végében, még Seb is ráhajt. Egyre nehezebb volt egy helyben ácsorogni és higgadtan iszogatni.
- Inkább érezd jól magad! - koccintotta a poharamhoz az övét Heidi. - Ahhoz képest, hogy mekkora partiarcnak ismertelek meg, most alig mutatsz magadból valamit.
- Szerintem örülj, hogy nem mutatok semmit. - húztam félmosolyra a számat. Nem mintha bármi vicces lett volna ezen.
- Ugye nem akarsz keresztbe tenni Sebnek? - fürkészte az arcomat gyanakvóan.
- Megnyugodhatsz, jófiú leszek. - tüntettem fel egy álvigyort az arcomon.
- Jaj, Kimi! - emelte égnek a tekintetét.
- Most meg mi van?
- Ígérd meg, hogy nem fogsz közbelépni! - kérlelt nagy szemekkel. Most meg mi van? Talán megint megfeledkezett róla, hogy nem kotyog bele Nina dolgaiba? Meg egyáltalán senkiébe?
- Te is ígértél valamit... - célozgattam, mire nagyot sóhajtott.
- Jó, igazad van és tényleg igyekszek, de nem megy egyik percről a másikra! - panaszkodott, amin nekem röhögnöm kellett. - Most meg mit nevetsz? Ez egyáltalán nem vicces!
- Te vagy röhejes! - tettem a vállára a kezemet. - És még te mondod, hogy érezzem jól magam, mikor te állandóan Ninával és Sebbel foglalkozol!
- Most éppen veled! - bökött meg a mellkasomon sértetten.
- Keríts már magadnak valakit! Én megleszek egyedül is! - biztattam, de amikor megláttam a félhomályban az elgyötört arcát, ahogy lehajtja a fejét, éreztem, hogy kell még ide egy kis lelki fröccs. - Mondd már meg, mi bajod lesz, ha flörtölgetsz pár arccal? Heikki megszívta! - Erre felnézett és elmosolyodott, úgyhogy tovább bátorítottam. - Na nyomás, irány a barátnőd után! Ha neki sikerült, akkor te is fogsz egy macsót!
- Legalább arra a szerencsétlenre nem leszel féltékeny. - kuncogott, de ezzel lelombozta a kedvemet.
- Akkor mi veszítenivalód van? Na, emeld már meg a segged és indulj!
Amikor nagy nehezen belátta, hogy tényleg jót tenne neki egy kis szórakozás, felsóhajtott, majd váratlanul átölelt. Legalább annyira meglepett, mint a zsebemben rezgő mobilom.
- Kösz Kimi. - hálálkodott Heidi, miután bátorságot vett magán és elindult a bár felé. Megvártam, míg eltűnik a szemem elől, aztán kihalásztam a telefonomat a nadrágomból. Egy SMS érkezett Sebastól.
"Kimentettem Ninát, lementünk a partra."
Miután elolvastam a rövidke helyzetjelentést, kiittam a maradékot az italomból, majd visszatuszkoltam a telefont a zsebembe. Azt hiszem eleget vártam, most ideje megkérdeznem a kisasszonytól, hogy mégis mi volt a célja azzal, hogy a szemünk láttára eltűnt egy másik pasival.

(Nina)

- Jól csinálod! - dicsérte meg a dülöngélésemet az újdonsült bulipartnerem, Mitch.
Merthogy már a tánc lötyögésre sem hasonlított, szinte lebegtem és hagytam, hogy a zene ritmusára hol az egyik oldalra, hol a másikra dőljek. Ha a srác nem tart a derekamnál fogva a hátam mögül, már biztosan nekiestem volna valamelyik bulizónak. De még az is a szerencsémre játszott, hogy olyan szorosan préselődtek össze az emberek, hogy esélyem sem volt eltanyázni.
- Rég nem éreztem ilyen szabadnak magam! - vinnyogtam önfeledten, még a szememet is becsuktam, ahogy a kezemmel a levegőbe nyúltam és úgy folytattam a mozgást.
A Zombie elnevezésű koktél megtette a hatását, bármit is tartalmazott. Én is pont egy zombinak éreztem magam, ahogy az ital felpezsdítette a véremet és mégse éreztem a végtagjaimat. Egyszerre voltam erőtlen és élettel teli és ezzel a kettősséggel nem tudtam mit kezdeni. De hála Mitchnek, nem is kellett ezzel foglalkoznom.
- Én meg ilyen szerencsésnek. - kiabálta a fülembe, mert a dübörgő zenétől máshogy aligha értettem volna.
- Miért is?
- Az ember nem minden nap fut bele egy ilyen pezsgő csajsziba. - búgta kihívóan ismételten a fülem közelében, illetve annyira közel, hogy már éreztem a száját, ahogy végigsiklik az arcélemen.
Annyira váratlanul ért ez a támadás, hogy egy mozdulattal ellöktem magam tőle mindkettőnk legnagyobb meglepetésére. Mitch tehetetlenül nézte, ahogy kiszakadok a karjai közül, de nem számoltam azzal, hogy pillanatnyilag olyan ingatag lábakon állok, hogy képtelen vagyok irányítani a lépéseimet. Szinte tudtam, hogy rá fogok valakire esni, de teljesen ledöbbentem, amikor a szerencsés illető éppen egy ismerős volt.
- Jesszus, Nina! - tátotta el a száját Sebastian, majd észbe kapott és igyekezett felnyalábolni, mert már megrogytak a lábaim.
- Oh, Seb?! - kapaszkodtam bele a vállaiba, ahogy segített egyenesbe állítani. Nem rá számítottam, de most bárkitől jól jött a segítség.
- Sebastian Vettel?! - hüledezett Mitch, aki még csak most fogta fel, hogy hála neki, majdnem orra estem a hirtelen menekülésemtől fogva.
- Pontosan és jobb, ha távol tartod magad ettől a lánytól! - nézett rá fenyegetően német barátom, amivel nagyon meglepett. Még sosem láttam ennyire...férfiasnak.
- Egy szóval sem mondtad, hogy világbajnokkal kavarsz, kislány! - fintorgott az eddig a pontig szimpatikus srác. Megpróbáltam felé fordulni, de Seb olyan szorosan tartott, hogy képtelen voltam szembenézni Mitch-csel.
- Húzz már el! - dörögte a honfitársam a csávónak, aki szitkozódva eloldalgott. Seb rögtön velem kezdett el foglalkozni. - Hé, minden oké? Mi a fenét csinált veled?
- Megakadályozta, hogy megcsókoljam a padlót, amíg ő nem akart engem smárolni. - viccelődtem a szavakkal, mert a történtek ellenére még mindig jókedvemben voltam.
- Te jó ég! Csak nem vagy részeg? - szörnyülködött Seb.
- Dehogy! - ráztam a fejemet határozottan. - Csak ittam egy Zombie-t és...
- Ez mindent megmagyaráz, hacsak nem kevert hozzá még valamit ez a szemét! - vágott a szavamba, miközben már tolakodni kezdett a tömegben. Mivel már sikerült egyedül is mozgásra bírni a lábaimat, maga előtt tolt, hogy kijussunk a préselődő emberek közül.
- Szerinted beadott valamit nekem? - kerekedtek ki a szemeim. De hát hogy-hogy nem vettem észre? Az lehetetlen, biztosan kiszúrtam volna, ha bármilyen partidrog került volna az italomba.
- De persze az is lehet, hogy csak szimplán így hatott rád a koktél. Ez az egyik legerősebb. Nem is értem, hogy adhattak ilyet neked. - mérgelődött, de már nem feszegettük tovább ezt a témát, mert kiértünk az épületből, aminek előterében még mindig rengeteg ember ácsorgott és a zene is kihallatszott idáig, de legalább friss levegőt szívhattunk.
- Ülj le egy kicsit! - nyomott le egy padra.
Kényelembe helyeztem magam, ahogy törökülésbe fontam a lábaimat. A térdeimre támaszkodtam, a fejemet pedig a kezeimmel támasztottam meg.
- Kösz, hogy közbeléptél, de egyedül is megoldottam volna! - hálálkodtam a magam módján.
- Persze, mint mindig. - gúnyolódott, de aztán ledobta magát mellém és átkarolta a vállamat. - Jól vagy?
- Aha, most már minden oké. - mosolyodtam el. A hűvös nyári levegő észhez térített és minden homályosság eltűnt a szemem elől. Viszont a vigyorgás megmaradt az arcomon. - De ne üljünk má' itt, csináljunk valami izgiset!
- Oké, látom, hogy tényleg semmi bajod! - nevetett a hirtelen témaváltásomon.
- Akkor mire várunk, menjünk már! - pattantam fel izgatottan.
- De hová?
- Csak gyere utánam! - húztam fel a karjánál fogva a padról, ő pedig nevetve engedelmeskedett.

(Kimi)

Közel negyed órája kutakodtam Heidi után, hogy értesítsem, hogy lelépek, mert Nináék is a partra mentek, de sehol sem bukkantam a nyomára. Útközben még pár újabb rajongóm is megtalált, szóval csak nehezítette a keresést, hogy tízszer meg kellett állnom fotózkodni, amit már kegyetlenül untam, de azért megpróbáltam jó pofát vágni hozzá. Közben már azon voltam, hogy hagyom a francba és ha Heidi nem talál minket, felhív, de ekkor a kijárat felé éppen belebotlottam.
- Pont téged kereslek! - közöltem vele megkönnyebbülve, majd átnézve a válla felett szemrevételeztem a csávót, akiről nagyon úgy festett, hogy eddig vele társalgott.
- Baj van? - kérdezte aggódva, de a vállára tettem a kezemet, hogy megnyugtassam.
- Dehogy, nincs gáz. Legalábbis remélem. - húztam el a számat, majd a fejemmel a pasi felé böktem, aki most egy másikkal röhögcsélt. - Ő lett a szerencsés? - kérdeztem visszafojtva a nevetésemet. Sütött a lenyalt fejéről, hogy meleg, és amikor szemtanúja lehettem annak, ahogy a másik pasival látványosan smárol, egyszerűen kitört belőlem a röhögés. Heidi bosszankodva fújtatott.
- Mi az, hogy szerencsés? Ez egy homokos disznó! - sziszegte, csak hogy én halljam.
- Ezt a pechet! Pedig jól mutattatok volna. - szórakoztam gonoszkodva, de erre vállba csapott.
- Ne is poénkodj vele! Inkább azt mondd meg, hová ilyen sietősen!
- Seb sms-ezett, hogy lecaplattak a tengerre. - tájékoztattam, majd gyorsan hozzátettem a gyanakvó arcát látva. - Ne gondolj rosszra, csak szeretném látni, hogy Nina egyben van és nincs kiszívva a nyaka.
- De édes vagy! - vigyorgott idétlenül, ami enyhén szólva is meglepett.
- Kell neked egy pasi! - forgattam a szememet. - Jössz vagy teszel még egy próbát nála, hátha otthagyja érted a homokos partot. - vigyorogtam az ideiglenes flörtpartnere felé.
- Inkább elküldöm melegebb éghajlatra! - nevetett Heidi is, és a vicc a viccben, hogy tényleg megmondta ezt a csávónak, aki csak kamillázott az udvariatlan elköszönésen. - Mehetünk! - jelentette ki mosolyogva, miközben belém karolt a kifelé vezető úton.
- Most már elengedhetsz. - néztem a karjára, mikor kiértünk az utcára. Engedelmesen elhúzta a kezét.
- Elnézést, Jégember! - motyogta tettetett sértődöttséggel.
- Bocs, de kissé esz az ideg. - vallottam be, ezzel együtt pedig felgyorsítottam a lépteimet.
- Hoztál szuvenírt? - mutatott csodálkozva a kezemben lévő pohárra. Jé, észre sem vettem, hogy üresen is itt maradt nálam. A nagy keresgélésben elfelejtettem visszavinni a bárba. Tök mindegy, egy nem fog hiányozni a készletből. Ha meg igen, hát Kimi Räikkönentől biztos nem sajnálják.
- Úgy tűnik. - feleltem végül.
- Jó lenne, ha nem ittad volna ki az egészet, most tudnál belőle kortyolni. Tiszta piros a fejed! - fürkészte az arcomat, ahogy próbálta tartani velem a lépést.
- Melegem van, de egyébként is leszarom. - rántottam meg a vállamat. Már majdnem a parton voltunk.
- Nyugi, biztos jól vannak. - próbált meg nyugtatni, mert nyilván észrevette, hogy sietek. - Ha Nina esetleg többet ivott volna, vagy valaki tapizta volna, Seb most már biztosan vigyáz rá.
- A kölyök még magára sem tud vigyázni. - nevettem fel.
- Most miért mondod ezt?
- Ha jól emlékszem, pont az ő buliján tett erről tanúbizonyságot! - utaltam a szülinapjára, ahol miután Nina elküldte őt a francba a smárolásuk után, nem tudott mit kezdeni a helyzettel és felelőtlenül leitta magát, sőt még Hannának is keseregni kezdett.
- Ne kösd össze a kettőt, nem ugyanaz a helyzet. - zsörtölődött, de már nem is figyeltem rá.
Csak a tengerparton mászkáló embereket figyeltem sasszemmel. Ahogy egyre közelebb érkeztünk a tengerhez, úgy lettek egyre ritkásabb a part. De a két németet sehol sem láttam.
- Hol vannak már? - kapkodtam ide-oda a fejemet, de az istenért se vettem észre őket. Messziről láttam, ahogy három részeg srác őrjöngve verekszik a homokban, majd egy csajt meg egy srácot, ahogy a vízben smárolnak. De Ninának és Sebnek nyoma sem volt.
- Ott vannak! - kiáltotta Heidi izgatottan. Érthetetlen okból pont arra a párra mutatott, akiken az előbb siklott át a tekintetem.
- Azok nem azok. Majd akkor szólj, ha tényleg őket látod. - morogtam és a szememmel tovább pásztáztam a partot. Megláttam egy csapat tinit, akik valami slágert énekeltek, majd egy feltehetően házaspárt, akik kézenfogva sétálgattak a part közelében. Mi az isten történt velük? Elnyelte őket a homok? Pedig Ibizán nincs is futóhomok...
- De azok ott ők, Kimi! - erősködött Heidi lecövekelve, még mindig a csókolózókra mutogatva.
- Ne hülyéskedj már! - nevettem ki. Nemhogy ő is segítene keresni a barátainkat! Pont most kell előtörnie a romantikusságának? Még a végén elsírja magát, mert eszébe jut az ejtett lovagja. Még csak az kéne!

- Kimi, azok ketten Nina és Seb! - bizonygatta most már ingerülten. - Nyisd ki a szemed!
Fintorogva visszanéztem a csajra meg a pasira, és ott is ragadt a figyelmem. Ahogy egyre jobban hunyorogtam, felismertem a két németünket, akik a vízben állva egymás szájában szórakoztak. Pislogtam párat, de a tekintetem nem csalt és Heidi tényleg igazat mondott: Nina és Seb smároltak.
- B*szki! - tört ki belőlem egy káromkodás. Nem tudtam levenni a szemem róluk, és hiába jártak olyan baromságok a fejemben, hogy: "ennek így kell lennie!" meg "ezt is megértük, de így van jól!", mert minél tovább bámultam őket, úgy hatalmasodott el bennem egy idegesítő érzés. - Üdv féltékenység, Kimi vagyok és...menj a p*csába! - mondtam ki hangosan amit gondoltam, de annyira elkapott a hév, hogy mérgemben még a kezemben lévő poharat is összeroppantottam. Heidi sipákolni kezdett mellettem, amikor a tenyeremen véres csíkok jelentek meg, de én csak arra voltam képes, hogy elhajítsam a pohár maradékát a közeli szemetesbe és minél gyorsabban elhúzzak innen...