70. fejezet/1.: Gubancos érzelmek

Sziasztok!
Először is kijelenthetem, hogy a blogocskám ezen a nevezetes napon lett egy éves :)) Majd erről lejjebb kifejtem a véleményemet, mert tudom, hogy már kíváncsian várjátok, hogy mit rejt a rész tartalma :)
Ha már a részt megemlítettem: ismét gonosznak nevezhettek, mert megtörtem az amúgy egy fejezetbe szánt cselekmény, de semmi baj, két részre osztottam a kerek 70. fejezetet, ami minden eddiginél nagyobb jelentőséggel bír. Én úgy érzem, eddig ez a történet csúcspontja és nagyon büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam :) Szándékosan nem halmoztam el képekkel ezt a részt, szeretném ha ti képzelnétek el, mindössze egy animációt engedélyeztem magamnak a legfontosabb beszélgetéshez :) Talán már sejtitek, hogy melyik lehet ez :)
Ja és találtam egy újabb idézetet, ami megintcsak passzol a mostani történésekhez :) Ezek után nem is csigázlak titeket tovább, a rész alján még találkozunk ;)
Jó olvasást!
  

 "Míg te kétségek között hagysz, addig más minden nap érezteti velem, hogy kellek neki."

(Nina)

Még nem lehet vége ennek az éjszakának! Ezt ismételgettem magamban, ahogy szinte rohanva közelítettünk Sebastiannal a tengerpart felé. Túlságosan fel voltam pörögve ahhoz, hogy a bulival és az ott történtekkel beérjem mára, hajtott az adrenalin, amitől teljesen bezsongtam. Eszembe jutott, hogy még a megérkezésünkkor milyen jól esett bohóckodni a tengerben, aztán felötlött bennem, hogy ha nappal jó volt, éjjel még jobb lehet! Sőt, izgalmasabb is, hiszen a sötétben tényleg azt csinálhatunk, amit akarunk, hiszen garantáltan senki se ismer fel minket, ha esetleg őrültek módjára fröcsköljük egymást a vízben. Márpedig nekem ilyen terveim voltak és mivel Sebet a kezénél fogva cibáltam magam után, neki nem is volt beleszólása abba, hová megyünk. Annak ellenére, hogy nem őrá számítottam a mentőakció keretében, végül is örültem annak, hogy most velem van. Vele már tegnap is elég jól elszórakoztunk, úgyhogy most sem fogok csalódni benne.
- A többieknek gőze sincs, hogy leléptünk. - juttatta eszembe Seb, ami most kicsit kizökkentett az örömömből, de ekkor hirtelen zseniális ötletem támadt.
- Írj egy sms-t, hogy a parton leszünk! - tanácsoltam, mire elővette a mobilját a zsebéből és feloldotta a zárat.
- Szerinted Heidinél van telefon? - érdeklődött, de gyorsan leintettem.
- Kiminek írj!
- Nála van mobil? - kérdezősködött tovább, de csak unszoltam, hogy írjon már a finn barátunknak, mert nem akarom a járdán tölteni az est maradék részét. Miután gyorsan bepötyögött egy rövid, de annál jelzésértékűbb üzenetet Kimsnek, és újra futhattunk a part felé, újra nagy mosoly került az arcomra. Közben lerúgtam magamról a nadrágomat, amiben az én telefonom pihent és építettem egy kisebb homokfalat köré, hogy ne legyen annyira észrevehető.
- Meg vagy zakkanva! - kommentált Seb nevetve, miközben már ő is vetkőzni kezdett és végül ugyanúgy tett, mint én. Milyen jó dolguk van a mobiljainknak, ők is strandolhatnak, amíg mi jól érezzük magunkat.
- Pofa be! Érj utol, ha tudsz! - kiáltottam hátra és elégedett mosollyal konstatáltam, hogy nem is hagyta, hogy egyedül fussak bele a sós vízbe, mert már mögöttem loholt és mihelyst belegázoltam a tengerbe, könnyedén utolért. Együtt rohantunk egyre beljebb, amíg a lábam fel nem adta a küzdelmet és hassal belecsobbantam a vízbe.
- Béna! - nevetett ki német barátom, de mindjárt lehervadt a mosoly az arcáról, amikor megrántottam a karját, ennek köszönhetően pedig ő is seggre ült az itt még sekélyebb vízben. - És még gonosz is!
- Aki sérteget, az megjárja! - fröcsköltem bele egy adag vizet az arcába, mire nevetve elfordult, hogy kisöpörje a szeméből a cseppeket.
- Játszani akarsz? - kérdezte kihívóan, de épphogy viszonoztam a vigyorát, már én is kaptam egy kellemetlen vízsugarat az arcomba. Mire újra láttam a sós víztől, játszópajtásom már talpon volt és még beljebb menetelt a tengerben.
- Ezt még megbánod, Vettel! - tápászkodtam fel én is és nagy lépésekkel követtem a most már vízbenfutást bemutató Sebet. - Hé, nem ér ilyen gyorsnak lenni! - nyafogtam, mert sehogy se kerültem közelebb hozzá.
Erre megfordult és ezer wattos mosolyt virított felém. Ezzel arra sarkallt, hogy akkor is eredjek utána, de az erő nem volt velem és három újabb elefántlépés után kifulladva, arccal lefelé hasaltam bele a vízbe. Miután gurgulázva újra felálltam és hátranyaltam az arcomba csapó hajamat, Sebbel találtam szembe magam.
- Micsoda szexi mozdulat volt ez! - dicsért meg kaján vigyorral az arcán.
- Ezzel próbálsz kárpótolni, amiért hagytál majdnem belefulladni a vízbe? - tettem csípőre a kezemet tettetett sértődöttséggel.
- Sosem hagynám, hogy megfulladj! - közölte mosolyogva. - Főleg nem az én hibámból!
- Csak, hogy tudd, legalább öt kilónyi sót nyeltem az előbbi percben, csak azért, mert te mindenáron nyerni akarsz fogócskában! - fontam össze magam előtt a karomat. Tetszett ez a kiengesztelősdi játék és imádtam a sértett lány szerepét. Így legalább elterelem a figyelmet arról, hogy nem vagyok jó vízbenfutásban.
- Sajnálom, lételemem a győzelem! - tárta szét a karját "sajnálkozva".
- Ahogy nekem is. - szegtem fel az államat.
- Több közös van bennünk, mint gondolnánk. - lépett közelebb és ahogy nézett rám, megerősítést nyertem abban, hogy egyet akarunk: hogy megcsókoljon.
Igaz, szerintem ő nem ugyanabból az okból, mint én, de ez mit számít, ha a végeredmény ugyanaz lenne? Viszont bármennyire is készültem arra, hogy egy csókkal megütném a főnyereményt, még nem hagyhattam magam lesmárolni. Így hát szándékosan elfordultam és a partot kezdtem fixírozni, ahol néhány lézengő embert láttam, de Kimit és Heidit még sehol. Húzni kell az időt.
- Tudom, mire gondolsz. - zavart meg ádáz tervszövögetésemben Seb, aki most mintha zavarba jött volna, mert a hangja közel sem volt már olyan magabiztos. De nagyon igyekezett, és ezen elmosolyodtam.
- Ó, tényleg? - kérdeztem könnyedén, amivel láthatólag felbátorítottam.
- Na jó, téged lehetetlenség kiszámítani, szóval nem biztos, hogy pont ugyanarra! - nevette el magát, aztán beletúrt a vizes hajába, amit meg én találtam szexi mozdulatnak. Mintha fotózáson lett volna, olyan természetességgel csinálta. Bármelyik lány a nyakába ugrott volna a látványra, de én csak egy várakozó mosollyal díjaztam a produkcióját. - Nézd Nina...elég hülye helyzet ez. Itt vagyunk a tengerben az éjszaka közepén és...te talán már túlságosan is jókedvedben vagy, de...
- Nem vagyok becsípve, ha erre célzol! - löktem meg a karját sértetten. - Tiszta józan vagyok, csak éppen szétmar belülről az izgalom, a szívem pedig még mindig ezerrel dübörög a koktéltól, amit ittam.
- Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem. - nézett el mellettem, amiből megint azt szűrtem le, hogy habozik. Valamit mondani akar, de még nem gyűjtött elég bátorságot hozzá. Ha romantikus gondolatok irányítanának, mint drága barátnőmet, biztosan aranyosnak tartanám ezt a vívódást. Most viszont egyre csak a partot szemléltem, miközben Seb kereste a szavakat. - De annak mindenképpen örülök, hogy kicsit kettesben vagyunk. Nagyon bírlak és szerintem ezt te is tudod.
- Ebben egyetértünk, Seb, mert én is csíplek! - szögeztem le, aztán amikor láttam, hogy megkönnyebbülten elmosolyodik, még rátettem egy lapáttal. - Tegnap is ódákat zengtem neked arról, hogy mennyire jól éreztem magam tegnap és ennek nagy részben te vagy az okozója. Nagyon szeretem, hogy állandóan jókedved van és ezt másra is rá tudod ragasztani, tegnap engem teljesen a hatása alá vettél. Szerintem még nem láttatok ekkora vigyort rajtam, amióta ismertek. - mutattam a számra, amit szándékosan túl szélesre húztam az ujjaimmal, Sebből pedig kitört a röhögés.
- Szívesen tettem. - felelte. - Én is nagyon jól éreztem magam tegnap, de...most valahogy jobban.
- Ez a buli megtette a hatását. - kezdtem bele egy kis táncikálásba, német barátom pedig jót derült rajtam.
- Az biztos. De nagyon bírnám, ha még nem érne véget ez az este. - mondta célozgató hangsúllyal, de nem volt időm gondolkozni azon, hogy mire érthette, mert ismét a homokos part felé kaptam a fejemet.
- Én is ezt akarom. - biztosítottam, mire még szélesebb mosoly futott végig az arcán.
- Akkor mi lenne, ha tennénk róla, hogy ez így legyen? - lépett még egyet közelebb és már egyértelműen tudatta, hogy valamire készül.
Önkéntelenül is gyorsabban kezdett verni a szívem, hiszen nagyon izgultam. Először is, mert most nem lesz meglepetés, ha egyáltalán tényleg megcsókol, másrészt pedig azért, mert tudtam, hogy Kimi és Heidi bármelyik pillanatban megérkezhet. Lopva vetettem egy gyors pillantást a part felé, de most sem véltem felfedezni őket. Francba, lánctalppal jönnek, vagy miért ilyen lassú csigák?
- Én benne vagyok. - helyeseltem Sebnek. Direkt a szemébe néztem, ami még a sötétben is úgy csillogott, hogy egy kicsit elbizonytalanított. Seb olyan jó barátom, biztos, hogy ki akarom játszani? Tényleg bírom ezt a srácot, és nagyon jól érzem magam vele. Erősnek kell lennem. - Van ötleted, hogy hogyan dobjuk még fel ezt az amúgy is eszeveszett éjszakát? - Annyira egyértelmű célzást tettem, amit lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. Szerencsére Sebet sikerült ezzel meggyőznöm, mert beharapta az ajkát, mint aki tényleg most szánja rá magát a nagy lépésre. Már vártam, hogy lehajol és olyan intenzitással lesmárol, ahogy ezen a napon mindent csinál, de erre váratlanul dumálni kezdett.
- Nina, figyelj én...nem akarom, hogy megint az legyen, amilyen hibába múltkor is beleestem, mert...
- Fogd már be! - szakítottam félbe, majd hirtelen átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam.
Ez volt az utolsó löket Sebnek, mert ekkor már az ő keze is akcióba lépett, az egyikkel a hajamba túrt, a másikkal pedig a derekamnál fogva magához vont, miközben a szája villámrajttal érkezett meg az enyémre.
Nem számítottam rá, hogy képes lesz felidézni bennem a szülinapi buliján történt csókunkat, de sikerült. Egyszerre vetekedett bennem az akkori eset és a mostani kontrasztja. Hiába gondoltam el a közbelépésem előtt, hogy ez csak egy játszi könnyedséggel lefutott csók lesz, valahogy belefeledkeztem, egészen addig, amíg hirtelen be nem ugrott egy kép, ami nagyon hasonló körülmények között történt: Hungaroring, aquapark, medence...Kimi. Ugyanolyan vizes egymáshoz préselődés és támadó szellemű csók áldozata lettem, mint Seb buliján a zuhanyzó előtt és mint Kimivel a csúszda medencéjében. Ahogy a korábbi emlékek megrohamoztak, összezavarodtam és inkább eltoltam magamtól Sebastiant. Mindketten halkan kapkodtuk a levegőt az intenzív smárolás után, és kellett néhány másodperc, mire szóra bírtuk a szánkat.
- Ugye nem fogsz most elfutni? - kérdezte Seb rémülten, amikor a vizes hajammal babráltam. - Én...nem akarom, hogy elmenj...kérlek! - Esedezve várta a reakciómat, de még magam sem számítottam arra, hogy mit fogok csinálni.
Az történt, hogy csak véletlen oldalra néztem, és a szemem sarkából megpillantottam egy pasit és egy csajt, akik az utcán egy villanyoszlopnál álltak, így a fényben tisztán felismertem Heidit és Kimit. Nem felénk néztek, de nekem már a jelenlétük is elég volt ahhoz, hogy támadásba lendüljek. Visszafordítottam a tekintetemet Seb felé, aki még mindig attól tartott, hogy faképnél hagyom.
- Én sem akarok elmenni. - suttogtam és ezúttal hagytam, hogy ő kezdeményezzen. Sikeresen eleget tett a szándékomnak, mert a kezébe fogta az arcomat és a mosolyát egy csókba fojtotta, ahogy újra összeértek az ajkaink.
Nem változott semmit a csóktudása a bulija óta. Ugyanolyan gyengéd és mégis akaratos volt, ahogy már első alkalommal is megrohamozott. Akkor meglepett, sőt mi több, megdöbbentett. De akkor még fogalmam sem volt róla, hogy tetszek neki. Azóta viszont tudom, hogy így van, de szándékosan nem veszek tudomást róla, hiszen ez mindent elrontana a jó barátságunkban. Én nagyon kedvelem őt és titokban jót tesz az egómnak is a tudat, hogy bejövök neki, de még mindig jobb, ha erről ő nem tud, így legalább nem romlik meg a kapcsolatunk, mint anno rövid időre egy hónappal ezelőtt a kirohanásom után.
Most, ahogy a tengerben állva csókolóztunk, olyan valószerűtlennek tűntek ezek a gondolatok, mint az, hogy Sebbel történik mindez. Viszont annyira biztos is, mint az, hogy valaki éppen minket figyel a parton ácsorogva.

(Heidi)

Kimi teljesen megvadult! Nem elég, hogy összetörte a poharat a markában - a markában, te jó ég! -, a part menti sétányon caplatva hangosan káromkodott és amikor megpróbáltam csitítani, úgy rám förmedt, hogy kezdtem félni tőle. De nem hagyhattam magára, így követtem, nehogy valami hülyeséget csináljon. Örültem annak, hogy férfiként viselkedett és nem egy hisztis kisgyerekként, aki simán odarontott volna a két német közé és talán még fel is képelte volna Sebastiant. Szerencsére Kimit ettől jobb fából faragták, így beérte annyival, hogy magában dühöngve - időnként káromkodásokat hallatva - visszamasírozzon a jachtjához. Be akart zárkózni a szentélyébe, de nem hagytam, hogy rám csukja az ajtót, így kénytelen volt eltűrni maga mellett.
- Kimi ez nem játék! - szóltam rá, amikor megint megfeledkezett arról, hogy doktornénit játszok és üggyel-bajjal azon vagyok, hogy kioperáljam a tenyeréből azt a pár darab üvegszilánkot, amit nem sikerült kiráznia a kezéből útközben. - El is fertőződhet, ráadásul ha azok bent maradnak, begyullad az egész mancsod!
- Hol érdekel ez engem? - mordult fel, majd akaratosan elrántotta a kezét és kipattintotta az újabb whisky kupakját. Már egyet kivégzett és ahogy elnéztem a minibárját, még volt pár jelentkező behűtve.
- Ezzel nem érsz el semmit! - morogtam, de inkább a sérült kezét hódítottam el tőle, mint azt, amelyikben az alkoholos üveget tartotta a szájához. - És ne mocorogj, mert később fájni fog, ha ezeket most nem szedegetem ki innen!
- Annyira, de annyira leszarom, hogy hány szilánk áll ki a kezemből, hogy azt te el se hiszed. - nevetett fel öblös hangon. Idegesített, hogy ilyen felelőtlen módon úgy akarja túltenni magát a látottakon, hogy a piával feledteti a mai este emlékeit.
- Azt viszont szeretném elhinni, hogy nem akarod teljesen kiütni magad! - próbálkoztam meggátolni az ivásban, de túl nagy örömét lelte a whiskyben.
- Kár, hogy nem érdekelsz. Senki sem érdekel. - jelentette ki morogva, ami persze hatalmas hazugság volt.
Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Kimi érzései ilyen erősek Nina iránt. Elég volt látni ahhoz Sebbel, hogy teljesen kiforduljon magából. Egyszerre sajnáltam és voltam rá mérges, amiért így viselkedik.
- Ne csináld már ezt! Mint egy kikosarazott kamasz, komolyan! - forgattam a szememet.
Igyekeztem szóval tartani, mert így legalább hagyta, hogy a szemöldökcsipeszemmel kihalásszam a tenyeréből a maradék két üvegszilánkot. De azt is szem előtt tartottam, hogy ha beszél, nem iszik, ha nem iszik, akkor pedig még javítható a helyzet.
- Pont úgy érzem magam, mint akit kikosaraztak. - tudatta velem szemrehányóan, majd mielőtt még megakadályozhattam volna, nagyot húzott az üvegből, amire áhítattal nézett. - De legalább Johnnie Walkerben nem csalódok.
- Maradj nyugton! - parancsoltam rá, mert már éppen kihúztam volna az utolsó szilánkocskát, amikor elhúzta a kezét. Visszaerőszakoltam az éjjeliszekrényére a mancsát, hogy még egy kísérletet tegyek az operációra. Kimi közben elkényelmesedve lejjebb csúszott a franciaágy támlájára támasztva a fejét.
- Áh, bakker, mi a jó édes francot művelsz a kezemmel? - egyenesedett fel hirtelen, miközben dörögve lecseszett a tettemért. - Még nagyobb kárt csinálsz, mint ami volt!
- Ha hagytad volna, hogy nyugiban segítsek, akkor finomabban is megoldottam volna! - háborogtam dühös pillantásokkal méregetve. Még jó, hogy nem én vagyok a hibás, amiért megpróbálok rajta segíteni!
- Kösz, most már remekül vagyok! - ironizált rosszkedvűen. Megint meghúzta a whiskyjét, de most már közbeléptem és mielőtt kiélvezhette volna az ízét, kirántottam a kezéből. - Mi az anyámat csinálsz?! - akadt ki újfent, de nem foglalkoztam vele. Ugyanolyan kemény tekintettel néztem rá, ahogy ő.
- Nem fogom hagyni, hogy kicsessz magaddal, csak azért, mert egyszer az életben valami nem úgy van, ahogy te akarod! - jelentettem ki, majd az ágy alá tuszkoltam a Johnnie Walkert, hogy még véletlenül se essen a közelébe. Nem volt kedve felállni se, így ott lent biztonságban van az ital.
- Te bezzeg most rázhatod a markodat, mert minden úgy alakult, ahogy te előírtad! - mutogatott rám hevesen. A hangjából egyszerre szűrődött ki gúny és megvetés. Engem okolt, amiért Seb végre hajlandó volt bepróbálkozni Ninánál és azért is engem tett felelőssé, hogy a barátnőm viszonozta a csókot.
- Semmi közöm ahhoz, hogy végre egymásra találtak! - védekeztem, mert ebben most tényleg nem volt szerepem.
- Micsoda álszent duma! - nevetett fel lenézően Kimi. - Miért nem jársz örömtáncot? Most fáradnod sem kellett ahhoz, hogy a két kedvenced összeboruljanak! Rohanj vissza hozzájuk, és lengess előttük 'Gratulálok!' zászlókat, biztos díjazni fogják...már ha lesz két perc, amikor nem egymás szájában matatnak.
- Fejezd már be ezt a szánalmas szövegelést! - rivalltam rá sértetten. Ilyen ócska poénokkal akar bűntudatot kelteni bennem, mert anno én kezdtem el bátorítani a kisherceget? Ez is csak azt mutatja, hogy milyen gyáva! A saját érzéseivel nem tud szembenézni, és akkor még rám keni azt is, amiről nem is tehetek.
- Te meg húzz ki innen, úgyis csak ordibálni tudsz meg az észt osztani. És eláruljak valamit? Most pillanatnyilag rohadtul nincs hangulatom egyikhez sem. - közölte dühösen, de azért elfogadta azt a kendőt, amit a vérző tenyerére adtam. De nem is ő lett volna, ha csak egyszerűen rásimítja az érintett területre, helyette a markába zárta és úgy szorongatta a szerencsétlent.
Ekkor kerekedett felül bennem a dühön a sajnálat. Ahogy elnéztem az arcát, nem is harag, hanem csalódottság tükröződött az arcán és ez annyira meghatott, hogy képtelen lettem volna egyedül hagyni. Odatolakodtam mellé az ágy végébe, ahol ő a szemközti falat bámulta kifejezéstelen tekintettel. Mivel nem lökött el maga mellől, úgy döntöttem ideje, hogy kiabálás helyett, elbeszélgessünk egy kicsit.
- Látod, Kimi? Pont ettől akartalak megkímélni. - szólaltam meg egy kis csend után. Mivel a válasz csak egy felmordulás volt, sóhajtva rátettem a tenyeremet a vállára. - Ez senkinek sem jó. Főleg nem neked. Hidd el, én megértelek, de...
- Dehogy értesz meg! - vágott a szavamba ingerülten. - Végig ellenezted, hogy olyat tegyek, ami szerinted nem helyes.
- Mert előre láttam, hogy hasonló szitu várható! Nézz magadra, Kimi. Olyan vagy, mint egy mosott rongy.
- Kár, hogy most nem vagyok humoromnál. - húzta el a száját gúnyosan.
- Nem viccelődni akarok! - emeltem fel a hangomat, de rögtön visszatértem az előbbi hangsúlyra, nehogy kilyukadjunk az iménti oda-vissza üvöltözéshez. - Nem is gondolnád, milyen rossz így látni téged.
- Nekem se ez a kedvenc állapotom. - gúnyolódott továbbra is. Nagyot sóhajtottam; ez nehezebb lesz, mint sejtettem.
- Számíthattál rá, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Seb már olyan régóta kivárt és ez a nyaralás tökéletes lehetőséget teremtett neki az újrapróbálkozáshoz. Mint pasi, átérezheted a helyzetét.
- Jobban, mint gondolnád. - közölte a szemben lévő fallal.
- De mire jó ez, Kimi, hm? - fordultam szembe vele, hogy rákényszerítsem arra, hogy rám nézzen. Nagy nehezen méltóztatott a szemembe nézni, úgyhogy folytattam. - Te is tudod, hogy Seb odáig van Nináért. Miért akarsz közéjük állni? Ha csak szexhiányod van, nehogy már...
- Te észnél vagy?! - dörrent rám mély hangja, amitől kissé hátrahőköltem. Váratlanul ért a reakciója és a hangsúlya is. - Komolyan azt hiszed, hogy nekem Nina csak arra jó, hogy legyen egy baró éjszakám egy jó csajjal? Normális vagy?! Hogy gondolhatod ezt?
- Tudom, hogy a feleségeddel már nem jó a viszonyod és... - próbáltam alátámasztani a sejtésemet, de megint nem hagyta, hogy végigmondjam.
- B*szki, ez már sértő! Komolyan! - rázta a fejét nevetve. - Meg vagy huzatva?!
- Én csak azt gondoltam....
- Pontosan tudod, hogy Nina sokkal többet jelent nekem annál, hogy egyszer megfektessem! - kiabált továbbra is magából kikelve.
- Én tudom, hogy fontos neked, csak... - tettem még egy kísérletet a magyarázkodásra, de ismét közbevágott.
- Fontos, igen és ezt ő is tudja! Én meg azt tudom, hogy van köztünk valami, mert amikor otthon voltunk simán megtörténhetett volna, aminek kell, csak nem akartam, hogy azt higgye, kihasználom!
- Ti majdnem lefeküdtetek? - sikítottam fel. Nekem Nina ilyet egy szóval sem említett! Te jó ég!!!
- Egyikünknek sem lett volna ellenére! - bizonygatta a szemembe nézve, ahonnan kiolvastam, hogy őszintén beszél. - Csak azért nem folytunk bele, mert ő fontosabb a szexnél. Fontosabb Jenninél és annál is, hogy én legszívesebben mit tennék! Hogy gondolhatod azt, hogy hiány miatt van szükségem rá?
Csak tátogni tudtam a kifakadásától. Álmomban sem feltételeztem volna, hogy ilyen sokat jelent neki a barátnőm. Tudtam, hogy szoros a kapcsolatuk és hogy Kimi nem veti meg Ninát, mint nőnemű személyt, de hogy ilyen érzelmeket kössön hozzá, az teljesen elképzelhetetlen volt számomra. Most meg mint egy vulkán, kitör és csak úgy sorolja a megható érveit Nina mellett. Annyira édes!
- Ne haragudj... - kerestem a szavakat, mert még mindig le voltam döbbenve. - Én...fogalmam sem volt róla, hogy...te jóságos isten! - kaptam a szám elé a kezemet. - Ugye nem vagy szerelmes belé?
Kitágult szemekkel bámultam rá, de ő továbbra is csak a falat tisztelte meg a figyelmével. Volt egy olyan érzésem, hogy már megbánta, hogy nyíltan kimondta az érzéseit és ezért burkolózott megint befelé, de tudnom kellett a választ! Annyira kíváncsi voltam, hogy már szúrt az oldalam az izgatottságtól!
- Kimi! - noszogattam, amikor még mindig nem volt hajlandó válaszolni. - Őszintén! Belezúgtál?
- Nem! - jelentette ki gyorsan. Túlságosan is gyorsan.
- Valóban? - fürkésztem tovább az arcát gyanakvóan.
- Azt meghagyom Sebnek. Neki már úgy is olyan jól megy a bizonyítás. - fintorgott gúnyolódva.
- Ha nem vagy belezúgva Ninába, akkor miért vagy féltékeny? - fordítottam maga ellen okosan.
- Nem vagyok belezúgva. - erősködött a fogát csikorgatva. - Ez más. Csak vonzódok hozzá, vagy mi.
- Ezzel csak magadat hülyíted, ugye? - mosolyogtam rá.
- Biztos. - felelte lemondóan.
Annyira imponáló volt, ahogy körbejárták az arcát az érzelmei. Egyszerre játszott benne csalódottság, keserűség, méreg, de volt valami szívszorító abban, ahogy maga elé meredt. Őszintén megsajnáltam, de ahelyett, hogy ezt kijelentettem volna neki -amiért valószínűleg megkaptam volna a magamét, mert "ki meri őt sajnálni?"-, inkább ráhajtottam a fejemet a vállára. Legnagyobb örömömre nem ellenkezett, amiből azt szűrtem le, hogy jól esett neki az együttérzés.
- Miért nem mondod el neki, mit érzel iránta? - kérdeztem halkan, nehogy felhergeljem.
- Már megtettem. - vágta rá.
- Csak nem teljes őszinteséggel. - mosolyodtam el. Volt egy olyan megérzésem, hogy rátapintottam a lényegre. - Így van?
- Nem t'om. - vonta meg a vállát, amivel együtt az én fejem is megemelkedett egy pillanatra.
- Akkor mihez akarsz kezdeni? - kíváncsiskodtam.
- Neked biztos van egy-két javaslatod. - morogta, de biztosra vettem, hogy elmosolyodik.
- De neked úgy sem parancsolhatok. Így hát csak ajánlani tudom, hogy beszélj vele erről! - tanácsoltam tolakodás nélkül.
- Jó. - Rég hallottam már ilyen hosszú és mély sóhajt, ami most kiszakadt belőle.
- Most meg hová mész? - kérdeztem, mert felemelkedett és lemászott az ágyról. - Még biztos nem jöttek vissza!
- Azért egy próbát tehetek... - vonta meg mindkét vállát, mielőtt kilépett az ajtón.

(Nina)

Pillanatok leforgása alatt történt minden. Az egyik percben még vizes körülmények között csókolóztunk önfeledt a tengerben az éj leple alatt, a másikban viszont már az Iceman fedélzetét éreztem a talpam alatt. Sietős léptek, elsuhanó falak, kopogás és ajtónyitogatás. Ennyit érzékeltem, egészen addig, amíg valami puha nem került alám, ahogy a hátamra huppantam.
Seb fölöttem mosolygott és jobban csillogott a szeme, mint bármikor. Ahogy elkényelmesedtem az ágyon, már ismét egymáshoz préselődtünk és csak lélegzetvételnyi időnk sem maradt arra, hogy felfogjuk mi történik, mert már a Heidivel közös szobánk franciaágyán szemeztünk egymással.
- Nina...én már....nem tudom, mióta.... - szólalt meg Seb a tengerpartot elhagyva először, de így is zavarosan.
- Ne dumálj! - szóltam rá, mire engedelmeskedett, én pedig hagytam, hogy újabb csókot kezdeményezzen, ha már befogtam a száját.
Csak annyit akartam, hogy megcsókoljon, fogalmam sincs, milyen úton-módon jutottunk el idáig. Egyszerre rémisztett meg és vált izgalmassá a helyzet. Ha csak belegondoltam, hogy valaki ránk nyithat, máris nagyobb kedvem volt belemenni a játékba, amire Seb hívott. A keze már nem csak a hajamat simogatta, hanem a vállamat, az alkaromat és a derekamat, majd szép lassan felhúzta és a fejemen keresztül leügyeskedte a felsőmet. Válaszul én is megszabadítottam a pólójától, amitől ő még jobban izgalomba jött, mert ahogy fölém hajolt vigyorogva sóhajtott egyet.
- Biztos, hogy akarod? - kérdezte két lihegés között. A kék szemeivel engem vizslatott, pontosabban az átszellemült fejemet. Mert már kissé én is bohókás állapotomban voltam.
- Folyasd! - bátorítottam, mire ismét lehajolt és a kezébe fogva az arcomat újra csókolni kezdett.
Igen, csak egy csókot akartam tőle, mégpedig Kimi előtt. Azt akartam, hogy lássa, más választásom is van, ha ő nem hajlandó tudomást venni arról, ami kettőnk között zajlik le. Mert már én sem tudom tagadni, hogy van köztünk valami. Az ő irányából is és bizony az enyémből is. Még nem jöttem rá, hogy mivel tudnám értelmezni ezt; talán vonzalom, vagy érzelmi kötődés?
Kimi biztosan nem foglalkozott ilyenekkel, mert amióta megjelentünk a hajón, szemlátomást úgy viselkedik velem, ahogy Finnország előtt. Pedig azóta sok minden változott, bennem biztosan. Elvesztettem azt a Kimit, akit a legjobb barátomnak tartottam és megjelent egy új Kimi, aki már egészen más arcot öltött. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért más, egyszerűen csak nem ugyanaz, aki előtte volt. Azt hittem, hogy ő is ezt érzi velem kapcsolatban, de már az első pillanatban tudtam, hogy csak ámítottam magam ezzel. A finn ugyanolyan haveri stílusban köszöntött és beszélt velem már az első nap, mint szebb napjainkban. Csak akkor azt nem értem, mi a francért vallotta be, hogy vonzódik hozzám? Gyenge pillanatában? Vagy azt gondolta "itt ez a jó csaj, aki nem mellesleg a csapattársam és a barátom is, miért ne lehetne egy jó éjszakánk?" és miután együtt alszunk, majd minden visszaáll a régi kerékvágásba? Minden bizonnyal ez játszódott le a fejében, mert azt közölte velem, hogy semmi sem fog változni és ne is bonyolítsam túl.
De akkor is rosszul esett, hogy totálisan úgy viszonyult hozzám a Valenciába érkezésünk óta, mintha mi sem történt volna köztünk. Úgyhogy kénytelen vagyok bebizonyítani, hogy ez mennyire nem így van.
- Nina.... - állt meg újra Seb, pedig már eléggé benne voltunk a sűrűjében. Mindketten alsóneműben feszítettünk, ő fölöttem támaszkodott meg a könyökén, én pedig kérdőn néztem fel rá.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Nem akarom, hogy...úgy érezd, mintha kihasználnálak. - mondta el a félelmét. Oh, de ismerős, mintha ezt már hallottam volna valakitől. - Emlékszem még, hogy hogyan reagáltál az első alkalommal és...
- Akkor csak egy csók történt, Seb! - emlékeztettem. Nehogy most feladja!
- Jó, tudom! - makacskodott. - De nem lenne jó, ha megint úgy végződne, mint a múltkor.
Elmosolyodtam az aggódásán. Ezek szerint fontosnak tartja, hogy én is élvezzem a közös perceinket.
- Ne parázz, azóta felnőttem. - biztosítottam mosolyogva, ő pedig visszamosolygott rám. - Nyugi.
- Imádlak! - közölte derűs arccal, majd miután adott egy rövid csókot, megint rám nézett. - Megígéred, hogy nem küldesz el a búsba?
- Esküszöm! - kuncogtam, Seb pedig hitt nekem, így már megkönnyebbülve folytatta a simogatással egybekötött csókcsatározást.
Már-már én is belefeledkeztem a gyengéd érintésekbe, és ezzel magamat is megleptem, de mielőtt melegedhetett volna a helyzet, hirtelen kinyílt az ajtó, amit csak én láthattam meg, mert Seb háttal volt a bejáratnak. Az én figyelmemet viszont nem kerülte el az az arc, amit látni szerettem volna. Kimi úgy állt a küszöbön, mint akit nyakon öntöttek forró vízzel. Kerek szemekkel a fejét csóválta és szinte már beszélt az arca, ahogy kérdőn nézett rám. Kifejezéstelenül pillantottam vissza rá, mire fogta magát és nagy hévvel becsapta az ajtót maga után. Seb erre már felkapta a fejét és hol az ajtóra, hol rám nézett.
- Mi volt ez? - érdeklődött zavartan. Csak nagy nehezen tudtam a szemébe nézni.
- Semmi. - ráztam a fejemet, de még mindig Kimi arca lebegett a szemem előtt. Gondterhelt lettem, és ez nagyon zavarba hozott. Hirtelen ötlettől vezérelve felemelkedtem és eltoltam magamtól Seb felsőtestét. - Bocs. - szabadkoztam, ahogy kikerülve lemásztam az ágyról.
- Hová mész? - szaladt fel a szemöldöke a homloka közepéig. Nagyon meglepte, hogy épp azután készülök lelépni, hogy megígértem az ellenkezőjét.
- Mindjárt jövök! - néztem rá bocsánatkérően, de már nyitottam is az ajtót.

(Heidi)

Egészen pontosan 12 másodperc múlva Kimi újra megjelent a szobában. Dühösebb volt, mint azelőtt, amiből sejtettem, hogy ismét együtt látta a két németünket. Úgy vágta be maga után az ajtót, hogy kis híján megrepedt a kerete.
- Na beszéltél vele? - tudakoltam az ágyon ülve. Egy mozdulattal ott termett ő is, de nem válaszolt, csak fújtatott maga elé. - Kimi!
- Hogy a jó édes f*szomba beszéltem volna vele, amikor éppen most kapcsoltak nagyobb fokozatra?! - kapta rám a figyelmét ingerülten.
- Úgy érted itt vannak? És éppen most készülnek...? - Megint csak tátogni tudtam. Elképesztő, hogy Nina pár nap alatt levetkőzi az összes gátlását! Nem gondoltam volna, hogy készen áll arra, hogy lefeküdjön bárkivel is, dehogy pont Sebbel...Hát ez még nekem is hihetetlen!
- Hallottad nem? - förmedt rám ismét a finn. Teljesen átéreztem a csalódottságát. Arra készült, hogy elbeszélgessen Ninával, erre olyan látvány fogadja, amire ő sem számított.
- Jaj, Kimi! - simogattam meg a hátát, mert a térdén támaszkodva ismét olyan sajnálatra méltóan festett.
- Elegem van már! Nem is érdekel az egész! Csináljanak, amit akarnak! Leszarom! Kib*szottul leszarom!
- Én megértelek, Kimi, tényleg. - próbáltam vigasztalni. - De lássuk be, neked nem olyan lányra van szükséged, mint Nina.
- Hanem?!
- Hát nem is tudom... - gondolkoztam el. Azért ilyen kérdésre nem számítottam. - Egy igazi nőre, aki már képes felvállalni az érzéseit. Nina még nem elég érett hozzád, nem tud hogyan viszonyulni ahhoz, ha egy hozzád hasonló pasi vonzódik hozzá.
- Pedig nagyon úgy tűnik, hogy de! - gúnyolódott. Vajon hol tarthatnak Nináék a másik szobában, hogy Kimi ilyen biztos ebben?
- Nem tudom, mi zajlik le most benne, de én ismerem őt és tudom, hogy nincs felkészülve az ilyesmire. - folytattam a védőbeszédet. - Ezt meg kell értened.
Arra tippeltem, hogy lehurrog, amiért megint kiosztom, de ehelyett felém fordult és összevonta a szemöldökét.
- Miért törődsz ennyire velem? - kérdezte gyanakodva.
- Mert barátok vagyunk. - mosolyogtam rá, hátha ettől lehiggad. - És már jónéhányszor beszéltem a lelkedre, igaz eddig nem volt túl nagy sike....
Már nem tudtam befejezni, mert a következő pillanatban olyan történt, amivel 1 %-ban sem számoltam. Kimi odahajolt és egyszerűen lesmárolt. Az egyik kezét az arcomra simította, a másikkal pedig közelebb vont magához. Esélyem sem volt védekezni, mert már olyan hevesen rám mozdult, hogy tehetetlen voltam ellene.
Egyszerre öntött el az együttérzés és a bűntudat, de nem tudtam elszakadni tőle, annyira hiányzott már a romantika, amióta Heikkivel szakítottunk! Képtelen voltam ellenállni, nem is Kiminek, inkább magának az érzésnek, így könnyedén elengedtem magam.

(Nina)

Döbbenten álltam Kimi kabinjának ajtajában. Megsemmisülve néztem, ahogy csókolóznak Heidivel, majd szép lassan összegabalyodnak és leszedik egymásról a felsőjüket. Annyira belemerültek az akciójukba, hogy észre sem vették, ahogy ott állok a küszöbön és bámulom őket. Kis híján rájuk ordítottam, hogy mégis mi a büdös francot művelnek, de aztán inkább becsaptam az ajtót és visszarobogtam a másik szobába.
- Mi a baj? - Sebnek rögtön leesett, hogy nem vagyok olyan rózsás kedvemben, mint amikor kimentem.
- A világon semmi baj sincs! - közöltem vele hidegen. Szóval így állunk? Oké, akkor én sem tartóztatom magam. Visszafeküdtem Seb mellé az ágyra, aki a karjaiba zárt, de aggódva fürkészte az arcomat.
- Történt valami? Hová mentél? - faggatózott, és közben kisimított egy kócos hajtincset az arcomból.
- Valami olyat láttam, amit nem kellett volna. - mondtam magam elé bambán.
- Jesszus, miről beszélsz? - vált rémültté az arca.
- Hagyjuk. - fordultam el. Azt terveztem, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, de az egésztől elment a kedvem.
- Nem akarod elmondani? - tudakolta most már aggódóan.
- Nem és most mondom utoljára. - jelentettem ki ingerülten, de rögtön meg is bántam. Szegény Seb, olyan odaadó felém és nem elég, hogy csak játszok vele, de még szenya is vagyok vele. Nem érdemli meg. - Ne haragudj, de azt hiszem, most ez nem fog menni.
- Dehogy haragszok. - simított végig az arcomon. - Menjek el?
- Nem kell. - mosolyodtam el. Ennyivel legalább hadd kárpótoljam. - Itt alszol?
- Szíves örömest. - adott egy puszit az arcomra, majd letette a fejét mellém. - Jól vagy?
- Igen, nem velem van a baj. - húztam el a számat. - De tényleg ne beszéljünk erről! Figyelj, Seb! - Mardos a bűntudat, de még mennyire! - Köszönöm ezt az estét! Megint te voltál az ügyeletes hangulatfelelősöm.
- Nekem szebbé tetted az estémet. - vallotta be, amitől legszívesebben fejbe csaptam volna magamat. Egy genya vagyok! - Mindig meg tudsz lepni, de ma minden elképzelésemet megugrottad.
- Nem csak a tiédet. - mormoltam magam elé elszontyolodva.
- Mire gondolsz? - kíváncsiskodott.
- Semmi. Aludjunk, kifáradtam. - fordultam el tőle, mert nem akartam, hogy lássa, milyen meggyötört képet vágok.
- Jó éjt! - suttogta a fülembe, majd az egyik karjával átkarolt, amitől még inkább rosszul éreztem magamat. Nem az érintése, hanem a szándéka miatt. Úgy látszik, túllőttem a célon és ennek súlyos következményei lesznek.

(Kimi)

Rémes éjszakán vagyok túl. Annyira kiborított, amikor láttam Ninát és Sebet smárolni a tengerparton, majd akció közben a kabinban, hogy teljesen elveszettem a fejemet. Kb. annyira letaglózott a kétszeri látványuk, mintha fejbe csaptak volna tízszer egymás után egy jó kemény serpenyővel. Ráadásul a jó öreg Johniie Walker is megtette későbbi hatását, amit már csak akkor érzékeltem, amikor másnap reggel Heidi mellett ébredtem. Mindketten pucéran, kócosan és elterülve feküdtünk, így nem volt nehéz visszaemlékezni, hogy mi történt köztünk. Ha a tegnap éjjel nem kaptam elég pofont, ezt most saját magamtól szenvedtem el.
Még azelőtt kikászálódtam az ágyból, hogy Heidi felébredt volna. Felesleges lett volna letagadni előtte, hogy lefeküdtünk, hiszen ő inkább volt magánál, mint én. Nem is tudom, mi adott löketet ahhoz, hogy lesmároljam, majd még tovább haladjunk, mikor semmi olyat nem érzek iránta. Talán az, hogy Ninát láttam, vagy az, hogy Heidi olyan segítőkészen próbált helytállni mellettem, amiért még tartozok neki. De első ép gondolataim nem voltak elegek arra, hogy szembenézzek vele és tisztázzam, hogy mi miért történt, így kislisszoltam az ajtón, mikor még legmélyebb álmát aludta.
Korán volt még, az ébredési szokásaimhoz képest, vészesen korán. De direkt jól esett a reggeli levegő, amit a jacht fedélzetéről beszippantottam. Lenyugtatott és segített, hogy ne gondolkozzak. Csak bámultam a felkelő napot a korláton támaszkodva és próbáltam kiüríteni a fejemből a problémákat, amikor lépteket hallottam magam mögül. Meg se kellett fordulnom, hogy megtippeljem, ki az.

(Nina)

Nem bírtam tovább Seb mellett fekve bámulni a plafont, muszáj volt kiszellőztetni a fejemet. Annyira gyötört a bűntudat, hogy képtelen voltam tovább nézni a békés arcát, ahogy alszik és közben eltűrni, hogy a karjával még mindig átölel. Annyira szívmelengető volt, de túlságosan furdalt a lelkiismeret, úgyhogy kikászálódtam az öleléséből és miután felkaptam magamra némi ruhát, kislattyogtam a kabinból. Azt terveztem, hogy egy kis friss levegő, majd segít rajtam, de ahogy a hajó hátsó fedélzetére értem, megállt bennem az ütő.
Kimi is ugyanezt a taktikát választhatta, mert ott állt a korlátnál, és azon könyökölve bámult ki a fejéből. Mivel háttal állt, nem vett észre, ezért gyáva nyúl módjára úgy döntöttem, észrevétlenül elslisszolok innen, amíg nem szúr ki, merthogy én még nem állok készen arra, hogy beszéljek vele! De ekkor megszólalt.
- Gratulálok!
Összerezzentem a hangjára. Próbált semleges hangot megütni, de annyira vádlón hangzott, hogy rossz érzést keltett bennem. Meg sem mozdultam, még csak nem is válaszoltam. Vártam, mi jön ezután. - Tényleg, gratulálok! Régóta vártunk már arra, hogy Kicsi Nina bepasizzon. És most páholyból nézhettem végig.
- Te is tudod, hogy miért csináltam. - vette át az irányítást a fejem helyett a szám. Ahogy meghallottam a hangomat, legszívesebben visszaszívtam volna, amit mondtam. De már késő volt.
- Persze. - jött a válasza, de továbbra sem fordult meg. - Bebizonyítottad, hogy nagylány vagy már. Ehhez is csak gratulálnék, ha nem tudnám, hogy nem most vesztetted el a szüzességedet.
- Nem feküdtünk le! - csattantam fel sértetten. Erre már hátranézett a válla felett és én is felbátorodtam. Odamentem mellé és hasonlóan hozzá rákönyököltem a korlátra. Nem néztünk egymásra, ami megkönnyítette a beszélgetést.
- A saját szememmel láttam. - közölte és a hangjából ítélve biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- Ó, tényleg? Én meg azt, hogy Heidivel estek egymásnak! - vágtam vissza és hiába próbáltam olyan higgadt maradni, mint ő, úgy tört ki belőlem a szemrehányás, hogy nem bírtam fékezni magamat.
Egy darabig nem szólt, ebből pedig leszűrtem, hogy most vagy hánykolódik a tette miatt, vagy azon filózik, hogy féltékeny vagyok-e.
- Nem vagyok féltékeny. - jelentettem ki, mert attól tartottam, a második lehetőség játszódik le a fejében. - De nem értem, miért keverted bele Heidit! Ő még mindig szerelmes Heikkibe! Most emiatt is letargikus hangulatában lesz.
- Akkor már ketten leszünk. - motyogta maga elé.
- Ne hülyéskedj már! - néztem rá először, de amikor megláttam, hogy megfeszül az állkapcsa, eltűnt az ingerültség az arcomról. Nagyot sóhajtottam, hogy ilyen elgyötörtnek látom. Ez nem a megszokott Kimi.
- Csak egyre válaszolj! - köszörülte meg a torkát, mert még a szokottnál is rekedtesebben szólalt meg. - Bejön neked Seb, vagy csak hülyítetted?
- MI VAN?! - Nem akartam elhinni, hogy ő csak ezt vette le a Sebbel való viselkedésemből. - Az egészet miattad csináltam! - bukott ki belőlem. Most már nem tudtam megállj parancsolni magamnak. - Vágod?! Miattad, Kimi!
- Persze... - nevetett ki, amiből leszűrtem, hogy cseppet sem hisz nekem.
- Igen, tényleg! - erősködtem, a hangom viszont olyan volt, mint aki mindjárt elbőgi magát. Megembereltem magamat, mire egy határozott hangszínnel már folytatni tudtam a bizonygatást. - Először elfogadtam, hogy azt ígérted, nem változik semmi. Még örültem is neki. De amikor idejöttünk és te tényleg ugyanúgy viselkedtél velem, ahogy a történtek előtt, már érzékeltem, hogy ez kamu! Baromira nem ugyanaz a szitu, mint Finnország előtt és ezt te is pontosan tudod! - böktem meg a vállát, mire hajlandó volt rám nézni. Elég ellenséges tekintetében megláttam a reményt, hogy most talán egyetért velem. - Sok minden változott, Kimi és ezt én is ugyanúgy érzem, mint te. Be akartam bizonyítani, hogy nincs igazad és nem csinálhatunk úgy, mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba. - Mivel erre sem reagált, muszáj volt mélyebben beavatnom. - Ott volt a flörtölési fogadás Sebbel; hét pasi mászott rám és te még csak a jelét sem mutattad annak, hogy zavar. Azok után, hogy Hockenheimben úgy elintézted azt a részeg csávót, aki letapizott, azt vártam, hogy majd közbelépsz, de csak ittad a rohadt piádat! Aztán a tegnapi bulin ott volt Mitch, aki ennél látványosabban aligha tudott volna matatni rajtam. Mégse te mentettél ki a cikiből, hanem Seb! Hiába próbáltam hatást gyakorolni rád azzal, hogy részegre iszom magam és hátha kiveszed a piát a kezemből, de még erre sem vetted a fáradtságot. Ekkor már tényleg azt hittem, hogy részedről tényleg nem változott semmi, de akkor eszembe jutott, hogy kire lehetnél féltékeny, ha nem a barátodra? És amikor megláttam az arcodat, mikor ránk nyitottál, már biztos voltam benne, hogy benned is megváltozott valami!
A tisztázó monológom végén már majdnem rákérdeztem, hogy igaz-e, de megelőzött.
- Hihetetlen vagy! - csóválta a fejét, ahogy rám nézett. Megjelent a szája sarkában az a féloldalas mosoly, ami akár a szexepilje is lehetne. Eltűnt minden ingerültség az arcáról, csak a csodálkozást véltem felfedezni rajta.
Nem válaszoltam, mert nem tudtam mit. De Kimi sem szólt többet, csak bámult rám, én meg vissza rá és fogalmam sem volt, hogy mi jöhet ezután. Mintha egymás szeméből próbáltuk volna kiolvasni, hogy mire gondol a másik, vagy mitt'omén. Szinte már beszélt a csend, ami beállt köztünk. Amikor az ajkai éppen elváltak egymástól és úgy tűnt, mond valamit, de végül mégsem tett így, már beletörődtem, hogy most lehajol és megcsókol. Szinte biztos voltam benne, hogy ebben nem fogok tévedni, de mielőtt bármi megtörténhetett volna, meghallottunk egy hangot magunk mögött.

Sziasztok ismét! :)

Remélem legalább annyira elnyerte a tetszéseteket a 70. fejezet első fele, mint a 69. rész, mert elsősorban szeretném megköszönni nektek azt a rengeteg komit, amit oda kaptam :)  Nagyon jól estek, főleg, hogy egy nagyon fontos nap előtt érkeztek.

A BLOG UGYANIS MA ÉRTE MEG ELSŐ SZÜLETÉSNAPJÁT! :)

Sokáig gondolkoztam, hogy milyen különlegességgel lepjem meg a blogot és titeket, olvasókat ezen a számomra nagyon különleges napon, de végül rájöttem, hogy az a legjobb, ha ugyanazt ajándékozom, mint máskor: a történetet. Elvégre ez a blog a Racer Girl című agyszüleményemről szól, valamint főként arról a négy szereplőről, akik nagyon a szívemhez nőttek 70 fejezet után :)

Így hát ugyanazt, mégis valami mást hoztam, mert oké, hogy rész, de mint már írtam, ez és a fejezet második fele a csúcspontja eddig a sztorinak, egy fontos mérföldkő a címszereplő Nina életében. Remélem sikerült különlegessé tennem ezt az évfordulót és nektek is szórakoztató pillanatokat okozni ezzel az első felével, mert egész délután ezzel foglalkoztam :)

Bízok benne, hogy most is megleptek néhány hozzászólással, nagyon örülnék neki :)

Végezetül (mivel nem szándékozok ünnepélyes beszédet írni a blog egyéves fennállásáról, de szerintem nem is bánjátok), csak szeretném megköszönni, Nektek, olvasóknak, hogy vagytok, mert nélkületek ugyanúgy nem működne ez a blog, amennyire nélkülem! Köszönöm, hogy írtok, kritizáltok és biztattok, ha kell, de a legfontosabb, hogy olvassátok, amit írok, mert amit eddig közöltem a blogon, azt nem csak magamnak, Nektek is írom :)

Mielőtt bárki meghatódna, ennyit szerettem volna üzenni nektek :) 

Hamarosan jelentkezek a folytatással!

Alexa