70. fejezet/2.: Lelepleződés

Sziasztok!
Azzal kezdeném, hogy elképesztőek vagytok! Alig akartam elhinni, hogy az a rengeteg komment tényleg ide érkezett :D Padlót fogtam a sok-sok dicsérettől és szülinapi köszöntéstől, annyira hálás vagyok nektek :) Biztos vagyok benne, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim blogos körökben :) Hatalmas köszönet nektek ezért!
Meghoztam a 70. fejezet második felét, amit már sokan vártatok. Megint idézettel indítok, remélem nem bánjátok, de ez a facebook nagyon megihlet :D Ahogy az egyik kedves hozzászóló sejtette, most jön még csak a java! Kiderülnek dolgok, amikből újabb bonyodalmak alakulnak ki. Remélem elnyeri a tetszéseteket és ismét megosztjátok velem a véleményeteket, mert mint mindig, most is nagyon várom ezeket :)
A folytatással megint igyekezni fogok, mert úgy érzem, fogtok egy páran sürgetni :D
Jó olvasást :)

"Sokszor őrültséget kell tennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. És sajnos nem élhetjük le úgy az életünket, hogy ne okoznánk fájdalmat másoknak, még ha nem is szándékosan."

(Nina)

- Hű...!
Heidi állt a kabinoktól a fedélzetre vezető ajtónyílásban. Csak egy rövid hálóinget viselt és mivel még hűvösen fújdogált a szellő, összegubózva lépett egyik lábáról a másikra. Tökéletesen időzített, a színre lépésével az előbbi pillanat varázsa szertefoszlott, mikor már Kimi és én is a ránk mosolygó barátnőmre néztünk.
- Ez...olyan romantikus. - emelte az egyik ujját a szeme alá, mintha egy képzeletbeli könnycseppet törölt volna le az arcáról. A szememet forgattam a mozdulata láttán: nem elég, hogy a legjobbkor zavar bele a beszélgetésünkbe - akkor is, ha éppen csendkirályt játszottunk az utóbbi másodpercekben- , de még gúnyolódik is!
- Jókor jó helyen. - fontam össze magam előtt a karomat és olyan tekintettel néztem rá, amivel tudattam vele, hogy nagyon zavaró a jelenléte.
- Volt kitől tanulnom. - vágott vissza és az volt az érzésem, hogy ezzel rám céloz. A következő szavai után a sejtésem megerősítést nyert. - Ki más tudhatná jobban, mint az, aki a célja elérése érdekében mindig ott dobja be magát, ahol kell?
Értetlenül néztem rá, ugyanis fogalmam sem volt, hogy miért célozgat rám ilyen szemrehányóan.
- Mióta hallgatózol? - kérdeztem gorombán.
- Két perce jöttem ki, de ez pont elég volt ahhoz, hogy tanúja lehessek ennek a megható pillanatnak. - rebegtette a szempilláját mosolyogva. Most meg nem értettem, miért vette át az uralmat ilyen hirtelen a romantikus énje.
- Sosem bírod ki, hogy ne avatkozz bele mások dolgába! - csóváltam a fejemet. Nagyon haragudtam rá, amiért a legrosszabbkor rontott ránk.
- Csak aggódtam, hogy a hősszerelmes talán leugrott a hajóról bánatában és gondoltam ellenőrzöm, hogy épségben van-e még. - magyarázta ki magát Kimi felé nézve, aki a megnevezésén rekedtesen elröhögte magát.
- Ja persze, hát nyilván aggódsz a játszópajtásodért. - gúnyolódtam a barátnőmmel. - Te biztosan felkerülsz a fényképes falra, hacsak nem teljesítettél alul az ágyban.
Erre a megjegyzésemre Heidinek kipattant az amúgy álmoskás szeme és döbbenten bámult rám, Kimi pedig rögtön abbahagyta a nevetgélést.
- Te beszélsz?! - kérdezte megrökönyödve a barátnőm. - Kihasználtad Sebet, hogy bizonyíts neki! - mutatott a finnre.
- Na és te? - emeltem fel a hangomat. - Nemrég még Heikkin keseregtél, most meg már Kimire hajtasz? - mutattam most én a mellettem álló Jégemberre.
- Hé, csajok! - emelte fel a kezét, de Heidi szóhoz sem juttatta.
- Dehogy hajtok rá! - jelentette ki kiabálva. - Hiszen ő kezdeményezett!
Kérdőn fordultam Kimi felé, aki nem is próbálta meg tagadni a nyilvánvalót, úgyhogy bólintott.
- Nem tehet róla. Én erőszakoskodtam.
- Két ember kell egy együttléthez! - hangoztattam az igazságot.
- És milyen kegyetlen az, ha csak az egyikük őszinte a másikkal! - hördült fel Heidi.
- Ezt pont te mondod? - nevettem fel. - Nem is tudom, kinek ment rá a kapcsolata arra, hogy heteken át hazudott annak, akit állítólag szeretett.
Ezzel beletaláltam a közepébe, mert a barátnőm lehajtotta a fejét és visszavonulót fújt.
- Most ezt miért kellett? - morgott Kimi mellettem.
- Ja bocs, nem akartam szembesíteni az igazsággal! - mordultam fel sértetten. Még jó, hogy nem én vagyok a hibás! Nem is tudom ki zavart meg a beszélgetésünkben!
- Igazság? - kapta fel a fejét a barátnőm hirtelen. - Megmondjam mi az igazság? Hogy mélységeset csalódtam benned, Nina! Én legalább tudok szeretni és nem úgy bújok más ágyába, hogy végig másik pasi jár a fejemben!
Biztos vagyok benne, hogy az egész arcom pirosba borult, de igyekeztem legyűrni.
- Mi a franc bajod van velem? - kérdeztem ingerülten.
- Becsaptad Sebastiant! Hogy tehettél ilyet? - vont kérdőre idegesen. - Pedig már azt hittem végre történik köztetek valami, amire már ősidők óta várunk! Úgy örültem, hogy egymásra találtatok, még akkor is, ha végül nem járultam hozzá. Erre te mindent elrontasz az ádáz kis cselszövéseddel!
- Mi van?! - mondtam magam elé ledöbbenve. - Miről beszélsz?
Kimire néztem, hátha ő tudja, miket zagyvál a barátnőm össze-vissza, de amikor láttam, hogy az arcára csap a tenyerével, éreztem, hogy gáz van. És az a legnagyobb baj, hogy ezek szerint megint én vagyok az, akit nem avattak be előre!
- Mi ez az ordibálás? - bukkant fel Heidi mögött egy kócos hajú és ásítozó Sebastian. Amikor megtörölte a szemét, a tekintete ide-oda cikázott hármónkon. Ő is érezte a levegőben a feszültséget. - Csak nem veszekedtek?
Ha a másik kettőben nem is, bennem megállt az ütő Seb feltűnésekor. Ebben a pillanatban ért a felismerés, hogy tulajdonképpen kihasználtam, mint jó barátot, és az a naiv, értetlen tekintet most a gyomromig hatolt. Nem is tudtam ránézni, úgyhogy inkább visszatereltem a barátnőmre a figyelmemet, aki most olyan lendülettel mutatott Sebre, hogy kis híján fejbecsapta.
- Ez a fiú szeret téged! - közölte kíméletlenül, mire elfelejtettem levegőt venni. MI VAN? Kimi felé néztem, hátha ő már röhög Heidi viccén, de  még mindig a tenyerébe temetkezett. - Jól hallottad, és ezt Kimi is megerősítheti, ha már tőle akarod hallani az igazat! - Hol a finnre, hol a barátnőmre néztem, majd végül Sebre vándorolt a tekintetem, aki még meghökkentebb képet vágott, mint én.
- Ne mondj már hülyeségeket! - szólaltam meg indulatosan. Mérges voltam Heidire, amiért hadat üzent ellenem és minden baromsággal szapulni kezdett. - Még csak le sem feküdtünk!
- De csak mert te nem akartad! - rivallt rám újult erővel. - Mert éppenséggel ez nem szerepelt a terveid között! Csak azt akartad, hogy Kimi lásson vele! Egy csepp őszinteséget sem mutattál felé!
- Mi? - hüledezett Sebastian, aki ekkor jutott csak szóhoz.  Gombóc keletkezett a torkomban, ahogy lassan rám nézett. - Miért kellett volna látnod minket?  - tette fel a kérdést Kiminek, aki tüntetően megrázta a fejét és nem válaszolt. - Mi ez az egész? - emelte fel a hangját, mert most már tudatosulhatott benne, hogy olyan dolgok vannak kimondatlanul a levegőben, amiről már csak ő nem tud. Legalábbis ezt hittem.
- A kisasszony áldozata lettél, kisherceg! - tette a vállára a kezét Heidi együttérzően. - Nem tudom, miket adott be neked, de nem azért hagyta magát elcsábítani, mert érez irántad valami komolyat. Az egésznek annyi volt a célja, hogy féltékennyé tegye Kimit.
Seb kinyitotta a száját, de mégsem mondott semmit. Ismét felém fordította a fejét és tőlem várta a megerősítést, de engem lekötött, hogy szikrázó pillantásokat vessek a barátnőmre, aki viszont még korántsem hagyta abba a szónoklását.
- De tudod mit, még ha nem is voltak őszinték az érzéseid Seb felé, legalább most közelebb kerültél hozzá és talán bűntudatot keltettél saját magadban, amiért kihasználtad őt. Ezen fáradoztunk egészen idáig, és mégis te tetted meg azt a lépést, ami felé tereltünk már egy ideje! Csak azt sajnálom, hogy nem ünnepelhetjük ezt a pillanatot, mert egy álszent színjáték volt az egész!
Köpni-nyelni nem tudtam a kirohanásától, de továbbra sem értettem, miről hadovál össze-vissza.
- Mit értesz azon, hogy ezen fáradoztatok egészen idáig? Mégis kik? - kérdeztem már kiabálva. Tudatlannak éreztem magam, de már előre rossz megérzésem volt azzal kapcsolatban, hogy miről nincs tudomásom. Heidi persze nem is próbált meg ködösíteni.
- Hát mi, mégis kik, szerinted? - nevetett fel lenézően. - A barátaid! Seb beléd van esve! - mutatott a mellette álló honfitársamra, aki totálisan meglepett arcot vágott. - És mivel te annyira vak és csőlátású vagy, hogy ezt még most sem vetted észre, kénytelenek voltunk a háttérből azon dolgozni, hogy rájöjj! Nem is tudom már két kezemen megszámolni, hányszor próbáltunk meg titeket közelebb hozni egymáshoz, de te abszolút nem vetted a jeleket, hiába...
- Tudom, hogy tetszek Sebnek! - szakítottam félbe, ezzel mindhármójukat meglepve. Nem számítottam arra, hogy ez ki fog bukni belőlem, de már nem tudtam uralkodni a fejemben cikázó gondolataimon. - Egy ideje már rájöttem! De nem értem, neked például mi közöd van ehhez? Hogy jössz te ahhoz, hogy beleavatkozz a magánéletembe? Komolyan össze akartál hozni vele? - mutattam a szótlanul álló Sebastianra.
- Igen, ez volt a tervünk! - ismerte be mosolyogva. Látszólag cseppet sem zavarta, hogy ezzel feldühít.
- Rajtad kívül még kinek? Neked? - néztem Sebre fújtatva, aki zavarában a tarkóját vakargatta.
- Nekünk! - bökött a fejével Kimi felé, aki mikor felé fordultam, hosszan kifújta a levegőt.
Most érte el nálam a megdöbbenés a legfelső határt. Annyira letaglózott, hogy nem csak az idióta barátnőm, de még az a Kimi is részt vett a hátam mögött folyó akcióban, aki állítólag érez valami többet is irántam, mint barátság! Egész végig átvert?! Ő is és Heidi is? A legjobb barátaim összeesküdtek ellenem, csakhogy összeboronáljanak Sebbel? Hát normálisak ezek?
- Igaz ez? - szólaltam meg nagy sokára, csak és kizárólag a finnek szegezve a kérdésemet. Olyan halkan jött ki a hang a torkomon, hogy még én is alig hallottam magamat.
Kimi még mindig maga elé meredve lassan biccentett egyet, vagyis elismerte, hogy tényleg így volt.
- Egész végig hazudtál? - kérdeztem elkeseredetten.
- Miről? - tettette az értetlent felém fordulva.
- Arról, hogy mit érzel! - mordultam fel idegesen. - Vagy az is a terv része volt? - Hirtelen megvilágosodtam és alig akartam elhinni, hogy ez lehetséges. Tátott szájjal próbáltam keresni szavakat, amivel rákérdezhettem volna arra, ami nyomasztott. - Szépen elterveztétek, hogy összehoztok vele, de amikor nem mutattam semmilyen érdeklődést iránta, úgy döntöttetek, hogy más taktikával próbálkoztok! -  Már-már elképzelhetetlennek tűnt, hogy tényleg ez állhatott a háttérben, de ahogy egyre jobban összeállt a kép, úgy váltam egyre csalódottabbá. - Eljátszottad, hogy vonzódsz hozzám, majd amikor világossá vált, hogy esetleg viszonozom, belendültél, egészen addig, amíg nem közölted velem, hogy innentől kezdve sem fog változni semmi köztünk. Pedig ez is csak annak a színjátéknak a része volt, amivel rá akartatok vezetni a féltékenyítésre!
- Mi a franc van? - vágott közbe Seb értetlenül. - Te vonzódsz Ninához? - nézett megrökönyödve a barátjára, aki viszont legalább olyan meghökkenve bámult rám.
- Egész végig arra játszottatok, hogy én lépjek. - folytattam tovább az elméletemet keserű mosollyal. - És gondolom dörzsöltétek a markotokat, amikor láttátok, hogy végre hagyom magam megcsókolni és nem hisztizek, mint anno a szülinapi bulin. Tudtátok, hogy miért engedtem Sebnek, és még örültetek is neki, hogyha más módon nem, hát így egy ágyba juttattatok. Elképesztő, le a kalappal! - tapsoltam meg őket nevetve, de persze annyi volt őszinte a gratuláció, mint amekkora a gombóc a torkomban.
- Te észnél vagy? - meredt rám kitágult szemekkel Heidi.
- Persze neked jár a legnagyobb dicséret, drága barátnőm! - billentettem oldalra a fejemet gúnyosan. - Hiszen te irányítottad végig az eseményeket. Megint bebizonyítottad, hogy csak akkor vagy elemedben, amikor beleavatkozhatsz mások életébe! Hihetetlen, hogy hátba szúrtál! Te, aki állítólag a legjobb barátnőm vagy!
- Bakker, hallod magad, Nina? Baromságokat beszélsz! - hördült fel Kimi mellettem. Lassan felé fordultam és nagyot sóhajtottam, mielőtt hozzá tudtam volna szólni.
- Tévedtem, te voltál az ász ebben a játékban! - veregettem meg a vállát, de ellökte a kezemet. - Most mi van, nem fogadod őszinte gratulációmat? Pedig te még nálam is nagyobb spíler vagy!
- Nem vagy normális! - szűrte a fogai közül a fejét ingatva.
- Te meg nem vagy őszinte! - csattantam fel. - Nem is voltál az! Se akkor, amikor lesmároltál a medencében, se akkor, amikor Finnországban bevallottad, hogy érzel valamit irántam.
- Ez marhaság! - nevetett fel az ég felé nézve. -  Hihetetlen vagy!
- Amikor az előbb ezt mondtad, már majdnem elhittem. - közöltem vele, de már alig jöttek ki hangok a torkomon, annyira fojtogatott már az a bizonyos gombóc. - Abba a téves hitbe ringattál, hogy van köztünk valami és én ezt a tervetek szerint ügyesen bekajáltam. Hála a frappáns alakításodnak! Megelőlegezek neked egy Oscart, tényleg csodás teljesítmény volt! - tapsoltam bele az arcába, de már rám se hederített, csak a fejét rázva elfordult és mosolygott maga elé. - Csak azt nem értem..hogy voltál képes megtenni ezt velem... - tettem még hozzá halkan, de mivel erre sem reagált, úgy döntöttem nincs már miről beszélnünk.
Odafordultam Heidi és Seb felé, akik csendben és megkövülten álltak az ajtónyílásban. Láthatóan egyiküknek sem volt már számomra mondanivalójuk, így tudomásul vettem, hogy rátapintottam az igazságra. Bármennyire is fájt, hogy ezek szerint mindhárom valamire tartott barátom heteken keresztül átvert. Egy szó nélkül berontottam mellettük a kabinokhoz vezető folyosóra, majd végigszáguldva rajta áttértem a mólóra és már a könnyeimmel küszködve rohanni kezdtem valamerre. Bárhová, csak ne ezekkel a hazug, hamis barátokkal kelljen egy levegőt szívnom...

(Heidi)

Még azután is földbe gyökerezett lábbal bámultunk magunk elé, mikor Nina elhagyta a hajót. Biztos voltam benne, hogy nem fog az egyik kabinban gubbasztani, annál azért jobban ismerem. De azt még én sem néztem volna ki belőle, hogy ekkora gerinctelenség után, amit Sebastiannal művelt, még ilyen eszement tévképzetet is bemesél magának. Láthatóan egyikünk sem tudott mit kezdeni a barátnőnk kiakadásával, mert csak percek után voltunk képesek egyáltalán sóhajtással tudatni, hogy még élünk.
- Én ezt nem tudom felfogni. - csóválta a fejét Seb. - Tényleg a ti hatásotokra töltötte velem az estét?
Annyira sajnáltam szegényt! Ő az, aki a legjobban megsínyli ezt az egész veszekedést! Nem elég, hogy rájött arra, hogy Nina nem is vonzódik hozzá és nem volt őszinte hozzá tegnap éjjel, de még azzal is szembesülnie kell, hogy Kimi miatt tette mindezt! Azt hiszem, elég nagy csapás lesz számára, ha Nina álszentsége miatt emészti magát, nem kell tudnia arról, hogy valójában mennyire őszinték Kimi érzelmei a lány iránt.
- Félreérted, Seb... - próbáltam belekezdeni egy ócska magyarázkodásba. Már előre utáltam magam azért, hogy hazudni fogok neki, de meg akartam kímélni egy újabb pofontól.
- Melyik részét? - fordult felém érdeklődve. - Azt, hogy Nina átvágott,vagy hogy Kimi miatt? Nem is tudom, melyiket nehezebb felfogni! - Ajjaj, már most ki van akadva, hogy fogom jobb belátásra téríteni? Annyi keserűség van a hangjában, amit nehéz lesz száműznöm belőle. - Mellesleg mikor akartad tudatni velem, hogy több van köztetek barátságnál? - szegezte neki a kérdést Kiminek, aki hátat fordítva könyökölt a hajókorláton.
- Kimi nem tehet semmiről! - vettem a védelmembe a finnt, hogy megakadályozzak egy baráti viaskodást.
- Talán én vagyok a hibás?! - kapta felém a fejét ingerülten.
- Nem, hanem én! - vállaltam magamra a felelősséget sóhajtva. Áldozati báránynak lenni már olyan nekem, mint a levegővétel. Még csak az hiányzik, hogy ezek ketten egymásnak ugorjanak! - Az én ötletem volt, hogy Kimi ilyen lépéseket tegyen Nina felé. Azt gondoltam, így majd megváltoznak az érzései feléd. - Akkora baromságokat beszéltem, amiket még én sem hittem volna el magamnak. De bíztam Seb naivságában. Hát nem jött be?
- Csak azt ne mondd, hogy ehhez meg kellett csókolnia Ninát és még mindenféle vallomást tenni! - mosolygott őszintétlenül. Ebből már levettem, hogy nagyon dühös, mert ha az ő mosolya nem őszinte, akkor már baj van. - Ez egy vicc! Egy szánalmas vicc! - jelentette ki csalódottan, majd visszavonult az egyik kabinba.
Sóhajtva néztem utána, nagyon bántott, hogy a barátnőm így a lelkébe gázolt ezzel a gyerekes tervével. De ahogy Kimire néztem, minden együttérzésem elmúlt. Sietős léptekkel odavonultam hozzá és akaratosan követeltem a figyelmét, ahogy a vállát lökdöstem.
- Miért én vigyem el a balhét? Hm? Nem vagy elég tökös, hogy elismerd, ami téged illet? - kérdezősködtem ingerülten. - Mi van, Kimi? Inába szállt a bátorságod?
- Hallgass már el! - kérte reszelős hangon. Nem volt dühös, legalábbis nem mutatta kifelé.
- Nem fogom befogni! - jelentettem ki makacsul. - Ugyanis hazudtam, hogy neked szemernyi szereped sincs ebben az egészben, mikor végeredményben miattad robbant ki ez az egész hajcihő!
- Ne fogj már mindent rám! - csattant fel váratlanul, dühös pillantásokkal méregetve. Hát akkor mégiscsak mérges, csak próbálja magába fojtani. Csak a szokásos... - Én tehetek róla, hogy eljárt a szád? Mi a francért kellett elmondani neki, hogy a háta mögött szervezkedtünk? Hiszen az már hónapokkal ezelőtt volt! Semmi jelentősége!
- Ezt csak azért mondod, mert bele vagy esve Ninába! - mutattam rá, mire morogni kezdett.
- Nem vagyok beleesve, hányszor mondjam még el? - kapta fel a vizet még jobban, és amikor felém fordulva megfogta mindkét vállamat, egy pillanatra meg is rémültem tőle. - És felejtsük el a tegnap estét! Mindegyik részét! - utalt a kettőnk között történtekre. - Nem gondolkoztam józan ésszel és csak tettem, amit jónak láttam. Kiakasztott, hogy együtt láttam őket, igen, elismerem! De attól még semmivel sem érzek többet, mint eddig! És jó lenne, ha végre felfognád ezt, mert nem fogom többet emiatt tépni a számat!
Amikor végre elengedett, bólintással jeleztem, hogy megértettem. Inkább visszavonulót fújtam, mert vádaskodással és veszekedéssel nem megyünk semmire. Márpedig egyedül mi ketten őriztük meg valamennyire a hidegvérünket, hogy képesek legyünk helyrehozni ezt a faramuci helyzetet.
- Miért nem mész utána? - kérdeztem halkan.
- Melyik után? - nevetett fel erőtlenül. Jogos kérdés, hiszen most mindkét német neheztel rá.
- Nina talán hallgat rád. - húztam el a számat. Valójában nem voltam ebben annyira biztos, hisze nyilvánvalóan dühöng.
- Nem akarok veszekedni vele. - motyogta maga elé a finn.
- De azt hiszi, hogy végig csak megjátszottad magad! - emlékeztettem. Még mindig hihetetlennek tartottam, hogy az egyébként nagyon is éles eszű barátnőm ilyen hamis elméletet tákolt össze magának.
- Lehet, hogy jobb is így. - sóhajtotta lemondóan. A döbbenetemnél már csak a szemeim voltak nagyobbak.
- Ezt most komolyan mondod? De hát akkor hatalmasat csalódik benned!
- Szerintem már megtörtént. - közölte búskomoran.
- Ne csináld már ezt, Kimi! - Nem akartam elhinni, hogy feladja. Azok után, hogy tegnap teljesen kifordult magából és az összes érzelme a felszínre bukkant, nem hagyhattam, hogy visszamásszon a maszkja mögé és elhatárolódjon minden -legfőképpen Nina- elől. - Legyél már férfi!
- Ez most nem erről szól, Heidi! - ellenkezett. - Ha képes elhinni rólam, hogy hazudok neki és csak játszok vele, akkor hadd higgyen benne! Seb miatt úgyis bűntudata lesz, bocsánatot kér tőle, Seb meg majd túlteszi magát ezen a becsapáson és végre összejöhetnek. Te is boldog leszel emiatt, ők meg pláne, ha rendeződik a helyzet köztük. Happy end és mindenki örül. Ennyi. - tárta szét a karját.
- És te? Veled mi lesz? - pislogtam meglepetten. Nem gondoltam volna róla, hogy letesz Nináról, csak azért, hogy ne legyen feszültség közte és Seb között. Igazi barát, ha ezt meglépi.
- Az csak az én dolgom. - rántotta meg a vállát. - Nem számít.
- Már hogy ne számítana! - szörnyülködtem a pesszimizmusán. - Kimi, bármennyire értékelném, nem hozhatsz ekkora áldozatot a saját károdra! Menj már Nina után! - unszoltam, de ekkor ellökte magát a korláttól.
- Nem megyek. Semmit nem érnék el vele. Ha kiduzzogja magát, talán rájön, hogy mekkora fatális baromságot hordott össze rólad meg rólam is. Ha pedig nem látja be, akkor így jártunk. Én nem fogok magyarázkodni olyan miatt, amit el se követtem. - vonta meg mindkét vállát, majd elvonult a saját kabinjába.
A fejemet rázva bámultam, hogy ő is inkább elmenekül a felelősség elől! Mi ütött ezekbe a fiúkba? egyikükben sincs annyi férfiasság, hogy nyíltan kimondják az érzéseiket? Kezdem azt hinni, hogy ezen a hajón egyedül én rendelkezek annyi ésszel, hogy tudjam, meg kell oldani ezt a harci helyzetet.

(Nina)

Az utam végül a tengerpartra vezetett. Elég sok strandoló lepte el a helyet, de mivel rá sem bírtam nézni az emberekre, ez korántsem zavart. Jóformán még látni sem tudtam a dühtől, ami a torkomat fojtogatta. A gombóc egyre inkább kidurranni készült, de nem akartam sírni. Nem akartam gyengének mutatkozni, mert nem vagyok az.
Inkább csalódott. Mélységesen csalódott. Ahogy lekuporodtam a homokba az egyik sziklás perem mellett, ahol kevésbé sokan marakodtak lecuccolásra való helyért, magamba fordultam és megpróbáltam megemészteni az imént hallottakat.
Elsősorban Heidiben csalódtam. Az állítólagos legjobb barátnőm többszöri ígérete ellenére is, újra beleavatkozott az életembe. Képes volt a tudtom nélkül átvenni az irányítást a szerelmi életem felett, ami igaz, hogy nem létezik, de ő makacsul megpróbált tenni ez ellen. persze a megkérdezésem és a beleegyezésem nélkül. De ami még rosszabb, hogy olyan emberrel akart összeboronálni, aki igaz, hogy nagyon jó barátom, de semmi mélyebbet nem érzek iránta. Szeretem Sebet, mert fantasztikus barát és nagyon jól érzem magam vele, akárhányszor együtt vagyunk, de el sem tudom képzelni, hogy mi valaha is túllépjük ezt a határt.
Persze Kimivel sem gondoltam ezt. Korábban úgy gondoltam, hogy vele képtelenség jól kijönni, de mihelyst egy csapatba kerültem vele, rácáfolt az elméletemre és időközben a legjobb barátommá vált. Ő volt az, akivel bármit megoszthattam, mert tudtam, hogy nem adja tovább senkinek, és tulajdonképpen annyira megnyíltam neki, hogy teljesen kiismert. Egészen addig nem is gondoltam arra, hogy bármi mást is érez irántam szoros barátságnál, amíg először meg nem csókolt. Aztán rátett még egy lapáttal, amikor Finnországba hívott és már képtelen voltam úgy gondolni rá, mint azelőtt. Fel sem merült bennem, hogy esetleg hazudott vagy nem volt őszinte, hiszen abban a hitben éltem, hogy köztünk már kialakult egy olyan bizalmi kapcsolat, amibe nem fért volna bele hazugság, főleg nem ilyen fontos témában.
De ezek szerint végig csak színlelt. És ez talán annál is pocsékabb, hogy Heidi megpróbált összehozni Sebbel. Sőt, teljesen biztos. Mert ehhez az kellett, hogy tönkretegye a barátságunkat Kimivel. Meg minden mást, ami esetleg létezett köztünk.
Bár már ebben sem vagyok biztos. Ahogy abban sem, hogy akarok még egyáltalán ezzel a társasággal nyaralni. Ilyen barátokra nincs szükségem. Akkor már inkább otthon kuksolok és Damonnal töltöm a nyár maradék részét. Mert a kutya az ember legjobb barátja...aki biztos nem csak tetteti azt, hogy szeret.

(Kimi)

Cefetül éreztem magam a történtek után, talán még jobban, mint tegnap éjjel. Még mindig nehezen tudtam felfogni, hogy percek leforgása alatt jött rendbe, majd ment tökre minden köztünk és a végeredmény megint csak dühöngésre adott okot. Már úgyis olyan jól belejöttem.
Még alig fogtam fel, hogy Nina tulajdonképpen rám akart hatást gyakorolni azzal, hogy önmagát meghazudtoló bátorsággal fejest ugrott a meglepőbbnél meglepőbb helyzetekbe, amik amúgy nem vallanak rá, de most a terve részét képezték. Végig az volt a célja, hogy féltékennyé tegyen és ezzel együtt rádöbbenjek, hogy semmi sem lesz ugyanolyan köztünk ezek után, mint volt. A terve tökéletesen sikerült.
Hihetetlen, hogy képes volt erre, de ezzel megint csak bebizonyította, hogy egy nem mindennapi csaj, aki olyan elszánt és makacs, hogy egy hímnemű is megirigyelné a harci szellemét. Engem meggyőzött, mert nem gondoltam volna, hogy képes ilyesmire, csak azért, hogy bebizonyítsa, nincs igazam. De képes volt és megtette.
Viszont mire reagálhattam volna erre, már megint minden el lett cseszve. Az isten tudja, minek kellett Heidinek beleszólnia a beszélgetésünkbe, meg egyáltalán hogy volt bátorsága kihallgatni minket, de inkább az a felháborító, hogy Seb iránti sajnálatában simán előhozakodott azzal, hogy min is ügyködtünk anno Nina háta mögött. Ráadásul úgy említette, mintha még most is érvényben lenne ez a szándék, amit Nina totálisan félreértett. És persze ki az, aki megszívja ezt az egészet:  hát én!
Mert most Nina nemcsak hazugnak, de egy hamis barátnak is tart, és egyelőre dunsztom sincs, hogyan fogom elhitetni vele, hogy ez csak az összeesküvés-elméletet gyártó agyacskája hülyesége.
A gondolataimat kopogás zavarta meg, mire csak lazán rávágtam, hogy szabad. Nem is érdekelt igazán, hogy ki akar bejönni a kabinomba, mert beszélgetni sem volt kedvem.
- Csak annyit akarok tudni, hogy mikor érünk vissza Valenciába.
Ahogy meghallottam a hangját, az ajtó felé fordítottam a fejemet. Kicsit váratlanul ért, hogy pont ő akar dumálni velem. Bár ezek szerint csak közérdekű infóért jött.
- Nem készültem menni sehová. - közöltem semleges hangon. Már nem tűnt dühösnek, de az arca elég megviseltnek tűnt. Sírásnak nyomát sem láttam rajta.
- Márpedig szerintem egyikünk sem akarja tovább húzni ezt a nyaralást. - fonta össze maga előtt a kezeit. Ellenségesen meredt rám és tartózkodóan az ajtóban maradt.
- A többiek nem jelentették, hogy mehetnékük van. - válaszoltam nyugodtan.
- Nem érdekelnek a többiek, ahogy a te véleményed sem. - keményedett meg a hangja, de nem hagyta magát felhúzni. - Ha nem indulunk vissza, akkor inkább innen hazarepülök.
- Mi? - Meglepett, hogy el akar menni. Azért arra számítottam, hogy ezt még itt a hajón meg tudjuk beszélni.
- Hallottad. - Eltántoríthatatlannak tűnt.
- Nem gondolod, hogy meg kéne dumálnunk? - vontam fel a szemöldökömet. Ő sem gondolhatja komolyan, hogy ennyivel elintézzük egymást!
- Nem akarok semmit megdumálni. Még a végén megint pofára esnék. Egy is elég volt. - nézett a szemembe jéghideg pillantással. Te jó ég, még rajtam is túltesz! - Akkor megoldható, hogy még ma visszakerüljünk Valenciába?
- Jó, nem bánom. - rántottam meg a vállam megadóan. Ellenkezni nem volt értelme.
- Nagyszerű. - mosolyodott el, de nem túl őszintén.  Már éppen be akarta csukni az ajtót maga mögött, amikor utánaszóltam.
- Komolyan azt hiszed, hogy átejtettelek?
- Nem adtál rá okot, hogy másban higgyek. - vonta meg a vállát, miközben "sajnálkozva" elhúzta a száját. Amikor erre csak egy fejcsóválással reagáltam, tudomásul vette és kiment az ajtón.
Azt hiszem egy újabb "csodálatos" napnak nézünk elébe.