82. fejezet: Felvillanyozva

Sziasztok!
Kicsit megcsúszva, de azért még ezen a szép napon itt a folytatás :) Nem egy egetrengető fejezet, és nem csak az események tekintetében, valahogy mostanában nem megy olyan könnyedén az írás. Azért remélem most is számíthatok néhányotok véleményére és a pipákra, ezzel sok biztatást adtok a folytatás megírására ;)
És akkor ezúton szeretnék kívánni Nagyon Boldog Születésnapot a ma 34 éves Kiminek, akit nem csak a történetben kedvelek ennyire :) Remélem úgy ünnepli meg ezt a jeles napot, ahogy majd az én elképzeléseimben nemsokára a történet keretein belül :D
Jó olvasást!


(Nina)

- Idegesnek tűnsz. - jegyezte meg Damien, amikor szombaton késő délután az utolsó szabadedzés előtt bekapcsolta az övemet az autóban. - Komolyan, mintha az első időmérőd lenne! Azért nem volt annyira régen az a belga kvali, hogy így ráparázz a mostanira!
- Nem parázok a vezetés miatt, ne hülyéskedj! - forgattam a szememet.
- Akkor miért vagy ilyen morci? - faggatott tovább munka közben.Nem állt szándékomban ismertetni vele a rózsa-ügyet, sőt időm sem nagyon akadt már erre. De csütörtök este óta Damient mintha kicserélték volna. Oké nem lett belőle egyik percről a másikra egy értelmes és komoly csávó, ugyanolyan dinkán viselkedett munkaidőben és azon kívül is, de valami mégis megváltozott benne. A tegnapi edzések után például láttam, hogy Michaela irodája előtt szobrozott, miután végzett a melójával és megvárta, hogy a munkamániás sajtósunk is befejezze a papírmunkát, hogy együtt mehessenek vissza a hotelbe. Jó, az éppenséggel nem passzolt a romantikus képbe, hogy drága szerelőm a falhoz simulva  a földön guggolt, miközben egy banánt majszolt, de Michaela így is nagyon örült a várakozásának, és mihelyst kilépett az ajtón - és "abszolút gyerekesnek" nevezte a pasiját - mosolyogva megfogta a kezét és közösen távoztak a home-ból. Szóval két kedvenc munkatársamat körbelengte a rózsaszín felhő, ez pedig meggyőzött, hogy megosszam Damiennel a tegnap esti meglepetésemet.
- Hány percem van még? - érdeklődtem felfelé nézve.
- Hm...két és fél. - informált, miután végzett a becsatolásommal.
- Az nem sok. - húztam el a számat. Persze alig vártam, hogy kiguruljak a pályára, de ezek szerint most nem lesz időm trécselni kedvenc szerelőmmel.
- Gáz van? - tudakolta furcsa pillantással.
- Edzés után elkaplak!
- Állok rendelkezésedre! - csapott bele a tenyerembe, majd a kezembe nyomta a sisakomat.
Egy órával később nem valami nagy lelkesedéssel szálltam ki az autómból. Ismét tizenötödikként végeztem, csakúgy, mint tegnap első alkalommal, ami nem nagy bizakodásra adott okot a későbbiekre nézve. De a mérnököm azzal nyugtatott, hogy senki sem várja el, hogy rögtön pole-pozícióba kvalifikáljam magamat a visszatérésem után, elég ha nyomás és szorongás nélkül tudom teljesíteni a kötelezőt. Kedves, hogy a nagykutyák is ugyanígy biztattak és aggódtak értem, de annyira azért nem volt rossz a helyzetem. Nem egy tündérmesében vagyok, ismerem a realitásokat, és nem fogok padlóra esni, ha ma nem sikerül nagyra törő terveket véghez vinnem. Legalábbis a pályán...mert az egyelőre még felderítésre várt, hogy ki lehet a titkos rózsaküldő. Ezt a problémát pedig szerettem volna mielőbb megoldani, úgyhogy rögtön a tréning leintése után elloptam Damient a társai mellől és közös ebédre hivatkozva magammal rángattam az ebédlőbe.
- Rózsát? - kérdezett vissza nevetve, miután elmeséltem neki a tegnapi váratlan ajándékom történetét.
- Én is így reagáltam. - bólogattam.
- Na és tudod ki küldte? - kíváncsiskodott, miközben egy fasírtot tömött a szájába. Fura, hogy amíg a csapat legtöbb tagja egészséges kajákat eszik, a szerelők bárhonnan képesek előtúrni valami szaftos, zsíros és totál egészségtelen finomságot. Ráadásul Damien úgy majszolta azt a fasírtgolyót, hogy az ember azt hihette róla, hogy éppen smárol. És ez azoknak, akik kénytelenek a párolt csirkével beérni, elég fájdalmas látvány. Mármint nem a smárolásszerű evészet, hanem maga a fincsi étel.
- Ezzel kezdtem, te fafejű! - pirítottam rá, amiért már el is felejtette, miért is izgat annyira pár szál rózsa.
- Tehát nem. - vonta le a következtetést nagyon ügyesen. - És tudod ki lehetett?
- Damien, mondták már, hogy baromira fárasztó vagy? - emeltem égnek a tekintetemet. Most már kezdtem úgy érezni, hogy semmi értelme nem volt leülni vele, mert képtelen figyelni, ha komolyra fordul a szó.
- Michaelától minden nap megkapom. - rántotta meg a vállát, majd kisfiúsan elmosolyodott. - De mégis belém van esve.
- Igen, nagyon cuki pár vagytok. - bájologtam erőltetetten. - Pont ezért kérem a segítségedet. Te pasi vagy, ráadásul olyan, akinek van barátnője és ha akar, romantikus is tud lenni.
- Jaja! - bólogatott. Csak úgy áradt belőle az egoizmus. Muszáj volt kicsit letörnöm a szarvát.
- Azért te sem vagy tökéletes! - mutattam rá. - Ha Heidivel nem térítünk észhez, még mindig természetesnek veszed, hogy barátnőd van, csak éppen tojsz a fejére! Nekem is köszönheted, hogy most minden klappol köztetek, úgyhogy most segítened kell nekem!
- Biztos, hogy én vagyok erre a megfelelő ember? - tette fel a jogos kérdést. Hogy miért jogos? Mert miközben ezt kérdezte, a nyakát hátradöntve lazán beledobott a szájába egy sültkrumpli darabot. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, de nem hagyhattam ennyiben a faggatózást. Ha már a történet előzményeiről informáltam, most már muszáj kérdezősködnöm.
- Bízok benned. - próbáltam rávenni az együttműködésre. Ez a kijelentésem eléggé bejött neki, mert magabiztosan bólogatni kezdett. - Szóval...tegyük fel, hogy arra vetemedsz, hogy rózsát küldesz Michaelának...miért tennéd?
- Elnézést, de nem értem a kérdést. - hunyorgott bambán.
- Tényleg ennyire egysíkú az agyad? - sóhajtottam. Talán tényleg nem őt kellett volna először kérdezgetnem.
- Fogalmazz úgy, hogy megértsem és akkor tudok válaszolni. - tárta szét a karját lazán. - Na mi van, elvitte a cica a nyelvedet? - noszogatott, mert még mindig szkeptikusan bámultam rá.
- Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Michaelát mivel tudod így magad mellett tartani? - könyököltem az asztalra, mert ez a kérdés talán jobban izgatott jelen pillanatban, mint a saját problémám.
- Hát tudod...megvannak az eszközeim. - vigyorodott el sejtelmesen.
- Bővebben? - pislogtam egyre kíváncsibban.
- Mondjuk úgy, hogy az első egymásra találásunk még most is meghatározza a kapcsolatunkat. - dőlt hátra vigyorogva a székében. Hagyta, hogy egyedül kisakkozzam a választ, ami egy kicsit el is borzasztott.
- Szóval jó vagy az ágyban... - állapítottam meg. Annyira nem volt nehéz rájönni. Még mindig megmosolyogtatott az a bizonyos kanadai afterparti, amikor szemtanúja lehettem annak, hogy az addig önmegtartóztatásban élő sajtósom testi kontaktusba keveredik egy pasival, aki éppenséggel a munkatársa is.
- Már ha ágyban csináljuk... - kuncogott, amin kicsit elképedtem, de rögtön helyesbített. - Csak viccelek, nem vagyunk ám Hamiltonék. Ők voltak azok, akik egyszer egy étterem női mosdójában csinálták, ugye?
- Még emlékszel rá? - nevettem fel. Rémlett, hogy az egyik pilótabulin Lewis ezt a mocskos titkot osztotta meg velünk.
- A fontos dolgokat észben tartom. - kocogtatta meg a halántékát. - Például azt is tudom, hogy Michaela teljesen feketén szereti a kávét. És azt is, hogy amióta együtt vagyunk, nagyon szexi hálóingeket is találok a szekrényében.
- Még hogy nem vagy perverz! - csóváltam a fejemet mosolyogva.
- Nézd, én nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy a közös éjszakáink meghatározóak.
- Azért ezt Michaeláról alig tudom elképzelni. - ráncoltam össze a homlokomat.
- Pedig ha tudnád, milyen jó... - kezdett el áradozni, de még időben leállítottam.
- Nem vagyok kíváncsi a hálószobatitkaitokra! - emeltem fel az ujjamat figyelmeztetőleg. - Inkább azt mondd meg, mi lenne az az ok, amiért rózsát küldenél neki?
- Rózsát? Hm...szerintem nem fáradoznék ilyennel. - vonta meg mindkét vállát. - Nem vagyok az a típus, aki virágot ad a csajának. Más területeken sokkal többet tudok nyújtani és ezzel Michaela is elégedett.
- Veled aztán tényleg nem sokra megyek. - támasztottam meg a fejemet a tenyeremmel.
Eleve tök hülyeség volt Damient megkérdeznem. Bírom őt, de tényleg nem képes komolyan beszélni. Mindent elpoénkodik vagy olyan irányba tereli a témát, aminek semmi köze a megbeszélnivalónkhoz. Hamar fel is adtam a dolgot, inkább végignéztem, ahogy a menüjéhez hozzácsap egy nagy adag vaníliafagyit és életkedvtől duzzadva elnyalogatja. Időközben Michaela is befutott, ekkor pedig felcsillant a szemem, de mihelyst rákérdeztem, hogy nincs-e kedve dumcsizni, karon ragadta Damient és elráncigálta magával. Rohadt jó...amíg ők éppen meghódítják az irodaasztalát, malmozhatok azon tanakodva, hogy kinek állhatott szándékában tegnap éjjel rózsát küldeni nekem.


(Kimi)


A harmadik szabadedzés után remek lehetőségem nyílt arra, hogy levadásszam a haveromat. Ő volt az első számú gyanúsítottam, és ha már a mérlegelésnél összefutottunk, nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy rákérdezzek a rózsa-dologra. Úgyhogy mihelyst végeztünk a vizsgálatokkal, a paddockba menet szóba hoztam ezt a személyes ügyet is.
- Nincs tipped, ki lehetett az elkövető? - kérdeztem, miután ismertettem vele a harci helyzetet.
- Gőzöm sincs. - rázta a fejét. Meglepődött, amikor elmeséltem a Nina szobájába került rózsa esetét, és egyáltalán nem a lelepleződés jelét láttam rajta.
- Nekem van egy tippem. - néztem rá gyanakvóan, hátha ekkorra már leesik neki, hogy nem véletlen mondtam el neki ezt a dolgot. De még mindig totál értetlenül bámult vissza rám, úgyhogy ki is fejtettem. - Figyu, nem kell kertelni. Csak bökd ki, hogy még mindig be akarsz próbálkozni nála és akkor legalább nem kell többet törnünk a fejünket, hogy ki lehetett ez a titkos személy.
- Te most azt hiszed, hogy én küldtem a virágokat? - mutatott magára, majd amikor biccentettem, elnevette magát. - Hülye vagy?
- Mer'? - vontam fel a szemöldökömet.
- Baromira nem én voltam! - bizonygatta még mindig röhögcsélve. - Mire lett volna jó?
- Lássuk csak... - tettem úgy, mint aki nagyon mélyen elgondolkozik a kérdésen. - Ki tudja mióta odavagy a lányért...történt köztetek egy s más...és szemmel láthatólag te még mindig érzel iránta valamit. Végül is, mi a francért küldenél neki rózsát? Fogalmam sincs...
- Kims, én már túlléptem Ninán. - legyintett könnyedén.
- Higgyem is el? - röhögtem fel most én, hogy észrevegye: rossz embert akar hamis állításokkal etetni.
A kisherceg túl kiismerhető, általában minden az arcára van írva. Oké, hogy megbeszélték a korábbi sérelmeiket Ninával, de amikor csütörtök este együtt iszogattunk, Seb még feltűnően őrlődött a helyzet miatt. Még nem állt vissza minden a régi kerékvágásba köztük, de látszik, hogy mindketten ezt akarják. Sebben viszont még biztos, hogy nem tisztázódtak le az érzések Nina iránt...ő annál komolyabb lelki világú. Ha egy lánnyal képes volt több évig járni, akkor most sem múlhattak el olyan gyorsan az érzelmek. De azért próbálja leplezni, előttem persze nem sok sikerrel.
- Tök komolyan mondom. - erősködött, és hogy a szándékát szemléltesse, még az energiaitalos dobozával is hadonászni kezdett. Néhány csepp ki is fröccsent a flaskából. - Figyu, én most csak annyit szeretnék, hogy rendeződjön a helyzetünk. Nagyon kedvelem Ninát, és továbbra is a barátja akarok lenni, de innentől vége az egész hajkurászásnak. Gondolod, hogy ha látom, hogy neked összejönnek a dolgok vele, akkor most fogok ráhajtani Ninára? Azért nem vagyok ennyire genya, haver! - csapott rá a vállamra nevetve.
- Akkor nem te küldted azt a gazt? - tértem vissza az eredeti témára. Nem nagyon tudtam elhinni, hogy tényleg lemondott Nina meghódításáról, de most nem is ez érdekelt a legjobban.
- Neeeem! - röhögcsélt a fejét rázva. - Tényleg! És a későbbiekben sem áll szándékomban virágokat küldeni neki.
- Jó, de akkor kinek van? - Elhittem Sebasnak, hogy nem ő volt a tettes, de most felvetődött a kérdés, hogy ha nem ő, akkor ki?
- Fogalmam sincs. - húzta el gondolkozva a száját. - Talán valamelyik szerelője poénkodott. Tökre bírják, ahogy észrevettem.
- Damiennel nagy spanok, de ő most nyálasan szerelmes Michaelába. Meg ő amúgy is az a típus, aki inkább csokival tömi Ninát szabadedzés előtt...szóval nem. - zártam ki a legesélyesebb szerelősrácot a befutók közül.
- Ööö...és mi van, ha Heikki akart virágot küldeni Heidinek, csak rossz címre ment? - vázolt fel egy furcsa lehetőséget. - Ők most úgyis békülő fázisban vannak. És Heikkiről el tudom képzelni, hogy rózsát küldene egy csajnak, most éppen Heidinek. Ő inkább az a típus, aki elolvad az ilyen romantikus apróságoktól, Nina már kevésbé. Az is lehet, hogy félrenézték a szobaszámot, és...
- Nem, ez kizárt. - ingattam a fejemet. - Esélytelen. Nina névre szólóan kapta a csokrot. Neki címezték.
- Húha, akkor tényleg komoly. - hümmögött. - Titkos hódoló?
- Nekem is ez volt az első tippem, ezért jöttem mindjárt hozzád. - néztem rá még mindig gyanakvóan.
- Kims, fogd már fel, hogy nem akarok tőle semmit! - jelentette ki fennhangon. A bizonygatás már kissé nehézkessé vált számára, mert egyre türelmetlenebbül akart meggyőzni. - Barátok maradunk, így mindenkinek jobb. Amúgy is, gondolhatnád, hogy nem foglak hátba szúrni.
- Jó, megértettem. - biccentettem. Igazság szerint még mindig nem tudtam teljes mértékben elhinni a zagyvaságait, de az utolsó kijelentése egy kis lelkiismeret furdalást okozott. Én ugyanis anno "a háta mögött smároltam" le Ninát, amikor még elvileg közösen ügyködtünk azon, hogy ezeket ketten összejöjjenek.
- És amúgy mi van veletek? - kérdezte egy kisebb köhécselés után. Annyira látszott rajta, hogy nehezére esik rákérdezni, de gondolom, mivel haverok vagyunk, csak nem akart elmenni mellette. Főleg, mivel éppen témában voltunk.
- Megvagyunk. - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Asszem ez a megfelelő szó a mostani helyzetre.
- Mindig is jól megvoltatok. - mosolyodott el ő is, majd sértődötten felém fordult. - Tudod, hogy mindig baromira irigyeltelek, amiért téged már az első perctől fogva kedvelt?
- Téged meg állandóan oltogatott, hiába voltál vele szuperkedves! Ja, a régi szép idők! - röhögtem fel.
- Kösz. - bokszolt bele a vállamba, de azért ő is nevetett. - Asszem ez a meccs már akkor eldőlt...
- Azért ez erős. - vontam össze a szemöldökömet.
- Miért, nem ez volt már akkor is a helyzet? - mutatta fel mindkét tenyerét. - Állandóan veled lógott, engem meg vagy levegőnek nézett, vagy beszólt, bármit is mondtam neki.
- A legelején nem bírt, az tényleg igaz, de később barátok lettetek.
- Azt hiszem pont ez a baj. - húzta el a száját. - Vagy legalábbis ez volt. Ha nem haverkodunk annyira össze, talán nem ragadt volna rám a "veled jól tudok szórakozni meg dumálni" barát szerepe.
- Elég sokan kerülnek be ebbe a kalapba. - vontam meg a vállamat együtt érzően.
- Ja, csak tudod mi a fura? - nevetett fel. - Hogy te vagy talán a legnagyobb barátja és mégis veled van.
- Ez azért túlzás. - emeltem fel a kezemet nevetgélve. - Nem vagyunk együtt, nem is járunk...
- De több van köztetek, mint puszta barátság! - erősködött. - És azért érdekes ez, mert pl. mi sosem voltunk olyan mély baráti kapcsolatban, csak úgy elszórakoztunk egymással. Elvileg köztünk kellett volna kialakulnia többnek, nem köztetek. Na jó, ez gáz...felesleges ilyeneken rágódni. - túrt bele a hajába zavarában.
- Még hogy te már lemondtál róla... - vontam fel a szemöldökömet. - Aha...
- Tényleg komolyan gondoltam! Én már nem akarok tőle semmit. Barátok maradunk és kész! - tárta szét a karját mosolyogva.
- Seb, kit hülyítesz? - meredtem rá unottan.
- Tudod mit? -emelte fel azt a bizonyos mutatóujját, de most hála istennek nem mutogatás céljából. - Már tudom is mivel fogunk újra visszatérni a régi kerékvágásba.
- Elmentek egy kuruzslóhoz és kitöröltetitek az emlékezetetekből azt az ominózus éjszakátokat?
- Dehogy, annál azért eredetibb ötletem van. - mosolygott egyre magabiztosabban. - Asszem fel kéne idézni azokat a régi szép időket, amiket te is mondtál...
- Ne má'! - forgattam a szememet. Ez semmi jót nem jelentett.
- De. Kell ez, hogy elsimuljon köztünk minden. - döntött véglegesen. Nagyon határozottan bólogatott, úgyhogy meg sem próbáltam ellene beszélni. A fejébe vette, hogy ezt fogja csinálni, megakadályozni aligha tudtam volna.
- Egyet mondok, haver... - állítottam meg, majd figyelmeztetően a vállára tettem a tenyeremet. - Ugye tudod, ha most elcseszed, nem lesz több esélyetek? Még baráti kapcsolatra sem...Az meg a másik, hogy ha padlóra küldöd a lányt, tőlem is kapsz egy pofont!
- Nem készülök semmi rosszra, csigavér! - paskolta meg a vállamat nevetve. - Jobb lesz a kapcsolatunk, mint valaha! Elfelejtjük a nyáron történteket és visszatérünk ahhoz az állapothoz, amikor még egymást hecceltük. Ahogy mondtad: azok voltak a szép idők! Csak felidézzük és így majd minden a helyére kerül.
- Te tudod... - hagytam rá. Ha már ilyen biztos a dolgában, én nem fogom hátráltatni benne.
- Kösz az áldást! - röhögött fel, aztán továbbindult, mert állítása szerint ha időmérő előtt nem dob be valamit, esélye sem lesz a pole-ra. Ezt a maximalizmust...
Persze én is hasonlóan tettem, hiszen az evés az fontos. Komótosan besétáltam a kaja-részlegre a motorhomunkban. Elmosolyodtam, amikor megláttam Ninát egyedül ücsörögni az egyik asztalnál, de amikor megláttam, hogy elég fancsali képpel könyököl az asztallapon, érdeklődve néztem rá.
- Te itt egyedül? - kérdeztem, miközben ledobtam magam a vele szemben lévő székre. Ahogy láttam az ebédjével már végzett, én viszont csak most álltam neki. Úgyhogy amíg én a halat és a rizst eszegettem, végighallgathattam Nina nyavalygását.
- Még mindig nem tudom ki küldte a rózsát. És azt se, hogy miért. Sőt, még arra sincs tippem, hogy miért pont rózsát...és miért egy bazi nagy csokrot?
- Ha ez megnyugtat, nem Seb küldte... - vetettem közbe, hátha ettől megnyugszik.
- Hogy mi? - pillantott fel rám. - Szerinted ez megnyugtat?
- Miért, nem? - kerekedtek ki a szemeim kissé meglepetten. - Eggyel kevesebb gyanúsított.
- Én meg azt mondom, bárcsak Seb küldte volna! - jelentette ki váratlanul. Ez annyira meghökkentett, hogy egy pillanatra lapátra tettem a kaját és felkönyökölve vártam a magyarázatát. - Őt legalább ismerem és lett is volna oka rá, hogy meglepjen ilyesmi ajándékkal.
- Ó, tényleg? - forgattam a szememet. Még a végén kiderül, hogy Nina azon siránkozik, hogy miért nem Seb küldte neki azt a nyamvadt virágot.
- Ugyan már kibékültünk, de ez lehetett volna a tárgyi megerősítés. - magyarázta. Nagyon úgy tűnt, hogy ezzel az elmélettel próbálná tisztázni a tegnap esti meglepetést, de mivel mindent feltételes módban mondhatott csak el, végül egy fáradt sóhajjal feladta. - Mindegy, felesleges erről dumálni. Csak tudod, elég nyomasztó, hogy fogalmam sincs, ki, miért és miért egyenesen nekem küldött rózsát!
- El tudom képzelni. - húztam el a számat együttérzően.
- Damientől akartam megtudni, hogy egy pasinak milyen okai lehetnek arra, hogy egy csokor vörös rózsát küldjön egy nőnek. Tiszt gáz volt! - mosolyodott el kínjában.
- Pont attól a tökkelütöttől kellett megkérdezned? - nevettem fel. - Gondolom milyen választ kaptál...
- Semmilyet! - jelentette ki felháborodva. - Az ember azt hinné, egy olyan pasi, akinek barátnője van, tud értelmes választ adni egy ilyen pofonegyszerű kérdésre! De nem...
- Miért nem engem kérdeztél? - vontam fel a szemöldökömet egy halvány mosoly kíséretében.
- Miért, te talán tudnál egy épkézláb választ adni? - hajolt közelebb kíváncsian. De azt hiszem a kíváncsiságnál csak a gúny hallatszott ki jobban a hangjából.
- Figyelj... - könyököltem én is közelebb. - Tudtommal férfi vagyok. És tudtommal volt már dolgom nővel, nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor...csak tudom, hogy mi a dörgés velük!
- De én most egy romantikus pasit keresek, aki képes megválaszolni ezt a roppant fontos kérdést. - akadékoskodott tovább.
- Nem kell ahhoz romantikusnak lenni, hogy valakinek rózsát adj. - ingattam a fejemet.
- Szerintem meg igen. - makacskodott. - Az ember nem ajándékoz csak úgy vörös rózsát egy másiknak...
- Most megpróbálsz egy pasi fejével gondolkodni? - hecceltem, mert eléggé belemelegedett a témába.
- Ja, de nem nagyon megy. - nevette el magát. - Segíts már!
- Kiderítjük, hogy ki ez a fickó, aki arra kényszerít, hogy pasiként gondolkodj! - tettem rá a tenyeremet a kezére nevetve.
- Miért, nem tetszik, hogy próbálkozok? - vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Ha már így rákérdeztél...maradj inkább a csajos gondolkodásmódnál. Tudod mennyire imádom a tizenéves kreálmányaidat! - kacsintottam poénkodva.
- Tizenéves? - tátotta el a száját sértetten.
- Egy hangyaszarnyit. - mutattam aprót az ujjaimmal. Muszáj volt vigyorognom a reakcióján, teljesen felhúzta magát, mint általában, amikor nyíltan a szemére vetettem, hogy milyen szemtelenül fiatal.
- Akkor ez a hangyaszarnyi tizenéves most megeteti a hangyaszarnyit nagydumás barátját! - nyúlt át az én térfelemre, majd egy villámgyors mozdulattal megragadta a villámat, egy jó adagnyi rizst fellapátolt vele, majd betömte a számba. Csak pislogtam a váratlan meglepetéstől, de Nina szemmel láthatólag élvezte a szitut.
- Ez nagyon csúnya húzás volt. - néztem rá összeszűkült szemmel, miközben a rizst rágtam apró darabokra.
- Nem is rossz egy tizenévestől, mi? - dőlt hátra elégedetten a székében.
- Kösz, hogy mindig emlékeztetsz, mennyire bírom a tiniket. - vágtam vissza vigyorogva, miután lenyeltem a számba tömött rizsadagot.
- Szívesen, öreg barátom! - mosolygott rám angyalian.

(Nina)

- Nem volt ez rossz, kislány! - veregetett hátba vigasztalóan a versenymérnököm, miután visszacammogtam a garázsunkba az időmérő utáni mérlegelést követően.
Túlzás lett volna azt állítani, hogy annyira rászorultam volna a vigasztalásra, de tény, hogy nem éppen a legjobb kedvemben szálltam ki az autómból. Hiába nyertem meg a Q1-et, a Q3-ban elfogyott a kezdeti lendületem és csak nyolcadikként végeztem jelentős lemaradással az éllovasokhoz képest. Kimi nálam is rosszabbul járt, ő már a Q2-ben elvérzett, mivel csak a 12. időt tudta megfutni. Az elégedettség ma nem a mi boxunkat tisztelte meg a jelenlétével, és ez nem csak rajtunk, pilótákon érződött.
- Tudom, de ennél azért többet vártam, főleg mivel rohadt meleg van! - töröltem meg a homlokomat csalódottan.
- A forróság most nem nekünk kedvezett. - könyvelte el kisebb vereséget Ayao. - Majd holnap fordítunk, ne aggódj!
- Imádom az optimizmusodat! - mosolyogtam rá a mérnökömre, aki erre szégyenlősen megvonta a vállát.
- Volt kitől tanulnom! - kacsintott, majd még egyszer bátorítóan vállon veregetett, mielőtt magamra hagyott volna.
- Ninaaaa! - lökött oldalba Damien, aki ki tudja, honnan termett elő hirtelen. - Most már tudom, mit kérdeztél kajálás előtt!
- Ó, ne mond! - csóváltam a fejemet, miközben a pihenőm felé masíroztam.
- Hé, várj! - jött utánam még mindig túlságosan lelkesen. - Eszembe jutott, hogy miért adna egy pasi rózsát egy csajnak!
- Tényleg? - fordultam felé most már kíváncsian. - Na és mire jutottál?
- Szerinteeeeeem... - húzta szándékosan az agyamat.
- Nyögd már ki! - toppantottam türelmetlenül.
- Azért, hogy kicsesszen vele! - csettintett vigyorogva.
- Mi? Miért akarna kicseszni vele? - értetlenkedtem. Sehogy se tudtam felfogni, hogy Damien miért ezzel a hülye érvvel állt elő.
- Azt akarta, hogy ne tudd, ki ő nemde? - karolta át a vállamat, majd a fülembe kezdett suttogni. - És tényleg...fogalmad sincs, ki lehetett, ugye? Na hát pont ez volt a célja! Csak húzni akarja az agyadat!
- Damien, benned tényleg szemernyi ész sincs! - ráztam nevetve a fejemet, miközben lesöpörtem a vállamról a karját és továbbindultam a pihenőm felé.
- De miért? - követett. - Gondold csak végig! Ha egy fasza gyerek lenne, simán odafirkantotta volna a nevét egy kis cetlire! De erről szó sincs!
- Ebben igazad van. - bólintottam, mert muszáj volt egyetértenem vele. - Tehát ez nem egy fasza gyerek. Akkor minek is foglalkozzak vele? Ha az elméleted szerint - ami bevallom, engem nem győzött meg egy iciripicirit sem -, tényleg idegesíteni akar ez a nem fasza srác, akkor felesleges a rózsáján rágódnom!
- Mi? - ráncolta össze a homlokát a szerelőm. Itt már eléggé elvesztette a fonalat.
- Kösz az ötletet, Damien! - öleltem át hirtelen felindulásból. - Azért mégiscsak számíthatok rád! Jobb vagy tanácsadásban, mint gondolnád! - kacsintottam rá, amikor elléptem tőle.
- Mindig is tudtam! - bólogatott, miközben a tenyerével a mellkasát simogatta. Ez nála biztosan az egoizmus túltengését jelenti.
Mosolyogva magára hagytam a diadalmas pofát vágó szerelőmet és benyitottam a pihenőmbe, ahol azonban váratlan meglepetés várt. Kimi a kanapémon feküdt, a könyökén támaszkodva, miközben a kezével a telefonját nyomkodta.
- Hát te? - kérdeztem egy cseppet meglepve. Letettem a sisakomat a kis asztalkára, majd a cipőfűzőmmel kezdtem bajlódni.
- Nem volt jobb dolgom, amíg te a Q3-ban ügyeskedtél. - felelte, de továbbra is a mobiljának szentelte a figyelmét. - Hányadik lettél?
- Nyolcadik! - informáltam kissé meghökkenve. Furának találtam, hogy nem is követte a kvali harmadik szakaszát, csak azért, mert ő már nem vett részt rajta. - Komolyan mondod, hogy amíg én kiszenvedtem ezr a nyolcadik helyet, te betörtél a pihenőmbe és a telódon játszottál? - böktem a mobiljára, amin az Angry Birds-öt nyomatta.
- Egy: nem törtem be, mindig nyitva van. Kettő: tudtam, hogy jobb leszel, mint én és ez elég aggasztó. Három: megvártalak, úgyhogy ne siránkozz! - pillantott fel rám a mondanivalója végén.
- Utálom, hogy kb. mindig igazad van. - zsörtölődtem. Kicsit fájt beismerni, hogy mindig rátapint a lényegre.
- Én azt viszont utálom, hogy nem teperhetlek le, amikor ilyen szexin vetkőzöl. - jegyezte meg, amikor az Angry Birds helyett már azt stírölte, hogy megszabadulok az overallomtól és éppen kibújni készülök a tűzvédelmi ruhámból.
- Ma nincs kedvem egy újabb vitatkozáshoz, úgyhogy mi lenne, ha megkímélnél az ilyen szövegeidtől? - pislogtam rá könyörögve, miközben tovább fejtettem le magamról az alsóbb rétegeket.
- Megteszem, ha cserébe megteszel te is valamit. - állt fel végre a kanapéról. Már a tekintete is valami csínytevést sejtetett, úgyhogy nem is lepődtem meg, amikor odalépett elém és nagylelkűen segédkezett kibújni a fehér tapadós kezeslábasból. - Tudom, hogy a verseny miatt ma is egyedül akarsz aludni. De ha megint kihagyunk egy éjszakát, kénytelenek leszünk most bepótolni...
- Mire gondolsz? - tudakoltam, bár éreztem, hogy tök felesleges ilyen kérdést feltennem, amikor Kimi már azzal egyértelmű választ adott, hogy segített megszabadulni a versenyzői öltözékemtől.
- Csak egy kis hangyaszarnyi élvezetre. - kulcsolta össze a karját a hátam mögött, majd vigyorogva lehajolt és elindította a folyamatot, hogy részesüljünk abban a bizonyos hangyaszarnyi élvezetben...

Vasárnap reggel a tegnap esti pihenőben történt akciózásunktól függetlenül egyedül ébredtem, mégis mosolyogva gondoltam arra, hogy Kimi végre megértette, mit szeretnék és ennek megfelelően cselekedett. Éjszaka agyaltam egy kicsit a kettőnk ügyén és arra jutottam, hogy ha továbbra is képes tartani ezt a szintet, tényleg nem kell tartanom attól, hogy egyszer is elege lesz belőlem és az állandó várakozásból, ezt követően pedig megromlik a viszonyunk. Rájöttem, hogy csak bíznom kell benne, és minden úgy fog alakulni, ahogy nekem és neki is jó.
- Amúgy van egy hírem. - jelentettem be neki, amikor a pilótaparádéra készülve elindultunk a rajtrácsra, ahol a kamion várt ránk.
- Epekedve várom. - mosolygott, talán túlzottan is kíváncsian.
- Nem érdekel ki küldte azt a rózsát. Lehet, hogy nekem címezték, de ettől még nem kell foglalkoznom vele. Ha az illetőnek volt is valami szándéka ezzel a gazzal, nem közölte, úgyhogy annyira nem is lehetett fontos.
- Helyes. - bólogatott Kimi, majd átkarolt és adott egy puszit az arcomra. - Tegnap még eléggé foglalkoztatott a dolog, de örülök, hogy már nem téma. Nem is akarod megtudni, ki küldte?
- Egyáltalán nem. - ráztam meg a fejemet határozottan. - Lehet, hogy jobb is, ha nem derül fény rá. Még azt is el tudom képzelni, hogy csak egy seggfej szórakozott éjnek évadján.
- Végül is, bárki lehetett a szálloda lakó közül... - vonta meg a vállát.
- De mint mondtam, már nem izgat. - néztem fel rá mosolyogva. - Tényleg nem. Különben is rühellem a rózsát. Megszúrta az ujjamat a rohadt tüskéje!
- Szegénykém. - simogatta meg a hajamat tettetett sajnálattal, amire én csak egy vállon bokszolással válaszoltam.
- Szevasztok! - köszöntött minket nagy hanggal Sebastian már a pilótaparádé keretein belül.
Kimi szokásához híven felült a korlátra és onnan integetett a nézőknek, míg én azon könyökölve figyeltem a Szingapúrban összegyűlt népes szurkolótömeget. Seb lelkes köszönése azonban felhívta a figyelmemet, annál is inkább, mert tőle nem megszokott módon "szevasztok"-ot köszönt.
- Mi a helyzet? Győzelemre fel? - kérdeztem lazán. Tegnap a mérlegelésnél láttam, hogy morgós kedve lett, amiért kikapott Lewistól és Maldonadotól is, de ma már láthatóan optimistábban állt az előttünk álló versenyhez.
- Naná! Más szóba sem jöhet, ne viccelj! - lökte meg a karomat nevetve, amit megint furcsálltam egy kicsit, de ezt a nagyon laza viselkedést betudtam a futam előtti izgalomnak.
- Rád férne már egy győzelem, eléggé le vagy strapálva pontok terén. - jegyeztem meg mosolyogva.
- Fernando mögöttem van és ott is marad. - rántotta meg a vállát magabiztosan.
- De nagy harci kedve lett itt valakinek... - röhögött fel Kimi, de Seb mintha figyelmen kívül hagyta volna a megjegyzését.
- Hallod Nina, úgy néz ki te nyered majd a fogadást! - könyökölt oda mellém a korlátra.
- Milyen fogadást? - bámultam rá értetlenül, mert elsőre nem ugrott be, hogy egyáltalán kötöttem volna bárkivel is fogadást.
- Trénerszexben. - segített ki Kimi sajátos megfogalmazásával.
- Ja! - helyeselt Seb. - Heikki állítása szerint nem feküdtek le tegnap, úgyhogy én is buktam az 50 eurót!
Tényleg, tegnap este az edzőink randiztak! Teljesen kiment a fejemből! Addig szórakoztunk Kimivel a pihenőmben, hogy már nem is tudtam volna beszélni a barátnőmmel, mielőtt elmegy arra a "mindent tisztázunk" randira. Ha odaadom neki a megnyert 150 euróm felét, talán nem haragszik majd rám nagyon, amiért nem beszéltem a lelkére a nagy összeröffenés előtt.
- Látjátok fiúk? - örültem meg a szinte elkönyvelt sikeremnek. - Pedig én fogadtam utoljára!
- Azért még nincs vége a napnak, kicsi Nina! - figyelmeztetett Kimi. - Estig még bármi megtörténhet...vagy nem történhet.
- Heikki meg van őrülve Heidiért. - állította Seb. - Képtelenség, hogy tovább bírja önmegtartóztatásban.
- Heidivel dettó ugyanez a szitu! - bólogattam helyeslően. - Tuti, hogy egy ágyba keverednek ma éjjel!
- Jaj, de biztosak vagytok a dolgotokban, gyerekek! - csóválta a fejét a finn, majd egy kis hatásszünet után -ami alatt mi Sebbel cinkosan összenéztünk- elvigyorodott. - Új fogadás?
- Savanyú a szőlő, mi? - csücsörítettem rá gúnyosan mosolyogva.
- Majd meglátjuk, kinek lesz az. - fordult felém még mindig vigyorogva. - Én azt mondom, ma nem lesz trénerszex.
- Hülye vagy?! - hüledezett Seb. - Újabb fogadást akarsz elbukni? Kims, csorbulni fog a hírneved!
- Kibírom. - rántotta meg a vállát Kimi. - Na ti mit mondtok?
- Kizárt! - mondtuk ki egyszerre Sebbel. Fel is nevettünk a nagy egyetértésünk hallatán, majd előre örülve a kettős győzelmünknek, lepacsiztunk egymással.
- Ne örüljetek ennyire előre! Csúnyán meg fogjátok szívni! - fenyegetőzött a finn barátunk.
- Este meglátjuk. - bólintott Seb, majd felém fordult. - Tényleg, ott lesztek az afterpartin?
- Legyünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Naná! Ha győzök, kötelező ott lennetek! Márpedig így lesz, úgyhogy már ki is készítheted a miniruhádat! - vigyorgott magabiztosan.
- Felesleges a duma, öcsi, már lebeszéltük, hogy mindenki ott lesz. - legyintett Kimi.
- Tényleg? - néztem rá meglepve. - Én erről miért nem tudtam?
- Te akartál pilótabulit. - emlékeztetett és közben Seb felé bökött a fejével. - Szóltam neki meg pár társunknak, akivel összefutottam a paddockban és mára mindenki visszajelezte, hogy találkozunk a tetőmedencében.
- Komolyan leszerveztél egy bulit a kedvemért? - pislogtam még mindig döbbenten. Bár Kimi nem válaszolt, a mosolya elég árulkodó volt. Ha nem lettünk volna nagyközönség előtt, lehet hogy jobban megdicsértem volna, így viszont csak nekidőltem az oldalának és önelégült vigyorral az arcomon belegondoltam, hogy bárhogy is alakul a mai futam, az éjszakám már most ütősnek ígérkezik.

Sajnos a szingapúri versenyem nem alakult olyan fényesen, mint a város kétség kívül csodaszépen kivilágított formájában. A rajtnál akkora kavarodás alakult ki, hogy pár pillanat erejéig felrémlett előttem a spái tolakodás és az azt követő rémálom. Direkt megkértem Ayao-t, hogy ezúttal a felvezetőkör elején elmondott adatinformálás után ne szóljon hozzám, hogy fejben felkészülhessek a rajtra, hiszen ez volt most a kritikus pont. Nem akartam újra átélni azt, amit Belgiumban, így most feláldoztam a startoknál megszokott bátorságomat és inkább a visszafogottság mellett döntöttem. Persze amikor megláttam, hogy a célegyenes végén hirtelen mindenhonnan körülvesz egy-egy autó, a versenyzői ösztöneim életre keltek és nem hagyták, hogy csak úgy felkínáljam a pozíciómat a társaimnak, úgyhogy keményen küzdöttem azért, hogy lehetőleg pozícióvesztés nélkül éljem túl az első körös kakaskodást. Miután sikerült megtartanom a helyemet és nyolcadikként kezdtem meg a második kört, Ayao nem is teketóriázott tovább, rögtön dumálni kezdett.
- Nina, nincsenek adataink! - közölt mindjárt egy nem túl jó hírt a rádión.
- Mi az, hogy nincs? - kérdeztem vissza idegesen. Tudtam, hogy ez rám nézve nem sok jót jelent. Hurrá, rögtön az első körökben elönt a feszültség, mert már most jelentkeznek a jelek, hogy nem lesz minden problémamentes ezen a futamon...sem.
- Nem működik a telemetria, nem látjuk az adataidat! - részletezte.
- Rohadt jó! Akkor várjuk meg, amíg az elektronika istene megkegyelmez nekünk! - morgolódtam.
- Te csak figyelj a vezetésre! - oktatott ki a mérnököm.
Megfogadtam a tanácsát - vagy inkább utasítását -, de nem mondhatnám, hogy élveztem a körről-körre haladást, mivel se nem voltam gyors, se nem tudtam előzni, sőt még a gumijaim is kezdtek tropára menni. Nem ilyen "visszatérésről" álmodtam, az biztos.

Miután Lewis kiesett, nyertem egy pozíciót, így már hetedik voltam, de nem sokkal később kétszer is bejött a Safety Car, így teljesen felborult a sorrend.
- Kimi van mögötted. - jelentette Ayao a rádión.
- Hogy került ide? - hökkentem meg, hiszen nemrég még azt az infót kaptam, hogy a csapattársam Schumi mögött szenved a tizedik hely környékén. Persze azóta Michael kiesett, de akkor sem értettem, hogy keveredett mögém a hetedik helyre.
- Nina, most okosnak kell lennünk! - szólt rám, ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésemre. - Más taktikán vagyunk, Kiminek friss gumijai vannak és...
- Persze, elengedem. - mondtam fogcsikorgatva. Nem fűlt hozzá a fogam, hogy a Magyar Nagydíj után újabb pozíciót ajándékozzak Kiminek, de tudomásul vettem, hogy mi a feladatom és eszem ágában sem volt ellenkezni. Így is nagy hálával tartozok Ericnek és az egész csapatnak, hogy az eltiltásom ellenére is bíznak bennem és támogatnak, nem is venné ki jól magát, ha ezek után ellenszegülnék az utasításuknak.
Így hát az egyik kanyarból kijövet szándékosan lassabban gyorsítottam ki, így a másik Lotus simán elmehetett mellettem. A számat összeszorítva figyeltem az autó hátulját, ekkor azonban észrevettem egy kinyúló kezet, ami valamiféle intést jelenthetett hátrafelé, és ekkor már inkább mosolyogtam.
- Azt hiszem Kimi megköszönte. - kommentálta az esetet a mérnököm a rádión, és az ő hangján is hallottam, hogy mosolyog. Tényleg szép volt a finntől ez a megnyilvánulás, valahogy elviselhetőbbé tette azt a tényt, hogy megint csak én maradtam alul a csapaton belüli sorrendben ezen a futamon is.

Mire elhagytuk a pályát, már nem is volt bennem keserűség. Egy hetedik hely nem is olyan rossz, ha azt nézzük, hogy pontot szereztem a csapatnak és javítottam egy pozíciót a starthelyemhez képest. Ráadásul azt
is érdemes figyelembe venni, hogy egyáltalán elindultam a futamon, ami már egy fél siker az én esetemben. És igaz, hogy nem ünnepelhetek győzelmet, de attól még mosolyoghatok a mai esti afterpartin.
- Hé, mi ez a ribancrobogó? - tágultak ki a szemeim, amikor megláttam Heidi tízcentis tűsarkúját, amiben éppen betipegett a hotelszobám nappalijába.
- Fogd be, szűzlány, én legalább kicsípem magam, nem úgy, mint egyesek! - szegte fel az állát, amikor az állótükör előtt megint illegetni kezdte magát.
- Én nem készülök pasit hódítani, nem úgy, mint egyesek. - vágtam vissza, azt figyelve, hogy a barátnőm a dekoltázsát igazgatja. Hát...tényleg nem bíz semmit a véletlenre.
- Pedig Kimivel már igazán léphetnétek valamerre. Nem bírom nézni nap, mint nap a kanos fejét!
- Bezzeg a nyaraláson még nem volt ellenedre az a bizonyos fej! - reagáltam le ismét a támadását.
- Hidd el nekem, drágám, nagyon jó az ágyban! - közölte kegyesen, miközben a száját élénkvörösre rúzsozta. - Nem fogsz hiányt szenvedni, az biztos!
- Felesleges a tanácsadónőt játszanod, nem fogunk lefeküdni. - szögeztem le, mielőtt belebonyolódnánk a témába. Én legalábbis ezt akartam megakadályozni, de Heidi persze ezt sem úgy gondolta, ahogy én.
- De miért, Nina? Csak nem félsz tőle? - fordult felém "jaj, de aranyos" arckifejezéssel. Már csak ez hiányzott.
- Fogd be! Foglalkozz inkább az adoniszoddal! Lefogadom, hogy ha ilyen szájjal állsz elé, két percig nem fogja bírni, hogy ne smároljon le! - tereltem rá a témát. Feltételeztem, hogy magáról szívesebben beszél.
- Nem sietünk el semmit. - mosolygott szűziesen. - Megbeszéltük, hogy szép sorjában haladunk. Először újra hozzá kell szoknunk egymás társaságához, aztán eldöntjük mi lesz.
- Akkor minek akarsz ennyire tetszeni neki? - vontam fel a szemöldökömet. Ahogy végignéztem a barátnőm szettjén, egyértelműen azt sugallta magáról, hogy ma hódítani akar. Ezt ütötték a szavai, amin igencsak meglepődtem.
- Egy igazi nő mindig tetszeni akar a férfiaknak, drága! - fordult felém szánakozó mosollyal. Remek, már megint szembesíteni akar azzal, hogy én hozzá képest még sehol sem vagyok...
- És te egészen pontosan hánynak akarsz ma tetszeni? - érdeklődtem, bár egyértelműen tudtam a választ.
- Mindenkinek, akinek a tekintete egy kis ideig elidőzik rajtam. - villantott huncut mosolyt.
- Nem értelek, te nő. - csóváltam a fejemet. - Azt hittem vissza akarod szerezni Heikkit, erre most gyakorlatilag kijelentetted, hogy minden más pasitól azt várod, hogy téged bámuljanak. Szép kis terv, komolyan...
- Igazad van drágám, lehet, hogy téged kellett volna megkérdeznem. - simított végig a karomon, amikor odalépett elém. - Hiszen mind tudjuk, hogy te vagy a legprofibb a féltékenyítésben.
- Rossz poén. - haraptam bele az ajkamba.
- De igaz. - döntötte el a fejét egy angyali mosoly kíséretében. - Minden másban van még hová fejlődnöd. Tudod, nem csak féltékennyé kell tenni egy pasit, hanem meg is szerezni. Ha pedig megszerezted, tudni kell megtartani. Te most hol is jársz ezen az úton? - tette fel a költői kérdést, amit végül meg is válaszolt. - Ja, igen, még mindig a küszöbnél toporogsz!
- Mire megy ki a játék? - néztem rá gyanakvóan. Ismertem már Heidit eléggé ahhoz, hogy az ilyen felvezetések után mindig valami tanács következik, amit az általánosságok után egyenesen nekem címez. Most sem csalódtam benne.
- Ideje kilépned az ajtón, kislány! - fogta meg mindkét vállamat, majd óvatosan megpuszilta az arcomat. - Ha egy olyan pasi, mint Kimi Räikkönen, vonzódik hozzám, biztosan nem hagynám viszonzatlanul az érdeklődését.
- Ezt már be is bizonyítottad. - utaltam egy bizonyos éjszakára, mire égnek emelte a tekintetét.
- Most nem rólam van szó! Éppen ezért olyan tanácsot próbálok adni neked, amit saját a javadra fordíthatsz!
- Különben mit mondanál? Ha a régi, mindenbe belekotyogós Heidi lennél? - kíváncsiskodtam.
- Őszintén? - szorította össze a száját, mintha nem nagyon akarná kimondani az igazságot, de hazudni sem. - Azt javasolnám, hogy tedd szebbé a győztesünk estéjét! - árult el, miután bólogatással erre biztattam.
- Mármint Sebét? - kérdeztem vissza, holott mindketten pontosan tudtuk, kiről van szó. - Ajj, Heidi, ez...
- Tudom. - vágott a szavamba, majd elmosolyodott. - Éppen ezért inkább azt mondom, koncentrálj Kimire!
- De...most tök ellentétes dolgokat hozol fel! - értetlenkedtem.
- Nézd Nina, te szerencsés vagy, hogy két ilyen barátod lehet. Tény és való, hogy én szívesen láttalak volna együtt a kisherceggel, de be kell látnunk, hogy ez már lehetetlenné vált. A körülményeket tekintve már nem is bánom. - tette hozzá őszintén. - Kimin pedig lehet látni, hogy szeret veled lenni. Úgyhogy azért mondom, hogy foglalkozz vele ma éjjel, mert megérdemli, hogy te is ugyanolyan figyelmet fordíts rá, mint ő rád.
Nem nagyon tudtam reagálni Heidi szavaira, úgyhogy amíg ő összepakolta a retiküljét, én magam elé bambulva gondolkoztam azon, amit mondott. Lehet, hogy túl visszafogott vagyok Kimivel szemben? Túlságosan ragaszkodok az elveimhez és ezért nem akarom, hogy komolyabbra forduljon a kapcsolatunk? Kimi talán ezt akarja? Hogy a köztes állapotot felejtsük el és lépjünk tovább? Most mihez kéne kezdenem?
- Kicsi szívem, jössz már? - kérdezte Heidi néhány perccel később, amikor már útra készen megállt az ajtó előtt. - Hé, ugye a lila bikinidet vetted fel? - állapodott meg a tekintete a fehér felsőmön, ami annyira nem láttatta az élénk színű fürdőruhámat.
- Úgyse engedted volna, hogy a másikat válasszam. - ingattam a fejemet, ahogy csatlakoztam hozzá.
- Még szép! Na gyere, te lány, ideje belevetni magunkat az éjszakába! - karolta át a nyakamat, miután bezártam a szobámat és elindultunk az afterpartira.


Mire megérkeztünk a Marina Bay Sands Hotel tetőtéri medencéjéhez, a társaság már bulizott. Elképesztő volt innen a kilátás, az egész várost be lehetett látni, feltéve ha az ember nem vakult meg a színes fénykavalkádtól, ami kivilágította a térséget. A buli helyszíne önmagában a medencéből és a körülötte fekvő nyugágyakból illetve pálmafákból állt, valamint egy széles választékot kínáló bár is működött a többtízemeletes hotel tetején, így minden adott volt egy fergeteges éjszakához.

Többségében F1-es emberkék mászkáltak idefent, versenyzők, csapattagok egyaránt. Sokáig csak Red Bull-inges arcokat láttam piával a kezükben közlekedni, ami nem is volt meglepő, hiszen Sebastian előre jelezte, hogy ha nyer, hatalmas bulit fognak csapni a csapatával. Nem is kellett sok idő ahhoz, hogy az ünnepelt győztes megtaláljon.
- Nina, tök király, hogy itt vagy! - ölelt meg nagy lendülettel. A szeme boldogságtól -és feltételezem, hogy némi alkohol hatásától is- csillogott és nagyon felszabadultnak látszott.
- Gratulálok, megcsináltad! - veregettem hátba még ölelés közben, majd adtam egy dicsérő puszit az arcára. Látszólag nagyon örült neki, mert teljesen felvillanyozódott tőle.
- Köszi! Most konkrétan felrobbanok az örömtől. Rohadt jó ez az este! Gyere, épp most akarunk egy Sex On The Beach-csel koccintani a srácokkal, hogy adjunk a strandhangulatnak. Tudom, hogy ez a kedvenced. - sutyorogta a fülembe vigyorogva.
- Ott a helyem! - fogadtam el a meghívását, majd hagytam, hogy a derekamnál fogva átkaroljon és odakormányozzon a többi pilótához, akik tényleg egy rakáson voltak a medence szélén, ki a vízben félmeztelenül, ki a nyugágyakon ücsörögve. - Helló mindenki! - köszöntöttem a srácokat, akiknek a többsége jókedvűen visszaköszönt. Nagyon feldobott, hogy hosszú idő után megint összegyűltünk.
- Már azt hittem sosem érsz ide. - nézett fel rám a medencéből Kimi, aki annak szélére támasztva a karját fogta meg a poharát, amivel Seb megkínálta. Miután én is megkaptam a saját adagomat, leültem a medence partjára úgy, hogy a lábamat belelógattam a kellemes vízbe.
- Heidi kicsit feltartott. - vallottam be, kihasználva azt a minimális időt, amíg a többiek az italosztással foglalatoskodtak.
- És most hol hagytad? - érdeklődött a finn, aki hiába kereste, sehol sem szúrta ki a szemével a barátnőmet.
- Seb elkapott, úgyhogy szem elől tévesztettem. - fordultam hátra, de Kimihez hasonlóan én se láttam Heidit.
- Biztos feltalálja magát. Te viszont még nem vagy elég strand hangulatban, szöszikém. - vigyorgott rám, vagyis inkább a felsőmre.
- A Sex On The Beach majd meghozza a hangulatomat. - kacsintottam kihívóan. Kifejezetten élveztem, hogy ezúttal ő néz fel rám a vízből, míg én a parton ücsörögve lefelé találom őt. Ilyen nem sokszor fordul elő, mivel vagy egy fejjel magasabb nálam.
- Alig várom! - somolygott, de elég volt a szemébe néznem, hogy megsejtsem, miféle elképzelései lehetnek.
Több szóra már nem volt lehetőségünk, mivel Seb mindenkit ivásra invitált, de mire mindenki koccintott mindenkivel, az egész banda őrülten szomjas is lett. Nem is tévedtem, amikor azt jósoltam, hogy a nevezetes koktél meghozza a hangulatot, mert mindenki esetében így volt. Akárhogy is alakult a mai futam mindannyiunk számára, a győztes Seb, a kieső Lewis és az egymással kakaskodó Felipe és Bruno is felszabadultan kezdett neki a bulizásnak. A legtöbb pilótabarátnő és feleség is jelen volt, sőt még a kis Felipinho is üdvözölt mindenkit a csapatból, úgyhogy tényleg egy boldog társaság került össze, akik nem foglalkoztak a többi VIP vendéggel vagy fizetős szállóvendéggel, akik szintén itt ütötték el az éjszaka utolsó óráit, mert a beach hangulat a hotel tetején mindenkit elért. Hamarosan már nem volt olyan ember, aki ruhában szórakozott, mindenki fürdőruhára vetkőzött, ez pedig a fiúk részéről még nagyobb örömöt váltott ki, ezt a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
- Ebben a bikiniben még kislányosabb vagy, mint amúgy. - mért végig Kimi, ahogy a medence partján hasra feküdtem. Ő még mindig a vízben állt, állát a peremre támasztva nézett engem.
- De már csak egy hangyányit, ugye? - pislogtam bájosan mosolyogva.
- Ugye. - bólintott, de még mielőtt többet mondhatott volna, felnézett, én pedig követtem a pillantását.
- Héééé, Kims, jól látom, hogy nincs semmi a kezedben? - hallottam meg Seb hangját a fejem felett. - Nina, a te piád is elfogyott? Szégyelljétek magatokat!
- Egy tízes skálán szerinted mennyire vagy ittas? - kérdezte Kimi a haverjától, aki csak legyintett.
- Tehetek én róla, hogy az összes szerelőmmel innom kell, rólatok nem is beszélve?
- Szegény Seb, miért is kellett megnyerned a futamot! - csóváltam nevetve a fejemet.
- Te csak ne pimaszkodj, Ninácska! - guggolt le elém a győztes. - Látom rajtad, hogy kell még neked egy kis muníció! Hát úgy akarod itthagyni Szingapúrt, hogy egy kicsit sem csípsz be? Gyere, hozzunk már valamit, ne csak tunyulj itt lent! - nyújtotta felém a kezét.
- Na jó, de csak azért, mert velem még nem ittál! - fogadtam el a jobbját, amivel felsegített. Lenéztem a medencében lebzselő Kimire, aki most egyszerre bámult fel ránk. - Nyugi, neked is hozok valamit. - bólogattam, mire széles mosoly terült el az arcán.
Sebbel odalépkedtünk a bárhoz, de ahelyett, hogy a megkapott italokkal visszamentünk volna a medencéhez, leültetett az egyik bárszékre és miután mindketten kortyoltunk párat a koktélunkból, beszélgetést kezdeményezett.
- Dumáljunk már egy kicsit, ha már ilyen szent a béke köztünk!
- Nem is hinnéd, mennyivel jobb így nekem is, hogy nem kell folyton azon rágódnom, mit kéne még tennem, hogy megbocsáss! - mondtam el őszintén.
- Ez már lerágott csont, ne is beszéljünk a múltról! - fogta meg a kezemet mosolyogva, ami a pulton pihent. A mozdulatára odakaptam a pillantásomat, de ő túl jó kedvében volt ahhoz, hogy észrevegye az értetlenségemet, helyette tovább csacsogott. - Emlékszel, amikor Monzában biztattál, hogy legközelebb nyerni fogok? Igazad lett! Nyertem és most baromi boldog vagyok!
- Én egy jós vagyok Seb, nem tudtad? - mosolyodtam el, nem csak azért, mert bevált az előrejelzésem, de azért is, mert jó volt látni ilyen boldognak a barátomat.
- Ezentúl mindig tőled fogom elkérni a következő futamra a dobogósok listáját! - ígérte nevetve. - De most komolyan. Tök jól esett, hogy így bíztál bennem.
- Most is bízok benned. - erősítettem meg, mert látszott, hogy ez a kérdés fogalmazódott meg benne. - Szerintem le fogod győzni Fernandót! Legalábbis remélem, hogy így lesz, különben csalódni fogok benned!
- Azt nem engedhetem meg magamnak. - rázta a fejét hevesen. - Mostantól megnyerek minden futamot!
- Úgy legyen! - emeltem fel a poharamat, amivel nevetve koccintottunk.
- Annyira örülök, hogy megint ilyen jóban vagyunk! - tért vissza az előző témánkra. - Rohadt jó megint veled lenni! Mindig kihozod belőlem a legjobbat, és ezt marhára élvezem!
Egy kicsit zavarba ejtett Seb őszinteségi rohama, habár sosem rejtette véka alá, hogy bír engem. De mivel történt köztünk egy s más, most egészen más megvilágításba helyeződött minden, amit velem kapcsolatban említett, és ettől kicsit feszengeni kezdtem.
- Igyunk még egyet! - javasoltam, mert már kezdett kiürülni a poharunk.
- Egyet? Még legalább tízet meg akarok inni! Nem akarom, hogy vége legyen ennek az estének! - nézett fel az égre, ahol most éppen tűzijátékokat lövöldöztek.
- Akkor igyunk erre a végtelen éjszakára! - koccintottam az övéhez a már újabb italt tartalmazó poharamat.
Sebbel ismét jókedvűen ittunk, és ez csak jót jelentett. Belgiumban még halvány esélyt sem láttam arra, hogy még ebben az életben kibékülünk, Monzában viszont már megcsillant a remény, hogy rendeződhet a kapcsolatunk, mert láttam rajta, hogy ő sem akar rosszban lenni velem. Most két héttel később Szingapúrban minden oké köztünk, sőt talán fesztelenebb a viszonyunk, mint az elmúlt hetekben. Ennek pedig azt hiszem mindketten csak örülni tudtunk.

(Kimi)

- Tudtam, hogy ez lesz. - csóváltam a fejemet, miközben azt néztem, hogy Nina és Seb egymással ökörködnek a medence vízében.
Totálisan becsíptek és totálisan jól érezték magukat, amin én csak mosolyogtam, de figyelnem kellett rájuk, hogy nehogy elkövessenek valami olyasmit, amit később még megbánhatnak. Egyelőre csak fröcskölték egymást, vagy a vízben elmerülve viaskodtak, amit betudtam a félig gyerek énjüknek, de amikor egy órával később már egymásra támaszkodva énekelték ki a világba, hogy Éljenek a németek és a kolbászuk!, már nem tudtam lelkiismeret furdalás nélkül röhögni rajtuk. Nem sokkal később Nina ugyanúgy elfeküdt a medence partján, ahogy a buli kezdetén még józanul, Sebet viszont elrabolták a szerelői, akik voltak akkora marhák, hogy pezsgőt öntöttek a medencébe, és ezt a hotel biztonsági őrei nemigen nézték jó szemmel.
- Annyira butusok ezek a fiúk! - kuncogott Nina a Red Bullos srácokon. Már alig volt erő a lányban, annyit ugrált és ivott, hogy már csak annyira volt képes, hogy a kezét a vízbe lógassa.
- Te is butus vagy. - mondtam, miközben a vizes hajtincseivel játszottam.
- Miért vagyok butus? - kérte ki magának értődötten. - Hogy mondhatsz ilyet?
- Megint becsíptél és megint előjött az aranyos Nina. - mosolyodtam el. Ezzel a szóval tudtam összegezni a nyávogó és kuncogó Ninát.
- Nem vagyok aranyos! - ellenkezett, de közel sem a rá jellemző makacssággal, inkább csak nyavalygott. - Csak szomjas...adsz egy pici innit? - pislogott rám nagyra nőtt kék szemeivel.
- Nem kapsz egy picit sem. - fogtam meg a kezét, amit azért nyújtott, hogy piát adjak neki.
- M'ér'? - akarta tudni, de már inkább nyafogásnak tűnt, mintsem követelésnek.
- Eleget ittál, kicsi Nina. - adtam meg a korrekt választ. - Maximum csak vizet ihatsz, de azt itt nem találsz.
- De itt van. - nyújt bele a medencébe, és amilyen kis lökött volt jelen pillanatban, a tenyerével kikanalazott egy maréknyi vizet, hogy azt öntse a szájába, de nevetve megakadályoztam benne. - Ajj má', mos' miért nem hagysz inni? - nyivákolta, majd csalódottan ledobta a kezét a medence peremére.
- Totál K.O. - állapítottam meg a fejemet csóválva. - Gyere, kislány, pizsamaosztás van! - jelentettem ki, majd kimásztam a medencéből és a karjánál fogva felhúztam Ninát is.
- Huhh, asszem a lábam elfelejtett járni. - nézett le a meztelen lábfejére csodálkozva.
- Az biztos. - helyeseltem röhögve, majd összeszedtem a ruháinkat és egybegyűrve odaadtam Nina kezébe. - Fogd ezt meg! És kapaszkodj! - mondtam, de mivel elég nehéz feladatnak tűnt neki az is, hogy a kezében tartsa a pólókat és nadrágokat, én magam helyeztem el a karját a nyakam köré, miután sikerült felemelnem.
- Juhú! - lelkesedett be, amikor rájött, hogy nem kell a saját lábán közlekednie.
- Aha, juhú... - ismételtem valamivel kevesebb lelkesedéssel, mert egy félig részeg lánnyal a karomban kicsit nehéz volt kikerülni a medence körül partizó tömegből.
Szerencsére mindenki el volt annyira foglalva magával, hogy nem akadályoztak az utamban, így viszonylag könnyedén sikerült eljutnom a liftig, ahol muszáj volt lábra állítanom a lányt, mert másképp nem fértünk be. Ez is érdekes volt, mivel Nina ekkorra már annyira elfáradt, hogy teljesen nekem dőlt és csak a jajgatásaiból tudtam, hogy még nem aludt el. Mihelyst kikerültünk a liftből, megint a karomba kaptam, így azért gyorsabban tudtuk közlekedni. Mivel fogalmam sem volt, hol lehet az ő beléptetőkártyája, az én szobám mellett döntöttem. Mire odaértünk, Ninát már a vállamra borulva cipeltem, mert már tényleg az alvó fázisban tartott. Sietősen belöktem az ajtót, majd miután becsuktam, becaplattam vele a hálóba. Éppen azon voltam, hogy a lehető legkíméletesebben letegyem az ágyra, amikor feljajdult, majd a teste önálló életre kelve ledobta magát az ágyra.
- B*szki, hát nem hiszem el! - bosszankodtam, mert a hanghatásból ítélve nem volt éppen fájdalommentes az a becsapódás, ahogyan "földet ért".
- Ajj... - masszírozta meg az oldalát Nina, akinek szintén nem tetszett a landolás.
- Húzd ezt fel. - adtam neki a felsőjét, mert nem akartam, hogy a vizes bikinifelsőjében aludjon.
- Nem kell. - tolta el magától, mint valami ötéves. Ellenben a karját egyfolytában csak nyújtogatta. - Kimi...
- Mi van? - kérdeztem türelmetlenül, mert azt hittem valami baja van.
- Álmos vagyok. - közölte, mire elmosolyodtam.
- Nem mondod? - mulattam rajta, miközben egy törölközővel megtöröltem a vizes hajamat.
- Kimi... - szólított megint nagy sóhajtások közepette. A szeme már csukva volt, és azon igyekezett, hogy kényelmes pozíciót találjon magának az alváshoz.
- Mondjad...
- Gyere má' ide! - paskolta meg maga mellett az ágyat. Miután eldobtam a törölközőt a szoba másik sarkába, mellé feküdtem, de még mindig nem volt elégedett. - Közelebb! Fázok! - közölte panaszos hangon.
- Mennyi bajod van... - mosolyogtam, de betakartam a takaróval és közelebb feküdtem hozzá.
- Köszike! - motyogta, majd váratlanul felém fordult és hozzám simult. - Kimi...
- Mi van még? - nevettem, mert tényleg nem tudtam elképzelni, mit akar még.
- Majd meghálálom. - ígérte, aztán ráfektette a fejét a karomra és perceken belül elaludt.