86. fejezet: Széthulló triumvirátus

Sziasztok!
Megint egy hosszú résszel jelentkezek, remélem ismét kárpótollak titeket az időbeli csúszásért. Mindenszentek miatt kicsit későn tudtam géphez ülni, de a lényeg, hogy itt a folytatás!
Kicsit furcsa címet választottam, remélem megértitek az okát. Főszereplőink a mostani részben azzal okoznak galibát egymásnak, hogy nem teljesen őszinték vagy éppen elkotyognak dolgokat.
Most is örülök a véleményeknek bármilyen formában! :)
Sok sikert a srácoknak Abu Dhabiban! Egyik kedvenc helyszínem, remélem lesz minek/kinek örülni vasárnap! :)
Jó olvasást! :)

(Kimi)

A taxi végre megállt, a sofőrje várakozóan bámult kifelé az ablakon. Amikor kiszúrt engem, vonalszerű szemei megnagyobbodtak meglepetésében, de csalódni fog, mert én nem szállok be a kocsijába.
- Köszönöm ezt az estét. - fordult felém az eddig mellettem várakozó csaj.
Magas, szőke, szexi alakkal és buja tekintettel. Ráadásul elég kapós ahhoz, hogy annak ellenére lesmároljon egy félig idegent, hogy nemsokára eljegyzik. Tetszett a vakmerősége és az, hogy egyáltalán nem érez lelkiismeret furdalást az üzleti vacsorán ücsörgő vőlegénye miatt. Egy barátnőjével és annak csávójával jött el a bulira, mind a hárman dúsgazdagok. Kábé ennyit tudtam meg róla, mielőtt egymásra tapadtunk, de más nem is érdekelt. Jól néz ki, bevállalós és ma éjjel szingli.
- Mondanám, hogy legyél jó, de... - vakartam meg a halántékomat nevetve. A csaj is kuncogott, ezzel elismerte, hogy tényleg nem volt jókislány ma. - Úgyhogy inkább egy kalappal a csávódhoz!
- Köszi. - mosolygott. - Megteszem azt a szívességet, hogy csak azt mesélem el neki, milyen édes voltál azzal, hogy itt is dedikáltál. - pillantott le a dekoltázsára, amit remekül kiemelt a mélyen kivágott ruhája.
- Egy rajongó mínusz még nem a világ. - ingattam a fejemet mosolyogva. Nekem aztán édesmindegy volt, hogy az ürge megtudja-e a leendő felesége félrelépését vagy sem.
- Most készülök házasodni. - sóhajtott. Így lelkesedik egy fiatal nő az esküvő közeledtével - Vegyük úgy, hogy ez volt a leánybúcsúm fénypontja! Megmarad az én kis titkomnak. - villantott rám egy huncut mosolyt. - Még egyszer köszönöm, nagyon élveztem.
- Én is. - udvariaskodtam, bár nem egészen voltam őszinte. Eleinte azt hittem, izgalmas lesz egy vadidegen nővel-aki ráadásul még baromi vonzó is- smárolni, de mégsem hatott meg annyira. Most meg akkora őrült tuskó leszek, hogy hagyom elhúzni egy taxiban.
- Most megyek... - vetett egy pillantást az út szélén üresjáratban álló autóra. - Sok sikert a futamon! - búcsúzott el egy biztató mosollyal.
Köszönésképpen biccentettem egyet, majd zsebre dugott kézzel végignéztem, ahogy egy két lábon járó szépség elhúzza a csíkot egy taxiban, persze nélkülem. Egészen máshogy alakult rövid szórakozásunk vége, mint terveztük. Nem tudom, hogy ő akart-e volna többet ezen az éjszakán, de nekem már akkor elment tőle a kedvem, amikor nem éreztem semmi extrát a smárolásban. Persze baromi jó nő és a szájkaratéban sem kispályás, és biztos az ágyban sem okozott volna csalódást...de mégsem vett rá semmi, hogy felcipeljem a hotelszobámba. Lehet, hogy rohadt nagy hiba volt ejteni a csajt, de ő már így is sokat nyert ma este azzal, hogy részesülhetett kivételes jófejségemből. És itt most nem csak a dekoltázsra adott aláírásomra gondolok...
Mivel a "fél órás" csajom lelépett, én pedig nem akartam egy helyben ácsorogni a járdán, két lehetőségem maradt. Visszamegyek a VIP partira és ezek után leszarva a rajongókat iszogatok és dumálok a pilótatársaimmal, vagy követve a szőkét inkább elteszem magam holnapra. Még magamat is megleptem azzal, hogy inkább leintettem egy taxit, ahelyett, hogy fellifteztem volna a bulira. De igazság szerint nem volt már miért maradnom. Van jobb társaság is a rajongóknál és a versenyzősrácoknál az ivászathoz meg a bulizáshoz. Akadt például egy szexi szőke nő is, de úgy látszik, hiába akartam ma egy hozzá hasonló nőnemű egyeddel eltölteni egy vad éjszakát, erről is lemondhatok ma. Az nem ok, hogy csak azért nem vittem ágyba, mert tulajdonképpen egy idegen, és az sem, hogy nem láttam benne elég fantáziát ahhoz, hogy elég jó társ legyen abban, hogy kielégítse a vágyaimat. A csaj lelépett, a tervem felsült, én pedig ugyanolyan szarban maradtam, ahogy eddig is. Kegyetlenül pofán vágott a felismerés: nem szimplán a szex kell, maga a lány...

(Heidi)

(szerk.megj.: feliratnak is van értelme :D)

Szombat délelőtt aggódva figyeltem a barátnőmet, aki elszántan rótta a köröket az időmérő előtti szabadedzésen. Ma egész nap szokatlanul furcsa és még én sem tudom pontosan meghatározni, hogy milyen hangulatban van, ez pedig már komoly probléma. Kezdődött mindez azzal, hogy reggel bekopogott a hotelszobámba, mondván ő futni akar és azzal a szöveggel rángatott ki az ágyból, hogy "te vagy az edzőm és azért vagy itt, hogy dolgozz velem, úgyhogy ne lazsálj, hanem emeld fel azt a csinos seggedet és ha felöltöztél, irány a pálya!". Ezt a stílust nem szoktam meg tőle, főleg nem a kora reggeli órákban, de mivel láttam rajta, hogy valami nem okés vele, természetesen vele tartottam és lefutottam vele azt a pár keményen meghajtott kört, amit a pálya melletti parkolóban megtehettünk. Hiába kérdezgettem, hogy mi ütött belé, hogy ilyen korán akarja kezdeni a napot -ráadásul nem is a versenynapot, hanem "csak" egy szombatot-, de mindig leugatott, hogy csak dolgoztassam, mert most ez kell neki. A szabadedzés kezdete előtt minden percet kihasznált arra, hogy a mérnökével diskurálhasson, így megint nem tudtam kihúzni belőle, miért ilyen pipa. Volt egy erős gyanúm arra, hogy Kimi véghez vitte azt, amit tegnap tanácsoltam neki és Nina ezt emészti meg olyan nehezen. Miközben néztem a közvetítő monitoron, ahogy kisebb-nagyobb hibákat vétve autózik a pályán, egyre nagyobb lelkiismeret furdalás tört rám. Tisztán látszott, hogy a kicsilány kissé feszülten vezet, ezt még én, mindenféle szakértelem nélkül is megállapíthattam a látottak alapján. Végeredményben nem végződött tragikusan a tréning a barátnőm számára, de a 7. helyen is nagyon messze volt a leggyorsabb Red Bulloktól. Annak ellenére, hogy sikerült Kimi előtt végeznie, láthatóan nem csattant ki a jókedvétől, amikor kiszállt az autóból.
- Ügyes voltál, drágám! - öleltem meg, miután levette a sisakját. Úgy gondoltam öntök egy kis lelkierőt belé, mielőtt nekifutunk az időmérőnek.
- Maradj már! - fordította el a fejét rosszkedvűen.
- Ez csak gyakorlás Nina, délután majd jobban odateszed magad! - vigasztaltam, de ez sem hatotta meg.
- Hát persze! Tényleg nekünk áll a zászló! - emelte égnek a tekintetét, majd nagy hangon ironizálni kezdett - A kocsink a lehető legjobb tempóval száguldozik, a gumik a lehető legjobban tapadnak és én is a lehető legjobb formában vagyok! Miért is sülne el minden rosszul?
- Hé, nyugi van! - fogtam le a hadonászó kezeit nevetve. - Mi bajod van ma?
- Feszült vagyok, ennyi. - vallotta be őszintén. Még mindig jobb válasz, mint az "áh, semmi".
- Akarsz futni még egy pár kört, hogy levezessük a felesleges feszültséget? - kérdeztem előzékenyen.
- Nem. - rázta meg a fejét határozottan, de ezután higgadtabban beszélt, mint az előbb. - Most inkább pihennék. Megpróbálok koncentrált lenni a kvalira. A pihenőmben leszek... - mondta csak úgy mellékesen, majd a bukóját a hóna alá csapva lelécelt.
Ha lehet, most már még jobban aggódtam érte. Csak a munkájára koncentrál, de a külső tényezők most is befolyásolják, mint mindig. Ezekért pedig most egyértelműen Kimi a felelős. Valamit nagyon jól csinálhatott a finn, hogy Nina ennyire berágott. De attól tartok ez a reakció mégsem az, amitől bármilyen előrelépést várhat. Sőt, azt hiszem inkább aggódnunk kéne a lelkiállapota miatt. Ha fejben nincs ott 100%-osan a pályán, nem tud teljes erőbedobással versenyezni, sőt még hibákat is követhet el. Már tapasztaltunk ilyen esetet, megismételni pedig nem akarjuk. Úgyhogy nem engedhetem, hogy Nina teljesítményének rovására menjen Kimi aljas színjátéka. Akár szándékosan csinálja ezt a lánnyal, akár nem, ennek itt és most véget kell vetni.
Az utam az ebédlőbe vezetett és mint már oly sokszor, megint egy nem túl étvágygerjesztően táplálkozó Kimivel szemben találtam magamat.
- Hogy vagy ma, finnek gyöngye? - kezdeményeztem egy látszólag laza társalgást. Meggyőző mosollyal néztem a finnre, aki a köszönésemre hajlandó volt az ebédjéről rám terelni a figyelmét.
- Ez beugratós kérdés? - vonta fel a szemöldökét szkeptikusan. Francba, honnan tudta?
- Dehogy! - legyintettem, kicsit túljátszva a puszta érdeklődésből idepattant ismerős szerepét. - Csak érdekel, hogy hogy érzed magad. Jó lenne olyan valakivel váltani pár szót, aki nem gorombáskodik vagy nem lép le három szó után. Nos, van kedved dumcsizni? - könyököltem rá az asztalra derűsen mosolyogva.
- Bökd ki mit akarsz, vagy hagyj kajálni! - adta ki az utasítást.
Annak ellenére, hogy elég nemtörődöm viselkedést tanúsított felém, a tekintetéből láttam, hogy nagyon is érdekli, hogy már megint mi a francért háborgatom evés közben. Nyilván gondolja, hogy a csajos csacsogásommal nem őt zargatnám, és az autójával kapcsolatos érzései sem érdekelnek különösebben, tehát valami más ok vezetett addig, hogy leüljek elé. Nem is láttam értelmét, hogy tovább kerteljek, rögtön a lényegre tértem.
- Fejezd be, bármit is csinálsz! - Kimi először fura pillantást vetett rám, de aztán pimaszul elvigyorodott és engedelmesen ledobta a tányérja mellé a villáját. Bármilyen komolyan is akartam beszélni, nem tudtam visszafojtani a nevetést. - Kimi! Most komolyan beszélek! - mondtam, miután sikerült úrrá lennem a kuncogásomon.
- Azért kajálhatok közben? - emelte fel a villáját, majd miután kelletlenül bólintottam, ismét hozzálátott az ebédjéhez.
- Arra értettem, hogy hagyd abba, amit Ninával művelsz! - fejeztem ki magam a lehető legérthetőbben.
- Ezt pont te kéred? - húzta fel a szemöldökét. - Két napja még tök másról prédikáltál, vagy nem?
- Az nem prédikáció volt, hanem baráti tanács. - tettem tisztába a dolgokat. De ezután rögtön megráztam a fejemet: ó a francba, most nem is ez a lényeg! - Őszintén szólva még akkor sem voltam benne teljesen biztos, hogy megfogadod, amikor rávágtad, hogy "jó'van"!
- Tettem egy próbát. Nem ment. Akár fel is mondhatsz tanácsadóként. - javasolta szórakozottan.
- Hogy érted azt, hogy nem ment? - kerekedtek ki a szemeim a kíváncsiságtól.
- Este együtt mentünk el a VIP partira. - felelte, én pedig ebből ki tudtam következtetni, hogy ezek szerint tényleg nem hanyagolták egymást annyira.
- Ezt nem értem... - ráncoltam a homlokomat. - Akkor mitől indult be ennyire a lány? - Érdeklődve néztem a finnre, akinek az arcán végigfutott egy árulkodó mosoly. - Fogadjunk, hogy te tudod...
- Mert én is jártam ebben a cipőben. - válaszolta, bár ebből nem sok derült ki.
- Mikor? - faggattam tovább.
- Nyáron. - adta meg a választ, majd egy jelentőségteljes pillantással igazolta a gyanúmat.
- Mit csináltál? - tágultak ki a szemeim, most már inkább az aggodalomtól, mint a kíváncsiságtól. Amikor Kimi csak egy vállrándítással akarta elintézni a választ, még jobban elfogott a félelem. - Azon a bulin történt valami?
- Semmi sem történt. - ingatta a fejét. Azt hiszi ennyivel meggyőzhet?!
- A semmiért nem keltene fel korán reggel a lány azért, mert neki futhatnékja támad! Nem viselkedik úgy, mint egy gép, aki csak az autójával hajlandó huzamosabb ideig egy társaságban lenni! Nem vezet úgy, mint egy őrült és nem pesszimista! Szóval, van ötleted, mitől durrant el az agya? - kérdeztem rá, miután ismertettem vele a barátnőm jelenlegi állapotát.
- Nekem egyáltalán nem tűnt úgy tegnap este, hogy eldurrant az agya. - ellenkezett.
- Akkor milyen volt tegnap este?
- Közömbös. - mondta ki a szót gúnyosan. Ezzel azt hiszem az én korábbi szavaimra akart utalni.
- Vettem a lapot. - tudattam vele összeszűkült szemmel. - Csak tudnám, mivel érted el, hogy közömbös lett...
- Az ő módszereivel. Csak nem szándékosan. - mondta sejtelmesen. Én azonban már ebből is ki tudtam következtetni azt, ami viszont cseppet sem tetszett.
- Normális vagy? - kérdeztem élesen, de aztán rájöttem, hogy nincs jogom kritizálni, úgyhogy inkább csak szörnyülködtem. - Kimi, mégis mit értél el vele?
- Ne érdekeljen... - nézett rám szigorúan. Mi oka van arra, hogy ennyire magába zárkózzon?
- Jó! - emeltem fel védekezően a kezeimet. - Egyet kérek tőled. Fejezd be! Csak rontasz a helyzeten.
- Kinek a helyzetén? - tette fel a kérdést.
- Mindkettőtökén. - vágtam rá azonnal. - Sajnálom, ha befolyásoltalak, de csak segíteni akartam.
- Ne hibáztasd magad! - mosolyodott el. Ez a mosoly viszont inkább gúnyos volt, mintsem vigasztaló. - Az én felelősségem az, hogy mit teszek. - tette hozzá valamivel őszintébben.
- Akkor most felelősségteljesen vállald fel, hogy ha nem hagyod abba, rosszabb következményei is lehetnek!
- Például?
- Tudod, hogy Nina akkor van ott fejben a pályán, ha azon kívül is rend van körülötte. - emlékeztettem, amit egy bólintással tudomásul is vett. - Ha miattad nem lesz képes ma és holnap úgy vezetni, ahogy elvárják tőle, a te lelkeden fog száradni az eredmény. Ugye ezzel is tisztában vagy?
- Túlspillázod... - csóvált a fejét.
- Majd meglátjuk! - gúnyolódtam ezúttal én. - De csak, hogy tudd: egyáltalán nem hiányzik most egy újabb csalódás neki. Akár a pályán, akár azon kívül. És baromi ciki lenne, ha mindkettőért te lennél a felelős!
- Vettem...főnök. - válaszolta ugyanolyan gúnytól csöpögő hangon.

(Nina)


Reggel óta pocsék hangulatban vagyok, pedig nagyon küzdök ellene. Rohadtul zavar, hogy ennyire érzékenyen érint az, ahogy tegnap Kimi viselkedett velem. Nem is az bánt a legjobban, hogy a délután nagy részében úgy viszonyult hozzám, mint akinek nyűg az is, ha beszél velem, hanem, hogy a tegnap esti bulin egyszerűen levegőnek nézett, mintha egy kellemetlenkedő rajongót utasított volna el maga mellől. Persze nem vártam el azt, hogy kötelező minden egyes percben velem innia és dumálnia, de az azért szíven ütött, hogy annyira nem érdekelte se az enyém, se a többi pilóta társasága, hogy egy idegen nő személyében keresett jobb elfoglaltságot. Nem lehetek féltékeny arra a szőkeségre, hiszen nem vagyunk együtt Kimivel, de mégis...nagyon rosszul esett látni, hogy semmibe vesz és inkább egy alig pár perce ismert csajjal smárol.
Nem is csodálkoztam, hogy a tegnap éjszaka rányomta a bélyegét a mai hangulatomra. Minden erőmmel azon voltam, hogy semlegesnek tűnjek a csapat szemében, mert nem hiányzott, hogy arról faggassanak, miért ülök fancsali pofával volán mögé. Inkább csak a munkámmal foglalkoztam, mert abban legalább kiélhettem a felesleges energiáimat.
- Legjobb idő! - jelentette be a versenymérnököm a rádión az aktuális pozíciómat a Q1 végén. - Eddig jól állunk, így tovább, kislány!
Tudtam, hogy ez csak részeredmény, de mégis elégedettséggel töltött el. A következő szakaszban ugyan nem teljesítettem annyira jól, de a Q3-ban ismét velem volt az erő és sikerült egy jó gyors kört futnom.
- Ötödik hely! - örömködött Ayao, átadva ezzel nekem is némi pozitív energiát.
- Harmadik sor? Hm, jó lesz innen rajtolni!
- Második sor, édesem! - közölte még nagyobb lelkesedéssel, mint az előbb. - Hallom a srácoktól, hogy Buttont hátrasorolják váltócsere miatt. Miénk a negyedik rajtkocka, kislány!
- Klassz! - örültem meg a váratlan meglepetésnek. - Kimi? - kérdeztem rá aztán már csak megszokásból is.
- Hárommal mögötted. - informált a mérnököm.
Nem tudom miért, de ma valahogy jobban örültem annak, hogy legyőztem a finnt. Jól tettem, hogy a józanság mellett döntöttem tegnap éjjel. Kimit a másnaposság is hátráltathatta, de akár az is elképzelhető, hogy a drága kis szőke cicababája nem tuningolta fel eléggé a mai napra. Talán tanul belőle és legközelebb nem fogad a rajongó-csajokra...
Én is örültem annak, hogy a kezdeti rossz kedvem elhalványult az időmérő után. Mosolyogva végeztem el a kötelező köröket, majd kényelmes tempóban visszasétáltam a boxban, azon keresztül pedig a pihenőmbe. A két pilótaszoba találkozásánál azonban belefutottam kedves csapattársamba, akivel pont egyszerre akartunk befordulni a szűk folyosón.
- Menj csak! - engedett maga elé udvariasan.
Megtehettem volna, hogy kapva az alkalmon beslisszolok a pihenőmbe, de inkább nekidőltem a szűk folyosó falának és diadalmas mosolyt villantottam Kimire.
- Megvertelek. - közöltem a nyilvánvaló tényt. Az okát nem tudtam, de most különösen jól esett felvágni előtte.
- Jól mentél. - dicsért meg, és a mosolyából gondoltam, hogy őszintén mondja, de azért kukacoskodtam egy kicsit.
- Most is udvariaskodsz, mi?
- Komolyan mondom. De tudod mit? - emelte fel a kezét, majd felém nyújtotta. - Gratulálok, kisasszony!
Egy darabig a keze és az arca között cikázott a tekintetem, de végül lendületesen belecsaptam a kezébe. Szóban is megköszöntem, de még mindig ezután is ugyanúgy ráztuk a kezünket. A jelenet már-már megmosolyogtató volt, annyira, hogy majdnem elfelejtettem, hogy tegnap este még levegőnek nézett, ma meg már úgy vigyorog rám, mintha mi sem történt volna. El is húztam a kezemet, de nem igazán tudtam mit mondani. Ha rákérdezek Ms. Mostismertelekmegdeazértsmárolunk? -ra, biztosan jól kiröhög és azt hiszi, féltékeny vagyok. Nem akartam megadni neki ezt az örömöt, de pechemre semmi más nem érdekelt jobban.
- A te helyezésed sem rossz, ahhoz képest, hogy másnapos vagy. - tettem csípőre az egyik kezemet - Biztosan hosszúra nyúlt az éjszakád.
- Annyira nem. - felelte értelmezhetetlen mosollyal. Ha kíváncsivá akar tenni, baromi jól csinálja.
- Reggel azért jobb kedved volt, mint most, nem? - vontam fel a szemöldökömet érdeklődve. Nem akartam nyíltan rákérdezni az éjszaka eseményeire, de a kíváncsiságom nem bírt magával.
- Merthogy? - nézett rám ugyanolyan kihívóan. Ezzel sikerült kellően zavarba hoznia.
- A lényeg, hogy most fordult a kocka! - billentettem oldalra a fejemet kissé túlzott jókedvet produkálva. Ösztönösen viselkedtem és magam sem értettem a miértjét, de pillanatnyilag jól éreztem így magam.
- Örülök, hogy örülsz. - húzta el a száját vigyorogva a finn. - Már ha tényleg jó kedved van.
- Nem hiszel nekem? - pislogtam rá meglepve.
- Nem. - bólintott vigyorogva.
Nagyon erősen össze kellett szorítanom a számat, hogy ne kívánkozzon ki belőlem semmi. Hirtelen elkapott a hév, hogy beolvassak neki: én sem hiszem el neki, hogy nem volt bitang jó éjszakája, még ha titkolja is. De győzött az ész, így inkább csak megvontam a vállamat és hátat fordítva benyitottam a pihenőmbe.
Mihelyst becsuktam az ajtót, a hosszú sóhajomban teret nyert a megkönnyebbülés. Nem sok hiányzott, hogy a felelőtlenebb és gorombább énem előtörjön és rázúdítsam Kimire mindazt, amit gondoltam vele kapcsolatban, és őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy ez mégsem következett be. Volt valami Kimi tekintetében, ami miatt inkább megtartottam mindent magamnak. Nem volt könnyű, erre akkor jöttem rá, amikor már magamra maradva lehuppantam a kis kanapéra. Fogalmam sincs, miért érzem azt, hogy meg tudnám fojtani, de közben elég látnom azt a fölényes vigyorát és rögtön taktikát változtatok. Ez a legbosszantóbb az egészben: úgy ráolvasnám az arcára, hogy mekkora genyóság az amit tegnap művelt, de mégsem tudom -vagy inkább nem merem?- elmondani neki.
- Heló, csajszi! - köszöntött vidáman Heidi. Olyan hirtelen robbant be az ajtómon, hogy teljesen megriadtam.
- Kopogni nem tudsz? - förmedtem rá az ijedtségtől.
- Ne haragudj! - mentegetőzött, feltartva mindkét kezét. - Figyelj, drágám, arra gondoltam igyunk ma meg valamit a hotel bárjában. Csak így kettesben, na mit szólsz?
- Mire fel? - néztem rá gyanakodva a barátnőmre. Ez a túlzott kedvesség kicsit meglepett.
- Csak úgy. Szerintem jót tenne neked egy kis csajos este.
- Miért? Rosszul nézek ki? - mutattam az arcomra értetlenül.
- Nem, dehogy! - szabadkozott azonnal. - Már az is baj, ha szeretnék egy jót beszélgetni a barátnőmmel?
- Hogy-hogy nem a lovagoddal lógsz? - érdeklődtem mosolyogva.
- Mindenkinek kell egy kis távolság, nemigaz? - pislogott angyalian.
- Milyen igaz. - erőltettem magamra egy bájvigyort. - Jó, nem bánom. - adtam be végül a derekamat. - De te fizeted az első kört!
- Megbeszéltük! - egyezett bele izgatottan.
Ez a mostani egyike volt azoknak az amúgy is gyakori pillanatoknak, amikor szívből örültem neki, hogy Heidi a futamhétvégéken is velem van. Jó érzés, ha az ember számíthat valakire és legyen bármikor bármi, mindig mellette áll. Főleg akkor van szükség egy ilyen társra, amikor egy másik teljesen hülyének néz...
El is szállt minden negatív gondolatom, ami a mai napon egyáltalán a fejembe férkőzött. Mosolyogva belekaroltam Heidibe, amíg kifelé indultunk a motorhome-ból. A bejárat felé vezető folyosón viszont beleütköztünk Michaelába, aki egy kisebb méretű dobozt szorongatott a kezében.
- Á, micsoda mázli! - örült meg nekünk a sajtósom. Bár ha ő örül a találkozásunknak, én nem annyira. Mivel az interjúkat már levezettük a "ketrecben", fáradtan sóhajtottam fel arra várva, mit akar még ma rám sózni. - Azt hiszem megtaláltam azt a bizonyos "szeszélyes szöszit", akinek ezt a kis csomagot küldték.
- Szeszélyes szöszi? - ismételte meg Heidi kuncogva. - Azt hiszem a csomag megtalálta a gazdáját!
- Egy újabb fanatikus rajongó? - kérdeztem mosolyogva Michaelától, aki közben átnyújtotta a kis csomagot.
- Nem tudom, nincs rajta feladó. - vonogatta a vállát a sajtósom.
- Jaj ne! - nyögtem fel. Fájdalmas pillantást váltottam Heidivel, aki viszont rögtön ráugrott a dobozkára.
- Nem mindegy, ki küldte? Nyisd ki! - türelmetlenkedett izgatottan.
Michaelától is hiába vártam együttérzést, hirtelen neki sem akadt sürgősebb dolga annál, hogy megvárja a pillanatot, amikor lelepleződik az ajándékcsomag tartalma. Sóhajtva rápillantottam a kezemben tartott csomagra. Kicsi, piros színű doboz volt, a tetején ugyanolyan piros árnyalatú masnival, maximum egy kisméretű virágcserép vagy egy kiló liszt fért volna el benne.
- Hé csajok, ne álljátok már el az egész utat! - zavart meg valaki a csomagommal való szemezésben. Nem túl nagy meglepetésre Kimi szeretett volna elférni mellettünk, de a két másik lány annyira várta már, hogy kinyissam a dobozt, hogy megfeledkezve arról, hogy eltorlaszolják a folyosót körém álltak. - Az meg mi? - szúrta ki a kezemben tartott piros csomagot a finn. Hirtelen már nem is lett olyan sietős a dolga.
- Semmi. - vágtam rá rögtön. Végül is igaz volt, gőzöm sincs róla, mi van benne.
- Ne hülyülj már! Mi az? - lépett közvetlenül elém, hogy közelebbről is megnézhesse magának a csomagot.
- Ninának címezték! - kotyogta el Michaela, akit valamiért nagyon feldobott ez a titokzatos küldemény. - Olvasd el a kis cetlit! - mutogatott egy oldalt fityegő papírdarabra. Sajnos nem én voltam az egyetlen, aki utánanyúlt.
- Az enyém. - néztem figyelmeztetően Kimi szemébe, amikor egyszerre fogtuk közre az ujjainkkal a lapocskát. A finn egy ideig még makacsul fogta, de aztán nagy kegyesen átengedte nekem. - Hálás köszönet!
- Muti! - hajolt közelebb Heidi, amikor magam elé vettem a papírt és motyogva elolvastam.
- Szeszélyes szöszi számára. - mondtam el hangosan is a körülöttem állók kedvéért. A hátlapon olvasható üzenetet ugyanúgy először hallottam magamtól, mint ők. - Csak, hogy tudd, hogy veled vagyok. Egészen addig, amíg jó kislány maradsz. Vigyázz magadra!
Amikor a tömör, de lényegre törő üzenet végére értem, tátva maradt a szám és csak pislogni tudtam.
- Ki lehet ez? - töprengett Michaela.
- Jajj istenem! A hideg kiráz tőle! - aggodalmaskodott Heidi. - Na lássuk, mit küldött neked!
Most már az én kíváncsiságom is az eget verdeste, úgyhogy nem is tétováztam, rögtön a masnihoz nyúltam, hogy a szalagokat lebontva végre felnyithassam a tetejét. Ekkor azonban Kimi hirtelen megragadta a dobozt.
- Mit csinálsz? - hökkentem meg, amikor megpróbálta elvenni tőlem.
- Nem érdekes, mi van benne! - morogta, majd kirántotta a kezemből a csomagot.
- Hé, az az enyém! - háborodtam fel.
- Honnan tudod, hogy neked küldték?
- Szeszélyes szöszi, szerinted mégis kinek küldhették? - kérdeztem vissza idegesen. - Neked? - tettem hozzá már-már nevetve.
- Ezer szőke van a csapatban, sőt az egész paddockban! - vágott vissza, szerinte helytálló érvekkel.
- A mi motorhome-unk előtt állt. - szólt közbe Michaela. - Egész biztosan Ninának címezték.
- Úgyhogy add vissza! - nyújtottam a kezemet, de a finnek persze esze ágában nem volt visszaszolgáltatni.
- Francokat! A szemétben a helye ennek a szarnak! - döntötte el és már indult is volna, hogy kidobja a kukába, de ezt nem hagyhattam, úgyhogy nekiugrottam.
- Kimi, az az enyém! Nincs jogod elvenni, kidobni meg főleg nincs! - ripakodtam rá, majd egy jól ütemezett mozdulattal megragadtam a dobozt.
- Jobban jársz vele, ha nem nyitod ki. - erősködött, továbbra is ragaszkodva a csomaghoz.
- Nem te mondod meg, hogy mivel járok jobban! - háborogtam, mert teljesen megrendített, hogy nem elég, hogy elveszi azt, ami nyilvánvalóan az enyém, de még ítélkezik is a sorsáról. - Úgyhogy add szépen vissza!
- Felfogtad, hogy ez egy fenyegetés, Nina? - nézett rám ingerülten. - Épeszű ember nem küldözget ilyen üzenettel semmit egy másiknak!
- Szeretném látni, mit küldött! - makacskodtam tovább, folytatva a huza-vonát a doboz elnyeréséért.
- Nem szeretnéd! - ellenkezett Kimi.
- De IGEN! - rántottam magamhoz hirtelen a csomagomat. - Kimi, fejezd be! - förmedtem rá, amikor már szó szerint ki akarta tépni a kezemből a dobozt.
- ELÉG! - ordította el magát Michaela, aki közbeavatkozott és miután szétválasztott minket, magához tulajdonította a csomagot. - Kimi, mire fel sajnálod Ninától ezt a meglepetést? - nézett a finnre, aki még mindig farkasszemet nézett azzal a tárggyal, amiért az előbb akkora ádáz harcot vívtunk.
- Nem veszitek észre? - pillantott körbe mindannyiunkon, de leginkább nekem címezte a szavait. - Múltkor az a rohadt vörös rózsa, most meg ez a kib*szott doboz, és az a rohadék még a nevét sem hajlandó odafirkantani az "ajándéka" mellé. De ez a szöveg már több, mint sok! Ez nyílt fenyegetés, nem tűnt fel?
- Ez neked hol fenyegetés? - ütköztem meg a feltételezésén.
- Nem kell rosszra gondolni. - állt mellém Michaela. - Biztosan egy kedves rajongó a feladó, aki így akarta jelezni, hogy támogatja Ninát.
- Egészen addig, amíg jókislány marad. - idézte Kimi a cetlin olvasható üzenet egy részét. - Ezt szerinted melyik kedves rajongó üzeni annak, akiért odavan? Megmondom: egy pszichopata!
- Hé, emberek, nyugi van! - csillapított le mindenkit Heidi. - Az lesz a legjobb, ha megnézzük, mit küldött ez a kedves rajongó, vagy pszichopata. Akkor majd el tudjuk dönteni, melyik a kettő közül ez az illető.
Ez a megoldás mindenkinek tetszett, Kimi viszont tüntetően keresztbe fonta a karját maga előtt és mérgelődő arccal várta, hogy kinyissam a csomagot. Most már én is tűkön ültem, hogy végre megtudhassam, mit rejt a doboz, úgyhogy gyorsan lecibáltam róla a masnit a szalaggal együtt, majd felnyitottam a tetejét. Legnagyobb csodálkozásomra csak egy fénykép feküdt a dobozban. Heidi és Michaela rögtön odahajoltak, hogy közelebbről is szemügyre vehessék a kinyomtatott fotót, én viszont lecsaptam rá és kivettem a dobozból.
A kép engem ábrázolt, ahogy a tegnap esti VIP partin ülök, egyik kezemmel a poharamat ölelem körül, a másikkal pedig az államat támasztom egy asztal feltt, miközben nézelődök valamerre. Nem értettem, mire volt jó, hogy ezt a képet küldte el nekem ez a titokzatos feladó, úgyhogy próbáltam keresni rajta valami apró jelet vagy utalást, ami megmagyarázhatná a küldemény, de Kimi gyorsabb volt.
- Hoppá. - mondta, majd engedély nélkül kivette a kezemből a fotót és miután megfordította, az arcomba lökte. - Nagyon kedves hozzád ez a rajongó... - jegyezte meg gúnyosan, amire nem is reagáltam, inkább visszavettem a képet és elolvastam a papír hátulján található sorokat.
,,Szeretem, amikor ilyen angyali vagy. Jobban teszed, ha ilyen is maradsz, mert ha ilyen ártatlan vagy, semmi baj nem történhet körülötted.
- Ez tényleg kedves. - olvadozott Heidi.
- De egyben kísérteties is. - tette hozzá Michaela némi fenntartással, miután ő is vetett egy pillantást a szövegre.
- Megmondtam. - bizonygatta továbbra is az igazát Kimi. - Ez egy nyalizó pszichopata!
- Ugyan már! - ciccegtem rosszallóan. Oké, engem is kicsit kirázott a hideg, miközben olvastam Mr. Ismeretlen üzenetét, de a tartalma ettől függetlenül pozitív, tehát nincs miért leszólnom az illetőt.
- Gondolod, hogy ugyanaz küldte, aki múltkor a rózsát? - vetette fel a kérdést Heidi.
- Passz. - rántottam meg a vállamat.
- Na ez az! - kezdett megint okoskodni a finn. - Milyen rajongó az, aki Szingapúrban is ott volt, most meg itt van Japánban, ráadásul még a tegnap esti bulin is részt vett?
- Megszállott. - vágta rá Michaela. - De ez még nem jelent semmi fenyegetőt Ninára nézve.
- Tényleg nem! - csettintett gúnyosan Kimi. - Végül is csak tegnap testközelből figyelhette a lányt, ráadásul még le is fényképezte, hogy másnap ezzel és a kedves kis üzeneteivel lephesse meg! Szerinted ez normális?!
- Az is érdekes, hogy hogyan jutott el ide. - bökött a fejével a home bejárata felé a barátnőm.
- Ez meg a másik! - nevetett fel idegesen a csapattársam. - Kib*szottul tele lehet a csávó zsebe, ha a VIP partira és a paddock belépőre is futotta.
- Csávó? - kérdezett vissza Michaela.
- Szerinted melyik csaj írná azt rá, hogy "szeretem, amikor ilyen angyali vagy?" - röhögte el magát Kimi.
- Kit érdekel? - szólaltam meg végre én is. Érdekes, hogy a barátnőm, a sajtósom és a csapattársam remekül elbeszélgettek arról az ajándékról, amit én kaptam, de nekem eddig egy szavam sem lehetett a témához. - Örülök, ha van, aki támogat és esetleg kívülről is bejövök neki. - vontam meg a vállamat mosolyogva. - Nem kell pszichopatának titulálni, amiért kicsit furán fogalmaz! - néztem Kimire, aki ennél megvetőbben nem is bámulhatott volna rám. - Biztosan izgult és nem tudta máshogy kifejezni magát.
- Hogy lehetsz ennyire.... - próbált kinyögni valamit, miközben szétfeszítette a kezeit maga előtt. - ...naiv?
- Lehet, hogy az vagyok és néha meg is bánom. - fintorogtam rá. - De ne sajnálj ennyire, nem vagyok rászorulva!
- Na jó, ez már tényleg nevetséges! - fordította el a fejét röhögve.
- Örülök, hogy jókedved támadt! - gúnyolódtam, majd éles fordulattal egy bájvigyort tüntettem fel az arcomon. - Tudod mit? Én se hagyom, hogy te elrontsd az enyémet! Most már érik az a csajos ivászat! - pillantottam a barátnőmre, majd miután visszacsomagoltam a dobozt eredeti állapotába, karon ragadtam. - Induljunk!
- Hé! - állt elénk Kimi most már kevésbé nevetgélve. - És ha az a retardált csak arra vár, hogy kilépj a home-ból és az angyali pofidra vethesse magát?
- Alig várom! - vágtam hozzá elszántan. A világért sem árultam volna el, hogy valójában kicsit megrémisztett a kérdése. De a visszaszólás jobban esett, és miután ezt megtettem, lazán kisétáltam a motorhome-ból.
- Nina... - szólalt meg mellettem Heidi, aki egy ideig csendben követett, de eddig bírta a némaságot. - Figyelj...lehet, hogy van abban valami, amit Kimi mond...
- Kösz, még te is ijesztgetni akarsz? - fordultam felé idegesen.
- Dehogy! Isten ments! - emelte fel a kezeit védekezően. - Én csak azt akarom mondani, hogy legyél óvatos az ilyen üzenetekkel! Tény, hogy kedvesek a bókjai, de jobb az ilyenekkel vigyázni!
- Én is ezt mondom. - morogta egy ismerős hang mögöttünk.
- Persze, te mindent megmondasz. - forgattam a szememet, majd felé fordultam. - Mellesleg, miért akarsz ebbe a beszélgetésbe is belefolyni?
- Nem beszélgetni akarok, hanem visszamenni a hotelbe. - tárta szét a karját ártatlanul Kimi. Még el is mosolyodott, hogy megbizonyosodhassak a szándékairól.
- Ja, a csajod még mindig vár rád? - csúszott ki a számon hirtelen. Azonnal megbántam, hogy miután egész nap kibírtam azt, hogy ne érdeklődjek a tegnap esti macájáról, most ebben a feldúlt idegállapotban elvesztettem a józan eszemet. - Rémesen udvariatlan vagy. Biztosan epekedve vár már rád!
- Milyen csaj?! - tágultak ki Heidi szemei, amikkel hol engem, hol Kimit vizslatott.
- Az a bájos szőke szépség, akivel Kimi már akkor eltervezte, hogy lefekszik, mielőtt még elment volna a buliba és megismerte volna. Piszok jók az előrejelzései, tudtad? - kérdeztem a barátnőmtől, aki viszont már pillantásra sem méltatott, inkább a finnre meredt.
- Te lefeküdtél egy csajjal? Hogy tehetted ezt?
- Jó, ezt amúgy pont te kérdezed? - nevettem fel, mielőtt Kimi válaszolhatott volna.
- Nina, muszáj állandóan felemlegetni azt a botlást? - kapta rám a tekintetét a barátnőm.
- Kimi is csak megbotlott tegnap este, vagy nem? - néztem a finnre, aki csak mosolyogva csóválta a fejét. - Ó, elnézést. Szóval megtaláltad életed szerelmét ebben a nőcskében? Hű, gratulálok! - nyújtottam a kezemet gratulációra, amit el is fogadott, de amikor vissza akartam húzni a kezemet, nem engedte el. - Hé!
- Elég lesz már! - figyelmeztetett, majd nagy nehezen hagyta, hogy kirángassam a kezemet az övéből.
- Csodálkozol, hogy így ki van rád akadva? - kotyogott közbe Heidi. Bár ezt a hangerőből ítélve inkább károgásnak lehetett titulálni, amit mellesleg a paddockban mozgolódó emberkék előszeretettel hallgattak.
- Én már nem csodálkozok semmin. - fújta ki a levegőt Kimi.
- Miről beszéltek? - néztem felváltva a barátaimra. Volt egy olyan érzésem, hogy hiába hallom és értem őket, valamiből mégis kihagynak.
- Rólad. - felelte a finn olyan hangsúllyal, amiből ezt lehetett leszűrni : "nem igaz, hogy nem veszed észre!".
- Akkor be lehet fejezni. Te menj csak a cicababádhoz, te pedig készítsd a pénztárcát, mert az első italomnak valami rövidet választok. - figyelmeztettem előre Heidit, de amíg ő csak bólogatott, Kiminek
ellenvetése támadt.
- Nem ihatsz. Holnap futam van, és te magad mondtad, hogy nem fogod többet túlzásba vinni az esti ivászatot. - emlékeztetett.
- Pont nem érdekel! A jó tanácsaid meg még annyira se! - trappoltam tovább a bérautóinkhoz. - Különben is mit izgat, hogy iszok-e vagy sem. Miért nem dicsekedsz helyette azzal, hogy a futamra is ugyanaz a drágaság készít fel, aki a mai napra?
- Inkább kikészít, mint felkészít. - horkantott fel röhögve. - Amúgy meg a drágaság most nagyon elfoglalt.
- Ó, és mégis mivel?
- Saját magával. - morogta.
- Jaj, hát ez szomorú. - ironizáltam, de még mielőtt beszálltam volna az autóba, odaszóltam Kiminek. - Üzenem a drágaságnak, hogy nem adódik minden nap olyan lehetőség, hogy Kimi Räikkönennel bújjon ágyba, úgyhogy ne pazaroljon sok időt magára!
Kimi megállt az enyém mellett parkoló Nissanjánál, de miközben kinyitotta az ajtaját, megállt mozdulatában.
- Asszem az üzenet továbbítva. - vonta fel a szemöldökét felém, majd elnevette magát, ahogy bedobta magát a kocsiba. Válaszul kacsintottam és felmutattam a hüvelykujjamat, majd bepattantam Heidi mellé a saját autómba.
- Miért csináljátok ezt? - kérdezte siránkozva a barátnőm, amikor kitolattam a parkolóhelyről.
- Mit? - értetlenkedtem.
- Te az az "ami a szívemen, az a számon" típusú csaj vagy, Kimi pedig egyike a legőszintébb ismerőseimnek. És mégis...áhh, reménytelen. - legyintett, majd kibámult az ablakon.
- Nem tudom miről beszélsz, drága barátnőm. - ráztam a fejemet mosolyogva.
- Majd egyszer megérted. Csak reménykedek benne, hogy megérem azt a pillanatot. - sóhajtott, majd a hotelig tartó úton inkább némasági fogadalmat tett, így nyugiban vezethettem tovább.

Végül úgy döntöttünk, hogy csak egy-két alkoholmentes itallal öblítjük le a mai napot, tekintettel a holnapi versenyre. Heidi meggyőzött, hogy ne alkoholizáljunk és inkább a szobámban beszélgessünk, mintsem a hotel bárjában. Így kicsit nyugisabban tudtunk dumcsizni, ami rám is fért egy ilyen hullámzó nap után.
- Már olyan régen volt az, amikor reggel kipattantam az ágyból és átrohantam hozzád. - panaszkodtam háttal az ágyamon fekve és a plafont bámulva. Hirtelen hulla fáradtan éreztem magamat, csak a számat tudtam mozgásra bírni.
- Nagyon megijedtem, hogy mi ütött beléd, amiért kora reggeli edzésre vágysz, de azt hiszem már tudom az okát. - bólogatott maga elé Heidi, aki ezután úgy döntött, inkább mellém fekszik az ágyra.
- Esetleg elárulod nekem is? - érdeklődtem.
- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem tudtad hová tenni azt, hogy Kimi más nővel hentergett a buli éjjelén. - fejtette ki, majd azonnal fürkésző pillantást vetett rám.
- Téves. - jelentettem ki fapofával. A barátnőmet persze ezzel nem tudtam megvezetni.
- Jaj, drágám, nekem akarsz hazudni? - emelte égnek a tekintetét.
- És ha igen? - adtam meg magamat. Heidi előtt tényleg nincs értelme titkolózni. - Semmi közöm hozzá.
- Már hogy ne lenne? - hördült fel túlságosan is hangosan. Riadtan néztem rá, de ezután lejjebb vette a hangerőt. - Mármint nagyon is van közöd hozzá. Elvégre perpillanat...hm...elég közel álltok egymáshoz, vagy nem?
- Közel? - ismételtem meg nevetve. - Biztosan nem közelebb, mint ahhoz a szőkeséghez.
- Szőke és szőke között is van különbség. - világított rá, bár nem értettem az értelmét.
- És most hogy jön ide a hajfestés tudománya? - kuncogtam, de a barátnőm nem lelkesedett a poénomért.
- Nem feltétlenül a hajszínre gondoltam. - közölte komoly arccal.
- Jó, azt hiszem én már a fondorlatos megjegyzéseidhez fáradt vagyok. - jelentettem nyújtózkodva.
- Megértem, elég korán ugrándoztál ma. - mosolyodott el visszaemlékezve a kora reggeli edzésünkre.
- Igaza van Kiminek, futam előtt nem jó a pia és az éjszakázás sem. - nyomtam el egy ásítást. Egyre jobban éreztem, hogy ideje töltőre tenni az elemeimet, hogy holnap be tudjam vetni őket.
- Persze, Kiminek mindig igaza van. - jegyezte meg mosolyogva. - Pedig mintha azt kiabáltad volna az arcába, hogy leszarod a jó tanácsait!
- Csak emlékeztetett az elveimre. - helyesbítettem. Ekkor vettem észre, hogy akaratlanul is a védelmembe vettem a finnt, úgyhogy gyorsan hozzátettem: - De tök felesleges volt, elvégre én jobban tudom, hogy mire van szükségem a futam előtti napon. Úgyhogy csak pazarolta a mai szóadagját.
- Szerencse, hogy a tartalékait akkor használja fel, amikor a legjobbnak látja. - tűnődött el a barátnőm. - Figyelj...azt hiszem jobb, ha tudsz valamiről.
- Eget rengetően fontos? - tudakoltam már becsukott szemekkel. Húzott az ágy és álommanó is ráncigálta a szemhéjamat. Alig tudtam ellenállni neki.
- Hát...tulajdonképpen nem. Hagylak aludni, szívem! - fogta meg egy pillanatra a kezemet.
- Kösz, hogy beszélgettünk. - pillantottam fel rá hálásan, amikor már éppen el akarta hagynia a szobámat. - Ezer bocs, hogy ilyen álmos vagyok!
Heidi csak mosolygott, majd jó éjszakát kívánva lekapcsolta a villanyt és becsukta maga mögött az ajtót.

Vasárnapra sikerült annyira kipihennem magamat, hogy úgy éreztem, ez a mai nap az enyém lesz. Már izgatottan érkeztem meg a pályára Heidivel, aki ezúttal hálás volt nekem, hogy nem edzéssel indítottuk a napot, hanem kiadós alvással. Szokásunktól eltérően csak ebéd előtt futottunk be a home-ba, ahol szokásomtól eltérően most inkább a barátnőmmel töltöttem el az ebédemet és nem Kimivel. A finn ma is úgy döntött, hogy inkább az edzőjével trécsel a verseny előtt, úgyhogy én is követtem a példáját. Belegondolva, hogy talán megint azzal a nővel hetyegett, akivel pénteken is ágyba bújt, nem is nagyon volt kedvem vele beszélgetni. Heiditől bezzeg volt mit kérdeznem:
- Tegnap akartál mondani valamit. - emlékeztettem.
- Nem fontos. - legyintett, mintha tényleg semmiségről lenne szó. - Vagyis...
- Szeretném tudni, ha már tegnap is szóba hoztad. - biztattam. - Ha nem lényeges, akkor is.
- Nem vagyok benne biztos, hogy a futam előtt okos lenne ilyesmivel traktálni. - bizonytalankodott tovább.
- Jelen pillanatban elég jól érzem magam. - nyugtattam meg. - Úgyhogy ki vele! Maximum annyi bajom lehet, hogy belehalok a kíváncsiságba! - kuncogtam, de ezzel is csak tovább bátorítottam a barátnőmet.
- Nagyon zavar, hogy így kerülitek egymást Kimivel. - vetett egy pillantást az ebédlő másik oldalán helyet foglaló finn és edzője felé.
- De hát nem is kerüljük egymást! - nevettem fel.
- De lényegesen kevesebbet dumáltok meg hasonlók. - helyesbített, amivel már én is kénytelen voltam egyetérteni.
- Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy így viselkedik velem. - vallottam be, miközben egy hússzelettel küzdöttem. - Csütörtökön olyan hűvös volt, pénteken meg alig szólt hozzám. A buliról ne is beszéljünk, ott még egyes rajongóinak is nagyobb figyelmet szentelt, mint nekem.
- Talán, mert tudat alatt elvárod, hogy mindig veled foglalkozzon. - vetette közbe gyanakodva.
- Dehogyis! - ellenkeztem nevetve. - Csak szó, mi szó, rosszul esik, hogy ennyire nem érdeklem az utóbbi napokban. De hát kár ezen siránkozni, nem? - vontam meg a vállamat mosolyogva. - Nem ezért vagyunk itt. És különben is, neked nem kell aggódni emiatt.
- De attól tartok igen. - harapott bele az ajkába. Összevontam a szemöldökömet, nem értettem, mire fel mondja ezt. - Nina, ezt akartam tegnap elmondani. Van némi közöm Kimi pálfordulásához.
Egy pillanatra megfagytam az első eszembe jutó gondolatomtól. De nem, az lehetetlen. Kétlem, hogy a szőke csajszi helyett Kimi Heidit vitte volna ágyba. Vagy hármasban csinálták? Úristen, ez még nagyobb baromság!
- Mégis mennyire? - kérdeztem rá, miután eloszlattam a butábbnál butább gondolataimat.
- Hát...én javasoltam Kiminek, hogy...
- ...hogy feküdjön le egy másik csajjal? - pattant ki a szemem, miközben a villámat lenyomtam az asztalra.
- Nem! Azt nem! - védekezett azonnal Heidi.
- Akkor? - érdeklődtem sürgetően.
- Hát...igazából én ajánlottam fel, hogy jobb, ha tartotok pár lépést távolságot. - nyögte ki végül.
- Mi? - döbbentem le. Hitetlenkedve meredtem a barátnőmre. - De miért?
- Azt gondoltam, jót tenne nektek, ha nem lógnátok folyton egymáson. - motyogta bűntudatos arccal. - De én csak azt javasoltam neki, hogy ne ugráljon körül, nem azt, hogy fektessem meg egy másik nőt! Ahhoz semmi közöm! - bizonygatta ártatlanságát.
- Heidi! - szörnyülködtem. - Arra még nem gondoltál, hogy egyik követte a másikat?
- De eszembe sem jutott, hogy Kiminek ezt jelenti a hanyagolás! - védekezett.
- Szóval azt akartad, hogy hanyagoljon? - ütköztem meg az utolsó szaván. - Mégis mi a francért szúrta a szemedet, hogy sokat vagyunk egymás társaságában?
- Nem erről van szó! - próbálta elsimítani a nézeteltérést, de ezen már nem tudott segíteni.
- Pontosan erről van szó! - mérgesedtem be. - Féltékeny vagy, hm? Az egész "ki akarok békülni Heikkivel, mert ő életem szerelme és meghalok, ha nem leszünk újra együtt" szöveg csak kamu volt?
- Te jó ég, dehogyis! - temette a tenyerébe az arcát.
- Ó, dehogynem! - nevettem fel. - Mondd, útban vagyok? Kimire pályázol?
- Nina! - akadt ki a barátnőm a feltételezésemen. - Én csak segíteni akartam nektek!
- Nekünk? - ismételtem meg gúnyosan. - Ó, nahát! És mégis miben? Mert bármiben is szerettél volna, csak ennyit értél el! - mutattam idegesen az ebédlő ellentétes oldalára. - Gratulálok, Heidi! Igazán köszönöm!
Kitoltam a székemet, felálltam, majd a fejemet csóválva kimentem az ebédlőből. Még be sem fejeztem a kajálást, de nem érdekelt. Nem hiszem el, hogy Kimi után most Heidiben kell csalódnom. Mi ütött itt mindenkibe? Van a homlokomon egy felirat, ami azt hirdeti, hogy nyugodtan lehet játszani velem? És ha igen, hol válaszolhatok erre? Talán a hátamra kéne függesztenem egy bazi nagy NEM-et?

Hiába hittem, hogy a mai nap az enyém lesz, rohadt gyorsan kiderült, hogy ennek a feltételezésnek minden alapja elszállt. Heidi kellőképpen felidegesített, így nem tudtam teljesen koncentráltan autóba ülni, ami meghatározta a nem sokkal később induló futamomat is.

A rajtom szörnyen sikerült, de sikerként könyveltem el, hogy ezek ellenére is megtartottam a negyedik helyemet. A második kanyarban viszont elkövettem egy hibát, amitől minden további reményem elszállt. Nem kanyarodtam eléggé szűken, így telibe találtam Webber Red Bulljának oldalát. Ő kipördült, nekem pedig az orrkúpom sértült, így mehettem a boxba. Nem sokkal ezután viszont újra behívtak, mivel 10 perces stop & go büntetést róttak ki rám a stewardok a Webberrel történt incidens miatt. Ekkor már baromira ideges lettem, de közben Ayao értesített, hogy Kimi Alonsóval ütközött, úgyhogy megbizonyosodhattam róla, hogy ez ma nem a Lotusok versenye lesz. Persze a csapattársam még így is jobb napot tudhatott maga mögött, hiszen neki nem kellett a korai boxlátogatás és egy időveszteséges büntetés után sérült autóval a mezőny hátsó fertályában vergődni. Az első körös baleset rányomta a bélyegét a további körökre, sőt az egész futamomra. Az utolsó előtti körben végül Ayao úgy döntött, ne szenvedjük végig az utolsó kört is, úgyhogy betoltak a garázsba.
Csalódottan szálltam ki az autómból, de mihelyst kiálltam nyilatkozni a sajtónak, összefutottam Webberrel.
- És igen, hölgyeim és uraim! - terelte felém a riporterek figyelmét. - Íme, az első körös hülyelány újabb alakítása. Legyünk büszkék a Forma 1 egyetlen női tehetségére! - tapsolt ironikusan, majd egy bosszús pillantás után elhúzott a sajtósával a nyomában.
- Ne foglalkozz vele! - simított végig a vállamon Michaela. Nyugtatni próbált, hiszen egy egész tömeg újságíró várta a reakciómat Mark beszólására és nem szerette volna, hogy jelenetet rendezzek.
De nem is erre koncentráltam. Tőlünk nem olyan messze Kimi nyilatkozott, aki végül hatodikként futott be a futamon. Futó pillantást vetettem rá, aztán kifújtam a levegőt és megpróbáltam a lehető legkíméletesebben a legkorrektebb választ adni a szavaimra éhes riportereknek.
- Igen, hibáztam, elismerem. - vállaltam fel a felelősséget a nyilvánvaló hibámért. Majd szomorún elmosolyodva hozzátettem. - Ismerik azt a mondást, hogy ép testben ép lélek? Mert ez itt, a Forma 1-ben sem kevésbé fontos jó tanács azoknak, akik sajnos nem tanulnak a hibájukból.