89. fejezet: Iceman-parti

Sziasztok!
Kicsit elhúzódtak az utolsó simítások, ne haragudjatok :/ Így viszont azt hiszem maradnak még izgalmak a következő fejezetre is :) Elöljáróban ennyit, majd a rész végén lesz egy kérésem :)
Jó olvasást! :)

(Nina)

- Hát....ez Kimi háza. - mutattam körbe, miután benyitottam a Räikkönen-villa ajtaján.
A házban teljes csend uralkodott, ez pedig megmosolyogtatott. A tulajdonos nemhogy otthon nem volt, de még az otthona közelében sem járt, és reményeim szerint nem is ér haza idő előtt. Különös volt így benyitni a villájába, úgy éreztem magam, mintha egy cselszövés fővezére lennék. Habár...ez igaz is.
- Le se tagadhatná, hogy ez az ő kecója. - csóválta mosolyogva a fejét Heidi, ahogy a fejét forgatva körbenézett a terepen. - Ezek a színek, a berendezés, a laza elegancia...annyira Kimire vallanak. - jegyezte meg, amikor kellően átmustrálta a villa bejáratából nyíló helyiségeket.
Na igen, ha én vagyok a fővezér, akkor a barátnőm a hű csatlósom. Amikor beszámoltam neki arról, hogy egy saját szervezésű bulival akarom meglepni a szülinapos Kimit, először úgy bámult rám, mint aki totálisan meglepődik ezen a szándékomon, de két-három pislogás után már biztosított róla, hogy számíthatok rá a szervezésben. Nem hagyhattam ki az előkészületekből, ő annyira otthonosan mozog a szervezkedés terén, hogy ha nem vettem volna be a munkálatokba, biztosan megsértődik. Nekem pedig egyáltalán nem hiányzott az, hogy bármilyen apró probléma is jelentkezzen a remélhetőleg fenomenális buli előtt, hiszen az a cél lebegett a szemem előtt, hogy egy jó társasággal ünnepeljük meg Kimi születésnapját. Nem is bántam, hogy segédkezett a szervezésben, így legalább idő előtt végzünk a terep előkészítésével.
- Miért van az az érzésem, hogy te nem először jársz itt? - vetett rám gyanakvó pillantást Heidi, miután bevezettem a konyhába, ahol két szatyortól szabadultam meg. Elmosolyodtam a sejtésén, de válasz helyett tovább pakolásztam, ami még tovább fokozta az érdeklődést benne. - Na, ne kínozz már!
- Voltam már itt két alkalommal is. - kíméltem meg a további faggatózástól. - De csak egyszer jártam idebent, a másodjára Kimi felesége jött ki a kapu elé és elég gorombán a tudtomra adta, hogy nem jó helyen járok. Fura, hogy most már nincs itt. - tettem hozzá, de azért megeresztettem egy óvatos mosolyt.
- Valamiért nem csodálkozok azon, hogy nem sült el jól az első találkozásotok. - hümmögött Heidi.
- Nem beszéltünk sokat, de így is ellenséges volt velem. Persze az ő viselkedése még mindig elviselhetőbb volt, mint az, amikor a beszélgetésünk után egy bizonyos faszi letámadott és magával hurcolt. - emlékeztem vissza komoran.
- Jaj, ne is mondd! - rázta a fejét a barátnőm.
- Szép emlékeim vannak innen... - ironizáltam, de egy vállrántással tudattam vele, hogy már nem érint annyira érzékenyen, mint anno, amikor a jelenben éltem meg a vitatkozást Mrs. Räikkönennel és az elrablásomat Jake "jóvoltából".
- Reméljük ez a mostani szebb és jobb lesz, mint az eddigiek. - simított végig a vállamon. Amikor mosolyogva felé fordultam, ő is visszamosolygott. - Sőt, biztos vagyok benne, hogy ezerszer jobban fogod érezni magad, mint az előző két alkalommal.
- Remélem is, hogy olyan szülinapi partit sikerül összehoznunk, ami méltó Kimi korábbi bulijaihoz!
- Abból kiindulva, hogy Sebnek milyen bulit szerveztetek...ez a mostani csak még jobb lehet! - kacsintott biztatóan. - Kimi meddig lesz még nálad?
- Sanszos, hogy ha rájön, hogy megint csapdába csaltam, elég dühösen fog hazajönni! - vigyorogtam. Büszke voltam rá, hogy kétszer is ki tudtam cselezni Kimit. Őszintén szólva tartottam attól, hogy ha megjelenünk itt a jeles nap előnapján, diadalmas vigyorral az arcán nyit nekünk ajtót, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, legnagyobb szerencsénkre működött a terv, ami szerint a finnt a lehető legtávolabb kell tartani a házától. Ilyenkor nagyon örültem annak, hogy ennyire megbízik bennem. Nem csak a lakáskulcsát bízta rám, de követte az utasításaimat is, amiknek a célja pontosan az volt, hogy a buli kezdetéig ne is legyen az otthona jó pár km-es körzetében. A rizikó viszont ugyanúgy benne volt a pakliban, hiszen kiszámíthatatlan volt, hogy mikor ér vissza. Nem volt vesztegetni való időnk, minden perc számított.
- Akkor itt az ideje, hogy nekikezdjünk az előkészületeknek. - határozta el Heidi, aztán azzal a lendülettel bele is vetettük magunkat a sürgés-forgásba.
A késő délutánból lassan este lett, mire mi Kimi villáját egy hamarosan kezdődő gigabuli helyszínévé varázsoltuk. Gondoskodtunk némi kajáról, a jakuzzi készenlétéről, a konyha épségéről, szülinaphoz passzoló lufikról -szigorúan a poén kedvéért-, zenéről és bulihangulatot előidéző fényekről. Már csak a legfontosabb particikkek, az italok hiányoztak.
- Jaj, Seb, már azt hittük sosem érsz ide! - ugrottam rögtön a német barátomhoz, aki jól megpakolva érkezett meg a buli helyszínére. Szegény még be sem esett az ajtón, de máris letámadtam és megszabadítottam a szatyroktól, amikben a piásüvegek lapultak.
- Neked is helló! - nevetett fel, majd ledobta a bőrdzsekijét és utánam jött, hogy segédkezzen kipakolni a csomagokat. - De sietős a dolga valakinek... - jegyezte meg, mivel látta, milyen tempóban rendezkedek.
- Muszáj sietnünk, akármelyik percben betoppanhat. - magyarázkodtam, de továbbra is inkább az üvegeknek szenteltem a figyelmemet. Miután a kezembe akadtak a legjobb alkoholos italok, mégis engedélyeztem egy elismerő pillantást Seb felé. - Tudtam, hogy rád kell bízni a piákat! Finn vodka, tequila, Jägermeister, Jason Walker, Red Bull, Jack Daniels...úristen, micsoda lerészegedés lesz itt!
- Kiminek szervezünk bulit, vagy tévedek? - vonta fel a szemöldökét szórakozottan.
- A lehető legjobbakat választottad. Minden elismerésem! Kösz, Seb! - veregettem hátba hálásan, aki büszkén kihúzta magát a dicséretemre.
- Akkor már csak azért kell aggódnunk, hogy a finnországi haverok ideérjenek. - lestem rá a digitális órára, ami pont szemközt világított felém a piros számokkal.
- Heikki vállalta az idegenvezetést. - szólt közbe Heidi.
- Szerinted nem találnak ide? - aggodalmaskodtam. - Csak jártak már Kiminél...
- Nyugi, csak azért küldtem eléjük Heikkit, mert van egy olyan megérzésem, hogy már előmelegítettek a bulira. - mosolyodott el a barátnőm.
- A repülőút alatt bőven volt idejük. - tette hozzá Seb.
- De repülőn nem lehet csak úgy iszogatni! - ráncoltam a homlokomat. - Ha egy rakat piával akartak volna felszállni, az összeset elvették volna tőlük. Normális ember nem is visz magával olyan sok innivalót.
- Az a helyzet Nina, hogy a finnek...hogy is mondjam? Mások. - nevetett német barátom a megfogalmazásán.
- A lényeg, hogy én azt is kinézem az ilyen népségből, hogy már a terminálban előkapják a vodkásüvegeket. - forgatta a szemét Heidi. - Úgyhogy jobb felkészülni minden eshetőségre. Heikki majd idenavigálja őket.
- Csak az a fontos, hogy itt legyenek. - ütögettem össze a tenyereimet. Nagyon izgatott voltam, hiszen ha Kimi a bulit esetleg megsejti, a finn barátaira biztosan nem számít. Lehet, hogy számára nem is maga a születésnapi parti, hanem a társaság lesz meglepetés. - Nem volt könnyű elérni őket, szóval most már az a minimum, hogy csatlakoznak a bulihoz.
- Úgy hallom, már meg is jöttek! - lesett ki az ablakon Seb, mire mi is a bejárat felőli ablakhoz siettünk.
A hangokból ítélve már könnyen megállapíthattuk, hogy Sebnek igaza lehet, de amikor megláttuk a Heikki autójából előbukkanó szőke fejeket, még kíváncsibban kémleltem őket az ablakból.
- Ne csak bámuld őket, talán köszöntsd is a vendégeidet, háziasszonykám! - lökdösött finoman az ajtó felé a barátnőm, aki valószínűleg azért akarta lepasszolni a finnek fogadtatását nekem, mert neki sürgősen a régi-új pasija nyakába kellett vetnie magát, mihelyst a finn csipet-csapat bemasírozott az ajtón.
- Ohohohóóó, kit látnak szemeim? - közeledett felém kitárt karokkal a legelső szőkeség.
- Csáó, Joonas! - fogadtam el a finn fiú erőteljes ölelését. Nagy jókedvében még fel is emelt, a lábam egy pillanatra elhagyta a földet, mielőtt elengedett volna. Szemlátomást nagyon örült nekem. - Rég találkoztunk!
- Túlságosan régen! - biggyesztette le a száját, de két másodperc sem telt bele, máris vigyorogni kezdett. - Nem is hinnéd mennyire örülök, hogy eszedbe jutottam! Már azt hittem, nem is hiányzok neked!
- Kimi is biztos örül majd nektek! - tértem ki a válaszadás elől.
- De nem jobban, mint én neked, cukorfalat! - kontrázott, majd egy hirtelen megmozdulásból egy gyors puszit nyomott az arcomra. Annyira váratlanul ért, hogy arcomra fagyott mosollyal pislogtam rá, míg ő diadalmasan kacsintott felém. - Welcome drink nem jár a rég látott haverodnak?
- A konyhában már minden behűtve. - navigáltam el a piák felé. Miközben végignéztem, ahogy táncos ugra-bugra léptekkel megközelíti a konyhát, megjegyeztem magamban, hogy ha már józanul ilyen jó hangulatban van, részegen még inkább jobb lesz vele vigyázni.
Joonas után üdvözöltem a többi finn barátot is, de kisebb meglepetésként ért, hogy Kalle, Mikko, Raimo és Antti mellett három csajszit is a köreinkben tudhattam. Miután a srácokkal összeölelkeztünk, mint régen látott ismerősök, a lányokhoz fordultam.
- Helló, Nina vagyok, örülök, hogy eljöttetek! - nyújtottam a kezemet ismerkedésképpen, amit elsőként egy alacsony termetű, rövid, szőke hajú és kerek arcú lány fogadott el.
- Eellis. - mutatkozott be, majd megköszönte a meghívást és elárulta, hogy ő Mikko barátnője. - Nem tudom, miket terveztél erre a bulira, de csak lesz egy üres szoba az izgalmak levezetésére. - érdeklődött vigyorogva.
Biztosítottam, hogy annyit romantikázhatnak a fiújával, amennyi jól esik, ezen a bulin nincsenek megkötések. Ezt megköszönve repült is Mikko-hoz, így lehetőségem volt a másik két csajszival megismerkedni.
- Szóval te vagy a híres-neves Nina. - ölelt át Inka, akiről első látásra nem is gondoltam volna, hogy finn származású a rikító vörös haja miatt. Miután megdicsértem a frizkóját, elég barátságosan nyitott felém - Ne nézz már így, szerinted ezek a majmok nem meséltek a helyes kis autóversenyző csajsziról, akivel együtt kocsmáztak? Szétszivattak minket azzal, hogy német létedre jobban bírod nálunk a piát! Mindezt azért, mert egyszer szartam arra, hogy whiskyvel kínálgattak. Apám, azóta is ezt emlegetik! Már kezdték azt hinni, hogy biztos azért, mert kölykezni fogok. - bökött a lapos hasára fintorogva, én pedig jót nevettem ezen. Inka már most szimpatikusnak tűnik, tetszik az a lazaság és szabadszájúság, ami a fiútársaiban is megvan, de mégis látszódik rajta a nőiesség, főleg ebben a merészen kivágott topban és elképesztően rövid naciban. Nem csodálom, hogy a srácok magukkal hozták.
- Ez annyira aranyos! - hallottam meg egy nyávogó hangot. Megfordulva a harmadik finn csajszit láttam, aki fitymálva bökdösi a műkörmeivel a falról lógó héliumos lufikat. - Hallod Inka, szerintem eltévesztettük a házszámot. Ez egy bazi nagy gyerekzsúr lesz, nem kirúgjuk-a-ház-oldalát buli.
- Vissza a karmokkal, Riina, a végén még kilyukasztod azokat a szerencsétleneket. - figyelmeztette komolytalanul Inka a barátnőjét. Erre a szőke lány csak felröhögött, majd csak azért is kipukkasztott egy lufit.
- Hééé, nem bontjuk a díszletet! - szólt rá Heidi, aki éppen ekkor jött ki a konyhából pár behűtött vodkás üveggel.
- Ó, egek, mit tettem? - emelte égnek a tekintetét a csaj, majd felém fordult, mintha most vett volna észre először. - Úgy sajnálom, nem akartam tönkretenni a gyerekzsúrt. Ne sírj, majd fújok helyette egy másikat, okéska?
- Nincs gond, van elég lufi. - legyintettem elnézően. Igazság szerint marhára idegesített, hogy már az első percekben húzta a száját, ráadásul ez a megjátszott sajnálkozás sem vetett rá valami jó fényt. De eszem ágában sem volt összerúgni a port vele már a buli elején, inkább próbáltam udvariaskodni vele - Szóval te pedig Riina vagy. - következtettem ki, amikor egy vállrántással el akarta intézni a kölcsönös bemutatkozást. - Szépek a körmeid. - dicsértem meg a manikűrjét, ami igazából nem jött be, de inkább nekem mutogassa, mint a lufikat karmolássza.
- Tudom. - villantott rám egy bájvigyort, majd látványosan végigmustrált a szemeivel. - Hm, szívesen megdicsérném a ruhádat, de ez a szerelés...ehh. Ahhoz képest, hogy te vagy itt a főgóré, elég gyatrán nézel ki. - húzta el a száját nemtetszése kifejezéséül.
- A főgóré nem én vagyok, és mivel a szülinapos még nincs itt, nem kezdtem bele semmi puccparádéba. - vágtam vissza hasonló műmosollyal. Szerettem volna kedvesen viselkedni vele, de annyira barátságtalanul méregetett továbbra is, hogy nem tűrhettem csak úgy a sértegetéseit. - De te aztán kitettél magadért! - néztem végig rajta. Magas, karcsú lány volt, hófehér bőrszínnel és hosszú, egyenes, világosszőke hajjal. Tipikus északi szépség, amit a ruhájával is előnyösen kiemelt, főleg mell- és lábtájékon. Az én egyszerű póló-farmer kombómhoz képest ő meglehetősen csinosan nézett ki, de neki nyilván nem kellett egész délután fel-alá rohangálnia. Ilyen miniruhában elég nehéz dolga lett volna...
- És Kimi drága mikor jön? - érdeklődött, miközben a szájával csücsörítve kibámult az ablakon, mintha a finnt keresné.
- Már csak idő kérdése, hogy mikor állít be. - válaszoltam készségesen, de továbbra is rosszallóan méregettem, aminek nem örültem. Nem utálhatom csak azért, mert szép és bunkó, ha Kimi jó ismerőse, akkor muszáj illedelmesen bánnom vele. Úgyhogy ha nehézkesen is, de megpróbálok jópofizni. - Addig nem iszol valamit? Finlandia mellett van bőven más piából is, a tequilától a whisky-ig, amit csak szeretnél.
- Jééé, már kezdtem azt hinni, hogy csak málna- és narancsszörp közül választhatunk. - nevetett fel, majd hátradobta hosszú szőke sörényét. - A végén kiderül, hogy egy felnőtt buliba jöttem!
Amikor vihogva ellibegett a konyha felé, magamban füstölögve néztem utána. Rohadt nehéz lesz kedvesen társalogni vele, ha ennyire irritál ez a nőszemély. Úgy masírozik fel-alá, mintha a kifutón tipegne a tűsarkújában, közben pedig mindent lefitymál. Sosem csíptem az ilyen p*csákat, de most kénytelen leszek egész éjjel elviselni a társaságát. Azt hiszem nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy jó arcot vágjak ehhez.
- Te, ez a szőke liba kinek képzeli magát? - bökött oldalba a könyökével Heidi. A keze most poharakkal volt tele, a finneknek szállította őket, akik rögtön azután befészkelték magukat a nappaliba, hogy bekapcsoltak valami üvöltő zenét a hi-fiben. Nem tévedtünk, a megjelenésükkel tényleg kezdett beindulni a buli.
- A becses neve Riina. - árultam el a barátnőmnek, akinek szintén nem volt szimpatikus a finn cicababa. - Annyit kell tudni róla, amennyit mutat magából. Plusz azt, hogy nagyon várja már Kimi drágát. - tettem hozzá nyájasan.
- Ne is törődj vele! - rázta a fejét, majd rám nézve elmosolyodott - Biztos vagyok benne, hogy nem ő lesz az a nőnemű, aki miatt Kimi örülni fog a bulijának.
- Most már tényleg jöhetne... - pillantottam az ajtó felé. Eddig azon idegeskedtem, hogy a szülinapos túl korán állít be az otthonába, most meg azon parázhatok, hogy egyáltalán tiszteletét teszi-e a neki rendezett buliján.
- Addig várjon, amíg nem cseréled le ezt a rucit valami csinibbre. - bökött a fejével a készülődéstől kissé megviselt pólómra.
- Jó, hogy emlékeztetsz, Riina már a szememre vetette, hogy hozzá képest egy szürke patkánynak nézek ki...
- Hagyd már azt a csajt! - dorongolt le. - Nehogy nekem felidegesítsd magad, mielőtt bármi elkezdődne!
- Nem rajtam múlik... - sóhajtottam, de be kellett látnom, hogy igaza van Heidinek. Nem vele kéne törődnöm, hanem magammal, azaz inkább az öltözékemmel. - Na jó, azt hiszem felmegyek és lecserélem ezt a szerelést.
- Menj csak, én addig kiszolgálom a fiúkákat. - mosolygott, de amikor meghallottunk egy iszonyatos csörömpölést, összevonta a szemöldökét. - Vagy megmentem Kimi valamelyik becses tárgyát a kínhaláltól...
- Seb és Heikki? - érdeklődtem a fiúcsatlósaink felől. Amióta megjelentek a finnek, nem is láttam őket.
- Elvegyültek, ne aggódj már miattuk! - nevetett ki Heidi, majd sürgetően az emelet felé mutatott a könyökével. - Na nyomás, Hamupipőke, vedd fel a báli ruhádat! Szerintem hamarosan a szőke herceg is megérkezik!

(Kimi)

Egyszer, csak egyszer találjam meg ezt a lányt, esküszöm megfojtom. Elcsórja a házkulcsomat, ígéretet tesz, hogy otthon fog várni, erre mi történik? Még épphogy úton vagyok hazafelé, jön az SMS, hogy közbejött valami, nem tudott elmenni hozzám, ezért én ugorjak be hozzá, ha hazaértem. Már ekkor kezdett gyanús lenni a dolog, de végre egyszer úgy látszott, hogy komoly szándékkal határozza meg a kéréseit, így rávettem magam, hogy elfurikázzak Walchwilbe, ahol viszont szintén koppantam. Persze, hogy egy teremtett lelket sem találtam a házban, csak a kutya ugatott rám, mint valami átkozott vadbaromra, aki be akar törni. A csaholására ráadásul kiszáguldott a szemközti házból Nina kis haverja, aki rögtön elkezdett kíváncsiskodni, hogy mit keresek itt, és miért jöttem, de elnézően viselkedett, amikor nem reagálva a kérdéseire egyszerűen csak azt tudakoltam tőle, hol az istenben van Nina. Készségesen válasza után már kellően felcseszett állapotban ültem ismét autóba. Írtam egy SMS a kicsilánynak, de micsoda meglepetés, nem reagált rá.
A tököm tele van ezzel a macska-egér játékkal, de főleg azzal, hogy most már gőzöm sincs, hol van. Sebastól akartam érdeklődni, de az ő telefonja foglaltat jelzett, csakúgy, mint Heidié, szóval baromira nem tudtam elérni senkit, aki tudhatná, hol lófrál ez a kis őrült. Egyszerre voltam ideges és mérges miatta, úgyhogy elterveztem, hogy mihelyst hazaérek, első dolgom lesz ledönteni egy kis vodkát. Ha már más társaságom nem lesz, a hazai pia hű önként jelentkezik a szerepre.
De amikor beparkoltam a garázsba és már innen hallottam a fülsüketítő zenét, mosolyba szaladt a szám. Nem csak a zene, hanem emberszabásúak üvöltő hangja is elért idáig, ami már kezdett nagyon gyanús lenni. A garázsból benyitottam a házba, ahol tényleg az várt, amire az előjelek alapján számítottam: bulihangulat.
Megálltam az ajtóban és összefont karokkal figyeltem, hogy ismerős arcok buliznak a házamban. Nem tűnt fel senkinek, hogy a kéró tulajdonosa megjött, nem is zavartatták magukat. Régi jó haverjaim szokásukhoz híven ökörködtek, miközben a zene üvöltött a hi-fimből. Sebas Raimo-val dumált az egyik kanapén, kezükben poharakkal. Joonas és Inka beazonosíthatatlan táncot lejtettek egy ütős rock számra, kezükben poharakkal, amikből néha ki-kilöttyent a tartalma. Mikko és Eellis egymás száját fogyasztották el vacsorára, de a kezükben ott voltak a poharak. Hang alapján felismertem Heidit is, aki éppen Kalle-t osztotta ki, mert leöntötte a felsőjét Jägerrel. Antti meg poharakkal a kezében önkívületben üvöltötte a rockszám szövegét. Látszólag mindenki jól elvolt, úgyhogy gondoltam csatlakozok. Talán mégse lesz annyira egyhangú estém.
- Nicsak, Kimster! - hallottam meg egy régen hallott hangot magam mellől. - Végre megjöttél, már azt hittem, megveszek! Ölelj már meg, te mamlasz! - ugrott a nyakamba Riina, majd egy cuppanós puszival üdvözölt is.
- Rég láttalak! - öleltem vissza, majd a pajkos szemeibe néztem. - De nem változtál semmit...
- Jól látod! - erősítette meg, majd a csípőjére helyezte a tenyerét. - Se kívülről, se belülről...
- Te sosem változol, akármikor látlak. - csóváltam a fejemet mosolyogva. - Na és hogy kerülsz ide?
- Olyan faragatlan vagy, Kimster! - csapott rá a vállamra. - Hát miattad jöttem, te fafejű. Alig vártam, hogy lássalak, szivi! Ennyire azért ne örülj nekem!
- Nem szoktál csak úgy beállítani hozzám. - vontam fel a szemöldökömet.
- Megesett már, vagy rosszul emlékszek? - hunyorított rám vigyorogva.
Riina tényleg nem változott, ezt a külsőjéből és a szövegéből is megállapíthattam. Mint mindig, most is áradt belőle a szexisség, a vonzó külső mögött pedig még mindig ott bujkált az a szókimondó csaj, akit anno megismertem. Nem számítottam rá, hogy nyár után még látni fogom ebben az évben, de kellemes meglepetés és nagyon úgy tűnik, hogy nem csak jópofizni jött ide.
- A te emlékeid sosem csalnak...fura módon. - szúrtam oda neki, mire önelégült vigyort küldött felém.
- Akkor igyunk már valamit a jó memóriámra! - karolt belém, majd elkormányzott a konyháig, ahol tömegesen sorakoztak a piás üvegek az asztaltól elkezdve a pultokon és gyakorlatilag mindenhol. - Kezdjük egy kis hazaival, úgy mint otthon! - indítványozta, majd Finlandiát töltött ki két pohárba. Az egyiket a kezembe akarta adni, de amikor utána nyúltam, pimaszul visszahúzta a karját. - Úgy látom fáradt vagy, hadd segítsek! - emelte a számhoz a poharat. Nevetni akartam, de addigra már a pofámba nyomta volna a vodkát, úgyhogy inkább elhajoltam, ennek viszont az lett a vége, hogy kiömlött a pohárból. - Hééé, mi ütött beléd, Kims? Imádod, amikor ezt csinálom! - vont kérdőre rögtön.
- Ja, bírtam, de most nem otthon vagyunk. - adtam meg a választ, ami neki egyáltalán nem jött be.
- Ne viccelj, szivi, te otthon vagy! - mutatott körbe nevetve, majd amikor megrántottam a vállamat, újra elém lépett. - Na, még egy próba? Most ne ügyetlenkedj, mert a végén leöntelek! - figyelmeztetett nevetve, majd ismét az arcomhoz közelítette a poharat, amit hajlandó voltam a számba venni, mert végül is már elég szomjas voltam. - Na, így kell ezt! Most te jössz! Annyira szomjas vagyok már!
- Ja, hát persze... - röhögtem fel, de azért kölcsönkenyér visszajár alapon átvettem a szerepét és most én készültem a szájába önteni a piát. Ami meg is történt volna, ha nem zavar meg valaki.
- Ööö...te már itt vagy? - érdeklődött egy megdöbbent hang. Odafordultam, és enyhe meglepetés ért, amikor megláttam, hogy Nina áll a konyha előterében. Zavartan bámult ránk, vagyis inkább rám, nyilván nem értette, mit művelünk. Én viszont pont azért bámultam, mert nem értettem, mit keres itt. Annyira váratlanul ért a látványa, hogy meg is feledkeztem az aktuális tevékenységemről.
- Héééé, Kimster! - nyivákolt előttem Riina. A hangjára hirtelen elszakítottam a tekintetemet Nináról. - Nem a ruhám szomjas, hanem én, szivi! A számba kértem az innit, ügyetlenkém! - szidott le komolytalanul, miközben a leöntött ruhájára mutatott. Hoppá, asszem sikerült ráborítanom a szájába szánt vodkát. Pech...
- Bocs... - mondtam különösebb lelkiismeret furdalás nélkül, majd a szememmel kerestem egy szalvétát és felé nyújtottam. - Tessék!
- Azt hiszem ez nem segít rajtam. - vihogott Riina. - Mi lenne, ha inkább levenném? Teljesen elázott. - siránkozott a ruháját vizsgálgatva.
- Tőlem... - rántottam meg a vállamat, aztán ledobtam a szalvétát, ha már úgysem veszi hasznát. - Hát te? - indultam el Nina felé, aki még mindig tétován ácsorgott, figyelve az eseményeket.
- Kimster, segíts már! - szólt vissza az eláztatott honfitársam, aki most a legkevésbé sem érdekelt.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem Ninát, akin csak most tűnt fel, hogy mennyire csinos. Szűk, fekete nadrágot viselt, ami baromi jól kiemelte a lábait, felül pedig egy félvállas rózsaszín árnyalatos felső volt rajta, aminek az anyaga kereszteződött a hátán. A haja hullámosan omlott a vállára, az arcán pedig visszafogott, de szép sminket láttam. Összességében fantasztikusan nézett ki, főleg amikor beharapva az ajkát elmosolyodott.
- Mondtam, hogy itt leszek.
- Átvertél... - csóváltam a fejemet mosolyogva.
- Igazán sajnálom, de...talán megérte, nem? - tárta szét a karját mosolyogva.
- De. Teljes mértékben. - viszonoztam a mosolyát.
Eddig sem volt nagyon példa arra, hogy haragudtam volna rá, de hogy ennyire gyorsan váltakozzon az izgatottság, a csalódottság, az idegesség és a váratlan öröm...hát enyhén meglepett, még engem is. De jó volt látni őt. Más helyzetben, mint vártam, de legalább látom. És ahogy kértem és ő megígérte: tényleg meglepett.
Klassz lett volna, ha tudunk pár szót váltani, de Riina még mindig a szenvedő királykisasszonyt játszotta.
- Na jó, megoldottam egyedül is! - jelentette ki, majd csípőre tett kézzel illegetni kezdte magát...most már csak fehérneműben...meglehetősen szexis fehérneműben.
- Látod, ügyes kislány vagy te. - dicsértem meg nevetve, miközben végignéztem, ahogy odasétál hozzánk.
- Jobban ment volna, ha két ilyen kéz segédkezik. - húzta végig az ujját a karomon, majd látványosan hozzám simult. - Esetleg kiengesztelhetnél... - pillantott fel rám kihívóan. - Úgy, mint legutóbb...
- Az legutóbb volt. - szögeztem le, majd finoman eltoltam magamtól.
- Pedig már a kis közönségünk is magunkra hagyott.
- He? - Visszafordultam Ninához, azaz oda, ahol Nina az előbb állt, de ekkorra már felszívódott. - Hova ment?
- Nem mindegy? Élvezzük ki ezt a pár percet kettesben... - simított végig a mellkasomon, miközben az arcát már az enyémhez közelítette.
- Most nem. - ráztam meg a fejemet, majd kikerültem a lányt és elindultam a nappali felé.
- Kims! - háborodott fel Riina. Istenem, már megint ez a nyávogás. Legalább ezt levakarhatta volna magáról az évek során.
- Megjött Kimster! - ugrott nekem azonnal egy haver, méghozzá Antti. Lepacsiztam és összeölelkeztem vele, mire ő beavatott, hogy mégis mi a fészkes fene folyik a kecómban. - Iceman-parti van, haver!
- Holnap van a szülinapom, ember! - horkantam fel.
- Ja, vágom, de a kis barátnődet kérdezd, miért ma rúgjuk ki a ház oldalát!
- Ő hívott titeket? - ugrott fel a szemöldököm. Én fordítva képzeltem el.
- Ja, az egész bagázst. - bólintott, de ekkorra már a többi régi barátom is megrohamozott.
- Hallod, már megint ezer éve nem láttalak, öreg! - ütött bele az öklömbe Raimo.
- Nyáron ütköztünk, ne röhögtess!
- Espoo-ban az ezer évet jelent, rémlik? - nevetett ő is.
- És te már megint egy évvel öregebb lettél! - gúnyolódott Mikko.
- Még így se érek a nyomodba! - vágtam vissza a  legöregebb haveromnak, majd két puszival köszöntöttem Eellist és Inkát is, aki szokásához híven olyan szorosan megölelt, hogy a dudái kis híján ott durrantak ki a mellkasomon. - Jó újra látni! - vigyorogtam rá.
- Nekem is hiányoztál, Jégember! - árulta el mosolyogva. - De még mindig haragszok rád, amiért legutóbb nem hívtatok kocsmázni!
- Valahogy sejtettem, hogy nem felejtetted el. - röhögtem. - Most azért jöttél, hogy visszavágj?
- A német csajszi egy brutális bulit ígért, hol máshol lenne a helyem? - tárta szét a karját.
- Például itt. - zárta a karjaiba Kalle, miután a hátulról betámadta a csajt. - Csá Kimster! - köszönt oda, ha már bepofátlankodott a beszélgetésünkbe. - Ölelj már meg, úgy hiányoztál! - tárta ki a karját, én meg belementem a játékba, így szendvicsbe szorítva Inkát összeölelkeztünk. - Ahh, mindig is egy ilyen ölelésre vágytam!
- Na jól, elég! - szabadította ki magát a vörös hajú honfitársam. - Van még itt négy másik csaj, velük miért nem szívóztok?
- Engem az ellenállásod spanol fel, cicus! - fűzte Kalle a csajt, mire az a szemeit forgatva inkább a konyhába vette az irányt.
- Kims, fel sem tűnt, hogy megjöttél! - vett észre Sebastian, aki szintén a konyhába indult, csak belém botlott. - Boldog szülinapot, haver!
- Kösz, te vagy az első, aki ezt mondja. - nevettem fel. - Pedig elvileg ez a buli ezért lett rendezve, vagy nem?
- De még mennyire, hogy de! - helyeselt bólogatva. - Jó kis csapatot hoztunk össze Ninával, mi?
- Ja, kösz, hogy meghívtátok ezeket a vadbarmokat. Mindig egy élmény velük állatkodni. - böktem a fejemmel a honfitársaim felé.
Ekkor tűnt csak fel, hogy eddig egyetlen haverom nem jött oda hozzám, de hamar megtudtam az okát. Joonas éppen Ninát szórakoztatta, mert a lány jóízűen nevetett azon, amit a haverom ecsetelt neki. Asszem csatlakozok hozzájuk, hátha én is megtudom, mi ennyire vicces. Éppen feléjük indultam, amikor hátulról két kar csimpaszkodott a nyakamba. Tippelnem sem kellett, egyből kitaláltam, hogy ki lehet az.
- Nagyon gyanús vagy te nekem, szivi! - búgta a fülembe Riina. - Beteg vagy?
- Már hogy a francba lennék beteg? - röhögtem fel, miközben szép lassan lefejtettem a karjait magamról.
- Akkor mi a bajod édes? - érdeklődött aggódóan, amikor szembefordultam vele. De nem bírta sokáig ebben a szerepben, rögtön megcsillant egy kis gonoszság a szemében. - Impotens lettél nyár óta?
- Inkább immunis. - húztam két másodperces mosolyra a számat, aztán inkább elvegyültem, hogy ne kelljen hallgatnom a jajgatását. A végén még kiderül, hogy tényleg immunis vagyok...bakker.

(Nina)

- Jó kis bulit rittyentettél össze, cukorfalat. - dicsérte meg a hangulatot Joonas, miután befejezte a legutóbbi orbitális bulijukról szóló sztorizgatást.
- Ja, szemlátomást mindenki jól érzi magát. - jegyeztem meg kissé ironikusan. Természetesen nem kerülte el a figyelmemet a finn cicababa újabb bevetése, amikor már ismét ruhában Kimire mászott. Van egy olyan érzésem, hogy ezeknek van valamilyen előéletük és a csajszi most a régi szép időket akarja feleleveníteni. Azon a bulin, amit én szerveztem Kiminek. Fantasztikus, de tényleg...
- De felpörgethetnénk valamivel ezt a jó hangulatot, nem? - fordult felém a finn ismerős. Volt valami rosszat sejtető a nézésében, úgyhogy inkább másként reagáltam az ötletére, mint ahogy feltételezésem szerint várta.
- Oké, jó lesz kicsit összerázni a társaságot! - álltam fel a kanapéról. Joonas értetlenül bámult rám, így bebizonyosodott, hogy ő egyáltalán nem ilyesmi indítványozásra számított.
Én viszont rögtön intézkedtem és nagy nehezen mindenkit a nappaliba invitáltam. Emlékeztem, hogy Seb buliján is mekkora sikert aratott az a társasjátékszerűség, amiből mindenki kivette a részét és ezzel ütős hangulat kerekedett ki a társaságban. Most is reménykedtem benne, hogy mindannyian vevők lesznek a játékra, úgyhogy miután mindenki helyet foglalt a nappalitér valamelyik részében, meg is osztottam velük az ötletemet.
- Biztosan ismeritek a Felelsz vagy mersz játékot. - néztem körbe a társaságon, és örömmel vettem, hogy lelkesen bólogatnak. - Arra gondoltam, játszhatnánk ilyet, csak egy kicsit...izgalmasabb változatban.
- Jól hangzik. - néztek össze a finn srácok.
- Na akkor agyaljatok ki feladatokat, és kezdjük! - tapsoltam izgatottan.
- Lehet az enyém az első? - lóbálta a levegőben a kezét Kimi.
- Te vagy a szülinapos. - vontam meg a vállamat válaszul, majd visszaültem Joonas mellé.
A többiek is díjazták Kimi önkéntes jelentkezését, rögtön elkezdték találgatni a legideálisabb feladatot. Hirtelen mindenkinek volt valami jó ötlete, kis híján összevesztek azon, hogy melyik feladatot ruházzák rá a szülinaposra, de mivel nem tudtak egyezségre jutni, Heidi rám hárította a döntést, így minden kíváncsi szem rám szegeződött. Legfőképpen Kimié.
- Ööö...hát nem is tudom... - gondolkoztam el. Igazság szerint én úgy terveztem, hogy rám csak később kerül sor, és most szarban voltam, mert egy kézenfekvő feladattippem sem akadt.
- Ne kímélj! - biztatott Kimi.
Már mindannyian türelmetlenül vártak rám, de még mindig nem jutott eszembe semmi. Segélykérően meredtem Heidire, aki a szemeit meresztve próbált szuggerálni, de nem vettem az adást, úgyhogy más felé kellett fordulnom. Amikor a tekintetem körbejárta a nappalit, megakadt a szemem egy padlóra került pingponglabdán, amit Joonas lába mellett pillantottam meg. Fogalmam sincs, hogy mit keresett ott, de nem is ez számított, hiszen remek ötletem támadt.
- Itt ez a labda. - emeltem fel, hogy mindenki lássa. - Az lesz a feladat, hogy valakinek bele kell bújtatni az egyik nadrágszáradba, majd végigvezetni a nadrágodon keresztül úgy, hogy a másik nadrágszáradon guruljon ki. - vázoltam fel a lényeget, ami mindenkinek elnyerte a tetszését, többek között Kimiét is.
- Baró, akkor gyere! - kért fel lazán a feladatra. Elmosolyodtam, de mire vállalkozhattam volna, valaki megelőzött.
- Ő kiszabta a feladatot, de másnak kell végrehajtania! - okoskodott a mellette ülő Riina.
- Nincs is ilyen szabály! - morogta Heidi, akinek szintén nem tetszett a finn csaj közbelépése.
- Kit érdekel? Hadd csináljam én! - förmedt rá Riina, majd önként felállt és kivette a kezemből a pingponglabdát. - Csalódtam benned, csajszikám, nem is vagy annyira dedós. - sutyorogta nekem, majd vigyorogva visszatipegett Kimihez, aki bár már nem mosolygott, de nem igazán ellenkezett, amikor a drága kis barátnője elkezdte végrehajtani a feladatot.
Riina nem fogta vissza magát, a lehető leglassabban vezette végig a finn nadrágján keresztül a labdát, az ágyékának tájékán direkt megnehezítette a saját dolgát, és látványosan ügyetlenkedve tapogatta Kimi nadrágját. Baromira idegesített, hogy ennyire átlátszóan próbál nyomulni.
- Következő feladatot én mondom! - határozta el, amikor nagy sokára végzett a feladatával. - Neked címzem, zsúrszervező csajszi! - mutatott rám, én pedig ezúttal szándékosan ellenségesen néztem vissza rá. - Nagyon kis csini vagy ebben a ruciban, de Joonas szettje még jobban állna rajtad. Mi lenne ha cserélnétek?
- Milyen hülye feladat ez? - ráncoltam a homlokomat. - Ebben mi az izgalom?
- Itt, mindenki előtt vetkőzzetek le és adjátok át a ruháitokat! - fejtette ki bővebben a feladatát, mire kikerekedett a szemem.
- Oké, vállaljuk! - ugrott talpra Joonas, majd felém nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a kanapéról, én azonban továbbra is hitetlenkedve ültem a helyemen.
- Mintha a kislány elbizonytalanodott volna... - pislogott rám Riina a szemközti oldalról. Elég volt az a gúnyos pillantás, máris felbátorodtam.
- Hát...jó. - egyeztem bele végül én is, aztán azzal a lendülettel leráncigáltam magamról a felsőmet, ahogy felálltam. Elismerő füttyögések kereszttüzében szabadultam meg a nadrágomtól is, így egy szál fehérneműben ácsorogtam a nappali közepén, mikor Joonas még mindig talpig ruhában, engem bámulva állt. - Hé, mozdulj már! - sürgettem, mire megrázta magát és hozzám hasonlóan vetkőzni kezdett.
Amikor átadtuk egymásnak a ruháinkat és felöltözni készültünk, Riina újból megszólalt azon a nyávogós hangján.
- Hé, cicitartóval mi lesz Ninácska?
Szúrós pillantással reagáltam, de nem hátráltam meg. Felvettem magamra Joonas pólóját, majd annak rejtekében kicsatoltam a melltartómat és átadtam a finnek, aki vigyorogva fogadta el a szuvenírt.
- Nem így kellett volna! - panaszkodott Riina, de ezt már nem hagytam szó nélkül.
- Kuss! - fordultam felé, mielőtt felhúztam volna Joonas bő farmerját.
Amikor végignéztünk egymáson, röhögnünk kellett, de ez a többiekkel sem volt másként, sőt a közönségünk még tapsolt is a ruhacsere sikerére. Elégedetten dőltünk vissza a kanapéra, én pedig diadalmas pillantást vetettem a feladat kiötlőjére. Azt hiszem 1-0 nekem...
- Na jól van gyerekek, ha már pingpong, játsszunk közösen! - szólalt fel Raimo, aztán rendezkedni kezdett. - Egy fiú, egy lány üljön egymás mellé, hogy ne legyen nyálfertőzés!
- Mi? - csodálkoztunk.
- Pingponglabda. - mutatta körbe. - Mindenki szájában körbejár. Ide-oda adogatjuk, addig amíg mindenki szervál mindenkinek.
Először nem igazán értettük, hogy mi lenne a lényeg, de amikor a szájába vette a labdát és odahajolt a mellette ülő Eellishez, aki nyitott szájjal várta tőle a labdát, már mindenkinek leesett, hogy mire megy ki a játék. Eellis továbbadta Mikko-nak, akivel átadás közben smároltak is egy kicsit, de Raimo nem minősítette időhúzásnak, hiába panaszkodtunk. Így aztán ezt kihasználva Kalle sem sietett átszerválni a labdát Inkának, aki szintén elidőzött Heikkivel. A következő páros, akik kihasználták a testi kontaktust, természetesen Heikki és Heidi volt, őket is tapsban részesítettük, amikor megejtették a pingpong-szervát. A barátnőm törte meg a szokást, amikor se-perc alatt beügyeskedte Kimi szájába a labdát, aki szintén ezt a taktikát szerette volna alkalmazni Riinával szemben, de a finn csaj szándékos ügyetlenkedésének hála köztük is egy intenzív csata alakult ki, mire a labda helyet változtatott. Elmondani nem tudom, mennyire irritált már a plasztiklány színjátéka, mintha direkt az én agyamat akarná húzni azzal, hogy ilyen látványosan tapad Kimire. Amikor végül nagy nehezen sikerült a saját szájában tudnia a pingponglabdát, Seben volt a sor, hogy átvegye, amikor viszont ez megtörtént, megszakadt a sor. Seb nevetve kivette a szájából a labdát és átpasszolta Joonasnak, akivel a szemközti oldalon ültünk egy másik kanapén, így ismét folytatódhatott a játék. Persze a finn srác a többieket utánozva ugyanúgy ráhúzott a labda átadására, aminek ezúttal én láttam kárát, de mialatt teljesítettük a feladatot, végig azon filóztam, vajon Kimi is ugyanazt érzi-e, amit én az előbb.
- Ez pöpec volt! - ujjongott Kalle, amikor ténylegesen befejeződött a kör. - Akkor most jöhetnek a keresztbe szervák? - nézett végig a többieken, akik kiabálva helyeseltek.
Megint izgalmas percek következtek: Raimo kezdett, aki ezúttal nem Eellisnek, hanem Heidinek adta át a labdát, mégpedig úgy, hogy felállt, odament hozzá és lehajolva átügyeskedte a szájába. A barátnőm ezután szintén talpra állt és a labdával a szájában közelítette meg Mikko-t, aki pedig Inkának "adott szervát". A vörös hajú finn lány Sebnek passzolt, akitől Riina várta a labdát és megszegve a szabályt ugyanúgy Kiminek szánta, ahogy az előző körben. Vele ellentétben a finn viszont nem volt ügyetlen, könnyedén eltulajdonította a pingponglabdát, majd tanácstalanul körbenézett.
- Ki ma'adt me'? - kérdezte nehézkesen, mire a többiek felröhögtek, én pedig felnyújtva a kezemet integettem, mint a diákok a suliban. - Ahh, me'vagy! - vigyorodott el, majd feltápászkodott és átjött a mi felünkre. - Asszem ez nyá'as 'esz! - közölte, amikor lehajolt hozzám.
- Pont ez érdekel a legkevésbé. - mosolyogtam fel rá, majd kinyitottam a számat arra várva, hogy beleejti a labdát, de nem így tett.
Amikor megláttam, hogy a pofazacskójába dugja a kis golyót, hangosan felnevettem. Pont úgy nézett ki, mint egy hörcsög, aki elrejti az elemózsiát későbbre. Nem tudom, hogy Kiminek is a tartalékolás volt-e a célja, de végül úgy adta át a golyót, hogy előtte a szánk teljes felülete érintkezett, ez pedig több izgalmat szabadított fel bennem, mint a buli összes eddigi eseménye! Végül a pofazacskóba különített labda is bekerült a szájüregembe, egy adag Kimi-nyállal együtt, de hülye lettem volna emiatt fanyalogni. Csillogó szemmel néztem fel rá, amikor végzett a feladatával és örömmel láttam rajta, hogy valami hasonló zajlik le benne is.
- Na jó, ez tényleg nyálas volt! - vettem ki a számból a pingponglabdát.
- Nyálfertőzés a köbön! - helyeselt Joonas is, aki premier plánból nézte végig az iménti akciót. Mintha nem élvezte volna... - Srácok, avassuk már fel a jakuzzit! Nincs buli vodkás jakuzzi nélkül! - kiáltotta el magát, mire a többiek is felugrottak és mintha megkergültek volna, ledobták az összes ruhájukat és a terasz felé vették az irányt.
Nevetve figyeltem, hogy Kalle a karjaiba kapja a fehérneműre vetkőzött Inkát, aki szitkozódva próbált kiszabadulni a fogságból, aztán Mikko-t és Eellist néztem, akik egymást szabadították meg a ruháiktól, úgy indultak neki a jakuzzizásnak.
- Gyere, cukorfalat, ne maradj ki a buliból! - ragadta meg a karomat Joonas, de alighogy felhúzott a kanapéról, Kimi is ugyanezt tette vele.
- Cukorfalat nem megy jakuzzizni. - jelentette ki halálosan komoly tekintettel. Én mosolyogtam rajta, de Joonas összevonta a szemöldökét.
- Most miért véded be? Hadd élvezze már ki az estét!
- Ki fogja, ne aggódj! - biccentett Kimi a haverja felé, majd hozzátette. - De nem veled, öreg.
- Fújd fel magad, Kimster! - lökte meg a vállát Joonas, aztán eloldalgott. Két perc múlva már csak a rikkantását hallottuk, ahogy belecsobban a jakuzziba.
Várakozóan néztem Kimire, aki még mindig a barátját követte a tekintetével, és csak azután terelődött vissza a figyelme rám, miután köhintettem egyet.
- Bocs, de sajnálom azt a felsőt. Jól állt rajtad. - biggyesztette le a száját sajnálkozva.
- Biztos jobban, mint ez a póló. - néztem le nevetve Joonas rövidujjasára.
- Tényleg elég randa... - fintorgott rajta a finn. - Szerintem inkább vedd le!
- Már megint közönség előtt vetkőzzek? - sóhajtottam színpadiasan.
- Ha ennyire szégyenlős vagy...akkor elég lesz egy fős közönség is. - vigyorodott el.
- Azt hiszem, nagyon szégyenlős vagyok. - pislogtam mosolyogva.
- Akkor nem tehetlek ki ekkora megrázkódtatásnak. - csóválta a fejét, majd megfogta a kezemet. - A kulisszák mögött tuti nem lesz lámpalázad... - húzott maga után, én pedig kuncogva hagytam, hogy vezessen.

(Heidi)

- Hm...ez már több, mint gyanús. - jegyeztem meg, persze mosolyogva. És ez nem csak az előbb ledöntött koktélnak volt köszönhető. Őszintén úgy éreztem, hogy van miért mosolyognom.
- Mi? - érdeklődött a finnem, akivel végre megosztozhattunk egy kanapén, amíg a többi retardált a jakuzziban áztatta magát. Ritka pillanatok egyike volt ezen a bulin, hogy az ordenáré ordítozást nem közvetlen közelről hallottam, hanem az udvarról. A szomszédok talán már elkönyvelték magukban, hogy nem lesz nyugodt éjszakájuk, én viszont igyekeztem megbecsülni ezt a pillanatnyi üresjáratot, amikor Heikki ölében ülve és a kedvenc koktélomat kortyolgatva lazíthattam anélkül, hogy valamelyik méregdrága tárgyat mentettem volna ki az északiak kezéből vagy az egyik facér finn részeg flörtölését hallgattam volna. Bár már kezdett világossá válni, hogy nem csak mi adunk hálát az égnek, amiért engedélyezett nekünk pár perc nyugalmat, amit kettesben tölthetünk.
- Nem látom a két szőkénket. - osztottam meg a nyilvánvaló tényt Heikkivel, miután még egyszer körbejárta a tekintetem a terebélyes nappaliteret.
- Ne haragudj, szívem, de itt rajtad kívül szinte mindenki szőke! - nevetett ki, miközben végigsimított a hajamon. A szememet forgattam az értetlenségén, de betudtam annak, hogy már nem az első vodkáját fogyasztja.
- Én a szülinaposra és a buliszervező kisasszonyra gondoltam. - adtam meg a lehető legpontosabb leírást a két szőkéről. Heikkinek kellett pár másodperc, mire azonosította a jelzőket az érintettekkel, de aztán ő is ugyanolyan mosolyt villantott felém, amilyet én az előbb.
- Hiányolod őket? - érdeklődött szórakozottan, majd a poén kedvéért még jobban magához húzott. - Nem vagyok elég neked, szivi?
- Megártott neked ez a sok vodka! - kocogtattam meg a homlokát, mire jót röhögött. - Én remekül megvagyok nélkülük is, ők viszont nyilvánvalóan hiányolták egymást. Szegény Nina hiába szervezett meg egy ilyen tökéletes meglepetésbulit, még fel sem tudta köszönteni Kimit, mert azok az idióta haverjai elintézték, hogy már a megérkezése után a tetőfokára hágjon a buli.
- Talán most pótolja be... - vonta meg a vállát a finnem, de amikor továbbra is azt látta rajtam, hogy magam elé nézve mosolygok, fürkésző pillantást vetett rám. - De te miért örülsz ennyire ennek?
- Nem tudom... - vallottam be pironkodva. - Talán azért, mert láttam Nina lelkesedését a buli elején, aztán a fancsali képét. Nagyon igyekezett, hogy olyan bulit hozzon össze, ami méltó Kimi szülinapjához, csak arra nem számított, hogy a finn haverok simán kiveszik a kezéből az irányítást.
- Így sem panaszkodhat, mert tényleg fenomenális parti lett!
- Jaj, Heikki, te ezt nem érted. - simítottam végig az arcán mosolyogva, miközben azt gondoltam: Pasik... - Nem elsősorban a buli volt a lényeg, hanem, hogy örömet okozzon Kiminek. És én nagyon örülök, hogy ez a szándék vezérelte. Sokat elárul róla, nem gondolod?
- De, biztosan... - hagyta rám engedékenyen. - Már csak az nem világos, hogy te miért mosolyogsz ennyire?
- Azt hiszem azért, mert jó látni, hogy Nina végre boldog. És ennek én is örülök. - találtam meg a megfelelő választ. - Annak is örülök, hogy végre szembesítette önmagát azzal, hogy jobb beismerni valamit, mint magába fojtani. De leginkább azért mosolygok, mert a kezébe vette a dolgokat. És most már biztos vagyok benne, hogy egyikőjük sem fogja hagyni, hogy bármilyen külső tényező befolyásolja őket.
- És még nekem ártott meg az alkohol! - vonta fel a szemöldökét.
- Tényleg így gondolom. - erősítettem meg nevetve. - Bízok bennük és remélem rászolgálnak a bizalmamra. Ha már sikerült elszakadniuk a többiektől, használják ki, hogy kettesben vannak!
- Fura ezt tőled hallani. - csóválta a fejét mosolyogva.
- Tudom. - mosolyogtam vissza. - De láttad, hogyan néztek egymásra, amikor átpasszolták egymás szájába azt a pingponglabdát?
- Kimi cseles volt, mint mindig... - hümmögött.
- Tudod, szivem azt hiszem, nagyot tévedtem annak idején. - tűnődtem el. - Azt hittem Nina és Seb tökéletesen összeillenek majd, mert tűz és víz, és az ellentétek ugyebár nagyon is vonzzák egymást. De elég lett volna csak magunkra tekintenem, beláthattam volna, hogy ez nem minden esetben igaz. És most, ahogy láttam Ninát és Kimit az előbb...nem tudom, olyan érzésem van, hogy ha ezek nem keverednek össze, akkor nincs igazság a földön! - nevettem fel.
- Micsoda pálfordulás! - piszkálódott a finnem.
- Talán. - ismertem el. - Igazad volt, Nina nélkülem is remekül boldogul a szerelmi életével. Ha még nem is alakult ki teljesen, majd ki fog. És tényleg nem nekem kell segítenem neki ebben.
- Erre előbb is rájöhettél volna, nem gondolod?
- Egyszer mindennek eljön az ideje. - mosolyodtam el. - Előbb-utóbb biztosan...

Kicsit lefaragtam a fejezet végéből, remélem nem haragszotok rám olyan nagyon :D Viszont kárpótlásként elárulom, hogy ha már ismét kerek rész következik, megint egy nagy fordulatra számíthattok, ami talán nem is lesz akkora meglepetés. Mivel a címadásban amúgy sem jeleskedek annyira, arra gondoltam a 90. fejezet címét Ti határozhatjátok meg. Ezért arra kérem a kedves kommentelőket, hogy ha van ötletük, előzetesen adjanak címet a következő résznek :) Ezekből kiválasztom azt, ami a legjobban illik majd a tartalomra. Várom az ötleteket! :))