90. fejezet: Pont az i-re!

Sziasztok!
Amint látjátok ezt a címet választottam ehhez a részhez, de köszönöm mindenkinek az ötleteket, nagyon örültem, hogy ennyien írtatok véleményt és címtippet is :))
Magáról a részről: nagyon remélem, hogy meg lesztek elégedve azzal a bizonyos jelenettel, vagyis inkább annak leírásával, amire már biztos sokan vártatok :) A szemszögváltakozással próbáltam a női és a férfi nézőpontot is beleszőni, remélem érezhető a különbség :D Nem igazán írtam még ilyesmit, főleg nem nyilvánosan, úgyhogy kicsit izgatott vagyok, hogy mit gondoltok majd róla.
Sosem várom el, hogy kommentek tömege érkezzen a részekhez, de most tényleg jól esne, ha írnátok valamit magáról a részről, mi tetszett benne és mi nem, és persze, hogy mit szóltok a végéhez, ami előrevetíti a következő fejezetek alapjait is :)
U.i.: vannak gifek, amik nem teljesen passzolnak a leírtakhoz vagyis inkább a körülményekhez, remélem nem lesz annyira zavaró.
Jó olvasást! :)

(Kimi)

Furcsa egy szülinap ez a mostani. 16-án meglepetésbulira jövök haza, ahol az otthoni haverok jelentősebb része is tiszteletét tette, nem beszélve az olyan rég látott csajismerőseimről, mint pl. Riina, akit utoljára a nyári finnországi tartózkodásom alatt láttam utoljára...pucéran. Egy jól sikerült buli végeredménye lett az, hogy lefeküdtünk, Riina pedig ezek szerint olyannyira nem felejtette el az alkalmat, hogy a mostani bulira is ugyanilyen befejezést képzelt el. Pech, hogy már nem vagyok annyira zavarodott állapotban, mint nyáron. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, a konyhai jelenet után teljes mértékben bebizonyosodott, mivel ugyanaz járt a fejemben, mint Japánban a péntek esti VIP parti után, amikor hagytam elmenni azt a rohadt jó csajt a taxival... A legröhejesebb az egészben, hogy még arra sem foghatom, hogy tajtrészeg vagyok, mert szülinapos hagyományaimtól eltérően most szinte színjózan vagyok. Ja, ez is totál abszurd, annyira mint ez a meglepetésbuli. Azzal a különbséggel, hogy ez legalább meglepett...
- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Nina cérnavékony hangon. Így is hallottam, amit mond, mivel az emeleten már nem üvöltött a zene, amit a srácok megint bekapcsoltak a jakuzzizáshoz.
- Na... - fordultam felé.
- Merre van a kulisszák mögött? - érdeklődött mosolyogva.
- Ott, ahol nem kell kulcs. - válaszoltam és igyekeztem fapofát vágni. Szerencsére így is leesett neki a poén.
- Te kérted, hogy lepjelek meg! - vágta rá a lehető legjobb választ.
- Nem egészen ilyen meglepetésre számítottam... - vallottam be fanyar mosollyal.
- A végeredmény a lényeg. - szegte fel az állát büszkén.
Menet közben ránéztem, pimasz vigyorral bámult vissza rám. Teljesen fel volt dobódva, tisztán látszott rajta, ahogy az is, hogy élvezi a munkája gyümölcsét és azt, hogy sikerült meglepnie ezzel a titokban összehozott bulival. De most, hogy kettesben maradtunk, még inkább csillogott a szeme, és ez baromira tetszett.
- Ezúttal megkönnyítem a dolgodat, nem kell kulcsot lopnod. - szúrtam oda neki, amikor megfogtam az ajtó kilincsét.
Nina tekintete gyorsan cikázott, hol a kezemet leste, hol a fejemet, majd amikor benyitottam a szobába, nem is leplezte kíváncsiságát, türelmetlenül benyomakodott előttem és alaposan megnézte magának a terepet.
- Ne mondd, hogy itt nem jártál... - nevettem, miközben azt figyeltem, hogy a feje ide-oda forog nézelődés közben. Nem tudtam elhinni, hogy a kíváncsisága nem üldözte idáig, amíg én nem voltam itthon. De hát ezek szerint jó kislány volt.
- Magánszféra, semmi keresnivalóm itt. - motyogta, de nem is nekem, hanem egy komódon látható fényképnek, ami éppen lekötötte a figyelmét. Csak akkor eszmélt fel, amikor lopva mögé léptem és rásimítottam a tenyeremet a vállára.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem, mire megfordult és sikeresen összemosolyogtunk.
- Kezdesz rácáfolni... - harapott a szájába, hogy elfojtsa a mosolyát. Elképesztően kívánatos mozdulat volt.
- Meglepetésekben te vagy a jobb. - ismertem el, de még mielőtt folytathattam volna, Nina lépett.
- És te miben? - vonta fel a szemöldökét kihívóan, miközben a karját a nyakam köré fonta.
Hívószó a keringőre, méghozzá olyan, amire nem szavakkal kell válaszolni. Néztem a szemeit és örömmel vettem, hogy végre azt látom benne, amire vártam. Elmosolyodva csúsztattam le a kezemet az oldalán, egészen a derekáig, ahol lassan az ujjaim közé csíptem a pólót, amit a haveromtól kölcsönzött a játék során. Figyeltem a reakcióját, de ő türelmesen hagyta, így sietősebbre fogtam a dolgot és elkezdtem felfelé ráncigálni a felsőjét, de ekkor váratlanul hozzám simult és a vállamra fektette a fejét.
- Ezt muszáj eltüntetni... - magyaráztam, miközben már majdnem lehúztam róla. - Nem Joonas-t akarom.
- Szégyenlős vagyok, rémlik? - emlékeztetett kuncogva, de hozzátette: - Siess már!
Vigyorogva teljesítettem a kérését, egyetlen másodperc alatt megszabadítottam a haverom pólójától, de Nina még ekkor sem húzódott el tőlem. A meztelen felsőteste az enyémhez simult és egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy láttatni akarja magát melltartó nélkül. Ez egyszerre volt aranyos és izgató, de ráhagytam, mert így sem tétlenkedett. Lefejtette a karját a nyakamról és végigvitte ugyanazt az akciót, amit én tettem vele az előbb, így már félmeztelenül öleltük egymást. Alig akartam elhinni, hogy most tényleg megtörténhet az, ami már jó ideje lebeg a fejünk felett, de amikor a kicsilány végre hajlandó volt legalább az arcával szembenézni velem, egyértelműen kiolvastam a tekintetéből, hogy nem akar visszakozni. Ez volt az utolsó kérdőjel, amivel az éjszaka folyamán szembetalálkoztunk, innentől kezdve úgy gondoltam, nincs értelme tovább húznunk egymás agyát. Teljesen közel hajoltam hozzá, majd egy csókkal letöröltem az arcáról az izgatott mosolyt. Nem először és nem másodszor smároltunk, de mindketten tudtuk, hogy ez most más, mint az eddigiek. Hol én éreztem többet, hol ő vált néhány pillanatig bátrabbá, most viszont mindketten ugyanúgy vágytunk erre...és egymásra is. Itt már nem törődtünk azzal, hogy hogyan tovább, minden ment a maga útján, amit már egy ideje jól kitapostunk, de most lett mindkettőnknek elég bátorsága ahhoz, hogy rálépjünk.
Eddig bírtam a lassított felvétel üzemmódot. Lökdösni kezdtem Ninát az ágy felé, aki engedelmesen hátrált, egészen addig, amíg össze nem csuklott a térde és le nem csücsült az ágyra. Röhejes emlékeket ébresztett fel ez a kis baki, úgyhogy mindketten elvigyorodtunk, de nem hagytuk, hogy félbeszakítson bármit is. Én is mentem utána, és mihelyst rátérdeltem az ágyra, a kicsilány megtámaszkodott a karján, hogy ezúttal ne érje váratlanul a hátraesés. Amikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól, láttam, hogy a szeme ugyanúgy csillog, mint lent a nappaliban, amikor a pingponglabdás feladatot teljesítettük. Ez annyi energiával töltött fel, hogy képtelen voltam arra, amit még anno megfogadtam magamnak, amikor úgy tűnt, hogy ő is vevő az ilyesféle szándékaimra: türelem és gyengédség. Egy ilyen típusú lánynak biztosan erre lenne szüksége az első alkalomkor, amikor más férfival van, de az a tény, hogy itt és most valóságossá válik az, amire már ki tudja, mióta várok és vágyok, eléggé elhomályosította az akaraterőmet. Azaz mindent elfelejtettem, amit korábban akartam, csak azt nem, hogy őt akarom. És ez elég ok volt ahhoz, hogy nehogy már az agyamat használjam, amikor vannak más testrészeim is, amikkel azért többre vagyok képes.

(Nina)

Nem ittam sokat a bulin, mert megfogadtam, hogy bármekkora iszákos is a finn barátom, én leszek az egyetlen a társaságból, aki megőrzi józanságát. Csak akkor még nem gondoltam bele, hogy nemcsak piától lehet lerészegedni. Nem is tudtam meghatározni, hogy mitől részegültem meg: a szitutól, az érzéstől, vagy magától Kimitől. Talán mindhárom tényező közrejátszott abban, hogy teljesen elvesztettem a fejemet, csak azt akartam, hogy élvezzük ki ezt a különleges alkalmat. Szerencsére ebben Kimi ugyanúgy benne volt, mint én. Annyira jól esett tőle, hogy eleinte kivárta a reakciómat és nem erőszakoskodott, pedig tudtam, hogy neki már nem hiányzik ez az előjáték. Már abban a pillanatban éreztem, hogy képtelen lenne tovább várni, amikor megcsókolt, de ő ezek ellenére is megpróbált türelmesnek mutatkozni, az én kedvemért. Noha hiábavaló volt várnia azt, hogy ellenkezni fogok, számomra ez volt az utolsó strigula, amit behúzhattam a neve mellé. Ha ennyi várakozás és ódzkodás után is képes arra, hogy megvárja a visszajelzésemet, mielőtt belemerülnénk a dologba, az tényleg arról tanúskodik, hogy nem csak egyszerűen hiánya van, én is kellek neki. Ez jelen pillanatban annyit jelentett nekem, hogy bármit odaadtam volna neki cserébe...
Nem volt szüksége további megerősítésre, de én azért tovább adtam alá a lovat. Alig ért le a fejem a párnára, felé nyúltam és amíg ő ismét lecsapott a számra, én a kezemmel már a nadrágjánál matattam. Kissé zavarosan, de sikerült kigombolnom a farmert, majd egy kis ügyetlenkedés után lerángattam róla. A következő pillanatban átvette a stafétabotot, és amíg én a nyakába csimpaszkodva húztam le magamra, ő is megszabadított attól a nadrágtól, ami szintén Joonas tulajdona volt. Eszembe jutott az előbbi mondata, miszerint nem a haverjával akarja csinálni, így miközben smároltunk, akaratlanul is belemosolyogtam a szájába. Ezt talán egy újabb jelnek vehette arra, hogy ideje továbbhaladni, mert az ajkai elváltak az enyéimtől, és a nyakamon folytatta tovább az útját. Már azzal is apró sóhajokra késztetett, hogy az érzékeny bőrömet csókolgatta, de miután be is szívta, érthetetlen okokból egy kuncogást is sikerült kiadnom magamból, amire ő egy hasonló mormogással válaszolt. Megmosolyogtatónak találtam, hogy még ilyen helyzetben is képesek vagyunk egymáson és egymás reakcióján szórakozni. De mielőtt túlságosan elhúzódott volna a mosolyszünet, a finn szája a nyakamról a kulcscsontomra vándorolt, amire a testem jóleső bizsergéssel reagált. Szerettem volna visszaadni azt az érzést, amit ő okoz nekem ezekben a pillanatokban, ezért az ujjaimat ráérősen felfuttattam a hátára, ahol egyenként végighúztam mindegyiket a gerincén. A szándék célt ért: Kimi egy morgásba próbálta fojtani a nyögését, de már annyira jól kiismertem a hangszínének változásait, hogy ha akart volna, akkor se csaphatott volna be. Ezzel viszont elindítottam benne valamit, amitől még férfiasabbá vált minden egyes mozdulata. A kezei, amikkel eddig csak megtámasztotta magát felettem, először a vállamra simultak, majd körbejárták a mellkasomat, de amikor a melleimhez értek, automatikusan lelassult a mozgásuk. Az egyik keze ráérősen elidőzött ezen a tájékon, de hamarosan a szája is felzárkózott hozzá, így dupla fokozatú bizsergető érzés futott végig rajtam. Megint késztetést éreztem arra, hogy visszaadjak valamit ebből, így már a körmeimmel cirógattam a hátát, majd amikor elértem a derekáig, a boxerével kezdtem babrálni. Ez a sietség mintha meglepte volna, mert egy pillanatra megfeszült, de amikor elvigyorodott, világossá vált, hogy csak erre várt. Innentől kezdve még gyorsabb tempóra kapcsoltunk, a következő másodpercekben már azon kaptuk magunkat, hogy megszabadítjuk egymást utolsó ruhadarabjainktól és már totál pucéran feszülünk egymásnak. Azt hittem, mostantól Kimi átváltozik állat üzemmódba, így már beletörődve vártam, hogy most kíméletlenül magáévá tesz, de legnagyobb meglepetésemre először végigsimított az arcomon és egy szenvedélyes csókban részesített. Soha ezelőtt nem éreztem még ennyire intenzívnek azt a kémiát, ami köztünk tombol már egy ideje, így már-már türelmetlenül vártam, hogy teljessé váljon az érzés. Nem is kellett tovább bebarangolnunk egymást testét, hiszen legalább annyira ismertük egymást kívülről, mint belülről. Miközben visszacsókoltam, ismét a nyaka köré fontam a karjaimat, ezzel jelezve neki, hogy megadom magamat, innentől kezdve az övé vagyok. És mivel Kimi számára mindig is egy nyitott könyv voltam, pont úgy vette a jeleket, ahogy én közvetítettem. Továbbra sem hagyta abba a kényeztetésemet, de most már odalent is akcióba lépett. Amint belém hatolt, hosszadalmas, éles sóhaj szakadt ki belőlem, a testem megfeszült, és akaratlanul is szorongatni kezdtem a nyakát. De szerencsére ez sem gátolta meg abban, hogy folytassa, amit elkezdett, a csípőm pedig ösztönösen reagált a mozdulataira. Az euforikus állapot elérésekor kezdtem elveszteni a kapcsolatot a külvilággal, az hozott vissza a valóságba, hogy pislogni kezdtem, de nem meglepetéstől. A kissé feszítő és szúró érzés hatására könnyek szöktek a szemembe, de mégis mosolyognom kellett, mert a következő másodpercekben már teljesen ellentétes érzés kerített hatalmába. Felsikkantottam, amikor felértem a csúcsra, mire meghallottam Kimi kuncogásra hasonlító mormogását. Ekkor kerített teljesen a hatalmába a mámor, magatehetetlenül olvadtam el az ágyon fekve.

(Kimi)

Baromira jólesett, hogy hallhattam a vékonyka hangot, ami jelezte, hogy a kicsilány totálisan szétesett az orgazmustól. Szinte éreztem, hogy elolvad a kezeim között, ez pedig a legnagyobb elégedettség, amit egy férfi érezhet, ha egy nővel van. De mégsem hagyhattam, hogy teljesen megadja magát, úgyhogy mielőtt elkényelmesedett volna, tovább akcióztam, és ekkor mindketten rájöttünk, hogy lehet még fokozni ezt a már most őrjítő érzést. Most már neki sem volt elég, hogy a nyakam köré kulcsolt karjával kapaszkodik, a hátamba mélyesztette nem túl hegyes körmeit, amikkel így is hihetetlen hatást gyakorolt rám. A vágy eluralkodott rajtam, nem tudtam leállni, de úgy tűnt, Nina nem bánja, így bűntudat nélkül mozogtam tovább, egészen addig, amíg számomra is eljött a végső kielégülés bódító érzése, amire jócskán rásegített az is, hogy a kicsilány újra aktivizálta magát és a hajamba túrva szorított közelebb és még közelebb magához. Miután én megadtam neki azt, ami kell, ő is megajándékozott azzal, amire vágytam, így tökéletessé vált az egész együttlétünk.
Egy erős tüdős sóhaj kieresztése után gördültem le róla és próbáltam minél hamarabb magamhoz térni. Amikor végre láttam magam előtt a plafont, kitisztult előttem minden más is. Már ekkor hiányoltam a lányt, aki még mindig a történtek hatása alatt pihegett mellettem, de szép lassan ő is visszatért a valóságba. Felé fordultam, mire a fejünk összeütközött, mivel ő is ugyanerre a mozdulatra készült. Egyszerre szisszentünk fel, de nem bírtuk ki kuncogás nélkül, ahogy anélkül sem, hogy egymáshoz értünk volna. Nina felkönyökölt, de nem úgy tűnt, mint aki képes megtartani így magát, így felsegítettem a felsőtestemre. Hálából gyengéden végigsimított a mellkasomon, majd felnézett. Ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre egymás szemébe néztünk, mielőtt az ágyra kerültünk volna, de ez sem lett volna teljes és hozzánk való, ha nem vigyorgunk egymásra. Még ebben is volt valami más: nem a megszokott csesztetős vagy gúnyos vigyor volt, hanem egy olyan "hű, bakker, ez kib*szott jó volt" vigyor.
Én legalább így értelmeztem, bár az is lehet, hogy azért neveztem el így, mert pont ugyanezt éreztem. Már előre gondoltam, hogy Ninával valamilyen szinten más lesz szexelni, mint a többi korábbi partneremmel, hiszen vele történt a legesleghosszabb előjáték, amire valaha is adtam a fejemet az aktus előtt. Így utólag mégsem bántam, mert mint kiderült, így még izgatóbb volt az egész. Még engem is meglepett, hogy annyi csaj és szex után még mindig rám talál valami újdonság. Lehet, hogy volt már vadabb és gerjesztőbb, de a kicsilánnyal különleges volt és ez talán most már többet számít, mint anno az egy éjszakás élvezeti cikkek.

(Nina)

Különleges volt először Kimi szemébe nézni az iménti katartikus percek után. Mintha nem is együtt éltük volna át, mintha egy teljesen más világba kerültünk volna és csak most láthattuk volna újra egymást, ennek viszont nagyon örültem. Ahogy annak is, hogy ő is legalább annyira mosolygott, mint én, ahogy ő az ágyon, én meg rajta feküdtem. Pozíciót cseréltünk, de már sokkal nyugisabb helyzetben. A hirtelen feltörekvő, majd végig bennünk tomboló érzések kezdtek lecsillapodni, a sóhajok és nyögések elhalkultak, a végtagjaink lenyugodtak, de mindent felváltott valami. A testünk ugyan még érintkezett egymással, de a kezeink pihentek. A csendet már csak a szívdobogásunk és a szuszogásunk zavarta meg. Az érzések, amik ugyanúgy körbelengték az intim szféránkat, azonban megváltoztak: már nem adtuk ki őket nyíltan egymásnak, ott bujkált valahol mélyen belül és egyelőre csak tippelhettünk arra, hogy mi zajlik le a másikban.
Én egy olyan érzéssel barátkoztam, ami egy ideje már belém férkőzött, de mindig volt valami okom arra, hogy elnyomjam. Nem tudtam, mennyire valós, de ezek után már nem kételkedhetek ebben: pont annyira valós, mint az, hogy a hálószobában fekszünk egymáson anyaszült meztelenül. Ez azért csak jelent valamit...
Kimivel továbbra is farkasszemet néztünk egymással, ez pedig újabb megerősítés volt felém nézve. Hirtelen lesütöttem a szememet, mert tartottam attól, hogy kiolvassa belőle a gondolataimat. Ha eddig úgy gondoltam, hogy nyitott könyv vagyok előtte, akkor ezek után, hogy teljesen odaadtam magam neki, mennyire fog átlátni rajtam?
- Mi jár a fejedben? - szólalt meg megtörve a csendet. Ösztönösen visszanéztem rá, így láthattam, hogy szokásos mosolyával bámul rám.
- Az, hogy most már teljesen megnyíltam előtted. - árultam el őszintén. Már nem egyszer elkönyveltem magamban, hogy egyszerűen képtelen vagyok hazudni neki. Legutóbb pont a fogamzásgátlót említettem meg neki, azt sem tudtam eltitkolni előle, bármennyire is szerettem volna.
- Képletesen is meg...más értelemben is. - köhintett célzatosan.
Büszkén vigyorgott, én pedig a fejemet csóváltam. Amikor túltette magát a poénján, közelebb hajolt és könnyed puszit nyomott a számra. Ez volt az eddigi leggyengédebb megmozdulása az iménti akciónk folyamán és kár lenne tagadni, hogy ezek után piszkosul jól esett. Lehunytam a szememet és csak akkor nyitottam újra ki, amikor a feje visszasüllyedt a párnára.
- Nem vagy kispályás. - jegyezte meg, miközben elsimította a hajamat az arcomon.
- Te beszélsz?! - hüledeztem, mire elégedett mosoly futott végig az arcán.
- K*rva jól csináltuk. Így jó? - helyesbített, ami már számomra is elfogadható volt. Káromkodás nélkül meghittebb lett volna, de én sem gondolnám komolyan, hogy ilyet elvárjak Kimitől. Ő így tudja kifejezni magát, én pedig értek már annyira a nyelvén, hogy átkonvertáljam magamban az üzenetet.
- Nem is tudom, mit mondjak... - sóhajtottam, miközben lehajtottam a fejemet a mellkasára.
- Hm, valamit csak jól csináltam... - hümmögött, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Mindent jól csináltál. - javítottam ki, amire egy elégedett morgás volt a válasz. - Az én teljesítményem a tiéd közelébe sem ért, de azért élveztem...nagyon. - tettem hozzá nyomatékosan.
- Csak viccelsz... - motyogta és közben mintha valami nevetésfélét hallatott volna.
- Egyáltalán nem! - ellenkeztem. - Kimi, hidd el...eddig sem éltem valami aktív nemi életet, de ez most minden eddigi alkalmat felülmúlt.
- Azt elhiszem. - simított végig a hajamon. - De azt nem vágom, miért minősíted le magadat. Ugyanannyi szereped volt benne, mint nekem.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz. - pislogtam hosszan.
- Mert? - kérdezett vissza.
- Biztos, hogy nem ez volt életed legizgalmasabb és legemlékezetesebb szeretkezése. Nem mintha rajtad múlt volna... - motyogtam elszontyolodva. Kapóra jött, hogy még mindig a mellkasán pihent a fejem és nem kellett ránéznem, mert így nem láthattam az arcát. De csak nem menekültem meg ettől.
- Figyelj... - emelte fel a fejemet és szinte kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Nem fogok semmit bizonygatni, mert ezek után szerintem nincs is mit és nem is kell.
- Ezt hogy érted?
- Egyszer már elmondtam. - mosolyodott el, de amikor látta a kissé értetlen arckifejezésemet, kegyesen kifejtette a gondolatait. - Ha jó nő kell, simán találok valahol egyet...hacsak ő nem talál rám...mint most a konyhában. Csak az a bibi, hogy most a hálómban vagyok és nem azzal a csajjal.
- Tehát én nem vagyok jó nő... - vontam fel a szemöldökömet. Tudtam, hogy nem ez a lényeg, de hallani akartam a választ.
- Nem, te más csaj vagy. - bólintott, és mire elhúzhattam volna a számat, a kezébe fogta az arcomat. - Fogd fel végre, hogy több vagy, mint hiszed magadról...nekem biztosan...és nemcsak kívülről...- biztosított, majd kis gondolkozás után folytatta. - Plasztikcsomag, rémlik? K*rvára nem számít, ha nincs közös pont vele. Szétkúrhatom, de ha az egész csak szexről szó, szart sem ér! Érted? Te...te vagy, ez a lényeg... - ejtette vissza a fejét a párnára, miután befejezte. Most már csak nézett rám, valószínűleg a reakciómat várta.
Pislogva próbáltam értelmezni a monológját, de nem azért, mert nem értettem, miről beszélt. Átjött minden, még ha zavarosan is fogalmazta meg. Tulajdonképpen csak szóban alátámasztotta azt, amit az előbb éltünk át, de így még konkrétabban a tudtomra adta, hogy mi az ábra. És azt hiszem, piszkosul örültem ennek.
Szerettem volna valahogy meghálálni neki, így odahajoltam hozzá és ezúttal én kezdeményeztem a smárolást. Nem nagyon ellenkezett, a keze rásimult a tarkómra, úgy húzott magához, miközben én a mellkasán támaszkodva másztam egyre feljebb a testén. Ezúttal is kiderült, hogy nem ámítás volt az előző akárhány perc, még kijózanodva is ugyanazt érezzük, mint az euforikus állapotban. Újabb megerősítés arra a kérdésre, ami mögött tulajdonképpen már egyáltalán nem áll kérdőjel.

(Kimi)

Most már talán tényleg eljutott a kicsilányhoz az üzenet és nem kell tovább bizonygatnom, hogy miért ő és nem más nő. Ez volt a szerencsém vele, félszavakból is megértette, hogy mit akarok, nem volt szükség arra, hogy nyálas szövegekkel álljak elő. Ha ő ennyiből is levágta a lényeget, nem kell feleslegesen tovább szaporítani a szót, van jobb elfoglaltság is a dumálásnál, amit ráadásul még élvezni is lehet.
Eléggé beindultunk, pedig ez a smárolás merőben más volt annál, amit szex közben műveltünk. Akkor követelőzően és intenzíven küzdöttünk egymás szájával, most pedig tök ráérősen, mint akiknek nincs jobb dolga az ágyban fetrengésnél. Mivel Nina kezdeményezett, hagytam, hogy ezúttal kiélje a vágyát és ő irányítson. Én lepődtem meg a legjobban, hogy tud ő dominánsan is viselkedni ilyen szituban, sőt, mintha levetkőzte volna magából a kislányt, úgy esett nekem. Nagy izgalmában azt sem vette észre, hogy beletérdelt a tökömbe, és a fájdalmas nyögésemet sem éppen az eredeti okának tudta be, hanem annak, hogy élvezem, amit csinál. Tetszett is, viszont tudtam, hogy ha most elkap a hév, végleg elvesztem minden józan eszemet és akkor már tényleg nem tudom visszafogni magamat. Nem akartam elcseszni a jelenlegi mámoros állapotot, úgyhogy ha baromi nehezen is, de megállítottam. A kicsilány elég bambán nézett rám.
- Nem kell semmit bizonyítanod. - néztem rá "tudod miről beszélek pillantással". Valahogy sejtettem, hogy ez áll a háttérben, és nem is csalódtam, rögtön lesütötte a szemét.
- Bocs, én csak... - keresett volna kifogást, de végül kifújta a levegőt. - Ne haragudj, már azt sem tudom, mit csinálok. Teljesen meghülyítesz. - húzta fel az orrát sértetten.
- Ismerős. - nevettem fel, majd megpöcköltem az orrát, hogy ne nézzen már ilyen szúrósan. - Nem kell a fintor, rontja az összképet.
- De jó nekem... - forgatta a szemét, majd könnyedén legördült rólam és elhelyezkedett az ágyon. - Most jó? - fordult felém, miután már egy négyzetcentiméterünk sem érintkezett. Nemlegesen ráztam a fejemet, mire kuncogni kezdett. - Jó és most mi lesz?
- Mit akarsz? - fordultam oldalra, hogy szembekerüljek vele.
- Itt maradni. - felelte őszintén.
- Megoldható. - mosolyodtam el, majd közelebb húztam magamhoz.
Nem nagyon szóltunk egymáshoz, de nem is szavakra volt most szükségünk. Végigsimítottam az arcán, mire ő is mosolyogni kezdett. Ráfonta a kezét a csuklómra, majd végighúzta a tenyerét az alkaromon, pont ott, ahol a tetoválásom húzódott. Ekkor azonban mintha eszébe jutott volna valami, mert a karomról visszavándorolt a tekintete az arcomra.
- Kimi...elfelejtettem valamit! - suttogta mosolyogva. A bazi nagy csendben még ez is hangos volt.
- Na... - húztam fel a szemöldökömet kíváncsian.
- Boldog szülinapot! - köszöntött fel vigyorogva. Az én arcomon is elterült egy vigyor a remek időzítésre.
- Kösz, megvan... - közöltem az igazságot.

(Nina)

Reggel úgy ébredtem fel, mintha egy baromi hosszú álomból tértem volna magamhoz. Álmosan pislogtam fel a plafonra és megvártam, amíg eltűnnek a kis pöttyök a szemem elől. Mikor végre tisztán láttam, ráérősen nyújtózkodtam egyet, ekkor viszont véletlenül beleütköztem a mellettem fekvő finn karjába, aki volt olyan pofátlan, hogy az én párnámat használja a keze pihentetésére. Amúgy is terpeszkedve terült el az ágyán, és úgy húzta a lóbőrt, hogy szerintem akkor sem ébredt volna fel, ha a fülébe üvöltök. Nem is szándékoztam belerondítani legmélyebb álmaiba, így óvatosan lemásztam az ágyról, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy Kimi továbbra is zavartalanul alszik, hangtalan léptekkel kislisszoltam az ajtón. A fürdőszoba felé vettem az irányt, az utat odáig már futólépésben tettem meg, mert nem nagyon díjaztam volna, ha bárki meglát pucéran az egyik szobából kiszaladva átnyargalni a másikba. Miután magamra zártam az ajtót, kiengedtem a levegőt és kuncogni kezdtem. Milyen nevetséges, hogy csak most jut eszembe, hogy a házban nyilván más is tartózkodik kettőnkön kívül: konkrétan az a bagázs, akiket én hívtam el Kimi szülinapi bulijára. Csak ez kicsit feledésbe merült, miután a szülinapos társaságában feljöttem az emeletre. Satöbbi, satöbbi...
Mosolyogva álltam be a zuhany alá, miközben végiggondoltam, mi is történt tulajdonképpen ezen a bulin. Voltam én, aki arra vetemedett, hogy meglepetésbulit szervez. Volt Heidi, Seb és Heikki, akik készségesen segítettek a szervezésben. Voltak a finn srácok, akik megtiszteltek a jelenlétükkel és emelték a parti fényét. Voltak a finn csajok, akik - a sznob szőkeséget leszámítva - ugyanolyan őrültek és partiarcok, mint a barátaik. Volt Kimi, aki annak rendje és módja szerint beállított a neki szervezett bulira és ki is használta, hogy a barátai társaságában ünnepelhet. Volt ez a Riina, aki mindenét felajánlotta azért, hogy ő is kivegye a részét az ünneplésből. Voltam én, akit ez marhára idegesített. Volt Kimi, aki nagyjából lepattintotta. Voltam megint én, aki kitalálta, hogy játsszunk. Volt újra Riina, aki kihasználta a játékot arra, hogy Kiminek rázza magát. Volt ismét Kimi, aki szintén kivette a részét a játékból, de ez a módszer már jobban tetszett. Aztán voltam megintcsak én, aki szeretett volna eltölteni a szülinapossal pár nyugis percet. Volt megintcsak Kimi, akinek hasonló szándékai voltak. És végeredményben voltam én és Kimi, akik kicsit elhúzták ezt a pár nyugis percet...pár izgalmas órára, azaz reggelig. És most itt tartunk. Én zuhanyzok, miközben ő alszik. De hol vannak a többiek?
Miután alaposan eláztattam magam meleg vízzel, kiléptem a kabinból és magamra csavartam egy fehér törölközőt. Ekkor esett le, hogy tulajdonképpen nincs is mit felvennem, mert az alsóneműmet leszámítva az összes ruhámat Joonasnak adtam a játék során. Az ő cuccai pedig...nos, valahol Kimi hálójában vannak, de azokat biztosan nem húzom fel még egyszer. Maradtam a törölköző-szettnél, így sétáltam le az emeletről lefelé vezető lépcsőről.
Meglepett, hogy halálos csend uralkodott az egész villában. Körbenéztem, de az orbitális rendetlenségen kívül egy lelket sem találtam a nappaliban. Még a mezítlábas lépteim is fülsüketítő zajnak hallatszottak a síri csendben, egészen addig, amíg meg nem hallottam egy éles sípolást. Követve a hangot eljutottam a konyháig, ahol mégiscsak találtam valakit. Meglepetésemben el is nevettem magamat.
- Jó reggelt, csajszi! - köszöntött Heidi, amikor megfordult és meglátott.
- Neked is! - feleltem, majd odaléptem hozzá és átkukkantottam a válla felett. - Mi jót csinálsz így egymagadban?
- Kávét főztem. Gondoltam ennyit megérdemlek, ha már kiürítettem az egész kócerájt. A rendrakást azért rátok bízom, ahhoz már nincs erőm. - sóhajtotta, majd kitöltött magának egy csésze kávét. - Már ahhoz is kell az energia, hogy kitámolyogjak innen.
- Hol vannak a többiek? - tártam szét a karomat csodálkozva.
- Hazaküldtem őket. - mosolyodott el a csészéje felett.
- De hát miért? Történt valami? - ráncoltam a homlokomat értetlenül.
- Amíg, ti fent hancúroztatok? - kérdezett vissza vigyorogva, én pedig éreztem, hogy totál elpirulok. - Áh, igazán semmi.
- Na ki vele, mi volt? - sürgettem türelmetlenül.
- Mindenki tök részegre itta magát, de hát ez is volt a terv. Volt aki a jakuzziban dőlt ki, a szerencsésebbek eljutottak a nappali valamelyik ülő- vagy fekvőalkalmatosságáig. Volt egy kis sírás a szülinapos után, de biztosítottam róla, hogy Kimi remekül kiélvezi a szülinapját jakuzzizás és vodka nélkül is. Jól gondoltam? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Na jó, mit akarsz tudni? - fontam össze a karomat magam előtt. Sejtettem, hogy kíváncsiskodni fog, de elég jó hangulatban voltam ahhoz, hogy teljesítsem eme kérését. Nem is csalódtam benne, amikor záporozni kezdtek a kérdések:
- Lefeküdtetek? Jó volt? Kimi vigyázott azért rád? Nem volt túl kemény veled? Te is bedobtad azért magad? Mit éreztél közben? Rájöttetek végre valamire? - Aztán mintha megszólalt volna valami a fejében, lecsillapodott. - Bár...igazán nincs közöm egyikhez sem. Csak annyit árulj el, hogy jól éreztétek-e magatokat! - pislogott rám érdeklődve.
- Igen, nagyon. - válaszoltam, majd hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem a barátnőm nyakát, aki ekkor alig tudott egyensúlyozni a kávéscsészéjével, de készségesen viszonozta az ölelésemet. - Ne haragudj, de ezt most egyszerűen kellett. - motyogtam a vállába.
- Nem haragszok, örülök neki! - nevetett fel, majd megsimogatta a hátamat. - Neked is és Kiminek is.
- He? - néztem rá bambán, miután elhúzódtam tőle. Heidi furcsán mosolygott és nem volt egyértelmű az oka.
- Jól hallottad. - bólintott. - Örülök, hogy így alakult az estétek. Heikkinek mondtam is, hogy tévedésben voltam, amikor azt hittem, neked Sebbel kell összejönnöd. Az ellentétek vonzzák egymást, ismerjük a mondást, de kiderült, hogy ez nem minden esetben igaz. Sőt, a hasonlók talán még jobban kötődnek egymáshoz, csak eddig nem biztos, hogy tudomást akartak venni erről. Még én sem. - vallotta be, majd bűntudatosan elmosolyodott. - Ne haragudj rám, jó?
- Miért haragudnék? - ráztam a fejemet.
- Tudod, hogy szeretlek és csak azt akartam, hogy te is boldog legyél! Amikor Heikkivel összejöttünk, én az voltam, és szerettelek volna téged is ilyennek látni. Csak éppen azt nem hagytam, hogy saját magad valósítsd meg az utat ehhez. Ahh, tudom, hogy szörnyű vagyok, de ilyennek születtem! - nevette el magát a végére.
- Heidi, én így szeretlek, amilyen vagy! És örülök, hogy létezel egyáltalán. - öleltem meg újra.
- De akkor ígérj meg nekem valamit! - mutatta fel az ujját az ölelkezésünk után.
- Bármit! - legyintettem. Túlságosan jókedvem volt ahhoz, hogy ellenkezzek.
- Ne cseszd el, jó? És azt se hagyd, hogy Kimi elcsessze! - kérte szinte már könyörögve.
- Nem fogom...fogjuk. - bólintottam mosolyogva, Heidi pedig örült annak, hogy teljesen őszintén állítottam.
Miután megitta a kávéját, elköszönt és elment, én pedig egyedül maradtam a konyhában. Körbenéztem és mintha valamiféle késztetést éreztem volna arra, hogy tegyem hasznossá magam, elkezdtem kutakodni a konyhaszekrényekben: a kezembe akadt egy serpenyő. Miután pár percig farkasszemet néztem vele, rátettem a főzőlapra és olajat öntöttem bele. A következő pillanatban már tojásokat törtem fel benne, és én lepődtem meg a legjobban azon, hogy élvezem a főzőcskézést. Volt rajtam egy kis nyomás, hogy nehogy odakozmáljon a készülődő reggelim, de leküzdöttem és kitartóan véghez vittem a tervemet.
Kimi pont akkor jött le az emeletről, amikor végeztem. Kissé furán meredt rám, miután meglátott serpenyővel a kezemben, de elvigyorodott, amikor szembetűnt neki, hogy mindezt egy szál törölközőben csinálom. Odasomfordált mellém és kíváncsian rákukkantott a tányérba, amin már a kész tükörtojás volt.
- Most álmodom, vagy te komoly főzésre adtad a fejed? - ütközött meg a reggeli láttán.
- Nagyon vicces... - morogtam és hogy kifejezzem sértettségemet, jól mellkason bokszoltam.
- Ez nem hiányzott... - vonta össze a szemöldökét. - Főleg nem azután, hogy már hajnalok hajnalán otthagysz.
- Nem én durmoltam úgy, mint aki fél éve nem aludt végig egy éjszakát. - vontam meg a vállamat, majd a tányérokkal a kezemben az asztalhoz mentem. Kimi követett, majd levágódott az egyik székre, amikor viszont odapakoltam elé a többi kaját, erőszakosan az ölébe húzott. - Hé! - nevettem fel a váratlan mozdulaton.
- Mi ez az egész? - kérdezte szórakozottan.
- Nem tudom, mire gondolsz... - ráztam a fejemet mosolyogva.
- Ez...- mutatott az asztalra. - Otthon, reggeli, felszívódott bulizó nép, te meg ez a törölközős hacuka... - nézett végig rajtam, bár ekkor már erősen vigyorgott. - Most ezt hogy gondoltad?
- Figyelj Kimi... - fordultam el az ölelésében úgy, hogy teljesen szembe kerüljünk egymással. - Egyszer azt mondtad nekem, hogy számodra nem lennék egy éjszakás kaland...
- Ja. - erősítette meg, bár továbbra sem értette, miért emlékeztetem erre.
- Hát most megtörtént az egy éjszaka. - bólogattam nevetve.
- Aha, és?
- Mi jön ezután? - tettem fel a kérdést. - Majd szépen úgy teszünk, mintha mi sem történt volna?
- Azt nem játsszuk el még egyszer! - közölte komolyan.
- Még szép! De mi a B terv?
- Hát...van ötleted? - érdeklődött mosolyogva.
- Van. - biccentettem, mire még kíváncsibban nézett rám. - A francba, vállaljuk már fel, hogy van köztünk valami! Ha nem is nyilvánosan, de legalább magunknak ismerjük be, hogy ez már jóval több, mint barátság és már jócskán túlléptük a határokat. Ezek után én két megoldást tudok elképzelni: vagy végleg hagyjuk egymást, vagy...hát folytatjuk azt, amit éjszaka elkezdtünk. - vázoltam fel a lehetőségeket, bár a végére már kissé zavarba estem. Szerencsére Kimit ez egyáltalán nem befolyásolta, lazán rávágta a választ.
- Hát...ha csak ezek közül választhatunk...akkor inkább az utóbbi!