95. fejezet: 'Csak légy velem!'

Sziasztok!
Nem nagyon fűznék semmit ehhez a részhez. Egyelőre még nem sok kép került be, mostanában nem volt időm újakat lementeni, úgyhogy majd utólag vadászok még ide párat :) A múltkori komolyabb hangulat után ismét lazulunk :) A cím pedig...na az egy érdekes párbeszédből jött :D
Nem ígérek biztosat, de talán 2-3 napon belül hozom a folytatást még hétvége előtt.
Jó olvasást! :)

(Nina)

- Apád ki fog nyírni.
- Legalább mosolyogva halok meg - sóhajtottam, de már ezt is csak egy mosollyal együtt tudtam megtenni.
Kényelmesen kinyújtózkodtam és miután a tarkóm alá tettem a karomat, lustán felbámultam a plafonra. A kellemes nyugalom kívülről-belülről átjárt, olyan idilli volt ez a reggel. Kiminek esélye sem volt elrontani, hiába próbálkozott.
- Mondtam, hogy jobb, ha visszamész - emlékeztetett. Kicsit furán hangzott ez a szájából, mivel tegnap este csak egy nagyon gyenge kísérlettel próbált meg hazaküldeni. Elég volt egy nemet mondanom, aztán már valahogy egyikünk sem akart sehová se menni. Ezt felidézve megint elmosolyodtam.
- Mintha annyi gondolkodási időm lett volna arra, hogy mérlegeljem, mi a jobb... - játszottam meg a szegény,  átejtett lányt.
- Fél másodperc igenis sok idő - nevetett fel, hozzám hasonlóan a plafon felé nézve - Neked nem is kell magyaráznom, hogy mennyire.
- Pont elég arra, hogy rájöjjek, hol tudom jól érezni magamat - bólogattam egyetértve az előző kijelentésével, majd kíváncsian felé fordítottam a fejemet - Csak nem megbántad, hogy itt maradtam?
- De, pont arra céloztam, hogy annyira rohadtul gáz, hogy itt vagy, legszívesebben kidobnálak az ablakon - motyogta gúnyos hangon. Nem meglepő, de ezzel is csak megmosolyogtatni tudott.
- Azért csak megkönyörülsz rajtam - pislogtam rá angyalian.
Ő viszont csak ekkor volt hajlandó a plafonról rám fordítani a tekintetét. Nagyon tetszett, amit benne láttam. Első látásra ugyanolyan Kimi-ábrázata volt: nehezen megfejthető, szinte kifürkészhetetlen, mégis sejtelmes és szexi, de a körülmények miatt most tisztán láttam rajta, hogy mit érezhet. Biztos voltam benne, hogy én is ugyanígy nézhetek rá, és ettől olyan kellemes bizsergés kerített hatalmába, hogy az eddigi ártatlan mosolygásom már-már arcra fagyó vigyorgássá fokozódott. Szép dolog a szerelem...
- Csak egy okom van erre: még mindig itt fekszel mellettem - Érdekes módon felvonta a szemöldökét, mintha furcsállná a jelenlétemet. Már éppen kezdtem megijedni, de mivel remekül észlelte a zavartságomat, erre elmosolyodott és igyekezett megnyugtatni - Csak azért, mert általában mire én felkelek, te már rég elspuriztál valahová...azt meg nem nagyon csípem.
- Akkor most szerencséd van, mert sehová se mennék - jelentettem ki őszintén, majd ismét a plafont kezdtem el nézegetni - Nem akarok hazamenni.
- Pedig muszáj lesz - közölte vészjóslóan. Fájt beismerni, hogy igaza van, hiszen egyszer csak vissza kell térnem az otthonomba. De annyira nem akaródzott elmenni innen! - Apád tuti halálra aggódja magát miattad.
- Úgyis tudja, hogy hozzád jöttem - mondtam kissé ellenszenvesen. Biztosan tudja, csak minden bizonnyal egyáltalán nem örül neki. Nem mintha érdekelne.
- Ja, csak val'szeg nem csattan ki az örömtől - motyogta, de a mély hangjának köszönhetően inkább hangzott morgásnak. Bár ez is érthető lett volna, hiszen egy okot nem tudnék mondani, amiért kedvelhetné apámat.
- Csak, hogy tudd...egyáltalán nem érdekel, mit gondol rólad - közöltem vele őszintén. Volt egy olyan érzésem, hogy legbelül azért nyomasztja, hogy apa nem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat és főleg miatta.
- Engem viszont nem hagy hidegen, hogy olyanokat vág a fejemhez, ami k*rvára nem igaz - Ezt most már határozottan morogta.
- De nekünk nem kell foglalkoznunk vele!
- Nina, mégiscsak az apád... - Ne már, hogy ő akar kampányolni apa mellett?!
- Vér szerint igen, de gyakorlatilag nem vesz részt a mindennapi életemben...csak a háromhaviban - sóhajtottam. Fájdalmas bevallani, de ez a keserű igazság - Meg is mondtam neki, hogy számomra te vagy a fontosabb és pont ezért érdektelen az ő véleménye rólad és rólunk. Ne beszéljünk róla többet, oké?
Pár pillanatig csendben voltunk, csak a lusta szuszogásainkat lehetett hallani. De érdekes módon ez a csend egyáltalán nem volt kínos. Kimi közelében nem éreztem azt, hogy beszélnünk kell ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk egymással, nálunk már a csend is beszédes volt. Nem is szavakban tudtuk jól kifejezni magunkat, hiszen egyikünk sem volt igazán a szavak embere. Elég volt az, hogy ott feküdtünk egymás mellett és éreztük egymás megnyugtató közelségét.
- Anyám sem jósol sokat nekünk - szólalt meg váratlanul Kimi. A hangja teljesen közömbös volt, az apró kis megjegyzése viszont kettétörte az iménti, pár perces idilli nyugalmat.
- Hogy mi? - Hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni, de kíváncsian felé fordultam és vártam, hogy megmagyarázza. De aztán rájöttem, hogy nem az az érdekes elsősorban, hogy mi a véleménye az anyjának, hanem, hogy egyáltalán beszélt az anyjával rólunk - Ő már tudott róla?
- Ja - biccentett - Amikor hazamentem pár napra, Rami cseszegetett és kihúzták belőlem.
- Nem mintha baj lenne - mentegetőztem, mert rájöttem, hogy talán kicsit vádlón kérdeztem rá - Csak azt gondoltam, ha majd erre kerül sor, nekem is szólsz róla. Egy szóval sem említetted eddig, hogy anyukád mit gondol erről.
- Tökmindegy, úgyis csak rástresszeltél volna - rázta a fejét. Egyáltalán nem voltam meglepve azon, hogy megjósolta a valószínű reakciómat - Meg amúgy is csak egy fokkal volt visszafogottabb, mint apád.
- Ó, sajnálom - húztam el a számat elszontyolodva. Nem vet túl jó fényt ránk, ha a szüleinknek sem áll szándékában támogatni a kapcsolatunk elmélyülését.
- Úgy látszik az őseink összebeszéltek - nevetett fel gúnyosan - Valahogy egyikük se akarja, hogy együtt legyünk.
- Nem is nekik kell akarni - csóváltam a fejemet mosolyogva. Visszamosolygott, de nem tűnt túl lelkesnek - Egészen pontosan mit mondott anyukád?
- Lényegtelen - mondta színtelen hangon a plafonnak - Érdekes módon téged félt.
- Engem?! - pislogtam meglepetten. Miért engem félt Kimi anyja? Egyáltalán miért? Mi oka van rá?
- Elsőre neki is az ugrott be, hogy biztos csak veled akarom feledtetni a házasságom kifulladását. Aztán azért kezdett el pörölni, hogy miért kezdtem ki veled, ha papíron még mindig házas vagyok. Ezután pedig az volt a legnagyobb problémája, hogy mibe rángattalak bele - avatott be a kíváncsiskodásom hatására - Csak azt nem vágom, miért olyan k*rva nehéz elhinni rólam, hogy nem csak pár éjszakára akarlak, hanem...
- ...többre? - szóltam közbe kuncogva. A szemrehányó pillantásából arra következtettem, hogy valószínűleg nem ez lett volna a befejezés. Legnagyobb sajnálatomra ezek után nem is volt hajlandó elmondani az ő verzióját - Talán azért, mert még nem mondtad, hogy ha nem ezt, akkor pontosan mit akarsz - töprengtem látszólag eltűnődve, de persze csak puhatolózni akartam. Pechemre viszont a finn is résen volt.
- Neked mindent ki kell mondani? - vonta fel a szemöldökét, ahogy ő is teljes testével az oldalára fordult, hogy szemtől szemben beszélhessünk. A plafon már nem egyikünk számára sem volt annyira érdekes beszélgetőpartner.
- Hát, talán jó lenne. Mert...csak kicsit furának találom - kezdtem bele egy őszinteségi rohamba - hogy míg a te anyukád és az én apukám ezer meg ezer okot fel tudnak sorolni ellenünk és mindenre van egy jó támaszpontjuk és érvük, mi tulajdonképpen nem igazán beszéltünk arról, hogy miért, hogyan és esetleg meddig - Ez már egyszerűen kikívánkozott belőlem. Tudni akartam, hogy ha annyira kiáll a kapcsolatunk mellett, mi a terve velem...velünk...ezzel az egésszel.
- Milyen kérdés az, hogy meddig? - röhögött fel komolytalanul. Ez most bosszantott, mert én tényleg komolyan akartam beszélni vele. Ezt világosan a tudtára is adtam egy figyelmeztető pillantással, mire befejezte a röhögcsélést. Olyan hirtelen váltott fapofára, hogy most meg majdnem én nevettem el magamat. De hála istennek nem tettem, mert különben megfosztottam volna magamtól a csodálatos hallásélményt - Nina...nem t'om...csak tippelni tudok, hogy te a fejlődő női agyaddal mennyit látsz bele ebbe az egészbe, de én tökre komolyan gondolom veled. Már megszoktam, hogy fogalmam sincs, milyen szereppel azonosítsalak, de ha nem bánod, ezután leegyszerűsítelek barátnőre, mert már az vagy, ha tetszik, ha nem. Még valami? - kérdezte, de mire megszólalhattam volna, még eszébe jutott valami - Ja igen. Meddig? Hülye kérdés, de ha neked ez kell...ehh, hát honnan szedjem? Maradjunk annyiban, hogy amennyit kibírok veled.
- Most ezzel belerondítottál a csodás monológodba - biggyesztettem le a számat csalódottan - Nem gondoltam volna, hogy olyan nehéz elviselni, hogy szó szerint "ki kell bírnod" velem. Ez nem sok jót vetít a jövőre nézve, nem gondolod?
- Nem érdekel a jövő - közölte fogsorvillantó vigyorral - A jelen sokkal jobban izgat - Enyhe utalás arra, hogy milyen éjszakán vagyunk túl és milyen reggelünk van most.
- De én...
- Te meg csak ne rágódj semmin! - nyomta rá az ujját a számra. Látva, hogy sikerült belém fojtania a szót, diadalmasan mosolyogva végighúzta a többi ujját is az ajkamon, miközben könnyed hangon folytatta az egyoldalú beszélgetésünket - Ez a ráparázás csak női rigolya? Mert ha igen, akkor felejtsd már el! Legyünk már mi a kivételek, akik nem agyalnak azon, mi sül ki ebből, hanem mondjuk élvezik, ami van! A megmondóemberek úgyis osztani fogják az észt, előre meg lesz jósolva az, hogy jövő nyáron tartjuk az esküvőt és az is, hogy ha össze is jöttünk, biztos hamarosan szakítunk, mert csak a győzelmi buli hozott össze minket, meg hasonló szarságok. Csak egyet tarts észben: ha ezektől elbizonytalanodsz, kinyiffantalak. És ezt most vedd fenyegetésnek! - nézett rám szigorúan, miközben a számat az ujjaival csücsörítésre késztette azzal, hogy az arcbőrömet összehúzta. Nagyon jól mulatott rajtam, ahhoz képest, hogy elvileg "tök komoly" dolgokat közölt velem. - Főleg azért, mert nem fűlik a fogam ahhoz, hogy bármilyen módon bántsalak. Kár lenne ezért a csöpp szádért!
- Kimi, te olyan... - kezdtem el hadarni, miközben elfordítottam a fejemet, hogy ne szórakozzon már rajtam, de hamar elhalt a hirtelen indulatom, amikor az ártatlan és áthatoló tekintetével várta, hogy mit fogok mondani - ...meggyőző tudsz lenni - fejeztem be végül teljesen másképp, hála ennek a hatásos nézésének. Láttam rajta, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért is változtattam meg hirtelen a véleményemet, és ezzel csak még jobban bosszantott. De csakis jó értelemben.
- Most a kedvedért úgy csinálok, mintha elhinném, hogy elsőre is ezt akartad mondani - mosolygott rám elnézően, én pedig hálásan pislogtam vissza rá - De akkor most bevetem a meggyőző képességeimet és ráveszlek, hogy menj haza, mielőtt apád szétbarmolja a házadat, mert mérgében nem tud mit kezdeni azzal, hogy nem vagy otthon - Na ekkor már sehol sem volt a hálám...
- Ennyire zavarok? - kérdeztem poénkodva - Ha a házamnak annyi, majd keresek egy balekot, aki befogad.
- Hm, nem is rossz ötlet - húzta félmosolyra a száját - A végén még én foglak földönfutóvá tenni.
- De ahhoz előbb meg kell győznöd, hogy hazamenjek a még létező otthonomba! - húzódtam közelebb hozzá vigyorogva. Nem is az eltávozás lehetősége, inkább a bátorítás csábított. Csak egy kicsit váltam a testi érintkezések függőjévé, de azt hiszem barátnőként -mivel ezek szerint már ez a hivatalos státuszom- van jogom ilyesmire. Szerencsére nem csak én gondoltam így...

Viszont ennek a barátnőségnek volt egy kevésbé napos oldala is. Számítottam rá, hogy apa csak az első volt azok közül, akik némi fenntartásokkal kezelik azt, hogy Kimi és köztem már nem baráti kapcsolat van, és nem is kellett csalódnom a női megérzéseimben. Pár nappal később, amikor már a következő versenyhétvégénk helyszínén, az amerikai Austinban állomásoztunk, már az első megjelenéskor behívót kaptunk a csapatfőnöki irodába.
Már az is érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy semmi feltűnőt nem csináltunk Kimivel, ugyanúgy érkeztünk meg a helyszínre és ugyanúgy közlekedtünk a home-ban, mint eddig, a munkatársaink cinkos mosollyal néztek össze, akárhányszor egy légtérbe kerültünk és közben félreérthetetlen köhécselésekkel próbálták a tudtunkra adni, hogy most már tök felesleges bármit is titkolnunk, az abu dhabi-s magánprodukciónkkal véglegesen lebuktunk. És ha már a konyhai kisegítőtől kezdve a pályamérnök feleségén át a csapattulajdonosig mindenki tudott rólunk, akkor a hírnek szinte lehetetlen lett volna elkerülnie a csapatfőnökünk fülét. Aki volt olyan kedves és még az elsődleges kötelező PR-programjaink előtt egy "baráti beszélgetésre" hívott minket. Mindkettőnket, egyszerre. Nem is volt nehéz kitalálni, hogy miért akar barátkozni velünk...vagy inkább azzal a gondolattal, hogy a pilótái közt már nem csak munkakapcsolat van.
Az már az első percekben kiderült, hogy ez a barátkozás lassú folyamat lesz. Kimivel már egy ideje csendben ücsörögtünk a csapatfőnöki különszobában Eric-kel szemben, aki nagyon hivatalosan rákönyökölt az asztalra, az ökölbe szorított kezeivel megtámasztotta az állát és hol rám, hol a finnre nézett, de közben egy árva szót sem szólt. Mi várakozóan bámultunk rá, az ő tekintete pedig kérdőn cikázott közöttünk. Az egyértelmű volt, hogy mindannyian várunk valamire.
- Na... - Kimi sürgető hangja törte meg a kínossá váló csendet. Eric erre hirtelen pislogni kezdett, mintha most tért volna magához.
- Na! - ismételte ő is, majd beszívta a levegőt és miután megköszörülte a torkát (ennyi előkészület kellett neki), végre valahára a kezébe vette az irányítást - Hm. Szóval azért hívtalak ide titeket, mert úgy gondolom, megbeszélésre szorul a témátok.
- Miért is? - kérdezett közbe flegmán a finn. Eric már hozzászokott ehhez a stílushoz, nem is vette fel az udvariatlan megnyilvánulást.
- Kissé meglepett, hogy a győzelmünk másnapján azt a kérdést szegezték nekem, hogy "mit szólok ahhoz, hogy a két pilótám egymásba szeretett?" - tájékoztatott minket közvetlen hangon. Egyáltalán nem volt számon kérő, megtartotta a társalgó hangnemet, úgyhogy sejteni lehetett, hogy nem fog patáliát csapni.
- Erre te? - Kimi nem bírta a társalgást. Azt akarta, hogy a főnök a lényegre térjen és a türelmetlenségével sikerült befolyásolnia Eric-et.
- Erre én -még enyhe másnaposság alatt- annyival örvendeztettem meg őket, hogy most nyilvánvalóan az egész csapat szerelmes a győzelmi mámor hatására, úgyhogy ne csodálkozzanak ilyesmiken - mosolyodott el egy fél pillanat erejéig. Aztán egészen komoly arckifejezéssel folytatta - Csak később jutott a tudomásomra, hogy nem vicceltek. Őszintén szólva azért hívtalak be titeket, hogy megbizonyosodhassak róla, hogy amiről a fiúk, lányok beszélnek, tényleg nem csak pletyka. De igazság szerint, abból amit látok...ahogy itt ültök...szóval nem látok semmi különbséget a korábbi helyzethez képest.
- Pedig szinte átröntgeneztél minket ezalatt az öt perc alatt - röhögött Kimi fesztelenül. Ő élvezte, hogy Ericnek semmi sem tűnik fel.
- Talán egy hőkamerát beizzíthattam volna... - tűnődött el a főnök, de mintha átvillant volna valami a fejében, gyorsan korrigálta magát - Vagy mégsem. Láttam pár nem túl valósághű hőkamerás poénképet. Talán jobb, ha nem próbálom ki rajtatok. Nem biztos, hogy ennyire vizuálisan szeretném látni a bizonyítékot.
Csak sejtésem lehetett, hogy mire célzott, de igyekeztem nem túl feltűnően mosolyogni. Kimi semmivel sem igyekezett, ő a fojtott nevetgélésével adta a csapatfőnökünk tudtára, hogy vette a lényeget.
- De mivel láthatod, hogy nem jutottam semmire, megkérnélek titeket, hogy igazoljátok magatokat! - adta ki az utasítást Eric. Kimivel egymásra sem kellett néznünk, így is tudtuk, hogy a másik minden valószínűség szerint jelentőségteljesen elvigyorodott. Ezt már abból is leszűrhettük, hogy a főnök azonnal kijavította magát - Khm, azért valami olyan módon, ami tiszteletben tartja, hogy ez egy főnök irodája.
Értettük a célzást, szóval semmi intimitás.
Én már éppen nyitottam a számat, hogy színt valljak, amikor Kimi egy váratlan megmozdulással megelőzött. Odanyúlt az ölemben pihenő kezemhez és lazán összekulcsolta az ujjainkat. Nem is ő lett volna, ha beszéd helyett valami mással próbálkozna. De jól tette, ez sokkal többet jelentett pár "szóval az úgy volt..." és "minden akkor történt, amikor..." kezdetű magyarázatnál. Nem csak a főnök számára, nekem is...
- Megfelel? - emelte fel az egybefonódó kezeinket Eric orra elé, akit láthatóan meglepett (és talán meg is hatott?) ez a bizonyítási mód, de csak mosolyogni tudott rajta.
- Tökéletes - bólintott, mire most nekem lett mosolyoghatnékom. Én ugyanis pontosan ugyanezt a szót mormoltam magamban Kimi mozdulatára. Ezek után nem is csoda, hogy már el is felejtettem, mit szerettem volna mondani. Kiürült az agyam. Nem is mertem oldalra fordulni, minden erőmmel azon voltam, hogy Eric-re összpontosítsak, mert féltem, hogy nagyon elpirulok.
- Akkor léphetünk? - A finnek már mehetnékje volt. Épp felállni készült, de a főnök visszaintette.
- Várj, még lenne pár dolog, amit szeretnék veletek megbeszélni - Mivel Kimi valami fáradt sóhajtásfélét adott ki magából, hozzátette: - Ígérem, rövid leszek. Tudom, hogy inkább a riportereknek szeretnél nyilatkozni.
- Jó, essünk túl rajta! - bólintott megadóan a finn. Ericnek is van ám meggyőző képessége.
- Először is hadd gratuláljak! - mosolygott ránk felváltva - Bevallom, még kicsit furcsa és szokni kell, de azért örömmel tölt el, hogy ilyen jól megvagytok. Bár mint kiderült, azon kevesek egyike vagyok itt a csapatban, akiknek nem tűnt fel, hogy egy ideje más is van köztetek. De ez legyen az én gondom, ugye?
Most először néztünk össze Kimivel a "megbeszélés" alatt. Ugyanazt a "Mikor ugrunk már?" arckifejezést vettük fel és hála ennek az akciónak, Ericnek is eszébe jutott, hogy talán már elég a hajbókolásból.
- Jó, térjünk a tárgyra - Diplomatikusan összekulcsolta az ujjait, majd előrébb könyökölt az asztalán - Abba, hogy milyen módon adjátok magatokat elő a nyilvánosságnak ezek után, nem szólok bele. Arra sem fogok vetemedni, hogy megtiltsam a csapaton belüli románcot, hiszen nem ti vagytok az egyetlenek. Ehhez csak annyit kérek, hogy lehetőleg a home-on belül intézzétek a csapattársi viszonyon túli tevékenységeiteket.
Micsoda megfogalmazás! Ilyet is csak egy formális csapatfőnök szájából lehet hallani.
- Még valami? - tudakolta Kimi. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg én teljesen feleslegesen ülök itt. A két férfi mindent megbeszélt egymással -ki bővebben, ki kevésbé kommunikatívan-, én meg csak követtem az eseményeket. De a sors valamiért mégiscsak megsajnált, mert engem hozott szóba.
- Egy fontos valami még hátravan. Egy nagyon fontos valami - nyomatékosított jelentőségteljesen, majd célzatosan rám nézett - Nyilván éltek a párkapcsolat minden jellemző funkciójával.
Ezek a kacifántos szavak csak arra jók, hogy összezavarják az embert. Elég gáz volt, hogy kukán ültem és próbáltam valamit reagálni erre, de nem igazán értettem, Eric pontosan mire is akart utalni. Szerencsére Kimi azért levágta a lényeget.
- Szexre céloz - suttogta a fülemhez hajolva. Baromira mulattatta, hogy a főnök előtt égethet be. Bár én vagyok a hülye, nem értem, miért csodálkozok még ezen - Igen, természetesen élünk eme funkcióval is - bólogatott Eric felé. Úgy látszik hatnak rá a formális szavak. Muszáj volt kuncognom rajta, de mivel Eric arca ekkor hirtelen mintha sápadtabbnak tűnt volna, inkább visszafogtam magamat.
- Értem, természetesen - bólintott rá, de a zavartság azért megmaradt. Fogadok, hogy megpróbálta elképzelni, hogy a két pilótája egy ágyban...és innentől kezdve már nagyon kellett igyekeznie, hogy megtartsa a tekintélyét velünk szemben. Így legalább nem éreztem magam egyedül, mivel Kimi nem csak engem, Eric-et is zavarba hozta. Ő meg persze csak vigyorgott az egész kialakult helyzeten - Nyilván nem fogok részletekre rákérdezni...
- Pedig mesélhetnénk, amíg egy kicsit visszanyered a határozottságodat - javasolta udvariasan a finn. Továbbra is remekül szórakozott a főnökön, aki ezt a beszólást viszont már nem vette olyan jó néven és ezután határozott hangon szólt Kimihez.
- Határozottan szeretném, hogy a közös mesétek egyelőre akadálymentes legyen. Éppen ezért feltenném azt a kissé tolakodó, de annál hasznosabb kérdést, hogy megfelelően védekeztek-e - Ezeket a szavakat már inkább nekem címezte, de helyettem -mily' meglepő- Kimi válaszolt.
- Szedünk bogyót - Aztán rájött, hogy ez ebben a formában nem helyes és inkább felém bökött a fejével - Vagyis ő szed.
- Orvos írta fel? - érdeklődött Eric aggodalmaskodva. Bólintottam, mire tovább kérdezősködött - Mióta szeded? Minden nap veszel be egyet?
- Igen, általában reggel, mivel kell egy fix időpont, amihez köthetem. És már egy ideje szedem, kb. szeptember vége óta.
- Tényleg? - lepődött meg a két férfi egyszerre. Eric részéről még érthető is. Kimit viszont jól esett meglepni, mivel sajnos csak ritka alkalmakkor sikerül. Büszkén kihúztam magamat, de rögtön lehervadt a mosolyom, amikor Eric a fejét rázva kijelentette:
- Lehetőleg minél hamarabb abba kell hagynod a szedését.
- Tessék? - Most meg én és Kimi szólaltunk fel egyszerre. Bár ez most mindkettőnk szempontjából érthető volt.
- Felkészültem arra, hogy ilyen válasszal fogsz szolgálni és érdeklődtem a csapatorvosunktól, hogy mennyire befolyásolja a teljesítményedet a fogamzásgátló. Nyilván megérted, hogy bár nagyon kedvellek emberként is, de nekem elsősorban az a fontos, hogy mint versenyző, megálld a helyedet a csapatomban. Bár gondolom te is azért döntöttél a gyógyszer mellett, hogy egy esetleges utód ne legyen akadály a pályafutásodban. Így hát muszáj ezt a szempontot is figyelembe vennem  - Elég meggyőzően érvelt, csak bólogatni tudtam a felvetéseire - Az orvosunk úgy véli, a fogamzásgátló kellemetlen hatásokkal bírhat a te esetedben. A súlygyarapodás még enyhe ok, de ha ilyen aktív fizikai megterhelésnek vagy kitéve a gyógyszer használata alatt, az lelassíthatja a szervezetedet, különösen a májadat, mivel mint megtudtam, a fogamzásgátló ott oldódik fel. Nem beszélve arról, hogy a doppingvizsgálat is kimutatja, emiatt pedig állandóan elővehetnek, ha ellenőrzésre kerül sor. Akár az is előfordulhat, hogy rendszeresen meg kéne jelenned a vizsgálatokon. Ez tényleg csak elenyésző tényező a többihez képest, de mivel már panaszkodtál arról, hogy utálod, ha vizeletmintát kell adnod, mert ilyenkor akár fél óráig is eltarthat mire kipréselsz magadból valamit, ezért gondoltam ezt is megemlítem.
Hű. Kb. ennyi volt a reakcióm erre a sok mindenre. Eric nagyon alaposan informálódott erről a témáról...alaposabban, mint én. Amikor felírattam a tablettákat az orvosommal, rémlett, hogy tájékoztatott néhány dologról, de mivel úgy sejtette, hogy kamaszkoromban már nyilván találkoztam hasonlókkal, csak a legfontosabbakat közölte velem. Én meg persze akkor is tuti sietésben voltam és nem figyeltem eléggé. Most pedig szívhatok, mert ezek szerint még a végén nemhogy magamat védem, de még ártok is a testemnek azzal, hogy ezeket a vackokat tömöm magamba reggelenként. Hirtelen nagyon szánalmasnak éreztem magamat.
- Bevallom, én nem voltam ennyire körültekintő - motyogtam kissé haragosan. Magamra haragudtam.
- Semmi baj - mosolygott rám kedvesen a főnök - De ezek után szívélyesen megkérnélek, hogy más módon oldd meg a védekezést!
- Persze, rendben - bólogattam hevesen. Hogy a fenébe ne értettem volna egyet vele, hiszen konkrétan szembesített azzal, hogy milyen meggondolatlan vagyok - Igazad van és köszönöm a tájékoztatást.
- Csak a te érdekedben. Bocsánat, a tiétekben - helyesbített mosolyogva. Most már teljesen ellazult.
- Még valami? - kérdeztem, mert azt gondoltam, a továbbiakat már nem vele kell megbeszélnem.
- Ennyit akartam, mehettek! - intett kedélyesen, mire rögtön fel is pattantunk. Ami engem illet, három lépés alatt eljutottam a folyosó végére.
- Még hogy lelassít... - méltatlankodott Kimi, miután beért - Hová sietünk?
- Én a pihenőmbe. Azonnal ki akarom dobni a tablettáimat!
- Eric rendesen befosatott - állapította meg nevetve.
- Örülök, hogy egyedül én veszem komolyan, amit mondott - füstölögtem. Kicsit nehezményeztem, hogy ő a jókedvének köszönhetően nem fogja fel, mit jelentett a főnök felvilágosítása - Kimi, ez nem vicc!
- Én is tudom - mondta most már komolyabban, majd megállított a rohanásban - Hé, csillapodj már le! Nyugi van, nem kell rögtön beparázni. Nem történt semmi.
- De fog, az orvosunk szerint igenis fog! - makacskodtam - Sürgősen megválok a bogyóktól.
- Attól, hogy villámgyorsan kidobod, még nem szívod vissza az összeset, amit eddig bevettél - világított rá a tök nyilvánvaló tényre. Nem nagyon díjaztam most a nyugodtságát.
- De megteszem az első lépést annak érdekében, hogy ne terheljem tovább magamat. A saját védelmemre kezdtem el szedni, erre kiderül, hogy többet árt, mint használ.
- Pedig jó hasznát vettük... - mosolygott.
- Eddig - szögeztem le - Innentől kezdve ki kell találnom valami mást. Mert én legalább erre is figyelek.
- Nem tetszik ez a one-man show, amit most elhitetsz magaddal - nézett rám komoran. Amikor csak megrántottam a vállamat, megenyhült és a vállaimra csúsztatta a karját, miközben mélyen a szemembe nézett - Hé. Nincs gáz, jó? Ha nincs bogyó, megoldjuk máshogy. Ne stresszelj már annyit!
- Ezt a terhes nőknek szokás mondani - jutott eszembe.
- Na, akkor örülj, hogy nem vagy az. Ha rajtunk múlik, nem is leszel - biztosított. Nem tudom, hogy a határozott kijelentése vagy a higgadt hangja nyugtatott meg, de ez a kettő mindenképpen hatásos kombó volt - Bogyó nem jött be, na és? Akkor eljött a gumi ideje - Olyan lazán mondta, mintha arról tájékoztatna, hogy lazac lesz az ebéd vagy délután esni fog.
- Úgyis azt mondtad nekem, hogy szerinted a védekezés a férfi dolga - emlékeztettem egy korábbi beszélgetésünkre - Mégis elblicceled, ha tudod. Most is teljesen rám hagytad ezt a dolgot.
- Gondoltam valamiben hagylak érvényesülni - vonta meg a vállát, majd kíméletlenül rám mosolyodott. Aú, ez fájt.
- Jó, akkor most ebben is átveheted az irányítást, csakhogy rendesen működjenek a férfi ösztöneid - ajánlottam fel kegyesen, majd játékosan megböktem a mellkasán. Vette a célzást, és tovább vigyorgott.
- Ez baromi megtisztelő. Te meg kiválaszthatod, miben éljem ki férfi vágyaimat.
- Ösztönökről volt szó... - vontam fel a szemöldökömet.
- Akkor majd ösztönzöl arra, hogy ösztönösen reagáljak, ha ösztönösen bánsz a gumival - helyesbített, mire belőlem kitört a nevetés.
- Meggyőztél. Én választok!
- De ha rosszat választasz... - hajolt közelebb fenyegetően.
- Nem szoktam rosszat választani - pislogtam rá angyalian. Ezt ő is megerősítette.
- Hé, szőke delegáció! - ordította felénk valaki, amikor pont kihasználtuk volna, hogy egy üres folyosón csak ketten vagyunk. Kimi kelletlenül elhúzódott tőlem, én meg kelletlenül fordultam a közeledő Damien felé - Jaj, csak nem megzavartam valamit? Icipici romantika a home mélyében? Hűűűűű, ez annyira izgi!
- Zavarsz, haver - nézett rá egyértelműen a finn. Damien továbbra is barátságosan mosolygott ránk, esze ágában sem volt lelépni.
- Látom. Azért jöttem, hogy zavarjak. Szóval...hú, miért is akartam zavarni? - vakarta meg a fejét elgondolkodva. Kimivel "ez tök hülye!" pillantást váltottunk, amíg a szerelőnek eszébe jutott, mit akart - Ja, megvan! Hát persze. Tiszteletjegy nektek! - nyújtotta felénk...a kezét. Semmilyen jegy nem volt benne - Na, elfogadjátok? - rázta előttünk a mancsát türelmetlenül. Kimi gyorsan reagált, belecsapott a kezébe, mire Damien felderült. Én is hasonlóképp tettem, ekkor pedig teljes volt az öröme - Baró! Kösz!
- Esetleg elmondanád, hol vagyunk megtisztelve? - érdeklődtem, mert már majdnem menni készült.
- Ja, nem mondtam? - ráncolta a homlokát zavartan. Talán amnéziás?! - Hát a legénybúcsúmra!
- A mire? - pattant ki a szemem a meglepettségtől - A te legénybúcsúdra?
- Aha - bólogatott, akár egy kisgyerek - Körülnéztem itt, elég jó kocsmák vannak, majd meglátogatunk párat. A lényeg, hogy ha-tal-mas buli lesz! Ott a helyetek, és számítok rátok. Kö-te-le-ző, vágjátok?
- Csak egy bibi van - szólt közbe Kimi - Nem gáz, hogy ő csaj?
- Jaj, most nem mondtál újat, Iceman! - lökte meg a vállát Damien. Kimivel gyászosan összenéztünk: nem esett le neki. Ehelyett mellém állt és átkarolta a vállamat - Miért lenne gáz? Nina a haverom, alap, hogy meghívom. Én a helyedben örülnék, hogy ott a csajom!
- Haver - tette a finn a szerelőm vállára a kezét. Úgy magyarázott neki, mint egy értelmi fogyatékosnak - Legénybúcsúra nem hívunk nőket. Alap. Ha a haverod, ha a csajom...akkor is nő.
Damiennek lassan, de biztosan leesett a tantusz. Egy ideig bólogatott, aztán eltátotta a száját, majd siralmas képpel fordult hozzám:
- Ninus, úgy sajnálom! - borult a nyakamba sírást imitálva. Én nem is ezen akadtam fent, hanem a megnevezésemen.
- Ninus? - kérdeztük egyszerre Kimivel. Én eléggé elborzadtam rajta, a finn viszont csak röhögött.
- Nem lesz az igazi nélküled - törölt le egy nem létező könnycseppet az arcáról Okoska - Annyira bíztam benne, hogy te is velünk bulizol. Így már nem is lesz hatalmas. Mihez fogunk kezdeni nélküled?
- Jó, elég lesz - intette le Kimi, aki látványosan kezdte unni a színjátékot. Damien erre kihúzta magát és mintha mi sem történt volna, ismét felvette a vigyorgós arcát:
- Akkor másnak adok tiszteletjegyet! Iceman, neked viszont kötelező ott lenned. Érted? Kö-te...
- Jó, vágom. Majd meglátom - Hát ő feleannyira sem volt lelkes.
- Ne csináld már! Legalább bulizol egy jót - biztattam, részben azért, mert szerettem volna már lerázni a túlpörgött Damient. Bírom a srácot, de még csak csütörtök van és három további napot kell vele dolgoznom.
- Ja, lesz sör, vodka, tequila -a kedvenceim-, ámerikai muzsika és csini cicababák, akik csak a mi kedvünkért fogják rázni a formás kis popójukat - A srác teljesen beleélte magát, talán gondolatban már előtte is voltak a vonagló csajok. Sajnos előttem is megjelentek...
- Jól hangzik - hümmögtem és közben elképzeltem, hogy ha Kimi bemegy egy pubba, valószínűleg az összes "csini cicababa" rászabadul és nem utána már nem is akarják másnak rázni a "formás kis popójukat". Hát ez fasza lesz, tényleg. Én meg ülhetek a szállodai szobámban és azon malmozhatok, vajon Kimi mennyire sajátította el a hűség művészetét a felesége mellett töltött évek során.
- Mondom, hogy k*rva jó lesz! - pattogott tovább Damien - Na, most erre mondj nemet, ha tudsz!
- Jó - egyezett bele Kimi. Szerintem inkább csak azért, mert túl sok volt neki a srác egyszerre.
- Úúú, baró! - Damien az egyezségre lepacsizott a finnel - Este a hotel előtt ütközünk, aztán megyünk az éjszakába. Felfedezzük Ámerikát! Juhuhuhúú!
Bambán figyeltük, amíg eltűnik a folyosó végén és másokat invitál meg a legénybúcsújára. Kellett pár másodperc, mire az okozott hatása is elpárolgott.
- A sajtósod egy kölyökhöz megy hozzá - jegyezte meg Kimi megrökönyödve.
- Egyelőre még a "hozzámegy" szót próbálom megemészteni - közöltem tátogva. Valószínűleg ehhez valamivel több idő kell, mint Damien eltűnéséhez.

De az idő mifelénk olyan ritka, mint a fehér holló. Főleg ha szabadidőről van szó. Mivel hosszú évek óta először járt a cirkusz "Ámerikában", egy csomó PR-ünk volt, ráadásul a sajtó előszeretettel rohamozta meg a mi körzetünket, hogy infókat csikarjanak ki belőlünk a csapaton belüli szenzációval kapcsolatban. Persze a sajtófőnökeink arra vannak kiképezve, hogy az ilyen helyzeteket profin megoldják, tehát nem volt miért aggódnunk.
- Mondd azt, hogy igen, jól megvagyunk! - adta a számba a szavakat Michaela - Ez még nem jelent semmi komolyat! Csak annyit kell tudniuk, hogy jól alakult a győzelmi buli és elcsattant az a bizonyos csók, de egyébként nem fogtok összeházasodni és egyebek. Arra figyelj, hogy a mimikád is hasonlót mutas...
- Hagyd, felesleges! - zavarta meg a tanácskozásunkat Erica, Kimi sajtósa - Ez a barom elcseszte.
- Ezt hogy érted? - pislogott rá Michaela kíváncsian - Mit mondott?
- Kérlek szépen, kertelés nélkül kijelentette, hogy Nina és én tényleg járunk, aztán hozzáfűzött pár Kimis beszólást és ezzel azt hitte le van rendezve minden! - Erica orrából már kis híján füstkarikák szálltak ki. Úgy látszik az a bizonyos barom eléggé kicsapta nála a biztosítékot odabent.
- Hát ez fantasztikus! - sóhajtott a sajtósom, majd elgondolkodva összecsücsörítette a száját.
- Most mit vagytok úgy oda? - néztem hol az egyikük ideges, hol a másikuk bosszankodó arcára - Az őszinteség a legegyenesebb út. Jól tette, hogy kijelentette, mi a szitu és nem valami mondvacsinált maszlagot adott be.
- Bíztam benned, kicsi Nina - karolta át a vállamat az említett barom.
- Köszönöm! Az őszinteséget is! - pillantottam fel rá hálásan, majd lábujjhegyre álltam, hogy adhassak neki egy szájrapuszit. Amikor ezt megejtettük, a sajtósaink hátrahőköltek a látványtól - Nem tetszik valami? - kérdeztem flegmán. Úgy se nagyon feleselhetek nekik, most direkt jól esett.
- Szokni kell - nézett össze a két nő, miközben egyetértően bólogattak.
- Na gyere velem, Rómeó! - ragadta karon Erica a finnt - Még nem járt le a jópofizás ideje.
- Addig én megnevelem Júliát! - határozott Michaela.
- Ó, Rómeó - kezdtem bele egy áhítatos szónoklásba - Miért vagy te oly' népszerű? Tagadd meg rajongóidat, s dobd el hírnevedet! S ha nem teszed, hát csak légy velem! S majd én nem leszek magányos tovább! - A hatás kedvéért még a szívemre is szorítottam a kezemet, miközben vágyakozóan néztem Rómeóra. Teljes siker volt.
Michaela és Erica letaglózva bámultak rám, Kimi viszont ezalatt lerázta magáról a sajtósát és meghatottan vigyorogni kezdett.
- De szeretlek! - ölelt át, majd amikor kissé alábbhagyott a nevethetnékje, lehajolt és hálából megcsókolt. Így lett teljes a Rómeó és Júlia hatás.
- Ohh...ez igazán megható - törölgette a szemét Erica. Végre lefagyott a képéről a morcos fapofa. Legalábbis öt másodperc erejéig - Soha többet nem hozok fel egy irodalmi hőst sem a közeletekben. Inkább megállapodunk abban, hogy minél hamarabb végzünk, annál hamarabb romantikázhattok.
- Korrekt - bólintott beleegyezően Kimi, majd még mielőtt Erica elrángatta volna, a fülembe súgta: - Ó, Júlia tégy meg nekem egy szívességet! Szerezz gumit és cserébe meghálálom csodás monológodat, mely úgy szívembe mart! - Hozzám hasonlóan ő is a mellkasára tapasztotta a kezét, így elég meggyőzően adta elő a maga verzióját. Én is csak nevetni tudtam az alakításán, azonkívül hogy gondolatban feljegyeztem a feladatomat.
- Te jó ég! - csóválta a fejét Erica - Ennél már csak az lenne szebb, ha énekelnétek...
- Ismerek egy ide illő Whitney Houston számot - tűnődtem el mosolyogva - Valahogy úgy kezdődik, hogy and I...
- Ne, könyörgök! - fogta be a számat nevetve Michalea. Már ő sem bírta komolysággal.
- Szent ég! Kész vagyok - motyogta a másik sajtós, majd lélegzett párat és új erőre kapva magával rángatta Kimit azokra a 'hű de fontos' teendőkre. A finn messziről még felmutatta a hüvelykujját, majd ugyanazzal lemutatott az ágyékára. Oké, vettem a célzást.
- Minden elismerésem. Fantasztikusak vagytok - mosolygott rám Michaela, miután leadtuk azt a pár interjút, ami még hátravolt. Ezek után hagyta, hogy szabadon beszéljek. Nem is volt értelme szép szavakkal elhitetni a világgal, hogy semmi komolyabb közünk nincs egymáshoz Kimivel, hiszen ő már konkrétan elkürtölte, hogy de. És úgy látszik, az én sajtósom ebbe könnyebben nyugodott bele, mint az övé.
- Nem panaszkodok - mosolyogtam szerényen.
- Csak már-már túl idilli ahhoz, hogy igaz legyen - folytatta - Volt már olyan igazi, tányérdobálós veszekedésetek? Veszekedtetek ti már egyáltalán valaha is?
- Persze, ne hülyéskedj! - nevettem fel - Bár tányért azért nem dobáltunk. Sőt, amióta együtt vagyunk, nem igazán rúgtuk össze a port.
- Majd fogjátok - közölte vészjóslóan. De rendes... - Egyik kapcsolat sem lehet tökéletes.
- Én azért nem vagyok ennyire pesszimista, jó?
- Bocs, nem akartalak elbizonytalanítani - szabadkozott. Még egy bocsánatkérő mosollyal is megajándékozott - Fogadok, hogy feleannyit nem fogtok balhézni, mint mi Damiennel.
- Biztos nem olyan siralmas a helyzet - mondtam udvariasan. Valójában teljesen el tudtam képzelni, hogy ez az igazság.
- Egy hétvége alatt egy egész pohárkészlet ment tönkre...
- Ööö..nem szóltam - vigyorogtam. Akkor mégiscsak siralmas - De csak nem így telik minden napotok...
- Jobb napokon azért nem a konyhában rakoncátlankodunk - eresztett meg egy sejtelmes mosolyt - Most éppen béke van, úgyhogy talán ezt a hétvégét megússzuk összeszólalkozás nélkül. Jobb szeretem a testbeszédet.
- Én is - csatlakoztam mosolyogva. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a sajtósommal pasi-ügyeket fogunk kitárgyalni. Sok minden változott egy szezon alatt - Most Eric javaslatára újfajta védekezéssel fogunk próbálkozni.
- Akkor megvan az esti programotok - mosolygott, én pedig csak bólogattam. Sajnos csak ezután jutott eszembe, hogy Kimi ma este legénybúcsúztatóra megy. De nem csak ő, Damien is...
- És te mit fogsz csinálni este?
- Hogy hogy mit fogok csinálni? - fordult felém értetlenül - Azt, amit minden csütörtökön. Leszervezem a holnapi interjúidat. Majd törekszek arra, hogy hamar végezzek vele, mert az időátállás miatt szeretném kipihenni magamat.
- Aha, jogos. Ráadásul most a pasid sem fog zavarni, úgyhogy tuti kialszod magadat! - Furán nézett rám, úgyhogy mosolyogva hozzátettem: - Gondolom nem túl pihentető, ha egy olyan hiperaktív srác mellett kell nyugodtan aludnod, mint Damien. De most biztosan jól jön, hogy nem fog nyugtalankodni.
- Ezt meg hogy érted? - vonta össze a szemöldökét gyanakvóan.
- Hát arra, hogy amíg ő a legénybúcsúján éli ki magát, te nyugodt körülmények között tudsz a holnapra készülni.
- A legénybúcsúján? - kérdezett vissza, miközben zavart arckifejezéssel meredt rám - Miféle legénybúcsú?
- Az övé, amire szívélyesen meghívott minket Kimivel - újságoltam el vidáman - Igen, jól hallod, először engem is meghívott. Érted, a legénybúcsújára!
- A legénybúcsújára? - ismételte meg ugyanolyan kérdő hangsúllyal. Jobban meg volt lepve, mint én, amikor a szerelőm közölte a szándékait.
- Aha, elég muris volt - folytattam nevetve - Csak úgy elénk állított, hogy szívesen látna minket. Tök feldobottan közölte, hogy nagy buli lesz és kötelező ott lennünk. Aztán pár perccel később leesett neki, hogy én nem nagyon férek bele a legény kikötésbe. Úgyhogy aztán sajnálkozva kijelentette, hogy ha már én nem lehetek ott, akkor Kiminek helyettem is el kell jönnie. Persze nem is hagyná ki, nem arról van szó, de ha láttad volna a...
- Mi ez a baromság? - szakított félbe váratlanul. Mintha kicsit ingerültté vált volna a beszámolóm hallatán - Én nem tudok semmiféle legénybúcsúról!
- Ó, akkor most lelőttem a poént! Francba! - kaptam a szám elé a kezemet. Ó, lehet, hogy Damien titokban akarta megtartani, hogy a mindig szemfüles barátnője ne szimatolja ki, ha esetleg a legénybúcsún megjelenik pár lenge öltözetű csajszi és esetleg ennek hatására visszavonná az igen-ét? Azt hiszem csúnyán belerontottam a cselszövésébe. A fenébe!
- Miféle poént? - Michaela most már határozottan ideges lett. Össze-vissza toporgott és közben egyik kezéből a másikba adogatta a papírjait - Legénybúcsú. Szóval így állunk.
- Damien nagyon lelkes - tájékoztattam mosolyogva - Elvileg már a csapat összes hímneműje hivatalos vendégnek van nyilvánítva. Kíváncsi vagyok, hogy a nagykutyák is beülnének-e kocsmázni az edzésnap előtt.
- Legénybúcsú... - motyogta maga elé. Még mindig ízlelgette a szót, nem nagyon tudott túllépni rajta - Jó, ha így játszunk, akkor én is beszállok. Egy legénybúcsú mellé jár leánybúcsúztató is ugyebár...
- Mit forgatsz a fejedben? - kíváncsiskodtam vigyorogva. Egy gonoszkás fény villant a szemében, úgyhogy sejtettem, hogy az agyában lévő fogaskerekek működésbe lendülnek, annak érdekében, hogy valami ütős tervet eszeljenek ki.
- Ha neki legénybúcsú, nekem leánybúcsú! - bólintott rá a saját elképzelésére. Úgy látszik megbeszélte magával és most dűlőre jutott.
- Na és mi lesz a pihentető alvással? - érdeklődtem kuncogva. Az imént még teljesen más terve volt estére.
- Pihenni minden nap lehet. Leánybúcsúztatód viszont egyszer van egy életben...jobbik esetben. Úgyhogy ha a fiúk buliznak, mi is bulizunk.
- Na de Michaela?! - Rá sem ismertem a sajtósomra. Holnap meló és ő bulizni hív? Pont ő?
- Fogd be! - utasított, majd a kezembe adta a papírjait - Te vagy az első akit meghívok. Érezd magad megtisztelve! Most pedig ha megbocsátasz, intézkedek, hogy ne egy pizsamapartin kelljen elbúcsúztatnom a lány énemet.
Teljesen felspanolta magát, esélyem sem volt megállítani. Úgy viharzott el, mintha egy új megbízatás hívogatta volna. A felszívódásával viszont elintézte nekem, hogy egy laza délután alatt regenerálódjak az esti pizsipartijára.

(Kimi)

- Még mindig nem hiszem el, hogy rávettetek erre a hülyeségre - bosszankodtam. Közben előkotortam az after shave-emet és belocsoltam a nyakamat.
- Ez egy legénybúcsú, Kims! - kiabált be Nina a fürdőbe - Ne mondd, hogy nem csíped a legénybúcsúkat!
- De, csak általában a haverjaim legénybúcsújára szoktam menni. Nem az ütődöttekére, akiket szinte csak látásból ismerek. Nem is tudom, mit képzel ez a Dominic gyerek, hogy csak úgy....
- Damien!
- Mi?
- Damien, Kimi! Damiennek hívják! - érkezett az ismétlés a fal túloldaláról. Ja, vagy úgy.
- Tök mindegy. Akkor is egy retardált - szögeztem le, aztán gyors pillantást vetettem a tükörképemre, mielőtt kimentem volna a fürdőszobából. Amikor beértem a nappaliszerű helyiségbe, kicsit hátra is hőköltem a látványtól - Hé hé hé! Hova készül a kisasszony?
Nina egy elég kihívó ruhát próbált fel, amikor rajtakaptam. Vigyorogva fordult meg, miközben a hátán a ruha cipzárjával bajlódott.
- Miért, talán azt hitte az úr, hogy a hiányát csak itt tudom enyhíteni? - kérdezett vissza pimaszul.
- Bármennyire is sajnálom, de nem jöhetsz velem, drágaság! - csóváltam a fejemet sajnálkozva. Egyelőre jobbnak láttam megtartani azt a pár lépés távolságot. Túlságosan jól nézett ki abban a ruhában és még csak félig volt biztosítva rajta.
- Nem is veled megyek!
- Bővebben?
- Te legénybúcsúra, én leánybúcsúra - közölte jókedvűen, majd visszafordult a teljes alakos tükör felé.
- Hé, várjunk csak! Ki adott engedélyt, hogy leánybúcsút tarts? - néztem rá meglepetten.
- Michaela bulija lesz, én pedig tiszteletbeli vendég vagyok. Elsőként hívott meg. Ne is próbálj meg visszatartani! - figyelmeztetett vigyorogva, amikor látta, hogy a homlokomat ráncolva nézek rá.
- Az a problémám, hogy így akarsz menni - mértem végig alaposan. Nem mehet ilyen feltűnő öltözékben, még a végén nagyobb sikere lenne, mint a Damien-féle cicababáknak. Ez azért nem kóser.
- Nem áll jól ez a ruha? - forgolódott a tükör előtt - Pedig ez pont a méretem.
- Baromi jól áll, és ez a baj - árultam el, mire széles, büszke mosoly futott végig az arcán. Pont elég ideig ahhoz, hogy még éppen elkaphassam, mert utána rögtön visszafogta magát.
- Akkor segíts kiválasztani egy másikat! - fordult felém, majd az ágyon heverő bőröndjére mutatott, amit már bőven ellepett a ruhahalom. Egy pillanatig sikerült elterelni a figyelmemet, de mihelyst észrevettem, hogy ő eközben lehámozza magáról a ruhát, már nem a bőröndje érdekelt annyira - Ne bámulj! - szólt rám kuncogva.
- Mer'? Minden jogom megvan rá - vontam fel a szemöldökömet. És csak azért is kíméletlenül tovább stíröltem, ahogy egy szál fehérneműben odamasírozik a bőröndhöz és maga kezd válogatni a ruhák közül. Ahogy lehajolt és egyiket a másik után dobálta el különböző irányokba, hirtelen maradhatnékom támadt. Odasétáltam mögé és amikor felállt, a csupasz derekára csúsztattam a kezemet - Figyu...van egy sokkal jobb ötletem ma estére. Biztos nem haragszanak meg, ha kihagyjuk a gyerekes búcsúztatójukat.
- Kimi... - sóhajtotta, de a hangjából azt szűrtem le, hogy meggyőzhető. Szerinte úgyis elég meggyőző vagyok.
- Jajj, kicsilány...ne kéresd már magad! - mormoltam a fülébe, majd a szám a nyakához vándorolt és így tovább. Kellett neki itt parádézni félpucéran, most úgy megkívántam, hogy fogalmam sincs, hogy a fenébe tudnék így elmenni bulizni és más csajokat nézegetni.
- Tudod, hogy nekem sem lenne ellenemre - fordult meg az ölelésemben, így most már szemtől-szemben álltunk egymással. Ő is olyan vágyakozóan nézett, de mint mindig, most is rohadt makacs volt - De megígértük, hogy megyünk. Ne legyünk már bunkók!
- Ha bunkónak kell lennem ahhoz, hogy itt maradjunk, akkor bevállalom - vigyorogtam.
- Viszont van itt még valami. Még nem szereztem óvszert.
- A gyógyszer hatása még érvényben van... - Már megint csak parázik.
- Tudom, de...Eric most rádöbbentett, hogy sokkal figyelmesebbnek kéne lennem és ez...
- Figyu - fogtam a kezembe az arcát. Muszáj volt valamivel megnyugtatnom, mert ha ez így megy tovább, gondok lesznek - Megmondtam, hogy ne parázz. Vigyázni fogunk. Te is magadra, meg én is rád. Nem lesz para. De ha most itt mersz hagyni - A célzás kedvéért megfogtam a kezét és az ágyékomhoz irányítottam. Ezután jöttem rá, hogy ezzel csak még jobban felspanoltam magamat. Francba, szar ötlet volt célozgatni.
- Kimi, mindjárt mennem kell - húzódott el vonakodva - De cserébe kiválaszthatod, milyen ruhába menjek, jó? - ajánlotta fel kiengesztelésképpen. Na jó, ha tényleg nincs más élvezet, akkor legalább bevédem a lányt, hogy másnak se legyen élvezete - Mit szólsz ehhez? - mutatott felém egy nagyon csinos, de szörnyen kivágott ruhát.
- Nem - ráztam meg a fejemet határozottan.
- De miért nem? - lepődött meg. A rend kedvéét átvizsgálta a ruhát, de nem talált rajta semmi különöset.
- Azért. Túl kivágott - Ennyivel kellett beérnie.
- Na és ez? - vett elő egy újabbat. Ennek meg hátul volt kib*szott nagy kivágása.
- Felejtős - intettem nemlegesen.
- Mi bajod van ezzel? - kérdezte megrökönyödve.
- Túl szexi.
- Jó, akkor ez már megfelel? - próbálkozott be egy harmadik darabbal, miután eleget sóhajtozott az elutasításaimon. Nem mintha ez tetszett volna. Túlságosan kiemelték a lábait. Még csak az kéne, hogy hozzácsapjon egy magassarkút és így járkáljon az amerikai köcsögök szeme láttára.
- Fú, dehogyis, vidd innen! - kaptam ki a kezéből röhögve. Már direkt jól esett látni a durciját. Imádom húzni az agyát.
- Bocs, de garbót és trapéznadrágot nem hoztam! - akadt ki teljesen - Most már bánom, hogy rád bíztam a döntést.
Na jó, kicsit megsajnáltam, ahogy végignéztem, milyen csalódottan huppan le az ágyra. Meg az is rásegített egy kicsit, hogy a mellei erre a huppanásra szinte ki akartak ugrani a melltartójából. Jó, a lényeg, hogy megszántam szegényt. Nagy áldozatot vállaltam, amikor kiástam egy szoknyát és egy pántos felsőt a bőröndjéből.
- Ebbe mehetsz! - dobtam az ölébe mosolyogva.
- Tényleg? Nincs semmi kivetnivalód ellene? - csodálkozott. Bár ez a meglepett arc inkább gúnyolódás eszköze volt. Megráztam a fejemet, mire idióta grimaszokat vágott - Jaj, mindjárt hálát rebegek, amiért nem egy dobozba öltöztettél! Bár ebben is úgy fogok kinézni, mint egy 40 éves öreglány, de sebaj...
- Nem a ruha teszi az embert.
- Micsoda okosság! - nevetett fel gúnyosan - De most miért mondtad ezt?
- A lényeg, hogy mindenben ugyanolyan jól nézel ki - világosítottam fel. Aha, pont ezt a meghatódott arcot vártam - Csak gondoltam mondok valami szépet is, ha már ennyire megorroltál rám.
- Jaj, Kimi! Nem úgy értettem... - Rögtön felállt és odapasszírozta magát hozzám. Bocsánatkérően pislogott rám, miközben a tenyerével végigsimított a mellkasomon. Khm...hát kiengesztelés felsőfokon. Azaz majdnem.
- Nem gáz, így legalább van okod törleszteni - vigyorogtam rá.
- Egy icipici választ el attól, hogy ezt folytassuk - sóhajtott fel gyötrődve. Még akart mondani valamit, de inkább átkarolta a nyakamat és rányomta a száját az enyémre. Súrolja a felsőfok alsó határát... - Olyan jó illatod van...a cicababák is élvezni fogják.
- De ezt... - nyomtam rá az ujjammal a szájára - ...senki sem fogja élvezni.
- Értettem, főnök! - szalutált mosolyogva. Láttam rajta, hogy felfogta, úgyhogy megbíztam benne.
Nagy nehezen, de végignéztem, ahogy felöltözik és kicicomázza magát. De ha már egyezséget kötöttünk, kénytelen voltam beletörődni, hogy ezt az éjszakát nem együtt fogjuk tölteni.
- Hát akkor... jó bulizást! - mosolygott, amikor a lifttel leértünk a hotel előterébe, ahol a leánybúcsúztató és a legénybúcsúztató brigád is állomásozott.
Damien és Michaela szép kis kétfős tábort hozott össze magának. Már azon se lepődnék meg, ha a jövendőbeli menyasszony és vőlegény ezzel kezdenék meg a rivalizálást.
- Neked is! De ésszel! - figyelmeztettem még egyszer, mire ő engedelmesen bólogatott. Mielőtt elengedtem volna a karját, összenéztem a csajos csapatban ácsorgó Heidire, aki természetesen nem hiányozhatott abból a körből. Egy pillantással üzentem neki, hogy fél szeme legyen a barátnőjén. Mindketten tudjuk, milyen amikor a kicsilány kicsit felönt a garatra.