96. fejezet: Vegyük lazán!

Sziasztok!
Meg van a jövő évi fogadalmam :) Szerintem sejtitek, mi lesz az :))
Komolyra fordítva a szót: bocsássatok meg a több napos kimaradásért. Nagyon elfoglalt voltam múlt héten, szalagavatótól kezdve tizennyolcadikszülinapibulizáson keresztül a karácsonyi készülődésen át minden volt, szóval zajlott az élet. Ezt csak azért osztom meg veletek, mert néhányotok talán már azt képzeli, hogy szarok rátok (bocsánat a kifejezésért), pedig nem :)
Nem tudom, hogy merjem-e beharangozni, hogy két ünnep között tervezek több részt is...inkább csak annyit mondok, hogy akinek van ideje felnézni a netre, esetleg ide is bekukkanhat, hátha talál valamit ;) De ezt most már tényleg nem vár(hat)om el senkitől. Ezért csak annyit így végszónak, hogy: Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak és idetévedő, karácsonyozás helyett netezőnek! :)
Jó olvasást! :)

(Heidi)

Michaela egy igazi amerikai pubban rendezte az egyelőre indokolatlan okból tartott leánybúcsúját. A fejébe vette, hogy ha már bulizásra adja a fejét két munkanap között, akkor olyan helyen tegye ezt, ami legalább mutat valamit abból az országból, ahol éppen dolgoznia kell. Valószínűleg ezt is csak egy munkamániás gondolja végig, mielőtt egy csapat nőnemű munkatársat meghív a leánybúcsúztatójára, de rajta kívül senkit sem érdekelt a helyszín, csak a lehetőség a szórakozásra.

- Tényleg annyira komoly ez a lánybúcsú, hogy érdemes fél havi fizetést eltékozolnod? - érdeklődtem, amikor sorban elvette a rendelt italokat a pultoslánytól. Szép kis mennyiségtől fosztotta meg a pubot, hála annak, hogy kijelentette: minden vendége fogyasztását ő állja egész estére.
- Megdolgozom a fizetésemért, a pénz pedig azért van, hogy arra költsem, amire szeretném - mondta, miközben megpróbált egyszerre öt poharat a kezével és a karjával megtartani.
- Engem a leánybúcsú része érdekel - faggatóztam tovább. Amikor meghívott, csak annyit közölt velem, hogy hivatalos vagyok erre az ünneplésre, azt viszont már nem volt hajlandó megmagyarázni, hogy mégis milyen okból tart leánybúcsút. Elvégre ez azután szokott történni, hogy a lány kezét megkéri a csávója, és azelőtt, hogy összeházasodnak. De mi még nemhogy esküvőről, de eljegyzésről se hallottunk!
- Akkor kérlek segédkezz kiszolgálni a csajokat! - A kezembe néhány poharat és már el is spurizott a boxok felé, ahol a Lotusok lányok letelepedtek. Nem is nagyon lehetett összetéveszteni a lánycsapatot a többi vendéggel, hiszen lerítt róluk, hogy nem amerikaiak. A pub alapból zajos volt, de ők egymás között csacsogtak, így úgy tűnt, mintha egy darázsfészek lenne elrejtve abban a sarokban. Mellesleg egyikük sem volt egy rusnya nőcske, így elég feltűnő társaságot alkottak a jórészt férfiakkal megtelt helyiségben.
- Hé, nem segítenél? - kérdeztem a pultoslánytól, aki fapofával rakosgatta a pultra a poharakat.
- Mégis miben? - nézett fel rám totál unottan. Ez az amerikai vendégszeretet?
- Ott van az a csajbanda - mutattam a megfelelő irányba - És mivel ők rendeltek italt, neked az lenne a dolgod, hogy kiszolgáld őket, nem gondolod?
- Nem a vendég feladata meghatározni, hogy mi a munkám, nem gondolod? - vonta fel a szemöldökét lenézően.
- Mivel egy kisebb vagyont fogunk itt hagyni a mai éjszaka folyamán, elvárhatjuk, hogy a pénzünknek megfelelő ellátásban részesüljünk, szívem! Így gondolom - mosolyogtam rá negédesen.
- És most mit vársz? - kérdezte flegmán.
- Talán gyere ki a pultból és szolgáld ki a vendégeidet, aranyoskám! Ne sajnáld már a popódat pár futó sasolástól! Az a két srác már azóta bámul téged, amióta bejöttek - fűztem meg egy nyomós érvvel. Tudtam, hogy ezzel meggyőzöm, mivel egy óvatos mosollyal elárulta magát.
- Ez az egyetlen előny ebben a szakmában - sóhajtotta nyafogva, majd kelletlenül fogta a tálcáját és felpakolta rá az italokat, hogy odaszállítsa a csajoknak.
- Előbb is ráparancsolhattál volna, akkor nem kellett volna kiszuszakolnom magam a többiek közül - jelent meg Nina a bárpultnál. Valószínűleg azért jött, hogy Michaelának segítsen a pia-szállításban, de pechjére addigra már mindenki megkapta a sajátját, hála a közreműködésemnek.
- Akkor most jobb, ha megpihensz itt egy kicsit - mutattam a mellettem lévő bárszékre. Azt reméltem belőle ki tudok húzni valamit Michaela hirtelen bulizási szándékával kapcsolatban - Mit tudsz a leánybúcsú hátteréről?
- Szerintem Michaela nem akart egyedül kuksolni a hotelszobában, amíg Damien legénybúcsún tengeti az idejét.
- De volt lánykérés vagy sem? - kíváncsiskodtam. Ez érdekelt a legjobban, bár magam sem tudtam, hogy melyik válasz lenne a meglepőbb. Az, ha a szerelősrác feleségül akarja venni Michaelát, vagy az, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, mégis legény- és leánybúcsút tartanak.
- Azt nem tudom, mi is erről tanácskoztunk a csajokkal. Aztán egyetértettünk abban, hogy ha Michaela ilyesmi bulira adja a fejét, akkor biztosan menyasszony lesz belőle! Már azon filóztunk, hogy vajon mennyi az esély arra, hogy az esküvőre is meghívja ezt a bagázst? - nevetett, majd a fejét rázva elmosolyodott - De ha tényleg erről van szó...hát akkor ezt csak egy kör pia után tudom megemészteni.
- Akkor rendeljünk mi is valamit! - javasoltam mosolyogva, majd a másik pultostól kértem két Mojitót. Mivel ez a csaj is ugyanolyan érdektelen képet vágott, mint a társa, nem tartottam attól, hogy érdekelni fogja, miről dumálunk a barátnőmmel. Ugyanis nagy szükségét éreztem annak, hogy végre csacsoghassunk egy kicsit, mielőtt beindul a nagy csaj-hepaj - Na mesélj, szőkém, mi jót csináltatok Abu Dhabi után?
- Többesszámban? - vonta fel a szemöldökét. Természetesen csak kérette magát. Pontosan tudta, hogy miért használok többesszámot, ráadásul teljesen szándékosan. Nagyon jól megsejtette, hogy kíváncsiskodni fogok, hiszen többek között ehhez nagyon jó érzékem van.
- Kettes számban, ha úgy tetszik - forgattam a szememet - Szóval, rendesen megünnepeltétek a sikert?
- Egy ilyen sikert muszáj alaposan megünnepelni - bizonygatta vigyorogva.
- Kétségem sincs afelől, hogy Kimi az összes létező módon kihasználta, hogy őt kellett ünnepelni - csóváltam a fejemet.
- Ez különleges alkalom volt, Heidi - erősködött, nekem pedig mosolyognom kellett, ahogy ezután a védelmébe vette a finnjét - Nem minden nap nyer az ember futamot. Mi meg annyit gyötrődtünk már, sokszor közel voltunk a célhoz, de mindig akadt valami, ami miatt nem jöhetett össze. Kimi pedig megcsinálta és minden elismerést megérdemelt. Az az ő napja volt az éjszakáig bezárólag - fűzött hozzá egy apró mosolyt a végére. Ezzel egyértelművé tette, hogy zárt körű kétszemélyes ünneplés is volt aznap éjszaka.
De ezen is csak derülni tudtam. Voltak olyan idők, amikor nekem kellett győzködni, hogy engedjen már Kiminek, most viszont már önként és dalolva ugrik, ha egy kis együttlétre vágyik valamelyikük. Nem lehetett nem észrevenni a változást a lányon: sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és érettebb, amióta együtt vannak, és ez a sok pozitívum arra engedett következtetni, hogy nagyon is jó dolga van ennek a csajnak.
- Látom dúl a "láv" - vigyorogtam célzatosan. Muszáj volt egy picit húznom az agyát, hogy utána hajlandó legyen kitárulkozni.
- Ezt innen olvastad le? - mutatott a homlokára.
- Nem drágám, kompletten az egész arcodról - mosolyogtam rá szelíden, mire alig láthatóan elpirult. Nocsak, miféle Nina-reakció ez? Nem sűrűn látok ilyesmit, még majdnem meg is lep, hogy tényleg a barátnőm csinálja ezt - Ez aranyos. Fogadok, hogy ezt is csak nemrég sajátítottad el.
- Micsodát? - pislogott értetlenül. Ja, persze...neki nem tűnt fel, hogy az arca kissé rózsaszínbe váltott át.
- Hogy pirulsz, mint a sütőbe rakott husi, csajszi! - nevettem, mire ő is kuncogni kezdett.
- Lassan már fel sem tűnik - legyintett - Mostanában gyakran zavarba hoznak, úgyhogy kezdek rászokni. Figyelmeztess, hogy ne csináljam túl sokszor, jó?
- De jól áll, nem kell aggódnod miatta - Játékosan belecsíptem az arcába, mire ő szemrehányóan eltátotta a száját - Nyugi, csajszi, csak meg akartam nézni, milyen az, ha teljesen elvörösödsz. Bár biztos vagyok benne, hogy Kimi hatásosabban csinálja. Igazam van?
- Ki vele, mire akarsz kilyukadni? - tudakolta. Az egyik könyökével rátámaszkodott a bárpultra, közben várakozóan nézett rám. Az a fanyar mosoly elárulta, hogy valószínűleg átlátott a szitán és tudja, hogy most olyan rész fog következni, amire ő nem nagyon vevő, de tudja, hogy addig nem hagyom nyugton, amíg ki nem húzok belőle egy pár érdekességet.
- Ha nem lennél ilyen csökönyös, lazán elbeszélgethetnénk, mint két normális barátnő - szúrtam oda neki sértetten - De belőled mindent úgy kell kihúzni. Főleg ezeket a mély dolgokat.
- Csak mondd, hogy mire vagy kíváncsi és válaszolok - mosolygott türelmesen. Hű, nem erre számítottam.
- Ez így nem jó. Nem interjút akarok veled készíteni, hanem spontán beszélgetni.
- Egy leánybúcsún... - tette hozzá, amin mindkettőnknek nevetni kellett.
- Figyelj, ahogy látom, Michaela nagyon jól elvan nélkülünk is - néztem a csajcsoportosulásra, akik feltűnően jókedvűek voltak. Bár ez lehet, hogy már a welcome drink hatása - A leánybúcsú előnye pedig pont az, hogy csak csajok vannak, pasi nuku. Így nyugodtan előkerülhetnek a csajos témák.
- Például a pasiügyek - fejezte be ismét a mondatomat.
- Látod, drágám, ez a baj velünk, nőkkel! Ha nincsenek körülöttünk a pasik, akkor is csak róluk tudunk beszélni! - nevettem, Nina pedig egyetértően csatlakozott hozzám.
- De Heikki nem is hivatalos a legénybúcsúra. Mivel pattintottad le ma estére?
- Hát hidd el, nem volt könnyű! Eleve azt nehezen viselte, hogy egy órán keresztül szépítkeztem a fürdőszobában, és ő azt hitte valami romantikus közös fürdés előkészületein ügyködök, de pechére felvettem ezt a ruhát és kijelentettem, hogy csajos estét tartunk valahol a városban. Egy kicsit le volt törve, amikor otthagytam - emlékeztem vissza a finnem arcára.
- Akkor ezek szerint megint olyan nyálasan együtt vagytok, mint a régi szép időkben - állapította meg. Közben színpadiasan sóhajtozott és úgy csinált, mintha a 'régi szép időkről' ábrándozna. Mivel ezt nyílt támadásnak vettem, cserébe belebokszoltam a vállába - Naaa, csak humorizáltam!
- Ne humorizálj a boldogságommal! - fenyegettem meg komolytalanul - Nemhogy örülnél, hogy nem nyaggatlak annyit így a szezon vége felé, és inkább a romantikában élem ki az energiáimat.
- Tulajdonképpen hálás is vagyok ezért neked és Heikkinek is - vigyorgott, de aztán kicsit komolyabbra vette a szót - De végül is, a te érdekedben is örülök, hogy sikerült túllépnetek és megint minden a legnagyobb rendben. Már csak azért is, mert jó hosszú idő óta Heikki az első, aki teljesítette a kéthavi próbát, sőt enyhén szólva is túllépte a határt. Úgyhogy ezek után azon se csodálkoznék, ha legközelebb már felkérnél koszorúslánynak!
Elmosolyodtam a poénján, mert láthatóan viccelt, de valójában éppen egy ilyen horderejű dolgot akarok vele megosztani hamarosan. Ha nem is esküvő, de legalább ekkora jelentőséggel bír az életemben. Az elmúlt napokban már gondolkoztam rajta, hogy hogyan adjam be neki, de egyelőre még meg kell bizonyosodnom róla, hogy ha én nem leszek, akkor nélkülem is boldogulni fog-e. Ehhez viszont mindenképpen tudnom kell, hogy annál az embernél, aki rajtam kívül a legközelebb áll hozzá, biztos kezekben lesz-e a lány. Eljött az idő, hogy más irányba terelődjön a téma.
- Na jó, eleget firkáltál már minket! Tudom, hogy így is csak irigykedsz, mert amíg ti randizás címén elbarmoljátok az időt, mi minden percet kihasználunk arra, hogy erősítsük a kapcsolatunkat.
- Ez csak azért van, mert veletek ellentétben nekünk nincs szükségünk holmi "erősítésre" - pislogott angyalian. Végre valami apró infó!
- Ó, ne mondd? Mesélj még, hadd tanuljak tőled! - unszoltam viccesre véve a figurát. Ezzel a laza stílussal meggyőztem, mert utána úgy folyt belőle a szó, mintha csak egy gombnyomás kellett volna ehhez.
- Először is, rájöttem, hogy tapasztalatok nélkül is remekül lehet boldogulni! - jelentette ki elsőként ragyogó mosollyal az arcán.

- Vagy csak most gyűjtögeted őket - fűztem hozzá mosolyogva.
- Jó, egyezzünk ki ebben - hagyta rám, majd ugyanolyan lelkesen folytatta - A lényeg, hogy nem érzem magam kezdőnek. Minden spontán jön és ez tök jó! Annyira természetesnek vesszük már, hogy együtt vagyunk, fel sem tűnik az, hogy tulajdonképpen csak alig egy hónapja lett komolyabb a kapcsolatunk.
- Csak azért, mert már sokáig húztátok a 'barátság extrákkal' státuszt - magyaráztam meg egyértelműen.
- Lehet, de utólag mindent bepótolunk - árulta el, közben kivillantotta a fogait vigyorgás közben. Milyen kis sejtelmes... - Ha hiszed, ha nem, annál is többet vagyunk együtt, mint eddig.
- Az ágyban biztosan... - bólogattam, mire ő leleplezte magát azzal, hogy kuncogni kezdett.
- Az is fontos - szögezte le vigyorogva - Másra értettem, de ha már itt tartunk...képzeld, le kell mondanom a bogyóimról.
- Mi? - Döbbenetemben még a szemeim is kitágultak - De Nina...azt hittem elég felelősségteljes vagy már. Kimiről nem is beszélve!
- Nem miattunk. Eric rám parancsolt, hogy sürgősen szokjak le róla - avatott be, mielőtt bármilyen abszurd elméletet gyártottam volna magamban azzal kapcsolatban, hogy vajon miért akart lemondani a legbiztosabb védekezésről...
- Akkor gondolom a teljesítményedhez van köze. Jogos, én is említhettem volna, hogy a gyógyszeres megoldás nem a legideálisabb, ha egy pilótalányról van szó - bólogattam egyetértően - De az az igazság, hogy benned jobban bízok, mint Kimiben, ezért ajánlottam a pirulákat.
- Miért nem bízol benne? - kérdezte váratlanul. Nem is ez volt a mondanivalóm lényege, de természetesen ő csak ezt jegyezte meg belőle.
- Kiszámíthatatlan - Ebbe a szóba sok mindent belesűrítettem. Akaratlanul is visszagondoltam a közös afférunkra - Sosem tudhatod, hogy mikor jön rá az öt perc.
- Azt hiszem, már elég jól kiismertem - ellenkezett mosolyogva.
- A férfi szándékainak egy része a nő számára mindig ismeretlen marad, drágám - oktattam ki.
- Mindig vevő vagyok a bölcsességeidre, de ezúttal nincs igazad - És mintha direkt élvezte volna, hogy ellentmondhat nekem - Kimi mostanában világosan a tudtomra adja, hogy mit gondol és mit szeretne. Pont ezért tudunk ilyen jól együttműködni mindenben. Például ma is kijelentette, hogy ha a bogyók nem jöttek be, akkor megoldjuk máshogy. Én már kezdtem beparázni, de megnyugtatott, hogy nincs mitől félni, mert ha vigyázunk, akkor nem lesz baj.
- Ez rendes tőle, de ha jól emlékszem, Kimi nem az a fajta pasi, aki mindig hord magánál óvszert - vontam fel a szemöldökömet. Nem is kellett kimondanom, mindketten tudtuk, hogy tapasztalatból mondom.
- Mostantól az a fajta lesz - közölte határozottan. Hű, magabiztosnak tűnik.
- Megnézném, ahogy ezt kijelented neki - tűnődtem mosolyogva - Bár a kedvedért biztosan képes ekkora áldozatot hozni.
- Megbeszéltük, hogy ha beszerzem neki a gumit, akkor mindenben benne van - közölte büszkén.
- De leginkább benned - vigyorogtam, miután nem tudtam kihagyni a felkínálkozó lehetőséget. Drága barátnőm most már nem csak elpirult, teljesen elvörösödött.
Persze ezután elkezdett pörölni, hogy milyen jogon vettem át tőle a szivatást, de már nem is volt szükség arra, hogy tovább oltogassam, elvégre ezekből a rövid válaszokból is megtudtam, hogy Nina nagyon is jól járt azzal, hogy Kimi már nem csak barátként van jelen az életében. Úgy tűnik a finn is tanult a közös bakinkból és most már sokkal elővigyázatosabb lesz, ha Nináról van szó. Ha ebből a szempontból felelősséget vállal a lányért, akkor nyilván minden téren mellette fog állni. És ha ennyire komolyan gondolják, az nekem is jót jelent, hiszen abban a tudatban hagyom itt a barátnőmet, hogy nem lesz magára hagyva.

(Kimi)

Damien egy felkapott klubba szervezte a legénybúcsúját. Már az érkezésünkkor feltűnt, hogy ez nem egy laza, iszogatós búcsúztatás lesz, bár mit is vártam egy kis lábujjáig hibbant gyerektől? Fel sem tudom fogni, hogy egy ilyen ütődötthöz hogy mehet hozzá valaki?! Előbb még fel kéne nőnie szegénynek...
- Iceman, ez a tiéd! - dobott meg egy pólóval. Egy fekete felső volt, rikító sárga ,,Vigyázat! Legénybúcsú folyamatban!" felirattal. A szerelőtársai már felkapták magukra és büszkén viselték az egyenpólót, nekem viszont eszem ágában sem volt ilyen baromsággal égetni magam.
- Talán öt kör pia után - utasítottam vissza finoman. Még csak az első tequilánkat ittuk, nem vagyok eléggé kiütve ahhoz, hogy ilyen rongyot aggassak magamra.
- Te tudod... - vonta meg a vállát a srác. Aztán ha már így alakult, felhúzta a nekem szánt pólót magára, de mivel egy már rajta volt, ezt most fordítva vette fel, hogy a felirat a hátulján látszódjon. Így akárhonnan nézte meg valaki, látta a figyelmeztetést a legénybúcsú főszereplőjén.
- De figyelj má'... - löktem oldalba, mivel annyira el volt telve magától, amiért ekkora ötlete támadt, hogy az egójától már alig kaptam levegőt - Most komolyan, mire ez a nagy felhajtás?
- Mire, mire... - forgatta a szemét lenézően - Neked is volt már legénybúcsúd, nem?
- Ja, de én előtte megkértem a nőm kezét. De te mi a francért tartasz legénybúcsút, ha nem is házasodsz?
- Honnan veszed, hogy nem fogok házasodni? - meredt rám nagy szemekkel.
- Hát bakker, megkérted a csajodat? - érdeklődtem nevetve. Valahogy nem tudtam elképzelni erről a fafejűről, hogy önként és dalolva odaáll Michaela elé és bejelenti, hogy feleségül akarja venni.
- Dehogyis! Én most csak bulizni akarok! - jelentette ki makacsul. Na, pont ezért nem nézem ki belőle, hogy valaha is talál egy olyan nőt, aki egy ekkora balekkal hajlandó összekötni az életét.
- Damien, vágod, hogy most egy kamu legénybúcsút hoztál össze? - kérdeztem röhögve - Ilyet esküvő előtt csinál az ember!
- De nekem valószínűleg sosem lesz igazi legénybúcsúm! - vetette oda sértetten. Látszott, hogy nem poénból mondja, úgyhogy kezdett érdekessé válni a helyzet - Ki állna össze velem, most komolyan? Mindenki egy dilis és komolytalan srácnak tart, senki se nézné ki belőlem, hogy valaha is keríteni tudok magam mellé egy olyan nőt, aki hajlandó lenne leélni velem az életét...vagy legalább egy kis részét.
- Most is van barátnőd, mi a probléma? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül.
- Aha, tényleg van. Michaela bomba jó csaj, és már azért is hálásnak kéne lennem, hogy egy ilyen nő hajlandó velem lenni. De soha a büdös életbe nem egyezne bele, hogy ő meg én...hát mint férj és feleség éljünk tovább - húzta el a száját. Na itt már elkerekedtek a szemeim. Most komoly, hogy ez a srác csak saját gyávaságából akarja kiélni magát egy kanbulin, csak mert nincs mersze ahhoz, hogy megkérje a barátnője kezét? Kicsit szánalmas a kölyök, de ezzel a siránkozós szöveggel elérte, hogy kicsit megszánjam.
- Na figyu, haver! - karoltam át a vállát bátorítóan - Azt akarod, hogy Michaela a feleséged legyen?
- Tök mindegy, mit akarok, úgyse mondana igent - rántotta meg a vállát kedvetlenül.
- Nem ez volt a kérdés...
- Hát megütném vele a főnyereményt! - vigyorodott el - Anyám úgyis azzal nyaggat, hogy ha egy éven belül nem lesz egy olyan nőm, akit hajlandó vagyok hazavinni és bemutatni, akkor kitagad a családból.
- Most akkor anyád miatt akarod elvenni Michaelát, vagy azért, mert szeretnéd, hogy a feleséged legyen?
- Hát igazából mindkettőért - röhögött.
- A lényeg, hogy akarod a csajt - vontam le a következtetést - Akkor meg miért nem vagy elég tökös, hogy elé állj és megkérd a kezét?
- Úgyis nemet mondana - mondta bizonytalanul.
- Most meg hol van az a k*rva nagy egód? - löktem meg a vállát nevetve - Állandóan teszed az agyad, de annyi nincs benned, hogy elregéld a nődnek, hogy "jaj szivi, bocs, de rohadtul beléd zúgtam, lennél a feleségem?" Ne má', hogy ekkora beszari vagy!
- Kuss már! - csitított, miközben körbenézett. Biztos betojt attól, hogy valaki hallotta a kis beszélgetésünket. Na ja, az katasztrófa lenne, ha valamelyik szerelőtársa megtudná, hogy a nagydumás, egoista barom Damien nem is akkora tökös csávó, mint amilyennek mutatja magát.
- Hé, srácok! - hívtam fel a többiek figyelmét. Mindannyian érdeklődve fordultak felém, Damient sikerült is befosatnom ezzel - Kezeket a magasba: ki akarja, hogy bekössék ennek az ütődöttnek a farkát?
Ahogy számítottam, mindegyik srác keze a levegőbe nyúlt, közben nagyokat röhögtünk azon, hogy a leendő vőlegényjelölt teljesen beégett ettől a felhajtástól. Zavartan próbálta elhessegetni a kezeket.
- Jó'van, felfogtam! Elég már!
- Akkor mi lesz? - kérdezték a fiúk sürgetően. Damien nagyot sóhajtott, szándékosan húzva az időt.
- Jól van, b*zmeg, feleségül veszem! - jelentette ki, mire a társai egy emberként üvölteni kezdtek. Néhány bulizó felénk is fordult, hogy mi a francnak örülünk ennyire. Én csak röhögtem a társaság hirtelen támadt jókedvén - De halljátok, fiúk! Ha már tényleg férj leszek...akkor most k*rvára be kell rúgnom! Hozzátok a piákat, nézzünk be abba a terembe, ahol az előbb kiszúrtam azokat a szexi csajokat! Utánam, csapat! - vezényelte maga után az egész bagázst. A rajta lévő két póló felirata elöl-hátul virított a halvány fényben.
- Na, a legénybúcsú még csak most kezdődik... - jegyeztem meg a többi srác legnagyobb örömére.


(Nina)



- Csajok, itt végeztünk! - jelentette ki Michaela egy órával a pubba érkezésünk után.
- Hova tovább? - érdeklődött az egyik hoszteszlány. Mindenki teljesen bepörgött, ráadásul ez a kivételes alkalom összehozta a csajokat, így senkinek sem volt kedve két pohár ital után visszamenni a szállodába. Szerencsére az ünnepelt sem érezte, hogy eljött a pizsamaosztás ideje.
- Keressünk olyan helyet, ahol lehet táncolni! Mulassunk! - rikkantotta vidáman.
Amíg kifizette a számlát, mi, meglepett lánytársak megengedtünk magunknak egy kis röhögcsélést. Valójában még egyikünk sem fogta fel, hogy a sajtós lány képes volt ennyire beindulni, noha még el sem mesélte, hogy miért is döntött úgy, hogy ma kirúg a hámból. De mivel ő állta az összes piát és még arra is vevő volt, hogy egy klubba vigye az egész lánycsapatot, egyikünk sem ellenkezett, amikor a vezetésével elindultunk felfedezni Austin éjszakai életét. Nem sokáig keresgéltünk jó szórakozóhely után, hamar ráakadtunk egy szimpatikus klubra. Michaela hallás alapján megállapította, hogy ahol jó zenét játszanak, ott lehet táncolni, ergo tökéletes a hangulat a leánybúcsú-féle összejövetelekre.
Mint falkavezér, fizetett mindenkinek egy kör bemelegítő italt, de most nem hagytam, hogy elvegyüljön a csajok között. Heidivel összebeszéltünk, hogy amíg ő lefoglalja a többi lányt, én kihúzom Michaelából, hogy mégis miért rittyentett össze egy spontán csajbulit leánybúcsú címén? Ugyanis akárhányszor próbáltunk rákérdezni, ő mindig egy legyintéssel vagy egy "Bulizunk, az a lényeg, nem?" szemrehányással elintézte a kérdést. De most már nem menekülhetett a válaszadás elől.
- Tudtad, hogy a részeg ember nyelve könnyen megered? - kérdeztem kedvesen, amikor az italok kifizetése után nem engedtem, hogy továbbmenjen.
- Ismerem ezt a reakciót, de mint láthatod, én nem vagyok részeg - mutatott mosolyogva a színjózan arcára.
- Igen, de ettől függetlenül lehetnél őszinte, legalább velem! - Kissé értetlenül nézett rám, úgyhogy nyíltan közöltem vele, hogy mire célzok - Szeretném tudni, hogy minek szerveztél búcsúztatót magadnak. Tényleg menyasszony leszel?
- Ugyan! - legyintett nevetve - Azt akarod, hogy őszinte legyek, Nina? Akkor kérlek te is mondd meg őszintén: szerinted Damien feleségül venne? Vagy másképp kérdezem: akárki feleségül venne?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? - Teljesen megütköztem az önbizalomhiányán.
- Ugyan már! - emelte égnek a tekintetét, miközben fanyarul elmosolyodott - Már azért is hálás lehetek, hogy egyáltalán van valakim. Emlékszel, amikor anno arról siránkoztam neked, hogy már hosszú ideje nem volt közöm egy pasihoz sem?
- De most itt van neked Damien! - emlékeztettem erre az aprócska tényre.
- Pontosan, és úgy érzem ez is már egy nagy ajándék erre az évre! Valószínűleg túl sokat kérnék, ha elvárnám, hogy vegyen feleségül - motyogta elszontyolodva - Különben sem vagyunk együtt túl régóta. És így is mindenki azzal jön, hogy mennyire nem illünk össze. Mégis miért kéne nekünk összeházasodni?
- Ha szeretitek egymást és el tudjátok képzelni, hogy a jövőben is együtt lesztek, akkor miért ne? - vetettem fel a kérdést, mire a sajtósom halványan elmosolyodott - Szerintem nagyon jól kiegészítitek egymást. Damien komolyodhat melletted, te pedig ellazulhatsz és fürödhetsz a romantikában, amit annyi ideig hiánycikk volt az életedben. Ha nektek házasság kell, hogy ez teljesüljön, akkor simán be kéne vállalnotok!
- Komolyan? - kérdezte és minta egy kis reménykedést hallottam volna ki a hangjából. Ó, tudtam én, hogy csak bizonytalankodik.
- Ahogy mondom - bólintottam mosolyogva - És akkor lehetne igazi leánybúcsúd is, nem csak ilyen mondvacsinált alkalom. Amit -ha már itt tartunk- nyilván csak azért akartál ma estére időzíteni, mert Damien a tudtod nélkül megszervezte a saját búcsúztatóját. Igazam van?
- Szemtelenül jól kiismertél az év során - csóválta a fejét, de azért velem együtt mosolygott.
- Viszont, ha már sikerült egy ilyen jó helyre betalálnunk, itt az ideje, hogy kicsit szórakozzunk, ahelyett, hogy pasikat tárgyalnánk ki! Na gyere, jövőbeli menyasszonyfőnököm, az első táncot velem kell táncolnod! - húztam magam után a karjánál fogva. Szerencsére nem ellenkezett, így egyenesen a tánctérre vezethettem, ahol a többieken már eluralkodott az "ereszd el a hajam" érzés. Mindenki előszeretettel célozta meg a táncparkett közepét, mert éppen egy amerikai stílusú zene bömbölt a hangfalakból, amire azok is felpattantak, akik eredetileg csak iszogatni tértek be a klubba. Nem sok kellett hogy a többi lánnyal együtt mi is táncra perdüljünk, így történhetett meg, hogy míg az első percekben Michelával táncoltam, nem sokkal később már két szőke hosztesszel játszottuk el a táncparkett ördögeinek szerepét. Akár igazi leánybúcsún voltunk, akár nem, a hangulat megütötte a szintjét. De a buli csak akkor hágott igazán a tetőfokára, amikor egy ismerős arcba botlottunk.
- Hé, csajok, mizu? - állított oda mellénk Lee, az egyik szerelőm, aki már elég "jól" volt ahhoz, hogy ne ismerjen fel minket. Lazán átkarolta a vállunkat és a zene ütemére bólogatott, miközben azt figyelte, hogy mi hogy rázzuk a hátsónkat a ritmusra.
- Lee, te mit keresel itt? - kérdezte tőle Melissa, az egyik táncostársam, miközben lehámozta magáról a szerelősrác karját. Ő azonban nem hagyta magát, ezután a lány seggét kezdte el észrevétlenül taperolni - Hé, szépfiú, vigyázz a mancsodra!
- Neked nem Damien legénybúcsúján kéne lenned? - szóltam közbe csak úgy mellékesen, de sajnos nem kaptam választ, mert a hoszteszlány még mindig érdekesebbnek bizonyult a kérdésemnél.
- Én az ilyen vad csajokra vadászok! - közölte mézes-mázosan Lee Melissának, aki csak pislogott a részeg fiú szövegén - Figyu, az egyik haverom legénybúcsút tart és pont rád van szükségünk. Gyere velem!
- Micsoda? - néztünk össze a másik hoszteszlánnyal - Lee, ti is itt buliztok? - fordultam vissza a szerelőmhöz, aki most már látványosan nyomulni kezdett Melissára, így a vállánál fogva meg kellett ráznom, hogy rám figyeljen - Hahó, Damienék itt vannak?
- Te is akarsz jönni, kettes számú szőkeség? - kacsintott rám hívogatóan. Választ megint nem kaptam, de úgy döntöttem az a legjobb, ha vele tartok (bár azt nem tudtam, hová), hátha rátalálunk a többi fiúra.
Így történt, hogy Lee-vel kézenfogva indultunk el a szórakozóhely egy másik termébe, ahol legnagyobb döbbenetemre tényleg ott tanyázott a csapatunk férfi részlegének jó része.
- Hát ez kész! - ingattam a fejemet nevetve, amikor éppen szemtanúja lehettem annak a jelenetnek, ahogy Damien próbál megfűzni egy csajt, hogy táncoljon a fiú társaságnak, ám az nem nagyon adta be a derekát.
- Mi van itt? - érdeklődött Heidi, miután az eltűnésünkre ő és a lánycsapat többi tagjai is követett minket - Atya ég! Az ott tényleg Damien?
- Mit csinál?! - rökönyödött meg Michaela a látottakon. A szeme a szokásosnál kétszer nagyobbra tágult, de még mielőtt eluralkodhatott volna rajta a féltékenység, oldalba böktem.
- Hé, meg kéne lepned!
- Remek ötlet, Nina! - bólogatott elismerően, majd a kezembe adta a poharát - Rád hagyom, amíg kifordulok magamból.
Heidivel összevigyorogtunk, ahogy a sajtósomat láttuk akció közben. Michaela fesztelenül sétált keresztül a terem egyik sarkából a másikba, közben úgy ringott a csípője, mint valami modellnek. Amíg elérkezett a fiúkhoz, több más férfi is végigsasolta, ahogy szexin végigvonul előttük, így várható volt, hogy robban a bomba, ha célba ér. A legjobbkor időzített: Damien már éppen végső elkeseredésében volt a sikertelen küldetése miatt, amikor legnagyobb meglepetésére Michaela csípőre tett kézzel odaállított elé.
- Szóval csaj kell neked?
Damien köpni-nyelni nem tudott a barátnője hirtelen megjelenésétől. Látszott, hogy félig a részegség, félig a döbbenet miatt nem tudta hova tenni ezt a váratlan pillanatot, így nem is nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, csak állt bambán és bámult Michaelára.
- Legénybúcsút tartasz, és nekem nem is szólsz? - folytatta a sajtósom a szónokolást - De tudod mit, ezért nem is haragszok rád. A kérdés az, hogy előtte nem felejtettél el valamit?
- Én? Hööö...mit? - hablatyolta Damien, de közben úgy nézett a barátnőjére, amitől mi konkrétan olvadoztunk a háttérben.
- Talán megkérni a kezemet! - közölte Michaela, miközben oldalra billentette a fejét és várta a barátja reakcióját.
- Miért, hozzám jönnél? - pislogott rá meglepetten a szerelősrác. Amikor Michaela biztatóan elmosolyodott, hirtelen erőre kapott és azon nyomban letérdelt a lány elé - Leszel a feleségem?
- Persze, te lökött! - nevette el magát Michaela, majd amikor Damien felállt és felkapta, örömében sikoltozni kezdett. Mi is éljenezve csatlakoztunk hozzá, de a fiúkat sem kellett félteni, egy emberként üvöltöttek a barátjuk tiszteletére.
- Ez a legőrültebb lánykérés, amit valaha láttam... - kommentálta a látottakat Heidi.
- Furcsa házaspárok lesznek - bólogattam.
- Az nem kifejezés - értett egyet velem a barátnőm. Hát ezt röviden meg is beszéltük - Azt hiszem egy szexi pasi téged stíröl - sutyorogta a fülembe.
- Ó! - mosolyodtam el, amikor kiszúrtam Kimit a többi őrjöngő srác közül. Ő volt az egyetlen, aki viszonylag nyugodtan fogadta az örömhírt - Ha nem bánod...
- Menj, tegyétek teljessé a túlzott romantikus hangulatot! - legyintett távozóban. Nem aggódtam miatta. Nélkülem is remekül feltalálja majd magát. Nekem viszont már Kimi-hiányom volt.
- Szia, te is a legénybúcsúra vagy hivatalos? - állítottam oda a finn elé, aki a falnak dőlve iszogatott egy pohár vodkát. Persze, mi mást...
- Szia szöszi - köszönt ő is, akár egy ismeretlennek - Ja, ezekkel a barmokkal vagyok, de most már jól esne egy kis női társaság is - vigyorgott rám a jellegzetes bugyiolvasztó mosolyával. Hát lehet ennek ellenállni?
- Aha, értelek - csavargattam egy hajtincsemet csábosan - És mit teszel ennek érdekében?
- Hát, nem is tudom... - Szemtelenül körbelesett a teremben, ahol millió jó csaj mozgolódott - Áh, nem valami jó ez az amerikai felhozatal. Asszem felhívom a barátnőmet.
- Micsoda bunkóság! - horkantam fel színpadiasan, majd tettetett sértettséggel összefontam a karomat magam előtt - Oké, hát akkor viszlát! Úgy látom van még pár legénybúcsú áldozat...
- Várj egy kicsit! - fogta meg a karomat, mielőtt leléphettem volna. Persze eszem ágában sem volt elmenni, de annyira belejöttem ebbe a szerepbe, hogy nem akartam még kiszállni a játékból - Szerintem ez tetszeni fog.
- Kíváncsi vagyok... - mondtam közömbösen, de szinte rögtön ezután meg is csörrent a kis táskámban a mobilom. Kihívóan néztem Kimire, miközben fogadtam a hívást, aki viszont nem csinált nagy ügyet a fura helyzetből.
- Szia, kicsim! Milyen a lánybúcsú? - érdeklődött a telefonban, közben mosolyogva figyelte, hogy egy kicsit meglepődök azon, hogy "kicsimnek" nevezett. Majdnem sikerült kiejtenie a szerepből...majdnem.
- Nagyon jó, főleg ezek a chippendale fiúk! - válaszoltam. Élvezetes volt, hogy eközben végig láthattam az arcát - Imádom Amerikát!
- Én is, főleg az itteni szexi csajokat! - kontrázott rám egy kíméletlen vigyorral - Lassan kezdek elcsábulni...
- Nekem mondod? Már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy ne adjam be a derekamat és ne mondjak igent ennek a srácnak, aki éppen előttem rázza az alsógatyás popóját!
- Na és mi az? - tudakolta, miközben a szemei a kíváncsiságtól összeszűkültek.
- Nem mi, hanem ki - mosolyodtam el, miközben a szemébe néztem - Túlságosan beléd zúgtam ahhoz, hogy bárki másra úgy tudjak ránézni. Bármennyire is szexi vagy pucér az illető.
- Nálam dettó ugyanez van - nevetett fel, mintha csak meglepné a hasonlóság - Itt van ezernyi csaj, de nem érnek annyit, mint te. Nem csalnálak meg, remélem tudod... - nézett rám komolyan, bár az összképet rontotta, hogy a szája sarkában most is ott bujkált a pimasz mosoly.
- Én se, remélem te is tudod... - szögeztem le, de a hangom már kezdett ellágyulni, mert az előbbi kijelentésével teljesen levett a lábamról.
- Persze. De figyu, most le kell tennem! Van itt egy jó csaj és mondani akarok neki valamit - hadarta el a telefonba, majd választ sem várva gyorsan kinyomta és most már ténylegesen nekem, vagyis az előtte álló csajnak szentelte a figyelmét. Előrenyújtotta a karját és a derekamnál fogva magához húzott - Most már van értelme ennek az egész legénybúcsú-parádénak. Ki gondolta volna, hogy nem egy sztriptíztáncos csajjal fogok flörtölni?
- Ha egy kicsit többet iszok, talán még én is lejtek egy szexi táncot - vontam meg a vállamat mosolyogva.
- Tudod, hogy imádom az ittas-énedet! - mosolygott rám, miközben a homlokát az enyémnek döntötte.
- Már kihevertem az 'aranyos kislány berúgva' szerepet - közöltem vele sajnálkozva.
- Hm, nagy hiba - mondta, miután hosszan kifújta a levegőt, egyenesen a számba, így megéreztem a rágója illatát. Automatikusan nyeltem egyet, hirtelen rám tört a vágy, hogy megossza velem a rágót, de egyelőre be kellett érnem annyival, hogy a száját figyelem, miközben beszél - Lehet, hogy mondtam már, de sosem felejtem el azt, amikor először láttalak úgy igazán berúgva. Együtt ütöttük ki magunkat, kábé ugyanannyit ittunk, de te sokkal hamarabb elérted az illuminált állapotot. Nagyon édes voltál.
Most hálát adtam annak, hogy a helyszín gyér fényének köszönhetően nem látja, mennyire belepirulok a bókjába. Nem csak maga a kedves szó okozta ezt a hatást, hanem az is, hogy ezzel az emlékkel eszembe juttatott egy fontos momentumot.
- Montreálban? - kérdeztem rá mégis, bár a szívem már azelőtt dübörögni kezdett, hogy kimondta volna.
- Ott - biccentett, majd féloldalasan elmosolyodott.
- Tudod mi jutott eszembe? - Hirtelen bennem is felvillant egy emlékkép, ami legalább annyira fontos pillanat volt a kettőnk kapcsolatában, mint a montreali afterparti - Hogy tulajdonképpen megelőztük Michaeláékat. Mi már jó ideje jegyesek vagyunk, rémlik?
- Jaaa, tényleg - nevette el magát. Először csak kicsit, aztán fokozatosan eluralkodott rajta a röhögés, ahogy visszatértek az emlékei arról a délutánról, amikor tulajdonképpen egy kamu-eljegyzést képzeltünk el magunknak. De régen is volt... - Hú, bakker! Nem kellett volna elfelejtenünk! - nézett rám szemrehányóan.
- Sok minden közbe jött - vontam meg a vállaimat - De még nem tartottunk legény- és leánybúcsút.
- Mondasz valamit - hümmögött, majd hirtelen elvigyorodott - Törjük meg a hagyományt! Ha már volt egy kamu-lánykérésünk, legyen egy kamu búcsúztatónk is.
- Mire gondolsz? - tudakoltam kíváncsiskodva. Amikor így néz, valami izgalmasat forgat a fejében. Most sem csalódtam benne.
- Kicsit más játékszabályok szerint játsszunk - kezdte el magyarázni - Nem kell nagy csapat, elegek vagyunk ketten hozzá. Én felavatlak lányból nővé, te meg legényből férfivá. Na?
- Te már bőven férfi vagy! - hitetlenkedtem és közben nem bírtam ki, hogy ne nézzek végig rajta. Nem tudom, hová akar még férfiasodni...
- Pontosan, de rajtad még van mit csiszolni - mormogta mosolyogva, miközben a nyakamhoz hajolt és finoman végigsúrolta az ajkával a bőrömet. Egy cseppet kirázott a hideg, annak ellenére, hogy a klubban minden tekintetben forrt a levegő. Jégember-hatás?!
- Oké, de előbb add oda a rágódat! - követelőztem.
- He? - ráncolta a homlokát, miután ismét szembenézett velem.
- Ha már eljegyzési gyűrűt nem kaptam anno...
- Na jó, te kis szemtelen - könyörült meg rajtam.
Ezúttal már a számat célozta meg az övével, de hiába kértem rögtön a rágót, szándékosan elraktározta a szájürege mélyebb zugaiba. Játszani akart én pedig belementem. Addig kergetőztek a nyelveink, amíg végül nagy sokára átpasszolta a mentolos rágóját. Hálásan pillantottam rá...és egy kicsit szerelmesen is.
- Köszönöm! - pislogtam mosolyogva.
- Akkor most már mehetünk? - kérdezte, és már nyújtotta a kezét, de én még egyszer körbenéztem a társaságon. Mindenki őrült hangulatban bulizott, így gondoltam, egyikünk se hiányol majd minket, ha lelépünk. Így hát mosolyogva Kimi kezébe tettem az enyémet és roppant büszkén távoztam az oldalán a klubból.

A csütörtök esti legény- és leánybúcsú, valamint a rögtönzött leánykérés híre gyorsan elterjedt pénteken, ami jól jött nekem és Kiminek, hiszen így már nem velünk, hanem az újdonsült gerlepárral foglalkozott minden csapattag. Mindenki jó hangulatban volt, egészen a nap végéig, amikor kiderült, hogy a pályán elért eredményeink eddig nem nagyon adnak okot örömre. Kimivel mindkét szabadedzésen a középmezőnyben tanyáztunk, és a versenytempónk sem adott okot túlzott bizakodásra, így a péntek esti megbeszélésen kissé alábbhagyott a vidámság.

Egy különös fordulatnak köszönhetően viszont szombaton mégis mosolyra állt a szánk az időmérő után. Én a negyedik helyen végeztem a Q3-ban, Kimi pedig ötödik lett. Sajnos később kiderült, hogy váltót kell cserélnünk az autómban, de az öt helyes hátrasorolás következtében még mindig a nyolcadik helyről indulhattam, ami nem egy csapnivaló startpozíció.
A futamon már nem szerepeltünk ennyire fényesen. Én egy helyet javítva hetedikként futottam be, miután ádáz küzdelmet vívtam Hülkenberg nevezetű honfitársammal, de Kimi sem villogott az austini hullámvasúton, pont előttem a hatodik helyet tudta csak megszerezni. Ettől függetlenül egyikünk sem csalódásként könyvelte el az első futamot itt az USA-ban, már csak azért is, mert elhatároztuk, hogy eredménytől függetlenül megünnepeljük ezt a hétvégét, ha már tiszteletünket tettük az észak-amerikai kontinensen. A tervbe sajnos én nem voltam beavatva, Kimi kijelentette, hogy lazulni fogunk pár napot, én meg már arra a gondolatra, hogy kettesben lehetünk egy-két nap erejéig, hajlandó voltam mindenbe beleegyezni. Így történhetett meg, hogy miután a futam véget ért, nem játszottam jókislányt, amikor a finn kérésére ellógtuk a verseny utáni meetinget és a kötelező nyilatkozatok után visszamentünk a hotelbe, összecsomagoltuk a cuccainkat és egy szó nélkül kijelentkeztünk. A dolog akkor kezdett izgalmassá válni, amikor Kimi beültetett az egyik, csapatunk által bérelt autóba, ami azért volt fenntartva, hogy a szálloda és a pálya közötti utat nap, mint nap megtegyük. Most viszont volt egy olyan érzésem, hogy nem erre a rövid útvonalra fogjuk használni a Renault-t.
- Hová megyünk? - érdeklődtem kíváncsian már legalább századjára, de konkrét választ megint nem kaptam.
- Nászútra - jelentette ki lazán. Olyan fapofát vágott hozzá, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül a látványt.
- Ez most komoly?
- Persze. Volt eljegyzésünk, búcsúztatónk, most jön a nászút - bólintott, közben rápillantott a GPS-re, amit gondosan úgy fordított, hogy én ne láthassam.
- És mi van az esküvővel? Azt kihagyjuk? - tudakolóztam tovább.
- Figyu...nem tudom, te hogy vagy vele...de én már most tökre azt érzem, mintha már jó ideje házasok lennénk - jelentette ki, de mivel vezetés közben nem nézett rám, nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolja-e vagy poénkodik.
- Azért, mert olyan házsártos nőszemély vagyok, mint a feleségek pár év után általában?
- Azért, mert már annyira megszoktalak - felelte és a hangsúlyából éreztem, hogy komolyan mondja. Hát ez azért szívmelengetőbb válasz az én tippemnél.
- Egy feleség általában mindig tudja, merre megy a férje. Nem akarod elárulni, most hová tartunk? - tértem vissza az eredeti kérdésemre.
- Amerre a nő navigál - bökött a fejével a GPS felé. Amikor erre csak egy csalódott morgás volt a reakcióm, mosolyogva felém fordult - De ne bízz benne! Nőből van, nem tud tájékozódni - Ismét csak morogtam, mire ő felnevetett - Csigavér, majd megtudod...
- De kíváncsi vagyok! - Türelmetlenül doboltam a lábaimmal, egészen addig, amíg Kimi rá nem tette a kezét a combomra. Nyugtalan végtagjaim hirtelen megszelídültek és csak élvezték a váratlan érintést.
- Mondom nyugi - intett ismét nyugalomra a finnem, de mivel biztosra akart menni, továbbra is a combomon hagyta a tenyerét a következő váltásig - Ha a nő jól saccolja, egy órán belül ott vagyunk. Tuti, hogy tetszeni fog a placc - Ekkor feltűnt neki, hogy hirtelen elcsendesültem - Hé, azért nem kértem, hogy némasági fogadalmat is tegyél! Mi bajod van? - fordult felém, miután még mindig nem válaszoltam. Lenéztem a kezére, ő pedig követte a pillantásomat - Mi van, zavar?
- Ó, nem! - mondtam gyorsan, de pechemre ekkor már elvette a kezét, mert ismét váltania kellett.
- Meglep, hogy te még nem szoktál meg - mosolygott előre felé nézve.
- Nem akarlak megszokni - jelentettem ki határozottan, mire érdeklődve visszanézett rám - Nem veszem természetesnek, hogy velem vagy.
- Ne is, bazi nagy kiváltságban részesülsz nap, mint nap - bólogatott egyetértően, de sütött róla, hogy csak baromkodik. Amikor nem nevettem fel a poénján, kicsit megenyhült - Kicsi Nina, mindig mondom, hogy sokat agyalsz. De most nászúton vagyunk...
- Hagyd már ezt! - szakítottam félbe kuncogva - Nekem bőven elég a 'pár nap kettesben' programmegnevezés is.
- Tök mindegy. Csak fogd be és élvezd, jó?
- Rád bízom magam - döntöttem el, majd ezt megerősítve felsóhajtottam. Remélem, hogy nem fogom megbánni.
- Ezt már szeretem - mosolyodott el.
Végül az egy órás útból kettő órás felesleges benzinfogyasztás lett, de nem a GPS-es nő miatt. Kimi a piszok jó tájékozódási érzékeivel együtt rohadtul eltévedt, ugyanis egy teljesen más városban kötöttünk ki, mint ahová terveztünk menni. Közben már be is esteledett, így teljesen összezavarodtunk az irányokban, viszont Kimi büszkeségének köszönhetően segítségkérés helyett inkább csak bóklásztunk, mígnem rátaláltunk egy kisebb panzióra, ahol legnagyobb szerencsénkre nem ismertek fel. Ez volt a nap fénypontja, nem lett volna kedvem egy ilyen hosszú és bonyodalmas út után még jópofizni amerikai rajongókkal.
- Körül kéne néznünk - dobta fel az ötletet Kimi, miután lepakoltuk a cuccainkat a szobánkban.
- Ja, nem lenne rossz megállapítani, hogy hol vagyunk - bólogattam egyetértően. Először gyilkos pillantást kaptam válaszul.
- Azt hittem rám bíztad magad...
- Próbálok! - fojtottam el egy kikívánkozó vigyort. Sajnos így is kiszúrta. Kicsit meg is rémisztett a tekintetével - Akarom mondani, teljesen megbízok benned - simultam hozzá hízelgően. Ez már jobban tetszett neki, megadóan átkarolt és közben egy puszit is nyomott a fejemre.
- Na akkor kapj fel magadra valami kényelmeset. Kinézünk az éjszakába - vázolta fel a tervet - Akárhol is vagyunk, remélem találunk valahol egy bárt vagy kocsmát. Most mit vigyorogsz? - kérdezte, mivel feltűnt neki, hogy megint nem tudom visszatartani a mosolygást.
- Megyek átöltözni - közöltem legyintve.
Egy órával később megtaláltuk a városközpontot. Mindketten bambán néztünk fel a város nevét hirdető táblára.
- Fort Worth?!
- Ja, úgy tűnik...
- Mi volt az eredeti célpont? - fordultam a finn felé, miután bátorkodtam ezt megkérdezni.
- Dallas - közölte hümmögve. Egymásra néztünk és mindketten azon igyekeztünk, hogy ne röhögjünk túlságosan feltűnően - Leszarom. Forward is biztos egy pöpec hely...
- Fort Worth - javítottam ki mosolyogva, de biztos ami biztos, rámutattam a táblára.
- Tök mindegy - vonta meg a vállát, miután megbizonyosodott róla, hogy nekem van igazam - Na menjünk! - lódult meg előre, miután megragadt a kezemet és önkényesen magával húzott.
- Nézd, de érdekes italautomata! - álltam meg egy fura berendezés előtt.
- Baró, végre valami! Mi a kínálat? - kérdezte, aztán ő is alaposan szemügyre vette a fémdobozt - Nina...ez rohadtul nem italautomata.
- De, itt kell bedobni a pénzt! - guggoltam le az alsó nyíláshoz. De még mielőtt kitapogathattam volna, hogy pontosan hová való az apró, Kimi felhúzott álló pozícióba, majd hirtelen belökött a fémdobozba - Hű, itt tényleg nincsenek piák! - csodálkoztam, amikor rájöttem, hogy egy fülkében állunk. Kimi mosolyogva rámutatott egy kis fekete pontra.
- Ez egy fényképeszkedő szarság. Ott a kamera.
- De jó! - Tisztára belelkesültem, amikor elolvastam a fülkében található útmutatót. Reménykedve a finn felé fordultam - Csináljunk egy képet!
- Italautomatában úgy is ritkaság az ilyesmi - motyogta, de közben már bedobott némi aprót a gépbe, aztán pötyögni kezdett az érintő képernyőn - Na, mosolyogjunk, vagy mi - adta ki az instrukciót, majd átkarolt.
Két másodperc alatt villant a vaku, és egy felirat jelezte, hogy a külső nyíláson átvehetjük a képünket.

(nem egy PhotoShop mű :] )

- Ó, szóval itt nem aprót kapunk vissza - állapítottam meg, amikor a kezembe vettem a fotót.
- Hát nem - mosolygott, majd odahajolt, hogy ő is szemügyre vehesse életünk legszebb fényképét - Fasza lett. De mi a francért ilyen barna?
- Azt hiszem megint elnyomtál valamit! - kuncogtam. Már nem ez Kimi első bakija ma, és direkt élveztem, hogy szívathatom.
- Fantasztikus - csóválta a fejét bosszúsan - Most már tényleg szükségem van valami piára.
Így hát a fotóautomatát elhagyva valami kocsmát kerestünk. Útközben találtunk mexikói éttermet, kínai gyorsbüfét, sztriptízbárt, menő klubbot, de úgy tűnt, hiába vágyakozunk egy nyugis pubra, megint nem oda visz az utunk.
- Az most már tuti, hogy egy kocsma lesz! - bizonygatta inkább magának, mint nekem Kimi.
- Miért nem kérünk útbaigazítást? - néztem kérlelően a finnre - Így soha a büdös életbe nem jutunk el sehová.
- Jó, és hol akarsz turistásat játszani? - kérdezte mogorván.
- Mondjuk ide bemehetnénk - mutattam rá egy neonnal kivilágított helyiségre.
- Egy tetkószalonba? A legjobb ötlet - forgatta a szemét rosszallóan.
- Gyere már! - húztam magam után nevetve.
Feladta az ellenkezést, így követett. Az üzlet ajtaján belépve egy hangulatos helyiségbe érkeztünk. Majdnem úgy nézett ki, mint egy fodrászszalon, székek és munkaasztalok tették ki szinte az egész teret. Nem volt nagy forgalom, csak egy vendég feküdt háttal egy hosszúkás padon. Éppen egy vörös-fekete színű halálfejet varratott magára. Egy ideig ott időzött a tekintetem, nagyon érdekesnek találtam, ahogy a festék csíkokban ég bele az illető hátába. Kimi emlékeztetett az eredeti szándékomra, amikor finoman megkopogtatta a hátamat.
- Helló! - köszöntem rá a tetováló művészre, aki éppen nem dolgozott, csak lustán ücsörgött egy székben.
- Idegen? - akarta tudni, de míg a válaszra várt, szemérmetlenül végigfuttatta a szemét rajtam. Kimi enyhe morgással fejezte ki, hogy neki nem szimpatikus a fickó.
- Mondhatjuk. Csak arra lennénk kíváncsiak, hogy merre találunk errefelé egy nyugisabb kocsmát vagy bárt...tulajdonképpen akármit, ahová beülhetünk és megihatunk valamit.
- Mit adsz egy kis infóért cserébe, szöszi? - vonta fel a szemöldökét kihívóan. Hozzám még alig jutott el a célozgatás, Kimi már jelzésértékűen átkarolta a derekamat. A csávó vigyora kissé alábbhagyott - Az előbb láttam, hogy érdeklődve figyelted a srácot - bökött a fejével az éppen munkában lévő társára - Bejön?
- Igen, nagyon tetszik - vallottam be mosolyogva. Erre az illető felkapta a fejét és meglepve nézett előbb a beszédpartneremre, majd rám.
- Nem te, öreg. Azt csipázza, amit csinálsz - hűtötte le a csávót Kimi. Ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg kicsit félreérthetően fejeztem ki érdeklődésemet a tetoválás folyamatával kapcsolatban. Még jó, hogy Kimi észnél van.
- Kipróbálnád? - kérdezett ismét a lusta tetoválós pasas.
- Hát nem is tudom...elég vagány lenne, nem? - nevettem.
- Kicsi vagy még ehhez, Nina - mondta Kimi figyelmeztető hangsúllyal. Meg sem várta a reakciómat, elkezdett kihátrálni a szalonból, engem is magával húzva - Kösz a semmit, további jó tunyulást!
- Ne, várj! - álltam meg hirtelen. A finn a homlokát ráncolva meredt rám, a tetkós csávó viszont szemlátomást örült annak, hogy én nem akarom itt hagyni az üzletét - Kell egy tetoválás!
- Na ne röhögtess! - nevetett ki Kimi. Egyáltalán nem vett komolyan.
- Tényleg akarom! - bizonygattam és hogy lássa az elszántságomat, felé fordultam és a szemébe néztem - Figyelj, itt vagyunk az USA-ban, egy tök ismeretlen városban, a semmi közepén. Totál vicces így is az egész nap, dobjuk fel még valamivel!
- Van rá ezer másik lehetőség.
- Mindig is akartam valami vad dolgot csinálni. Az egyik az autós szex volt...most jöhet a következő!
- Nina... - sóhajtott fáradtan. Nem nagyon tudtam meggyőzni, ezért mással kellett próbálkoznom.
- Csak élvezzem, ugye? Ezt kérted... - emlékeztettem, közben pedig a mellkasára csúsztattam a kezemet. Éreztem, hogy csökken az ellenállása, ezért felbátorodtam - Kimi, te is tetkós vagy. Mennyire király lenne, ha nekem is lenne?
- Rühellem, hogy ilyen k*rva makacs vagy - morgott, de ez már a fehér zászlót jelentette - Meg fogod bánni.
- Nem - biztosítottam mosolyogva - Mert olyat tetováltatok magamra, ami emlékezetes. És nem akarom elfelejteni.
- Pikk-pakk megvagyunk vele, szívtipró - szólt közbe a tunya tetkós srác - Addig átmehetsz a szomszédba, ott egy kocsma. Hozz valamit nekem is, addig kipingálom a csajodat!
- Ne is álmodj! 'Asszed' itt hagyom veled? - nézett rá fenyegetően a finnem. Hű, annyira imponáló, amikor így viselkedik!
- Ez tényleg jó ötlet, Kims. Úgyis azt szeretném, ha csak a végén látnád.
Kimi egy ideig magában mérlegelte a helyzetet. Aztán talán rájött, hogy tudok vigyázni magamra, mert megenyhült és megadóan bólintott. Hálából nyomtam a szájára egy puszit, tényleg örültem neki, hogy sikerült rávennem. Biztos vagyok benne, hogy ha látja a végeredményt, már ő sem fogja húzni a száját.

(Kimi)

Egyáltalán nem tetszett a szitu. Eleve az, hogy Nina képes ekkora őrültségre vállalkozni, egy fatális hiba. Második rossz pont, hogy ez a nyomorék csinálja neki a tetkót. A harmadik meg...hát k*rva bosszantó, hogy pont a tetováló szalon szomszédságában tanyázott egy kisebb kocsma. Azt hittem megesz az ideg, amikor belöktem az ajtót és megláttam, hogy pont egy olyan helyre találtam rá, amilyet eddig kerestünk.
Odamentem a csaposhoz és rendeltem egy sört. Kezdetnek megteszi, aztán majd meglátom, mennyit kell még várnom, attól függően jöhetnek a húzósabbak.
Közben eldöntöttem, hogy Nina tuti nem kap semmi alkoholt. Lehet, hogy most élne-halna egy finom sörért, de egyrészt úgysem ihatna, mert tetoválás után eleve tilos, viszont amúgy se vennék neki. Egy hangyányit haragszok rá. Nem gondoltam volna, hogy képes meggyőzni és most sikerült egy kicsit sárba tipornia a büszkeségemet. De most mit tehettem volna? Felnőtt, azt csinál, amit akar. Én meg elrángattam ide, az isten háta mögé, úgyhogy ez most a kárpótlás. Hagynom kell, hogy kiélje magát. Meg aztán, egy tetkó nem a világ. Sőt, ha jobban belegondolok, még egy kicsit büszke is vagyok rá, amiért bevállalta. Ez is csak azt bizonyítja, hogy miért vagyok vele. Pont olyan szabad szellemű, öntörvényű és vagány, mint én. Na jó, ne túlozzunk, azért még nem ér a közelembe. De már az is valami, hogy majdnem.
- Még egy Jack Daniels lesz - intettem a csaposnak, majd kis gondolkozás után még utánaszóltam - Csapj hozzá még valami narancsos üdítőt is.
- San Pellegrino jó lesz? - kérdezte. Fingom sincs, hogy mi a szar az, de azért rávágtam, hogy jó lesz. Kiderült, hogy egy dobozos szénsavas narancsos üdítőital. Biztos ez az amerikai Fanta.
Ezzel meg a Jack Daniels-szel a kezemben masíroztam vissza a tetoválószalonba. Pont a legjobbkor érkeztem, mert Nina már indulásra készen állt, éppen fizetett a tetkós fószernek. Nagyon vigyorgott, úgyhogy sejtettem, hogy jól ment minden.
- Na, mutasd! - sürgettem, amikor otthagytuk a szalont.
- Majd ha visszaértünk - intett türelemre. Szemrehányóan néztem rá, mire elmosolyodott - Legalább lesz valami indok arra, hogy tényleg ott kössünk ki, ahol szeretnénk.
- Megyünk - jelentettem ki sürgetően.
Megfogtam a kezét és nagyon erősen koncentráltam arra, hogy visszataláljunk a panzióba, ahol megszálltunk. A kicsilánynak igaza volt, most valahogy tényleg jobban ment a tájékozódás. Közben odaadtam neki a Fantát, vagyis a narancsos löttyöt, ő meg az út alatt elkortyolta. Nagyon feldobottnak tűnt és direkt tetszett neki, hogy én közben már türelmetlenül menetelek a panzió felé.
- Na, most már ne kínozz! - mondtam, mihelyst magunkra csuktam a szobánk ajtaját.
- De ígérd meg, hogy nem fogsz háborogni! - kérlelt reménykedve.
- Jó, csak mutasd már! - sürgettem türelmetlenül.
Jó kislány volt, engedelmeskedett. De még hogy! Kicsit elkerekedett a szemem, amikor elkezdte lehámozni magáról a pulcsiját, majd kibújt a farmerjából is. Beindult a fantáziám, hirtelen több ötletem is támadt arra, hogy vajon hol bújhat meg a friss tetkója. A következő ruhadarabja a pólója volt, aminek lehullása után leügyeskedte a fehér kötést és így már felfedte újdonsült szerzeményét. Egy kicsit elállt a szavam, amikor kiszúrtam, hogy a jobb medencecsontjára tetováltatta rá a feliratot. Ami konkrétan a neve volt.
- Kicsi Nina? - kérdeztem nevetve, bár őszintén szólva baromira örültem, hogy nem valami idióta idézetet, otromba jing-jang jelet, vagy más baromságot festetett magára. Sőt, teljesen odavoltam tőle.
- Nem tetszik? - vonta fel a szemöldökét, miközben a csípőjére tette a kezét. Pont a tetkója fölé.
- Nem tetszik, egy kicsit sem - léptem oda hozzá, majd közelebbről is megfigyeltem a feliratot. Semmi csicsa, semmi túldíszítés. Egyszerűen csak a "Kicsi Nina" szöveg állt rajta lendületes betűkkel megrajzolva. Így is fantasztikusan nézett ki, főleg ilyen szexi helyen. Nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig rajta, szinte vonzotta a kezemet - Hallod, nem tudom mit mondjak...nagyon csípem - mosolyodtam el, majd visszanéztem az arcára - Piszok jól néz ki. Nem rossz az alap sem. Csak nem vágom, hogy miért ezt...
- Úgy látszik, ez a becenév rám ragadt - vonta meg a vállát mosolyogva.
- De sosem bírtad, ha így hívtalak...
- A hangsúly inkább azon van, hogy te hívtál így mindig is - magyarázta csillogó szemmel. Nagyon édes volt, ahogy próbálta bizonygatni, hogy miért volt olyan fontos, hogy ezt tetováltassa magára - Eleinte tényleg nem tetszett, de az a lényeg, hogy te ragasztottad rám. Régebben zavart, de most már inkább büszke vagyok rá. Ez nem csak egy becenév, nekem többet jelent annál. Ezért már nem is akarok megszabadulni tőle. Teljesen hozzám nőtt, most már a testemhez is. Úgy mint a te neved - fogta meg a karomat, ahol az én becenevem húzódott végig - Neked is van, nekem is van. Ez így korrekt.
- Korrekt - ismételtem meg, aztán csak úgy lesmároltam, mert egyszerűen nem tudtam mást mondani. Mosolyogva viszonozta a csókot, de elővigyázatosan nem simult hozzám. Én viszont nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá, automatikusan a csípőjére vándorolt a kezem, éppen a tetkója fölött állapodott meg. Ekkor tudatosult bennem, hogy most lettem k*rvára szerelmes ebbe a csajba.