A Jégen Edzett Férfi 3.

Első évad: A Jégen edzett férfi

3.fejezet: Tét nélkül

- Még valami, hölgyek... - szólt az edző, miután átbeszéltük a felállást és a taktikát. - Ha ma veszítünk, ne is álmodozzunk a bajnoki döntőről.

Még kaptunk egy "ne hozzatok rám szégyent" mosolyt, aztán kiment az öltözőből. Ez aztán a lelkesítő beszéd.

- Az edzők gyöngyét hallottuk - kommentálta Oskari gúnyosan.

- Szégyen ez az ember! - fintorgott Luka - Mi lenne, ha veszítenénk, csak, hogy ne lássuk többet ezt az undorító vigyorát?

- A sportemberek gyöngyét hallottuk - tapsolta meg Toni, mire az egész csapat röhögni kezdett.

- Elég a poénkodásból srácok! - hűtött le mindenkit Oskari. - Basszunk oda nekik!

- Csapatkapitányok gyöngye! - kiabálta be Reijo. Persze ezt sem hagyhattuk nevetés nélkül.

Még egy gyors csapatpacsi és "odabasszuk" csatakiáltás, aztán mehettünk a pályára.

Ezen az edzőmeccsen Helsinki nagymenő csapata állt ki ellenünk, akik valószínűleg a legnagyobb riválisaink lesznek a bajnokságban. Ezért nem is úgy vágtunk neki, mintha egy sima gyakorlómeccs lenne, amit ellazáskodhatunk. Tudnunk kellett, mire számíthatunk tőlük, úgyhogy tétmeccsként fogtuk fel ezt az összecsapást.
A pályán már érezni lehetett a feszkót az ellenfél és a mi csapatunk között. Akárhányszor egymás ellen játszottunk, mindig ilyen volt a hangulat. Ők sem bírtak minket, és mi sem őket, ezért mindig vérre menő küzdelem volt a meccsen.
Nem csoda, hogy az összes nem hokis haverunk is eljött szurkolni. De inkább azért, hogy őrjönghessenek és beszólogathassanak a helsinki csókáknak. Cartert már az első pillanatokban kiszúrtam, ahogy önkívületben ordítozta a csapatunk nevét. A jégkoris csajok is a lelátón drukkoltak, mint minden fontos meccsünkön. Még Füves is tiszteletét tette, akit alapból nem hoz lázba a hoki, de szemmel láthatóan rápörgött erre a maira. A legnagyobb meglepetés mégsem ő volt...
- Gyerekek, ti is látjátok, azt amit én?
Persze, hogy láttuk, amit Luka. Nem volt nehéz észrevenni őket.
- Basszátok oda tökösök! - kiabálta nekünk Aleksi a lelátóról, miközben átkarolta a mellette ülőcsajt. Aki nem más volt, mint a mi jégkoris szőkeségünk...
Nem kicsit döbbentünk le. Főleg én. Úgy feszítettek ott, mintha ezer éve együtt járnának. Jaana pedig még jobban nézett ki, mint az edzős gönceiben. Észrevehette, hogy őt figyeljük, mert szégyenlősen elmosolyodott. Mintha kicsit zavarba jött volna.
- Csapat! - kiabált ránk Oskari. Erre mindenki befejezte az újdonsült párocska stírölését. - Előbb meccs, aztán a csajok, világos? Meg kell nyernünk, fiúk!
- A cséká szavai az edző szava is, hölgyek! - hangsúlyozta Edző bá. Szigorúan felmutatta a mutatóujját. - Ez egy tét nélküli döntő, de akkor is győznötök kell! Na nyomás!
Aztán egy csapatkiáltás után kiküldött minket a pályára.

Centerként kezdtem, balomon Tonival, jobbomon Reijoval, és ez a hármasunk általában jól is szokott működni, de most valamiért nem szórtuk úgy a pontokat, ahogy illett volna. Az első percekben többet hibáztam, mint szoktam, és nem értettem miért. Vainio hamar le is cserélte a sorunkat, és persze engem cseszett le, mihelyst leültünk a kispadra.
- Räikkönen, mi a francot művelsz? Nem véletlen állítottalak be kezdőnek! Nem engedem, hogy a pályán is olyan lomha legyél, mint az edzéseken. Szedd össze magadat, de kurva gyorsan!
Elengedtem a fejmosást, nincs szükségem erre, hogy észrevegyem a hibáimat. A fiúk csak jól vállon veregettek, ők aztán nem nehezteltek rám. Így is meglepő módon vezettünk, nem is kevéssel.
- Jól van, eddig nem rossz! - értékelt Edző bá az első harmad után. - De sokkal több akciót várok elöl és hátul is. Granlund, ne hagyd ennyiszer szabadon a pozíciódat! Kilsen, lehetne, hogy több kedvvel ütöd el azt a szerencsétlen korongot? Räikkönen, te meg kapard össze az energiáidat, mert megint center leszel. Järvinen balszél, Koskinen jobbszél. Letvala, te váltod Räikkönent, Mäite és Halmainen a másik kettőt. Világos voltam?
Mindenki bólintott. Mertünk volna mást tenni...

Másodjára már egész jól mozogtam a pályán, kezdtem bemelegedni a játékba. Már nyoma sem volt a kezdeti bénázásnak. Jó volt az összhang a szélsőkkel, pedig Vainio folyton váltogatta őket. Egyszer sem rakott minket ugyanabba a hármasba, úgyhogy alkalmazkodnunk kellett. Ezt azért tudta megtenni, mert az ellenfél fura módon nem volt olyan erős, mint vártuk, így lehetett kísérletezni. Érdekes, hogy még így is viszonylag könnyen hoztuk a második menetet.
- Nem játszanak teljes erőbedobással, ha nem tűnt volna még fel - oktatott ki minket az edző. - De ez nem jelenti azt, hogy ti visszavehettek, értitek? Ha kell, feltöröljük velük a padlót, ha már hagyják magukat. Úgyhogy döngöljétek őket a jégbe!
Tartottuk magunkat az edző szavaihoz. Jól esett kicsit odaverni a helsinki bandának. Már közel jártunk a győzelemhez, amikor az egyik bedobásnál viszont kimutatták a foguk fehérjét.
- Na mi van, azt hiszitek, hogy csak úgy hagyjuk, hogy nyerjetek? - vigyorgott a helsinkiek centere, amikor farkasszemet néztünk egymással.
- Nem csak hisszük, meg is tesszük! - vágtam vissza, győzedelmesen vigyorogva.
Ez persze már nem tetszett neki.
- Akkor nyisd ki jobban a szemed, Räikkönen! - vicsorgott, aztán teljes erejéből nekem vágódott.
Annyira váratlanul ért ez a támadás, hogy persze elszalasztottam a korongot. De nem ez volt a gáz. Hanem, hogy sikerült úgy ellöknie, hogy hátraesés közben az ujjaim durván túlfeszültek, amikor a kezemre támaszkodtam a jégen. Megakadályoztam, hogy elzakózzak, de utána nem éreztem az ujjaimat.
A bíró persze látta a szándékosságot, és rögtön kiállította a köcsög Nieminent. A srácok meg jöttek hozzám felkaparni a pályáról.
- Nyugi, egyben vagyok! - röhögtem, amikor láttam, hogy tök idegbetegek lettek.
- Megölöm ezt a barmot! - morogta Luka.
- Jól van Kimster, eleget pihentél már! - nyújtotta a kezét nevetve Mikael, amit el is fogadtam volna, de nem volt semmi erő az ujjaimban.
- Megy egyedül is haver! - mondtam végül, aztán inkább egyedül tápászkodtam fel.
Próbáltam pár mozdulatot csinálni az ujjaimmal, de mintha lefagytak volna. Már Vainio is kezdett ideges lenni a kispadról.
- Räikkönen, még ma visszaállsz a helyedre, vagy jössz ide ücsörögni egy kicsit?
Nem volt más választásom, játszanom kellett. Pedig baromira zsibbadtak az ujjaim, sőt az egész kezem. Nem is voltam valami jó ezek után. De nem adhattam meg az örömöt ennek a faszfej Nieminennek és a nyomorult csapatának, és persze Edző bának sem.
- Hallod, ha még egyszer nekünk jönnek, esküszöm kicsinálom őket! - fenyegetőzött most már komolyan Luka, amikor Reijót is elbuktatták. Szándékosan és elég durván. De Reijo rögtön felpattant, és már majdnem ő ment neki a srácnak.
- Kicsit begőzöltek - mondta Mikael, miután sikerült leszednünk a társunkat az ellenfélről.
- Érzik a vereség szagát - gonoszkodott Oskari. - Adjuk meg a kegyelemdöfést!

Végül csak két ponttal vertük a helsinkieket. De a győzelem az győzelem. A meccs végének szerintem a legjobban a bíró örült. Nem győzött fújni, főleg az utolsó harmadban. Előre sajnálom a bajnoki döntőt vezető bírót, aki ugyanezt fogja átélni.
De előbb magamat kellett sajnálnom, mert hiába voltam a második legtöbb pontot szerző játékos, megint én kaptam a legnagyobb pofont.
- Mi volt ez, he? - kérte számon Vainio a bukásomat. - Neked mentek, oké, de ki kérte, hogy ücsörögj a jégen még negyed órán keresztül?
- Nem éreztem az ujjaimat - magyaráztam, és mutattam is neki a kesztyűs kezemet, amit még mindig nem igazán tudtam mozgatni.
- Ugye csak viccelsz? - És egyszerűen kiröhögött.
- Edző bá, azért elég csúnyán ráesett - állt mellém Mikael.
- Engem az nem érdekel, Granlund! - förmedt rá az edző, aztán ismét rám nézett. - Formába kell hoznod magad a bajnokságig, különben szívhatok miattad, ha nem vagy képes feltápászkodni egy kis pöccintés után. Jövő héttől plusz erőnléti az edzések után, értve vagyok?
- Hát ez nagyszerű! - forgattam a szememet.
- Ha ki mered hagyni egyiket is, kiteszlek a csapatból! - fenyegetett meg komolyan.
Inkább meg sem szólaltam, különben már most utánam dobta volna a cuccaimat.
- Csapat! - fordult a srácokhoz, mielőtt még elvonultunk volna. - Szép játék volt, de nem akarok több ilyen agresszív megmozdulást látni! A döntőben nem lehet kiállított játékosom, világos? Fair play-jel győzünk, vagy sehogy! Véssétek az eszetekbe, gyerekek!

Nagy megkönnyebbülés volt lejönni a pályáról. De a feszkó jött velünk az öltözőbe is.
- Kicsinálom! - ordibált Rejo. Még mindig ott tartott, hogy elgáncsolták. - Esküszöm, megölöm, ha megint nekem jön! Még egy ilyen húzás, és fog nélkül fogja végigjátszani a döntőt!
- Nyugi, haver! - veregette hátba Luka. - Ha téged vagy bárkit felöklel még egy helsinki, annak a meccsnek véres vége lesz.
- Engem már az sem érdekel, ha Vainio kicsinál minket, de előbb én akarom kicsinálni ezeket a barmokat! - mondta Elias is a magáét.
- Na csigavér, srácok! - szólalt meg végre jó csékához méltóan Oskari. - Azért ott még nem tartunk. És ha bajnokok akarunk lenni, nem keveredhetünk bele egy istenverte öldöklésbe.
- A kurva anyjukat, ők kezdték az egészet! - folytatta Reijo. - Hát hogy fellökték Kimstert!
- Túlélem! - emeltem fel a kezemet. - De azért engem is felbasz ez az egész...
- Hogyne baszna fel, mikor csak így képesek leverni minket? - idegeskedett Janni is.
- Amúgy hé, srácok! - szólalt meg Petri, a kapusunk. - Mi vertük le őket, nem?
És ekkor jött rá mindenki, hogy a nagy ellenségeskedés közben egyébként mi nyertünk.
- Bazdmeg, tényleg!

- Akkor? Ez mit jelent?
- ÜNNEPLÉS! - ordította el magát a csapat egyszerre.
A feszkó gyorsan elmúlt, már mindenki azt találgatta, hogy egytől tízes skálán mennyire fog bebaszni. Én meg ekkor vettem észre a full lilla meg kék ujjaimat, amik a kesztyűben kétszer akkorára duzzadtak. Na...legalább már értem, miért zsibbadtak annyira...

Szóval ma inni kellett. És nem is volt kérdés, hogy rögtön a meccs után neki is kezdünk az ünneplésnek. Gyorsan spuriztunk kifelé az öltözőből. Edző bá már felszívódott, csak pár néző téblábolt még az előcsarnokban.
- Kimster! - És már megint teljes testtel nekem jöttek.
- Hé, Cart, megint sok vagy... - állítottam le a fiút. Néha nagyon buzisan tudott örülni.
- Bocs, haver! De nagyon nagy voltál. Megint! Gigamegaüberjó, vágod? - dicsért meg a szokásos amerikai szavaival. Aztán adott egy öklöst is, hogy tényleg ne tűnjön buzinak. - A többi fasz merre van?
- Jönnek...
- Baró! - csapta össze a tenyerét. Nem tudom, minek örült meg hirtelen. - Ma megint csapatjuk akkor?
- Naná! Kell valami, amitől ez megjavul - mutattam a bedurrant ujjaimat.
- Ez kemény! - röhögött, amikor meglátta. - De lesz mivel kezelni, garantálom. Van pár söröm, meg vodkám, de kéne egy kis utánpótlás...
- Nem probléma! - Ezt már nem Carter, hanem Aleksi mondta.
Aki épp most jelent meg új egy éjszakás kalandjával, a szöszi korissal. És tök természetesen belepofátlankodott a beszélgetésünkbe.
- Fasza, fizetsz mindent? - fordult felé Cart csillogó szemekkel.
- Na azért nem szakadt rám a bank! - nevetett Aleksi. - De beszállok egy pár üveggel. Apám most tankolt fel hétvégére, családi összeröffenés lesz. Nem fogja észrevenni, ha lenyúlok párat.
- Királyság! - pacsizott le vele Carter, aztán a csajra nézett. - De ugye te is jössz, Szöszi?
Jaana hezitált. Tanácstalanul fordult Aleksi felé, aki viszont bólogatott helyette is.
- Naná, hogy jön! Velem van - vigyorodott el, aztán átkarolta a lány derekát.
Az meg csak mosolygott. De legalább végre rám mert nézni. Fura volt, mert nem azt a magabiztos csajt láttam, aki pár napja szinte letuszkolt a pályáról. De így is volt valami szexis abban, hogy csak úgy  ácsorgott ott.
- A többiek a közeledbe se fognak érni, szívem! - bókolt Carter. De még mielőtt rákérdezhettünk volna, hogy kikre gondol, már ment is, hogy szóljon a többieknek az ünneplős buliról.
- Jó meccs volt, Kims! - gratulált Aleksi egy baráti öleléssel.
- Kösz. Csak az ujjam bánta...
- Azt látom - nézett le a kezemre. Nem tudtam nem észrevenni, hogy míg ő csak elfintorodott, Jaana tökre elsápadt az ujjaimat nézve.
- De legalább volt akció. Gondolom élveztétek... - mosolyodtam el ferdén.
- A legjobb meccsetek volt, amit láttam - vigyorgott Aleksi is, de közben a lány felé fordult.
Jaana megint hozta a zavarba jövős formáját. De aztán gyorsan összeszedte magát.
- Tényleg egy élmény volt - A hangja fura módon megint arra a menő edzős csajszira emlékeztetett. - Gratulálok, jól játszottál! Nem is értem, miért büntet az edződ.
És végre őszintén elmosolyodott. Szóval emlékezett az első gyors találkozásunkra.
- Ez van, ha jobb vagy, mint az edző fiatalkorában - vontam vállat.
Erre elnevette magát.
- Mindig is tudtuk, hogy az egód a helyén van, Kimster! - bokszolt mellkason a haverom.
- Na megszólalt! - adtam vissza ugyanezt. Jaana ezt is nevetéssel díjazta.
- Akkor Carternél ütközünk! - köszönt el egy öklössel, aztán a csajjal együtt megfordultak és elindultak a kijárat felé. A szöszi még visszafordult és hitetlenkedve rázta a fejét. Tuti, hogy bír.
Épphogy elmosolyodtam ezen, máris elvonták a figyelmemet.
- Kimi Räikkönen! - hallottam meg a nevemet, és amikor a hang felé fordultam, nem akartam hinni a szememnek.
Rasmus Vilaren, a helsinkiek edzője mért végig ferdén mosolyogva. Várta, hogy mit szólok ahhoz, hogy megszólított. Én is vártam, hogy ő mit szól ahhoz, hogy nem mondok semmit. Végül feladta.
- Csalódtam benned - kezdte mézes mázon hangon. - Azt hittem megint olyan gladiátor leszel, mint az előző meccseteken. Nem ezt vártam tőled. Akiről mindenki azt mondja, nemsokára a felnőtt válogatottban lesz.
- Nem mondja ezt senki - mondtam. Legalábbis nekem még senki nem szólt erről.
- Nem hát! - nevetett, aztán mélyen a szemembe nézett. - De nem is fogják, ha továbbra így pocsékolod el a tehetségedet. Jó játékos vagy, de nem elég jó. A csapatomhoz még biztos nem eléggé.
- Nem érdekel a csapata - jelentettem ki határozottan. Nem értettem, mire akar kilyukadni, de már kezdtem unni.
- Dehogynem érdekel - erősködött. Megint az a fölényes vigyor. - Ha nem most, hát majd a döntőben fog érdekelni, amikor lealázzuk a csapatodat. Akkor majd elgondolkozhatsz azon, hol is lenne a helyed...
- Mondja meg mit akar, vagy hagyjon békén! - türelmetlenkedtem. Irritál ez a pasas...
Elmosolyodott, aztán előhúzott a zsebéből egy kártyát. Firkantott valamit az egyik oldalára, aztán felém nyújtotta.
- Bizonyítsd be, hogy elég felnőtt vagy már! - mondta, aztán ment tovább.
Lenéztem a kezemben lévő kártyára és megfordítottam: egy telefonszám és egy helsinki cím szerepelt rajta. A csapatlogó és a csapatzászló mellett.
- Mit bambulsz Kimster? Irány csapatni! - támadt be hátulról Reijo és Luka.
Gyorsan zsebre tettem a kártyát. Ma már nem akarok többet a meccsre gondolni.

Útközben lecsekkoltam a mobilomat, Kiira pontosan huszonhétszer keresett. Ebből a fele üzenet volt, mindegyikben követelte, hogy adjak valami életjelet magamról. Hát ja, teljesen elfelejtettem, hogy ő most nem lesz ott a meccsen a többi korislánnyal. Bár igazából fel se tűnt, annyira el voltam foglalva minden mással. Most viszont semmi kedvem nem volt felhívni és fél órán keresztül hallgatni, hogy mennyire hiányzok neki és, hogy egész nap rám gondolt stb.. Mert fordítva ez nem nagyon volt igaz. De asszem ez megbocsájtható, mert fontos meccsünk volt, amit végülis megnyertünk. Most meg egy fontos ünneplés jön: a nap legjobb része! Meg is írtam neki ezt sms-ben.
Többre nem is lett volna időm, mert a srácok már félig szétszedték Carter lakását, és nekem is be kellett szállnom a buliba.
- Lemaradtál, haver! - jött oda hozzám Mikael két pohárral.
- A huszadik körről? - kérdeztem nevetve, és közben beleittam az egyik ciderbe.
- Arról is, meg az új álompár bevonulásáról - bökött a fejével a másik szoba felé.
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Aleksi meg a szöszi koris lány - magyarázta, én meg nem kicsit lepődtem meg, hogy a haverunk tényleg elhozta a csajt. - Épp az előbb jöttek meg. Látnod kellett volna Aleksit, mintha ő lenne James Bond...komolyan nem értem, ez a lány hogy fér el az egója mellett...
- Szerintem köszönnünk kéne nekik...
El is indultam abba a szobába, ahol a legtöbben voltak. Kb 5-10 perce, mikor elvonultam sms-ezni, még feleannyian voltak, mint most. Carter nemcsak a hokicsapatot, de a fél ismeretségi körét elhívta a lakásába, ami most már tényleg a feje tetején állt. És tényleg ott volt Aleksi, mellette pedig Jaana.
- Elég dögös... - csúszott ki a számon, ahogy megláttam.
Mik csak nevetett.
- Kár, hogy már foglalt, mi? Mondjuk Kiira tuti megölne már csak ezért a nézésért is...
- Kiira nincs itt. Igyunk inkább, hagyjuk a csajokat! - koccintottam régi barátommal.
Nem akartam, hogy azt higgye, rá akarok startolni Jaanára, pedig nem nagyon tudtam levenni a szemem róla. Annyira nem idevaló és látszik rajta, hogy nem találja fel magát. Aleksi szokása szerint eldumálgat mindenkivel, ő meg csak ácsorog ott, mint valami díszbábu. Kezdtem megsajnálni, de nem sokáig, mert a srácok megrohamoztak.
- Ezt figyeld, Kims! - dugott az orrom elé egy citromot Reijo. Mikor megfordította, akkor vettem észre, hogy rajzolt rá két bandzsa szemet és egy foghíjas szájat is. - Na, tudod ki ez?
- Passz - rántottam meg a vállamat, de már most röhögnöm kellett a hülyeségén. - Te?
- Francokat! - szólt le sértetten. - Ez itt nem más, mint az a köcsög retardált, aki megpróbált felöklelni.
- Na ne már, hogy még mindig itt tartasz...
- De már! - erősködött, aztán szorosabban összenyomta a citromot a tenyerében. - És most lazán végzek vele a szemetek láttára.
- Beteg... - néztünk össze Oskarival, aki már a homlokát fogta a nevetéstől.
Reijót nem érdekelte, hogy hülyének nézzük, ezzel csak még jobban felpumpáltuk csóró gyereket. Összepréselte a szerencsétlen citromot, aztán egészben a szájába tuszkolta. A képe teljesen eltorzult, miközben rágta. Aztán egyszercsak nyelt egyet. Tényleg végzett vele. És rohant is a klotyóra, mert kicsit felkavarta a gyomrát a citromsav.
- Jézusom, jól van? - rohant oda hozzánk hirtelen egy szőkeség.
Kicsit megdöbbentünk, hogy egyáltalán érdekli más is Aleksin kívül. Meg azon is, hogy ezt most tök komolyan megkérdezte.
- Menj utána, kis szívem és majd meglátod! - küldte volna el Toni.
Szegény lány ugrott is azonnal, de amikor Luka utánakiáltott, megtorpant. Ugyanis azt javasolta, hogy ha már ott van, segítsen rajta, hiszen csak azért csinál ilyeneket, mert már nagyon régen volt nővel.
- Hogy lehettek ilyen disznók, amikor a barátotok kihányja a belét? - csóválta a fejét értetlenül.
- Látszik, hogy még nem ismersz minket, szivi! - karolta át Oskari. - De itt a tökéletes alkalom arra, hogy közelebbről is megismerkedjünk egy kicsit.
- Hé, haver, el a kezekkel! - szólt rá Aleksi, aki gyorsan kiszúrta, hogy a csajt taperolják.
- Mi van, selyemfiú? Nem látom a gyűrűt az ujján! - vágott vissza Oskari.
- Na jó, én azt hiszem szívok egy kis friss levegőt... - szólalt meg Jaana.
- Várj, csajszi, kikísérlek! - ugrott rögtön a Playboy-fiú, de a csaj meglepő módon lerázta, és egyedül sétált a terasz felé. Aleksi vállat vont és elkezdett beszélgetni két lánnyal, akik odamentek hozzá.
- Itt a lehetőség, Kims! - bökött oldalba Mik.
- He? - Nem értettem, mire céloz.
- Csapj le Jaanára, amíg Aleksi mással van elfoglalva - mondta vigyorogva.
Elmosolyodtam, aztán csak a fejemet ráztam.
- Nem fogok rányomulni.
- Ki mondta, hogy nyomulj? Csak dumálj vele! Látom, hogy nézel rá...
- Sehogy nem nézek. Nincs is itt - védekeztem.
- Haver... - nézett rám lesajnálóan. - Figyu, a csajod nincs itt, hogy jelenetet rendezzen. Nyugodtan dumálhatsz más csajjal is. Én simán kihasználnám.
- Akkor mindjárt odamegyek Eliinához - fordultam az egyik jégkoris lány felé, aki épp nagyon nevetett valamin egy másik csajjal együtt.
- Ne fárassz már! - türelmetlenkedett Mik, mire nevetnem kellett. Ilyenkor úgy nézett ki, mint egy morgós törpe.
- Jó'van, majd később megkeresem - mondtam végül.
Úgyis kellett innom egyet Tonival, aztán végignéztem Reijo újabb baromságát, amikor kihajolt az ablakon és úgy engedett le egy üveg vodkát a negyedikről. Fogadott Carter egyik osztálytársával, hogy ha épségben leér az üveg, kap még egy ugyanolyat. Reijo meg imádta a vodkát. Ahogy én is.

Egy órával később már annyira fejembe szállt a pia, hogy csak züllöttem a fiúkkal. Egymás részegségén röhögtünk, mert ilyenkor mindenki idiótán viselkedett. A jófiú Mikael is aratott a hirtelen kitalált nagyon szar vicceivel, Oskari bemutatta, hogy még holtrészegen is képes kézen állni, Luka meg undorítóbbnál gyomorforgatóbb piakeverékeket húzott le egy-egy rókázás után.
Én már elértem azt az állapotot, amikor nem akartam hülyét csinálni magamból, úgyhogy amíg ők műsoroztak, kimentem a teraszra rágyújtani. Egy srác éppen akkor dugta le a nyelvét egy koriscsaj torkán, aki kicsit zavarba jött, mert sajnos ismertem a pasiját, akit épp most csal meg. El is vonultak, valószínűleg a fürdőbe, hogy tovább nyalakodhassanak. Legalább egyedül maradhattam.

Tök szerencse, hogy sikerült megmentenem egy szálat Carter egyik idősebb haverjától, aki szobára vitt egy lányt és ott felejtette a nappaliban a cigisdobozát. Mindenki rámozdult, de senki nem vette észre, hogy egy csóri szál még benne maradt a legalján. Én nagy hasznát vettem most.
- Adsz egy kicsit? - zavart meg valaki csendes magányomban.
Ránéztem és egyszerűen elröhögtem magam.
- Felejtsd el!
- Most miért? Nem kértem elég szépen? - kérdezte meglepve.
Úgy látszik, tényleg szívni akar. Most én is meglepődtem.
- Ez az utolsó szálam és ez most nagyon kell nekem - mondtam.
- Nekem is nagy szükségem lenne most rá!
- Szerezz magadnak! - rántottam meg a vállamat, és jó hosszan kifújtam a füstöt.
Sértetten összevonta a szemöldökét, aztán csak ennyit mondott.
- Te egy világi bunkó vagy!
Na ekkor nem bírtam tovább és a visszafojtott nevetéstől meg a cigifüsttől köhögnöm kellett.
- Elnézést, hercegnő, hogy nem adok dohányt, és nem hódolok be kegyednek, mint mindenki más.
Ezzel annyira megleptem, hogy még a szája is kinyílt. Baromi jól szórakoztam rajta.
- Miről beszélsz?
- Rólad, szivi! - fordultam felé. - Idejössz, mint valami kisasszony. Befoglalod az arénát. Megszeretteted magad a bájgúnár haverommal, aki elhoz a győzelmi bulinkra. És van pofád elkérni a cigimet.
Most elmosolyodott és karba tette a kezét.
- És neked melyik fáj a legjobban?
Bakker, erre a kérdésre nem voltam felkészülve.
- Hát...az, hogy tarhálni akarsz.
Az arckifejezését látva nem erre számított. De próbálta leplezni.
- Hát...lehet, hogy nem volt túl kedves dolog, hogy csak így rád rontottam. De tényleg szükségem lett volna egy szálra - mondta, miközben rákönyökölt a terasz korlátjára és ő is nézelődni kezdett.
- Egy sportlady minek bagózik?
- Egy profi hokis minek bagózik? - kérdezett vissza pimaszul. Ez tetszett.
- Most részeg hokis vagyok, nem profi - válaszoltam lazán.
- Már értem, miért utál annyira az edződ.
- Leszarom...
Rám se nézett, csak mosolygott a távolba.
- Furák vagytok - elmélkedett. - Annyi idős vagyok, mint ti és mégis annyira kívülállónak érzem magam közöttetek.
- Ezzel nem fogsz meghatni - nevettem, miközben szívtam egyet a cigiből. Tudtam, hogy még mindig erre pályázik. De azzal, hogy magát sajnáltatja, még nem fog kapni belőle.
- Csak beszélgetni próbálok - védekezett.
- Aha, persze...
- Most miért mondod ezt? - ráncolta a homlokát értetlenül.
- Ismerem a csajokat...és a módszereiket.
- Engem nem ismersz - fújtatott, mint valami sértett macska.
Ránéztem és volt valami izgató benne.
- Biztos, hogy igazából egy tüzes kis vadmacska vagy, csak ezzel a szende szűz dumával nyomulsz....
Most már nem csak meglepett volt, de rendesen meg is döbbent.
- Semmit sem tudsz rólam! - kérte ki magának.
- Dehogynem. Dögös vagy, iszol, bulizol, bagózol...vagyis bagóznál... és lelki dumákat nyomatsz. Mint az összes többi csaj - összegeztem.
- Te meg ugyanolyan arrogáns fatökű, mint minden pasi! - vágta hozzám mérgesen és már épp el akart volna menni a korláttól, amikor megfogtam a karját.
- De te pont ezt bírod... - mondtam, és egy pillanat alatt olyan közel léptem hozzá, hogy megdermedt.
Nem is válaszolt, csak bámult rám és mintha parázott is volna, amikor a nyakához hajoltam. Épphogy súroltam a számmal a bőrét, éreztem, hogy libabőrös lesz és gyorsabban veszi a levegőt.
Aztán már csak a fájdalmat az arcomon...
- Barom! - mondta ingerülten, miután felpofozott.
Amíg az arcomat dörzsöltem, már el is húzott a teraszról. Láttam az ablakból, hogy a lakás másik felébe veszi az irányt, aztán eltűnt.
Hát erre nem számítottam. Mi a francot képzel ez a nő? Biztos ez volt az ára annak, hogy nem adtam ebből a kibaszott cigiből.Még egy slukk maradt benne, de mikor megint rátámaszkodtam volna a korlátra, sikeresen leejtettem a negyedikről.
Néztem ahogy az égő szál landol, pont ott, ahol egy lány kiviharzott az épületből. Jaana volt az, épp felrángatta magára a kabátját, és átvágott az úton. Pár másodperccel utána a selyemfiúja is rohant utána.
Legalább egyikünknek jó éjszakája lesz.