Első évad: A Jégen edzett férfi
 |
| 4. fejezet: Másnap |
Mindenki utálja a másnapokat. Kivéve én. Én szeretek másnapos lenni.
Jó, az iszonyatos fejfájást annyira nem csípem. De büntetlenül fetrenghetsz egész nap és nem kell semmi mással foglalkoznod. Ha ezt betartod, harmadnapra újra színjózan és fitt leszel.
Kivéve, ha nemcsak részeg, hanem egy igazi fasz is voltál.
- Jó reggelt! - köszöntött anyám, amikor végre kivonszoltam magamat a szobámból.
- Neked is - mormogtam még félkómásan.
- Látom jól aludtál, kisfiam! - mondta olyan hangon, ami még túl élénk volt a másnapos fejemnek. - Sajnos én nem annyira. Vagy fél százszor csörgött a vezetékes telefonunk. És egyszer sem engem kerestek, mégis engem ébresztett fel.
- Bocs. Kiira volt az? - Más tippem nem nagyon volt.
Bólintott.
- Most, hogy végre felkeltél, mit mondjak, miért nem akarsz beszélni vele? - érdeklődött.
- Mit tudom én... - nyögtem, miközben töltöttem egy pohár vizet és egyszerre lehúztam.
- Akár te is felvehetnéd, ha megint...
- Inkább nem - hárítottam azonnal. - Nincs most kedvem hozzá.
- Ebédhez sincs? - mutatott az asztalra, ami két főre volt megterítve.
Hát persze. Szokásos vasárnapi "családi" ebéd.
- Nincs most étvágyam - mondtam, de amikor elmentem a hűtő mellett. hirtelen megkívántam valamit.
- Nem szeretem, amikor másnapos vagy, kisfiam! - ingatta a fejét anyu.
- Ez majd rendbe hoz - mutattam felé a jégkrémes dobozt.
Erre elmosolyodott.
- Na jó, most az egyszer elnézem, ha...
- Szeretlek anya! - öleltem meg cserébe. Imádja, ha ezt csinálom, mert nem gyakran teszem.
Nemcsak nekem nem volt jó napom. Mikának sem. Úgy vezetett, mint egy kétbalkezes balfék.
- Picsába! - morogtam, amikor már másodjára hagyta lemenni a gépet a pályáról.
- Vigyázz a szádra, fiam! - szólt be anyám a konyhából.
- Szólj Häkkinennek, hogy vezessen úgy mint egy világbajnok!
- Tudtommal Mika nem világbajnok - akadékoskodott.
- Még! De ha így folytatja, ez a seggfej Villeneuve hamarabb lesz bajnok, mint ő.
- Még egy ilyen szó és nincs több Forma 1, Kimi! - fenyített be anya.
- Csak az igazat mondom... - mondtam két kanál jégkrém között.
- Szebben is kifejezhetnéd magad - hagyta annyiban a dolgot. Már inkább az szúrt neki szemet, hogy milyen nagy adagokban lapátolom a jégkrémet. - A bátyádnak is hagyhatnál belőle...
- Itt van? - néztem rá egy másodpercig. Nem is tudtam tovább, mert a kommentátor megint Mika bénaságán siránkozott. - Baszki, ez már tényleg hihetetlen. Mi van ma vele?
- Remélem a testvérednek jobban megy ma - mondta csak úgy mellékesen anya.
Már majdnem mondtam valamit, de inkább visszafogtam magam. Inkább a versenyre figyeltem.
- Häkkinen jelenleg a negyedik, de még nem állt ki kereket cserélni. Villeneuve továbbra is vezet Schumacher előtt, de a kétszeres német világbajnok nem fogja könnyen adni a győzelmet. Alesi is közeledik hozzájuk a Benetton-Renault-val, már csak 5,7 másodpercre van Schumacher Ferrarijától.
Nem is nagyon érdekelt, mit szajkózott a kommentátor. Azt figyeltem, hogyan esnek be a kanyarokba és gyorsítanak ki utána. Követtem a szememmel az autókat, ahogy mennek az íveken. Baromira meg tudott nyugtatni. Szinte nem is pislogtam.
- Hány kör van még? - érdeklődött anya, megzavarva a bambulásomban.
- 13 - olvastam le a képernyőről - Miért?
- Beszélni szeretnék veled.
- Miről? - Nem csináltam mostanában semmi gáz dolgot. Még a suliban is egész jó gyerek voltam.
- Rólad...és a barátnődről.
Most ez volt az utolsó dolog, amiről szívesen dumálgattam volna. Gondoltam hátha 12 kör alatt elfelejti ezt a hülyeséget és békén hagy. Rosszul hittem.
- Na, mit szeretnél? - kérdeztem a futam végén. Igazából már az utolsó előtti körben lekapcsoltam a tévét, miután Mika kiesett és már tudtam ki fogja nyerni a versenyt.
Anya befejezte a takarítást és odaült mellém a kanapéra. Elég komoly arcot vágott.
- Tudni szeretném, mi folyik most köztetek Kiirával?
De jó, egyből a közepébe!
- Semmi extra - vontam vállat - Jól megvagyunk.
- Akkor miért nem vagy most vele? - kérdezte, alighogy válaszoltam neki.
- Miért kéne?
- Mondjuk azért, mert megígérted neki, hogy meglátogatod?
Baszki. Ekkor esett csak le.
- A boltban találkoztam az anyjával, aki aggódva kérdezte, hogy történt-e veled valami, mert állítólag megígérted Kiirának, hogy a meccsetek után elmész hozzá Turkuba. - folytatta anya. - Szegény lány már tűkön ül, mert nem tudja, miért nem értél még oda hozzá. Már kezdte azt hinni, hogy a tegnapi buli után a detoxban kötöttél ki, vagy ilyesmi.
Hát ezért keresett annyit tegnap. Én meg egy sms-sel elintéztem, de egyébként szartam a fejére. Szegény...
- Kénytelen voltam elmondani Soniának, hogy a fiam csak egyszerűen túl másnapos ahhoz, hogy buszra szálljon - mondta enyhe éllel a hangjában.
- Ajj, a picsába! - Hátradőltem a kanapén és a fejemet fogtam. Anyámnak sajnos rohadtul igaza volt.
- Remélem neki nem ezt fogod mondani - csóválta a fejét rosszallóan.
- Hát...nem tudom, mit mondjak... - néztem rá tök tanácstalanul.
- Hát az igazat, mi mást? - nevetett.
Ja, végülis más választásom nincs. Egyszerűen csak kurvára elfelejtettem, hogy meg kéne néznem.
- De kisfiam, hogy felejthetted el a barátnődet?
- Nem t'om - rángattam a vállamat.
Igazából tudtam. Tegnap először a meccs vette el a figyelmemet, aztán egy másik csaj kötött le...
- Ha ilyet teszel, nem hiszem, hogy minden rendben van veletek - vonta fel a szemöldökét gyanakvóan.
- Már azt sem tudom. Mostanában alig vagyunk együtt. Akkor is csak szexelünk.
Anyámat egyáltalán nem rázta meg, hogy ilyen nyíltan beszélek. Vele mindig őszinte vagyok.
- És neked ez nem elég?
- Dehogynem - nevettem - Ennél több nem is kell most. Legalább kimaradok a nyálas szarságokból.
- Hát akkor mi a gond? - firtatta tovább a témát.
- Nincs gond. Csak néha már baromira idegesít - vallottam be. - Most is, meg se kérdezte, mik a terveim hétvégére. Oké, a meccset tudta. De tökre leszarta, mit akarok vasárnap csinálni. Csak odaparancsolt a hotelbe. Hát most cseszheti. Engem senki se rángasson sehová.
Anya rám mosolygott, olyan "jaj, kisfiam" módon.
- Szerintem az nem bűn, hogy egy lány együtt akar lenni a barátjával...
- Hát én viszont már nem biztos, hogy együtt akarok vele lenni... - mondtam magam elé.
Nem tűnt meglepettnek. Szerintem már simán levette az arckifejezésemből, hogy ezen jár az agyam.
- Akkor mondd meg neki! Könnyebb lesz neked és neki is.
- Neki miért? - Ezt nem értettem, miért mondja.
- Tudod, nemsokára itt a bajnokság. Ha most szakítasz vele, még ki tudja heverni előtte.
Bakker, erre nem gondoltam. Hát ja, lehet nem lenne a legjobb húzás most helót mondani neki, amikor gőzerővel készül a bajnoki címre. De nem csak ő...
- Anya... mennyi ideig van egy csaj fejében, ha megbántom? - kérdeztem, látszólag csak úgy.
- Attól függ, mennyire szeret - felelte. Aztán elmosolyodott - De nyugi, Kiira erős lány. Eleinte biztos a pokolba kíván, de szerintem túl büszke ahhoz, hogy sokáig rágódjon ezen. Hamar túlteszi majd magát rajta.
- Hát...remélem - hümmögtem.
Kár, hogy most nem csak róla van szó.
- Csá, haver!
Beléptem a szobába, ami egy merő bűz volt. Káosz, sötétség, egy négyzetcentiméternyi szabad hely. Levágtam magam az ágyra. Füves ott döglött a penészesedő foteljében. Egy régebbi Playboyt olvasott.
- Hugyos! - fordult felém totál meglepve. - Szeva! Hát te?!
- Mióta mondom, hogy ne hívj így? - morogtam, de azért odahajoltam, hogy egy öklössel köszöntsem régi barátomat.
- Bírom, hogy ennyi év után még mindig ennyire bassza a csőrödet! - röhögött. Imádja, ha ezzel az idióta becenévvel szivathat.
- Hidd el, már rég elfelejtettem volna, ha nem emlékeztetsz rá állandóan...
- Nyugi, teszek róla, hogy még akkor is eszedben legyen, ha nagypapa korodban sztorizgatsz az unokáidnak - vigyorgott továbbra is.
Na igen, amennyi éve már ismerjük egymást, tuti, hogy még öreg faszokként is jó haverok leszünk.
- Neked is lesz mit mesélned... - húzódott mosolyra a szám széle amikor jobban megnéztem azt a Playboyt, amit a kezében tartott. - Ez nem az, amire akkor recskáztál, amikor a húgod rád nyitott?
Egy másodpercre elsötétült az arca, ebből tudtam, hogy igazam van.
- Nem gondoltam volna, hogy ez még neked is megvan - dörmögte, de aztán ő is nevetni kezdett.
- Sose felejtem el - biztosítottam vigyorogva. - Na és hogy van Mia?
- Pont ma beszéltem vele. Full másnapos. Valami durva egyetemi buliban tolta az éjszakát. Amikor hívott, még nála volt a faszi.
- Jól nyomja a kiscsaj! - mosolyodtam el. - Nem csalódtam benne!
- Az én húgom! - húzta ki magát büszkén Füves. - Nem t'om anyámék mit hittek, hogy ott majd megjavul? Pont Hollandiában?
- Na ja... - bólogattam. - A fű és a kurvák otthonában.
- Maga a mennyország - mondta átszellemülve. - Elbasztam, amikor nem mentem vele. Isteni életem lehetne ott.
- Aha, kábé két hétig éltél volna - nevettem. Ismerve a haveromat, a töménytelen drogozás és szexelés tuti hamar kinyiffantotta volna. Ezt ő is jól tudta magáról.
- Mia még jól bírja! - mesélte. - Szerintem rosszabb, mint itthon volt. Állandóan csak azt hallom tőle, mennyit bulizik meg pasizik.
- Azért itthon is elég rossz kislány volt - emlékeztettem, mire ő csak csóválta a fejét.
- De legalább ti nem tudtátok meghúzni - nézett rám gonoszkodva, én meg elhúztam a számat. - Mindig azt mondtam neki, hogy a vele egyidősekkel azt csinál amit akar, de ha az én haverjaim közül szemel ki valakit, akkor csak velük baszik ki.
- Ezért vagyok még mindig a földön - poénkodtam, ő viszont komolyan bólogatott.
- Hát Kimster, téged nem szívesen nyírtalak volna ki - mondta, miközben meggyújtott egy füves cigit. Engem is megkínált, én meg úgy voltam vele, hogy ha már másnapos vagyok, ez sem fog jobban megártani.
- A meccsünkön is be voltál szívva? - kérdeztem.
- Egy kicsit - vallotta be csibészes mosollyal. - De épp csak annyira, hogy mások ne szúrják ki.
- Úgyis tudja, az egész város, hogy egy kibaszott drogos vagy - nevettem. Nem értem, miért csinálja ezt a színjátékot.
- Tudom - nevetgélt szórakozottan. - Faszom, nem is érdekel. Leszarom. Csak azért mentem, hogy megnézzem, mit baromkodtok össze.
- Akkor meglepődtél, mi? - nevettem.
- Meg bazmeg! - bólogatott röhögve. - Hugyos! Nagyon keményen toltad...
- Mindig keményen tolom... - vigyorogtam büszkén.
- Most nem a csajodra gondoltam...
Perverz pillantás. Ez annyira jellemző rá.
- Tényleg, nem is láttam a kis szőke ciklont...
Témánál vagyunk...
- Áhh... - Semmi kedvem nem volt belemenni. Elkezdtem kutakodni a sok szemét és szennyes cucc között a playstationt keresve. - Van valami új játékod?
- Beszereztem a Grand Prix 2-t! - mondta, jó nagyot szívott a spanglijából, aztán gonoszkodni kezdett: - De csak akkor szállhatsz be, ha végre kinyögöd, mi a gáz a gádzsiddal.
- Gádzsi.. - Muszáj volt röhögnöm ezen. Mintha Carter mondta volna. - Nincs gáz.
- Az már rég gáz, ha itt vagy és nem őt dugod éppen - okoskodott.
- Túl másnapos vagyok ahhoz, hogy elmenjek hozzá Turkuba. Te közelebb vagy.. - fordultam felé nevetve.
- A ps-ezéshez persze nem vagy másnapos...
- Ahhoz soha - vigyorogtam. - Na toljunk egy versenyt Spában!
- Jó, de én vagyok Mikával!
- Köcsög... - Mindig én voltam Mikával. - Nem gáz, ma úgy is szarul megy neki.
- Be vagyok szívva, haver! - röhögött, aztán ledobta magát mellém a földre. - Örülök, ha a pályán tudom tartani.
- Amúgy sincs esélyed ellenem - mosolyogtam.
Már bőven este volt, amikor hazajutottam. Nem is tudom, hány menetet nyomtuk le a PS-ben. Füves egy idő után teljesen elszállt, már alig volt magánál, amikor eljöttem. Mindig ez van. De azért bírom a fejét. Meg a játékait. A dohányát már annyira nem...még szarabbul lettem, mint amikor csak másnapos voltam.
- Na végre! - sóhajtott fel megkönnyebbülten anyám, amikor bementem a házba.
- Mi van? - néztem rá bambán. Nem tudtam, mi baja van.
- Este 10 van, Kimi! Holnap iskola! Hol voltál ilyen sokáig?
- Csak Fü..Pavaliéknál.
- El tudom képzelni, mennyire örültek, hogy eddig maradtál! - idegeskedett tovább. - És egyébként meg már elmondtuk egy párszor, hogy ne barátkozz Juhoval! Nincs jó hatással rád az a fiú...
- Nem is ismered! És hadd barátkozzak már azzal, akivel akarok! - mordultam fel.
- Hé, mi ez a hangoskodás? - jött be apám a konyhába. - Fiam, végre hazataláltál!
- Ne kezdd te is, apa! - forgattam a szememet.
- Miért vagy ilyen ideges? - kérdezte meglepve. Nem sokszor lát ilyennek.
- Nem vagyok... - motyogtam, miközben töltöttem egy pohár vizet és húzóra megittam. Kezdek teljesen kiszáradni.
- Hallom jól játszottál tegnap! - váltott gyorsan témát apa.
- És?
- Kimi! - szólt rám anya totál döbbenten.
- Mi van már megint? - fordultam feléjük most már tényleg idegesen. - Nem mondtam semmit.
- Hát ez az! Mesélj már valamit a tegnapi meccsről! - kérte apa.
Ma már sokadjára nem volt kedvem mesélni.
- Nincs mit mesélni - mondtam, és igyekeztem rövidre fogni. - Nyertünk. Ennyi.
Elindultam a szobába, és akkor se fordultam vissza, amikor anyámék tovább kérdezősködtek.
- Én is szeretlek, kicsim! - hallottam már kívülről a bátyámat.
Benyitottam és a hányinger duplán kapott el, amikor belehallgathattam ebbe a nyáladzásba.
- Muszáj ennyire...?! - kérdeztem.
Sikerült meglepnem Ramit. Leközvetítette a csajának, hogy megzavartam a kis csevejüket, aztán gyorsan elköszönt és letette a telefont.
- Mi van, öcsi? Gáz van? - érdeklődött, közben elfintorodott. - Szörnyen nézel ki...
- Kösz, szívem, én is szeretlek! - utánoztam az ő hangját és az undorító szövegét.
A bátyám persze nagyon jól szórakozott rajtam.
- Hallod...te szívtál?
- Úgy nézek ki? - fordultam felé.
Eddig nevetett, de most már elkomolyodott.
- Most, hogy mondod...hát ja, eléggé látszik.
- Fasza! - csaptam rá az arcomra. Egyre jobban forgott velem a világ.
- Szerintem rád fér egy hideg vizes zuhany!
Lenéztem a gatyámra, de nem látszódott semmi dudorodás. Értetlenül néztem a tesómra.
- Nem azért, te ökör! - nevetett. - Úgy látom, duplán ki kell józanodnod, öcsikém!
- Ja, rám férne... - feküdtem végig az ágyon. Szar volt a gyomrom, és szédültem is.
- Ja és máskor ne anyáékkal kiabálj, ha gáz van Kiirával és szívsz a haveroddal!
- Ne kezdd te is! - figyelmeztettem a mutatóujjammal. - Mondd inkább, mi volt a futamon!
- De csak ha megfürdesz, tesó! Enyhén bűzlesz... - legyezte a levegőt az orra előtt.
Ezen már muszáj volt mosolyognom. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam kifelé.
- Gyors leszek! - mondtam, mire a bátyám kacsintott egyet.
- Én is! Visszahívom Ellát! - vette a kezébe a telefont. - Aztán jöhet az esti mese!
Kivéve, ha nemcsak részeg, hanem egy igazi fasz is voltál.
- Jó reggelt! - köszöntött anyám, amikor végre kivonszoltam magamat a szobámból.
- Neked is - mormogtam még félkómásan.
- Látom jól aludtál, kisfiam! - mondta olyan hangon, ami még túl élénk volt a másnapos fejemnek. - Sajnos én nem annyira. Vagy fél százszor csörgött a vezetékes telefonunk. És egyszer sem engem kerestek, mégis engem ébresztett fel.
- Bocs. Kiira volt az? - Más tippem nem nagyon volt.
Bólintott.
- Most, hogy végre felkeltél, mit mondjak, miért nem akarsz beszélni vele? - érdeklődött.
- Mit tudom én... - nyögtem, miközben töltöttem egy pohár vizet és egyszerre lehúztam.
- Akár te is felvehetnéd, ha megint...
- Inkább nem - hárítottam azonnal. - Nincs most kedvem hozzá.
- Ebédhez sincs? - mutatott az asztalra, ami két főre volt megterítve.
Hát persze. Szokásos vasárnapi "családi" ebéd.
- Nincs most étvágyam - mondtam, de amikor elmentem a hűtő mellett. hirtelen megkívántam valamit.
- Nem szeretem, amikor másnapos vagy, kisfiam! - ingatta a fejét anyu.
- Ez majd rendbe hoz - mutattam felé a jégkrémes dobozt.
Erre elmosolyodott.
- Na jó, most az egyszer elnézem, ha...
- Szeretlek anya! - öleltem meg cserébe. Imádja, ha ezt csinálom, mert nem gyakran teszem.
Nemcsak nekem nem volt jó napom. Mikának sem. Úgy vezetett, mint egy kétbalkezes balfék.
- Picsába! - morogtam, amikor már másodjára hagyta lemenni a gépet a pályáról.
- Vigyázz a szádra, fiam! - szólt be anyám a konyhából.
- Szólj Häkkinennek, hogy vezessen úgy mint egy világbajnok!
- Tudtommal Mika nem világbajnok - akadékoskodott.
- Még! De ha így folytatja, ez a seggfej Villeneuve hamarabb lesz bajnok, mint ő.
- Még egy ilyen szó és nincs több Forma 1, Kimi! - fenyített be anya.
- Csak az igazat mondom... - mondtam két kanál jégkrém között.
- Szebben is kifejezhetnéd magad - hagyta annyiban a dolgot. Már inkább az szúrt neki szemet, hogy milyen nagy adagokban lapátolom a jégkrémet. - A bátyádnak is hagyhatnál belőle...
- Itt van? - néztem rá egy másodpercig. Nem is tudtam tovább, mert a kommentátor megint Mika bénaságán siránkozott. - Baszki, ez már tényleg hihetetlen. Mi van ma vele?
- Remélem a testvérednek jobban megy ma - mondta csak úgy mellékesen anya.
Már majdnem mondtam valamit, de inkább visszafogtam magam. Inkább a versenyre figyeltem.
- Häkkinen jelenleg a negyedik, de még nem állt ki kereket cserélni. Villeneuve továbbra is vezet Schumacher előtt, de a kétszeres német világbajnok nem fogja könnyen adni a győzelmet. Alesi is közeledik hozzájuk a Benetton-Renault-val, már csak 5,7 másodpercre van Schumacher Ferrarijától.
Nem is nagyon érdekelt, mit szajkózott a kommentátor. Azt figyeltem, hogyan esnek be a kanyarokba és gyorsítanak ki utána. Követtem a szememmel az autókat, ahogy mennek az íveken. Baromira meg tudott nyugtatni. Szinte nem is pislogtam.
- Hány kör van még? - érdeklődött anya, megzavarva a bambulásomban.
- 13 - olvastam le a képernyőről - Miért?
- Beszélni szeretnék veled.
- Miről? - Nem csináltam mostanában semmi gáz dolgot. Még a suliban is egész jó gyerek voltam.
- Rólad...és a barátnődről.
Most ez volt az utolsó dolog, amiről szívesen dumálgattam volna. Gondoltam hátha 12 kör alatt elfelejti ezt a hülyeséget és békén hagy. Rosszul hittem.
- Na, mit szeretnél? - kérdeztem a futam végén. Igazából már az utolsó előtti körben lekapcsoltam a tévét, miután Mika kiesett és már tudtam ki fogja nyerni a versenyt.
Anya befejezte a takarítást és odaült mellém a kanapéra. Elég komoly arcot vágott.
- Tudni szeretném, mi folyik most köztetek Kiirával?
De jó, egyből a közepébe!
- Semmi extra - vontam vállat - Jól megvagyunk.
- Akkor miért nem vagy most vele? - kérdezte, alighogy válaszoltam neki.
- Miért kéne?
- Mondjuk azért, mert megígérted neki, hogy meglátogatod?
Baszki. Ekkor esett csak le.
- A boltban találkoztam az anyjával, aki aggódva kérdezte, hogy történt-e veled valami, mert állítólag megígérted Kiirának, hogy a meccsetek után elmész hozzá Turkuba. - folytatta anya. - Szegény lány már tűkön ül, mert nem tudja, miért nem értél még oda hozzá. Már kezdte azt hinni, hogy a tegnapi buli után a detoxban kötöttél ki, vagy ilyesmi.
Hát ezért keresett annyit tegnap. Én meg egy sms-sel elintéztem, de egyébként szartam a fejére. Szegény...
- Kénytelen voltam elmondani Soniának, hogy a fiam csak egyszerűen túl másnapos ahhoz, hogy buszra szálljon - mondta enyhe éllel a hangjában.
- Ajj, a picsába! - Hátradőltem a kanapén és a fejemet fogtam. Anyámnak sajnos rohadtul igaza volt.
- Remélem neki nem ezt fogod mondani - csóválta a fejét rosszallóan.
- Hát...nem tudom, mit mondjak... - néztem rá tök tanácstalanul.
- Hát az igazat, mi mást? - nevetett.
Ja, végülis más választásom nincs. Egyszerűen csak kurvára elfelejtettem, hogy meg kéne néznem.
- De kisfiam, hogy felejthetted el a barátnődet?
- Nem t'om - rángattam a vállamat.
Igazából tudtam. Tegnap először a meccs vette el a figyelmemet, aztán egy másik csaj kötött le...
- Ha ilyet teszel, nem hiszem, hogy minden rendben van veletek - vonta fel a szemöldökét gyanakvóan.
- Már azt sem tudom. Mostanában alig vagyunk együtt. Akkor is csak szexelünk.
Anyámat egyáltalán nem rázta meg, hogy ilyen nyíltan beszélek. Vele mindig őszinte vagyok.
- És neked ez nem elég?
- Dehogynem - nevettem - Ennél több nem is kell most. Legalább kimaradok a nyálas szarságokból.
- Hát akkor mi a gond? - firtatta tovább a témát.
- Nincs gond. Csak néha már baromira idegesít - vallottam be. - Most is, meg se kérdezte, mik a terveim hétvégére. Oké, a meccset tudta. De tökre leszarta, mit akarok vasárnap csinálni. Csak odaparancsolt a hotelbe. Hát most cseszheti. Engem senki se rángasson sehová.
Anya rám mosolygott, olyan "jaj, kisfiam" módon.
- Szerintem az nem bűn, hogy egy lány együtt akar lenni a barátjával...
- Hát én viszont már nem biztos, hogy együtt akarok vele lenni... - mondtam magam elé.
Nem tűnt meglepettnek. Szerintem már simán levette az arckifejezésemből, hogy ezen jár az agyam.
- Akkor mondd meg neki! Könnyebb lesz neked és neki is.
- Neki miért? - Ezt nem értettem, miért mondja.
- Tudod, nemsokára itt a bajnokság. Ha most szakítasz vele, még ki tudja heverni előtte.
Bakker, erre nem gondoltam. Hát ja, lehet nem lenne a legjobb húzás most helót mondani neki, amikor gőzerővel készül a bajnoki címre. De nem csak ő...
- Anya... mennyi ideig van egy csaj fejében, ha megbántom? - kérdeztem, látszólag csak úgy.
- Attól függ, mennyire szeret - felelte. Aztán elmosolyodott - De nyugi, Kiira erős lány. Eleinte biztos a pokolba kíván, de szerintem túl büszke ahhoz, hogy sokáig rágódjon ezen. Hamar túlteszi majd magát rajta.
- Hát...remélem - hümmögtem.
Kár, hogy most nem csak róla van szó.
- Csá, haver!
Beléptem a szobába, ami egy merő bűz volt. Káosz, sötétség, egy négyzetcentiméternyi szabad hely. Levágtam magam az ágyra. Füves ott döglött a penészesedő foteljében. Egy régebbi Playboyt olvasott.
- Hugyos! - fordult felém totál meglepve. - Szeva! Hát te?!
- Mióta mondom, hogy ne hívj így? - morogtam, de azért odahajoltam, hogy egy öklössel köszöntsem régi barátomat.
- Bírom, hogy ennyi év után még mindig ennyire bassza a csőrödet! - röhögött. Imádja, ha ezzel az idióta becenévvel szivathat.
- Hidd el, már rég elfelejtettem volna, ha nem emlékeztetsz rá állandóan...
- Nyugi, teszek róla, hogy még akkor is eszedben legyen, ha nagypapa korodban sztorizgatsz az unokáidnak - vigyorgott továbbra is.
Na igen, amennyi éve már ismerjük egymást, tuti, hogy még öreg faszokként is jó haverok leszünk.
- Neked is lesz mit mesélned... - húzódott mosolyra a szám széle amikor jobban megnéztem azt a Playboyt, amit a kezében tartott. - Ez nem az, amire akkor recskáztál, amikor a húgod rád nyitott?
Egy másodpercre elsötétült az arca, ebből tudtam, hogy igazam van.
- Nem gondoltam volna, hogy ez még neked is megvan - dörmögte, de aztán ő is nevetni kezdett.
- Sose felejtem el - biztosítottam vigyorogva. - Na és hogy van Mia?
- Pont ma beszéltem vele. Full másnapos. Valami durva egyetemi buliban tolta az éjszakát. Amikor hívott, még nála volt a faszi.
- Jól nyomja a kiscsaj! - mosolyodtam el. - Nem csalódtam benne!
- Az én húgom! - húzta ki magát büszkén Füves. - Nem t'om anyámék mit hittek, hogy ott majd megjavul? Pont Hollandiában?
- Na ja... - bólogattam. - A fű és a kurvák otthonában.
- Maga a mennyország - mondta átszellemülve. - Elbasztam, amikor nem mentem vele. Isteni életem lehetne ott.
- Aha, kábé két hétig éltél volna - nevettem. Ismerve a haveromat, a töménytelen drogozás és szexelés tuti hamar kinyiffantotta volna. Ezt ő is jól tudta magáról.
- Mia még jól bírja! - mesélte. - Szerintem rosszabb, mint itthon volt. Állandóan csak azt hallom tőle, mennyit bulizik meg pasizik.
- Azért itthon is elég rossz kislány volt - emlékeztettem, mire ő csak csóválta a fejét.
- De legalább ti nem tudtátok meghúzni - nézett rám gonoszkodva, én meg elhúztam a számat. - Mindig azt mondtam neki, hogy a vele egyidősekkel azt csinál amit akar, de ha az én haverjaim közül szemel ki valakit, akkor csak velük baszik ki.
- Ezért vagyok még mindig a földön - poénkodtam, ő viszont komolyan bólogatott.
- Hát Kimster, téged nem szívesen nyírtalak volna ki - mondta, miközben meggyújtott egy füves cigit. Engem is megkínált, én meg úgy voltam vele, hogy ha már másnapos vagyok, ez sem fog jobban megártani.
- A meccsünkön is be voltál szívva? - kérdeztem.
- Egy kicsit - vallotta be csibészes mosollyal. - De épp csak annyira, hogy mások ne szúrják ki.
- Úgyis tudja, az egész város, hogy egy kibaszott drogos vagy - nevettem. Nem értem, miért csinálja ezt a színjátékot.
- Tudom - nevetgélt szórakozottan. - Faszom, nem is érdekel. Leszarom. Csak azért mentem, hogy megnézzem, mit baromkodtok össze.
- Akkor meglepődtél, mi? - nevettem.
- Meg bazmeg! - bólogatott röhögve. - Hugyos! Nagyon keményen toltad...
- Mindig keményen tolom... - vigyorogtam büszkén.
- Most nem a csajodra gondoltam...
Perverz pillantás. Ez annyira jellemző rá.
- Tényleg, nem is láttam a kis szőke ciklont...
Témánál vagyunk...
- Áhh... - Semmi kedvem nem volt belemenni. Elkezdtem kutakodni a sok szemét és szennyes cucc között a playstationt keresve. - Van valami új játékod?
- Beszereztem a Grand Prix 2-t! - mondta, jó nagyot szívott a spanglijából, aztán gonoszkodni kezdett: - De csak akkor szállhatsz be, ha végre kinyögöd, mi a gáz a gádzsiddal.
- Gádzsi.. - Muszáj volt röhögnöm ezen. Mintha Carter mondta volna. - Nincs gáz.
- Az már rég gáz, ha itt vagy és nem őt dugod éppen - okoskodott.
- Túl másnapos vagyok ahhoz, hogy elmenjek hozzá Turkuba. Te közelebb vagy.. - fordultam felé nevetve.
- A ps-ezéshez persze nem vagy másnapos...
- Ahhoz soha - vigyorogtam. - Na toljunk egy versenyt Spában!
- Jó, de én vagyok Mikával!
- Köcsög... - Mindig én voltam Mikával. - Nem gáz, ma úgy is szarul megy neki.
- Be vagyok szívva, haver! - röhögött, aztán ledobta magát mellém a földre. - Örülök, ha a pályán tudom tartani.
- Amúgy sincs esélyed ellenem - mosolyogtam.
Már bőven este volt, amikor hazajutottam. Nem is tudom, hány menetet nyomtuk le a PS-ben. Füves egy idő után teljesen elszállt, már alig volt magánál, amikor eljöttem. Mindig ez van. De azért bírom a fejét. Meg a játékait. A dohányát már annyira nem...még szarabbul lettem, mint amikor csak másnapos voltam.
- Na végre! - sóhajtott fel megkönnyebbülten anyám, amikor bementem a házba.
- Mi van? - néztem rá bambán. Nem tudtam, mi baja van.
- Este 10 van, Kimi! Holnap iskola! Hol voltál ilyen sokáig?
- Csak Fü..Pavaliéknál.
- El tudom képzelni, mennyire örültek, hogy eddig maradtál! - idegeskedett tovább. - És egyébként meg már elmondtuk egy párszor, hogy ne barátkozz Juhoval! Nincs jó hatással rád az a fiú...
- Nem is ismered! És hadd barátkozzak már azzal, akivel akarok! - mordultam fel.
- Hé, mi ez a hangoskodás? - jött be apám a konyhába. - Fiam, végre hazataláltál!
- Ne kezdd te is, apa! - forgattam a szememet.
- Miért vagy ilyen ideges? - kérdezte meglepve. Nem sokszor lát ilyennek.
- Nem vagyok... - motyogtam, miközben töltöttem egy pohár vizet és húzóra megittam. Kezdek teljesen kiszáradni.
- Hallom jól játszottál tegnap! - váltott gyorsan témát apa.
- És?
- Kimi! - szólt rám anya totál döbbenten.
- Mi van már megint? - fordultam feléjük most már tényleg idegesen. - Nem mondtam semmit.
- Hát ez az! Mesélj már valamit a tegnapi meccsről! - kérte apa.
Ma már sokadjára nem volt kedvem mesélni.
- Nincs mit mesélni - mondtam, és igyekeztem rövidre fogni. - Nyertünk. Ennyi.
Elindultam a szobába, és akkor se fordultam vissza, amikor anyámék tovább kérdezősködtek.
- Én is szeretlek, kicsim! - hallottam már kívülről a bátyámat.
Benyitottam és a hányinger duplán kapott el, amikor belehallgathattam ebbe a nyáladzásba.
- Muszáj ennyire...?! - kérdeztem.
Sikerült meglepnem Ramit. Leközvetítette a csajának, hogy megzavartam a kis csevejüket, aztán gyorsan elköszönt és letette a telefont.
- Mi van, öcsi? Gáz van? - érdeklődött, közben elfintorodott. - Szörnyen nézel ki...
- Kösz, szívem, én is szeretlek! - utánoztam az ő hangját és az undorító szövegét.
A bátyám persze nagyon jól szórakozott rajtam.
- Hallod...te szívtál?
- Úgy nézek ki? - fordultam felé.
Eddig nevetett, de most már elkomolyodott.
- Most, hogy mondod...hát ja, eléggé látszik.
- Fasza! - csaptam rá az arcomra. Egyre jobban forgott velem a világ.
- Szerintem rád fér egy hideg vizes zuhany!
Lenéztem a gatyámra, de nem látszódott semmi dudorodás. Értetlenül néztem a tesómra.
- Nem azért, te ökör! - nevetett. - Úgy látom, duplán ki kell józanodnod, öcsikém!
- Ja, rám férne... - feküdtem végig az ágyon. Szar volt a gyomrom, és szédültem is.
- Ja és máskor ne anyáékkal kiabálj, ha gáz van Kiirával és szívsz a haveroddal!
- Ne kezdd te is! - figyelmeztettem a mutatóujjammal. - Mondd inkább, mi volt a futamon!
- De csak ha megfürdesz, tesó! Enyhén bűzlesz... - legyezte a levegőt az orra előtt.
Ezen már muszáj volt mosolyognom. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam kifelé.
- Gyors leszek! - mondtam, mire a bátyám kacsintott egyet.
- Én is! Visszahívom Ellát! - vette a kezébe a telefont. - Aztán jöhet az esti mese!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése