Jégen Edzett Férfi 1.

Első évad: A Jégen edzett férfi

1. fejezet: Csak a szokásos

- RÄIKKÖNEN!

Baszdmeg, nem hiszem el! Mit akar még?

- Tiéd a pálya! - harsogta az edző, és rámutatott a pályatakarító berendezésre.

- Ma is? - vágtam értetlen pofát. Nem értem, miért csak engem szívat ezzel állandóan.

- Még csodálkozol? - nevetett fel - Ez így is fog menni addig, amíg időben ide nem érsz a reggeli edzésre! Elegem van már abból, hogy egyedül te nem vagy képes akkorra itt lenni, amikor kell!

- Még valami? - kérdeztem flegmán, miközben odacaplattam a takarító cucchoz. Már lassan ő a legjobb haverom, annyit lógunk együtt az edzések után.

- Értékelném, ha végre felhagynál ezzel a lenéző stílussal! - morgott tovább. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne szapuljon egyfolytában.

- Hát persze, főnök! - fintorogtam.

Minél előbb szabadulni akartam tőle, úgyhogy inkább nekifogtam beindítani a gépet. Ha látja, hogy csinálom, amit mond, talán hamarabb elhúz már innen a büdös francba.

Szerencsére így is alakult, baromi jó volt végre nem a rekedt hangjának visszhangzását hallani az egész csarnokban. Komolyan mondom, még a pályatakarító szarságnak is kellemesebb duruzsolása van, mint ennek az embernek.

A bazi nagy csend viszont nem tett annyira jót a fülemnek, úgyhogy elkezdtem fütyörészni. Ha már itt kell rostokolnom még legalább fél órán keresztül, amíg le nem vakarom a jeget a pályáról. Az elmúlt hetekben ez a buzi edző rendszeresen rám osztotta ezt a melót, csak mert nem vagyok képes hajnalok hajnalán felkelni, hogy beérjek a reggeli edzésre. Nem tudom a többiek hogy csinálják...

Ez volt az, amit utáltam a hokiban. Meg persze ezt a köcsög edzőt, akit idén kaptunk, miután az előzőt leváltotta a klub elnöke. Azóta szívunk, mert ez, aki kábé az Úristennek, de legalább a Sziklának képzeli magát, folyton erőnléti edzésekkel kínoz, és persze előszeretettel "büntetéseket" osztogat. Én vagyok a kedvence, hiszen nincs olyan nap, amikor ne találna ki valamit, amivel kicseszhet velem. Mostanában a pálya letakarításával sanyargat. Erősen gondolkozom is azon, hogy felhagyok a hokis karrieremmel és inkább a csarnok fenntartóihoz csatlakozom.

- Elnézést!
Egy hang váratlanul megzavarta az ironikus gondolataimat. Körbenéztem, hogy ki van még itt ilyenkor rajtam kívül, és ekkor észrevettem egy lányt a pálya öltözők felőli bejárata felől.
- Bocs, ha megzavartam valamit! Csak annyit szeretnék tudni, hogy mikor végzel?
Furán néztem a csajra, mert egyáltalán nem volt ismerős a feje, és azt sem értettem, mit akar tőlem.
- Miért is ennyire sietős? - kiabáltam vissza kábé a pálya közepéről. Az én hangom persze baromi jól visszhangzott.
A csajszi is elmosolyodott rajta.
- Elvileg most enyém lenne a pálya. Nem tudtam, hogy a pályatakarítás ütközik az edzésemmel.
Szóval sportolni jött. Most, hogy ezt megtudtam, ideje volt kicsit jobban szemügyre vennem ezt az idegent. Szőke haj, bájos pofi, karcsú testalkat. Csak egyre tudtam gondolni.
- A korisok edzését mára lefújták.
- Tudom - bólogatott, majd egy szégyenlős mosolyt villantott - Méghozzá miattam.
Kicsit kikerekedtek a szemeim a meglepetéstől. Mégis ki ez a csaj, akinek a kedvéért ma elmarad a csajok edzése?
- Miért, ki vagy te, valami sztár? Itt nem mondanak le csak úgy edzéseket...
- Sztár? Ugyan! - legyintett mosolyogva. - Fogalmazzunk úgy, hogy a vezetők engedélyeztek nekem egy magánedzést.
Persze, hogy ettől a választól csak még kíváncsibb lettem. A csaj azonban elterelte a témát.
- Szóval? Mikor cserélünk?
- Telefonszámot? - vontam fel a szemöldökömet vigyorogva. Hasonlóan reagált ő is.
- Pozíciót...
- Alul vagy felül akarsz lenni? - folytattam jókedvűen, mire ő már láthatóan zavarba jött.
- Kérlek ne rabold a drága időmet! - nézett felém türelmesen. - Mikor jöhetek?
- Hozzám bármikor - viccelődtem tovább, csak hogy láthassam, milyen szexin teszi karba a kezét. - Na jó...kábé 10 perc és megvagyok. De csak a te kedvedért váltok gyorsabb tempóra! - kacsintottam rá végül.
Ő viszont már nem volt vevő a poénjaimra. Az óráját figyelte.
- Hm, rendben. Addig talán bemelegítek.
Még figyeltem, ahogy ledobja a cuccait és elkezd nyak- majd karkörzéseket végezni, amikor rám szólt:
- Te pedig jobb, ha igyekszel!
- Parancsára, Jéghercegnő! - szóltam vissza gúnyosan, aztán úgy döntöttem, jobb ha eleget teszek a kérésének, hogy utána nyugodtan stírölhessem.

Takarítás közben azonban lopva oda-odasasoltam, hogy megnézzem mit csinál. Aztán azon kaptam magam, hogy folyamatosan bámulom. Sokszor kukkoltuk a csajokat edzés közben, de ember nem látott még nőt ennyire szexisen nyújtani. Konkrétan nyelnem kellett, amikor olyan spárgát repesztett, hogy közben a topja láttatni engedte a cickóit. És a többi mozdulata sem volt kevésbé kívánatos...
Ezeket látva rohamos tempóban járt le a 10 perc.
- Tiéd a pálya! - léptem oda hozzá a munkám végeztével.
Végre közelebbről is megszemlélhettem. Főleg a bomba alakját. Bár egy műkoristól nem számítottam másra, de az ő teste mégis olyan...más volt. Fekete top és szürke tréning legging volt rajta, aminek oldalán a JJ felirat virított. Már a koriját csatolta be, amikor odamentem. Közben még a pályán is végignézett, ami már csillogott a tisztaságtól. Hála nekem.
- Szép munka! - dicsért meg mosolyogva. Majdnem leolvadt a jég tőle...
- És most lássuk, te mit tudsz! - villantottam egy kihívó vigyort, mire ő összevonta a szemöldökét.
- Ne haragudj, de ez az én privát edzésem - nyávogta. - Neked semmi látnivaló nincs itt.
- Hogy lehet, hogy még nem láttalak itt? - váltottam témát, ahelyett, hogy belementem volna egy vitába.
- Csak most érkeztem.
- Ebből még nem tudtam meg, miért is vagy itt. Pont itt.
- Bocs, de ez magánügy - felelte szárazon - Nem is ismerjük egymást, nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá.
- Ha nem vetted volna észre, próbállak megismerni.
Egy pillanatra elgondolkozott, végül kérlelően nézett rám.
- Kérlek inkább hagyj edzeni! Máris több időt pocsékoltam el miattad, mint kellett volna.
- Én bármennyi időmet elpocsékolnám rád. És még csak nem is nevezném pocsékolásnak! - tettem hozzá, hátha ezzel lekenyerezem.
El is mosolyodott rajta, de aztán újból a Jéghercegnő szólt belőle.
- Légy szíves menj el, ha már nincs dolgod!
Ekkor jutott eszembe, hogy Kiira valószínűleg nemsokára befut, úgyhogy engedtem a csajszinak.
- Akkor csak ügyesen, Jéghercegnő! - kacsintottam rá biztatásképpen.
Most, hogy végre azt tettem, amire várt, ő is megenyhült.
- Viszlát, Jégember!
Nem értettem, miért hív így, de tetszett. És már vártam a következő alkalmat, hogy ezt halljam.

Most csak 20 percig tartott a hiszti. Vagyis ekkor nyomtam be a "most már kurvára unalmas" gombot.
- De nem fogod fel a probléma súlyát! - méltatlankodott a lány, kezeivel egyre jobban hadonászva. - Ez a csaj csak úgy jön és felborítja az edzéstervünket! Pont akkor, amikor már alig van időnk a bajnokságig! Fogalmam sincs, mit keres itt, de legfőképpen azt nem értem, hogy van képe betörni ide, mint valami sztárocska és lefoglalni a pályát egész délutánra és estére? Pedig ma pont megbeszéltem az edzővel, hogy tovább maradnék....erre jön ez a csitri és minden az ő kénye kedve szerint van! Ez annyira igazságtalan! - mérgelődött tovább.
- Ki ez a csaj tulajdonképpen? - kíváncsiskodtam, hátha legalább megtudok róla valamit, azon kívül, hogy csak szidja folyamatosan.
Dühösen fújtatott, de azért hajlandó volt beszélni róla.
- Jaana Jokinen, művésznevén inkább Vanpénzem Ésmindentmegtehetek kisasszony! Ennyi erővel meg is vehette volna a Baronát, ha már ennyire ki akarja sajátítani. Utálom ezeket, akik egy zsák pénzzel mindent elérnek, amit csak akarnak! - csapott dühösen az öklébe. - Na de majd a bajnokságon meglátjuk, mennyire megy a lóvéjával. Ha csak le nem fizeti a bírákat, csúfos vereséget fog szenvedni tőlem, akármilyen jól is korizik.
- Ha ennyire pénzes, csak nem lehet rossz... - jegyeztem meg. Vagy ha ilyen jó lábai vannak...
- Tényleg nem rossz - értett egyet kelletlenül. - Az edző szerint ő lesz az egyik legnagyobb kihívóm.

Elképzeltem, ahogy csúszkál a jégen és muszáj volt elmosolyodnom.
- Mit vigyorogsz? Elárulhatnád mi ilyen vicces ezen! - nyávogta sértetten.
Egy perc alatt lehervadt a mosoly a pofámról. Ránéztem a mellettem ülő Kiirára, akin már jócskán látszódtak az izzadságcseppek és a pirosság az arcán, ami nem csak a szauna hőségének, de szerintem a Jaana miatti dühnek is köszönhető. Morcosan meredt rám, a várakozástól már a szemöldökét is felvonta.
- Semmi, hagyjuk...
Jó ideje jártunk már, de néha úgy éreztem, mintha ezer éves házasok lennénk. Kiira rendre úgy viselkedett, mint a házsártos anyja, és most is pontosan úgy nézett rám, ahogy a muterja szokott. Mindig ilyen pofát vágott, amikor nem bírtam elviselni a hisztijét. De 20 perc nyavalygás nekem bőven elég volt.
- Na nekem elég is volt ennyi - mondtam, majd felálltam és összeszedtem a törölközőmet.
- Nekem is, már eléggé felforrósodtam. Mi lenne, ha csinálnánk valamit, ha már így bemelegedtünk? - kérdezte kihívóan, majd izzadt testét az enyémhez préselve felnézett rám - A szaunától mindig szexelhetnékem lesz.
Ezzel éppenséggel én is így voltam. Legalábbis általában. De most nem volt túl sok kedvem hozzá.
- Segítenem kell apámnak kocsit szerelni - emlékeztettem.
- De apud még dolgozik - mondta, ami végülis igaz volt. Aztán kérlelő üzemmódba váltott. - Naaa, Kims! Maradj még! - suttogta, miközben már a szájával a mellkasomat csókolgatta - Hm, alap esetben undorom van az izzadságtól, de rajtad...nagyon ínycsiklandó - vigyorgott.
Hasonlóan reagáltam én is. Hm, esetleg...talán egy gyors menet belefér még.
- Na mit mondasz? - kérdezte, miközben végighúzta az ujját a bordáim között, majd a szájába véve az ujját lenyalta a rajta maradt verejtékcseppeket.
Meggyőzött.

Apámnak rögtön feltűnt, milyen kisimult vagyok, amikor a garázs előtt nekiálltunk barkácsolni.
- Most már értem, miért jöttél ilyen későn... - sandított rám sejtelmes mosollyal.
- Már Kiirához is eleve késve mentem... - mondtam nem is törődve a heccelődésével. - Vaino megint nekem hagyta a pályát. Komolyan mondom, szerintem kipécézett magának.
- Csak a javadat akarja! - vette ismét a védelmébe. Nagyon bírta a csapatom új edzőjét. - Ha minden nap időben kelnél, nem lenne veled problémája.
- Francokat, mindig talál valami okot, hogy szívathasson! Vagy a játékomat kritizálja, vagy a bemelegítésnél szól be folyamatosan! De már lassan abba is beleköt, hogy hogyan húzom fel a sisakot.
- Vaino legalább egy keménykezű edző. Ő tudja, hogyan rázzon gatyába titeket! És ha ilyen módszerekhez kell folyamodnia, akkor biztosra veszem, hogy sikert sikerre fogtok halmozni.
Csak a fejemet ráztam apám újabb dicsérő szavait hallva. Felesleges volt vele vitatkoznom. Tudom, hogy mennyire büszke arra, hogy ilyen jó helyen játszom és ezekkel a szentbeszédekkel is csak azt akarja, hogy komolyan vegyem a dolgokat. Nem is akartam tovább húzni a témát.
- Hol lesz most a futam? - kérdeztem inkább Ramiról. A bátyám hétvégén megint versenyezni fog.
- Tamperében. - mondta, közben nyújtotta a kezét szerszámért. - Rami már nagyon készül, most is edzeni ment.
A kezébe adtam a csavarkulcsot, aztán figyeltem, ahogy megerősíti a felnin a csavart.
- Szerintem jövök én is. Már rég voltam kint versenyen.
Az utóbbi időben megduplázódtak a hokiedzéseink és alig maradt szabadidőm a suli mellett. Mostanában a család nélkülem ment el a futamokra.
- Nem úgy volt, hogy szombat délután edzőmeccsetek lesz? - fordult felém meglepetten.
- Baszki! Totál elfelejtettem - bosszankodtam. - Már megint az utolsó pillanatban szólt ez a görény...
- Fiam, ne beszél így az edződről! - szidott le rögtön apám. - Különben sem tudtál volna velünk jönni, mert most Paivinenékkel megyünk. Nem tudtunk teherautót bérelni, úgyhogy kénytelen vagyunk becsatlakozni hozzájuk. Pofátlanság lenne, ha még téged is vinnénk, és már hárman akaszkodnánk rájuk.
Kicsit szarul esett, amit mondott, de tisztában voltam vele, hogy nem állunk túl jól anyagilag, mert Rami utaztatásaira kell költeni a legtöbbet. Ha nem egy profi csapatban hokiznék, ami havonta fizet a játékosoknak, esélyem se lenne szórakozni.
- Akkor majd csinálok valamit a srácokkal - döntöttem el, és úgy tettem, mintha ez sokkal jobb program lenne, mint a tesóm versenyére menni. Persze apám átlátott rajtam.
- Tudom, hogy szereted nézni...és főleg kritizálni - nevetett.
- Csak megmondom, ha bénázik. Néha tényleg iszonyat amatőr módon vezet - vigyorodtam el én is.
- Tudod, fiam, olykor belegondolok, hogy mi lett volna, ha mindkettőtökből autóversenyző lesz - ábrándozott. Egy pillanatra meg is állt a szerelésben és mosolyogva rám nézett. - Folyton egymás vezetési stílusát szidnátok, ugyanúgy mint most. De ha te is olyan profi lennél, biztos, hogy nem engedném, hogy egy helyen versenyezzetek. Ott száz százalék, hogy vér folyna a pályán...
Én is elképzeltem ezt a verziót, és nekem annyira nem is tűnt szarnak ez a kép. Nagyon bírnám, ha a bátyám ellen versenyezhetnék, legalább olyan erős autóban, mint az övé. Abban a testvérpárharcban nem lenne köszönet, az tuti.
- Ilyenkor örülök, hogy végül más utat választottál - sóhajtott megkönnyebbülten, kizökkentve engem a képzelgéseimből. - Ha engem kérdezel, kisfiam, a legjobb döntést hoztad anno, amikor a hoki mellett köteleződtél el. Ez az a sportág, amiben igazán tehetséges vagy.
Elmosolyodtam, ahogy apám vállon veregetett, majd folytatta a munkát. Szerettem benne azt, hogy sosem kivételezett egyikünkkel sem, mind a kettőnkre ugyanolyan büszke és ezt milliószor érzékelteti. Még akkor is, ha most is éppen Rami autóján ügyködtünk, hogy felkészítsük a hétvégére. Nekem ennyi jutott a versenyzésből.